Magyar Nemzet, 1984. május (47. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

Magyar Nemzet­­?­A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Májusi reményel Bizakodással vegyes ag­godalommal tekint az ország népe a szokatlanul változé­kony időjárás elé. Igaz a májusi eső aranyértékéről szóló népi mondás, ilyenkor van legnagyobb szüksége a növényzetnek a kiadós, me­leg tavaszi csapadékra. Jó magágyba került a kukori­ca, kikerültek a palánták a kerti ágyásokba, hajt már az újburgonya, virágpom­pában állnak a fák, bokro­sodnak az­ őszi vetések, rü­gyet hajtanak a szőlővesz­­szők. Áztató májusi esők után, ha kisüt a nap, szinte szemlátomást növekszik, gyarapszik minden. Az időjárás nem kényez­tetett el bennünket. Tavaly nagy volt a szárazság, s a téli csapadék sem volt ki­elégítő, szárazak a földek. Ha a tavasszal esett is oly­kor, az kevés volt ahhoz, hogy a talaj pótolni tudja a tavalyi nagy hiányt. Korábban érkeztek a fa­gyosszentek is, dideregtünk május elsejét várva, sokfelé voltak talaj menti fagyok, sőt egyes helyeken mínusz öt fokig süllyedt a hőmérő. A hidegre fordult időjárás károkat okozott a virágzás­ban levő gyümölcsösökben és a zsenge tavaszi hajtá­sokban. A károkat országo­san még nem mérték fel, de annyi már bizonyos, hogy kevesebb lesz a gyümölcs­­termés és elfagyott sokfelé a krumpli hajtása is. Káro­kat jelentettek a szőlőkből, megsínyli a fagyot a barack és a lucernavetés. A búza­vetéseknek azonban nem ártott. Hogy milyen mértékben heveri ki a mezőgazdaság a fagyok által okozott káro­kat, az az időjárás további alakulásától függ. Ha meleg és csapadékos lesz a május, akkor jelentősen csökken­nek a veszteségeink. De le­het-e erre számítani? A me­teorológiai előrejelzés ígér ugyan májusi esőket, de ezek mennyiségét illetően kár volna jóslásokba bo­csátkozni. Hiszen jóval több eső kellene, mint a szokásos átlag, mert a tavalyi hiányt is pótolni kell, hogy helyre­billenjen a talaj vízgazdál­kodási egyensúlya. Nehezen bontakozik ki a tavaszi időjárás, s ez érez­hető a piacokon is, lemér­hető a primőrök árain. Krumpliból kisebb hiány mutatkozott egyes helye­ken. Igaz, hogy ez elsősor­ban elosztási problémákra vezethető vissza, de meg kell állapítani azt is, hogy tavaly kevesebb burgo­nyánk termett és a minő­sége sem volt a legjobb. Hiány azonban nem lesz be­lőle, külföldről kaptunk na­gyobb szállítmányokat és az elegendő lesz addig, amíg az új burgonya meg nem je­lenik a piacon. A zöldség- és gyümölcs­­termelés fellendítésére és forgalmazásának javítására a Minisztertanács legutóbbi ülésén intézkedéseket ho­zott, hogy ezáltal is segítse a lakosság biztonságos ellá­tását és az export további növelését. Lehetővé kell tenni, hogy a gyümölcs- és zöldségtermesztés­ a jövőben is megkapja a korszerű mű­veléshez szükséges gépeket, műszaki eszközöket és az is elsőrendű fontosságú, hogy a termelők anyagilag is érdekeltté váljanak a ho­zamok növelésében és a mi­nőség javításában. Gépek és eszközök be­szerzésére évente 150 millió forintos támogatást kapnak a zöldséget termelő nagy­üzemek. E támogatás meg­hagyása mellett szükséges lenne a felvásárlási árak te­kintetében is ösztönző lé­pést tenni, mert ez az érde­keltség