Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

11 Map]w­ piii/int A Magyar Nemzet vitafóruma­­ A magányosság nem magánügy IDŐSZERŰNEk és fontos­nak tartom Császár Nagy László írását (február 5—7.),­ mert voltaképpen a probléma lényegére tapintott rá. Az utóbbi években több helyen olvasni és hallani lehetett a magányosság kérdéseiről, de a szerzők többnyire nem lép­nek túl azon, ami a felszínen jelentkezik, így az embernek olyan érzése támadhat, mint­ha a magányosság az ember magánügye lenne — hiszen a felszínen úgy néz ki, mintha mindenki saját maga válasz­taná ezt az állapotot. A magányosság a „modern” társadalmi fejlődés egyik, nemkívánatos mellékterméke, olyan szociális „környezet­szennyeződés”, melyet egye­bek között az emberi viszo­nyok elszegényedése, a hu­manitásértékek devalváló­dása, az emberek egymástól való elidegenedése jellemez. E tendenciák okai rendkívül összetettek, a gyökerei is igen messzire nyúlnak. Kialakulá­sának okai között megtaláljuk a világháborúkat, forradalma­kat és ellenforradalmakat, az urbanizációt épp úgy, mint a társadalmi mobilitással járó hatásokat, az életmód és­ a családi struktúra változásait. Úgy látszik e változások ránk is hatással vannak, hi­szen hazánkban a statisztikai adatok és becslések szerint több mint egymillió magányos és társtalan ember él. A ki­váltó okok szeme mindegyike megtalálható nálunk is, te­hát helyesen tesszük, ha a tényekkel szembenézünk, hi­szen látható, hogy a szociális kapcsolatok­ lazulása egyre több problémát vet fel mind egyéni­, mind társadalmi vo­natkozásban. Az írásból is kitetszik, hogy a magányosok többsége leg­inkább a családi élet hiányá­tól szenved. A magányosság kérdései valóban szorosan összefüggenek a család-, a nő- és gyermekvédelemmel, a mentálhigiénével, a rehabi­litációval, egyszóval szociálpo­litikánk egészével. PSZICHÉSEN SÉRÜLT a magányosok tebsége és e sé­rülések okai minden esetben a tegnapi vagy a mai családi életben gyökereznek. Mi tör­ténjen, ha valakinek a feje felett összecsapnak a hullá­mok, önhibáján kívül olyan helyzetbe kerül, hogy az élet kilátástalanná válik a számá­ra? Akkor a nagyobb közös­ségnek, a munkahelynek, vég­ső soron az államnak és a társadalomnak is segítenie kell! Hiszen a társtalanok, magányosok zöme szívesen lé­tesítene új kapcsolatot és alapítana új családot is — és tegyük hozzá, a szocialista társadalom szempontjából is ez lenne­­a legjobb —, de a jelenlegi korlátozott lehetősé­gek miatt szinte nincs lehető­ségük. Ma alig van olyan nyilvános hely, ahol a ma­gányos emberek (különö­sen a nők!) szégyenkezések és megalázások kockázata, az al­­koholizálódás veszélye (!) nél­kül társkeresési szándékkal megjelenhetnek. Nem vezet eredményre az újsághirdetés útján való pró­bálkozás sem, a statisztikák szerint mindössze 1—1,5 szá­zalékban oldódik meg a tár­sat keresők problémája. A magányosság — különö­sen a nők körében — okoz sú­lyos válságokat, pedig ma már nyilvánvaló, hogy a 20—30 éves lányoknak is egyre több gondot okoz, hogy megfelelő társat találjanak. Az elváltak és özvegyek helyzete még rosszabb. SZEMÉLYISÉGROMBOLÓ hatása közvetlenül az érintett embereknél jelentkezik elsőd­legesen, de súlyosan veszé­lyezteti az ilyen környezetben nevelkedő gyermekeket is. A magányosság egyik — és mint láttuk, talán a legfá­jóbb — jellemzője a kapcso­latnélküliség, a kiegyensúlyo­zottan élő családi és baráti közösség hiánya. Pedig társa­dalmunk alapvetően kollekti­vista jellegű. Ha az emberi , kapcsolataink