Magyar Nemzet, 1983. augusztus (46. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-19 / 196. szám
Péntek, 1983. augusztus 19. Milon Vobizat Nemzetközi tanácskozás Veszprémben Nők a tudomány világában Kinek tűnik fel manapság, hogy a legtöbb tudományos rendezvényen csaknem ugyanannyi nő vesz részt, mint férfi? Inkább az ellenkezője szúr szemet, ha — Simone de Beauvoir meghatározásával élve — „a második nem” csak nagyon gyéren képviselteti magát egyegy tudományágban, kutatóintézetben, vagy valamelyik tanácskozáson. Nem volt ez mindig így. Néha nem árt visszapillantani és egyfajta mérleget készíteni; a számvetés föltétlenül a jövőt szolgálja. Sok más mellett erre is vállalkozott az a Veszprémben ma befejeződő nemzetközi konferencia, amely-ről már hírt adtunk, s amelynek címe: A nők szerepe a természettudományok, a technika és az orvoslás történetében a XIX. és a XX. században. Beszélgetőtársam Olga Lezsnyeva, a matematikai és fizikai tudományok kandidátusa, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája tudományos főmunkatársa. — A programban lapozgatva négy szovjet előadással találkozhatunk. Mivel az öné éppen a téma bibliográfiai feldolgozásával foglalkozik, nyilván széles körű ismeretekkel rendelkezik ezekről a kérdésekről. Kérjük, beszéljen az orosz, illetve a szovjet nők tudományban betöltött szerepéről.. — Talán rövid történeti áttekintéssel kezdeném — mondja Lezsnyeva. — A legrégebbi név, amely a tudományt művelő orosz nők közül ma eszünkbe jut, Voroncova neve. Igaz, nem is annyira tudományos érdemei, hanem rendkívüli szervezőkészsége, kapcsolatteremtő ereje terelte rá II. Katalin cárnő figyelmét. Nem kevesebbel, mint a Pétervári Tudományos Akadémia elnöki tisztével ruházta fel, és Voroncova be is váltotta a hozzáfűzött reményeket: hosszú éveken át eredményesen irányította, az Akadémiát, amely akkor a természettudományokon kívül mindössze irodalmi és nyelvtudományi tagozattal rendelkezett. A természettudományokkal foglalkozó nők példaképe mindmáig Szófia Kovalevszkája, aki a múlt század második felében élt, és a híres német matematikus, Weierstrass tanítványai közé tartozott. Akkoriban Oroszországban a nők előtt még zárva voltak az egyetemek kapui,ezért névleges házasságot kötött és Svédországban végezte el a matematikafizika szakot. Oroszországban azonban ezután sem tartottak igényt a munkájára. Visszatért Svédországba és főleg matematikai analízissel, mechanikával és asztronómiával foglalkozott — nem csekély eredménnyel. Hazájától távol halt meg és csak halála előtt két évvel érdemesítette arra a Pétervári Akadémia, hogy levelező tagjai közé válassza. — Tulajdonképpen mikor nyílt mód a cári Oroszországban arra, hogy a nők is felsőfokú képzésben részesülhessenek és így tudománynyal is foglalkozhassanak? — Csak az 1880-as években, amikor is megindultak a Besztuzsev-Rjuminról elnevezett, nagyon magas, egyetemi színvonalú tanfolyamok a nők számára. A növendékek nagy részéből kiváló természettudósok váltak. Mind A. I. Polekutyina, mind N. I. Nyevszkaja előadása foglalkozik e tanfolyamok eredményeivel, és hogy csak néhány, önöknél is ismert nevet említsek: az állandó oktatók sorában találjuk a fiziológus Szecsenovot, Mengyelgjevet, a világhírű kémikust, Imzsenyeckij és Szonyin matematikusokat, Hvolszon és Bergman fizimisokat Sokat tett a riók bevonására V. V. Golicin akadémikus is, aki a pétervári Központi Geofizikai Obszervatórium érdekes és értékes munkájára hívta fel figyelmüket, s aktív bekapcsolódásukhoz minden lehető támogatást