legfontosabb felté­tele. A termelőszövetkeze­tek és az állami gazdaságok nagy területen, gépek segít­ségével főleg a konzervgyá­rak számára termelnek szerződéses alapon. A kézi­munkaigényes termeléssel főleg a házikertekben fog­lalkoznak, a háztáji és kise­gítő gazdaságokban terem meg a piacra kerülő zöld­ségfélék nagy része. Szük­séges tehát a kistermelést is jobban segíteni, ha több, frissebb, jobb minőségű árut akarunk a piacokon látni. Nemcsak a termesztés fej­lesztéséről, gépekkel, vegy­szerekkel való ellátásáról van szó, hanem a felvásár­lás javításáról is. Hiába te­rem a nyugdíjas MÁV-dol­­gozó kiskertjében szép re­tek és zöldhagyma, spárga vagy tök, ha az nem jut el a fogyasztóhoz, mert nincs aki átvegye. Esztendők óta ez a legnagyobb probléma: veszendőbe megy a sok megtermelt érték. Sok kistermelőnek­ nincs ideje, lehetősége, hogy ma­ga árulja a zöldségfélést. Gyakran a vidéki kereske­dő sem tud felvásárolni helyben friss árut, Buda­pestre kell jönnie. És aki figyelemmel kíséri az árak alakulását, az tapasztalhat­ja, hogy a sok kéz milyen nagy mértékben emeli az árakat. Ahol mód van rá, ki kellene kapcsolni a közve­títő kereskedelmet, amely gyakran csak adminisztrál és lefölözi a hasznot. Ked­vet kell teremteni ahhoz, hogy minél több termelő áruljon is, hozza friss áru­ját a piacra a háztájiból a nyugdíjas, létesítsenek helyi standokat a vidéki városok­ban, a kisebb falvakban, hogy lerövidüljön az áru útja, s frissebben, jobb mi­nőségben, de főleg olcsób­ban érjen a fogyasztóhoz. Az üdülőhelyeken is több árusítóhelyet kell létesíteni, kelendő a frissen szedett gyümölcs és zöldség egész nyáron a Balaton partján. Ilyen módon a termelő is megtalálja a számítását. Ke­ressenek a boltok közvetlen kapcsolatot a termelőkkel, ne várják központi elosztó­ból a fonnyadt árut, ame­lyet­ megdrágít a szállítás. Mindez témája volt a Mi­nisztertanács ülésének, amely a további feladatok meghatározását célozta. A felesleges közvetí­tő láncsze­mek kikapcsolása, a terme­lési biztonság fokozása, a háztáji és kisegítő gazdasá­gok hatékonyabb segítése újabb lendületet adhat a kiskertekben foglalatosko­­dók munkájának, nagyobb kedvvel dolgoznak, több árut visznek a piacra, és ami a legfontosabb: olcsób­ban és jobbat termelnek, aminek mi, fogyasztók lát­juk majd a legnagyobb hasznát. Illés Sándor Rendkívüli állapot és kormányátalakítás Szudánban Kezdeményezések a csádi válság megoldására A külpolitikai helyzet SEMMIFÉLE ÁTTÖRÉST nem ért el Reagan Pekingben — értékelte az amerikai elnök útját a The New York Times. Maga a látogató is úgy összegezte tapasztalatait az alaszkai Fairbanksban, hogy megvan ugyan a „barátság” és a „jelen­tékeny előrehaladás” lehetősége is, de az amerikai—kínai kap­csolatokban még mindig „alapvető nézeteltérések” tapasztal­hatók. A már idézett lap mindezt köntörfalazás nélkül úgy fogalmazta meg, hogy az egyetlen külpolitikai eredmény az a puszta tény volt: „Találkozott egymással az amerikai konzer­vativizmus irányítója és a kínai kommunista vezetés.” A The Christian Science Monitor szerint Ivan Arhipov szov­jet miniszterelnök-helyettes pekingi útja túl gyorsan követi az elnöki látogatást ahhoz, hogy az időzítést