Magyar Nemzet, 1984. március (47. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

Szombat, 1934. március 17. Magyar Nemzet * Egy történelmi diéta MAGYARORSZÁGON több mint 800 éven át feudális gaz­dasági és társadalmi rendszer uralkodott. Ez azt jelentette, hogy a XIX. század első felé­ben a legfontosabb termelő­­eszköz, a föld az ország lakos­ságának mintegy 7,8 százalé­kát alkotó nemesség szinte ki­zárólagos tulajdonában volt, az pedig adómentessége folytán semmivel sem járult hozzá az állam fenntartásához. A föld­művelő jobbágyság, amelyhez a népességnek mintegy három­negyede számított, a kiváltsá­gosok földjének puszta haszná­latáért úrbérrel, azaz a föld nagyságától függő ingyenmun­kával, robottal, terményei ki­lencedrészével és pénzszolgál­tatással tartozott a tulajdonos­nak. Ezen túlmenően köteles volt terményei tizedrészét az egyháznak leadni és a város­lakókkal egyetemben ő fizette a különféle közadókat is. Rá­adásul a jobbágy személyileg sem volt szabad: birtok- és hi­vatalszerzés egyaránt tilos volt számára, a törvényhozásban semmiféle jog nem jutott neki; peres ügyeiben nemesi fóru­mok, az úriszék meg a megye ítélkeztek, és más norma sze­rint mérték neki az igazságot, mint a kiváltságosoknak. Ez a rendszer a XVIII. század végétől fokozatosan válságba jutott. Bénító szere­pét, amely súlyos eladósodás formájában a rendszer élve­zőire, a kiváltságosokra ugyan­csak visszahat, egyre inkább érezte maga a nemesség is.. Legjobb fiai — okulva a nyu­gati államokban végbement polgári fejlődés tapasztalatain — mind az időnként felkeléssé éleződő osztályfeszültségek megszüntetésének, mind az állandósult gazdasági problé­ma megoldásának elsődleges feltételét a feudalizmus alapját képező tulajdonviszonyok és a rájuk épülő politikai szisztéma megváltoztatásában kezdték látni. MÁR KÖLCSEY Ferenc ki­adta a föld és ember szabad­sága jelszavát. Ezt Deák Fe­renc személyes szabadság és polgári tulajdon­ná fejlesztet­te, Kossuth Lajos pedig sza­bad föld, szabad ember formu­lává tömörítette. Fogas kér­désnek bizonyult viszont, hogy a nemesség, amely maga al­kotta a törvényeket, miképpen vehető rá a feudális viszo­nyoknak fokozatos, önkéntes és békés —­ a reformerek is csak ezen az úton tudták a megoldást elképzelni — meg­szüntetésére. Vitathatatlannak tűnt, hogy a kiváltságosoknak meg kell kapniuk azon jöve­delem ellenértékét, amelytől az úrbériség kiiktatásával eles­nek. Az első szakaszban éppen ezért a jobbágyilletmény és a reá nehezedő kötelezettségek pontos meghatározása volt a feladat. Ezt az 1832—36-i diéta többé-kevésbé el is végezte. Egyidejűleg annak az elvnek az elfogadtatásáért folyt a küzdelem, amely elv­nek ellenkezőjét egyébként tételes törvény soha nem mondta ki, hogy a jobbágy önerejéből és önkéntesen örök­re megválthatja úrbéri terheit. Enn­ek az önkéntes örökvált­­á­­nak az engedélyezését, amely egyébként a földesúr hozzájárulását is feltételezte, az­ 1840. évi országgyűlésen si­került a liberálisoknak tör­vénybe iktattatni. KOSSUTH ÉS TÁRSAI azonban eleve tudták, hogy ha beérik az önkéntes örökvált­­sággal, több nemzedéknyi idő is eltelik, amíg szabaddá lesz az ország valamennyi paraszt­­­a. Ezért haladéktalanul meg­kezdték az agitációt a megvál­tás kötelezővé tétele, azaz an­nak