Magyar Nemzet, 1984. május (47. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-25 / 121. szám
» Dühöngő ifjúság A Dunaújvárosi Bemutatószínpad előadása „NEM SZÁNDÉKOZOM meghatározni saját szocializmusomat. A szocializmus alakuló eszme, nem pedig dogma: állásfoglalás az igazságról és a szabadságról, arról, hogyan éljenek az emberek és hogyan bánjanak egymással. . . író vagyok, s az én hozzájárulásom egy szocialista társadalomhoz az, hogy ezeket az értékeket a saját eszközeimmel mutatom meg” — írta Credójában az angol John Osborne. Az az esztendő — az 1956-os —, amelytől Osborne-nak és nemzedéktársainak, az úgynevezett „dühös fiataloknak” mozgalma datálódik, mindkét világrendszer számára számottevő eseményeket tartogatott. Az egyik féltekén: a gyarmati rendszer gyorsuló széthullása, Marokkó és Tunisz függetlenségének kikiáltása, az Egyiptom elleni, angol—francia—izraeli agresszió, a szuezi válság. A másikon pedig: az SZKP XX., döntő változásokat deklaráló kongreszusa, a magyarországi események. A brit polgár, akár a tágabb világban, akár szőkébb házatáján tekintett szét, egyképpen nyugtalanító körülményeket tapasztalt. Érzékelte a nemzetközi feszültséget csakúgy, mint a szociális egyenlőlenséget. Valahogy úgy vagyunk a Dühöngő ifjúsággal, John Osborne programadó drámájával, mint például a Hernanival, Victor Hugó tragédiájával. Időmként felemlegetjük a Hernani csatáját, a klasszikusok és a romantikusok viharos összecsapását. Épp így előelővesszük a „dühös fiatalok” címkét. Vagy’is alkalmazzuk az e művekkel jelzett drámatörténeti fogalmakat, anélkül már, hogy a korabeli történelmi-társadalmi hátteret felvázolnánk, sőt, anélkül, hogy magukat a színműveket felidéznénk. Az idestova negyedszázada történt magyarországi bemutató feledésbe merült. Az 1958-as, Tony Richardson rendezte filmváltozatot ki látta, ki nem. Inkább Pintért játszszuk, ez idén egy Weskert is, a második generációból pedig Storey-t. A francia romantikus még jobban járt, legalább más műveit ismerik. Míg John Osborne honunkban afféle egyműves, azazhogy egyeímes szerzővé zsugorodott IDEJE SZEMÜGYRE VENNI e színművet, amely egy társadalmi osztályt, egyszersmind nemzedéki kisebbséget képvisel. A szereplők konstellációját eszerint rajzolja fel. A főhős a huszonöt esztendős Jimmy Porter, aki — mint mondja — „történetesen elég hoszszúra szokta megnöveszteni a haját”. Egyszerű származása ellenére egyetemet végzett. Megpróbálkozott újságírással, azután ügynökösködött, végül is egy cukorkásüzletnél kötött ki. Apja a spanyol polgárháborúban harcolt annak idején. Ezzel szemben Jimmy feleségének, Abisomnak a családja meglehetősen jól szituált. Fivére a képviselőválasztáson indult. Az apja ezredes, negyvenesztendei indiai szolgálatban vészelte át mindkét világégést. Az anyja mindent elkövetett azért, hogy leánya rangon aluli házassága, a mésalliance meghiúsuljon . . . Az tagadhatatlan, hogy mind e motívumokat inkább a párbeszédekhez fércelte, semmint az eseményekbe szőtte az író. Ezért ha nem védené a művet immár jelkép-értékű jelentősége, könnyen megeshetne, hogy' égi' színrevitel egy házaspár „haláltáncává” szegényíti. Semminemű veszély nem fenyegeti