Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-20 / 67. szám

4 Emlékezés 1944. március 19-re a MIOK székházában Hazánk történelmének gyá­szos napjára, 1944. március 19-re, az ország német meg­szállására emlékeztek hétfőn este a Magyar Izraeliták Or­szágos Képviseletének Síp ut­cai székházában. A Budapesti Izraelita Hitközség elnöksége rendkívüli közgyűlést hívott egybe, az oly sok fájdal­mat, szomorúságot, szenvedést, gyászt, s végső soron 600 ezer magyar zsidó mártír halálát előidéző tragikus nap 40. év­fordulója alkalmából. A rész­vevőket Héber Imre, a Buda­pesti Izraelita Hitközség elnö­ke üdvözölte. Megnyitójában többek között hangoztatta: — 1944. március 19-e örök memento marad mindany­­nyiunk számára. Bizonyítja, hogy a barbarizmussal, az em­bertelenséggel soha nem lehet kiegyezni, a fasizmus olyan métely, amelyhez hasonló még nem volt a világon. Nekünk, akik túléltük a rettenet éveit, kötelességünk, hogy soha ne feledjük mártírjainkat, azt, hogy mi, hogyan s miért tör­tént. A teljesen be nem gyó­gyuló sebeket nincs szándé­kunkban felszaggatni, nem kí­vánunk újból senkinek fájdal­mat, szomorúságot okozni, de egyet mindenképpen akarunk: azt, hogy ami történt, soha többé meg ne ismétlődhessék — mondotta. Ezután Harsai Elek történész professzor idézte fel emlék­beszédében az 1944. március 19-ét megelőző és az azt követő idők eseményeit. Szólt a német megszálláshoz vezető történel­mi körülményekről, a magyar uralkodó körök nemzetvesztő politikájának jellemzőiről. Tizen­hét ország szakembereivel Tanácskozás a közlekedésfejlesztésről Nemzetközi közlekedési sze­mináriumot rendeznek Buda­pesten, a Technika Házában, március 26—30-a között. A ta­nácskozáson egyebek között megvitatják a közlekedési inf­rastruktúra beruházásának ed­digi gyakorlati kérdéseit, a módszertani problémákat, va­lamint az e téren szerzett nem­zetközi tapasztalatokat. A szemináriumon a magyar résztvevőkön kívül tizenhét or­szág mintegy harminc szak­embere vesz részt. Képviselte­ti magát az ENSZ Európai Gaz­dasági Bizottsága, a Nemzet­közi Közúti Szállítási Szövet­ség, a Világbank, valamint az Autóklubok Nemzetközi Szö­vetsége is. A nemzetközi gazdasági és társadalmi kapcsolatok szem­pontjából fontos eszmecserén olyan kérdéseket is megvitat­nak, mint amilyen a forgalom előre becslésének, a díjszabá­sok kidolgozásának és a haté­konysági értékelésnek a ten­nivalói. Közrend és közbiztonság Pest megyében Pest megye közrendjéről és közbiztonságáról tartott hétfő délután sajtótájékoztatót a me­gyei főkapitány, dr. Ilcsik Sán­dor rendőr ezredes. Elöljáró­ban kifejtette, hogy a megye mintegy egymillió lakosa — főként a ipartelepítés, a beköl­tözések nyomán — évente csaknem tizenötezerrel gyarap­szik, közöttük kialakulatlan egzisztenciákkal, a társadalom perif­ér­iáján élőkkel. A többi között ennek tulajdonítható,­­hogy az elmúlt esztendőben az ismertté vált bűncselekmények tekintetében Pest megye or­szágos „listavezető”, és a bűn­­cselekmények számának a nö­vekedésében is az országos át­lag fölött állnak. Az elmúlt esztendőb­en több mint tizenháromezer bűncse­lekményre — 1982-höz képest tíz százalékkal többre — de­rült fény. A