Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-26 / 148. szám
Kedd, 1984. június 26. | A RÁDIÓ MELLETT j Megszoktuk, hogy az esetek többségében hivatásos kritikusok, esztéták és más szakmabeliek beszélnek a művészetekről, zenéről, irodalomról a rádióban. Annál érdekesebb, amikor „civilek” mutathatják be lemezgyűjteményüket, szólhatnak kedvenc zeneszerzőjükről, operájukról, muzsikusaikról vagy versükről, regényükről, olvasmányélményükről, írójukról. A társadalomtudományokat művelők például nyilvánvalóan más megközelítésből értelmezhetnek irodalmi műveket, mint az írók, irodalmárok, ráadásul közük van, hivatalból kell hogy közük legyen az irodalomhoz, mint példatárhoz is, a társadalom, jelenségeinek egyik fontos viszszatükrözőjéhez. Vonzódások címmel Gombár Csaba tudományos kutatóval beszélgetett az elmúlt kedden Albert Zsuzsa, arról, mit és hogyan olvas a politológus, a politikatörténet és politikaelmélet kutatója, az MSZMP Társadalomtudományi Intézetének munkatársa. Igen kifejező a műsor címe, ezúttal kétszeresen is, hiszen egyfajta gondolkodásmódhoz, szelllemiséghez való affinitást jelzett Albert Zsuzsa választása, másrészt valóban Gombár Csaba irodalmi vonzódásairól szólt ez az ötvenöt perc, miközben egyben kikerekedett a tudós portréja, a hallgató képet nyerhetett a megszólaló személyiségéről is, amelyről csak a könyvek, tanulmányok, cikkek alapján keveset lehet megtudni. Az az ember pedig, aki itt irodalmi vonzódásairól beszélt, igen megnyerő egyéniség. Kellemesen, póztalanul, szerényen (de nem szerénykedve), hangsúlyozottan laikus irodalombefogadóként osztotta meg velünk olvasmányéleményeit. Mint mondta, össze-vissza olvas mindent, munkájából és csapongó érdeklődéséből következően, de nemegyszer fordul vele elő, hogy egy-egy szépirodalmi mű olvastán érez meg egy elméleti problémát, lát meg olyan összefüggést, amely éppen foglalkoztatja kutatásai során. Szerencsés esetben pedig az irodalmi műben jobb magyarázatot talál (vagy tán kevésbé elvontat, jobban megjelenítettet, átélhetőbbet), mint a tudományos tanulmányban. Mindezt természetesen jól kiválasztott irodalmi szemelvények szemléltették William Jay Smith, Valentyin Raszputyin, Szabó Zoltán és mások műveiből, eközben pedig olyan kérdések is terítékre kerültek, mint a szociográfia helye az irodalomban. Bizonyos, hogy a más tudományág művelőjének a literatúráról mondott gondolatai sok megszívlelendő elemet tartalmaztak az irodalom kutatói számára is. Miért érzi úgy például a politológus, hogy a nagy öregek és a fiatal tehetségek között hiányzik irodalmunkból egy középnemzedék, vagy — nyomatékosan megemlített „ízlésbeli korlátai” és az esztétikai ítélkezéstől való tartózkodása mellett — miért olvashatatlan a számára az absztraktabb irodalom, holott szakmájában nemegyszer találkozik sokkal bonyolutabb, sokkal elvontabb szövegekkel? A napokban emlékezhettünk a hét évtizeddel ezelőtti szarajevói pisztolylövésekre, amelyek kioltották a Monarchia trónörökösének életét és ürügyül szolgáltak az első világháború kirobbanásához. Az évforduló alkalmából nyilván megint felidéződnek a lelkesedő, vérszomjas jelszavakat és dalokat fújó tömegek képei, a virágözönnel búcsúztatott pántlikás bakák, aztán a lövészárkok, a kegyetlen pergőtüzek, a véres anyagcsaták, felőrlő hadműveletek. Látszólag ezt tette a Szerpentin vasárnapi adása is. Aki azonban csupán ebédfőzéshez szánta hangháttérnek Mihancsik Zsófia kitűnő műsorát, aki,hanem hamarosan nem a rántás mellett rádiózott, hanem a rádió mellett főzögetett. Alcíméhez híven ugyanis egy háború légköréről adott képet az ismeretterjesztő szerkesztőség műsora, az érzelmi kitörések, a harci lelkesedés, a tömegpszichózis gyökereit vizsgálta, elemezte. Hogyan volt lehetséges, hogy a „legkurucabb”, legnegyvennyolcasabb vidékek fiai határtalan együtérzéssel kívántak véres — és öngyilkos ?