érzelemnélküli­vé,­ felszínessé válnak, óhatat­lanul eluralkodik az egoizmus, s ezt végső soron az egész tár­sadalom megsínyli. A magá­nyosság — éppen a családi háttér rendezetlensége miatt — már gyermekkorban kezd kialakulni. Egyik budai gim­názium másodikosai között tapasztaltam, a gyermekek 20 —30 százaléka magányosnak érzi magát. Sokuknak nincse­nek barátaik, a magukra ha­gyottak többnyire gyenge ta­nulók, szorongók, viselkedé­sük gyakran infantilis, érzel­mi életük sivár és nem tud­nak sem egymással, sem ön­magukkal mit kezdeni. Nyilvánvaló, hogy az alko­holizmus terjedésében — mint aki tényező — a magányosság szerepel első helyen (kb. 50— 60 százalékban!). Az öngyil­kossági statisztikákban ez az arány 70—80 százalékra nö­vekedik. A „lelki elsősegély” szolgálat évente csak Buda­pesten több mint 20 ezer hí­vást regisztrál, többségük az elviselhetetlen magány miatt hívja a szolgálatot. Köztudott, hogy­ a munka­végzéshez kellő lelki és testi kiegyensúlyozottságra van szükség. A magányos ember pedig egy idő után — szinte törvényszerűen — neurotizá­­lódik, kiegyensúlyozatlanná válik. A neurotikus betegek nagy része szintén magányos­ság miatt kerül orvoshoz és innen kórházi osztályokra ás a nagyobb részük táppénzre. A 22-es csapdája ez,­ hiszen, orvosilag halni csak tünetek szintjén tudnak, mert az okokat nem tudják megszüntetni. En­nek az állapotnak a gaz­dasági kihatásai is számot­tevőek (gondoljunk a ki­esett munkanapokra, a ke­zelési költségekre, vagy a baleseti statisztikákra), de az erkölcsi, politikai és szociá­lis következményei is egyre sú­lyosabb tehertételei lesznek társadalmunknak, melyet külö­­­nösen a jövő szempontjából kellene figyelembe vennünk. TÖBB VONATKOZÁSBAN (alkoholizmus, öngyilkosság, narkománia, neurózis stb.) potenciálisan veszélyeztetet­teknek tekinthetők a magá­nyosok, ezért minden olyan intézkedést és tevékenységet, amely a magányosság csök­kentésére irányul, bele kelle­ne illeszteni a társadalmi mentálhigiénés — vagyis a személyiség lelki károsodását gyógyító és megelőző — rend­szerbe. Azzal, hogy ma már taná­csi szerveink minden fenntar­tás nélkül engedélyezik társ­kereső és házasságközvetítő iroda létesítését, szinte­­ sem­mit nem oldanak meg. Azt vi­szont biztosan állíthatom, hogy a magányos emberek kiszolgáltatott helyzete ezzel tovább növekedett. Köztu­dott, hogy ilyen irodák a nyu­gati világban régóta működ­nek, említésre méltó társadal­mi hatékonyság nélkül! Vi­szont amíg az üzlet ment, mesés hasznot vágtak zsebre Nem tudni miért ilyen nagy a törekvés ezeknek a „recep­teknek” az importálására. Érdemes lenne odafigyelni arra, ahogyan ezt a tenden­ciát a Szovjetunióban szándé­koznak befolyásolni. Létre­hozták a „Családszolgálatot” — államköltségen és állami irányítás, ellenőrzés alatt. A szolgálat klubjai országszerte működnek és rendezvényeit nem szégyen látogatni. Az intézmény keretében műkö­dik a társkereső szolgálat is, mely az egymáshoz illő és azonos érdeklődésű emberek, valamint a csonka­ családok ismeretségét szervezi. Itt az intézményben hivatásos or­vosi, pszichológiai, pedagó­giai, jogi tanácsadással és terápiával is segítik az ar­ra rászorulókat. Az intéz­mény jellegéből következik, hogy a családpszichoterápiás szolgáltatást kiterjesztik azok­nak a családoknak a részére is, akik krízisbe kerültek ugyan, de még (formálisan) együttélnek. HASONLÓ RENDSZER ná­lunk is kialakulhatna, hi­szen sok kitűnő orvos és pszichológus szakember évek óta szinte kilátástalannak