Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

s­i Magyar Nemzet­ig A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! Pillantás a városra Nem dicsekvésből mon­dom, de már öt európai vá­rosban jártam: Prágában, Szófiában, Varsóban, Moszkvában és Koppenhá­gában. Budapestet termé­szetesen mindegyiknél szebbnek találtam. Beszél­tem honfitársaimmal, akik San Franciscót és Riót, Pá­rizst és Reykjavíkot is lát­ták. Nekik Budapest ott is hiányzott. A szépségnek persze nincsenek mérték­­egységei. De a magyar fő­város — meggyőződésem — elviszi a pálmát. Nemcsak a Duna két par­ti szegélye mozgalmas és gyönyörű. Nekem a József­város is tetszik. Mit mond­jak: engem még a Baross tér, a Lövölde tér, a Hunya­di tér, az Almássy tér, de még a Teleki tér is álmélko­­dásra késztet. Egy térség van Budapes­ten, aminek a láttán télen­­nyáron sietősre fogom a léptem, és csak arra ügye­lek, hogy mielőbb magam mögött tudjam. Ez pedig a belváros fekete gyöngysze­me, a Vörösmarty tér. Év­tizedek óta nem láttam áll­­ványruhátlanul. Ha véletle­nül semmit sem borít­ott ácsolat és ázott furnérle­mez, akkor a tér névadójá­nak szobrát takarja szürke lepel és szilárd galambgua­nó. Már azt sem állíthatom, hogy újra itt az idegenfor­galmi „szezon”, hiszen az utóbbi néhány esztendőben folyamatosan keresik fel külföldiek a mi kis orszá­gunkat. Az utazó első sétá­ja többnyire erre a térre vezet. Sokuk itt vesz búcsút a várostól, ha indul a (szin­tén feltárt) repülőtérre. Jegyirodák, üzletek, a Ger­beaud, a millenniumi föld­alatti végállomása, a Viga­dó, a Váci utca, a bankok, a buszpályaudvar és a parti szállodasor — itt minden karnyújtásnyira található. Gyakran visz erre az utam, mert nem tudom ki­kerülni ezt a sorsüldözött teret. És nem értem, hogyan lehetséges, hogy Európa so­kak szerint legszebb váro­sának kellős közepén efféle látványosság éktelenkedhes­sen. Mert amennyiben „ob­jektív nehézségek” miatt nem lehet befejezni az el­kezdett rekonstrukciót, miért kezdik mégis el? És ha befejezték, miért nincs készen? És ha készen van, miért dúlják ismét szét? Sajnos, sok ilyen hely van ma Magyarországon. Az a gyanú motoszkál bennem, hogy településeinken két egyenlő nagyságú, ellenté­tes irányú erő feszül egy­másnak. Az egyik: jótékony. Hatására díszburkolatot kap a budapesti Haris-köz és környéke. A másik erő azon­ban semlegesíti. Fekete olajfoltokat terít az új, ele­gáns kőlapokra. Állvány­erdőt emel az alig egy-két éve elkészült és kicsinosított Kígyó utcában. Gödröt, sőt szakadékot váj a frissen el­simított betonútba, ezután kidőlt-bedőlt palánkot von köré. Jön a plakátragasztó. Tudja, hogy ez a fajta gir­­be-görbe furnérlemezpalánk ércnél is maradandóbb. Rá­ragasztja tehát, hogy Elton John 44 tonna technikát erősít fel a Budapest Sport­­csarnok kupolájára. Hogy Elton John már messze jár, másutt szól a dala? Ezt nem köteles tudni... Csillog-villog a legkisebb nagyáruház, még villanyúj­ságja is van. Átellenben talán már nyugdíjba ment az a talicskás, aki a bezárt ABC-áruházból kitermelt első adag sittet a körúti já­rókelők cipőjére döntötte. Az egykor vasárnap is nyit­va tartó üzlet bunkerre ha­sonlít. Belül a sötétben alig álcázott teherautó parkol, lépcsőjén búsan bendzsózik egy magányos ingatlankeze­lő szakember. A magyar városokat és falvakat szeretik a lakóik. Ezt bizonyítja a társadalmi munkában eltöltött sok mil­liónyi óra, az újonnan át­adott létesítmények százai. Világszínvonalú középüle­teink, hídjaink, templo­maink és lakóházaink van­nak — szerte az országban. És mellettük szinte biztosan ott ásít a mocskos vízzel telt, ősidők óta árválkodó gödör, utcaszélességben ter­peszkedő bádogparaván, amely ki tudja, mit takar. Szorgos munkát biztosan nem. Egyes utcákban mint­ha a sortatarozás soha nem akarna véget érni, minden­felé