törvényes kimondatása ér­dekében. Az önkéntes megváltási ese­tek több körülményre vetet­tek világot. Arra, hogy mel­lőzhetetlen mind a földes­urak, mind a jobbágyok vált­­ságra kötelezése; az ügy ma­gánjogi alapon nem, hanem csakis közjogi kérdésként ke­zelhető; az államnak döntő szerepet kell vállalnia az ügy intézésében és elintézésében. Azt viszont már csak Kos­suth és néhány társa hirdette, hogy az úrbéri viszonyoknak az egész országban nemcsak be­látható időn belül, hanem egy­szersmind egyidejűleg kell megszűnniük. A kötelezés mód­ját és az államra háruló fel­adatok megoldásának miként­jét illetően a reformerek néze­tei is szétágaztak. EZEN AZ ORSZÁGGYŰLÉ­SEN Pest megye egyik követe­ként már Kossuth lett a refor­merek vezérférfiúja. A liberá­lisok szakadatlan agitációjá­­nak eredményeként annyira már megérett az örökváltság ügye, hogy a diéta a rendek és főrendek táblájának tagjaiból álló választmányt alakított, amelynek feladatává tette, hogy örökváltsági javaslatot dolgozzon ki a törvényhozók számára. Ám a főrendi tábla negatív állásfoglalása is csu­pán 1848. március 6-án került a rendek táblája elé, amikor Párizsban már köztudottan győzött a forradalom. Kossuth — a törvényhozók megriadására is számítva — kijelentette követtársai előtt, hogy egyébként se, most meg, „mikor az ember nem tudja, meddig lehet az időt használ­ni”, különösen nem hajlandó a mágnások véleményét tudomá­sul venni. Hiszen annak elfo­gadása esetén e diétán mi sem lenne az örökváltságból, már­pedig ebben az esetben ,­a nép is nagy kárt fog vallani, de alkalmasint legnagyobbat az aristocratia”. Ezért indítvá­nyozta — és az alsótábla el is fogadta javaslatát —, hogy a választmány mellőzésével a követi kar dolgoztasson ki Szentkirályi Móric kerületi jegyzővel minél előbb egy, a kötelezés elvén álló törvény­­javaslatot, és válaszképpen azt küldje át a főrendekhez tár­gyalásra. SZENTKIRÁLYI március 14-ének délelőttjén, amikor a Pozsonyban ülésező országgyű­lés már az előző nap Bécsben kitört és diadalmaskodott for­radalomról is értesült, bejelen­tette, hogy a vonatkozó tör­vénytervezetet már ki is nyom­tatta, és bármikor megvitatha­tó. Javaslatának lényege a kö­vetkező: megyénként kiküldött biztosok két év leforgása alatt valamennyi helységben örök­váltsági egyesség közvetítését kísérlik meg a felek között; eredménytelenség esetén a­ job­bágyok és a földesurak képvi­selőinek jelenlétében kiszámít­ják és írásba foglalják a dézs­­mával 10 év átlagos dézsma­­mennyiségének 10 év piaci át­lagárát. robotnapoknál a hely­ségben alku szerint fizetni szo­kott napszámbérek háromne­gyedét véve alapul — minden egyes jobbágy és zsellér úrbéri terheinek évi ellenértékét; ezeknek és a füstpénznek az összege a tőkének tekintendő úrbéri szolgáltatások 6 száza­lékos kamatjának számít, kö­vetkezésképpen az úrbéri jöve­delmek összessége e kamat tő­kéjével egyenértékű; a tőke­összeg egyszeri letételével, vagy ha árával részletfizetés­ben is meg tud egy­ezni, rend­szeres törlesztéssel a jobbágy bármikor örökre megválthatja magát úrbéri terheitől, mert ebbéli szándéka elé semmi akadályt sem gördíthet a föld­­birtokos. A törvényjavaslat tárgya­lására azonban nem ke­rült sor. Március 15-ének reg­gelén a követek kerületi ülé­sén a külső szemlélő számára