azonban a Dühöngő ifjúság értékeit azon a lényeglátó előadáson, amelyet Zsámbéki Gábor rendezett a Dunaújvárosi Bemutatószínpadra. A MEGSZÜNTETVE MEGŐRIZNI elvét követi, a rendezés akkor, amikor a keltezés idejéhez kötődő társadalomleírást tolmácsolja. A mához közelíti a tegnapot azáltal, hogy a „kasztrendszert” kevésbé, az életmód- és magatartásbeli különbségét annál inkább hangsúlyozza. Megtizedeli az amúgy is függeléknek tűnő információkat, s inkább a színpadképre, a színészi játékra bízza Jimmy Porter hovatartozásának tisztázását. Az a padlásszoba, amelyhez John Osborne „igen egyszerű és kissé ócska bútorokat” ajánlott, Khell Csörsz különös, igen kifejező berendezést tervezett. Leginkább azokkal a zugokkal rokon, ahol tapéta helyett plakát borítja a falat, konyakosüveg a lámpabura, vagy párna az ülőhely. Itt egy matracon, egy vasalódeszkán, egy hűtőszekrényen kívül szinte minden — a székektől a polcokon át a fiókosszekrényig — dobozokból áll. Persze, a kamaszfészkeknél sivárabb, szegényesebb látványt nyújt a sápatag kartonpapír-bútorzat. S a dobozok „viselkednek” is: ha csomagolnak beléjük, szétnyílnak — ha ülnek rájuk, összerogynak. Éppoly ingatagok ezek az alkalmatosságok, mint körülöttük minden. Azt a hajzatot, amelyet 1956- ban botrányosan hosszúnak, bozontosnak találtak, ma bizonyára jólfésült, szolid frizurának vélnénk. Hasonlóképpen azt a hangnemet, amelyet évtizedekkel ezelőtt meghökkentően merésznek éreztek, már megütődés nélkül tudomásul vesszük. Némelykor az mondják: a „dühös fiatalok” lecsillapultak, lecsendesedtek. Pedig lehet, hogy azért látszanak szelídebbnek, mert mindannyian indulatosabbak vagyunk. Sistereg Jimmy Porter, akárcsak a vasalóra freccsented víz. Ahogy a felszáradó cseppek sercenése, éppúgy a fiatalember zaklatott közérzete is természetes. Tehát fent kezd Zsámbéki Gábor rendezése, s a hangütés magasságát tartják a színészek. Egytől katonai és családi dresszúrától elnyomott, gátlásos ezredest formál Sinkó László. A barátot, Cliffet alakítja Papp Zoltán, aki nem afféle munkásfigura, mégis betölti tisztét: jó pajtás, s mindig a jó oldalon áll, hol dajkáló öleléssel vigasztal, hol fortyogó felháborodással ítél. A barátnőt, Helénát személyesíti meg Takács Katalin, aki fölényes finomkodással, majd fensőbbségét feladó vonzódással, női elgyengüléssel és emberi gyengeséggel jellemzi a házasokat megzavaró harmadikat. Az összeszorított szájjal tűrő, egyre elkínzottabb, menekülő, azután visszatérő, mindent vállaló Alison p pedig Kiss Mari. E színjáték azonban nem születhetett volna meg Cserhalmi György nélkül, aki a Menekülés fehér tisztjével szinte egyidőben, ismét nagy alakítást nyújt. Csodálni lehet a színeknek azt a virtuóz skáláját, amellyel Jimmy Porter szikrázó nyugtalanságát — a bosszantásoktól kezdve a komédiázó fegyverszüneteken keresztül a keserű haragig — elénk tárja. Ezt talán más is megtenné. De Cserhalmi György többet tud jelenteni önmagánál, többet a szerepnél. Amint a Dühöngő ifjúság is többet jelent egyszerű színműnél. SIKER Dunaújvárosban, siker lehetne Budapesten is e nagyszerű előadás. Minthogy nagyobbrészt a Katona József Színház művészei készítették, megfontolandó