Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-10 / 136. szám

Péntek, 1983. június 10. Budapest idegenforgalmi távlatai Luxusszállótól a magánfogadóig Az utóbbi években Budapes­ten több szálloda épült, első­sorban külföldi kölcsönből. Csupán 1982-ben 4490 férő­hellyel, azaz 45 százalékkal nőtt a fővárosi szállodák be­fogadóképessége. Az új hote­lek közül — miként ezt la­punkban több ízben szóvá tet­tük — sajnálatosan egyetlen egyet sem telepítettek gyógy­fürdő közelébe, s a legtöbb luxus kategóriájú, holott a gazdasági visszaesés hatására a vendégforgalom Európa­­szerte az olcsóbb szálláshe­lyek felé irányul. A Kereske­delmi Szervezési Intézet által készített fejlesztési koncepció — amelynek a termálturiz­musra vonatkozó részét leg­utóbb ismertettük — a szállás­­helyigények meghatározásánál abból indul ki, hogy idegen­­forgalmunk hosszú távon in­kább nőni fog, mint csökken­ni. A gazdasági nehézségekből való kilábolással párhuzamo­san megélénkülő üzleti, mű­vészeti, kongresszusi és gyógy­­turizmusra kell számítani. Ez a minőségi vendégforgalom pedig igényli a többcsillagos szállodákat, noha nem a csil­lagok számán kell hogy legyen a hangsúly, hanem a szolgál­tatások színvonalán. Csillag és színvonali Magasabb színvonalú szállo­dák elsősorban a Belváros foghíjain, a Duna-parton és a gyógyforrásoknál létesíthetők. A közepes színvonalú szállás­­lehetőségben ma meglevő je­lentős hiányokat pótlandó, Budapesten az ezredfordulóig több két- és háromcsillagos szállodát kell építeni. Persze, ahhoz, hogy elfogadható áron tudjon ma egy szálloda mű­ködni, a tervezőnek, és az üze­meltetőnek már az első lépés­től kezdve szorosan együtt kell működnie, és előre meg kell határoznia, hogy az „olcsóság” érdekében miről lehet lemon­dani, és mihez, ,kell feltétlenül ragaszkodni. Üzemelés szem­pontjából a 300—350 szobás ház tűnik a legkedvezőbb mé­retnek, a minimális szolgálta­tás pedig a korszerűen, de nem luxusmódon berendezett, rá­dióval, televízióval, telefonnal ellátott, közepes vagy inkább kisméretű szoba, legalább zu­­hanyozófülkével. Reggelizőte­­remre szükség van, étteremre már nem feltétlenül, különö­sen, ha a szálloda közelében vendéglátóhelyek vannak. Csökkenteni kell a személyzet számát, de emelni szakmai színvonalukat. Igen fontos a tervezett szál­lodák helyének jó megválasz­tása. A belvároson, a kong­rASSZU-i k­nzam­tin k­ívü­l a speciális területek jöhetnek számításba, így a gyógyvíz kö­zelsége, a hegyvidék és a fő közlekedés sugárútjai. Buda­pest környéke és vonzástere is számításba jöhet olyan szál­lodák telepítésére, amelyek al­kalmasak üdülésre, pihenésre. Itt azonban a jó megközelíté­sen kívül igen fontos a sza­badidő-eltöltési lehetőségek minél szélesebb körének a megteremtése. Az új szállók építésével pár­huzamosan, vagy még azokat megelőzően a legfontosabb fel­adataink közé tartozik a meg­levő szállodák felújításának, bővítésének elvégzése. A már elfogadott tervek szerint 1985-ig el kell készülnie a Bé­ke, a Royal, az Erzsébet, a Szabadság, a Rege és a Nor­mafa rekonstrukciójának. Hová, milyet? Az új szállók közül ugyan­ezen határidőig elkészülhet a Váci utcai 420 ágyas Taverna panzió és a Dayka Gábor ut­cai 300 ágyas motel. Ha mind­ehhez hozzávesszük a Sport­szálló felújítását és bővítését, újabb 2450 ággyal növekedne Budapest szállodai befogadó­­képessége. További 2900 ágyas növekedést jelentene, ha 1990-ig kibővülne a Palace­­szálló és elkészülnének az Ár­­pád-híd budai hídfőjéhez, va­lamint az Arany János utcá­ban, a Kálvin téren és a Nagy Lajos király útjára tervezett szállodák. 