Magyar Nemzet, 1983. június (46. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-07 / 133. szám
Kedd. 1983. június 7. A RÁDIÓ MELLETT Háluk, akik tanítómestereink voltak, s ma is előttünk járnak, szenior pályatársainkról lehetetlenség hűvös udvariassággal szólani, hiszen Rapcsányi László sem finomkodó beszélgetésre hívta meg őket a stúdióba, hogy Jegyezd fel! című sorozatában, a történelem újságírótanúiként valljanak élet- és pályatapasztalataikról. Mind az öten barátaink, s közülük hárman ráadásul szerkesztőségi kollégáink ma is. Ha mesterségünk tanítható, vagy megtanulható, akkor bizonyosan sok részük volt abban, hogy a pályán egy-két dolgot néhányan elsajátítottak valamiképp. Munkásságukra gondolva, eszünkbe villant: hányan is lehettünk, akik az ő iskolájukba jártunk? Önvallomásszerű szavaikra emlékezve, minduntalan arra gondolunk, hogy öt pályatársunk fél évszázados munkássága, ez az öt emberöltő, megélt tapasztalatokban jócskán kitett 250 esztendőt. Munkásságuk negyven-ötven éves idejében külön-külön is annyi feszültségteljes változást és sorsfordulót éltek át, hogy ezek egyes mozzanatairól akár napokig is beszélhettek volna. Mindenikük pályaútja a harmincas években kezdődik: kislapátként, ki bölcsészhallgatóként kezdte; kit a munkásmozgalom, kit a paraszti ellenzékiség sodra, kit pedig a kisebbségi lét cselekvő akarása formálta azzá, amivé lett: hírlapíró. S mi mindent láttak! Egyikük Karinthy asztaltársaságában ülhetett Móricz és Kosztolányi közelében, ugyanakkor elmondhatja magáról, ő készítette az első interjút Matuska Szilveszterrel, s majd haditudósítóként megjárta a II. világháború poklát is, hogy ezután tíz évig négerként dolgozzék, mígnem emberséges szándékát igazolta a történelem. Másikuk sordíjas tudósítója a kisemberek bulvárlapjának, Móricz Zsigmond ösztönző buzdításának köszönhetően elvetődik Átokházára, a szekták mély világába, s ma annak örvend, hogy a föld jól fizet: szülőhazájában a búza hozama négyszeresére nőtt. A harmadik, egyetemi hallgatóként írt cikkeket a Népszavában, onnét kerül Bajcsy-Zsilinszky bűvkörébe, hogy fiatal falukutatóként a latifundiumok szörnyűségeiről, vagy a fasiszta német rögeszmék magyarországi terjesztéséről írhasson az akkori Szabadság hasábjain. A valóságföltáró riportokért azidőtt bírósági idézésekkel és zaklatásokkal fizettek bért és adtak babért, hogy aztán később a valóban szabad Szabadság szerkesztőjeként munkálkodjék. Ma tájaink és vizeink védelmében elmondhatja: közhely, hogy csak igazat szabad írni, de az igazságot elhallgatni sem szabad. Negyedikük, a nap lovagja, tizenkilenc évesen munkásfiatalok művelődési gondjairól ír cikket az egykori Népszavában, csendőrök pofozzák Alagon, hogy aztán ő is Haraszti Sándor legendás hírű lapja, a Szabadság munkatársaként folytassa hivatását. Huszonötöd magával a Szabad Népet csinálja: termelési riportokat, „frontjelentéseket” ír, majd ifjan lapot szerkeszt Győrött. Az egykori Szabad Ifjúság főszerkesztői szobájából nemcsak napilapot irányít, de néhány tucat fiatalt is elindít a pályán, megtanítva őket a betűvetés alapelemeire. Most állandó rovata van, amelyben unokája viselt dolgairól is ír, ugyanakkor a vele magával történt eseményekről ma is csak egyes szám harmadik személyben tud szólani. Rapcsányi ötödik beszélgetőtársa is vallja, hogy ami egyszer megtörtént, az az esemény mindig megteremti a