Magyar Nemzet, 1983. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-02 / 207. szám

Péntek, 1983. szeptember 2. Tanterem /kor/körkép (1) Vándorúton — Hozasson anyagot és aztán tárgyalhatunk a munkafegyelemről —F okosít a kőművesmester, miközben megzavarom édessemmittevését az épülő iskola csupasz falai között. Belátom, ebből sem kerekedik ki igazi beszélgetés, így nem is írom ide a helyszínt, hiszen nem az, hanem a jelenség a fontos. Hogy a honi közoktatást újfent tarteremgondok kínozzák. A szakemberek pedig alig győznek magyarázatot adni a példátlanul nagyszámú gyermekkorosztályokról, az építőipari kapacitásokról és a szűkös anyagi lehetőségekről. Vizsgálatok Magyarázatokból azonban nem épülnek tantermek. Tény viszont, hogy már Tószegre is elért a demográfiai hullám. Legalábbis ez derül ki Paksi András helybéli nyolcadikos, és negyedikes testvérhúga, Hajnalka szavaiból, akik már a tanítás kezdete előtt egy bő héttel megfordulnak az iskola udvarán. Mondják, iskolájukban két-két osztályteremben elférnek a felsősök, de az alsó tagozatok elhelyezését már csak 3—3 tanteremben tudják megoldani.. Ezért aztán két hétig délelőtt, két hétig délután járnak iskolába , és a templom toronyórája elüti már a hatot is, amikor a hoszszúra nyúló téli kora esteken hazabandukolnak. Igaz, a községben új iskoláról álmodtak az idén. A termelőszövetkezet az anyagi áldozaton kívül szakemberekkel is segítette az álom valóra válását, ám amilyen furcsa az élet — és az építőanyagellátás helyzete — a tószegiek sehol sem tudtak ajtókat és ablakokat venni, ezért az iskolaavatás ezúttal is elmaradt így aztán a Paksi gyerekek, sok ■társukhoz hasonlóan, váltott műszakban ismerkednek majd az alfabetikával és az egyszereggyel. És nekik még szerencséjükvan. Hiszen...mint a Szolnok megyei népi ellenőrök a tanterem építés helyzetét vizsgáló ellenőrzésükben megállapították,, az iskolák körzetesítése vagy megszüntetése miatt a megyében csaknem 1500 kisdiák ingázik naponta, hogy alapfokon megismerkedjen a tudományokkal. Utaznak autóbuszon, vonaton és kerékpáron. A közelmúltban több megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálta a tanteremépítés eddigi eredményeit és jelenvaló gondjainkat. Tudom jól, három megye tapasztalataiból nem lehet messzire vezető következtetést levonni. Nézzük a tényeket. A Szolnok megyei vizsgálat egyebek között megállapította, hogya megye községei és városai tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesznek az oktatás feltételeinek megteremtésére. Az iskolafelújítások általában a tanév kezdetére befejeződnek. A tervidőszak első két évében a tervezett 129 helyett 260, az oktatás céljára alkalmas helyiség épült. Az idei esztendőben a tervezett 36 helyett 60 új osztályteremben tanulhatnak a nebulók. Az új tantermeknek csaknem felét a megyeszékhelyen építették. A megye két községében nincs iskola, több településen csak az alsó tagozatosokat okosítják és sok helyütt váltott műszakban tanítanak. Az 1981—1982-es tanévben 94 tantermet szüntettek meg a megyében. A tantermek zöme a körzetesítésnek, vagy éppen az átminősítésnek esett áldozatul. Ezek egy részét ugyanis bölcsődévé, óvodává, vagy éppen idősek otthonává alakították. És nem lebecsülendő hányadukat a tanácsok egész