Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-26 / 148. szám

Kedd, 1984. június 26. | A RÁDIÓ MELLETT j Megszoktuk, hogy az esetek többségében hivatásos kritiku­sok, esztéták és más szakmabe­liek beszélnek a művészetekről,­ zenéről, irodalomról a rádió­ban. Annál érdekesebb, ami­kor „civilek” mutathatják be lemezgyűjteményüket, szólhat­nak kedvenc zeneszerzőjükről, operájukról, muzsikusaikról vagy versükről, regényükről, olvasmányélményükről, író­jukról. A társadalomtudomá­nyokat művelők például nyil­vánvalóan más megközelítés­­ből értelmezhetnek irodalmi műveket, mint az írók, irodal­márok, ráadásul közük van, hi­vatalból kell hogy közük le­gyen az irodalomhoz, mint pél­datárhoz is, a társadalom, je­lenségeinek egyik fontos visz­­szatükrözőjéhez. Vonzódások címmel Gombár Csaba tudo­mányos kutatóval beszélgetett az elmúlt kedden Albert Zsu­zsa, arról, mit és hogyan olvas a politológus, a politikatörté­net és politikaelmélet kutató­ja, az MSZMP Társadalomtu­dományi Intézetének munka­társa. Igen kifejező a műsor címe, ezúttal kétszeresen is, hiszen egyfajta gondolkodás­­módhoz, szelllemiséghez való affinitást jelzett Albert Zsuzsa választása, másrészt valóban Gombár Csaba irodalmi von­zódásairól szólt ez az ötvenöt perc, miközben egyben kikere­kedett a tudós portréja, a hall­gató képet nyerhetett a meg­szólaló személyiségéről is, amelyről csak a könyvek, ta­nulmányok, cikkek alapján ke­veset lehet megtudni. Az az ember pedig, aki itt irodalmi vonzódásairól beszélt, igen megnyerő egyéniség. Kel­lemesen, póztalanul, szerényen (de nem szerénykedve), hang­súlyozottan laikus irodalom­­befogadóként osztotta meg ve­lünk olvasmányéleményeit. Mint mondta, össze-vissza ol­vas mindent, munkájából és csapongó érdeklődéséből kö­vetkezően, de nemegyszer for­dul vele elő, hogy egy-egy szépirodalmi mű olvastán érez meg egy elméleti problémát, lát meg olyan összefüggést, amely éppen foglalkoztatja ku­tatásai során. Szerencsés eset­ben pedig az irodalmi műben jobb magyarázatot talál (vagy tán kevésbé elvontat, jobban megjelenítettet, átélhetőbbet), mint a tudományos tanul­mányban. Mindezt természete­sen jól kiválasztott irodalmi szemelvények szemléltették William Jay Smith, Valentyin Raszputyin, Szabó Zoltán és mások műveiből, eközben pe­dig olyan kérdések is terítékre kerültek, mint a szociográfia helye az irodalomban. Bizo­nyos, hogy a más tudományág művelőjének a literatúráról mondott gondolatai sok meg­szívlelendő elemet tartalmaz­tak az irodalom kutatói számá­ra is. Miért érzi úgy például a politológus, hogy a nagy öre­gek és a fiatal tehetségek kö­zött hiányzik irodalmunkból egy középnemzedék, vagy — nyomatékosan megemlített „íz­lésbeli korlátai” és az esztéti­kai ítélkezéstől való tartózko­dása mellett — miért olvasha­tatlan a számára az absztrak­tabb irodalom, holott szakmá­jában nemegyszer találkozik sokkal bonyolutabb, sokkal el­­vontabb szövegekkel? A napokban emlékezhettünk a hét évtizeddel ezelőtti sza­rajevói pisztolylövésekre, ame­lyek kioltották a Monarchia trónörökösének életét és ürü­gyül szolgáltak az első világ­háború kirobbanásához. Az év­forduló­­ alkalmából nyilván megint felidéződnek a lelkese­dő, vérszomjas jelszavakat és dalokat fújó tömegek képei, a