Magyar Nemzet, 1984. május (47. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

r» Vikár Béla emlékezetéhez A Magyar Nemzet 1984. április 1-i számában Schelken Pálma Vikár Béla emlékezete címmel megjelent cikkét szeretném kiegészíteni. A szóban forgó írást elküldtem Amerikába, a most 84 éves Somodsy Pál volt színművésznek, írónak (a volt Bartha Miklós Társaság, a La Fontaine Társaság igazgatósági tagja, a Goethe Társaság tagja), jelenleg, illetve évtizedek óta magyar könyvkereskedő New Brunswickban, ahol saját boltjában terjeszti a Magyarországon, megjelent könyveket és ezzel nagy kulturális e missziót végez az ott élő magyarok között. A Vikár Bélára emlékező cikkre vonatkozóan többek közt a következőket írja: „(...) Csak azt nem értem, honnan veszi Schelken Pálma, a cikk szerzője, hogy az 1933. május 6-án történt ülés után a Parlamentben a La Fontaine Társaság többé az előadásait nem tarthatta meg. Ez tévedés, már azért is, mert sohasem volt előadásunk a Parlamentben. A Társaság üléseit a Tudományos Akadémia üléstermében tartotta. A megemlített ülésre jól emlékszem, engem akkor iktattak be az igazgatóságomba. M. Pásztor József Attila műhelyei című könyvének 260. oldalán ez áll: A Literatura 1934. május számában, az Irodalmi életről adott híradásában olvashatjuk: La Fontaine Társaság. Két igen érdekes üléssel fog zárulni a La Fontaine Társaságnak ez az évadja. Május 6-án du. 6 órakor a Magyar Tudományos Akadémia helyiségében ,,magyar estet” rendez olyan költők ismertetésére, akik tehetségüknél fogva figyelmet, és méltatást érdemelnek, de nem tartoznak egyik irodalmi r. t.-hez sem. A székesfehérvári György Oszkárt, a novellista Ormos Gerőt és Kinizsi Sándort, a fiatal humoristát mutatjuk be. Az Apostagon lakó jeles elbeszélőt, Nagy Lajost, a rákosligeti lakos Nagy Emma költőnőt, a La Fontaine nyomaiban kedves meséket író soproni Drosnyák Jánost és az ifjabb költőnemzedék egyik nagy ígéretét, József Attilát vették fel ez alkalommal a bemutatásra kerülők közé. Nagy Lajoson kívül valamennyien személyesen fognak felolvasni. Nagy Lajosnak A lecke című novelláját Somody Pál színművész, a Társaság új igazgatója adja elő. Az ülésen Kosztolányi Dezső társelnök fog elnökölni. „Mintha tegnap lett volna, oly élénk erről az ülésről az emlékezetem — folytatja levelét Somody —, akkor találkoztam először Nagy Emmával, aki Pest környékén tanítóskodott. Szokatlanul sokan jöttek el az ülésre, József Attilával egymás mellett ültünk. Az elnöki asztalnál Vikár Béla, jobb oldalán Kosztolányi Dezső ül. ő elnökölt. (...) Feltűnt nekem, hogy Attila nagyon elfogult volt, ő akkor 28 éves volt, én 33. Szántó Judit nem jött el. Nővére Jolán se. Ha ott lettek volna, jól ismertem őket, feltétlenül beszéltem volna velük. ÉnNagy Lajos egyik novelláját olvastam fel. Attila később szerepelt, mint én. Elszomorító, hogy már csak ez után 4 és fél esztendő jutott neki. Olyan fiatalos volt akkor Attila, csinosnak is mondhatnám ésünnepélyes a fekete ruhájában. Az bizonyos, hogy magatartásában volt valami kedves rátartiság. Ő sohasem vonult háttérbe. Már nem is tehette meg, mert baráti körében, így köztünk is a Bartha Miklós Társaságban és a La Fontaine Társaság Szabadság