2000-ig további 5000 szállodai férőhely létrehozása kívánatos az Árpád-híd pesti hídfőjénél, a Tabánban, a Szé­chenyi-fürdő közelében, a pá­lyaudvarok környékén, a be­vezető főutak mentén. Ha e tervek megvalósulnak, 1982-höz viszonyítva 10 400 szállodai ággyal bővülne az ez­redfordulóig Budapest fogadó­­képessége. A férőhelyek 18—20 százaléka lenne négycsillagos, 80—82 százaléka két- és há­romcsillagos. A Kereskedelmi Szervezési Intézet javaslatá­nak megvalósulása esetén a négy- és ötcsillagos szállodák jelenlegi 45 százalékos aránya 33 százalékra csökkenne, ezzel megteremtődne a kedvezőbb szállodai szerkezet a konver­tibilis valutát termelő és a hazai, főleg azonban a kör­nyező szocialista országok szervezett turistáit elhelyezni képes szállodák közt. Külön probléma a fiatal tu­risták elszállásolása, hiszen az egyetlen ifjúsági szállodával nincs megoldva a Budapestre jövő kül- és belföldi fiatalok elhelyezése. A tervezett 800 férőhelyes új ifjúsági szállo­dában 2—4—6 ágyas szobák is lehetnek, s telepítése a Szép­völgyi úton vagy a Hajógyári­szigeten kialakítandó ifjúsági szabadidő-központba kívána­tos. Ha ez az utóbbi helyre kerül, a vízi turizmus fővárosi bázisa is lehetne, hiszen je­lenleg a budapesti Duna-sza­­kaszon mintegy 40 kilométer hosszon kishajóknak, csóna­koknak nincs lehetőségük ki­kötni. Sátorosok és fizetővendégek Ha megépül a Budapest kö­rüli autópálya, a „körgyűrű”, akkor a be- vagy kiágazó cso­mópontoknál motel jellegű „kamionos szállodák” építése célszerű, 2—3—4 ágyas szo­bákkal. Ez a típus gépkocsis átutazóknak is alkalmas meg­állóhely lenne, és­ kétségkívül csökkentené a belvárosi közle­kedés zsúfoltságát Budapesten rendkívül kevés a kempingférőhely, pedig a sátorozás az egész világon ter­jed, egyrészt az olcsóbb szállás keresése, másrészt a lakóko­csis turizmus megnövekedése következtében. A külföldi kempingklubok láncban kül­denék Budapestre a „nomád” vendégeket, ha helyet tudná­nak garantálni a fővárosi kempingekben. Az 500 sáto­ros, azaz 1250 embert befoga­dó táborok a legkedvezőbb méretűek; ilyenekből legalább ötöt kell építeni az ezredfor­dulóig, az autópályák beveze­tő szakaszain, a­­ körgyűrű csomópontjain. Ezekkel és az ifjúsági szabadidő­ kempingjé­vel is a jelenlegi csekély sát­ras befogadóképességünket — a mostani 2300 budapesti kem­pinghelyet — éppen csak meg­kétszereznénk. A kempingte­lepítéseknél is fontos szem­pont a teljességre törekvés, tehát előnyös, ha a sátortábor mellett vagy éppen a terüle­tén motelek, bungalók, étke­ző- és vásárlóhelyek, szórako­zási lehetőségeket nyújtó léte­sítmények települnek. A fizetővendéglátás fontos kiegészítő szerepet tölt be Bu­dapesten; mindenki, aki sem szállodában, sem kempingben, sem turista- és kisegítő szállá­son nem jut helyhez, az a szervezett és szervezetlen fi­zető­vendéglátást veszi igény­be. A lakáshelyzet javulásával a szobák kínálata nő, és az utazási irodák mindig annyi szálláshelyet köthetnek le, amennyire szükségük van, amennyit el tudnak adni. A jelenleg 25 000 fizető-vendég­látó szobát 30 000-re javasolja emelni 2000-ig a Kereskedelmi Szervezési Intézet idegenfor­galmi fejlesztési koncepciója. AMERIGO TÓT HELYET ADOTT A RÉZKARCOLÓ MŰVÉSZEK ALKOTÓKÖZÖSSÉGE TAGJAINAK, HOGY A VÁRBAN LÉVŐ MŰTEREMHÁZÁBAN GRAFIKAI ÉS KISPLASZTIKAI­­ MŰVEI­KET BEMUTATHASS­ÁK RÉSZLETRE KAPHATÓK ÉS AZONNAL ÁTVEHETŐK A KIVÁLASZTOTT RAJZOK, AKVARELLEK ÉS EGYÉB ALKOTÁSOK . MINDEN VÁSÁRLÓT SZÍVESEN VÁRUNK A RÉZKARCOLÓ MŰVÉSZEK ALKOTÓKÖZÖSSÉGÉNEK VEZETŐSÉGE NEVÉBEN.