egyszerűen, eladták. Az erőfeszítések eredményeképpen az egy tanteremre jutó tanulók száma azelmúlt tanév óta 33,6-ről 32,2 főre csökkent. A statisztika Zala megyében megnyugtató képet fest az általános iskolai oktatás feltételeiről. Az adatok ugyanis arról tanúskodnak, hogy egy-egy osztályban mindössze 25 gyereket tanítanak. A személytelen számok éppen a lényegről nem beszélnek, mert a városi iskolákban helyenként már elviselhetetlenül nagy a zsúfoltság. A megyében központi forrásokból mindössze 80 tanterem épülhet fel, pedig a mértéktartó számítások szerint legalább 156 tanteremre lenne szükség. ■ A színvonal megőrzéséhez és az erőfeszítések eredményeképpen várhatóan 121 tantermet tudnak felépíteni. A megyében az elmúlt tanévben az ingázó diákok 13 százaléka kapott utazási segélyt. Gondot okoz viszont, hogy a megnövekedett utazási költségek miatt, az iskolák költségvetésükből az utaztatáshoz szükséges összeget csak részben képesek fedezni. A tények anyagi erejük végső mozgósítására és a társadalmi összefogásfokozására késztették a tanácsokat. Akadnak falvak, ahol a szülők is jelentős mértékben, kiveszik részüket az iskola felépítéséből. A Bács-Kiskun megyei vizsggálat is komoly elrőfeszítésekről számol be, hiszen az általános iskolai oktatás feltételei az elmúlt 5—10 évben lényegesen javultak. Az egy tanteremrejutó tanulókszáma 27.8. A tervezett 320 tanteremből a tervidőszak első két évében 216 felépült, az idén 40 helyett 63 új tantermet adnak át az építők. Az új tantermek fele az új lakótelepeken (megyeszékhelyen) van. A nagy lélekszámú községekben igencsak magas (13 százalék) az ideiglenes tanteremmé nyilvánított, illetve bérelt (14 százalék) helyiségek aránya. A megyében az,elmúlt három évben 48 tanterem megszüntetésével számoltak, ezen időszak alatt ugyanakkor 176. teremben szűnt meg az’ oktatás. Ennek oka részben az el-,néptelenedés, részben a szükség- és bérelt tantermek viszszaadása. Az elnéptelenedett iskolák részben használhatatlanok, más részüket óvodának, egészségügyi és kulturális célokra is használják, és akadnak olyan tanyai iskolák is, amelyeket egész egyszerűen eladtak. Mindezek ellenére csökkent a váltott műszakban tanulók aránya. Nem egy iskola felépítése csak társadalmi segítséggel valósulhatott meg. A megyében csaknem ötezer diák ingázik, közülük 302-en kapnak utazási segélyt. Kevéssel betérik Szolnok megyében Sebestyén István, a Verseghy Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettese vezette a vizsgálatot. A zsúfoltság elsősorban a városi iskolákra jellemző. Ennek egyik oka az iskolai hálózat elöregedése. Csaknem minden évben be kellett zárni egy-két falusi iskolát, mert ezeket az aládúcolt épületeket az összeomlás veszélye fenyegette. Az elöregedéssel együtt jelentkezett a demográfiai hullám is. A kistelepülések anyagi helyzetük, és az elnéptelenedéstől való félelem miatt nem mertek és nem tudtak megbirkózni a felújítás vagy az iskolaépítés feladatával. A nagyobb településeken és a városokban ennek következményeként nőtt a zsúfoltság, amit némiképp sikerült csökkenteni. Sőt, ha azt vesszük alapul, hogy minden gyereknek jut hely az iskolapadban, némi öniróniával akár megoldottnak is nevezhetnénk a tanteremhelyzetet. — Meggyőződésem, hogy a