kávéházi asztalánál a megbecsült tehetséges költő volt, a ragyogó fejű barát, akit szeretni is lehetett. Vikár Béla akkor 74 éves volt. Kosztolányi Dezső 48, Vikár Béláról sok képem van. 1945. szeptember 22-én halt meg Devecseren, ahonnan írt is nekem. (...). Béla bácsi megérte a 86. esztendőt, pedig a hetvenes évei után már szédelegve járt. Megcsalt volt, mint én, elhízott sohasem. Élvezet volt őt hallgatni, kár, hogy nem jegyeztem fel beszélgetéseit, moszkvai útját, találkozását ott Zichy Mihállyal, a festővel. Néhány írását 72-ben Könyves Tóth Kálmán, az akkor meghalt jóbarátom fiának, Kálmánnak adtam, az egyikben leírja, hogy a vonaton egy fiatal lengyel diákkal beszélgetett, a hazáról, a cári elnyomatásról. Vikár Béla kora dacára oly megértő, kedves barátságban tudott lenni velünk fiatalokkal. Attila és én is tegeződtünk vele, szerettük, de tiszteltük őt nagyon. Arany Jánost, Gyulai Pált jól ismerte, de kit ne ismert volna ő, aki nagyszerű képességű volt. Én már 1920-ban megismerkedtem vele. Petőfi Sándor születésének századik évfordulóján a Kisfaludy Társaság ünnepségén egyfelvonásos darabban Petőfi Sándort játszottam. Jászai Mari fésülte a hajamat. Majd a La Fontaine Társaság egyik előadásán is előadtuk (Zilaly Gyula és Irányi Irén voltak a szülők). — Mondhatom, hogy halála napjáig apai jóbarátom volt. .. Kosztolányi Dezső az említett La Fontaine-ülés után három esztendőre a Szt. János kórházban meghalt. Ugyanakkor és a szomszéd pavilonban egy rosszul sikerült orrpolip operáció után majdnem elvéreztem. A közös orvosunk mondta el nekem akkor egyik nap, hogy Kosztolányi torkát kellett átvágnia. (51 éves volt akkor!) Én a jövő hónapban lépek be a 85. évembe, mennyi mindenre emlékezhetek én vissza. Ha Kosztolányi és József Attila elérhette volna ezt a kort, mennyivel gazdagabb lenne a magyar irodalmunk. New Brunswick 1984. április 15." Közli: Csiszér Alajos Győr FERIHEGY MEZŐGAZDASÁGI termelőszövetkezet versenypályázat útján szerződéses vállalkozásba adja a Budapest VI., Hunyadi téri Vásárcsarnokban működő ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS BOLTOT. Fentiekről írásos tájékoztatót ad Nagy Zoltán áruforgalmi osztályvezető. Az üzlet versenytárgyalását 1954. június 20-án, délelőtt 10 órakor tartják a termelőszövetkezet kultúrtermében (Vecsés, Vörös Hadsereg utca 79.). írásos pályázatot a Ferihegy Mezőgazdasági Termelőszövetkezet áruforgalmi osztályára 1984. június 5-ig elküldeni. Magyar Nemzet A „legfurcsább szerkesztői"-ről „özvegy dr. Pályi Edéné” haláláról tudósít a — fizetett — híradás. Életkorára, családjára vonatkozólag semmi közelebbi. Úgy sejtem azonban, hogy az elhunyt annak, a Pályi Edének az özvegye, akiről Krúdy is többször írt. E „legfurcsább szerkesztő" az író főnöke és pártfogója volt a század eleji Magyarországnál és a Magyar Szónál, akit olyan izgalmas figurának tartott, hogy akár külön regényt is érdemes volna szentelni neki. Kellér Andor pedig — aki ugyancsak személyesen ismerte az 1865-ben született és 1930-ban meghalt szerkesztőt, és aki szólt is róla a Zöld gyep — zöld asztal című Szemere Miklós-regényben, mint a lóverseny tudósáról — elmondta (a 60-as évek elején), hogy ez atényleg „legfurcsább