homlokzatnyi színes fátylakat lenget a szél. Hordja a homokot, sarat, szemetet. Ha egy fényes üz­let üvege betörik, deszkával pótolják. Nem átlátszó ugyan, de egyhamar nem is törik majd el. A nemrégiben rendbe hozott Vígszínház mellett egyszerre három horpadt lakókocsiszerűség is horgonyoz a sekélyvizű mesterséges tóban. Odabent elmélyült szakértelemmel keverik a rántást. A külföldi sok jót hallott felőlünk, hát eljött hozzánk. Letekint a Várból, feltekint Gellért püspökre, közben ügyel, nehogy elnyelje vala­mely alattomos gödör, mo­csár. Nem tudom, mit gon­­dol erről a világszép város­ról. Sejtem, hogy futó be­nyomások alapján az egész országról és népéről formál képet. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy feltét­lenül tetszünk neki. Megy haza Moszkvába, Szófiába, Varsóba, Koppenhágába és Prágába, ahol szintén dol­goznak a városkozmetiku­sok, de talán tarka rongyok és fügefalevelek nélkül is több diszkrécióval. S talán szervezetebben, gyorsabban. Mi pedig itt maradunk Budapesten, Pécsett, Eger­ben és Szombathelyen, és csakazért is szeretjük lakó­helyeinket. Szántó György Tibor Konsztantyin Csernyenko és Todor Zsivkov megbeszélései Losonczi Pál vidéki körútja Mongóliában A külpolitikai helyzet ÚJABB HAJÓ semmisült meg a Perzsa-öbölben. A hivatalos iraki hírügynökség jelentéseit alapul véve több nyugati hír­szolgálati iroda közölte, hogy az iráni Harg sziget olajkikötő­jétől délre iraki repülőgépek „közvetlen és pontos találattal nagy tengeri célpontot semmisítettek meg”. A bagdadi közlés­ből nem derült ki, hogy a hajó milyen zászló alatt futott. Ezzel megtört a négy napja tartó viszonylagos nyugalom az öbölben. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az el nem kötelezett orszá­gok határozattervezetet készítettek elő, amely elítéli a keres­kedelmi hajók elleni támadásokat a térségben, és követeli a beszüntetésüket. A tervezet azt javasolja, hogy amennyiben az érintett felek nem hajtják végre a testület ide vonatkozó hatá­rozatát, akkor vizsgálják meg, hogy milyen hatékony, a helyzet súlyosságának megfelelő lépéseket lehetne te­nni. Bár NATO-körökben hivatalosan azt hangoztatják, hogy az öböl a szövetség érdekövezetén kívül esik, megbízható források úgy vélik: a washingtoni megbeszéléseken konkrét intézkedé­sekről is szó esett. Egy televíziós nyilatkozatban Thatcher brit miniszterelnök kijelentette: „Nagymértékben egyetértünk az Egyesült Államok nézeteivel, amelyek a velünk folytatott kon­zultációkon alakultak ki. Először minden diplomáciai eszközt igénybe kell venni a katonai beavatkozás elkerülésére. Ha ez kevésnek bizonyul, a következő lépést azoknak a részvételével kell megfontolni, akik a helyszínen vannak. Harmadsorban pe­dig rendelkezni kell a megfelelő hadműveleti tervekkel.” Ebbe a stratégiába szorosan illeszkedik, hogy a Szaúd-Arábiának nemrég eljuttatott négyszáz amerikai Stinger típusú rakéta után Kuvait hasonló fegyverek szállítását kérte az Egyesült Államoktól. A Washington Post értesülései szerint egy tizenöt tagú katonai delegáció tartózkodik a közel-keleti államban, hogy „megvizsgálja a sejkség védelmi szükséglét”. . AZ AFRIKAI EGYSÉGSZERVEZET nagykövetei „megdöb­benésüket” fejezték ki Brüsszelben amiatt, hogy a belga kor­mány kész fogadni Pieter Botha dél-afrikai kormányfőt. Rá­mutattak, hogy Pretoriának az utóbbi időben mutatott „önmér­séklete” és látványos „békülési szándéka” csupán propaganda­célú ügyeskedés. „Ha a belga kormány mégis fogadja Bothát, ezt az afrikai országok közössége egyértelműen barátságtalan lépésnek tekinti” — figyelmeztetett a közös állásfoglalás. Brüsz­­szelben egyébként különböző társadalmi szervezetek tüntetésre készülődnek a látogatás alatt. Hasonló tiltakozásra lehet számítani Franciaországban is, jól­lehet oda csak magánjellegű