bűncselekmények csaknem hatvan százalékát a vagyon elleniek tették ki; a társadalmi tulajdon ellen el­követett cselekmények által okozott kár meghaladta a negyvenötmillió forintot. Nö­vekedett a személyek ellen el­követett bűncselekmények szá­ma is; különösen szembeszökő, hogy az emberölések és kísér­letük megkétszereződött, har­mincnégyre emelkedett. A köz­lekedési bűncselekmények kö­zül különösen sok az ittas ve­zetés. A megyei rendőr-főkapitány hangsúlyozta, hogy az idén továbbra is cél az ismeretlen tettesek ellen folytatott nyo­mozások eredményének a nö­velése, továbbá a bűncselek­mények megelőzésének a foko­zása. (eg. 7.) Velencén véderdő, Óhnton az őstölgyes megújítása A környezetvédelem, és a gazdaságosság fonódik össze annál a földjavító munkánál, amit a Velencei tó csaknem 63 ezer hektáros vízgyűjtő te­rületén kezdtek meg. A Páz­­mánd környékén indított me­liorációnál a tó vízminőségé­nek védelme s a föld termő­­képességének növelése együt­tes cél. A tervek szerint a Velencei hegység, s az északi part kopá­­rosaira 1600 hektárnyi véderdőt telepítenek, valamint hordalék­­fogó műveket építenek, az ele­mek pusztító munkáját meg­gátolandó. A tó vízgyűjtő terü­letén mintegy 120 kilométernyi üzemi utat építenek. Hortobágyon a Homoki Nagy István Kékvércsék erdeje cí­mű filmből ismert mintegy 210 hektárnyi Ohati őstölgyes fel­újítását folytatják az idén. Itt vízelvezető árkokat, áteresze­ket­­ építenek, hogy a fákat megvédjék a belvizek miatti kiszáradástól. A kipusztult töl­gyek pótlására hozzávetőlege­sen 35 hektáron csemetéket is ültettek, melyeket kerítéssel védenek az őzektől. Több energia- és víztakarékos háztartási gép a Hajdúságból Több, mint kétszázmillió fo­­­­rint beruházást igénylő fejlesz­­­­tési program megvalósításán dolgoznak a Hajdúsági Ipar­­m­űvekben. A nagyszabású munka eredményeképpen már az idén — de a következő esztendőkben még több — korszerű, elsősorban energia- és víztakarékos háztartási gé­pet szállítanak majd a hazai és a külföldi vevőknek. A szá­mítások szerint 1984-ben — a tavalyihoz képest — 11 ezer­rel több, összesen 95 ezer auto­mata mosógépet gyártanak, s ebből 86 ezer hazai üzletek­ben kerül forgalomba. A gyár tavaly 223 ezer elekt­romos vízmelegítőt készített, ■az idén ennél 1­2 ezerrel töb­bet. Különösen nagymértékben — 60 százalékkal — növelte a gyár az elmúlt­ évben lap­radiátor értékesítését. Az idén e termékből 850 ezer négyzet­méternyit szándékoznak elő­állítani, 28 ezer négyzetmé­terrel többet, mint 1983-ban. A lapradiátorok többségét ha­zai piacon értékesítik. i Mi­yvíz V­itizet ­ Hatvanhat a téma: az állam és az egyházak Az állam és az egyházak lesz a témája a Hatvanhat című műsorsorozat április 26-i adá­sának, vendége pedig Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A műsor szerkesztősége várja a televíziónézők témába vágó leveleit, szeretné, ha szóba ke­rülne, miként és hogyan vál­tozott az elmúlt negyedszázad­ban az állam és az egyház kapcsolata, mit jelent a fele­kezeti egyenjogúság, milyen a vallásgyakorlás társadalmi megítélése, a hittanoktatás, az egyházi középiskolák helyzete, továbbá a papok képzése és társadalmi szerepük. Az érdek­lődők