ember” későn nősült, egy fiatal leányt vett el, aki „bizonyára ma is él”. Kellér elsősorban olyasmiket írt le Pályiról, hogy ha nyert a lóversenyen, dupla fizetést adott munkatársainak, ha azonban vesztett, nem fizette ki járandóságukat. Hozzátette azonban, hogy a szerkesztő nemcsak a lóversenynek és a hírlapírásnak volt szekértője, még a 20-as évek közepén is — akkor az Est-lapoknál dolgozott bármely témáról képes volt rögtönzött, de tudományosan megalapozott előadásokat tartani. Először csak századeleji, jeles magyar filozófusok — Palágy Menyhért, Posch Jenő — írásaiban találtam utalásokat a szerkesztő (és lóversenytudós) bölcseleti munkáira, majd a Széchényi Könyvtárbanfelfedeztem” — publicisztikai röpiratok és utópista regények mellett — dr. Pályi Ede szakfilozófiai munkáit. Nem áll módomban megítélni, például az 1905-ben megjelent Metafizika, vagy az 1911-ben akadémiai kiadásban napvilágot látott Szabad akaratról filozófiai értékét. A laikus is láthatja azonban a szerző roppant olvasottságát és a filozófiai kategóriákon belül is jelentkező szociális-történelmi érdeklődését. S külön izgalmas ,— bár elismerem, nem tudományos izgalmasságú — tény, hogy Pályi Ede akkor írta azokat a nagy erudíciót követelő munkáit, amikor rengeteg időt töltött szerkesztőségekben, és talán még többet különböző lóversenypályákon. (Kellér mindig hiteles vallomása szerint gyakran még Bécsbe is felutazott, ha ott „fontos” versenyek folytak, vagy akár csak egy „néznivaló, új ló” tűnt fel valamelyik istállóban.) Nem áll szándékomban értékelni dr. Pályi Ede szerkesztői és filozófiai tevékenységét. Mint ahogy, persze, a kort sem, amelynek honi sajtójában számos, igencsak érdekes személyiség működött. Azt azonban már (kicsit) jobban értem, hogy nem csupán bohémsége, távolról sem pusztán lóversenyszenvedélye miatt nevezte a romantikusan ,.lebegető” stílus ködfüggönye mögött oly élesen látó és érzékletesen láttató Krúdy Gyula Pályit a „legfurcsább szerkesztődnek. A. G. Sinclair Lewis világa A Magyar Nemzet április 15-i számában Sarbu Aladár Balabán Péternek Sinclair Lewisszal foglalkozó esszéjéről írva említi a Nobel-díjas Lewis magyar kapcsolatait. Ezekre a „magyar kapcsolatokra” Lewis felesége, Dorothy Thomson révén tett szert. Dorothy Thomson, a New York Times munkatársa a húszas-harmincas években egyike, volt Amerika legnagyobb tekintélyű — és befolyású — újságíróinak. Fiatal korában Budapestre került és itt angol nevelőnő volt — másokközött — a Gyáriparosok Országos Szövetsége akkori igazgatójának, Fischer Ferencnek házában. Ott két növendéke: Erzsébet és Marcell volt. Erzsébet Pünkösti Andornak, Az Újság színikritikusának, majd az első Madách Színház neves igazgatójának felesége lett, aki — éppen Dorothyval sokáig fenntartott barátsága révén haláláig — 1948-ig — a New York Times budapesti tudósítója lett. Fodor Marcell pedig mint a Manchester Guardian nemzetközi politikai riportere szerzett hírnevet a világsajtóban és több kitűnő politikai könyvet írt — egyebek között a Forradalom és ellenforradalom Közép-Európában címűt, amelyben az első világháborút követő politikai helyzetről számolt be. Budapesten volt a század elején a Kossuth Lajos utcában egy Bárd testvérek