megadott. — A közelebbi múlt nagy tudós nőalakjai sorában feltétlenül meg kell említenem A. Glagoljeva-Arkagyeva és M. Levickaja szovjet kísérleti fizikusnők nevét. Egymástól függetlenül dolgozva igen sokkal járultak hozzá az elektromágneses hullámok tanulmányozásának az eredményeihez. Glacdjeva különböző felfedezésekkel is kapcsolódott Hertz munkásságához. És hogy ne csak „haza beszéljek”, a geológusok sorában megemlíteném V. A. Varszanovjevát, aki a tulajdonképpeni tudományos munkán túlmenőleg, ismeretterjesztő könyvek kiadásával is hozzájárult az általános műveltség emeléséhez. — A rövid visszapillantás után térjünk rá a mára. Milyen szerepet játszanak a nők a mai szovjet tudományban és milyen a társadalmi megbecsülésük? Fellelhető-e az az eléggé elterjedt jelenség, hogy a „tényleges alkotómunkát” — kevés kivétellel — még mindig a férfiak végzik, nőkkel pedig inkább a szintén fontos, ám inkább „kisegítő” jellegű tudományos munkákban találkozunk? — Azt mindenképpen elmondhatjuk, hogy a Szovjetunióban az előítéleteket már régen leküzdöttük: mindenki elismeri, hogy egy nő — megfelelő körülmények között — ugyanolyan színvonalú alkotói eredményekre képes, mint férfitársai. Az anyagi-erkölcsi megbecsülés is egyformán kijár akár nő, akár férfi szolgál arra rá. Az más kérdés, hogy évszázados lemaradásokat nem lehet néhány évtized alatt behozni. Odáig már eljutottunk, hogy az egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező férfiak és nők aránya csaknem egyenlő. Ez az arány azonban a tudományos fokozatok, az akadémiai tagság tekintetében még nem ilyen kedvező. — Hogy néhány adattal is szolgáljak, az IUHPS (a Nemzetközi Tudománytörténeti és Tudományfilozófiai Szövetség) 1981-ben, Bukarestben megtartott XVI. kongresszusára hivatkoznék. Ott elhangzott előadásomban éppen az ez irányú eredményekkel foglalkoztam. Az adatokból kitűnt, hogy 1955 és 1975 között, tehát húsz év alatt a tudományok doktora fokozatot elért férfiak száma körülbelül a 4,2-szeresére, a nőké pedig az 5,2-szeresére emelkedett. 1971—75 között a nők csak 22 százalékkal ,kevesebben védték meg doktori disszertációjukat, mint a férfiak 1951—55 között. Az elmaradás ,,ledolgozása” tehát folyik: legerősebb a nők pozíciója a biológiában, az orvostudományokban, a pedagógiában és a kémiában. — És a vezető posztokon milyen arányban találhatók nők? — Erre nézve nincsenek adataim, de általában az egyes főiskolákon, egyetemeken igen sok női vezetővel találkozhatunk. A tudományos intézetek igazgatói székeiben már kisebb a számuk. Kivételek persze akadnak bőven, de a nevek a magyar újságolvasóknak aligha mondanak sokat. — I. V. Sulgina, a konferencia negyedik szovjet előadásának szerzője írja, hogy a tudományos intézetekben dolgozó nők száma a Szovjetunióban már meghaladja a félmilliót. A tudományos-technikai forradalom kívánalmai a hagyományos területeken kívül fontos szerephez juttatják őket a termonukleáris szintézis, a kozmikus biológia, a matematikai fizika, a genetika, a molekuláris kémia, a híradástechnikához kapcsolódó tudományágakban, a csillagászatban és még jó néhány új területen is. Hogyan tudnak lépést tartani a növekvő követelményekkel, a „gyorsuló idővel”, hogyan tudják összeegyeztetni családban betöltött szerepüket a naprakész ismereteket követelő tudományos kutatómunkával? — A tapasztalatok nagyon eltérőek. Különösen a gyermekvállalás körül folyik sok vita, mert — mint mondják — a tudomány magas fokú és alkotó jellegű művelése egész embert kíván. Van abban valami, hogy meggondolandó, mikor