maga utóéletét. Az őt elindító Brassói Lapoknál, mint kolozsvári tudósító, nagyszerű szellemi műhelyben kezdte pályáját. Kacsó Sándor lapjának csak a legjobbak legjobbjai lehettek munkatársai: Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Szabó Árpád, Tamási Áron mellett Brassai Viktor, Korvin Sándor, Méliusz József, Salamon Ernő, Molter Károly és Tabéry Géza írásai is itt jelentek meg. Próbálta összeszámolni, hány jelszó kimúlását élte meg: hetvenvalahánynál abbahagyta. A kései szarajevói riportúttól kezdve a korona, a „folytonosság szikrázó jelképe" hazatérésről tudósító hírlapíróként — noha papíron nyugdíjasként él — valójában a műfaj legegyénibb hangú mesterét tiszteljük személyében. Ők öten, szereplésük sorrendjében: Ráthonyi János, Dancs József, Antalffy Gyula, Csatár Imre és Ruffy Péter még töredékét sem mondhatták el megélt élményeiknek. Tapasztalatfoszlányaikat hallgatva nemcsak a pályatárs, de a szavaikat figyelő szélesebb közvélemény is eltűnődhetik. Hangok , események fölidézésével jelentkezett Sebestyén János Egy rádiós naplójából című műsora. Ez a program is történelmet idézett, s míg előbb a hírlapírók történelmi emlékezete kapott nyilvánosságot, Sebestyén műsorában most is a Stúdió kereste s idézte föl a maga történelmi tapasztalatait. Nem tudjuk megítélni, hányan hallgathatták ezt a remek sorozatot, föltehetőleg nincsenek kevesen, akik régen fölfigyeltek rá, s várják jelentkezéseit. Magyarország, 1983 Hogy beváltja-e ígéretét az új sorozat?. Nemtudhatni — de szándékait ismerve s kezdeti két adását hallgatva, — úgy érezzük —, fontos kísérlet tanúi lehetünk. Ugyanakkor előttünk is föl-fölsejlik, milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy-egy szerkesztő riporternek. A Kisszekeres-Nagyszekeres tájáról tudósító, szociográfiai-néprajzi ihletésű riport készítője — Kőszegi Gábor — alapos fölkészüléssel kelt útra, habár egy-egy táj történetét, sajátosságait a kézikönyvekből soha nem lehet megismerni. Csakis mélyebb vizsgálódással nyílik meg egy-egy falu lelkülete, s egyszeri utazásokkal nehezen lehet eljutni az ott élő emberek szívéhez. Úgy érezzük, ez az új műsor kiváló lehetőséget kínál a fiatal riporterek képzésére, érdemes is lenne élni az alkalmakkal. Zenés útirajz Hunor és Magor földjén címmel, két részben hallhattuk Falvay Károly kaukázusi jegyzetét. A magyar őstörténet dolgaiban járatlan hallgató, de a jártasabb is, szívesen figyelte ezt a szép és érdekes beszámolót. A jelenidőben utazó évszázadok távolába kalauzolt el, oda, ahol Julianus barát járt egykoron. Az elmaradt magyarokat már ő nem lelhette meg, de helynevekben és az ott élő népek zenéjében fölismerhette távoli rokonságunk emlékvilágát. Kiss Károly Gobbi Hilda kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gobbi Hilda Kossuth-díjas színművésznek, a Katona József Színház tagjának, a Magyar Népköztársaság Kiváló Művészének, hetvenedik születésnapja alkalmából, kiemelkedő művészi és közéleti munkássága elismeréseként a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Korcsog Andris művelődési minisztériumi államtitkár. Masar Nemzet Armand Hammer gyűjteménye Budapesten Budapesten is bemutatják Armand Hammer, kaliforniai műgyűjtő páratlan képzőművészeti gyűjteményét. A Szépművészeti Múzeumban hétfőn tartott sajtótájékoztatón Dennise A. Gould, a gyűjtemény igazgatója elmondta: régi és a modern