Városi iskolák túlzsúfoltságának egyik oka — hallgatom Szitás Istvánnét, a NER főrevizorát, akinek tanult szakmája pedagógus — a túlméretezett urbanizáció. Meggyőződésem, hogy egyetlen községben sem szabad bezárni az iskolát. Főként azért, mert a leginkább fogékony korban levő ingázó gyerekek sem a szülőfalujukhoz, sem a szülői házhoz nem kötődnek, naponta úton vannak, az úthoz pedig nem lehet kötődni. Nem is szólva arról, hogy a 8—10 éves gyerekek kiszakítva a megszokott környezetből érzelmileg sivárabbá válnak. A minisztertanácsi határozat nyilván felismerte ezt, ezért befejeződött az iskolák körzetesítése. Fontos volt ez azért is, mert a korábbi határozatot követően a falvak pedagógusok nélkül maradtak és a körzetesítés gazdasági hatása sem megnyugtató. A gyerekek ingázását ugyanis rendszeresen a család városba költözése követi. Vagyis emberek tízezrei váltak termelőkből fogyasztókká és jelentkeztek a városban lakásigénylőként, mindamellett biztosítani kellett a gyermekek óvodai és iskolai ellátását is. A falvakban élők még ma is ragaszkodnak az iskolához, oda kötik őket élményeik. Kötődésüket jelzi az a mérhetetlen társadalmi segítség, amelyet a falusi iskolák építéséhez adtak. Segítettek anyagszállítással, pénzzel, kétkezi munkával. Ennek köszönhető, hogy egyetlen községi iskola átadása sem késett és az építési költségek nem lépték túl az előirányzott összeget. Ugyanakkor egy-egy Városi iskola építése általában 9—11 millió forinttal haladtameg a tervezett kiadásokat. Úgy vélem, mindez önmagában is továbbgondolkodásra érdemes. Arról, hogy az ingázás milyen hatással van a gyerekekre dr. Técsy Margit főorvos, a megyei NEB tagja beszél: — Tudom, hogy a körzetesítést az oktatás korszerűsítésének igénye indokolta. De szembe kell néznünk azzal, hogy egyre több gyereket kell neurotikus panasszal kezelni. Nyilván szerepe van ebben a zsúfoltságnak és annak, hogy sok általános iskolásnak már reggel 6 órakor el kell indulnia, ha időben be akar érni az iskolába. A városi iskolák folyosói és udvarai kicsik, a gyerekek a szünetben sem tudják kielégíteni természetes mozgásigényüket. Ugyanakkor délután egyik-másik osztály tanulóinak olykor két órát is várakozniuk kell a visszainduló iskolabuszra. Ezen idő alatt felügyeletük nincs megoldva. Ebben az egy-két órában iskolatáskával kezükben csellengenek a városban, megtanulnak olyan — esetleg káros — magatartásformákat, amelyektől korábban védve voltak. Igazolja ezt az a felmérés is, amelyet a közelmúltban végeztünk az ingázó gyerekek idejének hasznosításáról. A válaszok meggyőztek bennünket arról, hogy a várakozást nehezen viselik, idejüket haszontalanul töltik. Csalóka számok Zala megyei lakónak 45 százaléka él városokban. Mint Neuman Sándorné, a megyei NER főrevizora mondja, a kor igényeit kielégítő szakrendszerű oktatás csakis a városi iskolákban valósulhat meg. Az adatok tanúbizonysága szerint egy-egy osztályban 25,8 diák tanul. — A számok azonban eltorzítják a valóságot — mondja, hiszen az átlagokban benne vannak a 10—12 tanulót kiszolgáló korszerűtlen falusi iskolák is. Ezek egyikében-másikában még folyó víz sincs ... Előfordul, hogy néhol az ellenőrzést végző KÖJÁL-szakemberek elfordítják tekintetüket .. .Ezek felújítására a község