— elégtételt venni a hajdan az aradi vértanúkat kivégeztető császár-királyt ért sérelemért? Miként vált a szabadságharcot eltipró, akasztató és gyűlölt Ferenc Józsefből alattvalói szemében fokozatosan bölcs, mindent megfontolt és meggondolt uralkodó, népeinek atyja, majd esendő, személyes és családi tragédiák sorozatát elszenvedett, következésképpen szánni és szeretnivaló öregember? Mivel magyarázható az Európa-szerte felszínre törő nacionalista, sőt soviniszta őrjöngés? Miért ragadja magával a háborús hisztéria olyan értelmiségiek sorát, mint Balázs Béla, s miért annyira magányos ellenvéleményével Ady Endre vagy Babits Mihály? Már e kérdések is mutatják, hogy a Szerpentin igencsak eltért a szokványtól, s merőben újszerűen, szokatlan megközelítésben foglalkozott témájával. A válaszadáshoz eredeti gramofonfelvételek, korabeli szövegek, újságrészletek, emlékezések, színdarabjelenetek, továbbá Farkas Márton, Gerő András, Hajdú Tibor és Szabó Miklós történészek, valamint Kiss Endre filozófiatörténész segítettek hozzá. A műsor végén Hegedűs Gyula és Faragó Jenő 1916-i alkalmi darabocskájából hallhattunk részletet. A mű hatvan évvel a nagy háború után játszódik, Ferenc József és Vilmos császár múzeumban függő portréja megelevenedvén megdicséri egymást a népeiknek szerzett dicsőségért, no meg az emberiség üdvére megteremtett tartós békéért. A csattanós választ egy irredenta nóta, s a hírhedett Erika adja meg, a következő véres őrület zenei dokumentuma. Átérkeztünk hát az újabb háborúba, melynek légkörét remélhetőleg hasonlóan eredeti és színvonalas műsorban érzékelteti a Szerpentin egy következő alkalommal. őszintén irigyeltem hétfő este a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában ülőket, a Rádiószínház bemutatójának közönségét. Derültségük arról tanúskodott, hogy a ki tudja hányadik éve először megpróbált élő adás nagyobb élményt szerzett a jelenlevőknek, mint a készülék mellett hallgatóknak. Rádiótörténeti pillanatot jelentett ez az ismét felvállalt élő közvetítés, izgultak is szereplői érezhetően, ami alighanem hozzájárult az előadás lendületességéhez. Sikerükből sokat levont, hogy Bozó László a Varsón melódia nagyszerű írójának, Leonyid Zorinnak halovány darabját, a Házasságtörést vitte színre. Az élőben való közvetítést csak üdvözölni lehet, a színházi előadás feszültsége mentődik így át a rádióba a stúdiófelvétel sterilitása helyett. Repertoár-előadásként (magyarán ismétlésként), de nagyon is szívesen hallgathattuk újra a Rádiószínházban csütörtökön Csiky Gergely színművét, a Parazitákat. A színművet rádióra alkalmazta és rendezte Siklós Olga, dramaturgja Bárdos Pál volt, s külön megemlítendő a roppant rádiószerű változat két technikai munkatársa, Gajdos Ferenc és Takács Péter. A remek komédiát sikerült minden avíttságtól mentesen, vérbő lendülettel, egy percig sem lankadó humorral előadni, a kiváló szereplehetőségeket