leveleiket, kérdéseiket a Magyar Televízió címére írhat­ják: 1810 Budapest, Szabadság tér 17. Hatvanhat. Magyar segély Vietnamnak Hétfőn a vietnami szolida­ritási bizottság székházában Varga József, hazánk hanoi nagykövete ünnepélyes át­nyújtotta Tran Duy Hungnak, a bizottság elnöksége tagjának a Magyar Szolidaritási Bizott­ság segélyküldeményét. A negyvennégy tonna élel­miszer, gyógyszer, gyógyászati segédeszközök és szövet, amit a magyar dolgozók önkéntes felajánlásaiból vásároltak, ez­úttal Lao Choi tartományba kerül, az ottani gondokon fog enyhíteni. Ebben a tartomány­ban van Dien Bien Phu is, ahol a vietnami néphadsereg a történelmi végső csapást mérte harminc évvel ezelőtt a francia gyarmati hadseregre. Francia kitüntetés magyar építésznek A francia kulturális minisz­ter a művészetek és tudomá­nyok rendjének lovagi fokoza­tával tüntette ki dr. Horler Miklós, Ybl-díjas építészt, a művészettörténeti tudományok kandidátusát, az Országos Mű­emléki Felügyelőség tudomá­nyos titkárát több évtizedes ki-, magasló műemlékvédelmi és oktatási tevékenységért, a ma­gyar—francia építészeti kap­csolatok elmélyítésében szer­­zett érdemeinek elismeréséül. A kitüntetést a budapesti fran­cia nagykövetségen hétfőn Hu­­bert Dubois, Franciaország ma­gyarországi nagykövete adta át. Száz éve született Paksi József Paksi József, a magyar mun­kásmozgalom kiemelkedő har­cosa születésének 100. évfor­dulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek hétfőn Újpesten a Megyeri úti teme­tőben. Sírjára a kerületi párt- és KISZ-bizottság, a helyi tanács és a városrész népfrontbizott­ságának, az Építő-, Fa- és Épí­tőanyagipari Dolgozók Szak­­szervezetének képviselői he­lyezték el a megemlékezés vi­rágait. A sírt megkoszorúzták a kerületi vállalatok, valamint az Erzsébet utca 31. szám alat­ti általános iskola nevében is. Megemlékeztek Paksi József­ről a IV. kerületben a nevét viselő utcában elhelyezett em­léktáblánál is, amelyet a kör­zeti pártszervezet, a helyi nép­frontbizottság, a IV. kerületi építő­szövetkezet képviselői, valamint kerületi általános is­kolás diákok koszorúztak meg. Szülőfalujában, a Fejér megyei Tác községben, hétfőn felavat­ták Paksi József emléktábláját. A hazai elektrotechnikai minősítések rangja Nemzetközi villamosipari minőségfejlesztési szemináriu­mot rendeznek Budapesten március 21—23­. között — je­lentette be Lázár Lajos, a Ma­gyar Elektrotechnikai Ellenőr­ző Intézet igazgatója hétfői sajtótájékoztatóján. A háromnapos ,­­nemzetközi tanácskozást, több mint 250 hazai és külföldi­ r­észtvevő­vel, abból az alkalomból szer­vezik meg, hogy a magyar in­tézet a napokban ünnepli fennállásának 50. évforduló­ját. Jelenleg évente mintegy 4500 vizsgálatot végeznek az intézetnél, s tapasztalataikat mind több vállalat nemcsak a gyártásban, hanem a villa­mosipari fejlesztéseknél is hasznosítja. A magyar termé­kekről készített minősítéseket külföldön is elfogadják, s így e cikkek exportja, forgalomba hozatala a helyi piacon meg­gyorsítható. A szocialista or­szágokban mintegy 300, az in­tézetben minősített magyar terméket értékesítenek. A Magyar­­Nemzeet megkérdezte: Szól-e már a zene a korona kiállítótermében? A múlt