művészet legkiválóbb mestereinek száz festményét, rajzát, pasztellképét és akvarelljét mutatják be a közönségnek. A tárlaton a gyűjteményben őrzött művek zöme látható, csupán a nagyméretű, nehezen szállítható vásznak nincsenek jelen. A régi korok remekművei között állítják ki például Michelangelo kettős krétarajzát, amely a legnagyobb Piéta első megfogalmazása lehetett, Raffaello Hőses és Jónás prófétát ábrázoló tanulmányrajzát, Dürer Kankalinját, Correggiónak a pármai képtár oltárképéhez készített tanulmányrajzát. Megtekinthető Goya szalmabábúja, fiatalkori szőnyegtervének egyik vázlata és Rembrandt kései remekműve, a Juno, amely a gyűjtemény „koronagyémántja'’. A XIX. és a XX. századi európai művészetet francia impresszionista festők munkái reprezentálják. Renoir Szilzetelők ebédje című műve, Cézanne Pihenő fiúja, Paul Gauguin több körüli alkotása, Van Gogh Orgonája, Magvetője. A világ sok országába eljut ez a gyűjtemény, hogy mind többen megismerjék az évszázadok művészeti örökségét. Kelet-európai körútjának első állomásán Budapesten, július 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Innen Szófiába, Belgrádba, majd Prágába viszik a műveket. A tárlat előzőleg amerikai, ázsiai, európai országokban került a közönség elé a Hammer- alapítvány és az Occidental Petroleum Corporation támogatása révén. A kora esti órákban a kiállítást Armand Hammer és Drecin József művelődési miniszterhelyettes nyitotta meg. A megnyitón részt vett Marjai József, s jelen volt Harry E. Pergeid, az Egyesült Államok budapesti nagykövete is. NAPLÓ Mauno Koivisto finn köztársasági elnök, a Kodály-év finnországi rendezvényeinek fő védnöke hivatalában — még Moszkvába utazása előtt — átvette a Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójára kiadott emlékplakettet Matusek Tivadartól, hazánk helsinki nagykövetétől. Kodály zeneszerzői, zenetudósi és pedagógiai munkásságának népszerűsítéséért összesen hét neves finn zeneművészt és tudóst tüntettek ki, köztük Jaakko Nummihen oktatási államtitkárt, a finn nemzeti Kodályemlékbizottság elnökét és Einojuhani Rautavaara zeneszerzőt Hommage a’ Kodály címmel alkotott vonószenekari művéért. Kodály-emlékplakettet nyújtott, át Conrad W. Mayernek, a freiburgi Kodálytársaság elnökének hétfőn Kővári Péter, hazánk NSZK-beli nagykövete. Konrad W. Mayer sokat tett Kodály Zoltán munkásságának népszerűsítéséért és a Kodály-módszer NSZK-beli elterjesztéséért. ♦ Benedek Elekről nevezték el Berlin legújabb lakónegyedében a vasárnap fölavatott játszóteret. Az új játszótér annak a negyvenezer magyar fiatalnak az ajándéka, akik az utóbbi 15 évben ifjúmunkásként az NDK-ban dolgoztak. A játszótéren magyaros motívumos fajátékok találhatók, a miskolci közlekedési vállalat amatőr fafaragóinak munkái. ♦ Megjelent a Pesti Műsor Nyár ’83 című különszáma, amely részletesen közli és ismerteti a színházak, a szabadtéri színpadok június-júliusaugusztusi műsorait, köztük a balatoni programokat is. ♦ Szőllősi Endre szobrászművész alkotásaiból nyílik — majd két évtizedes szünet után — kiállítás június 9-én délután 6 órakor Nagykanizsán, a művelődési házban. A Szocialista Művészcsoport alapító tagjának gyűjteményes tárlatát Frank János művészettörténész nyitja meg. Közreműködik Gordon Zsuzsa, aki József Attila-versekkel adózik az 1967-ben, fájdalmasan korán elhunyt szobrász emlékének. ♦ A Rádió és Televízió