volna: nem gazdagíthatná-e , majd — az Dunaújvárosban lejátszott sorozat után — annak repertoárját. Bogácsi Erzsébet Ma©ar Nemzet Zoltán Mária Flóra kiállítása a Thermál Hotelben A MARGITSZIGETI Thermál Hotel halljában április 27-én nyílt meg Zoltán Mária Flóra kiállítása. A festőnő először Prágában járt főiskolára. Talán ennek köszönhető olthatatlan vonzódása a bábfigurák és a kissé metapszichikus lények iránt. Amikor hazakerült, már kész művész volt. Második férjének, egy svéd tengerészkapitánynak a portréját Zoltán Mária Flóra egyik első kiállításán alkalmunk volt ezüstös páncélban, keresztes vitézként megcsodálni. A fiatal festőnőnek volt közben kiállítása Pesten és vidékén, Stockholmban és Tokióban is. Csak éppen úgy érezte, hogy nem képes tovább festeni Svédországban, ahol nemigen süt a nap, legalábbis sokkal ritkábban, mint itthon, így aztán újra hazajött. És most már igazán nagyon tud festeni. Olyannyira, hogy még az illetékesek is észrevették, és a neve előbb illusztrátorként, majd festőként is közismertté vált. Mostani kiállítása remélhetően revelációként hat azokra is, akik nem ismerik ezeket az életrajzi adatokat. Mert most a hután előtörtek képein a színek, amelyek a svéd életszakasz után egy darabig szürkésbarna fátyol mögé húzódtak. Új képei közül talán a Keresztre feszített arcképe a legmegkapóbban őszinte. .Női arc reális virtuozitással festetten. De amelyen a Barokk, türkizkék és ciklámenszínű ezüstös felhőkkel gyöngyözött háttérből, nevetve (vagy zokogva?) ront elő a hősnő vagy modell, egészen új készségeket is jelez. Eredeti művészt tükröz varázstükörben. Vannak a mesevilágban ilyen szivárványszínű tükrök, melyek torzítanak ugyan, de szépítenek i£. Úgy látszik, ilyen tükördarabkát kapott most a szívébe egy mesebeli hókirálynőtől a művész. Tőle tudja, hogyan kell „Sárkányt fogni tánc közben”, szép, de veszedelmes jószágot. És hogy Dániel barlangjában több hölgy is létezik, a jóságos oroszlánokon kívül. Mindezt bűbájos anilin és pasztellszínekben, valami enyhén humoros, idézőjeles stílusban, de kalligrafikus kivitelben. NÉHÁNY SZÓT a Próba- Nikéről is. Műfaja kissé bizonytalan. Kétségtelenül plasztika, minthogy térben áll: arca álca, szinte áttetsző műanyagból, amely holdfényszínű. Vonásai gyengéden átmintázottan, a művésznő leányára hasonlítanak. Érdekes, hogy a próbababa milyen gyakran kér helyet művészetünkben, Kosztolányi Dezső verse óta: „Ott, hol az angyal végződik a nőben — ott végződik e nő, csípőben”. Azóta már több mint egy fél század eltelt, s a próbababa „átjött” a képzőművészetbe, ezúttal mint Próba-Nike győztesen. Zoltán Mária Flóra művei közt van olyan is, amit üvegmasszából formázott és van fehér műanyagból, tükörlapra mintázott görögös mesealak. Fedor Ágnes ÍV KONSUMEX AZ ARANYPÓK-KONSUMEX DIVATÁRUHÁZ felvételre keres szakképzett - F ELADÓKAT, PÉNZTÁROSOKAT, GYŰJTŐPÉNZTÁROST, valamint középfokú kereskedelmi végzettséggel rendelkező RAKTÁRVEZETŐTJelentkezni lehet: Budapest V, Guszev utca 1. Munkaügyi osztály. Telefon: 112-667. KÖNYVESPOLC Egy tartalmas élet diagnózisa Farádi László könyvének olvastán (Diagnózis az életemről) eltűnődhet az ember, szerencsés-e