című tekintélyes zeneműkiadó cég, amelynek egyik tulajdonosa, a feltűnő elegáns megjelenésű Bárd József volt. Dorothy Thomson ennek a Bárd Józsefnek lett felesége, vele előbb Párizsba költözött, majd válásuk után Amerikába, ahol Sinclair Lewis felesége lett. Mindvégig hű barátságban maradt Pünkösti Andornéval. Gyakran járt haza Fodor Marcell is, aki Angliában nősült; fia is újságíró lett. Fodor Marcell jó viszonyban volt az Angliában tartózkodó emigráns Károlyi Mihállyal — így került Sinclair Lewis egy fényképre Károlyival. A Forradalom és ellenforradalom Közép-Európában című kötet élén Fodor Marcell egy fényképet közöl, ahol egy bécsi kis vendéglőben együt ülnek Fodor és felesége, John Gimnther, a korában ugyancsak híres nemzetközi újságíró Dorothy Thomsonnal és Sinclair Lewisszal. Varannai Aurél Szerda, 197. május 16. A budai Egyetemi gimnázium A Magyar Nemzet 1984. április 14-i számában a Tisztelt Szerkesztőség rovatban dr. Skripecz Sándor tollából megemlékezés jelent meg a neves építészről, Walder Gyuláról, aki, mint olvashattuk, a levélíró iskolatársa volt ,,,,. a nagymúltú budai Egyetemi gimnáziumban, amely két (helyesen három) év múlva 300 éves lenne, ha egy oktalan tollvonás meg nem szüntette volna .. Nem kívánom vitatni az akkori, 1949. évi döntés szükségességét, mely a magyar főváros legrégibb iskolájának megszüntetését rendelte el, e lépést azonban a levélíróval egyetértően én is elhamarkodottnak tartom. Magam is nyolc évig a gimnázium tanulója voltam, s osztályom a budai ostromot követően, kissé megfogyatkozva ugyan, 1945 tavaszán a Várhegy oldalában romokban álló épületben tette le az érettségi vizsgát. Az iskola alapítólevele Buda töröktől való visszafoglalását követő évben, 1687. március 19-én, kelt, s alig egy évvel a város felszabadulása után, 1687 decemberében már megindult a tanítás az új tanintézetben. Az „Egyetemi” címet 1777-ben Mária Teréziától a Ratio Educationis rendelkezése alapján kapta a gimnázium, amikor a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem elődjét Nagyszombatról Budára helyezték át. A budai gimnázium az egyetem előkészítő iskolája lett. Bár az egyetemet 1784-ben Pestre helyezték át, az Egyetemi gimnázium továbbra is a Várban maradt a mai Hilton szálló helyén, ahonnan 1876-ban a Halászbástya alatt álló Szabó Ilonka utcai épületbe költözött, mely épület most is oktatási célokat szolgál. Fővárosunk legrégibb iskolájának megszüntetésekor egyik fő indok az volt, hogy a főúri arisztokrácia gyermekei ebben az intézményben tanultak. Kétségtelen, hogy József főherceg, és a politikai élet szélsőségesen reakciós képviselői közül némelyek, mint pl. Andrássy Gyula (ifj.) és Csáky István külügyminiszterek, vagy Darányi Ignác — aki mellesleg a Mezőgazdasági Múzeum megalapítója is volt — itt végezték tanulmányaikat. Azonban közöttük is voltak haladó gondolkodásúak, mint gróf Lónyai Menyhért, Széchenyi István barátja, aki 1849-ben a Szemere-kormányban tisztséget vállalt, vagy báró Eötvös József író és költő, aki az 1848-as Batthyány - kormány minisztere volt. Természetesen a gimnázium diákjainak csak kis hányadát képezték az „arisztokrata” tanulók, túlnyomó többségük a budai polgárság gyermekei közül került