énekkara ma, kedden délután egy órakor hangversenyt ad a Nemzeti Galériában. ♦ Einstein életéről a francia Antenne 2-vel, valamint a nyugatnémet André Libik Productionnal közösen négyrészes, színes játékfilmsorozatot készít a televízió. Einstein szerepét az NSZK-beli Brúnó Granz játssza, a többi szerepben francia, spanyol, német és ■magyar színészek lesznek láthatók. A film rendezője a francia Lazare Iglesis, operatőre Márk Iván. ♦ Vezényel: Ferencsik János címmel koncertfilmet készít Apró Attila, a június 6 -n a Zeneakadémia, elhangzott Brahms-est alapján. Liszt magyar rapszódiái I— II. címmel Daróci Bárdos Tamás tart előadást a Liszt Ferenc Társaság rendezésében június 10-én, pénteken délután hat órakor a Zeneművészeti Főiskola X. termében. Közreműködik Jandó Jenő. ♦ Jancsó Miklóst a Faustus doktor boldogságos pokoljárása című kilencrészes tévéfilmjéért az olaszországi Chiancianóban rendezett nemzetközi televíziós filmszemlén különdíjjal jutalmazták. Az elismerés, mint az indoklásból kiderült, Gyurkó Lászlónak, az írónak is szól.♦ Weöres Sándorról 70. születésnapja alkalmából portréfilmet készít a televízióban Czigány György. A költőről Csorba Győző és Takács Gyula beszél, verseit Csernus Marianne, Farkas Zsuzsa és Lukács Sándor mondja el. ♦ Varga Katalin gyermekregényéből, a Legyél te is bonca címűből Katkics Ilona forgat tévéfilmet. A történet egy régebbi, valóságos meseregény folytatása. Arról szól, milyen nehéz barátokat szerezni a gyermekeknek. A szatirikus filmek és filmvígjátékok gabrovói — bulgáriai — nemzetközi fesztiválján két magyar filmet is díjaztak. A játékfilmek között Varsányi Ferenc Suli-buli című munkája egy bolgár filmmel együtt első díjat kapott. A rövidfilmek kategóriájában az Autós kínok című magyar filmnek adták az első díjat. A találkozón tizennyolc ország ötven filmjét mutatták be. ♦ Nyáresti muzsika címmel hatrészes hangversenysorozatot rendeznek a nyár folyamán a Bartók Béla-emlékházban. (II. ker. Csalán u. 29.) A sorozat június 10-én, pénteken este fél 6 órakor, Gáti István hangversenyével kezdődik. ♦ A színházak keddi műsora Erkel Színház: A diótörő (A. bék. 8. ea.1 7) — Nemzeti Színház: Az úrhatnám polgár (7) — Várszínház: Naplemente előtt (7) — Katona József Színház: Két bagatell (7) — Madách Színház: Mégis, kinek az élete? (7) — Madách*Kamara: Alkonyi dal (7) —■ Vígszínház: Anadella 17) — Pest Színház: A zongora — A lázadó (7) — Fővárosi operettszínház: Szerdán tavasz lesz (7) — Thália Színház: Csak semmi szenzáció! (7) — a Stúdióban: Miss Arizona ffél 8) — József Attila Színház: Angyalföld (D. Kéri, Ti., ea., 7) — Vidám Színpad: Szomorú vasárnap (7) — Radnóti Miklós Színpad: Hasonlatok (7) — Budapesti Gyermekszínház: Gábriel és Gabriella (du.13) — Állami Bábszínház a Jókai téren: Jancsi és Juliska (de. 10) — Rockszínház (a Budapesti Gyermekszínházban) : Üvöltés — Farkasok (este fél 9) — Multimédia Stúdió: Lézerünk (du. 6) — Lézeretika (tél 8) — Pesti Vigadó Hangversenyterem: Magyar Rapszódia (7) — Zeneakadémia: a Postás Szimfonikus Zenekar hangversenye (Postás bérlet, 12., fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban! Országos színházi találkozó ..... Az önismeret alkalma A MŰSOR ZSÚFOLTSÁGA már a világszínházi fesztiválokéval vetekszik: alig két hét alatt harmincöt előadást, öt vitát és zárótanácskozást tartottak az Országos Színházi Találkozón. Míg