a címben a diagnózis, elvégre az kórismét, kórmegállapítást jelent, orvosi értelemben feltétlenül. Ám, ha a kórismét a korra vonatkoztatjuk, amelyben a szerző élni volt kénytelen, helyénvaló a kifejezés. Farádi László nehéz idők magas beosztású orvostanúja. Gyermekévei a dualizmus monarchiájának megvonaglását idézik, az utolsó asszimilációs hullámok hátán sodródik az első világháborúba. A győri diák — akinek Ady az istene — rokonai a fronton harcolnak. A Tanácsköztársaság idején osztálybizalmi, ezért gyermekfővel gyanús marad, szemmel tartandó veszélyes elem. A különben erősen humánus érdeklődésű diák mindenáron orvos akar lenni, noha apja anyagilag a tönk szélén áll. Szerencséje van, nagynénje Bécsben él, gyermektelen. Furcsamód a birodalom nélkül maradt császárváros ekkor még a monarchia szellemi menekültjeinek a központja. És orvostörténeti szempontból ez a híres bécsi iskola utolsó korszaka. A medikus eljár Kassák körének a matinéira, ismerkedik a baloldali politikával és mindenekfölött rengeteget tanul. Tanárai közül J. Tandler, a Nobel-díjas Wagner-Jauregg és Chvostek gyakorolta rá a legnagyobb hatást, ám ismerve az egészségügyileg elmaradott hazai viszonyokat, magyar orvos akart lenni, amelyhez, itthoni diploma szükségeltetett, így került némi szerencsével a liberálisabb szellemű pécsi egyetemre, ahol az Ángyán-klinikán 1943-ig belgyógyász-kardiológus maradhatott. Megható, ahogy szeretett mesterére emlékezik, pedig Ángyán János nemhogy a Jendrassik, Korányi Sándor és id. Jancsó Miklós nevével fémjelzett magyar belgyógyászok sorába nem tartozott, de még a Hetényi—Haynal-féle vonulatba sem. Tisztelet a nemes elfogultságnak és tisztelete a jeles elődnek, aki annyira ember maradt az embertelenségben. A második világégés utolsó éveiben a pécsi kardiológus Auschwitz poklának a lakója. Szemtanúja volt Mengele „doktor” kísérleteinek, ahol csontvázra éheztetett élőlényeken gyalázták meg az orvostudományt. A könyv fülszövege szerint „világviszonylatban is ritka az orvosi beszámoló az ottani állapotokról”. Megható, ahogy Mansfeld Géza professzort, a nemzetközi farmakológust védi a lágerélet traumáitól és a tudatbeszűküléstől, amely nem engedi látni a valódi veszélyt. Önmagát Ady verseivel ellenőrzi, hogy ép ésszel megúszsza a fölfoghatatlant. A front nyugatra tolódásával irány Mauthausen, majd 1945. május 9-én megérkeznek az amerikai csapatok. 38 kilóvá „redukálódott”, beleszámítva az éhségödémát is. Felerősödve mehetne a tengerentúlra is, de ő hazajön Pécs városába. 1949-től 18 évet töltött tábornoki egyenruhában, szinte szó szerint, mert a „civilt” már szokatlannak tartotta. Közben újjászervezte a honvédorvosi kart, lehetőleg önkéntességi alapon. Hogy a honvédkórháznak ma valóban rangja van a civil lakosság körében is — felesleges lenne bizonygatni. És ez elsősorban Farádi László érdeme. 