virágözönnel búcsúztatott pántlikás bakák, aztán a lö­vészárkok, a kegyetlen pergő­tüzek, a véres anyagcsaták, fel­őrlő hadműveletek. Látszólag ezt tette a Szerpentin vasárnapi adása is. Aki azon­ban csupán ebédfőzéshez szán­ta hangháttérnek Mihancsik Zsófia kitűnő műsorát, ak­i,ha­­nem hamarosan nem a rántás mellett rádiózott, hanem a rá­dió mellett főzögetett. Alcímé­hez híven ugyanis egy háború légköréről adott képet az is­meretterjesztő szerkesztőség műsora, az érzelmi kitörések, a harci lelkesedés, a tömeg­­pszichózis gyökereit vizsgálta, elemezte. Hogyan volt lehetsé­ges, hogy a „legkurucabb”, leg­­negyvennyolcasabb vidékek fiai határtalan együtérzéssel kívántak véres — és öngyilkos ?— elégtételt venni a hajdan az aradi vértanúkat kivégeztető császár-királyt ért sérelemért? Miként vált a szabadságharcot eltipró, akasztató és gyűlölt Ferenc Józsefből alattvalói szemében fokozatosan bölcs, mindent megfontolt és meg­gondolt uralkodó, népeinek atyja, majd esendő, személyes és családi tragédiák sorozatát elszenvedett, következéskép­pen szánni és szeretnivaló öregember? Mivel magyaráz­ható az Európa-szerte felszínre törő nacionalista, sőt sovinisz­­ta őrjöngés? Miért ragadja magával a háborús hisztéria olyan értelmiségiek sorát, mint Balázs Béla, s miért annyira magányos ellenvéleményével Ady Endre vagy Babits Mi­hály? Már e kérdések is mu­tatják, hogy a Szerpentin igen­csak eltért a szokványtól, s merőben újszerűen, szokatlan megközelítésben foglalkozott témájával. A válaszadáshoz eredeti gramofonfelvételek, korabeli szövegek, újságrészle­­tek, emlékezések, színdarabje­lenetek, továbbá Farkas Már­ton, Gerő András, Hajdú Ti­bor és Szabó Miklós történé­szek, valamint Kiss Endre filo­­zófiatörténész segítettek hoz­zá. A műsor végén Hegedűs Gyula és Faragó Jenő 1916-i alkalmi darabocskájából hall­hattunk részletet. A mű hatvan évvel a nagy háború után ját­szódik, Ferenc József és Vil­mos császár múzeumban függő portréja megelevenedvén meg­dicséri egymást a népeiknek szerzett dicsőségért, no meg az emberiség üdvére megterem­tett tartós békéért. A csattanós választ egy irredenta nóta, s a hírhedett Erika adja meg, a következő véres őrület zenei dokumentuma. Átérkeztünk hát az újabb háborúba, mely­nek légkörét remélhetőleg ha­sonlóan eredeti és színvonalas műsorban érzékelteti a Szer­pentin egy következő alkalom­mal. őszintén irigyeltem hétfő este a Szovjet Kultúra és Tu­domány Házában ülőket, a Rádiószínház bemutatójának közönségét. Derültségük arról tanúskodott, hogy a ki tudja hányadik­ éve először megpróbált élő adás nagyobb élményt szerzett a je­lenlevőknek, mint a készülék mellett hallgatóknak. Rádió­történeti pillanatot jelentett ez az ismét felvállalt élő közvetí­tés, izgultak is szereplői érez­hetően, ami alighanem hozzá­járult az előadás lendületessé­géhez. Sikerükből sokat levont, hogy Bozó László a Varsón me­lódia nagyszerű írójának, Leo­­nyid Zorinnak halovány da­rabját, a Házasságtörést vitte színre. Az élőben való közvetí­tést csak üdvözölni lehet, a színházi előadás feszültsége mentődik így át a rádióba a stúdiófelvétel sterilitása he­lyett. Repertoár-előadásként (ma­gyarán ismétlésként), de na­gyon is szívesen hallgathattuk újra a Rádiószínházban csü­törtökön