tavaly minden második nap, addig az idén minden nap szerepelt egy-egyvidéki együttes, s most ugyanezekre a napokra esett délutánonként a gyermek-, illetve ifjúsági színjátékok bemutatása, esténként pedig a fővárosi színházak fellépte. Olyan néző akadhat a legkonokabb színházkedvelők között, aki hajlandó napról napra, délután is, este is a zsölylyében ülni, mi több, még a vitákon is részt venni — ám olyan nincs, aki képes egyszerre két, esetenként háromnégy-öt helyett is lenni. Márpedig a program megkívánta volna. Az ifjú szerző kedvszegetten szól a munkáját dicsérő megbecsülésről": az ő színművét jelölte legjobbjaként a budapesti színház a szemlére. Csakhogy a nevezett előadásra senki sem látogatott el a szakmából... Természetesen. Hiszen az, akinek döntenie kellett, az egyre nehezebben elérhető vidéki színházak vendégszereplését választotta. S a találkozó idejére torlódtak egyéb színházi események is. Nem először, s feltehetően nem utoljára kerül sor a fesztiválra. A színházaknak tehát számolniuk kellene azzal, hogy május végén, június elején a szemle foglalja le a szakmát, s illene törekedniük arra, hogy minden mást a kezdete elé időzítsenek. Ha évadvégi munkájukhoz is igénylik a figyelmet. AKAD TANULSÁG az Országos Színházi Találkozó szervezőinek is. Ha tavaly hosszúnak találták a seregszemlét, azt tapasztalhatták az idén, a most sem kurta időszakban, hogy a temérdek esemény áttekinthetetlen. Jövőre alighanem újabb renddel kellene próbálkozni. Talán azzal, hogy egyik nap vidéki, másik nap fővárosi társulatok játszanak a fesztiválon. Az szerencsés, ha egy-egy vendégelőadást megismételnek, amint a kaposváriak ezúttal, hiszen így két időpont közül választhat a közönség. Az viszont a kapkodást növeli, ha egy társulat két produkciójával nevez be ugyanazon kategóriában, amint a Nemzeti Színház, a Vígszínház és a Radnóti Miklós Színpad tette. Megfontolandó lenne , jóllehet nem egyszerű kivonási műveletet kellene végezni a költségvetésből —, ne váljék-e külön a gyermekszív játékok, illetve a zenés előadások fesztiválja. (Ez utóbbira sor is kerül nemsokára Szolnokon.) Azon iparkodtak a fesztiválrendezők, hogy a szemle valóban országos legyen. Azáltal, hogy a fővárosi színházakat is felkérték az idén, és azáltal is, hogy a vidékről érkezetteket nemcsak vendégjátékra, hanem előadáslátogatásokra is invitálták. Ám e meghívásnak nemigen volt, nemigen lehetett foganatja. Szerte az országban ugyanis játszottak, székhelyen vagy tájon. Mégis gyanakszom arra, nem tudhatta mindenki, a vidéki társulatok bármely tagjának budapesti szállásköltségeit a fesztivál idejére fedezték. Igaza van bizonyára annak is, aki szerint az alig kihasznált lehetőség érdektelenségre is mutat. Hiszen azokat is csak hébe-hóba lehetett a nézőtereken látni, akik Budapesten élnek-laknnak. Itt-ott kitették a próbatáblákra a Magyar Színházművészeti Szövetség értesítését. Készült plakát, ha színes, figyelemkeltő nem is, legalább amolyan csupa betű, műsorközlő falragasz. Ezt azonban a színházak tájékán nagyítóval kellett keresni. AMi A VÁLOGATÁST illeti, nem adott nagyobb okot panaszra. Szerepeltek ugyan szerény, sőt, a gyengénél is gyengébb előadások. De a kínálat azt tükrözte, amilyen a színházi életünk. A vidéki színházak közül kitűnt az előévadját záró Zalaegerszeg a Csodálatos mandarinnal, Ruszt József munkájával. Nemkülönben Kaposvár