tű­nő harcot folytat, hogy próbál­jon intézményes keretet biz­tosítani a segítségre szorulók­nak. Az előrehaladás azt hi­szem azért igen lassú, mert sokan nem látják, hogy bár ezek a társadalmunk „neural­gikus” pontjai, ennek elle­nére elsősorban nem egész­ségügyi, orvosi és pszicho­lógiai, hanem alapvetően szo­ciálpolitikai kérdések és ebből kell kiindulni. Egy ilyen in­tézet és intézményrendszer létrehozására nálunk is kiala­kultak a feltételek, csak a je­lenleg szétszórtan, intézményi háttér nélkül dolgozó szakem­bereket kellene összefogni­a valakinek. Sokat segítene egy olyan klubrendszer, melyet mű­velődési házakban és külö­nösen az üzemi, vállalati kul­túrházak újraélesztésével hoznának létre (pl. teaház, barátság-klub) valamilyen konkrét programmal. Az or­szágban több helyen és Bu­dapesten már hallani ilyen kezdeményezésekről. Nem az ún. „Magányosok” Klubjá­ról van szó, mert ez a jel­ző óhatatlanul elszigetelő­dést, különállást sugall, és to­vább növeli a stigmatizáció veszélyét. Persze ezeket az ér­tékeket fel kell tárni — és­ aki erre önmaga már képtelen, annak a pszichológus segítsé­gére van szüksége. AZ IFJÚSÁGI SZERVEZE­TEKBEN is sokat tudnának tenni a magányosság ellen. Nem a discóra gondolok, melynek színjén , m­egvan a­ maga szerepe a fiatalabb kor­osztályok életében, hanem­ in­kább olyan rendezvényekre, mint irodalmi estek, zenés dél­utánok, képzőművészeti ki­állítások, találkozás az al­kotóművészekkel, ahol az emberek beszélgetni is tudnak egymással. Felvilágosító jellegű tanfolyamokat igazában itt kellene szervezni, azt hiszem ifjúságunk igényt is tartana erre. Az ilyen rendezvényeket fel lehetne használni az al­kohol és más káros szen­vedélyek következményeit is­mertető megbeszélésekre is, hiszen egy csésze tea mel­lett az emberek szívesen be­szélgetnek egymással. Esetleg közös kirándulásokat szervez­nek meg kooperálva utazási és rendezvényirodákkal és fel lehet venni a kapcsolatot más (pl. sport és természet­­barát) szervezetekkel. Ter­mészetesen a KISZ­­ mint rendező szerv működne, de ez nem azt jelentené, hogy belépés „csak az ifjúságnak”. Az ifjúsági szervezet attól még remekül végezhetné ifjúságpo­litikai munkáját, ha hetenként egyszer pl. szót váltanak az idősebb korosztály tag­jaival, netán a „családi együt­­élés” kérdéseit közösen beszél­nék meg. Igen komoly szerepe lehet­ne a szakszervezeteknek e munkában! Saját költségveté­sű kulturális és művészeti há­lózattal, függetlenített appa­rátussal, könyvtárakkal és mű­velődési otthonokkal rendelke­zik. Miért ne lehetne pl. mind­ezen feladatok szociálpoli­tikai gazdája a szakszer­vezet? Vagy legalább a szer­vezett dolgozók körében vé­gezhetne ilyen munkát. Az ember szocialista fej­lődésének legalább két na­gyon fontos előfeltételét hang­súlyozom. Az ember csak ak­kor képes szocialista módon élni, gondolkodni és dolgozni, ha az alapvető szükségletei (anyagi, filozófiai, kulturá­lis, közösségi, biztonság, sze­retet stb.) ki vannak elégítve és ha társadalmi erőszak nél­kül saját közösségében és kö­zössége által szabadon fejlőd­het. Dr. Sziklai László Péter REJTVÉNY­SAROK 1. Harminc évvel ezelőtt kezdték meg Türkmenisztánban a Kara­­kum-csatorna építését, és ezzel virágzó mezőgazdaságot hoztak lét­re a sivatagba varázsolt oázisok­ban. Hány kilométer hosszú je­lenleg ez a csatorna? a) ötszáz, b) nyolcszáz, c) ezeregyszáz. 