programra érkezik a dél-afrikai miniszterelnök. Tizenöt francia társadalmi szervezet ennek ellenére nyilatkozatban követelte látogatásának a lemondását. Pieter Botha egyébként csütörtökön körútja második állomá­sára, Svájcba érkezett. Lisszaboni tárgyalásai után a portugál fővárosban közölték, hogy Soares miniszterelnök a Dél-afrikai Köztársaságba szóló meghívást fogadott el. Ennek az időpont­ját azonban csak később jelölik ki. Az Elnöki Tanács elnökének csütörtöki programja Ulánbátorból jelenti az MTI. Egynapos vidéki útra indult csütörtökön reggel Ulánbátor­ból a hivatalos, baráti látoga­táson Mongóliában tartózkodó Losonczi Pál és kísérete. Az Elnöki Tanács elnöke — Ny. Dzsagvaralnak, a Nagy Népi Hulál Elnöksége elnökhelyet­tesének, a párt Politikai Bi­zottsága póttagjának és más mongol hivatalos személyisé­geknek a társaságában . Ar­­hangaj megyében, az ország egyik legszebb erdős-sztyeppés vidékén tett látogatást, amely­nek fél Magyarországn­á­l na­gyobb területén mintegy 80 ezer ember él. A fővárostól csaknem félezer kilométerre fekvő megyeszék­hely, Cecerleg — itt szállt le a különrepülőgép — és a hoz­zá tartozó megye a Hangáj hegységben található. Lakosai­nak nagyobb része állatte­nyésztésből él. A mintegy más­fél milliós állatállomány zöme (60 százalék) juh. Érdekesség, hogy a mintegy 20 százalékra rúgó szarvasmarha-állományt szinte kizárólag a jakok adják, ez a magashegyi szarvasmar­hafajta, amely Tibetben még vadon is tenyészik. Körülbelül 40 000 hektárnyi szántóterüle­te is van a megyének, és nem szűkölködik ipari nyersanya­gokban — szénben, kénben, rézben, mangánban, márvány­ban és másban — sem. Mind­ez abból a tájékoztatóból tud­ható, amelyet a megye vezetői nevében G. Darambadzar, a megyei pártbizottság titkára adott Losonczi Pálnak, a ma­gas rangú vendég ünnepélyes és meleg fogadtatása után. A gazdasági építőm­unkában el­ért eredményeiért Arhangas megye több alkalommal része­sült kitüntetésben, magyar se­gítséggel tufabetonblokk-gyár­­tó üzem épült. Rendkívül hangulatos volt a látogatás az „Októberi Forra­dalom 60. évfordulója” nevét viselő 10 osztályos iskolában, ahol Losonczi Pált tiszteletbeli úttörővé avatták. A vendégek megtekintették az egykori lámakolostorban berendezett helytörténeti múzeum kiállítá­sait is. Ezt az Ih-Tamir járás mezőgazdasági egyesülésében tett látogatás követte; a ven­dégek itt betekintést nyerhet­tek a rideg terelést folytató mongol pásztorok életébe. A hatezer lakosú (ezer családú) járásban a gyermekek és a fia­talok aránya 70 százalék. Ál­latállományuk meghaladja a 100 000 darabot. ­ Az egynapos vidéki látogat Elnöki Tanács elnöke és kísér­i tás egy tejfeldolgozó kisüzem­lete visszatért a fővárosba. A megtekintésével zárult, amely látogatás hivatalos programja után — az esti órákban — az pénteken véget ér. Magasszintű szovjet-bolgár tárgyalások Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke csütörtökön Moszkvában megbeszélést foly­tatott Todor Z­sivkovval, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkárával, az Államtanács elnökével, aki aznap érkezett rövid baráti látogatásra a szovjet fővárosba. A szívélyes légkörű, a test­véri barátság és a teljes nézet­­azonosság jegyében lezajlott megbeszélésen Csernyenko és Zsivkov nagy megelégedéssel szólt a szovjet—bolgár kapcso­latok széles körű és dinamikus fejlődéséről. A két ország ve­zetője megtárgyalt néhány kérdést, amelyek megoldása lehetővé teszi a két párt és a két ország közötti sokoldalú együttműködés további elmé­lyítését. Konsztantyin Csernyenko és Todor Zsivkov rámutatott: a Szovjetunió és a Bolgár Nép­­köztársaság változatlan törek­vése, hogy minden eszközzel hozzájáruljon a szocialista kö­zösség egységének és összefor­­rottságának további erősítésé­hez, a testvéri szocialista or­szágok tevékenységének jobb összehangolásához. Ezzel ösz­­szefüggésben hangsúlyozták a KGST-tagállamok júniusban sorra kerülő legfelsőbb szintű gazdasági értekezletének je­lentőségét. A találkozó részvevői kife­jezték eltökéltségüket, hogy a Szovjetunió és a Bolgár Nép­­köztársaság — szorosan együtt­működve a többi szocialista országgal — folytatja a harcot a termonukleáris háború ve­szélyének elhárításáért, a bé­ke és a népek közötti megértés megerősítéséért. Az SZKIP főtitkára fogadta Rifat ,As­szadot Moszkvából jelenti az MTI. Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­­­nökségének elnöke csütörtökön Moszkvában fogadta Rifat Asszadot, az Arab Újjászüle­­tés Szocialista Pártja vezető­ségi tagját, Szíria alelnökét. A találkozó szívélyes, baráti lég­körben folyt le. A szíriai politikus a hét ele­jén a Legfelső Tanács Elnök­ségének meghívására érkezett szovjetunióbeli látogatásra. A­­NATO-tanácskozás közleménye Washingtonból jelenti az MTI. Közlemény és a kelet— nyugati kapcsolatokról szóló „washingtoni nyilatkozat” ki­adásával csütörtökön véget ért a NATO-külügyminiszterek Washingtonban megrendezett, háromnapos tanácskozása. A kiadott dokumentumok annak az amerikai irányvonalnak az érvényesülését tükrözik, amely szerint a jelenlegi „megpróbáltatásokkal teli helyzetben” a szövetségesek számára az egység megőrzése a legfontosabb. A záróközlemény ennek megfelelően a szövetség cél­jainak állandóságát és mű­ködésének eredményességét húzza alá, és a stockholmi, továbbá a bécsi konferencián, valamint a genfi leszerelési bizottságban benyújtott ame­rikai javaslatokat hozza fel példaként a NATO „béketö­rekvéseinek” igazolására. A kelet-nyugati kapcsola­tokról szóló nyilatkozat és a közlemény szinte azonos sza­vakkal foglal állást a kapcso­latok megromlását előidéző fontos kérdésekben, kifejezve a NATO készségét a tárgya­lásokra, ám azokon a válto­zatlan alapokon, amelyek a Szovjetuniót a tárgyalások­ megszakítására kényszerítet­ték. Kétértelmű a nyilatko­zatnak a kelet-nyugati gaz­dasági kapcsolatokra vonatko­zó bekezdése is, amely olyan „kölcsönösen előnyös keres­kedelmi és gazdasági együtt­működést” sürget, amely „te­kintetbe veszi a szövetségesek széles körű biztonsági aggo­dalmait”. Görögország elhatárolta ma­gát a nyilatkozatnak a genfi tárgyalásokra vonatkozó pas­szusától, amely egyszerűen felhívja a Szovjetuniót, hogy térjen vissza a tárgyalóasztal­hoz. Két tagország — Görög­ország és Spanyolország — különvéleményt fejezett ki a nyilatkozatnak azzal a hosszú paragrafusával kapcsolatban is, amely a Szovjetuniót „erő­teljes katonai előkészületek folytatásával” vádolja. A NATO-dokumentumok lényegét Shultz külügyminisz­ter foglalta össze csütörtök déli sajtóértekezletén, rámu­tatva, hogy az azokban kife­jezett NATO-stratégia „köz­ponti tétele az elrettentés". Shultz világos sorrendet állí­tott fel az Észak-atlanti Szö­vetség célkitűzései között, el­ső helyre téve a NATO kato­nai erejének növelését, má­sodikra a szolidaritás fokozá­sát és harmadikra „a tagor­szágok folytatódó szándékát a párbeszédre”. A N­rugat számára „a biz­tonság erősítése, az elrettenté­­si képesség fokozása”, a lé­nyeg — közölte az amerikai külügyminiszter. Reagan el­nöknek a NATO-miniszterek­­kel csütörtökön folytatott fél­órás tanácskozása előtt el­hangzott kijelentését idézve — „ha a Szovjetunió visszatér a genfi tárgyalásokra, az Egyesült Államok kész félúton fogadni őt”. Schultz semmiféle jelét nem adta új amerikai álláspontok előkészítésének a fegyverzetkorlátozás e köz­ponti témáiban. Az Egyesült Államok — fej­tegette Shultz — megértéssel kezeli a holland kormány ne­hézségeit, és azt, hogy igyek­szik olyan utat találni, amely­­lyel szövetségi kötelezettségeit is teljesítheti és „belpolitikai problémáin” is úrrá lehet.

Next