ragyogóan használták ki az érezhető élvezettel játszó színészek, kiváltképp Ráday Imre, Rutikei Éva, Mécs Károly és Sztankay István. (Józsa) Maga Nemzet Avignon 1984 Shakespeare-től a robotokig Az avignoni fesztivált — az idén harmincnyolcadik alkalommal — július 7. és augusztus 4. között rendezik meg. A direktor, Bernard Faivre d’Arcier minden erőfeszítést megtesz, hogy a fesztivál színvonalát fenntartsa, jóllehet a szubvenció egyre szerényebb. A pápai palota díszudvarában július 7-től 13-ig vendégszerepel a nagyhírű Théatre du Soleil, Ariane Mnouchkine sajátos, keleti stílusú trilógiájával, a II. Richárd, a Vízkeresz, a IV. Henrik rendezéseivel. Itt játsszák még a III. Richárdot, a Centre dramatique des Alpes előadásában, majd baletteket is bemutatnak. Emile Dubois társulata július 27-től 29-ig az Vsszeszt, a párizsi opera pedig augusztus 1-től 4-ig A hattyúk tavát és a Raymondot. A városi színházban csemegének szánták július 15. és 13. között a Vörös sál című, Antoine Vitéz rendezte Aphergisoperát. Ezt a TNP előadása, a Homburg hercege, illetve a Genfi Komédia Cseresznyéskertje követi. A karmeliták kolostorában egy spanyol és egy belgiumi társulatot várnak A játékok tucatnyi helyszínén Moliere-től Feydeau-n át Büchnerig, nem utolsósorban az egyedi produktumokig mindent játszanak. A tánc kedvelőinek Magny Marin, Régine Clopinot, Jean- Marc Matos, Michel Hellet Eghayan, Dominique Baguet, a japán Eiko és Kuma felléptét ígérik, a zenebarátoknak pedig orgonahangversenyeket, kortárs szerzőik miséit és a régi palota kolostorában jazzkoncerteket Jon Hendricks, Steve Lacy és Hélene Delavault közreműködésével. A mesterségestől az élőig címmel különös ,,bemutatót” kínálnak a Hospice Saint-Louis-ban: robotok, automaták, elektronikus szerkezetek és kitömött állatok attrakcióját. (Agácsi) NAPLÓ Gyóni Géza költő születésének centenáriuma alkalmából hétfőn emlékünnepséget rendeztek szülőfalujában, a ma már Dabashoz tartozó Gyónón. ♦ Luzsicza Lajos festőművésznek nyílik ma délután önálló kiállítása Budapesten, a Postás Művelődési Központban. Az alkotó ez alkalommal quache technikával készült tárratjai közül választott ki 32 lapot. ♦ Békéstarhoson a zenei napok keretében hétfőn az elődöntővel megkezdődött az országos zongoraverseny. Több mint 30 zeneművészeti szakközépiskolás ad számot felkészültségéről. Három magyar alkotást hívtak meg a Bergamói Filmtalálkozóra, amelyet július 3. és 18. között rendeznek meg az olasz városban. A szemlén Gazdag Gyula Elveszett illúziók: András Ferenc Dögkeselyű és Xantus János Eszkimó aszszony fázik című filmje vesz részt. Gyöngyössy Imre és Kabay Barna Jób lázadása című produkciója képviseli a magyar filmeket azon a nemzetközi filmfesztiválon, amelyet a jugoszláviai Sopotban az idén július 1. és 6. között rendeznek meg. A FILMEX Los Angeles-i filmfesztiválon július 3. és 22. között Erdöss Pál Adj király katonát című filmje vesz részt. Nemzetközi koncertet rendeztek hétfőn Pécsett. Finn, olasz és magyar együttesek léptek fel a Liszt Ferenc hangversenyteremben. Ragályi Elemérnek az IPV filmstúdióban a budapesti tavaszi fesztiválról forgatott filmje nyerte el a franciaországi Tarbes-ban rendezett nemzetközi idegenforgalmi filmfesztivál ezüst díját és a szervező-válogató bizottság serlegét. ♦ Petőfi-emléktábor nyílt meg hétfőn Aszódon. Célja, hogy a diákok mélyebben megismerkedjenek a