Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
I Lépéstartás Felkészült elmék, nagy tudású szakemberek vizsgálják az emberi cselekedetek mozgatórugóit. Az okot, ami magyarázat lehet arra, hogy miért dönt valaki így, vagy úgy. Azt mondják, létezik valami motívum, ami a nyilvánvalóan ösztönző-befolyásoló hatásokon kívül is közrejátszik ebben. I * Létezik ilyen rugó a gazdaságban is. Bizonyos például, hogy nincsenek országhatárai a vállalkozói magatartásnak, felfogásnak. Tőlünk is egyre kevésbé idegen emberi tulajdonságok ezek: egyéni és kollektív megnyilvánulásait a magunk példáiból is mind jobban ismerjük. Különösen most, hogy annyi szó esik róluk: a kezdeményezőkről, az útkeresőkről, a kockáztatókról — a vállalkozókról. Kicsikről, nagyokról. Tudjuk, itt nincsenek korlátok, nincs nagysághatár — magatartások léteznek csupán. Különbözők. És számunkra fontosak, mert az ország lakossága, gazdasága számára mostanában nyilvánvalóan az a kedvesebb, amelyik jobban hozzásegíthet bennünket gondjaink leküzdéséhez. Van erre is példa, szerencsére egyre több. Az Ózdi Kohászati Üzemekben hallottam a minap, nem ismerik már a ..hengerlési naptárt”. Vállalják, hogy partnereiket még akkor is kiszolgálják, ha azok keveset, vagy éppenséggel a megszokottól eltérőt, különlegeset rendelnek. Elemi közgazdasági tétel, hogy ez drágább így. Igen, ráfizetnek — jól tudják ők is. De azzal is tisztában vannak, hogy később, hosszú távon mindez megtérül. S hogy kisebb a baj, ha üzemelnek, termelnek a gépek, dolgoznak, keresnek az emberek. A trükk egyszerű: törődnek a jövővel, megtartják a vevőket, ha átmeneti áldozatok árán is. Nem általános ez ma még. Gyakrabban halljuk: az egyik vállalat nem törődik a másik vevőivel, piaci helyzetével, üzleteivel. A nyereségérdekeltség egyes szempontjai a kelleténél önzőbbé tették a cégeket! És bár változtak az idők, a korábbi beidegződött magatartásformák befolyásolják a mai döntéseket, cselekedeteket is- A Ganz-MÁVAG külkereskedője a minap széttárt karokkal csodálkozott: miért nem vállalják a minimális kockázatot sem vállalatának honi üzletfelei, miért utasítják el a mai gondokra hivatkozva a hónapokkal későbbre szóló megrendeléseket? Miért, amikor a legtöbb gyártónak kevés a megrendelése , és valamennyien többet szeretnének exportálni a jelenleginél. Nem mernek? Nem akarnak? Nem tudnak belevágni? Nincs a kockáztatáshoz bátorságuk vállalkozni arra, hogy túllépjenek a beidegeződött szokásokon? Nemcsak az elszalasztott üzlet okozza a veszteséget, hanem az ilyesféle „öreguras” mentalitás is. Napjaink mindinkább törvénnyé szigorodó követelménye a felelősség, az alkotókészség növelése, felszabadítása, egyszersmind a rugalmas módszerek keresése, alkalmazása. Olyan gazdálkodói magatartás, amelynek fő eleme a gyors és okos döntés. Olvasom a Vállalkozás és kockázat című könyvben: a csökkenő profit, a beszűkülő pillanatnyi lehetőségek ellenére is zajlanak beruházások. A világ nagy vállalatai leállítják gyáraikat, fékezik termelésüket, de ugyanakkor egy pillanatra sem tévesztik szem elől, hogy hol lehetne bekapcsolódni a mind nemzetközibbé váló gazdasági vérkeringésbe. Tőzsdei nyelven szólva hosszra játszani a hossz közepén: ez a legveszélyesebb, a legnagyobb kockázati veszélyeket hordozó magatartás — de talán a legtöbbet hozó stratégia. De hogyan érhető mindez tetten és hogyan kerülhetők el a veszélyek? A megalapozott kockázatvállalás nem csap-e át vakmerőségbe? És meddig mehetünk el, hol kezdődik a ló másik oldala? Erre ma még nincs egyértelmű válasz. Nem is olyan régen volt, hogy a kisvállalkozások születését, majd gyarapodását sokan rosszallóan nézték. A Közgazdasági Szemle írja: kár, hogy a kisvállalkozást egyre inkább mint „a” vállalkozást fogják fel. A közepes és nagyvállalatok vállalkozássá fejlesztésében viszont nem léptünk előre, ezek feltételei ma a kisvállalkozások mnnál roszszabbak. Nagy baj ez, csakhogy e gond