Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-01 / 51. szám

Ára: 1,40 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1984. március 1 XXLVII. rvfolvius 51. szám Hely a földön A véletlenre bízott bomba olyan űrt vágott a három, egymáshoz tapadó ház kö­zepén, mint frissen fent ka­sza a gyenge bozótban. Zse­lici bácsi, a tisztességben megőszült papírgyári köny­velő a monoton gépzúgásra csak annyit mondott az el­addig ingerszegény óvóhely mélyén szomszédjának, a megértő kőművesmesternek.­­felettünk lehetnek — ami­kor éktelen sivítás hallat­szott és bumm!, becsapott az égi áldás. Mázlijuk volt, mert életben maradtak, de a koalíciós időket már tel­jes süketségben vészelték át és ahányszor csak a tetthely felé sétáltak, széles mozdulatokkal igyekeztek egymásnak magyarázni a megmagyarázhatatlant. Ma­ga a bombázó tiszt sem sejt­hette, hogy a kioldószerkezet pillanatnyi meghibásodása néhány évtized múltán csak egy arra vetődő filmrende­zőben kelt őszinte örömöt, midőn eredeti helyszínt ke­res néhány háborús felvétel­hez. Az újjáépítéstől számol­va nyilván felértékelődött ez a fajta örömérzet, hi­szen egyre csökkentek a még háborítatlan „vadászmezők”, bár a jószemű és alapos te­repismerettel rendelkezők­nek manapság sem kell ilyes­ 0­ög-hez­ műterembe vonul­niuk. Igaz, nem szükséges filmrendezőként kószálni ah­hoz,, hogy a művi környezet ihletettségét kellőképpen ér­tékeljük. Belváros, hamu­szürke, mállott vakolatú házsor, szűk utca, erős, kö­dös október vége, sehol egy lélek, a sarkot tűzfal zárja, a tűzfal előtti telken pedig szö­gesdrót és deszkapalánk (va­lamelyik cég raktárként használja) ... A modern pe­dagógia filmesztétikai fejte­getésein pallérozódott sétá­lónak hamar nekilódul a fan­táziája. De mert a modern pedagógia racionalitásra is tanít, a valóság pedig vég­­képp lelohasztja ábrándozó ke­dvét, ezért inkább azt kér­dezi : miért van az, hogy har­­m­ockilenc évvel a háború után ennyi a csúf foghíj? Al­i­z elveinket ismerve aligha gon­dol spekulációra, állami tud-­ Honról lévén szó, önma­gír- , bán spekulálni nem vall ki­­­nősebb értelmi szintre, miképp azt sem hiszi, hogy a szögesdrótos deszkapalán­­kok a második világháború­ból származó, fel nem rob­bant lövedékek miatt maga­so­dnak, ami ott van, azért pe nem kár. Hát akkor mire gondol? Először is kételkedik: való­ban annyi a csúf foghíj, vagy csupán az általa felfedezett néhány tűnik oly soknak és kedvlohasztónak? Ha pedig valóban annyi, akkor fel­et­lenek benne napjaink nem túl kedvező gazdasági, illetve közgazdasági összetevői, amelyek korábban azért nem voltak ennyire kedvezőtle­nek. Legalábbis annyira, mint amennyire azt a fog­­híjak mutatják. A legutóbbi felmérések szerint, a főváros belső kerületeiben hatszáz­ötven olyan telek található, amelyiken üres, vagy lebon­tásra váró épület áll rajta. Ebből háromszázötven vehe­tő igénybe lakásépítés céljá­ból. A fővárosi tanács is el­érkezettnek látta az időt, hogy az összeíráson túl, prog­ramot készítsen e városképet rontó területek hasznosítá­sára. Az említett térségben — így a becslések — 1995-re befejeződhet a fogpótlás. „Fogpótlást”, különösen az ötvenes évek végétől eddig is végeztek, meglehet, e tevé­kenység aligha hozható ösz­­szefüggésbe napjaink sokat sejtető kifejezésével, a kon­cepcióval. Aztán 1971-ben a kedvezőtlen pénzügyi és hi­telfeltételek következtében megálljt mondtunk