váratlan esemény történt. A rendek táblája már előző nap úgy döntött, hogy tagjai egyé­­ni követi tudósítás helyett kö­zös jelentésben számolnak be küldőiknek a diéta munkájá­ról. A Szentkirályi által most felolvasott­­ nyilatkozatnak tekintendő — jelentésben az állt, hogy a követi kar elhatá­rozta olyan törvény alkotását, amely az összes úrbéri viszonyt az egész hazában egyszerre szünteti meg, a jövedelmüket veszítő magánbirtokosok kár­talanítását pedig az állam vál­lalja magára a jobbágyok he­lyett. Rögtön utána Kossuth annak elhatározását javasolta, hogy a nemesség mostantól minden teherben osztozik a néppel, azaz lemond adómen­tességéről, Szentkirályi pedig javasolta, hogy az úrbériség ügyében a tábla külön is hoz­zon a nyilatkozatban kimon­dott elvekkel egyező döntést. És a követek mind a kollektív jelentést, mind a két külön ja­vaslatot egy hang ellenvetés nélkül emelték határozattá! ÉLENJÁRÓ LIBERÁLISOK már korábban megpendítették a gondolatot, hogy célszerű lenne, ha a váltságösszeg egy hányadát az állam fedezné, a jobbágyfelszabadítás ügyének kezelésében az úrbéri terhek országosan egyidejű megszün­tetésének és az állami kárta­lanítás elvének deklarálásával most március 14-ének 13-ére virradó éjszakáján állt be mi­nőségi fordulat. E fordulatnak nem lehetett mozgatója a bé­csi forradalom már korábban vett híre, az ugyanezen órák­ban kezdődött pesti megmoz­dulásról pedig még nem érte­sülhetett a diéta. A sorsdöntő éjszakán más dermesztő — ké­sőbb alaptalannak minősülő — információt kaptak a kö­vetek: a Tiszántúlon — köze­lebbiül Biharban — jobbágy­felkelés robbant ki és Pozsony­ba tartanak a lázadó parasz­tok! Rémület kerítette hatal­mába az országgyűlést; a még nagyobb rossz megállításá­nak szándékában találkozott a liberálisok régi óhaja és a kon­zervatívok friss keletű félelme, ezek együttese eredményezte az úrbéri viszonyok állami kárpótlással egybekötött lik­vidálásának gyors kinyilvání­tását. A HATÁROZATNAK tör­vénybe foglalását Szentkirályi végezte el. Amikor a rendek táblája március 18-án a tör­vényszöveg tárgyalásába bo­csátkozott, Pozsony már tudta, hogy a tiszántúli parasztfelke­­lés a képzelet szülötte volt. Ám közben más, nem kevésbé és nem mindenben alaptalan hírek is érkeztek a törvény­­hozás színhelyére. Ezek nem­csak a közben lezajlott pesti forradalomról szóltak, hanem Petőfi parasztsereggyűjtő állí­tólagos tevékenységéről és bor­zongást keltő verséről, a Di­csőséges nagyurakról is. A főrendi tábla esti ülé­sén — annak folyón, hogy tagjai tudomása szerint aznap már nem kerül sor összejöve­telre — a mágnásoknak alig egynegyede jelent meg, éspe­dig fatális véletlen folytán többségükben liberálisok. A konzervatívok megpróbálták ugyan a gyűlést másnapra ha­lasztani, illetőleg a törvény ha­tályát az országnak csupán azon részeire korlátoztatni, amelyekben a nép körében tényleges nyugtalanság mutat­kozik. A liberálisok — főként Batthyány — azonban nem tá­gítottak, és a „tettleges za­var” megelőzésének szükséges­ségére hivatkozva, elérték, hogy a jelenlevők végül is el­álltak a tervezet ellenzésétől. A mágnások némelyike főis­­páni segédlettel szándékozott a diéta döntése ellen tiltakozó megyegyűléseket egybehívatni. Legtöbbjük viszont a király­ban reménykedett: képviselői