ki. Közöttük olyan nevekkel találkozunk, amelyekre az ország bármely iskolája büszke lehetne. A teljességre való törekvés nélkül álljon itt ízelítőül egy kis csokor az iskola tanítványaiból: Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője”, Keleti Károly statisztikus, a Statisztikai Hivatal megalapítója, Kitaibel Pál botanikus, aki mintegy 200 magyarországi növényfajtát fedezett fel, Lenhossék Mihály anatómus, Entz Géza zoológus, aki Darwin tanait elsőként ismertette hazánkban. Fináczy Ernő neveléstörténész, Vitkovics Mihály író és költő, Rupp Jakab régész, Paulay Ede színigazgató vagy a közelmúltban elhunyt Bilicsi Tivadar, hogy egy újabbkori, nevet is említsek. A gimnázium tanítványa volt két aradi vértanú: Nagysándor József és Török Ignác tábornokok. De nemcsak ilyen vonatkozásban jeleskedtek az iskola tanulói. A felszabadulás előtti időszakban a gimnázium sportköre olyan versenyzőket adott az országnak, mint Elemér (Elmer) Rezső, aki először úszta egy percen belül a 100 métert. Világhírű vívóink közül Meszéna Ferenc és a Tilli testvérek, Ferenc és János is iskolatársaim voltak. Vízipólóban, futballban, vívásban, kézilabdában számos kiváló sportoló nevelkedett az iskola falai közöt. Az ősi budai gimnáziumban a múlt században már a magyar volt az oktatási nyelv, s ez nagyban elősegítette az akkor még német nyelvű Buda elmagyarosodását. Nagy műveltségű, kiválóan képzett tanárai közül számosan értek el jelentős eredményeket a tudomány különböző területein. Volt tanárainkra, a nagytudású Guelmino Józsefre, Szalay Gyulára, Izsépy Gyulára, Néveri Jánosra és a még ma is élő Lakó György akadémikusra, a világhírű finnugor nyelvészre és a többiekre mindig szeretettel emlékezünk évenként rendezett iskola találkozóinkon. Az 1687-ben alapított gimnázium három év múlva ünnepelné fennállásának 300 éves évfordulóját. A demográfiai hullám az elkövetkező években éri el a középiskolákat, és mint ismeretes, ez szükségessé teszi új középiskolák felállítását fővárosunkban is Éppen a közelmúltban hallhattuk a televízióban Mezei Gyulának, a fővárosi tanács művelődésügyi főosztálya vezetőjének nyilatkozatát, mely szerint Budán, így többek között a II. kerületben is új középiskolákat fognak létesíteni. Legyen az egyik gimnázium a megszűnt iskola jogutódjaként „Budai II. kerületi Egyetemi Gimnázium", amelyben az új, valamint a régi tanítványok és a még élő egykori tanárok megünnepelhetnék a 300 éves évfordulót. Becsüljük meg kulturális értékeinket és hagyományainkat. Soproni Sándor régész, a történettudományok doktora mm A BUDAPESTI TÍZÉP VÁLLALAT FÉSZEK ÁRUHÁZA értesíti vásárlóit. Az ÉSZAK-BUDAI MUNKÁS ÁFÉSZ hegy XII. KERÜLETI VAS-MŰSZAKI BOLTJA az áruházban és a hozzá tartozó telepen vásárolt felvételre keres: valamennyi áru több éves gyakorlattal rendelkező, szakképzett HÁZHOZ SZÁLLÍTÁSA VÍZ- ÉS GÁZSZERELVÉNY ELADÓT megrendelhető RAKTÁRVEZETŐT 4/ targoncavezetői engedéllyel. ÁRUHÁZI EPFU-KIRENDELTSÉGNÉL. Jelentkezés: Címe: Budapest X., Üllői út és Bihari út sarok. Budapest XII., Gaál József utca 6. Nyitva: Iparcikk osztály. hétfőtől péntekig 8 órától 18 óráig. Telefon: 359-775 16-os mellék: csütörtökön 8 órától 19 óráig, szombaton 8 órától 13 óráig.