év végén szóvá tet­te egyik olvasónk, hogy a Nemzeti Múzeum dísztermé­ben, ahol a magyar koronát mutatják be, mostanában nem szól a halk háttérzene. Az intézmény főigazgatója lapunk 1983. december 20-i számában válaszolt az olvasói megjegy­zésre, sajnálattal értesítvén a múzeumlátogatókat, hogy egy­előre megoldhatatlan a zene­szolgáltatás,­­ mert „a nyugati gyártmányú Grundig-magnót nem tudják megjavítani és a Rádió által készített szalagok is teljesen elkoptak”. A na­pokban ismét fölkerestük a főigazgatót, dr. Fülep Feren­cet s megkérdeztük tőle: Mit tettek az előző nyilatkozat óta eltelt időben? — A legérdekesebb fejle­mény az, hogy röviddel az írás megjelenését követően jelentkezett nálunk a Grun­­dig cég. Érdeklődött, hogy mi baja a készüléknek, felaján­lotta, hogy megreparálja a magnetofont. Ekkor derült ki, hogy kollégáim, akik nem műszaki szakemberek, rosszul tájékoztattak: a szerkezet nem nyugatnémet, hanem japán gyártmány, mégpedig Akai márkájú­ A megjavíttatását már megrendeltük a Barbo­­villnál, de a szükséges alkat­rész még nem érkezett meg. — Mi a hibája a készülék­nek? ............ . — Az automatikája romlott el. A magnó ugyanis emberi kéz beavatkozása nélkül visz­­szatekerte az elejére a lejárt kazettát. Ezt a műveletet egy ideje már­ nem végzi el Mi pedig nem­ vállalhatjuk, hogy technikai személyzetet alkal­mazzunk a készülék kezelésé­re — Készítettek már újabb felvételt az elkopott kazetta helyett? — Mivel a ritagnétofób még mindig rossz, nem láttuk en­nek értelmét. De gondolom, a Rádió hangtárának munka­társai nem zárkóznak el tő­le, hogy átjátsszék a szala­got. (szi) Kedd, 1984. március 20. ­ ítélet az orvosperben Az élet mentéséről nem szabad lemondani Képzeletbeli sírfelirat: Ko­vács Magdolna, élt 32 órát. Ijesztően kevés idő. Ám ha meggondoljuk, hogy mi min­den sűrűsödött össze tehetetle­nül viselt sorsában, már nem is tűnik olyan kevésnek. Na­pok óta, amerre megfordul­tam, mindenütt róla beszéltek. Ellenséges és csitító hangok váltogatták egymást a meg­fontoltabbak pedig arra figyel­meztettek: az indulatok köny­­nyen általánosításhoz vezet­hetnek. A statisztikáért ? Négy napon át tartott Esz­tergomban a Komárom megyei Bíróságon az értelmünkkel fel­foghatatlan tárgyalás. Alkotó erejük teljében lévő szülész-nő­gyógyász szakorvosok civódtak a nyilvánosság előtt, lépték túl az egymással szemben kö­telező tisztelet határát. Pedig annak idején teljes volt közöt­tük az egyetértés: javítani a statisztikát. „Tíz évvel ezelőtt — hallottam az egyik szünet­ben — nem csináltak volna ek­kora cécót az egészből, mert volt gyerek elég.” Én meg ar­ra gondoltam: vajon akkoriban az ilyesmi fölött inkább sze­met hunytak? Aligha hihető. Hiszen az, hogy huszonvala­­hány vagy „csak” tizenkilenc ezr­elék a csecsemőhalandóság mértéke, nem sokat mond a világ borzalmasnál bor­zalma­­sabb híreivel együttélő ember­nek. De ha valamilyen oknál fogva az ő szorongva vár gyer­meke is belekerül a statiszti­kába, akkor azt akárhogy fol­tozgatják, neki élete végéig száz százalék, soha nem pótol­ható veszteség. Hogyan történhetett meg, hogy egy, az élet reprodukálá­sára kialakított közösségben csak egyetlen ember akadt, aki