útján az uralkodót, illetőleg az udvart arra igyekezett rábírni, hogy a nemességet — szerin­tük koldusbotra juttató — tör­vénycikket ne szentesítse, vagy legalábbis egy időre halassza el, annak érvénybe lépését. Törek­vésük majdnem sikerrel járt. Az uralkodó attól óvakodott ugyan, hogy a felszabadítás elvére mondjon nem­e­t, hi­szen nem kívánta a jobbágy­ság tényleges vagy vélt rokon­­szenvét eljátszani. A tervezet­re adott leiratában elfogadta hát annak elveit, de azzal az indoklással, hogy az úrbérisé­­get vesztő birtokosok kármen­tesítésére kijelölt forrásokat nem tartja kielégítőnek, a tör­vényszöveg újratárgyalását kérte a diétától. AZ ALSÓTÁBLA azonban — Kossuth érvei nyomán — erre nem volt hajlandó, és ab­ba kapaszkodva, hogy a tör­vénycikk elveit a leirat sem kifogásolja, válasz nélkül tu­domásul vette őfelsége óhaját Így április 11-én a jobbágy­­felszabadító törvénycikket is szentesítve adta át az ország­­gyűlésnek a diéta berekeszté­sére Pozsonyba utazó király, hogy azután a megyegyűlése­ken történő ünnepélyes kihir­detés után érvénybe is lépjen. A feudalizmust eltemető dié­tás határozat a liberálisok több évtizedes küzdelmének és az országgyűlést azokban a hetek­ben fogva tartó ijedelmének közös gyümölcse volt. Ám ez utóbbi sem változtat azon a tényen, hogy a magyar nemes­ség egész Európában egyedül álló módon maga végezte el annak az úrbéres világnak a felszámolását, amelynek egy­szerre volt terméke és haszon­élvezője, és elejét vette ezzel annak, hogy véres osztályharc­ban szülessék meg a polgári Magyarország Varga János ISA PLU A Francia Földrajzi Társa­ság em­lékülést rendezett Pá­rizsban Körösi Csom­a Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából. Az ülésen Ber­­nard Le Calloch földrajztu­dós, a társaság tagja előadás­ban ismertette a magyar uta­zó életútját és munkásságát. Az emlékülésen megjelent dr. Bényi József, a párizsi ma­gyar nagykövet, s a francia tudományos élet számos kép­viselője.♦ Pajor Ildikó festőművész ki­állítása március 28-án nyílik meg a Marczibányi téri Mű­velődési Központban. ♦ Nemzetközi­­Liszt-találkozó kezdődött pénteken Sopronban 30 külföldi és 70 hazai zenei szakember részvételével. A ta­lálkozón az ausztriai eisen­­stadti Liszt Ferenc Társaság, a bécsi nemzetközi Liszt-cent­rum, a pozsonyi Liszt Ferenc klub, valamint a hazai Liszt Ferenc-társaságok képviselői cserélik ki tapasztalataikat és közös programot dolgoznak ki 1986-os Liszt emlékévre is. ♦ Mintegy 120, a békével kap­csolatos politikai plakátból nyílt kiállítás pénteken Buda­pesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házéban. ♦ Madridban pénteken befe­jeződött a nemzetközi zene­­pedagógiai társaság Kodály­­tanfolyama. A tanfolyamon madridi zenetanárok ismer­kedtek azokkal a magyar módszerekkel, amelyeket a zeneoktatásban hazánkban már széles kör­ben alkalmaz­nak. A színházak szombati műsora Erkel Színház: Bánk bárt (Ifj. bért. VI. sor. 4. ea., de. 11), Bo­hémélet (Főisk. bért. XII., sor. 5. ea., 7) — Nemzeti Színház: Az úrhatnám polgár (7) — Várszín­ház: Laodameia (7) — Katona Jó­zsef Színház: Kár, hogy ... (7) — Madách Színház: Macskák (7) — Madách Kamara: Galopp a vér­mezein (15-ös béb­, 7) — Víg­szín­ház : Don Carlos (7) — Pesti Szín­ház: a trükk (7), Kern—Verebes (éjjel fél 11) — Fővárosi Operett­­színház: Marica grófnő (7) — Zsebszínházban: Zsuzsanna és a vének (fél 11) — Thália Színház: Ha­láltánc (a Svéd Királyi Drámai Színház vendégjátéka. 