Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-01 / 128. szám

­­I Lépéstartás Felkészült elmék, nagy tudású szakemberek vizsgál­ják az emberi cselekedetek mozgatórugóit. Az okot, ami magyarázat lehet arra, hogy miért dönt valaki így, vagy úgy. Azt mondják, létezik valami motívum, ami a nyil­vánvalóan ösztönző-befolyá­­soló hatásokon kívül is köz­rejátszik ebben. I * Létezik ilyen rugó a gaz­daságban is. Bizonyos pél­dául, hogy nincsenek ország­határai a vállalkozói maga­tartásnak, felfogásnak. Tő­lünk is egyre kevésbé idegen emberi tulajdonságok ezek: egyéni és kollektív megnyil­vánulásait a magunk példái­ból is mind jobban ismerjük. Különösen most, hogy annyi szó esik róluk: a kezdemé­nyezőkről, az útkeresőkről, a kockáztatókról — a vállal­kozókról. Kicsikről, nagyok­ról. Tudjuk, itt nincsenek korlátok, nincs nagysághatár — magatartások léteznek csupán. Különbözők. És szá­munkra fontosak, mert az ország lakossága, gazdasága számára mostanában nyil­vánvalóan az a kedvesebb, amelyik jobban hozzásegít­het bennünket gondjaink le­küzdéséhez. Van erre is pél­da, szerencsére egyre több. Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben hallottam a minap, nem ismerik már a ..hengerlési naptárt”. Vállalják, hogy partnereiket még akkor is kiszolgálják, ha azok keve­set, vagy éppenséggel a meg­szokottól eltérőt, különlege­set rendelnek. Elemi közgaz­dasági tétel, hogy ez drágább így. Igen, ráfizetnek — jól tudják ők is. De azzal is tisz­tában vannak, hogy később, hosszú távon mindez megté­rül. S hogy kisebb a baj, ha üzemelnek, termelnek a gé­pek, dolgoznak, keresnek az emberek. A trükk egyszerű: törődnek a jövővel, megtart­ják a vevőket, ha átmeneti áldozatok árán is. Nem általános ez ma még. Gyakrabban halljuk: az egyik vállalat nem törődik a másik vevőivel, piaci hely­zetével, üzleteivel. A nyere­ségérdekeltség egyes szem­pontjai a kelleténél önzőbbé tették a cégeket! És bár vál­toztak az idők, a korábbi be­­idegződött magatartásfor­mák befolyásolják a mai döntéseket, cselekedeteket is- A Ganz-MÁVAG külkeres­kedője a minap széttárt ka­rokkal csodálkozott: miért nem vállalják a minimális kockázatot sem vállalatának honi üzletfelei, miért utasít­ják el a mai gondokra hivat­kozva a hónapokkal később­re szóló megrendeléseket? Miért, amikor a legtöbb gyártónak kevés a megren­delése , és valamennyien többet szeretnének exportál­ni a jelenleginél. Nem mernek? Nem akar­nak? Nem tudnak belevág­ni? Nincs a kockáztatáshoz bátorságuk vállalkozni arra, hogy túl­lépjenek a beideg­­eződött szokásokon? Nemcsak az elszalasztott üzlet okozza a veszteséget, hanem az ilyesféle „öreguras” menta­litás is. Napjaink mindin­kább törvénnyé szigorodó követelménye a felelősség, az alkotókészség növelése, felszabadítása, egyszersmind a rugalmas módszerek kere­sése, alkalmazása. Olyan gazdálkodói magatartás, amelynek fő eleme a gyors és okos döntés. Olvasom a Vállalkozás és kockázat című könyvben: a csökkenő profit, a beszű­külő pillanatnyi lehetőségek ellenére is zajlanak beruhá­zások. A világ nagy vállala­tai leállítják gyáraikat, fé­kezik termelésüket, de ugyanakkor egy pillanatra sem tévesztik szem elől, hogy hol lehetne bekapcsolódni a mind nemzetközibbé váló gazdasági vérkeringésbe. Tőzsdei nyelven szólva hosszra játszani a hossz kö­zepén: ez a legveszélyesebb, a legnagyobb kockázati ve­szélyeket hordozó magatar­tás — de talán a legtöbbet hozó stratégia. De hogyan érhető mindez tetten és hogyan kerülhetők el a veszélyek? A megalapo­zott kockázatvállalás nem csap-e át vakmerőségbe? És meddig mehetünk el, hol kezdődik a ló másik oldala? Erre ma még nincs egyértel­mű válasz. Nem is olyan ré­gen volt, hogy a kisvállalko­zások születését,­ majd gya­rapodását sokan rosszallóan nézték. A Közgazdasági Szemle írja: kár, hogy a kis­vállalkozást egyre inkább mint „a” vállalkozást fogják fel. A közepes és nagyválla­latok vállalkozássá fejleszté­sében viszont nem léptünk előre, ezek feltételei ma a kisvállalkozások mnnál rosz­­szabbak. Nagy