az iroda­ház építésekre, szigorunk újabb tíz évre háborításmen­­tességet adott a grundoknak. Aligha hallgatható el, hogy néhány főútvonalbeli foghíj beépítésére az elmúlt húsz esztendőben számos terv ké­szült (Kálvin tér, Baross tér, Rákóczi út), de az űrlap meg­tekintése után az építtetők gyorsan magukba szálltak. Az ismert neurotizáló ténye­zők hatványozott előfordulá­sa miatt, az említett helyek lakás céljára kevésbé alkal­masak. A tervezők most ab­ban bíznak, végül is akadnak olyan fantáziadús és viszony­lag tőkeerős cégek, amelyek látnak annyi üzletet néhány főútvonalbeli üzletházban, hogy belevágjanak egy ko­molyabb ütközetbe. Az emberek képzelőerejét azonban mégis csak a lakás lehetősége birizgálja. . a lakosság építtetői szándékkal rendelkező része a belső vá­rosrészek tényleges értékét felismerje, még nagyobb anyagi áldozatok árán is, ezeken a területeken kíván építkezni. . . Ennek megfe­lelően célszerű lenne a belső városi foghíjtelkeket ingyen, vagy névleges értéken bizto­sítani, és fokozottan részt vállalni a közmű — közleke­dési — területelőkészítési és tervezési költségekből” — érvel egyelőre önmagának a megvilágosodott apparátus. Mi több, a Magyar Nemzeti Bankkal közösen lakásépíté­si kötvények kibocsátását la­tolgatják. Az imént, oly frap­pánsan megfogalmazott „építtetői szándékkal ren­delkezők” pedig a végössze­get. Ami a becsült négyzet­méterenkénti húsz-huszonöt­­ezer forintos árakat figyelve, körülbelül olyan, mint a Du­na vízállása Mohácsnál: eny­hén változó . . . Mindezt csak azért említem, nehogy a va­lóban esedékes foghíjbeépí­tések a szomorú ábrándok kategóriájába essenek. Hi­szen a program készítői is elismerik, hogy az OTP a fo­kozódó értékesítési nehézsé­gek miatt egyre kevésbé vál­lalkozik foghíjbeépítések be­ruházására. Mint ahogy az építők sem törik magukat (harmincegy megkörnyéke­zett építőipari szervezet kö­zül mindössze öt vállalko­zott feltételesen), a verse­nyeztetés pedig­­csupán az árfelhajtásnak kedvezett. Lakásgondjaink enyhíté­sére hozzáfogtunk tetőte­reink beépítéséhez, sőt azok fölé is emeltünk hajlékot. Fantáziánk sokféle elképzel­hető és elképzelhetetlen helyre álmodott otthont. Le­hetőségként, lám itt a föld is. Igaz, ezek a helyek filmfor­gató csoportoknak viszony­lag olcsók, a­ lakást építők­nek drágák. Segíteni viszont az utóbbiakon kell. Legfel­jebb több dolga akad majd a díszletmesternek . . . Szőnyi Gábor A szíriai és a libanoni államfő találkozója Dam­aszkuszban Meglepetés az első amerikai demokrata párti előválasztáson A külpolitikai helyzet VÁRATLAN DIADALT aratott Gary Hart coloradói szená­tor Mondale volt alelnök felett a New Hampshire-i demokrata párti előválasztáson. Győzelme politikai bombának számít, mi­vel a szavazatok negyven százalékát megszerezve biztosan uta­sította maga mögé a jóval esélyesebbnek számító ellenfelét, aki mindössze huszonkilenc százalékot mondhatott magáénak. Hart 1952 óta a legnagyobb arányú győzelmet aratta New Hamp­­shire-ben. A harmadik helyen John Glenn ohiói szenátor, volt űrhajós végzett, javítva korábbi kedvezőtlen iowai eredmé­nyén. A meglepő fordulatot értékelve a The New York Times em­lékeztet arra, hogy bár a New Hampshire-i végeredmény ellentétben áll az országos felmérésekkel, de jól illik a helyi választókhoz, „akik szívesen okoznak csalódást az éllovasok­nak, és hajlamosak segíteni a titkos esélyeseket”. Hedrick