véletlennek lehessen tekinteni. Reagan szovjetellenes megnyilatkozásai — minthogy a kínai sajtó és a televízió nem közölte őket — el sem jutottak azokhoz, akiknek szánták. A The New York Times szerint nem igazolható Reagannek az az állítása, hogy más külpolitikai témák „szövetségessé te­szik” a két országot. Nézeteltérések voltak és vannak az Egye­sült Államok közép-amerikai és európai politikáját illetően, változatlanul „kényes és robbanékony” maradt a tajvani kér­dés. FRANCIAORSZÁGBAN nagy érdeklődést keltett Moamer el-Kadhafi líbiai vezetőnek a nyilatkozata, amelyet a francia televízió számára adott, és amelyben a csádi probléma politikai megoldását javasolta. Csapatainak a visszavonására szólította fel a párizsi kormányt, leszögezve: „Ha a líbiai jelenlétet ürügyként használják fel ezeknek az erőknek a csádi állomá­­soztatására, kijelenthetem, hogy készek vagyunk annak a megszüntetésére, így a francia vezetés a közvélemény előtt nem hivatkozhat majd erre." Rányutatom , hogy a békés megg­­oldás legtöbb akadálya Hisszen Habré, mert makacsul elutasít minden kompromisszumos javaslatot, míg Gukuni Veddel kész lenne engedményeket tenni. Szavainak nyomatékaként a csádi ellenállók vezetője be is jelentette, hogy hajlandó visszavonul­ni, amennyiben sikerül megállapodni egy kompromisszumos államfő személyében. A francia lapok Kadhafi nyilatkozatát kommentálva azt ta­lálgatják, hogy vajon fordulat következhet-e be a csádi prob­lémában? A Le Matin emlékeztet rá, hogy korábban Párizsban, is felvetették már a gondolatot: egy harmadik személyt kel­lene találni, mivel a jelenlegi ellenfelek nézeteltérése kibékít­hetetlen. Ám annak idején Habré mereven visszautasította ezt az elképzelést. Álláspontját párizsi nagykövete most is meg­ismételte, ellenezve a líbiai vezető által ajánlott kompromisz­­szumos formulát. A diplomata szerint annak elfogadása „a Habré vezette hazafias küzdelem” lefejezését jelentené. Niméri új minisztereket nevezett ki több­­uniós tárca élére Kartúmból jelenti a UPI. Dzsaatar Nimeri szudáni elnök kedden este nagyszabású kor­mányalakítást hajtott végre, két nappal azután, hogy az ország egész területére — meg­határozatlan időre — rendkí­vüli állapotot hirdettek ki. A szudáni hivatalos hírügy­nökség jelentése szerint a kor­mány átalakítása keretében új miniszter került a külügyi, a belügyi, a tájékoztatási, a köz­lekedési, az egészségügyi, a köz­m­ankaügyi és a közellátási tárca élére. A kelet-afrikai or­szág államfője egyidejűleg el­mozdította tisztségéből Badr el-Bin szulejmánt, a kormány­zó Szudáni Szocialista Unió első elnökhelyettesét, és Mo­­hammed Abdel-Kadert ne­vezte ki utódjául. A rendkívüli állapot beveze­tését az államfő két nappal korábban „a külső és belső el­lenséges tevékenység megélén­külésével” indokolta. Megfi­gyelők szerint elsősorban az ország déli részén — az iszlám törvénykezés bevezetésével szemben — megnyilvánuló el­lenállás, és egyes szakmák dolgozóinak sorozatos, béreme­lést követelő sztrájkjai kész­tették az államfőt erre a lé­pésre. Amióta Nimeri tavaly beve­zette a szigorú iszlám tör­vénykezést, , a déli országrész keresztény és természetvallású lakosságában erősödött az el­lenállás a központi