szüljön egy nő: tudományos pályája kezdetén vagy csak azután, ha már bizonyos eredményeket tudott felmutatni. Az állam a gyermekgondozási szabadsággal, a gyermekintézményekkel igen nagy segítséget nyújthat, önmagában azonban még ez sem elegendő. Indokolt esetekben a családnak, elsősorban a férjnek kell levennie a házi munka terheinek egy részét a nő válláról. Mi e téren úgy érzem, nem panaszkodhatunk. A Szovjetunióban az is gyakori, hogy a már nyugdíjas nagyszülők vállalják a kisunokát, hozzák-viszik a bölcsődébe, óvodába, felügyelnek rájuk. Hétvégeken persze együtt van az egész család. — Szól,jon kérem végrül néhány szót a saját munkájáról is. Ön 34 éve dolgozik a Tudományos Akadémia egyik fontos tudományosműszaki intézetében és fizikatörténettel foglalkozik. 1974 óta a bibliográfiai osztály vezetője. Jelenleg mely munkájukat ítéli a legfontosabbnak? — Hosszú évek óta dolgozunk a természettudományok történetével foglalkozó, a Szovjetunió bármely köztársasága nyelvén megjelent művek bibliográfiájának megjelentetésén. Én a IV. kötetnél kapcsolódtam be a munkába, és azóta újabbak is napvilágot láttak. Viszonylag kis példányszámban adjuk ki, ezért is hívom fel rá az érdeklődő mű, gyár, tudósok figyelmét. — Az ön tudományos karrierje zökkenőmentes volt? — Ezt nem mondhatnám, hiszen nehéz korszakban születtem — 1918-ban —, és a mi generációnknak később is sok nehézséggel kellett megbirkóznia. Szerencsére a családom segítségét mindig érezhettem. — Gyermeke van? — Egy 35 éves fiam van, aki hegedűtanár. Születése évében védtem meg a kandidátusi disszertációmat. A férjem és édesanyám segítsége nélkül ez aligha sikerülhetett volna. — A férje nyilván nem tudományos pályán dolgozik. Elneveti magát. — Dehogynem, sőt, én a nyomába sem léphetek. Államidíjas metallurgus. Mégis mindig maradt ideje arra, hogy mentesítsen, amitől tud, hogy tudományos pályám ne szenvedjen törést csak azért, mert férjhez mentem és gyermeket hoztam a világra. Komor Vilma A Magyar Nmider megkérdezte: Hol szórakozzunk a hét végén? Az alkotmány ünnepe évek óta sok-sok látványossággal köszönt az ország lakosságára. A kicsinyek már napokkal előbb készülődnek a budapesti, délelőtt tíz órakor kezdődő vízi- és légiparádéra, s a felnőttek is szívesen gyönyörködnek a hazánk több városában megrendezésre kerülő tűzijátékban. A hírek szerint az idén még a szokásosnál is gazdagabb programot kínál az augusztus 20-i hétvége. Megkérdeztük hát a Tourinform munkatársától: milyen szórakozási lehetőségeket ajánl az ünnepekre? A Halászbástyán mindkét napon kirakodóvásárt rendeznek. Szombaton tizenegykor az Oroszlányi Szénbányák Fúvószenekara ad itt térzenét. Délután ötkor a Ludens Pantomim műsora következik, hétkor ünnepi hangverseny lesz a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekar közreműködésével. Vasárnap este szabadtéri táncházat szerveznek a Halászbástyán. A tabáni hegyoldal kétnapos , kézműves és iparművészeti kirakodóvásár, könyv- és hanglemezárusítás, kerékpáros és kreszvetélkedő, reklámfotóbemutató színhelye lesz. Az itt berendezett meseudvar a gyerekeket várja, a közeli Horváth-kertben pedig a sakkozók mérik össze erejüket. Folytatódnak a terézvárosi vigasságok is. Ezen a vasárnapon a kora reggeli térzene után tíztől Levente Péter, Grilus Vilmos és Mérő Imre mulattatja egy órán át a Liszt Ferenc térre sereglő kicsinyeket, utána a Pinceszínház vendégszerepel. .. — Milyen programokat javasolnak az országjárásra indulóknak, a fővárostól távolabb lakóknak, üdülőknek? — Sok helyütt, így például Csornán, Jászberényben, Karcagon, Makón, Szegeden, Szolnokon szombaton, Buzsákon és Sopronban pedig vasárnap lesz népművészeti kirakodóvásár, valamint havomákvőrző népzene- és népitáncegyüttesek fellépése. Hortobágyon megrendezik a hagyományos Hídivásárt és a pásztortalálkozót. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban lángost sütnek, gyékényt szőnek, hímeznek, kovácsolnak, a tipró malomban őrölnek vasárnap délelőtt. A mesteremberek munkáját a Bakfark Bálint lanttrió és a Kecskés együttes hangversenye kíséri. A Balaton-part szombati kínálatából a fenyvesi művelődési ház vásári komédiáját emelhetjük ki, s a gyerekek számára érdekesnek ígérkezik az Elvarázsolt egérkisasszony című bábjáték is, amelyet a keszthelyi művelődési központban rendeznek tíz órakor. froglártellén a várdombi vidám vasárnap keretében népzene és néptáncbemutatót, népművészeti vásárt tartanak és népi bábjátékokat adnak elő. Este kilenckor pedig megkezdődik az Éjszakai kabaré. — S hová menjenek a komolyabb műfajok kedvelői? — Pannonhalmára, ahol is a barokk kápolnában 20-án orgonaest lesz. Vagy Szegedre. Augusztus 19--től 21-ig, a Dóm téren esténként Kodály. Háry János című daljátékát mutatják be. (—21) T Trikójukon ,, T” betű (2.) A mélyvíz — szélén Azt mondják, a magyar vezetőképzés — módszerét, alaposságát, tananyagát tekintve — ma már az európai legjobbakhoz mérhető. Nem kis dicséret, főként, ha tudjuk, hogy ez a fajta szervezett oktatás mindössze tizenöt esztendős. És ebből az időből is jócskán elvett az útkeresés időszaka. Hol tartunk most? Vajon megoldja-e majd gazdasági gondjainkat az innen kikerülők csapata? Hogy ezt megtudjuk, a tanteremből dr. Horváth Lászlónak, az Országos Vezetőképző Központ főigazgatójának irodájába vezet az út. A „történelemmel” kezdi. Kiegészítő képzés — Körülbelül tizenöt éves az intézmény, ám az a bizonyos útkeresés csaknem tíz esztendőt vett el ebből — mondja. — Miért olyan sokat, hiszen annak idején a vezetőképzés nagy lendülettel indult... — Valóban jól indultunk. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szellemi és részben anyagi támogatásával kezdődött a munka. Külföldi szakértők érkeztek segítségünkre, az ő tudásuk is rendelkezésre állt. Csakhogy időközben alaptalan és túlméretezett kritika alakult ki a határon túli ismeretanyagok átvételével szemben. Az volt a gond, hogy a nyugati eredményeket hogyan lehet átvenni, alkalmazni a szocialista viszonyokra. S ezen folyt a vita is. Mára már túl vagyunk a nehezén, képesek vagyunk a megszerzett tudást, az összegyűjtött ismereteket szintetizálni és megfelelően továbbadni. A közelmúltban egy tévéinterjúban azt mondta, hogy ön szerint a legfontosabb vezetői tulajdonságok: a jellem, a humán kulturáltság, a fogékonyság, az intelligencia. Úgy vélem, ezek többségét nem lehet oktatni. Az OVK mégis kísérletet tesz rá? — A vezetőképzés szó nem fedi pontosan a tevékenységünket. Tulajdonképpen továbbképzésről, kiegészítő képzésről kell beszélni. A hallgatók a szakmai tudásnak már birtokában vannak, ezt kell kibővíteni olyan speciális ismeretekkel, amelyek ma már elengedhetetlenül fontosak egy vezető számára. És ha már itt tartunk, hadd oszlassak el még egy tévedést. Fölösleges azt várni a vezetőképzéstől, hogy a napi problémák megoldásával foglalkozzék. Sokkal inkább olyasmire, kell felkészülniük a fiataloknak, amit a vezetők ma még nem is tudnak. — Hogyan? Mire gondol? — Például a stratégiai tervezésre. Enn°k elsajátítása igen fontos Sokan azzal érvelnek: azt se tudom, mi lesz holnap, honnan