Smith, a New York-i lap vezető hírelemzője a történteket azzal ma­gyarázza, hogy Mondale az utóbbi két évben ugyan országos szervezetet épített ki magának és olyan tömeges támogatásra tett szert, amely a közvélemény szerint messze felülmúlja a vetélytársakét, Gary Hart viszont minden erőfeszítését New Hampshire-re összpontosította. Ráadásul az utolsó héten sike­rült olyan „érzelmi hullámot megindítania”, amely messze meghaladja országosan szerényebbnek tudott népszerűségét. A lap véleménye szerint a coloradói politikus győzelme főkép­pen a magukat függetleneknek valló szavazóknak köszönhető, akik azért választották Hartot, mert távolságot tart a politikai érdekcsoportoktól. New Hampshire után az amerikai választási kampánynak fő kérdésévé vált, vajon a váratlanul esélyessé előlépett poli­tikus képes-e megtartani a mostani népszerűségét március 13-a után is, amikor összesen kilenc államban lesznek előválasztá­sok és jelölő gyűlések. A KILENC É­VES polgárháborús válság átfogó rendezéséről folytat tárgyalásokat Dam­aszkuszban Gemajel libanoni elnök Hafez Asszad szíriai államfővel. A látogatás politikai fordu­lattal felérő fejlemény, hiszen Oma­ie­ megválasztása óta elő­ször kereste fel Szíriát. A hivatalos út tényét Bejrútban­ úgy értelmezik, hogy az amerikai „közvetítés” kudarca után a falan­­gista politikus az „arab megoldást” választotta, és , elszánta magát az Izraellel kötött különmegállapodás érvényteleníté­sére. Míg pártja jóváhagyta a libanoni államfő kezdeményezé­sét, Camille Samon, a Nemzeti Liberális Párt elnöke ismételten ellenezte, illetve a szíriai csapatok előzetes kivonásától tette függővé az izraeli—libanoni megállapodás érvénytelenítését, és azzal fenyegetőzött, hogy ellenkező esetben bojkottálja a megbékélési tárgyalásokat és az egységkormányt. A különböző­­szélsőjobboldali körök pedig a Tel Avivval való szövetséget és együttműködést támogató „keresztény találkozót” rendeztek kedden a megszállt Dél-Libanonban. A jobboldali milíciák pa­rancsnoksága elhatározta, hogy az itt állomásozó egységek be­olvadnak a Haddad-féle hadseregbe. ­Mi mije­ az „arab megoldás" mellett? Damaszkuszból jelenti az AP. Amin Gemajel libanoni és Ilafez Asszad szíriai elnök szerda estig kétszer is tár­gyalt Dam­aszkuszban. A talál­kozók tartalmáról hivatalosan semmit sem közöltek. Egyelő­re azt sem tudni, hogy a liba­noni államfő meddig marad a szír fővárosban. A szíriai–libanoni csúcsta­lálkozót, amelyre a drúz és síita ellenzék sorozatos győzel­mei és az amerikai tengerész­­gyalogosok „átcsoportosítása” után került sor, a nyugati hír­­ügynökségek látványos politi­kai fordulatnak minősítik. Megfigyelők szerint a libanoni elnök damaszkuszi útja az Egyesült Államoktól és Izrael­től történt eltávolodásának, a Szíriához és általában az arab világhoz való közeledésének a jele. Úgy vélik, hogy a láto­gatás a libanoni és szíriai kor­mány viszonyában az olvadás kezdetét jelentheti. A libanoni ellenzék vezetői pozitívan nyi­latkoztak az útról. Szerintük Gemajel a libanoni válság „arab megoldása” mellett dön­tött. Ugyancsak damaszkuszi hír az, hogy szerdán Asszad elnök fogadta Sedli Klibit, az Arab Liga főtitkárát. Néhány órával Gemajel el­utazása után a libanoni par­tok mentén cirkáló 6. ameri­kai flotta egyik hajóját kereste fel Caspar Weinberger ameri­kai hadügyminiszter. Szerdán a bejrúti lap azt ír­ta, hogy Weinberger