kormánnyal szemben. A biztonsági helyzet annyira megromlott, hogy fel kellett függeszteni a Chevron amerikai vállalat által végzett olajkutatást és leálltak a lét­­fontosságú öntözési munkála­tok is. Nimeri azonban most is leszögezte, hogy nem enged az iszlám törvényekből. A bel­ső helyzetet tovább feszítette, hogy az elmúlt hetekben or­vosok, egyetemi tanárok és más közalkalmazottak sztráj­koltak, a száguldó inflációval lépést tartó fizetéseket köve­telve. Itukuni Veddei kész, lemondani a vezetésre k­imásztolt igényeiről Triboliból jelenti az AFP. Gukuni Veddei, a csádi ideig­lenes nemzeti egységkormány elnöke a líbiai Tripoliban ked­den közölte, hogy a nemzeti megbékélés érdekében kész „visszavonulni”, azaz lemon­dani az ország vezetésére tá­masztott igényéről. Ezzel já­rulna hozzá a patthelyzet fel­oldásához és egyfajta „közbül­ső megoldáshoz”, amely azt je­lentené, hogy a rendezés révén sem ő, sem Hisszen Habré, az Afrikai Egységszervezet által elimert államfő nem gyakorol­ná a hatalmat, hanem egy har­madik személy vezetése alatt állítanák helyre a nemzeti egységet. A két szemben álló csádi fél egyike sem tarthatja meg a teljes hatalmat, s elképzelhe­tetlen, hogy akár a nemzeti egységkormány, akár a Hisz­­szen Habré vezette, francia erővel hatalmon tartott kor­mány beolvadjon a másik szervezetbe — mondta az AFP-nek adott interjúban. Veddei közölte, hogy kész részt venni egy csádi értekez­leten, amelyen minden irány­zat képviseltetné magát. Egyet­len feltétele, hogy a tanácsko­zást az Afrikai Egységszerve­zet elnökének védnöksége alatt tartsák meg. Követelte a külföldi csapa­tok, vagyis a francia és zaire-i egységek és az izraeli tanács­adók távozását Csádból. Ami a líbiaiakat illeti, „ha vannak ott ilyenek”, azok távozására ezzel egyidejűleg kerül sor — mondta. Kadhafi líbiai vezető hétfői nyilatkozatában már kijelen­tette: „készek megszüntetni Líbia csádi jelenlétét, hogy a francia kormánynak ne legyen többé ürügye katonái beveté­sére.” Kadhafi nyilatkozatában megismételte azt a korábbi ja­vaslatát, hogy az egymással szemben álló Gukuni Veddei és Hisszen Habré helyett egy harmadik személy vezetésével egyesítsék Csádot. Párizsban kedden bejelen­tették, hogy új főparancsnokot neveztek ki a Csádba vezényelt háromezer fős francia inter­venciós haderő élére. Az új parancsnok Yves Bechu tá­bornok lesz, aki már korábban is teljesített szolgálatot a tér­ségben. 1980—81-ben a Kö­zép-afrikai Köztársaságban tartott francia csapatokat ve­zényelte. A londoni rrndörsrg i«inc( mrsjntiíolln n .Ml. James teret Brit korlátozó lépések Líbiával szemben Londonból jelenti az MTI. Keddre virradóra a londoni rendőrség — kéthetes blokád után — újból megnyitotta a főváros egyik legforgalmasabb pontját, a St. James teret, ahol a volt líbiai nagykövetség épü­lete helyezkedik el. Az épületről előzőleg meg­állapították, hogy „bomba­­mentes”. Egy rendőri-katonai akció során a nagykövetség hátsó bejáratát erőszakkal felnyitot­ták, és az összes helyiséget át­kutatták. Mint azonban szá­mítani lehetett rá, nem talál­tak semmiféle robbanóanyagot a líbiaiak által múlt pénteken kiürített épületben. A brit bel- és külügyminisz­ter az alsóházban több korlá­tozó