­­ BARCSAY JENŐ BORSOS MIKLÓS IMRE ISTVÁN­­ IVÁN SZILÁRD KASS JÁNOS KÁDÁR GYÖRGY KÓRUSZJÓZSEF REICH KÁROLY SZABÓ VLADIMÍR SZALAY LAJOS AMERIGO TÓT VI. - - J BUDAPEST I., TÁNCSICS MIHÁLY UTCA 5 Madar Nemzet Panzióhálózat A tervezet számol a magán­fogadók és -panziók hálózatá­nak kialakulásával is. Buda­pest területén 30 panzió meg­nyitását — 300 szobával, 1000 férőhellyel — minimális prog­ramként tűzi ki. A főváros környékén ennek többszöröse is elképzelhető az ezredfor­dulóig. A szálláskapacitás bővítése a fő idegenforgalmi célok megvalósításának egyik eszkö­ze — húzza alá a KERSZI tervtanulmánya —, tehát a szálláshelyfejlesztési politikát alá kell rendelni a vendégfor­galom kívánalmainak. A köz­lekedés megjavításával Buda­pest környékének szálláshely­kínálatát a fővárosival össz­hangban lehetséges fejleszteni, e vonatkozásban ésszerű mun­kamegosztás alakulhat ki e két területen. A hosszú távú feladatok so­rában a KERSZI összefoglal­ja azokat a szolgáltatásokat, amelyek elősegítik, hogy jól érezze magát nálunk a ven­dég. A szálláskínálat meny­­nyiségén, minőségén és szer­kezetén kívül idetartozik a vendéglátás szívélyessége és a szórakoztatás, színvonalas idegenforgalmi programokkal. De ez már ismét más oldala a rendkívül összetett kérdés­nek. (a. gy.) ­ A Magyar Nemzet megkérdezte: Mikor nyílik meg ismét az Iparművészeti Múzeum? Másfél éve, egész pontosan 1981 decemberében zárta be kapuját a közönség előtt az Iparművészeti Múzeum, hogy elvégezhessék a belső tér re­konstrukciós munkálatait. A tárlatlátogatók régóta nélkülö­zik a nagy múltú intézmény bemutatóit; kérdésünkkel Mik­lós Pál főigazgatóhoz fordul­tunk. — A munkálatok még foly­nak, határidőt sajnos nem tu­dok mondani. Bővebb felvilá­gosítást a Központi Múzeumi Igazgatóság adhat, a tervezők­kel, kivitelezővel ők állnak közvetlen kapcsolatban. — Hány kiállítást bontottak le a rekonstrukció miatt? — Két állandó tárlatot, de elmaradtak az időszaki bemu­tatók is, gyakorlatilag másfél éve nincs kiállítás az Iparmű­vészeti Múzeumban. A címben feltett és meg­ismételt kérdésünkre Major István, a Központi Múzeumi Igazgatóság műszaki és beru­házási osztályvezetője derű­látóbb választ adott: — Az utolsó szakasznál tar­tunk. A napokban kell meg­érkezniük Salgótarjánból a fú­vóst üvegeknek, melyeket a múzeum külön kívánságára rendeltünk meg. A beüvegezés és a mázolás után már csak a kőpadló rendbetétele marad hátra. A nagy aulát, vagyis a legnagyobb kiállítási teret így a jövő hónapban átadhatjuk. — Milyen állapotban van az épület Hőgyes Endre utcai szárnya? — Ott egy kissé elmaradtunk a tervezett ütemtől. A múzeum részére átadott négy nagy kiállítási terem mennyezetén Ugyanis olyan freskórészletek tűntek elő, melyeket restaurál­ni kellett. De a napokban ez a munka is befejeződik és akkor még egy egyszerű festést kap­nak a termek, melyeket július —augusztusban vehetnek bir­tokukba a kiállításrendezők. Ezt követően pedig a nagy ku­pola alatti, eddig raktárnak használt termet hozzuk rend­be. Az év végére, reméljük, ez is elkészül és az Iparművészeti Múzeum rangjához méltó kö­rülmények között, zavartala­nul fogadhatja a látogatókat. s. m. Bőrdíszműipari modellkiállítás A Bőr-, Cipő- és Bőrfeldol­gozóipari Tudományos Egye­sület rendezésében csütörtö­kön, a gépipari szövetkezetek Lövölde téri bemutatótermében megnyílt a 27. Országos Bőr­díszműipari Modellkiállítás. A bemutatón 4 alapanyag­­gyártó, 11 feldolgozó vállalat és szövetkezet vesz részt 525 új termékkel. A megnyitást megelőzően művészeti, keres­kedelmi és ipari szakemberek­ből álló zsűri bírálta el a be­mutatott termékeket. A tíz napig nyitva