esetleg később tárgyal a libanoni el­nökkel. Ammanból jelenti az AFP: Ammanban folytatódtak Jasz­­szer Arafat, a PFSZ vb-elnö­­ke és Husszein jordániai ki­rály megbeszélései. Hivatalo­san ugyan semmit sem közöl­tek az újabb, szerdai találko­zóról, de jól tájékozott amma­­ni körök szerint a közös pa­lesztin—jordániai közel-keleti békekezdeményezések főbb pontjairól volt szó. Franciaország m«»»losított javaslata a Bizton­sági Tanács előtt New Yorkból jelenti az AFP. Franciaország kedden az ENSZ-erők Libanonba küldé­sére vonatkozzó korábbi javas­latának újabb módosított vál­tozatát terjesztette az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé. A ja­vaslat tekintetbe veszi az el nem kötelezett országok cso­portjának hétfőn tett javasla­tait is. A francia módosított javaslat főbb pontjai a követ­kezők: — Libanonból ki kell vonni minden olyan külföldi erőt, amelynek jelenlétét a libanoni kormány nem hagyta jóvá; — Libanon egész területére vonatkozó azonnali tűzszünet, mindenféle ellenségeskedés be­szüntetése;­­ az ENSZ főtitkára kése­delem nélkül tegyen meg min­den szükséges intézkedést, hogy lehetővé tegye egy meg­figyelőcsoport küldését a tűz­szünet ellenőrzésére Bejrútban és környékén. — a libanoni kormánnyal egyetértésben, a BT fennható­sága alatt azonnal állítsanak fel ENSZ-erőket, mégpedig olyan tagállamok részvételé­vel, amelyek nem állandó tag­jai a Biztonsági Tanácsnak, és ha erre lehetőség van, az ideig­lenes, libanoni ENSZ-erők be­vonásával; — az ENSZ-csapatok az érintett libanoni hatóságokkal egyeztetve akkor foglalnák el állásaikat Bejrútban és kör­nyékén, amikor a nyugati négyhatalmi erők utolsó ala­­­kulatai is elhagyják Libanon szárazföldi területeit és terü­leti vizeit; — az ENSZ-erők feladata a tűzszünet betartásának ellen­őrzése és a polgári lakosság — beleértve a palesztin mene­külttáborok lakóit — védelmé­nek elősegítése, anélkül azon­ban, hogy bármely fél javára beavatkoznának Libanon bel­­ügyeibe; — a javaslat felszólítja az ENSZ-tagállamokat: könnyít­sék meg az ENSZ-erőknek fel­adatuk teljesítését; — felszólítja az ENSZ fő­titkárát, hogy — a javaslat el­fogadása esetén — negyven­­nyolc órán belül tegyen jelen­tést a Biztonsági Tanácsnak a határozat alkalmazásáról. Tudósítónk jelenti N New Hlampshire-ből Hart legyőzte Mondale-t New Hampshire, február 29. Walter Mondale megállítha­tatlannak hitt politikai gőz­hengere elakadt a frissen esett, húszcentis New Hampshire-i hóban: a keddi demokrata elő­választáson Gary Hart colora­dói szenátor bombameglepe­tést okozva fölényesen legyőz­te a volt alelnököt. A tizenegy százalékos szavazatelőny Mon­­dale-nek kellett volna, hogy megőrizze vitathatatlan veze­tői pozícióját a demokraták elnökjelöltségi versenyében, ám drámai módon éppen meg­fordítva alakult: Hart kapta meg a voksok negyven száza­lékát, s az addigi éllovas csu­pán huszonkilenc százalékot mondhat magáénak. A volt űrhajós, John Glenn ohiói sze­nátor tizenkét százalékkal lett harmadik, a néger, Jesse Jack­­son John McGovernnel azono­san öt százalékot szerzett, Hor­­lings négyet, Cranston kettőt, Askew alig egyet, s e sereghaj­tók közül a kaliforniai Crans­ton már szerda reggel feladta a további elnökjelöltségi ver­senyt., Jak­kous h­idegf­ullany ? A meglepetés szagát már kedd délután érezni lehetett, a szavazásról távozók nyilatko­zatai jelezték, hogy New Hampshire megint