költségvetéséből nem futja, és fennáll annak a veszélye is, hogy hiábavaló lenne a munka elvégzése, mert egyik-másik faluban már alig van gyerek, akit beírathatnának iskolába... Nem, tehetünk hát mást,, mint azt,hogy erőnkön felül vállaljuk a városokban az iskolaépítést. Olykor szabálytalanul is, meg szemet hunyunk afölött, hogy a tanácsok nem a beruházási, hanem a felújítási keretből építenek új tantermeket. De ezt a megoldást sürgeti az is, hogy a falusi iskolákban már alig lehet pedagógust találni. Szembekötősdi. Nem találtunk pedagógust, nem tettük vonzóvá, hogy a községekben telepedjenek le, bezártuk hát az iskolákat. Vajon kiszámolta-e már egyszer valaki, hogy mennyibe került nekünk az urbanizáció felgyorsítása? — Úgy vélem — folytatja a főrevizor —, hogy nem gondoltuk végig kellően a népesedéspolitika végrehajtását. Az alapvetően fontos és jó határozat megszületett, még nem volt elegendő kórházi ágy a szülészeteken, gondot okozott e nemzedékeknek bölcsődei, óvodai és most az általános iskolai elhelyezésé is. Most aztán kocogunk a kocsi után. Császár Nagy László RUHATISZTÍTÓ SZÖVETKEZET összes felvevőhelye vállalja a tisztításra beadott bolt és férfinadrágok koptatócseréjét Ára: 45 forint. Vegye igénybe ön is új szolgáltatásunkat! A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit ajánl a Tourinform szabad időben? A hazai és külföldi turisták ismerik a Tourinform (Budapest , V., Petőfi Sándor utca 17—19.) utazásokkal, programokkal kapcsolatos tájékoztató szolgáltatását. Nemrégiben ez kibővült: aki felhívja a 179 800-as telefonszámot, avagy személyesen keresi fel az Irodát, felvilágosítást kaphat a fővárosi és a Budapest környéki művelődési, szórakozási, sportolási lehetőségekről. Erről — a fővárosok hasonló gyakorlatában újszerű — adatbázisról kérdeztük a Távbeszélő Tudakozó és Névsorszerkesztő Hivatal (ennek egyik szolgáltatása a Tourinform) vezetőjét, Török Mihályt. — Nagyon sok ember nem tud mit kezdeni a szabad idejével, ezért örültünk, hogy megkaptuk a Magyar Népművelők Egyesülete égisze alatt készült és már nyomdában levő kiadvány, a Tipp ’83—84 egy példányát. Ennek alapján mintegy kétszáz intézményben, művelődési házban, sportlétesítményben ezerötszáz tevékenység közül ajánlhatunk valamit az érdeklődőknek, helyszín, időpont és ár megjelölésével. A betűrendes mutató megkönnyíti a tájékozódást az adattengerben. Nyelvtanfolyamot éppúgy ajánlhatunk, mint különböző hobbikat, különleges foglalkozásokat. Például a tárgymutató tartalmazza, hol van autogén tréning, body building foglalkozás, CB-klub, díszmadárkör, fajmacskatenyésztő kör, ínyencklub vagy víziúttörő-szakkör. — Ha egy külföldi például magyar táncházra lenne kíváncsi, hogyan szerezhet tudomást erről? — A Tourinform eddigi fennállása során jó kapcsolatot alakított ki a szállodákkal és az utazási irodákkal, amelyek felhívhatják a figyelmüket e programkínálatra, s erről több nyelven kaphatnak tőlünk információt. — A programok változásáról hogyan szereznek tudomást? — A kiadvány szerkesztői kérték a kötetben szereplő intézményeket, hogy a változásokról értesítsék a Tourinformot. — Ha megjelenik a Tipp ’83—84, önöknél is meg lehet vásárolni? — A telefonkönyvön kívül más árusítására nincs engedélyünk, de személyes