tartó ki­állításon a bel- és külkereske­delmi szakembereket várják. Az üzletkötések eredményeként a vásárlók még az idén, illetve a jövő év tavaszán az üzletek­ben láthatják viszont a bemu­tatott újdonságokat A haladó magyar irodalom a két világháború között Béres László fotókiállítása Szentendrén Levelezőlap nagyságú, igény­telen külsejű meghívót hozott a posta a napokban. Egyik ol­dalán a régi Athenaeum-kiadá­­sú, „ponyvára szánt” Tersánsz­­­ky-kisregény, a Kakuk Marci szerencséje fakszimiléje volt látható, a másikon a rotaprint szöveg: ,,A­ Pest megyei Mű­velődési Központ­ és Könyvtár, valamint a Petőfi SK szeretet­tel meghívja az érdeklődőket Béres László fotókiállítására. Előadó: Györffy Sándor törté­nész. Közreműködik­­ Marosi Júlia és Szabó András.” Érez­tem, nem mindennapi élmény­ben lesz részem. Béres László egyedülálló, ritka, maga ké­szítette, művészi íróportréfo­tókkal állt a közönség elé. Az a kéttucatnyi, csaknem élet­nagyságú portrésorozat, kiegé­szítve a balatonszárszói íróta­­lálkozó fényképeivel — egy darabka múlt, irodalomtörté­neti emlék mindannyiunknak, akik azokon a szárszói alkal­makon részt vehettünk. A falakról régi mestereink, barátaink akkori, fiatalkori fényképei néztek le ránk: Mó­ricz Zsigmond, Szabó Pál, Ve­res Péter, Erdei Ferenc, Dar­vas József, Kodolányi János, Nagy István, Szabédi Lász­ló, Somogyi Imre, Féja Gé­za, Balk­ Péter, Jócsik La­jos, Németh László, Ter­­sánszky J. Jenő, mindazok, akik a két világháború között a né­pi mozgalom, a falukutató iro­dalom és mozgalom zászlóvivői voltak; mestereink, bátyáink és barátaink, akiknek eszmei hitvallása felgyújtotta szívünk­ben a lángot, s akik már nin­csenek közöttünk. Nagy idők eseményeit idéz­ték ezek a fotók. Egy kiváló ember, a Baján élő, ma már jóval a hetvenen felül járó Béres László fotói őrizték meg számunkra azokat a feledhe­tetlen napokat, arcokat, kom­munistákét és pártonkívülie­­ket, akik bátorságukkal, sze­mélyes kiállásukkal, műveik­kel egytől-egyig mestereink, tanítóink voltak. Több volt ez a kiállítás megemlékezésnél, több volt Györffy Sándor tör­ténész tárgyilagos előadása, a „régi szárszósok” visszaemlé­kezése. Többé tette az akkori ottlévők megjelenése, a közös népdaléneklés­­ Maros Júlia felhívására, a Sinka-versek Szabó András átélt előadásá­ban. S Léka Géza „beugrott” egy-egy szép Sinka-vers el­mondásával. Boldogan láttuk közöttünk a fiatalokat is, szép számmal! Kopré József ­ Vizet adni és elvenni.,, Termővé teszik a határt A jászsági, a nagykunsági és a Tisza menti földeken a me­zőgazdaság évi termelésének értéke meghaladja a húszmil­liárd forintot. Csak kenyér­­gabonából több mint egymillió tonna terem Szolnokban, ha minden emberre évi másfél mázsa búza fogyasztásával szá­molunk, akkor a Nagyalföld­nek ez a térsége legalább hat­hétmillió embernek „ad” ke­nyeret. De tekintélyes terüle­teket ölelnek fel az ipari növé­nyek is, a cukorrépa, a napra­forgó, s a nagykunsági sziken változatlanul fontos növény a rizs. A hatalmpas állatállomány számára több tízezer hektáron termelnek kukoricát, lucernát, nagy rét- és legelőterületek termik a friss tömegtakar­mányt a jószágoknak. A me­gye hústermelése az utóbbi két esztendőben 1s ezer tonnával nőtt és elérte az évi 166 ezer tonnát, a mostani ötéves terv­időszak céljainak a fele két év alatt teljesült. Program 2000-ig Hazánk e nagy „kertjében” kiemelt feladat a növényter­mesztés hozamainak gazdasá­gos növelése és a termőföld fokozottabb védelme. A nép­gazdaság igénye, a gabona- és a húsprogram végrehajtása, az exportárualap bővítése