2. A dél-afrikai katonai helyzet rendezéséről tárgyaltak nemrég Lusakában az Egyesü­lt Államok, az Dél-Afrikai Köztársaság és An­gola képviselői. Melyik ország fő­városa Lusaka? a) Angola, b) Zambia, c) Ghana. • 3. Nyolcvanhét nemzetközi film­fesztiválon összesen huszonhét dí­jat nyertek a magyar filmek az elmúlt esztendőben. Ki rendezte a Cannes-ban FIPRESCI-díjjal ki­tüntetett Szerencsés Dániel című filmet? a) Sándor Pál, b) Gothár Péter, c) Erdős Pál. 4. A legújabb szívritmus-szabá­lyozók működését az orvosok már nagy távolságból is ellenőrizhetik telefon segítségével. Hány éve ül­tették be először emberbe az ún. pacemakert? a) tizenöt, b) húsz, c) huszonöt. A helyes megtöltést beküldők között öt darab 300 forintos vásár­­lási utalványt sorsolunk ki. ­ PÁLYÁZATI SZELVÉNY­ ­*184. március H). Cím: Lapkiadó vállalat Reklám­­szerkesztősége. 1073 Bp„ Lenin krt. 9—tl. „Rejtvénysarok.” A megfej­tést a megjelenéstől számított egy héten belül szíveskedjenek bekül­deni. A nyertesek nevét és a he­lyes megfejtést a beküldési határ­idő letelte után megjelenő keddi számunkban közöljük. (P­­P.) -Szombat, 1954. március 10. ,Cardin-Hongrie" II. Jó fél évvel ezelőtt izgalmas esemény rázta meg a magyar divat világát. Megérkezett a világhírű francia divatterve­ző, Pierre Cardin. Bemutatta kollekcióját, s megnyílt a Car­­diin-butik. Akkor részletesen ismertet­tük az érdekes együttműködést Cardin, a Hungarotyx és a Módi Kereskedelmi Vállalat között. Bemutattuk a magyar tervezőt, Tankó Juditot, akki Cardin-licenc alapján tervez­te a modelleket. „Pierre Car­din Hongrie” feltűnése valódi feltűnés volt. A második bemutatón meg­tudtuk, hogy új Cardin-butik is lesz: a Hyatt szállóban. Ve­vőköre főleg külföldi vendég, árai a konvertibilis valutához igazodnak. Az első Carolin-butik nép­szerű, sokat emlegetett látvá­nyossága lett a fővárosnak. A pesti divat sokat tanult itth­on az ,,élő” francia divattól. Megvallom, hogy a második bemutató hangulata, rendezé­se, módja sokkal jobban tet­szett az elsőnél. Nem volt óriási hacacáré, magyaros tö­meghisztéria a bejutásért. A modellek ízlésformáló egysze­rűsége is kedvünkre való. Egyszerűség az új divatban, főleg a formai megoldásokra vonatkozik. A fehér a nyár divatja. A tervező jól ért hozzá, hogy ke­vés sötétkékkel, barnával, fe­ketével, pirossal, zölddel és a kékek változatával élénkítse. 33 gyár, szövetkezet, textilipa­ri vállalat adta jó munkáját, anyagait, tudását az érdekes kollekcióhoz. A rajzra két jellemző modell került. Hófehér vászon két­részes ruha, fekete fehér pet­y­­tyes, hullámzó organza gallér­ral. A gallér más-más színben is feltűnt. A színes, csíkos, könnyű lenge­tő ruha, a­ vál­lon gombolt különleges meg­oldással alul bővül erősen. Egyszerűség: A ruhák vona­la szinte szabás nélküli, ötle­tes vállgombolással, nagy fém nyomókapoccsal eredeti feltű­nő gallérhajtogatással. A haj­togatott gallér gyakran más­más színű, legtöbbször fekete vagy piros. A bemutató Car­­din­es módja: két manöken szembejön egymással azonos ruhában. Csakis az anyag szí­ne, mintája különbözik. A lá­nyok a színpadon kezet fogva köszönik a tapsot. Megérdem­lik. A legújabb Cardin-hír: a stockholmi magyar héten részt vesz a Cardin-kollekció Tankó Judittal együtt. Járjanak ott is nagy sikerrel. (f. á.) KERESZTREJTVÉNY Rejtvényünk vízszintes 1. és a 38., valamint a függőleges 15. és az 51. számú sorában RATKÓ JÓZSEF: Tavasz cí­mű versének négy sorát idéz­zük. VÍZSZINTESEN (kétbetű­sök: AG, KG, HI, SK). 15. Bajor város (pamut- és sör­ipar). 17. Héro és . .. (az óko­ri monda szerelmes párja). 19. A keserűség példaképe. 20. Spanyol névelő. 