Csiky Gergely szín­művét, a Parazitákat. A szín­művet rádióra alkalmazta és rendezte Siklós Olga, drama­turgja Bárdos Pál volt, s kü­lön megemlítendő a roppant rádiószerű változat két techni­kai munkatársa, Gajdos Fe­renc és Takács Péter. A remek komédiát sikerült minden avíttságtól mentesen, vérbő lendülettel, egy percig sem lan­kadó humorral előadni, a ki­váló szereplehetőségeket ra­gyogóan használták ki az érez­hető élvezettel játszó színészek, kiváltképp Ráday Imre, Ruti­kei Éva, Mécs Károly és Sztan­­kay István. (Józsa) Maga Nemzet Avignon 1984 Shakespeare-től a robotokig Az­ avignoni fesztivált — az idén harmincnyolcadik alka­lommal — július 7. és augusz­tus 4. között rendezik meg. A direktor, Bernard Faivre d’Arcier minden erőfeszítést megtesz, hogy a fesztivál szín­vonalát fenntartsa, jóllehet a szubvenció egyre szerényebb. A pápai palota díszudvará­ban július 7-től 13-ig vendég­szerepel a nagyhírű Théatre du Soleil, Ariane Mnouchkine sajátos, keleti stílusú trilógiá­jával, a II. Richárd, a Vízke­­resz, a IV. Henrik rendezései­vel. Itt játsszák még a III. Richárdot, a Centre dramati­­que des Alpes előadásában, majd baletteket is bemutat­nak. Emile Dubois társulata július 27-től 29-ig az V­sszeszt, a párizsi opera pedig augusz­tus 1-től 4-ig A hattyúk tavát és a Raymondot. A városi színházban cseme­gének szánták július 15. és 13. között a Vörös sál című, An­­toine Vitéz rendezte Aphergis­­operát. Ezt a TNP előadása, a Homburg hercege, illetve a Genfi Komédia Cseresznyés­kertje követi. A karmeliták kolostorában egy spanyol és egy belgiumi társulatot várnak A játékok tucatnyi helyszínén Moliere-től Feydeau-n át Büch­­nerig, nem utolsósorban az egyedi produktumokig min­dent játszanak. A tánc kedvelőinek Magny Marin, Régine Clopinot, Jean- Marc Matos, Michel H­ellet Eghayan, Dominique Baguet, a japán Eiko és Kuma felléptét ígérik, a zenebarátoknak pe­dig orgonahangversenyeket, kortárs szerzőik miséit és a ré­gi palota kolostorában jazz­­koncerteket Jon Hendricks, Steve Lacy és Hélene Delavault közreműködésével. A mester­ségestől az élőig címmel külö­nös ,,bemutatót” kínálnak a Hospice Saint-Louis-ban: robo­tok, automaták, elektronikus szerkezetek és kitömött állatok attrakcióját. (Agácsi) NAPLÓ Gyóni Géza költő születésé­nek centenáriuma alkalmából hétfőn emlékünnepséget ren­deztek szülőfalujában, a ma már Dabashoz tartozó Gyó­nón. ♦ Luzsicza Lajos festőművész­nek nyílik ma délután önálló kiállítása Budapesten, a Pos­tás Művelődési Központban. Az alkotó ez alkalommal quache technikával készült tárratjai közül választott ki 32 lapot. ♦ Békéstarhoson a zenei na­pok keretében hétfőn az elő­döntővel megkezdődött az or­szágos zongoraverseny. Több mint 30 zeneművészeti szak­középiskolás ad számot felké­szültségéről. Három magyar alkotást hívtak meg a Bergamói Filmtalálkozóra, amelyet július 3. és 18. között ren­deznek meg az olasz városban. A szemlén Gazdag Gyula Elveszett illúziók: András Ferenc Dögkese­lyű és Xantus János Eszkimó asz­­szony fázik című filmje vesz részt. Gyöngyössy Imre és Kabay Bar­na Jób lázadása című produkció­ja képviseli a magyar filmeket azon a nemzetközi filmfesztivá­lon, amelyet a jugoszláviai Sopot­­ban az idén július 1. és 6. között