7) — Thália Stúdió: Miss Arizona (fél 8) — Jó­zsef Attila Színház: III. Fichárd (Premier 4. 7) — Radnóti Miklós Színpad: Burleszk — SziSzi és Pu­szi (7) — Józsefvárosi Színház­: Itt a piros, hol a piros (7) — Já­tékszín : Komámasszony, hol a ... (du. 3) — Vidám Színpad: Sze­retem a feleségem (7) — Mik­roszkóp Színpad: Bal? Jobb? Balt (fél 8) — Ódry Színpad: La Man­­cha lovagja (7) — Reflektor Szín­pad: Kulisszatitkok (8) — Buda­pesti Gy­ermekszínház: Arany kul­­csocska (de. fél 11) — A kincses sziget (du. 3) — Állami Bábszín­ház, a Jókai téren: Csipkerózsika (du. fél 3 és fél 5) — Népköztársa­ság útján: Jeles napok (de. 11 és du. 4) — Hököm Színpad: Ameri­kai komédia (du. 3 és este 7) — Magyar Színkör: Karsai Zsigmond szén élete (7) — Szakszervezetek Föv. Művelődési Háza. ..Mozart” — Gálffy L­ászló és Papa Vera estje (7) — Lézerszínház: Lézero­­fónia (fél 8), SztáRock 70—80­­01 — Zeneakadémia: A Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara (fél 8) — Pesti Vígadó­ Liszt Fe­renc Kamarazenekar (fél 8) — Mátyás-templom: Sebestyén Já­nos orgonaestje (8) — pesti Vi­­radó Kamaraterem: Az utolsó hősszerelmes (7) — Fővárosi Nagy­cirkusz: Gála ’88. (de. 10. du. fél 4 és fél 8). A széktől Sebaj­­­óbiásig Cakó Ferenc bábfilmműhelyében KIDOBTÁK azt a szegény Thonet-széket, egy udvar sze­métdombjára, sok-sok limlom közé. De egy hajnalon útra kelt a szék, végigbandukolt a kihalt külvárosi utcákon, da­colva megannyi veszéllyel. Lábát egyszer vasúti váltó csípte be, s nem sok híja volt, hogy az expressz nem aprítot­ta miszlikbe, másutt csobogó patakon kellett üggyel-bajjal átkelnie, de nem adta fel, s így nem maradt el a jutalom: végre, mire a nap is felkelt, elérte az áhított erdőt, megáll­hatott a tisztáson, gyökeret ereszthetett, kihajthatott a lombja. Elsőfilmes animációs rendező hívta fel magára ezzel a filmmel a figyelmet. A szék nyomban számos díjat nyert, s Cakó Ferenc nevét megis­merte a közönség. Az azóta el­telt hat év alatt Cakó Ferenc zsáros kiváló bábfilmmel bi­zonyította be, hogy nagy te­hetségű művész, s ötleteknek sincsen éppen híján. Érződött A széken, hogy ren­dezője bábfilmes műhelyben tanulta meg a szakma csínját­­bínjtát, Foky Ottó keze alatt, aki az elmúlt évtizedekben bábfilmművészek nemzedékeit nevelte föl. Mégsem nevezhető hagyományos bábfilmnek A szék, hiszen igazi tárgyak, iga­zi szék, igazi kukaláda moz­gott benne valódi külső hely­színen. A bemutatkozást a televízió számára készített A csalimese követte, ebben papírkivágás és tárgyanimáció keveredett. Ugyancsak a tévének készült aztán az új műfaj első darab­ja, a Kasszagyúrók. A közön­ség az egyszerűség kedvéért gyurmafilmnek hívja a plasz­­tilinanimációt, amely — úgy tetszik — kifogyhatatlan ötlet­lehetőséget rejt magában. A néző el sem tudja képzelni, mennyi munka szükséges, amíg folyton átgyúródnak a báb­figurák, de Cakó Ferenc sze­rint épp ebben fedezheti föl az alkotó a műfaj varázsát. Egész filmeket lehet fölépíteni az át­változásokra. — Forgatás közben nagyon gyakran maga a látvány inspi­rált — mondja Cakó Ferenc —, a film ötleteinek majd