betekintésre a helyszínen rendelkezésre áll a kötet. (mdó) Militar Nvni Ztíi Pénelopé még mindig utazik (2.) A boldogság félszigete Rábukkan azonban a három utazó, mégis egy helyre a hazában, ahol mindenki a sajátjaként védi és vigyázza azt, ami kincs, ami közös érték, közös örökség. Mindenki, kivétel nélkül. Egyenes tartású, kemény parasztasszony, viháncos kiránduló, csöndes szavú kis gyógyszerésznő, parkőr és községi rendőr egyaránt. A Tihanyi-félszigeten járnak. Az apátsági templom dombján, Sajkod természetvédelmi berkeiben, a Belső-tó partján, régi A parasztházak közt, a tájba remekül simuló új építmények előtt. Tihany megőrizte magát Tihanynak divatok, kereskedelmi és idegenforgalmi nagyot akarások közt is. A táj hálás e vigyázásért. Békességgel, ősi, természeti nyugalommal jutalmazza azokat, akik okosan figyeltek rá. A víz itt még tiszta, Balaton-kék, jókora halak fickándoznak a csónakázók, széllovaglók közelében, a nádasból különös, ritkán látható vízi állatok bújnak elő. Beléptidít nélkül A vidra, akár egy angol úr, mindig pontosan öt órakor jelenik meg délután, a gyerekek fürdőhelyének boldogító közelében. Farka, akár egy tengeralattjáró víz fölötti tájékozódásra való szerkezete, híven jelzi, merre halad, méltósággal. Úri tartását azonban azonnal föladja, ha kedvére való halzsákmányra lel. Fenekét földobja a vízből, mókásan kecskebukázik a mélybe és amidőn ismét vízszintes méltóságba helyezkedik, szájában ott van mindig egy fényesen csillogó halacska. Néhány métert úszik vidra úr, szájában a jó falattal (henceg — tartja Z., akinek, hiába a buzgalom, a türelem, a drága pénzen váltott „időszakos horgászengedély”, semmi nem akad a horgára), majd a bendőjébe küldi. És kezdi a méltóságosságot és vízi bukfences vadászatot elölről. Hat óráig. Akkor jóllakottan, ám ..nétő lustán" visszavonul. Vidra őlordságának mindig nagy közönsége van a parton. Áhitatos, rajongó nézősereg. Senkinek nem jutott eszébe, hogy tréfából megzavarja vagy bántalmazza. Sem őt, sem öbölbéli társbérlőjét, a kacér küllemű, fajtáját, nevét meghatározni senkinek nem sikerült halászmaradat. Kecses magakelletéssel úszkál a vidrával egy időben, de tőle tisztes távolban a vízen. Feje tetején a délutáni nap fényénél vörös színűnek ítélhető, hetyke tollkalap. Akár egy tisztességtudó kokott — gondolja az anya, de hasonlatáról mélyen hallgat a fiúk előtt. Nem régimódi szeméremből. A kokott szónak ugyanis minden létező, durva szinonimáját ismerik a gyerekek az iskolából, televízióból, életből. Alkalmazzák is alkalmasint. És, ha alkalmazzák, hát biztos, hogy hibátlanul. A tisztességtudó jelzővel azonban e fogalom körül nem tudnak mit kezdeni. Olykor , más fogalmak mellett sem. Házi lepra Arra is jó a nyár, az utazás, hogy új emberekkel, új életformákkal, találkozhatnak a gyerekek. Az emberek közt szerzett „fölfedezések” a gyerekek számára legalább olyan élvezetesek és tanulságosak, mint a természet vagy a múlt becserkészése közt szerzettek. A felnőttnek meg, ki izgatottan figyeli gyermekei barátkozását a világgal, azért izgalmas az utazásnak ez a része, mert fölfogja a felelősséget- most honfitársairól alkot ítéletet az eszmélődő ember. Elevenbe vág minden ítéletük. Márpedig az ítéletek jönnek, sommásan. Mert módjuk