rendeznek meg. A FILMEX Los Angeles-i filmfesztiválon július 3. és 22. között Erdöss Pál Adj király katonát című filmje vesz részt. Nemzetközi koncertet ren­deztek hétfőn Pécsett. Finn, olasz és magyar együttesek léptek fel a Liszt Ferenc hang­­versenyteremben. Ragályi Elemérnek az IPV filmstúdióban a budapesti ta­vaszi fesztiválról forgatott filmje nyerte el a franciaor­szági Tarbes-ban rendezett nemzetközi idegenforgalmi filmfesztivál ezüst díját és a szervező-válogató bizottság serlegét. ♦ Petőfi-emléktábor nyílt meg hétfőn Aszódon. Célja, hogy a diákok mélyebben megismer­kedjenek a Petőfi-életművel, a költő életével és korának művelődéstörténeti emlékei­vel. Az olaszországi Terniben június 16-tól 21-ig megrende­zett nemzetközi zongoraverse­nyen Szokolay Balázs zongora­­művész második díjat kapott, s a verseny kü­löndíjját is el­nyerte. Az első díjat nem ad­ták ki. A versenyen 150 zon­gorista vett részt a világ min­den tájáról. Megjelent a Pesti Műsor külön­­száma, mely részletesen ismerteti a nyári színházi, múzeumi, ko­moly és könnyűzenei programokat. Nemcsak a fővárosi műsorkíná­latról tájékozódhatunk a kiadvány révén, hanem a vidéki rendezvé­nyek sokszínűségéről is fogalmat alkothatunk. Természetesen a Ba­­laton-parton lesz a legnagyobb a választék, s külön öröm, hogy a tavalyi holtszezon után júliusban ismét megnyitja kapuit a kapos­vári társulat nyári színháza. Brecht Baal-ját és Vladislav Van­­eura Szeszélyes nyár című kisre­gényének színpadi adaptációját mutatják be. Aki pedig nem a Balatonnál, hanem hazánk más tá­ján tölti a nyarat, az a Pesti Mű­sor különkiadásának megyénként csoportosított műsorajánlatából válogathat. A számtalan szórako­zási, művelődési lehetőség összeg­zésén túl a programfüzet érdekes olvasmánynak is ígérkezik. A szí­nészekkel, rendezőkkel készített beszélgetések mind-mind a sza­badtéri előadásokhoz kapcsolód­nak. A lapban szereplő rejtvényt helyesen megfejtőknek pedig nagy esélyük van arra, hogy a nyár elmúltával is színpompás műso­rokban gyönyörködhessenek. A főnyeremény ugyanis egy színes televízió. A színházak keddi műsora Erkel Színház: Rigoletto (Nádas­­dy Kálmán bér­, 8 ea. 7) — Hild Udvar: Hoppolit a lakáj (8) — Fővárosi Művelődési Ház: A Bu­dapest Táncegyüttes folklór­műso­ra (3­9—9) — Lézerszínház: Az utolsó óra (6), Lézeretika (fél 8) — Pesti Vigadó: Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket — operett­est (8) — Zichy-kastély: Magyar Állami Hangversenyzenekar (Nyá­ri zenekari este 3. 8. Esőnap: 27-én a Zeneakadémián. SZEPTEMBERI ÉREMAUKCIÓNKRA felvásárolunk július 15-ig ritka, szép állapotú magyar és külföldi PÉNZ- és EMLÉKÉRMÉKET, RENDJELEKET, valamint ANTIK ÉRMÉKET, Budapest Vll., Dohány utca 1. szám alatti éremfel­vev­ő­ hely­ünkön, naponta 10 órától 17 óráig, szombaton 9 órától 12 óráig, hétfőn szünnap. BÍZOM A NY­­ARLTÍÁZ VÁLLALAT Nemzeti bibliográfiánk Bibliográfusnak a középkor végéig — a szó eredeti értel­mében — a könyvek másolóit nevezték. Jámbor szerzetesek apró cellákba zárkózva szinte egész életüket áldozták arra, hogy mások műveit kitartó szorgalommal, az eredetihez ragaszkodó hűséggel és a betű iránti mélységes tisztelettel átörökítsék. Kezük nyomát véljük fölfedezni a gazdagon illusztrált régi