A revizorral, Gothár Péter rendezésével és, Miskolc a Peer Gynttel, Csiszár Imre színrevitelével. A jobbak közé tartoztak még a veszprémiek is, akik az Yvonne, Burgund hercegnője című Gombrowicz-művet, Kristyán Lupa rendezését hozták el, valamint a szolnokiak, akik pedig Fejes Endre Vonó Ignácot Csizmadia Tibor vezetésével újították meg. S akadt becses színielőadás Budapesten is. Végül pedig a viták. A zenés, a magyar, a klasszikus és a „félklasszikus’ művek, valamint a gyermekelőadások vitája. Ahol körtét almával vetettek össze. Sietve, bakugrásokkal, itt-ott botlásokkal. Egy szőnyegre került például a Macskák című musical és a Próba című balett, a Háry János bábváltozata és a Farkasok-Üvöltés című, rockfantázia, a zenés vígjátékok és a „prózai” Mandarin. Ezt például, még be sem mutatták a szemlén, amikor már a tanácskozásra tűzték. Mert tanácskozás lett mindebből, nem pedig beszélgetés. Egy-egy vitavezetővel és felkért hozzászólókkal, színházi hierarchiánkat szerencsétlenül tükröző részvétellel. Amely szerint a társulatokat — egynéhány kivétellel — az igazgatók, a főrendezők, a rendezők képviselték. Mindazonáltal: legyenek viták és legyen szemle. Színházi önismeretünkhöz szükséges Szinte, elengedhetetlen. Bogácsi Erzsébet Bécstől az Egyesült Államokig Egy magyar együttes sikerei külföldön A Liszt Ferenc Kamarazenekar, amely nemrég ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját, hétfőn délelőtt sajtótájékoztatót tartott a Nemetközi Koncertigazgatóság rendezésében a Magyar Zeneművészek Klubjában. Rolla János, a 17 tagú együttes vezetője, elmondta: nemzetközi karrierjük 1971-ben kezdődött meg, amidőn a Cote d’Azur-i fesztiválon nagy sikerrel szerepeltek. Ettől kezdve Európának minden nagy zenei központjában felléptek már, de turnéztak Japánban, és többször az Egyesült Államokban is. A Hungarotonnal készített több mint száz felvételük közül három elnyerte a francia hanglemezakadémia nagydíját. Sok lemezük készült külföldi cégekkel is, gyakorta a magyar vállalattal koprodukcióban. Ami külföldi szerepléseiket illeti, az idén eddig Bécsben, Prágában, Anglia több városában, a híres londoni Barbicon Centre-ben hangversenyeztek. Franciaországi turnéjukról szombaton tértek haza, de csak, négy napig maradnak itthon. Szerdán a Zeneművészeti Főiskolán Rados Ferenc közreműködésével három Mozart-zongoraversenyt adnak elő. Másnap Bécsbe utaznak, itt a Teldec cég lemezt készít velük Haydn két kürtversenyéből és egyik divertimentójából. Ez lesz egyébként a negyedik felvételük a világhírű gyárral. Az ősszel — itthoni, nyári koncertjeik után — újabb külföldi koncertsorozatuk szezdődik. Svájcban például a luzerni, Angliában az edinburgh-i, Franciaországban a besancon-i fesztiválon lépnek fel. Októberben indulnak hathetes — immár ötödik — turnéjukra az Egyesült Államokba és Kanadába. Az út december 6-án fejeződik be, amikor majd itthoni kötelezettségeiknek tehetnek eleget. S Rolla János meleg szarokkal emlékezett meg Sándor Frigyesről, a zenekar alapítójáról," hajdani tanárukról, aki haláláig, 1979-ig is irányította a kamaratársulatot, és akinek működése ma is meghatározza az együttes szellemét, fölfogását a közös zenélésről. Szó esett a sajtótájékoztatón azokról a világhírű magyar külföldi művészekről is, akikkel együtt játszottak, és akik ezt az együttműködést változatlanul folytatni kívánják. (g. i.) 5