baj ez, csakhogy e gond nem változtat a lénye­gen. Az Országos V­ezetőkép­­ző Központ nemrég kortfe­­renciát rendezett a vállalko­zásról. Ott is hangsúlyt ka­pott: a helyes gazdálkodói magatartás független a cég méretétől , sajátja lehet va­lamennyinek. Sőt a magyar gazdaság szempontjából a legfontosabb vállalkozások éppen a nagyüzemek kapuin belül lehetségesek! A Medi­cor kilenc vegyes és saját tu­lajdonú külföldi vállalatát még nem is olyan régen so­kan túlkapásnak, vakmerő­ségnek, felesleges kockázta­tásnak tartották. És ma? A BNV-n hallottam az elmúlt héten: egy nagy nyugati cég sorra vonja vissza Nigériából érdekeltségeit, a Medicor mellett nem él meg. Az or­vostechnikai vállalat most itthon is újra vállalkozik: át­alakítja érdekeltségi rend­szerét. A gyárban ezrek és ezrek fogadják el, s végül is döntenek abban, hogy le­gyen közös cselekvésük ru­gója a vállalkozói szemlélet. Változik a forma: a gaz­dasági szükségszerűség által diktált tartalomhoz igazodik. Többezer közepes- és nagy­­vállalatról, szövetkezetről, a tízezer kisvállalkozói egység­ről az üzleti élet, a piac mond véleményt. Mérettől, létszámtól függetlenül! Csu­pán azt keresve: létezik-e, látszik-e a tettekben az a bi­zonyos rugó? Az, amely ma már szükségszerűen másként kell hogy mozgasson em­bert, vállalatot. Mert ahol ez van, ott van lépéstartás, nagy valószínűséggel na­gyobb a rugalmasság, sőt esély adódhat az elrugaszko­dásra is. Ezt kockáztatni pe­dig ma már nem is csak bá­torság­i kötelesség. Gergely László- Í­r Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Williamsbu­rg eredményei kiábrándítják N­yugat-Európát Rendkívüli állapot Peruban A külpolitikai helyzet ELÉGEDETLENSÉG JELLEMZI a nyugat-európai állásfog­lalásokat a gazdasági kérdések miatt a williamsburgi csúcstalál­kozó után. Az NSZK sajtósa azt emelte ki, hogy az Egyesült Államok semmilyen megoldást nem kínált a nemzetközi felélén­külést súlyosan gátló amerikai költségvetési deficit és a magas kamatlábak csökkentésére. A Frankfurter Allgemeine Zeitung rámutatott, a csúcs a pénzpiacokra inkább negatív hatással volt. A kamatok emelkedésétől például tovább romlott a dollár és a márka viszonya. A Westfalische Rundschau úgy vélekedett, abszurd és csaló állítás volna gazdasági találkozónak nevezni a mostani eseményt, mert a valóságban azt csak mellékesen vitatták meg, s a középpontban a rakétatelepítés állt. A francia hírmagyarázók általában úgy értékelik a konferen­ciát, hogy Reagan „váratlan lerohanással” rákényszerítette partnereit az amerikai stratégiát támogató nyilatkozat elfoga­dására, s ezzel politikai győzelmet aratott, a gazdaságot és a pénzügyeket illetően viszont nem vállalt semmiféle határidős kötelezettséget. Az általánosságokban mozgó zárókommüniké a megfogalmazásával azonban valamelyest elégtételt nyújtott a franciáknak, mert kilátásba helyezte a nemzetközi pénzügyi rendszer megjavításának a tanulmányozását, és­­esetleg egy magas szintű konferencia megtartását. A Le Figaro viszont bo­rúlátóan jegyezte meg, hogy a csúcs a párizsi illúziók végét jelenti. Hiszen továbbra is Reagan maradt a játszma ura, s a közlemény tartalmaz ugyan utalásokat a Mitterrand által óhaj­tott irányba, de minden pontosabb meghatározás nélkül. A Le Matin keserűen szögezte le: az amerikai elnök valóságos ostor­csapásokkal kényszerítette ki annak a stratégiai nyilatkozatnak az elfogadását, amely példa nélküli ezeken a gazdasági csúcs­­konferenciákon. Nyugat-Európa politikai akarat nélkül vett részt az értekezleten, így nem lehet csodálkozni, hogy Reagan helyreállíthatta az „amerikai rendet” a szövetségben, amelybe most fondorlatosan becsempészték Japánt is. A hivatalos Tokió üdvözölte, a polgári lapok ellenben kétke­dően fogadták a tőkés találkozó gazdasági állásfoglalásait. Japánban közben erősödnek a bírálatok amiatt, hogy — amint a williamsburgi politikai nyilatkozatból következtetni lehet — a szigetország egyre inkább belesodródik az Egyesült Államok és a NATO szovjetellenes stratégiájába. A