a lelkiismerete szerint csele­kedett? Jöttek-mentek a szü­lészeten, egyik műszak a má­sik után. Akik felvették ép­pen a munkát, nyilván azon­nal tájékozódtak, akik meg hazamentek, alighanem el­mondták párjuknak, vagy más hozzátartozójuknak, hogy va­lójában mi is történt... Nyöszörögni kezdett... A dráma valamennyi r­észle­­tét képtelenség felidézni. A függöny, hogy stílszerűek le­gyünk, 1983. augusztus 17-én gördült fel. Ezen a napon utal­ták be a második gyermekét váró Kovács Jánosnét a tata­bányai megyei kór­ház szülé­szeti osztályára, hogy ott a terhességét védő, méhszájzáró műtétet hajtsanak végre rajta. A felvétel után manuálisan és ultrahangos vizsgálattal meg­állapították a magzatról, hogy életképes, mozgása és szív­hangja megfelelő. Ennek elle­nére a vádirat szerint a sza­badságon lévő főorvost helyet­tesítő dr. Bozsányi Lajos úgy vélte: nem fog életben marad­ni. Figyelmeztette a szülőszo­bán ügyeletes dr. Halász Ta­mást, hogy miután a jövevény mindössze 27 hetes, ne kora­szülésre készüljön, hanem ve­télésre. A beosztott ezután el­küldte az újszülöttes nővért, s annak rendje és módja szerint világra segítette az abortumot, amely kezdetben nem mutatott életjelenséget, s csak később kezdett nyöszörögni. Sorsán azonban ez mit sem változta­tott. Semminemű ellátásban nem részesült, nem mérték meg a súlyát, a hosszát, nem szívták le a nyakot a légutas­­ból és nem történt kísérlet a felélesztésére. Változás csupán az elhelyezésében történt: elő­ször a kezelőbe került, ahol a szövettani anyagokat tárolják, onnan a személyzeti WC-be, majd — hogy ne legyen láb alatt — a kisműtőbe. Az idő múltával dr. Csepegő György és dr. Fáczányi Attila szak­orvosok is értesültek a történ­tekről, de meg sem kísérelték visszájára fordítani azokat. Bozsányi doktor telefonon tá­jékozódott a lakásán arról, hogy jövendölése nem vált be, ennek ellenére azt az utasí­tást adta: „maradjanak ab­ban, ami a kórlapon szerepel.” Így telt el Kovács Magdolna életének első 22 órája, mikor is Heintzné Lendvai Annamá­ria ápolónő, megtagadta a véd­és dacszövetséget, értesítette dr. Rákóczi Ferenc ügyeletes gyermekorvost, aki az újszü­löttet, akinek teste már 33 fok­ra lehűlt , inkubátorban he­lyezte el. Ezután még tíz órát élt. A szakértők véleménye Dr. Válent József igazság­ügyi orvosszakértő, aki a bon­colást végezte, elmondta, hogy a holttest súlya ezerharminc gramm, hossza 38 centiméter volt. S bár az éretlenség jeleit észlelte, Kovács Magdolna két­séget kizáróan élve született, s élt az követően is, világra­­jöttekor nem szenvedett beteg­ségben, fejlődési rendellenes­ségben. Megállapítható volt to­vábbá az is, hogy a vetélés­ként levezetett szülés során sem szenvedett sérülést. A halál oka: légzéselégtelenség, a szervezet kihűlése, s a nem megfelelő ellátás. Ez utóbbit dr. Ébner Rupp Imre tanács­vezető bíró kérésére az igaz­ságügyi orvosszakértő úgy pon­tosította, hogy semmiféle ellá­tásban nem részesült, holott elvileg életben tartható lett volna. A védelemnek arra a kérdésére, hogy mennyi a 28. hetet be nem töltött magza­tok életbenmaradási esélye, azt válaszolta: tíz százalék. Ugyanakkor dr. Csepegő György másodrendű vádlott