tudnám, hogy mi lesz tíz év múlva? Ám ez a nézet kétszeresen téves. Egyrészt mert gyakran könnyebb a folyamatokat tíz évre előre látni, mint akárcsak néhány napra is, másrészt mert az, hogy holnap mi lesz, nagyon nagy mértékben függ attól, hogy mit képzeltünk el tíz évvel ezelőtti . A főigazgató ajtajában a rádió ismert riporternőjével adjuk egymásnak a kilincset. Hogy ő mit kérdez majd, nem tudom, de jövetelének oka nemigen lehet más, mint az enyém. Igencsak megnőtt manapság az érdeklődés az OVK tevékenysége iránt, amiként növekedett a tevékenység népgazdasági fontossága is. De vajon a képzésben és a továbbképzésben miféle ismeretekre támaszkodik maga az OVK? Dr. Csath Magdolnához, az intézmény oktatási igazgatójához kopogtattunk be. Sorolja a „háttér” részleteit. Kulcsszerepben : a képesség — Több helyről szerezzük az átadandó ismeretanyagot. Támaszkodunk az OVK oktató-kutató munkatársainak kutatási eredményeire s az oktatásban szereplő témakörökben a különböző hazai kutatóhelyek, egyetemi tanszékek kutatási és gyakorlati tapasztalataira. Továbbadjuk a vállalatoknál alkalmazott korszerű vezetési módszereket s a külföldön kidolgozott és általunk tanulmányút, irodalom, publikáció formájában hozzáférhető új elméleti és gyakorlati megoldásokat. Az OVK szaktanácsadási tevékenysége során szerzett gyakorlati tapasztalatok is gazdagítanak minket. — S mindezt kizárólag az önök oktatói adják tovább? — Természetesen nem, az előadók között az OVK munkatársain kívül államigazgatási szervek, vállalatok, kutatóintézetek, egyetemek kiemelkedő szakemberei is megtalálhatók. — Nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy ki ad elő. De az önök esetében az sem közömbös, hogy kik hallgatják az előadókat. Hogyan választják ki őket, kik ülnek a padokba? — A vezetőutánpótlás-képzésben résztvevőket elsősorban munkahelyi vezetőik küldik az iskolába. Ez a kiválasztás akkor szerencsés, ha a vállalat stratégiájával összhangban, a jövő várható feladataira való felkészülés jegyében választják ki a jelölteket. Abeiskolázásban azonban más, a jelölt képességeivel, tudásával kapcsolatos feltételeknek is szerepet kell játszania. Ilyen például a kreativitás, elemzőképesség, szervezőképesség, az emberekkel való bánás képessége, a jó kommunikációs készség. Természetesen ezeket a tulajdonságokat az oktatás során tovább lehet és kell fejleszteni. — Speciális képzési tomna az OVK-é. Olyannyira, hogy a tananyag se lehet változatlan, hiszen elit illette, ifjabb és újabb ismeretekkel egészítik ki azt. Hogyan kívánják még közelebb hozni a gyakorlati élethez az oktatást? — A képzés az elmúlt tanévben is jelentősen megújult, elsősorban az úgynevezett irányított önképzés arányának növekedését,illetve a sikeres vállalatvezetők mellett töltött szakmai gyakorlatot tartom fontos újításnak. A jövőben is célszerű tovább növelni az,önképzés arányát, a tantermi foglalkozásoknál még inkább előnyben kívánjuk részesíteni a gyakorlati ismereteket,- , az aktív foglalkozástípusokat. Az oktatás formáját tekintve a passzív, előadásos forma helyett egyre nagyobb szerepet szánunk a kiscsoportos foglalkozásoknak, eset-, szerepjátékoknak. Az oktatási igazgató említette a szakmai gyakorlatot. Mi erről a véleményük a kiválasztott vállalati vezetők- ’ nek? Fehér Erzsébet, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat igazgatója f— • ■— Helyesnektartom az OVK elgondolását, hogy a fiatalok ismerjékmeg egy- egy felsővezető munkáját.Nálam az a gyakorlat, hogy napi fél-háromnegyed órát foglal- ’kozoma- hozzám