van rá, hisz’ egymás mellett, egymás közelében vannak még a friss tapasztalatok, tájegységenként ítélkeznek akár — vagy ötven esztendeje — a paraszti sorból kikerült íróemberek. — Itt kedvesebbek az emberek, mint északon — állítják a fiúk megfellebbezhetetlenül a Dunántúl kellős közepén. Kedves alatt szívélyest értenek, alighanem, és segítőkészséget tartanak számon. — Talán csak azok kedvesebbek, akikkel nektek dolgotok akadt. — Nem, mamacs, mi tárgyilagosan és megfontoltan állapítunk meg valamit — jelenti ki komolyan. — Nofene! — Gondolj csak a patikusokra! — Jó, gondolok. Mi van velük? — Északon, a fürdőtelepen elzavarta azt az orvostanhallgatót a gyógyszerész, emlékszel, aki a strandról rohant ki valami elsősegélye ajtó cuccért. Itt meg, akármiért loholok, mindig aranyosan elmondja a néni, mit szórjak a gombáimra, mit csöpögtessek az orromba, mivel kenjem a csípéseimet, gargalizáljam a torkomat. Pedig ezek nem is elsősegélyek, csak nyavalyák meg házileprák! — Hát a pincérek, eladók, kiszolgálók? — Ja, azok között van ilyen is meg olyan is, itt is, meg fönt is. De főleg olyan található, országszerte. Keserű várakozások, lötylyedten érkezett fagylaltok, kurta-furcsa nincsek, gyerekésszel föl nem is fogható megkülönböztető udvariatlanságok fogalmaztatják meg a nagyfiúval a vendéglátóiparról a kiábrándult véleményt. Félteni is kell kicsit borúra és derűre egyformán gyorsan kész kamasztermészetét a kiábrándultság mélyebb fokozataitól. Mi lesz, ha jövőre már úgy fogalmaz — mert családjával együtt levegőnek nézték jóhírű vendéglőben tucatnyi harsány külföldi miatt —, hogy nem sokat ér idehaza a vendég, ha honfitárs? Mégis De arra is jó a nyár, hogy összeszedjen az ember gyereke a legnagyobb elővigyázatosság mellett is különféle ví- 4 ludpkai, .-baccusokat. Mi a jó-r ebben? Nem a makacs láz, a hasfájás, a gyógyszerszedés, nem is a kórház, annyi szent! Az ijedtség se jó, mely elkapja a legacélosabb fegyelem mellett is az embert, a betegség szaggatta nyaralásban. A bajok tanulsága a jó. A mégis-ek leckéje. Mégis legyűrték a betegséget, mégis akadt, aki segített rajtuk, pedig hármasban, betegen roppant árvának és elhagyatottnak érezték magukat. A kórház persze első látásra rettentő. Gyereknek, anyának egyformán. Forróság a kórtermekben, három helyett is dolgozó nővérkék futása, infúziós palack az egy nap alatt pipaszárrá fogyott B. ágyánál. Sírni azonban nem illik. A felnőttnek azért nem, mert felnőtt, a gyereknek azért nem, mert gyerek. B. nem is sír, vigyorog. Ágyszomszédját, Gyagya Józsikát neveti. — Tudod mit mondott az a nagylány Gyagya Józsikának, amikor az ágyamat rugdalta? — Mit? — Hogy beléb... a az ágyába, ha nem hagy engem békén — és rázza, rázza a nevetés a még sosem hallott, nagylányos (?) szófordulat hallatán. Itthon vagyunk — mélázik az anyja. Jó, hogy itthon vagyunk. A szokatlan szavak nevettetnek, talán még gyógyítanak is. Egyik gyerek védelmére kel a másiknak. Elébb lesznek szövetségesei egymásnak a kórteremben, mint a strandon. Itthon vagyunk bajban, örömben, nyárban. Védett biztonságban. Lőcsei Gabriella 7 TIFAMAL AEROBIC STÚDIÓ Vezeti: MAKRAY KATALIN Részvételi díj: 960 forint. Jelentkezés: Danubius Utazási iroda, Budapest V., Martinelli tér 8. Telefon: 173-652.