minde­nekelőtt azt követeli meg, hogy javítani kell a föld ter­mőképességét. Bizony ezzel a vidéknek sok gondja van. A régi nagykunsági gazdák úgy mondták: két Isten kéne erre a vidékre, az egyik, amelyik adja az esőt, a másik, amelyik elveszi. A rossz vízháztartású talajokat hol a belvíz, hol az aszály sanyargatja ősidők óta. Szolnok megyében ezért fon­tos szerepe van a melioráció­nak, amellyel megőrzik a föld termőképességét. A terület- és vízrendezés, a talajjavítás azért is szükségszerű, mivel az elmúlt években, évtizedekben a művelhető föld cérnái elé is csökkent.­­ .­A megyében éppen a ked­vezőtlen adottság­ miatt­­ a meliorációnak hagyományai vannak. A felszabadulás óta megközelítően 160 ezer hektá­ron végeztek talajjavítást, a területrendezés nagysága itt eléri a 150 ezer hektárt, csupán a hetvenes évtizedben több mint 50 ezer hektáron hajtot­tak végre vízrendezést. A sok milliárdot felemésztő beavatkozások azonban eddig csak részeredményeket hoztak. Ezért szükségessé vált egy, az egész megyére vonatkozó, hosz­­szú távú, komplex meliorációs program kidolgozása. Az elké­szült tanulmányterv 2000-ig szabja meg a feladatokat, e vi­dék öt jól elkülöníthető térsé­gében. Megéri a befektetés! Melyek a főbb tennivalók? Kétszáztizennyolcezer hektár területrendezés, 370 ezer hek­tár üzemi vízrendezés, 317 ezer hektár talajjavítás, valamint 2000 hektár talajvédelem. El­sőként a Jászságban, illetve a Tisza II. vízlépcső térségé­ben indult meg a melioráció. Az előzetes számítások szerint a Jászság fejlesztésére fordított költség hét, a Tisza II. térsé­gére költött pénz tizenöt év alatt térül meg. A hatodik öt­éves tervben végrehajtott komplex melioráció hatására ezeken a földeken jelentős ter­méstöbblettel számolnak: az eddig feljavított területeken végzett vizsgálatok 17 százalé­kos termésnövekedést állapí­tottak meg. A munka jelentős része e két kiemelt térségre koncent­rálódik. A meliorációs felada­tok költségeinek fedezésére 1983-ban 124 milió forint MÉM- támogatás áll rendelkezésre. A meliorációhoz kapcsolódó fő­művi fejlesztéseket a Közép­­tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság végzi. Az épülő mirkói, érfai és telekhalmi szivattyú­­telepek, valamint a hozzájuk kapcsolódó csatornafejleszté­sek ,biztonságossá teszik a te­rületek vízelvezetését. A Tisza II. vízlépcső térségében többek között a tiszafüredi Hámán Kató, a tiszdörsi Petőfi, a ti­­szaszőlősi Petőfi és a tisza­­szentimrei Aranykalász Tsz területén végeznek komplex műveleteket Abádszalókon a Lenin Tsz területén kerül sor táblásításra, úthálózat kialakí­tására, felszíni vízrendezésre. A Jászságban egyebek között a jászberényi Kossuth Tsz földjeinek egy részét teszik termőképessé. A következő években jobban művelhetővé válik a Jászsági Állami Gazda­ság, a jászapáti Velemi Endre, a jászladányi Egyetértés Tsz, valamint a Palotási Állami Gazdaság szántóinak egy ré­sze is. A holnapok alapja A nagy, átfogó program Szolnokban a következő évek mezőgazdasági termelésfejlesz­tésének egyik legfontosabb alapja. A megyei tanács vég­rehajtó bizottsága legutóbbi értékelésekor úgy határozott, hogy az eddiginél jobban ösz­­sze kell hangolni, hatékonyab­bá kell tenni a meliorációban érintett és érdekelt vállalatok, szövetkezetek, intézmények együttműködését, a rendelke­zésre álló pénzeszközök gazda­ságosabb felhasználása érdeké­ben. Fontos népgazdasági és helyi érdek fűződik ahhoz, hogy a földek termőképessége minél nagyobb legyen, a me­zőgazdasági termelés színvo­nala ezen a vidéken is kövesse a kor követelményeit. Endrész Sándor

Next