1968—1973 között az egészségügyi miniszter első helyettese. Erre az időszakra esik, hogy medicinánk a világ felé sokkal nyitottabbá válik, egyre többen kerülnek külföldi tanulmányutakra, még a kintmaradás kockázatával is. Nincsenek illúziói, tisztában van anyagi lehetőségeink korlátozott voltával. Figyelemre méltó könyveMAC,VETŐ KIADÓ". Ágh István: Keseredik a föld héja A bűvös tükör — Válogatás Rótheim Géza tanulmányaiból Bárczy János: A magyar Mölders Gutai Magda: Koronatanú Gyurkó László: Családi regény Illés Endre: Szerelmeim, évek múlva Csordás Gábor: Kupié az előcsarnokban Győri László: Laposkuszas versek. Gyurkovics Tibor: Szálka, hal nélkül Hankiss Ágnes: Kötéltánc Köntös-Szabó Zoltán: El Galante pajzán emlékiratai Kolozsvári Grandpierre Emil: A burok Kun István: Jóka Körkép ’84. Ludassy Mária: A trón, az oltár és az emberi jogok Major Iván: Közlekedés és gazdaság Mezei András: Magyar kocka, avagy Még mindig ilyen gazdagok vagyunk? Mándy Iván: Strandok, uszodák Moldova György: A Puskás-ügy Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő Orbán Ottó: Szép nyári nap, a párkák szótlanul figyelnek Pápai Páriz Ferenc: Pateorporis Beid, Nat: Egyre kisebb gyilkosságok Páskándi Géza: Erdélyi triptichon Pusztaszeri László: Görgey Artúr a szabadságharcban Páskándi Géza: A szabadság színeváltozásai Szakonyi Károly: Ketten játsszák Szentkuthy Miklós: Szent Orpheus breviáriuma Sobotka Tibor: Hazugság — Száműzetésben Rivalda 12—83 Thurzó Gábor: Napló helyett Varga László:Futó Pálok vagy sztahanovisták ? Vámos Tibor: Hazánk és a műszaki haladás Walkó György: Nibelur.polc Weöres Sándor: Posta messziről Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban SZÉPIRODALMI KIADÓ: Bél Mátyás: Hungáriából Magyarország felé Bisztray Ádám: Kerítetlen világ madara Bólya Péter: A vihar szeme Csalog Judit: A születés díszletei Csűrös Miklós: Színképelemzés Deák Tamás: Alagutak a halálig Dózsa Ildikó: Életük kész ponyvaregény Gáli István? Éjszakai csöngetés Gyergyai Albert: Védelem az eszszé-ügyben Horgas Béla: Miféle mulatságok Karinthy Ferenc: Körvadászat Karinthy Frigyes: Szavak pergőtűzben. Kende Sándor: Fekete rapszódia Berényi Grácia: Nem mindegy Kolozsvári Papp László: Madarak voltunk Kos Karoly*: Varjú nemzetség Körösi Csoma Sándor leveles ládája Kroó András: Az értelem pusztulása Krúdy Gyula: Magyar tákor Lugossy Gyula: A lázadó Major Tamás: Téli reged a színpadon Molnár Géza: A magány átkozott szombatra Móra Ferenc: Göröngy keresés — Parasztjaim Móricz Zsigmondi Rózsa Sándor Móricz Zsigmond: A tizenkettedik órában Nemere István: Az anyák éjjel sírnak Niklai Ádám: Előjelek Örkény István: önéletrajzom töredékben Pálos Rozita: Irgalmas szelek Petőfi Sándor: János vitéz — A helység kalapácsa — Bolond Istók Rákos Sándor: A tűz kérlelése Rónai Mihály András: Magyar lant Saád Katalin: Találkozások Simonyi Imre: Két szerelem Somlyó György: Rampa Sötét István: Kemély ének Surányi Miklós: Noé bárkája Szávai János: Zsendil-e a fügefa ága? Szemmihályi Szabó Péter: Megmondtam előre Szerdahelyi István: Az Irodalomelmélet műhelyeiben Takáts Gyula: A rejtett egész Vasadi Péter: Nem kő, se csillag Zelei Miklós: Hid Zelk Zoltán: Nappali menedékhely Zalka Miklós: Zúgnak a harangok Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem Bakk József: Fogtechnika (2. kiadás) nek azon állítása, hogy információrobbanás helyett sokkal inkább publikációrobbanásról beszélhetünk. „Megőrizni az orvosi tudás stabil részét, úrrá lenni a jórészt felesleges adathalmazon: ez a mai orvosképzés kulcskérdése?’ Ezt vallotta, mikor „utolsó stációként” 1973—1977 között az Orvostovábbképző Intézet (OTKI) élén Markusovszky és Fodor József örökségét vállalta — mozgalmas életének legnyugalmasabb periódusában. Az ingyenes orvosi ellátás anomáliáitól a táppénzbe vételi dilemmákig, a legális és illegális magánpraxistól az orvosi ellátottságunk viszonylagos voltáig nincs könyvében „tabutéma”. Nem hiszi magát csalhatatlannak, de minden megállapításán érdemes elgondolkodni. (Gondolat) Dr. Szállási Árpád Haken,ilermann: Színenergetika Hatvani László: Az Írógép Hegyi I.—Podányi T.—Vitális Gy.: A dolomit bányászata és felhasználása Láng Lajos—Jakab Zoltán: Hűtéstechnika Rindfleisch, Dániel H.: OS és OS ’VS vezetlőnyelv segédprogramok Romvári Pál—Béres Lajos: Javító-és felrakóhegesztés Sztarikovics, M. A.—Spilrann, E. E.: Az energetika problémái és távlatai Tallér Ferenc: Háztartási és kommunális kazánok Új technika 84. Volgin, V. V.—Karimov, R. N.: Korrelációs módszerek az ipari szabályozástechnikában. EURÓPA KIADÓ: Akárki — Minisztériumjátékok, mirákulumok, moralitások Austen, Jane: Meggyőző érvek (Kriterion) Balzac,Honoré de: Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága Bednár, Alfonz: Egy marék aprópénz (a Trophe bolygóról) (Madách) Égtájak 1981. (könyvhéti) Fielding, Henry: Tom Jones I—II kötet Fontane, Theodor: Riff Briest (Kriterion) Gogol: Az őrült naplója — Pétervári elbeszélések Homérosz: Odüsszeia* (Kriterion) Iszkander, Fazil: A Szarvasfiú — A páncélszekrény titka Kafka, Franz: A per — A kastély lenin, Andrej: A halál kertje Lawrence, D. H.: Szülők és szeretők (Árkádia Kiadó) Mazilu, Teodor: Vadidegen világ (Kriterion) Merle, Róbert: Csikóéveink (könyvheti) Minac, Vladimír: Holtak és élök Madách) Pirandello, Luigi: Színművek Queneau, Raymond: Ikárosz repül Shakespeare, William: Antonius és Kleopátra Suetonius, Gaius T.: A Caesarok élete Szaszkaja pandita Kundca* Agyalitichan: A bölcsesség kincsestára Tudást őrző tiszta tenger — Tibeti dalok Tokárévá, Viktória: Az úszómester Williams, William Carlos: Amerikai beszédre HELIKON KIADÓ: Bárt István: A boldogtalan sorsú Rudolf trónörökös Bölöni Farkas Sándor: Napnyugati utazás — Napló Firmicus Maternus: Asztrológia — A pogány vallások Kami király megtérése — Dzsaina legendák és miniatúrák Podmaniczky Frigyes: Egy régi gavallér emlékei Prokopios: Titkos történet Rawson, Philip: Az indiai civilizáció GONDOLAT KIADÓ: ifj. Barta János: A kétfejű sas árnyékában Csaba György: Gondolatok a biológiáról Czeizel Endre: Az érték bennünk van Dobszay László: Magyar zene története Hernádi Sándor: Elmondani nem is nehéz Katona Imre: A porcelán Kordos László: Magyarország barlagjai Mályusz Klemen: Zsigmond király uralma Magyarországon Pető Margit: Rozmaring aga, virágnak virága • Tevan ,Andor: A könyv évezredes útja ( Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus ÚJ KÖNYVEK Szerb Antal Leánykollégium sürgősen felvesz szakácsot és konyhafatokat Jelentkezés: XIV., Holtárház u. 12. Telefon: 631-668 Megközelíthető: Örs vezér tértől a 45-ös busszal téntek, 1934. május 25. JELEN VAGYUNK! LÖRINCEN . H 3 teivckroónnp