kódexeken, a nagy műgonddal rótt sorok­ban, amelyek hajdan tanárok és papok, filológusok munkáját segítették, vagy a könyvgyűjtő mecénásokat gyönyörködtették. Napjaink bibliográfusainak te­vékenysége látszólag ettől me­rőben eltérő: könyvek regiszt­rálását végzik, különféle elvek szerint rendezett katalóguso­kat készítenek. Holott tovább­ra is a könyvtártudomány (a biblográfia) névtelen szerzete­sei ők, a tudomány lelkes szol­gái. Hiszen­­jóformán nincs olyan kutatási terület, amely megállná a helyét a szakiro­dalom alapos és megbízható is­merete nélkül. Mindez különö­sen fontos, amikor az informá­ció hallatlan mérvű növekedé­sével számolva, egyre inkább kell e segédtudomány szolgála­tát igénybe vennünk. A kódelvmásolók utódai Aki belép az­­Országos Szé­chényi Könyvtár bibliográfiai osztályán abba a két egymás­ba nyíló szobába, ahol a ret­rospektív (visszatekintő) nem­zeti könyvészeten dolgoznak, a munkatársak ügybuzgalmát és hozzáértését látva, nem vélet­lenül érzi, ezúttal valódi bib­liográfusok, a kódexmásolók utódai közé került. Komjáthy Miklósné osztályvezető irányí­tása alatt a két világháború közötti magyar könyvészet ha­talmas anyagát, mintegy 150 ezer tételt rendszereznek itt. A nyolc vaskos fólió kötetre tervezett sorozatból eddig há­rom már napvilágot látott. Kerek hetven esztendeje, az első világháború előestéjén Kőhalmi Béla — annak ide­jén Szabó Ervin munkatársa — riasztó füzetet jelentetett meg ,,Nincs nemzeti bibliográ­fiánk címmel. Holott az idő tájt még jobb volt a könyvtári helyzet, mint később, a Horthy­­korszak idején. Szabó Károly négykötetes Régi magyar könyvtára (közismert rövidí­téssel RMK) 1473-tól követi soron a hazai nyomtatványo­kat. Ezt egészíti ki Petrik Géza nagyszerű gyűjteménye, amely 1712-től 1920-ig öleli föl a ma­gyar könyvészet szinte teljes anyagát. Petri, aki a Pallas, majd a Könyves Kálmán üz­letvezetője volt, saját vagyo­nából fedezte kiadványait, a hazai könyvtárügy szolgálatá­ban. A felszabadulás utáni könyvészet összefoglaló gyűjte­mény­ekből, 1976 óta gépi adat­­feldolgozással készült éves ösz­­szeállításokból jól figyelemmel kísérhető. Mindeddig hiány­zott viszont a két világháború közötti kor bibliográfiája. Fitz József, a Széchényi Könyvtár egykori főigazgatója megkísé­relte ugyan 1­936-tól a nem­zeti könyvtár anyagát éves be­tűrendes nyomtatványban ki­adni, munkája azonban 1941- ben félbeszakadt, így nemzeti bibliográfiánk — évtizedes, módszeres kutatómunka ered­ményeként — csak most válik teljessé. Kijavítva a hibákat A Magyar Könyvészet 1921— 1944 című jelen sorozat az Or­szágos Széchényi Könyvtár gyűjtésére épül: a bibliográfiai adatok végén ott találjuk a könyvtár jelzetét. Ez tehát va­lójában a Széchényi Könyvtár korban behatárolt nyomtatott katalógusa. Éppen ezért a kiadvány külső munkatársai, lektorok és tanácsadók, s még az olvasók is meglepetéssel ta­pasztalták, hogy a nyomtatott változat — tartalmában és ada­taiban — mégsem azonos a könyvtár valóságos katalógusá­val. A bibliográfia készítése során ugyanis számos hibára bukkantak, ám a javítások — sajnálatos módon — nem ha­tottak vissza a könyvtári mun­kára. Az egyik hibaforrás on­nan származik, hogy a két vi­lágháború között a szépirodal­mi művek legtöbbjén — üzleti okok m­­iatt­ — nem tüntették fel az évszámot, s a könyvtá­rosok utólag, szögletes zárójel­ben — gyakorta tévesen — pótolták azt. Ha most sikerült is kiigazítani a téves adatot, a katalógusban továbbra is hi­básan áll. A héber betűs köny­veknek (több mint ötszáz té­tel) annak idején nem volt szakembere a könyvtárban: nemegyszer — jobb híján — a terjesztőt (a könyvkereske­dőt) szerepeltették szerzőként — az volt az egyetlen latin betűs név a köteten ... Öt éven belül A jelen sorozat hű tükör­képe az egész korabeli világ­nak. A munkatársak szorgal­mának köszönhető, hogy a ha­zai szépirodalom (beleértve a ponyvát és a kalandregényt is) több alkotásáról sikerült kide­ríteni, hogy azok — az akkor divatos külföldi névhasználat (gondoljunk csak P. Howard—­­Rejtő­ Jenőre) ellenére — a ma­gyar irodalom szerves részei. E kiadvány segítségével most jócskán ki lehetne egészíteni Gulyás Pál Magyar írói álnév lexikonát. (Bővített újrakiadá­sa egyébként is indokolt vol­­nak.) .Amikor például — meséli Komjáthy Miklósné — az egyik idősebb írót telefonon megkeresték, valóban tőle származik-e az általuk .,felde­rített”, álnéven, megjelent re­gény, kijelentette: „ Önök a bibligráfusok, jobban tudják azt nálam, s ha önök azt mond­ják, én írtam, a magam ré­széről készséggel vállalom ...” A Magyar Könyvészet mos­tani sorozatának még hiányzó négy kötete, valamint a pár­huzamosan készülő mutató kö­tet szerkesztés alatt áll, s vár­hatóan folyamatosan, öt éven belül megjelenik. Nemzeti bib­liográfiánk minden bizonnyal nemcsak alapmű, de további munkák ösztönzője, a társada­lom-, a természet- és a tech­nikatörténeti kutatás hiteles forrása lesz. R .I. Papírszínházat nyit a Minerva Új színház tart premiert jö­vőre: a Minerva Játékszer­kesztőség Papírszínház cím­mel sorozatot kezd meg. A Papírszínház színpadának mé­rete: csaknem ötven centi szé­les, 22 centi magas és 54 cm mély. Ez a színpad többféle előadásra — repertoárra! — is alkalmas. Elsőként a János vitézt lehet majd játszani — a szó mindkét értelmében —, Petőfi költeményének drama­tizált változatát. A színpadhoz — amely később más előadá­sok keretéül is szolgál — mintegy negyven díszletelemet és szereplő figurát adnak, természetesen ugyancsak , pa­pírból­­ jár hozzá egy „ren­­dezőpéldány”, benne nemcsak a szöveg, hanem az előadást segítő tanácsok, „rendezői uta­sítások”, előszóként pedig egy színháztörténeti áttekintés. A későbbi előadásokhoz már csak a díszleteket és játékele­­meket kell megvásárolni a szövegkönyvvel együtt, mert a Papírszínpad maga az előadás után összecsukható és tasak­­ba helyezhető. A János vitéz 1985 első felében jelenik meg, az Egri csillagok és a Kincs­kereső kisködmön 1931­-ban. Kisebbeknek A három kis­malac vagy a Brumi sorozat­ból A tréfás mackók jelenik meg elsőként. Ez a tervezett új játék nem­csak játszásra ad lehetőséget, hanem színház- és irodalom­­kedvelővé is avat. Egyúttal közösségi élményt is ad, ki­vált a kisebbeknek, akik csak szülői-testvéri segítséggel él­vezhetik majd. FIGYELEM! FIGYELEM! Aj­­*rERp*Híríz alatt segít? «rt eredményes tippelést 0 SPORTFOGADÁS különszáma ax INTERTOTO MAGAZIN Nagy rejtvénypályázat Főnyeremény: VIDEOTON uiici TV Kapható ax újságárusoknál és a totótokban, 7

Next