nem változtat a lényegen. Az Országos Vezetőképző Központ nemrég kortferenciát rendezett a vállalkozásról. Ott is hangsúlyt kapott: a helyes gazdálkodói magatartás független a cég méretétől , sajátja lehet valamennyinek. Sőt a magyar gazdaság szempontjából a legfontosabb vállalkozások éppen a nagyüzemek kapuin belül lehetségesek! A Medicor kilenc vegyes és saját tulajdonú külföldi vállalatát még nem is olyan régen sokan túlkapásnak, vakmerőségnek, felesleges kockáztatásnak tartották. És ma? A BNV-n hallottam az elmúlt héten: egy nagy nyugati cég sorra vonja vissza Nigériából érdekeltségeit, a Medicor mellett nem él meg. Az orvostechnikai vállalat most itthon is újra vállalkozik: átalakítja érdekeltségi rendszerét. A gyárban ezrek és ezrek fogadják el, s végül is döntenek abban, hogy legyen közös cselekvésük rugója a vállalkozói szemlélet. Változik a forma: a gazdasági szükségszerűség által diktált tartalomhoz igazodik. Többezer közepes- és nagyvállalatról, szövetkezetről, a tízezer kisvállalkozói egységről az üzleti élet, a piac mond véleményt. Mérettől, létszámtól függetlenül! Csupán azt keresve: létezik-e, látszik-e a tettekben az a bizonyos rugó? Az, amely ma már szükségszerűen másként kell hogy mozgasson embert, vállalatot. Mert ahol ez van, ott van lépéstartás, nagy valószínűséggel nagyobb a rugalmasság, sőt esély adódhat az elrugaszkodásra is. Ezt kockáztatni pedig ma már nem is csak bátorsági kötelesség. Gergely László- Ír Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Williamsburg eredményei kiábrándítják Nyugat-Európát Rendkívüli állapot Peruban A külpolitikai helyzet ELÉGEDETLENSÉG JELLEMZI a nyugat-európai állásfoglalásokat a gazdasági kérdések miatt a williamsburgi csúcstalálkozó után. Az NSZK sajtósa azt emelte ki, hogy az Egyesült Államok semmilyen megoldást nem kínált a nemzetközi felélénkülést súlyosan gátló amerikai költségvetési deficit és a magas kamatlábak csökkentésére. A Frankfurter Allgemeine Zeitung rámutatott, a csúcs a pénzpiacokra inkább negatív hatással volt. A kamatok emelkedésétől például tovább romlott a dollár és a márka viszonya. A Westfalische Rundschau úgy vélekedett, abszurd és csaló állítás volna gazdasági találkozónak nevezni a mostani eseményt, mert a valóságban azt csak mellékesen vitatták meg, s a középpontban a rakétatelepítés állt. A francia hírmagyarázók általában úgy értékelik a konferenciát, hogy Reagan „váratlan lerohanással” rákényszerítette partnereit az amerikai stratégiát támogató nyilatkozat elfogadására, s ezzel politikai győzelmet aratott, a gazdaságot és a pénzügyeket illetően viszont nem vállalt semmiféle határidős kötelezettséget. Az általánosságokban mozgó zárókommüniké a megfogalmazásával azonban valamelyest elégtételt nyújtott a franciáknak, mert kilátásba helyezte a nemzetközi pénzügyi rendszer megjavításának a tanulmányozását, ésesetleg egy magas szintű konferencia megtartását. A Le Figaro viszont borúlátóan jegyezte meg, hogy a csúcs a párizsi illúziók végét jelenti. Hiszen továbbra is Reagan maradt a játszma ura, s a közlemény tartalmaz ugyan utalásokat a Mitterrand által óhajtott irányba, de minden pontosabb meghatározás nélkül. A Le Matin keserűen szögezte le: az amerikai elnök valóságos ostorcsapásokkal kényszerítette ki annak a stratégiai nyilatkozatnak az elfogadását, amely példa nélküli ezeken a gazdasági csúcskonferenciákon. Nyugat-Európa politikai akarat nélkül vett részt az értekezleten, így nem lehet csodálkozni, hogy Reagan helyreállíthatta az „amerikai rendet” a szövetségben, amelybe most fondorlatosan becsempészték Japánt is. A hivatalos Tokió üdvözölte, a polgári lapok ellenben kétkedően fogadták a tőkés találkozó gazdasági állásfoglalásait. Japánban közben erősödnek a bírálatok amiatt, hogy — amint a williamsburgi politikai nyilatkozatból következtetni lehet — a szigetország egyre inkább belesodródik az Egyesült Államok és a NATO szovjetellenes