beosztott -hallgatóval. De nemcsak ez az idő az, amit az igazgatói munka tanulmányozásával tölthet, részt vesz az értekezleteken, megbeszéléseken is. • ön szerint lehet-e igaz,zán tanítani, hogy miként kell dolgoznia egy vezetőnek? — Lehet is, kell is. Ennek ellenére azt tartom, hogy a kiválasztottaknak számtalan olyan tulajdonsággal kell rendelkeznie, amit iskolában megadni nem lehet, ilyen például a vezetői rátermettség, vagy az intelligencia. Az Észak-magyarországi Vegyiművek igazgatója, Szőke Béla hasonlóképpen vélekedik: — Kizárólag tanulás útján nem lehet vezetővé válni, bár természetesen e nélkül sem. És ahhoz, hogy minden lényeges ismeretet átadjunk, a gyakorlati idő egy hónapja nagyon kevés, annak ellenére, hogy a hozzánk küldött hallgató már maga is gyakorló középszintű vezető. ,,Iránytűt kapunk ” De halljuk végre őket is, a hallgatókat, akik már ott vannak a mélyvíznél — igaz, ma még csak a szélén. A szerkesztőségi szobában hárman ülnek, Stiller István, a Kőbányai Növényolajipari Gyár termelési osztályvezetője, Széplaki Zoltán, a Budapesti Tejipari Vállalat technológusa, és Bányász István, aki a VEGYTEK-ben a kereskedelmi igazgató műszaki tanácsadója. Úgy fogalmaznak: mindegy, hogy ki hol töltötte a gyakorlatot, mindenképpen sikeresnek, tanulságosnak könyvelhető el. S a tanfolyam? Ezt hogyan látják? ” Bányász István: — Nekem tanult szakmám a szervezésvezetés. Ehhez nemigen tudtak az OVK-ban mit hozzátenni. Termelésirányítást például ,hásfél évig tanultam , itt mindössze három órát foglal ,koztunk vele. Naivság volna feltételezni, hogy ez a tanfolyam konkrétumokkal gazdagít bárkit is, de úgy gondolom, nem is ez a lényeg. Az a fontos, hogy iránytűt kapnak, létmutatást, tájékozódási szempontokat. Széplaki Zoltán: — Én azt is nagyon hasznosnak tartom, hogy az előadók többsége kitűnő szakember, akik benne vannak a gazdasági élet „sűrűjében”, s így első kézből juthatunk hozzá olyan információhoz, amelyeket később mint vezető, hasznosíthatunk. Stiller István: — Még valammi igen fontos, számomra talán a legfontosabb. Itt a tanfolyam ideje alatt nagyon sok embert megismerhetném. Olyan kapcsolatok jöttek létre hallgatókkal is, előadókkal is, amelyek a későbbiekben bizonyosan kamatoztathatók. ” A hallgatók — s a fent nyilatkozók ezúttal valamenynyi évfolyamtársuk, véleményét tolmácsolták — úgy vé-'' lik, kevés az idő, sokkal, többet kellene az iskolában töjteniük, mert — mondják, -y így, igen nagy a terhelés és így ke- - vesebbet tudnak elsajátítani a szükséges ismeretekből. Arról nem is beszélve, hogy a vállalatuknál sem tudnak a jelenlegi rendszerben teljes értékű munkát kifejteni. Jobb lenne tehát intenzívebbé, esetleg bentlakásossá változtatni a jelenlegi rendszert. Bányász István arról is beszél, miként, lehetne lemérni pontosan, hogy mennyire hasznos az OVK tevékenysége: vállalkozássá kel,lene tenni. (1). Érdekeltté abban, hogy az innen kikerülő hallgatók valóban megállják a helyüket. S a többiek megtoldják: ha mindenütt nyereségérdekeltséget akarunk be - vezetni, miért pont itt ne? No, ez messzire vezetné. És ma talán nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy bárkivel beszéltünk, az OVK tevékenységének megítélésében szinteteljesen egybehangzottak a vélemények. A vezetőképzésre nagy szükség van, s ■ ha lehetne is itt-ott javítani, a lényeg mégis'csak azt. Abbe a'most még társuló vezetők va ·lóbana mélyvízbe kerülnek, ■ már sokkal 'nagyobb esélyük lesz arra, hogy ne süllyedjenek el a gazdasági „hullámverésben’’. „ ?_ RarpHVán Gábor ~