rácáfol a Mondale-t már a kezdet kez­detén demokrata jelöltnek ki­kiáltó szakértőkre. Az esti órákban hamar nyilvánvalóvá váltak­­a szavazási irányzatok, s főként hogy még csak nem is szoros a verseny, így Walter Mondale percekkel a választó­helyiségek bezárása után már fegyelmezett arccal elismerte páratlan vereségét, amelynek jelentőségét persze sietett csök­kenteni. „Olykor jót tesz egy hideg zuhany” — közölte a volt alelnök, aki kampánya rámenős folytatását ígérte, s „egy győzelem után egy vere­séget” könyvelhet el, lefokozni próbálván a New Hampshire-i hagyományt. Holott 1952 óta, tehát amióta New Hampshire rendezi mindig az első elővá­lasztást, csak az nyerte el az elnökséget, aki ebben az ál­lamban győzni tudott a pártja vetélkedőjén. E tradíció szerint tehát immár csak Gary Hart­­nak és a republikánus elővá­lasztást 97 százalékos ered­ménnyel nyerő Ronald Rea­­gannek lehetne esélye a no­vemberi győzelemre. (A jelen­legi elnök különben megkapta a demokrata szavazatok öt százalékát is: ennyien írták be nevét, persze érvénytelenül az ellenzéki jelöltlistára.) Hart győzelmével gyakorla­tilag újra kezdődött az ameri­kai szakértők többsége által lezártnak minősített demokra­ta jelöltségi küzdelem. Min­denesetre kifejezetten szóra­koztató volt kedd­­este olvasni az aznap reggeli nagy lapokat, a The New York Times, a Boston Globe Mondale kampá­nyát magasztaló jelentéseit, és sopánkodásait arról, hogy mi­lyen sajnálatos a demokrata vetélkedő korai befejeződése. Most azonban még az a jócs­kán lemaradt Glenn is re­ménykedve nyilatkozhat, aki eredetileg maga próbálta el­érni azt, ami Hartnak sikerült: Mondale megállítását. Az ohiói szenátor a március 31-i „szu­per keddben” bízik: akkor egyszerre több, főképp kon­zervatív államban tartanak előválasztást, s Glenn (utolsó erőfeszítéssel) megpróbálna felzárkózni a Hart—Mondale párosversenyhez. A „benned v­em kér*" A negyvenhat éves, állítása szerint a politikában „Kenne­­dy-emberként” induló colora­dói szenátor leghatásosabb jelszava az volt, hogy ,,új esz­mék” kellenek, s ő képviseli a pártja és Amerika jövőjét. A manchesteri vendéglőben tartott ünneplésen immár hoz­zátette, hogy ő a szavazók je­löltje, míg Mondale a pártfő­nököké. Kampányröplapjain Hart azt hirdeti, hogy csak ő lenne képes legyőzni Reagant (akinek költségvetési deficit­jét vasárnapi választási gyűlé­sén szellemesen „gazdasági Vietnamnak” nevezte). Mon­dale jelöltségét a republikánu­sok máris a carteri múltat fel­idézve támadják. S noha a szakértők egyelőre és a Mondale-éhoz viszonyítva ,­­ országosan gyöngének tartják Hart kampánygépezetét, a dia­dalmasan és felettébb maga­biztosan beszélő sas arcú colo­radói politikus a New Hampshire-i hagyomány foly­tatását és nem megtörését jó­solta, s tudatta: máris árad hozzá a pénz, ami a további helytállás alapfeltétele. (Vi­szont a siker persze óriási ingyen tévéreklámot jelent majd.) Egy szavazatelemzés szerint Hart főleg a fiatalok és nők voksát szerezte meg (Mondale a hatvan éven felü­liektől kapott nála többet), s a volt alelnök számára baljós jel, hogy az AFLACIO vezér­karra nem hallgatva a szak­­szervezeti tagok közül is töb­ben választották a coloradóit. Tehát nemcsak a New Hamp­­shire-i hagyomány, hanem a rosszmájú mondás is kezdi kí­sérteni Mondale-t: mindene megvan a jelöltséghez, leszá­mítva képességét a­­ szava­­zatszerzésre. Avar János

Next