stratégiájába. A kormányszóvivő ezzel összefüggésben kedden ismét azt hangoztatta: mindez csak „a leszerelési tárgyalások előmozdítását” szolgálta, és nincs változás Japán eddigi „védelmi” politikájában. BONNBAN megoszlanak a vélemények a külpolitikai nyilatkozatnak arról a részéről, amelyben a hetek nem minden vita nélkül, de mégiscsak egységet mutattak az európai közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalások ügyében. Míg a kormánypártok lelkesen köszöntötték, hogy a rakétavitában sikerült Tokió támogatását is biztosítani, addig az ellenzéki Szociáldemokrata Párt határozottan elutasította a frontvonalak ilyen kiszélesítését. Az NSZK-ban egyébként Weinberger amerikai hadügyminiszter megerősítette, hogy a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésének az előkészületei hónapok óta a tervek szerint folynak. Ugyanakkor azt állította, hogy ezzel egy időben Washington erőfeszítéseket tesz a leszerelési tárgyalásokon való megegyezésért. Valószínűleg a nyugatnémet közvélemény megnyugtatásának szánva ismét kijelentette, az Egyesült Államok nem törekszik katonai fölényre, csupán a NATO „elrettentő erejét” akarja fenntartani. A limai kérés felfüggesztette a polgári jogokat Limából jelenti az MTI. Fernando Belaunde Terry perui elnök 60 napos rendkívüli állapotot hirdetett ki az ország területére, felfüggesztette a személyi és polgári jogokat, a parlamentet pedig felszólította, hogy szavazzák meg a szabotázsakciók elkövetői elleni halálos büntetés bevezetését. A rendkívüli állapot értelmében tilos a gyülekezés, a csendőrség és a hadsereg katonáinak pedig joga van gyanús személyeket letartóztatni és házkutatásokat tartani, külön erre vonatkozó parancs nélkül. A rendkívüli állapot célja a „terrorizmus elleni hatékonyabb harc”, a közvetlen okot pedig az szolgáltatta, hogy a hét végén a Sendero Luminoso ultrabalos szervezet több pokolgépes merényletet hajtott végre a főváros elektromos hálózata ellen. A Perui Kommunista Párt több alkalommal elhatárolta magát a szabotázsakcióktól és felszólította a válság által sújtott társadalmi osztályokat, hogy egységesen lépjenek fel a kormány intézkedései ellen. Véget értek a szovjet-spanyol tárgyalások Moszkvából jelenti az MTI: Moszkvában kedden véget értek Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke első helyettesének, a Szovjetunió külügyminiszterének és Fernando Marán spanyol külügyminiszternek a tárgyalásai. Andrej Gromiko és Fernando Morán a megbeszélések újabb fordulóján áttekintettek a világ néhány térségében, így Közép-Amerikában és a Közel-Keleten kialakult helyzetet. Egyetértettek abban, hogy a létrejött válsághelyzeteket kizárólag tárgyalások útján kell megoldani. Gromiko kifejtette: a Szovjetuniót nyugtalanítja a középamerikai helyzet, s ezen belül a Kubát, Nicaraguát és néhány más államot érintő kérdések kiéleződése. Ezek az országok az amerikai kormányzat ellenséges tevékenységének célpontjává váltak. A két külügyminiszter egyetértett abban, hogy a térség helyzete csak akkor válhat ismét normálissá, ha az összes állam tiszteletben tartja minden népnek azt a szuverén jogát, hogy maga döntsön sorsáról. Támogatásukról biztosították néhány latin-amerikai ország ez irányú konstruktív kezdeményezéseit. A közel-keleti helyzet áttekintésekor Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok és Izrael által Libanonra kényszerített megállapodás nemcsak Libanon, hanem az arab népek érdekeit is sérti. Lényegében megjutalmazza Izraelt Libanon elleni agressziójáért. A kétoldalú kapcsolatokat értékelve Andrej Gromiko és Fernando Marán elégedetten szólt a szovjet—spanyol viszony alakulásáról, és megerősítette, hogy mindkét részről készek az együttműködés elmélyítésére. Megállapították, hogy lehetőség van a politikai kapcsolattartás kiszélesítésére a Szovjetunió és Spanyolország között. Fejleszteni akarják a gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos együttműködést is. Ugyancsak kedden Fernando Marán megbeszélést folytatott Nyikolaj Patolicsevvel, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterével. A megbeszélésen a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kibővítésének lehetőségeiről volt szó. ■roiníko fogadta az Egyesült Államok nagykövetét Moszkvából jelenti az MTI. Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter, kedden Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A találkozót a nagykövet kérte. A felek a szovjet—amerikai kapcsolatok néhány kérdését vitatták meg. Andrej Gromiko felhívta az amerikai diplomata figyelmét a szovjet kormány május 28-i nyilatkozatára, és hangsúlyozta: az Egyesült Államoknak teljes komolysággal és felelősséggel kell megvizsgálnia az abban foglaltakat. Mitterrand és a libanoni miniszterelnök megbeszélése Párizsból jelenti az AFP. A Franciaországban tartózkodó libanoni miniszterelnököt fogadta Pierre Mauroy francia kormányfő, s a megbeszéléseken Franciaország közel-keleti szerepéről volt szó. Mauroy a tárgyalások után kijelentette: Franciaország folytatja erőfeszítéseit Libanon függetlensége, szuverenitása és területi egysége biztosítása érdekében. Safik El-Vaszant kedden fogadta Francois Mitterrand francia elnök, s a libanoni politikus találkozott Cheysson külügyminiszterrel is. Safik El-Vazzan egyébként a Le Monde-ban megjelent interjújában védelmébe vette az amerikai bábáskodás mellett létrejött libanoni—izraeli megállapodást. Szerinte „egyedül ez az egyezmény teremthet lehetőséget a külföldi csapatok Libanonból történő távozásához”. Asszad Líbiába érkezett Bejrútból jelenti az MTI. A feszültség enyhüléséről szóló washingtoni bejelentések ellenére nem hárult el az izraeli —szíriai fegyveres konfliktus közvetlen veszélye a kelet— libanoni Bekaa-völgyben. Az izraeli riadókészültség fenntartásával és a folytatódó csapaterősítésekkel párhuzamosan Szimha Ehrlich miniszterelnök-helyettes Szíriát tette felelőssé az izraeli megszálló csapatok ellen végrehajtott libanoni ellenállási akciókért, és nyíltan azzal fenyegetőzött, hogy „Izrael rendkívül rövid időn belül helyére teszi Szíriát”, ha nem vet véget a fegyveres ellenállók tevékenységének. Bejrúti megítélés szerint Izrael megtorló támadásokat tervez a szíriai ellenőrzés alatt működő palesztin bázisok ellen, de fennáll a veszély, hogy a korlátozottnak szánt támadások nagyobb arányú, vagy éppen általános öszszecsapássá szélesednek. Damaszkuszban ugyanakkor bizonyosra veszik, hogy Izrael csupán ürügyet keres egy amerikai támogatást élvező villámháborúhoz. Az Asz-Szaura című damaszkuszi lap keddi kommentárja annak bizonyítékát látja az Izraelnek súlyos veszteségeket okozó fegyveres akciók fokozódásában, hogy a libanoni nemzeti ellenállási front elveti a két hete aláírt izraeli—libanoni megállapodást, melynek aláírói nem képviselik a libanoni népet. A szíriai—izraeli fronton kialakult feszült helyzettel függ össze, hogy Hafez Asszad Szíriai elnök és Fahd szaúd-arábiai király egyaránt a szíriai— palesztin egységfront megszilárdítására, az Izraellel való szembeszállást gyengítő nézeteltérések és konfliktusok felszámolására szólította fel a palesztin vezetőket. Mint a Reuter jelenti, Hafez Asszad szíriai államfő kedden hivatalos látogatásra a líbiai fővárosba érkezett. A szíriai vendéget a repülőtéren Moamer Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője és munkatársai fogadták. Asszad kíséretében van Abdel Halim Haddam miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter is. II Weinberger a rakétatelepítésről Bonnból jelenti az MTI. Az amerikai Pershing—2 rakéták és robotrepülőgépek nyugateurópai telepítésének előkészületei hónapok óta a tervek szerint folynak — jelentette be keddi, bonni sajtóértekezletén Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter. Ugyanakkor azt állította, hogy az amerikai kormány — párhuzamosan ezekkel az elő-