azt vallotta: az adatok gondos ta­nulmányozásával utólag rá­jött, hogy a magzat a vetélés időpontjában már elmúlt 29 hetes, tehát mindenképpen ko­raszülöttként kellett volna el­látni. A másik orvosszakértő, dr. Kenyeres Imre kandidátus megerősítette, hogy az újszü­lött éretlen volt, valószínűleg úgynevezett álhalál állapotá­ban született, de kétségtelenül élve. Miután bizonyos életfunk­ciók — például keringés — ilyenkor is vannak, Halász dok­torban az a képzet alakult ki, hogy a végtermék csak ha­lott lehet, s meg sem kísérel­te az élesztést. Holott nem le-;­­hetett kategorikusan kijelent­­teni, hogy vetélés lesz, mivel nem győződtek meg teljes bi­zonyossággal a magzat életkor­­áról. Ami pedig a 10 százalék életbenmaradási esélyt illeti,a nemzetközileg ismert adat, ám a vizsgált esetben az ennél­ nyilván több volt, miután az­ újszülött a minősíthetetlen kö-­­rülmények ellenére is élt még­ 32 órát. S ennek alapján kell minősíteni a kezelés elmulasz­tását! Annál is inkább, mert a halál bekövetkeztének elsődle­ges okát, a légzése­lég­te­lensé­­get a szüléskor nem lehetett bizonyítani. Hideg kövön Vagyis a szülőszobán szol­gálatot teljesítő orvos távolról sem követett el mindent, amit megtehetett volna. A többiek meg úgy gondolták, hogy az időközben feléledt „abortum” olyan visszafordíthatatlan ká­rosodást szenvedett, hogy már úgyis hiábavaló lenne a segít­ség. Egyikük védője szerint azzal, hogy az újszülöttet órá­kon át a hideg kövön tartották, mintegy mesterségesen hiber­náltak ... Sőt még azt is bá­torkodott feltételezni, hogy amennyiben egyből inkubátor­ba kerül, az esetben, meglehet, még ennyit sem élt volna . .. Ilyen magatartást azonban az orvostudomány nem ismer, mert még a bizonyíthatóan menthetetlen mentéséről sem szabad lemondani.­­ A Komárom megyei bíróság hétfőn hirdetett ítéletet. Az első és negyedrendű vádlottat emberölés, a harmadik és má­sodrendű vádlottat foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettében mondta ki bűnösnek. Dr. Ha­lász Tamást és dr. Bozsányi Lajost egyaránt öt év szabad­ságvesztésre ítélte, továbbá két évre eltiltotta a közügyek és öt évre az orvosi foglalkozás gyakorlásától; dr. Fáczányi At­tilát két év szabadságvesztésre ítélte, két évre eltiltotta az orvosi foglalkozás gyakorlatá­tól; dr. Csepegő Györgyöt egy év szabadságvesztésre ítélte, egy évre eltiltotta az orvosi foglalkozás gyakorlásától. A szabadságvesztést börtönben kell letölteni. Az ötödrendű vádlott, dr. Harpay Gábort az egyrendbeli statisztikai vétség vádja alól a bíróság felmen­tette. Dr. Ébb­er Rupp Imre tanácsvezető bíró a jogi minő­sítés indoklásában hangsúlyoz­ta, hogy a vádlottak orvosi kö­telességüket szándékosan meg­szegték, és a büntető törvény­­könyvbe ütköző különböző, sú­­lyú bűncselekményt követtek el. Az ügyész mind az öt ítélet ellen fellebbezett. Dr. Halász és dr. Bozsányi esetében sú­lyosbítást kért. dr. Fáczány és dr. Csepelő esetében a minő­sítés megváltoztatását. Továb­bá kérte: dr. Harpay Gábor vádszintű bűnösségének ki­mondását. A vádlottak és vé­dőik a felmentésért s azonnali szabadlábra helyezésért folya­­mondtak. Ily módon az ítéletek nem jogerősek­.. Kertész Péter

Next