ne­gyede menet közben született, más elgondolásokról meg a gyurmázás közben derült ki, hogy megvalósíthatatlanok. AZ EREDMÉNY valóban sziporkaáradat, a gyurma­­gengszterek bármikor fúróvá, robogó autóvá, felügyelővé, géppisztollyá, repülővé, pán­célszekrénnyé tudnak átala­kulni, s kergethetik egymást meg a nagy zsákmányt a sem­leges, ezért a figyelmet sem el­vonó díszletek között. A dísz­let teljességgel el is tűnik a következő, 1982-ben született és nagy sikert aratott, számos fesztiváldíjat is nyert követ­kező két filmben, az Ad astra­­ban és az Autótortúrában. (A hazai és külföldi elismerések után az Ad astra megkapta a kritikusok díját is az animá­ciós műfajban.) Nemcsak nevettetésre, meg­lepő átváltozásokra alkalmas a gyurmafilm, hanem megfon­tolandó gondolatok közlésére is. Az Autótortúra ember és járműve kapcsolatának meg­annyi oldalát villantja föl ezernyi ötlet segítségével, míg az Ad astra a Pannónia Rajz­filmstúdió legjobb hagyomá­nyainak folytatójaként „poén­­film”, egyetlen ötletre kihe­gyezett, ám annál magvasabb mondanivalót hordozó alkotás. RENDEZŐJÜK már gyer­mekkorában vonzódott az ani­mációs filmcsináláshoz, bejárt a stúdióba. Később amatőrfil­­mezéssel foglalkozott, s Mertz Lóránddal tíz éve amatőr fesz­­tiválnagydíjat nyert. Tanul­mányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, s a grafi­­­kussághoz máig sem lett hűt­len, reklámokon, könyvekben, újságokban újra meg újra fel­tűnnek rajzai, melyekből az elmúlt hetekben kiállítást is rendezett a Ságvári terem. De legtöbb idejét mostanában (terjedelmében) legnagyobb munkája veszi igénybe: sorra készülnek a Sebaj Tóbiás című mesesorozat darabjai, melyek első epizódjait májusban — merész ötlettel — egymást kö­vető estéken, mintegy ömleszt­ve mutatja be a televízió (amely már meg is rendelte a második sorozatot), Csukás­ István meséiből készülnek Tó­biás kalandjai. Zoltán Anna­mária és Doboki László ani­­mátorok közreműködésével, az operatőr Bayer Ottmár, a ze­nét a Bergendy zenekar szol­gáltatja. Gyurmafilm ez is, csak éppen itt egy újabb ötlet segíti a tér kitágítását: sike­rült legyőzni a bábfilmek egyik legnagyobb hátráltató akadályát és függőlegesen is megmozgatni a mintegy két­száz gyurmaszereplőt. A meg­oldást két üveglap hozta, az alsón helyezkedik el a háttér, a felsőn mozognak a hősök. Tóbiás így rönködhet, kutyává, madárrá, luftballonná változ­hat akár, nem ütközik bele semmibe. Ráadásul árnyék sem látszik ezzel a techniká­val, így sterillé válik a kép, ez is a rendezői koncepciót szol­gálja. Hogy megszeretik-e a gyerekek Tóbiást is, az hama­rosan elválik. Esélyei nem le­becsülendők, ő is olyan szere­­tetre méltó kis lény, mint a legtöbb gyurmafigura. (j­ gy-) Sebaj Tóbiás AZ OXIGÉN- ÉS DISSOUS GÁZGYÁR VÁLLALAT 1. SZÁMÚ TELEPE, Budapest XI., Budafoki úti üzemében jó kereseti lehetőséggel, 40 órás munkahéttel, három műszakos beosztással FELVÉTELRE KERES: A GÉPÉSZEKET (lakatos szakmunkás-képesítéssel), KÉSZÜLÉKKEZELŐKET (vegyipari szakmunkás-képesítéssel), PALACKTÖLTŐKET, KOMPRESSZORKEZELŐKET (lehet nő is); egy műszakos beosztással felveszünk még: TAKARÍTÓT. Heti átlag 51 órás munkarendben dolgozó PORTÁSOKAT. JELENTKEZNI LEHET: személyesen, vagy telefonon a 253-247-es számon, dr. Czobor Imréné üzemvezetőnél.

Next