kormányszóvivő ez­zel összefüggésben kedden ismét azt hangoztatta: mindez csak „a leszerelési tárgyalások előmozdítását” szolgálta, és nincs változás Japán eddigi „védelmi” politikájában. BONNBAN megoszlanak a vélemények a külpolitikai nyilat­kozatnak arról a részéről, amelyben a hetek nem minden vita nélkül, de mégiscsak egységet mutattak az európai közép-ható­távolságú fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalások ügyében. Míg a kormánypártok lelkesen köszöntötték, hogy a rakétavitá­ban sikerült Tokió támogatását is biztosítani, addig az ellenzéki Szociáldemokrata Párt határozottan elutasította a frontvona­lak ilyen kiszélesítését. Az NSZK-ban egyébként Weinberger amerikai hadügymini­szter megerősítette, hogy a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésének az előkészületei hónapok óta a tervek szerint folynak. Ugyanak­kor azt állította, hogy ezzel egy időben Washington erőfeszíté­seket tesz a leszerelési tárgyalásokon való megegyezésért. Való­színűleg a nyugatnémet közvélemény megnyugtatásának szánva ismét kijelentette, az Egyesült Államok nem törekszik katonai fölényre, csupán a NATO „elrettentő erejét” akarja fenntartani. A limai k­érés felfüggesztette a polgári jogokat Limából jelenti az MTI. Fernando Belaunde Terry pe­rui elnök 60 napos rendkívüli állapotot hirdetett ki az ország területére, felfüggesztette a személyi és polgári jogokat, a parlamentet pedig felszólítot­ta, hogy szavazzák meg a sza­botázsakciók elkövetői elleni halálos büntetés bevezetését. A rendkívüli állapot értel­mében tilos a gyülekezés, a csendőrség és a hadsereg kato­náinak pedig joga van gyanús személyeket letartóztatni és házkutatásokat tartani, külön erre vonatkozó parancs nélkül. A rendkívüli állapot célja a „terrorizmus elleni hatéko­nyabb harc”, a közvetlen okot pedig az szolgáltatta, hogy a hét végén a Sendero Luminoso ultrabalos szervezet több po­kolgépes merényletet hajtott végre a főváros elektromos há­lózata ellen. A Perui Kommunista Párt több alkalommal elhatárolta magát a szabotázsakcióktól és felszólította a válság által súj­tott társadalmi osztályokat, hogy egységesen lépjenek fel a kormány intézkedései ellen. Vé­get értek a szovjet-spanyol tárgyalások Moszkvából jelenti az MTI: Moszkvában kedden véget ér­tek Andrej Gromikónak, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnöke első he­lyettesének, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének és Fernando Marán spanyol külügyminisz­ternek a tárgyalásai. Andrej Gromiko és Fernan­do Morán a megbeszélések újabb fordulóján áttekintette­k a világ néhány térségében, így K­özép-Amerikában és a Kö­zel-Keleten kialakult helyze­tet. Egyetértettek abban, hogy a létrejött válsághelyzeteket kizárólag tárgyalások útján kell megoldani.­ Gromiko kifejtette: a Szov­jetuniót nyugtalanítja a közép­amerikai helyzet, s ezen belül a Kubát, Nicaraguát és néhány más államot érintő kérdések kiéleződése. Ezek az országok az amerikai kormányzat ellen­séges tevékenységének cél­pontjává váltak. A­­ két külügyminiszter egyetértett abban, hogy a tér­ség helyzete csak akkor vál­hat ismét normálissá, ha az összes állam tiszteletben tartja minden népnek azt a szuverén jogát, hogy maga döntsön sor­sáról. Támogatásukról biztosí­tották néhány latin-amerikai ország ez irányú konstruktív kezdeményezéseit. A közel-keleti helyzet át­tekintésekor Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy az Egye­sült Államok és Izrael által Libanonra kényszerített meg­állapodás nemcsak Libanon, hanem az arab népek érdekeit is sérti. Lényegében megjutal­mazza Izraelt Libanon elleni agressziójáért. A kétoldalú kapcsolatokat értékelve Andrej Gromiko és Fernando Marán elégedetten szólt a szovjet—spanyol vi­szony alakulásáról, és megerő­sítette, hogy mindkét részről készek az együttműködés el­mélyítésére. Megállapították, hogy lehetőség van a politikai kapcsolattartás kiszélesítésére a Szovjetunió és Spanyolor­szág között. Fejleszteni akar­ják a gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos együttműködést is. Ugyancsak kedden Fer­nando Marán megbeszélést folytatott Nyikolaj Patolicsev­­vel, a Szovjetunió külkeres­kedelmi miniszterével. A meg­beszélésen a kétoldalú gazda­sági és kereskedelmi kapcso­latok kibővítésének lehetősé­geiről volt szó. ­■roiníko fogadta az Egyesült Államok nagykövetét Moszkvából jelenti az MTI. Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter, kedden Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok moszkvai nagyköve­tét. A találkozót a nagykövet kérte. A felek a szovjet—amerikai kapcsolatok néhány kérdését vitatták meg. Andrej Gromiko felhívta az amerikai diplomata figyel­mét a szovjet kormány május 28-i nyilatkozatára, és hang­súlyozta: az Egyesült Álla­moknak teljes komolysággal és felelősséggel kell megvizs­gálnia az abban foglaltakat. Mitterrand és a libanoni miniszterelnök megbeszélése Párizsból jelenti az AFP. A Franciaországban tartózkodó libanoni miniszterelnököt fo­gadta Pierre Mauroy francia kormányfő, s a megbeszélése­ken Franciaország közel-kele­ti szerepéről volt szó. Mauroy a tárgyalások után kijelentet­te: Franciaország folytatja erőfeszítéseit Libanon függet­lensége, szuverenitása és terü­leti egysége biztosítása érdeké­ben. Safik El-Vaszant kedden fogadta Francois Mitterrand francia elnök, s a libanoni po­litikus találkozott Cheysson külügyminiszterrel is. Safik El-Vazzan egyébként a Le Monde-ban megjelent in­terjújában védelmébe vette az amerikai bábáskodás mellett létrejött libanoni—izraeli megállapodást. Szerinte „egye­dül ez az egyezmény teremt­het lehetőséget a külföldi csa­patok Libanonból történő tá­vozásához”. Asszad Líbiába érkezett Bejrútból jelenti az MTI. A feszültség enyhüléséről szóló washingtoni bejelentések elle­nére nem hárult el az izraeli —szíriai fegyveres konfliktus közvetlen veszélye a kelet— libanoni Bekaa-völgyben. Az izraeli riadókészültség fenn­tartásával és a folytatódó csa­paterősítésekkel párhuzamo­san Szimha Ehrlich miniszter­elnök-helyettes Szíriát tette fe­lelőssé az izraeli megszálló csapatok ellen végrehajtott li­banoni ellenállási akciókért, és nyíltan azzal fenyegetőzött, hogy „Izrael rendkívül rövid időn belül helyére teszi Szí­riát”, ha nem vet véget a fegy­veres ellenállók tevékenysé­gének. Bejrúti megítélés sze­rint Izrael megtorló támadá­sokat tervez a szíriai ellenőr­zés alatt működő palesztin bá­zisok ellen, de fennáll a ve­szély, hogy a korlátozottnak szánt támadások nagyobb ará­nyú, vagy éppen általános ösz­­szecsapássá szélesednek. Da­­maszkuszban ugyanakkor bizo­nyosra veszik, hogy Izrael csu­pán ürügyet keres egy ameri­kai támogatást élvező villám­háborúhoz. Az Asz-Szaura című damasz­kuszi lap keddi kommentárja annak bizonyítékát látja az Iz­raelnek súlyos veszteségeket okozó fegyveres akciók foko­zódásában, hogy a libanoni nemzeti ellenállási front elve­ti a két hete aláírt izraeli—li­banoni megállapodást, mely­nek aláírói nem képviselik a libanoni népet. A szíriai—izraeli fronton ki­alakult feszült helyzettel függ össze, hogy Hafez Asszad Szí­riai elnök és Fahd szaúd-ará­­biai király egyaránt a szíriai— palesztin egységfront megszi­lárdítására, az Izraellel való szembeszállást gyengítő nézet­­eltérések és konfliktusok fel­számolására szólította fel a palesztin vezetőket. Mint a Reuter jelenti, Hafez Asszad szíriai államfő kedden hivatalos látogatásra a líbiai fővárosba érkezett. A szíriai vendéget a repülő­téren Moamer Kadhafi ezre­des, a líbiai forradalom veze­tője és munkatársai fogadták. Asszad kíséretében van Ab­­del Halim Haddam miniszter­elnök-helyettes, külügymi­niszter is. II Weinberger a rakétatelepítésről Bonnból jelenti az MTI. Az amerikai Pershing—2 rakéták és robotrepülőgépek nyugat­európai telepítésének előké­születei hónapok óta a tervek szerint folynak — jelentette be keddi, bonni sajtóértekezletén Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter. Ugyanakkor azt állította, hogy az amerikai kormány — párhuzamosan ezekkel az elő-

Next