21. Költő (Zoltán). 22. II. Katalin cár­nő híres kegyence. 24. Becé­zett női név. 25. Síkság, név­elővel. 26. Képes vagy vala­mire. 27. Utó betűi. 28. Ke­letkezik. 29. A Sajó mellék­vize. 30. Egykori déli napi­lap. 31. Község a Duna mel­lett, Kalocsa közelében. 32. Nagyon vág. 33. De . . . olasz filmrendező, a neorealizmus úttörője. 34. Búzavirágféle gyomnövény. 35. Tengeri hal, névelővel. 37. Lel valamit. 42. Angol miniszterelnök volt (Anthony). 43. Az utolsó ma­gyar királyné. 44. Népszerű sportegylet. 45. Angol borjú­fóka (bőréből készítik a szilsz­kin prémet). 46. Pépes étel. 50. Neves osztrák színész (Hans). 52. Gottwaldow cseh­szlovák város régebbi neve. 53. Pest megyei község. 54. Bibliai alak. 55. Szikes helye­ken élő madár. 51­. Restell va­lamit. 58. A világ eddig leg­eredményesebb asztalitenisze­zője, huszonkét világbajnoki aranyérmével (Viktor, 1911— 1972). 59. A Szovjetunió Kom­munista Pártja. 60. Amerikai város, a válóperesek Mekká­ja. 61. Fez betűi. 62. .. .­dráma. 63. Az Indiai Köztár­saság államnyelve. 64. A leg­első bárkás. 65. Kizúdít. 66. Énekelni való. 68. Kis ház. 69. Az Operaház szólótáncosnője (Zsuzsa). 70. A kismalac far­kának jelzője. 71. ... a ma­ga szíve, sose fáj? FÜGGŐLEGESEN (kétbetű­sök: SzN, NL, GD, ÖE, KZ, NA, IT, TG). 2. A viszály­kodás ideiglenes felfüggeszté­se. 3. Nem mozduló. 4. Ti­beti juhfajta. 5. Gyümölcs. 6. Bécsi pénz. 7. Federico Gar­­cia Lorca drámája. 8. Mito­lógiai istennő, Hermész any­ja. 9. ... pásztorok királya ... (János vitéz). 10. Maga előtt hajtja. 11. Amerikai aprópénz. 12. Belga fürdőhely. 13. Ér­dekszövetség. 14. A kezében fog. 16. Női név (a naptár­ban: szeptember 30.). 18. Ide­gen női név. 22. Turgenyev szülővárosa. 23. Tréfa. 25. Szovjet tenger. 26. Angol ajándék (boon). 28. Lendület. 30. Költő (László, 1703—1764). 31. ...­sav: a vegyipar fon­tos anyaga. 32. A létezés for­mája. 33. Börtön, fegyház. 34. Nem hamis. 35. Forma, idom. 36. Válaszút. 38. Méreg. 39. Neves német drámai színész­nő (Maria, 1896—1930). 40. Helyet foglal. 41. Francia fo­lyó. 43. Romániai folyó. 44. Tartani valami rossztól. 45. Bárgyú, ostoba. 46. Labdajá­ték. 47. Eltűnő. 48. Erődített francia város — nagy kato­natemetőkkel. 49. Fénymáz. 50. . Határozószó. 52. A mun­kásmozgalom kiváló harcosa volt (Máté). 53. Harckocsi. 54. A cséplés számára előkészí­tett terület. 55. Női név. 57. Kemény indiai fafajta. 58. Crosby, Oscar-díjas amerikai énekes-színész. 59. Színész (Imre, 1930—1957). 60. Angol terem. 61. Dúl a méreg ben­ne. 63. Vietnami város. 64. Német Kommunista Párt. 66. Ugyanaz, mint a 64. vízszin­tes. 67. Angol segédige (arc). Valló Emil★ Beküldendő a Ratkó-vers négy sorának megfejtése. Ha­táridő: március 15. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősé­ge, 1392 Budapest, Pf. 276. Február 25-i számunk ke­resztrejtvényének megfejtése: Szép a független mozgalom: / Megérlelt egy-egy dalom. / Nem mintha nem volnék be­teg, / De nyugtat az, hogy lehetek. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Csanádi Géza, Cso­­bán La­josné, Gergely Zsuzsa, Kor­mos Ilona, Lakatos Imre, Miko­­lay Jánosné, Pechan János, Pfen­­ning Dánielné, Taksonyi Ferenc, Varga Tibor. Vidékiek: ifj. Bedő Antal. Nagy­lengyel: Borbás Ferencné. Makó: Forró Imréné. Kenderes: Hanzlik Gusztáv. Dorog: Incze Istvánné. Kigbér: Kalóz­­ Károly. Putnok: Palotay Gyula. Dunapataj: Strang Károlyné. Baja: Szamos Erika. Kis­­terenye: Vörös József. Kalocsa. A nyereményeket postán küld­jük el. TAVASZ

Next