intézkedést jelentett be Líbiával szemben a diplomá­ciai kapcsolatok megszakítása nyomán. Közölték, hogy fegyverek el­adásáról új megállapodásokat nem kötnek, a meglevőket fe­lülvizsgálják. Néhány, Nagy- Britanniában tanuló líbiai ka­tonatisztnek és polgári repülé­si szakembernek a kiképzését megszakítják. A líbiaiakat érintő beutazási és tartózko­dási feltételeket megszigorít­ják. A két miniszteri nyilatkoza­tot megelőzően a Scotland Yard közölte, hogy a (volt) líbiai nagykövetség épületében kézifegyvereket, töltényeket és töltényhüvelyeket találtak, s hogy a rendőrségnek immár bizonyíték van a kezében arra nézve, hogy az elhunyt rendőr­nőt a követség egyik ablakából lőtték le. A miniszterek erről a fejleményről nem nyilatkoz­tak. Tripoliból jelenti a XJPI. Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője szerdai sajtóértekezletén újó­lag cáfolta, hogy Líbiának köze lett volna az ország lon­doni nagykövetsége előtt ápri­lis 1­7-én történt lövöldözéshez. Kadhafi egyúttal azzal vá­dolta a brit rendőrséget, hogy fegyvereket és robbanóanya­got helyezett el Líbia londoni nagykövetségének épületében, amikor a Scotland Yard em­berei hétfőn megkezdték az épület átkutatását. A líbiai külügyminisztérium felelős tisztségviselője felszólí­totta a brit kormányt, hogy szüntesse meg a Líbiával szemben hozott megtorló in­tézkedéseket, amelyek korlá­tozzák a líbiai állampolgárok szabad mozgását. Megerősítet­te egyúttal, hogy Líbia mind­ennek ellenére nem szándéko­zik hasonló bánásmódnak ki­tenni az országban tartózkodó mintegy 9 ezer brit állampol­gárt. A mérsékelt irányzatok képviselői a libanoni kabinet kényes posztjain Bejrútból jelenti az MTI. A libanoni nemzeti egységkor­mány meglepetésszerű kineve­zése után két nappal, szerdán még mindig folytatódtak az utólagos kormányalakítási tár­gyalások, noha Amin Cemajel elnök éppen abból a megfon­tolásból állította kész helyzet elé a polgárháborús konflik­tusban szemben álló vallási­politikai csoportokat, hogy vé­get vessen az elhúzódó alku­dozásoknak. A Vazzan-kor­­mány örökébe lépő Karami­­kabinet beiktatását halasztha­­­­tatlanná tette továbbá, hogy­­ a csapatszétválasztás ellenére mind veszedelmesebb mérete­ket ölt a tűzszünet megsértése Bejrútban és környékén. A tíztagú kabinet összetéte­le az egyenlő keresztény—mo­hamedán képviselet elvét tük­rözi. Öt keresztény és öt mo­hamedán politikus osztozik az összevont tárcákon. Szembe­tűnő, hogy a legkényesebb kormányposztokat az úgyneve­zett mérsékelt irányzatok kép­viselőinek tartották fenn. A külügyminiszter a szunnita mohamedán Rasid Karami mi­niszterelnök, a hadügyminisz­ter a síita Adel Oszebran volt parlamenti elnök, a belügymi­niszter pedig a görögkeleti Ab­­dallah Raszi. A maronita keresztény Ca­­mille Samun, a Nemzeti Libe­rális Párt elnöke pénzügy-, lakásügyi és szövetkezeti mi­niszter lett, az ugyancsak ma­ronita Pierre Cemajel, a Fa­­langista Párt elnöke pedig a postaügyi, az egészségügyi és a népjóléti tárcát kapta meg. Valid Dzsumblatt drúz vezetőt, a Haladó Szocialista Párt el­nökét közmunkaügyi, szállítási és turisztikai miniszterré ne­vezték ki. Nabih Berrit, a síita Amal mozgalom elnökét igaz­ságügy-miniszternek, valamint

Next