Petőfi-életművel, a költő életével és korának művelődéstörténeti emlékeivel. Az olaszországi Terniben június 16-tól 21-ig megrendezett nemzetközi zongoraversenyen Szokolay Balázs zongoraművész második díjat kapott, s a verseny különdíjját is elnyerte. Az első díjat nem adták ki. A versenyen 150 zongorista vett részt a világ minden tájáról. Megjelent a Pesti Műsor különszáma, mely részletesen ismerteti a nyári színházi, múzeumi, komoly és könnyűzenei programokat. Nemcsak a fővárosi műsorkínálatról tájékozódhatunk a kiadvány révén, hanem a vidéki rendezvények sokszínűségéről is fogalmat alkothatunk. Természetesen a Balaton-parton lesz a legnagyobb a választék, s külön öröm, hogy a tavalyi holtszezon után júliusban ismét megnyitja kapuit a kaposvári társulat nyári színháza. Brecht Baal-ját és Vladislav Vaneura Szeszélyes nyár című kisregényének színpadi adaptációját mutatják be. Aki pedig nem a Balatonnál, hanem hazánk más táján tölti a nyarat, az a Pesti Műsor különkiadásának megyénként csoportosított műsorajánlatából válogathat. A számtalan szórakozási, művelődési lehetőség összegzésén túl a programfüzet érdekes olvasmánynak is ígérkezik. A színészekkel, rendezőkkel készített beszélgetések mind-mind a szabadtéri előadásokhoz kapcsolódnak. A lapban szereplő rejtvényt helyesen megfejtőknek pedig nagy esélyük van arra, hogy a nyár elmúltával is színpompás műsorokban gyönyörködhessenek. A főnyeremény ugyanis egy színes televízió. A színházak keddi műsora Erkel Színház: Rigoletto (Nádasdy Kálmán bér, 8 ea. 7) — Hild Udvar: Hoppolit a lakáj (8) — Fővárosi Művelődési Ház: A Budapest Táncegyüttes folklórműsora (39—9) — Lézerszínház: Az utolsó óra (6), Lézeretika (fél 8) — Pesti Vigadó: Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket — operettest (8) — Zichy-kastély: Magyar Állami Hangversenyzenekar (Nyári zenekari este 3. 8. Esőnap: 27-én a Zeneakadémián. SZEPTEMBERI ÉREMAUKCIÓNKRA felvásárolunk július 15-ig ritka, szép állapotú magyar és külföldi PÉNZ- és EMLÉKÉRMÉKET, RENDJELEKET, valamint ANTIK ÉRMÉKET, Budapest Vll., Dohány utca 1. szám alatti éremfelvevő helyünkön, naponta 10 órától 17 óráig, szombaton 9 órától 12 óráig, hétfőn szünnap. BÍZOM A NYARLTÍÁZ VÁLLALAT Nemzeti bibliográfiánk Bibliográfusnak a középkor végéig — a szó eredeti értelmében — a könyvek másolóit nevezték. Jámbor szerzetesek apró cellákba zárkózva szinte egész életüket áldozták arra, hogy mások műveit kitartó szorgalommal, az eredetihez ragaszkodó hűséggel és a betű iránti mélységes tisztelettel átörökítsék. Kezük nyomát véljük fölfedezni a gazdagon illusztrált régi kódexeken, a nagy műgonddal rótt sorokban, amelyek hajdan tanárok és papok, filológusok munkáját segítették, vagy a könyvgyűjtő mecénásokat gyönyörködtették. Napjaink bibliográfusainak tevékenysége látszólag ettől merőben eltérő: könyvek regisztrálását végzik, különféle elvek szerint rendezett katalógusokat készítenek. Holott továbbra is a könyvtártudomány (a biblográfia) névtelen szerzetesei ők, a tudomány lelkes szolgái. Hiszenjóformán nincs olyan kutatási terület, amely megállná a helyét a szakirodalom alapos és megbízható ismerete nélkül. Mindez különösen fontos, amikor az információ hallatlan mérvű növekedésével számolva, egyre inkább kell e segédtudomány szolgálatát igénybe vennünk. A kódelvmásolók utódai Aki belép azOrszágos Széchényi Könyvtár bibliográfiai osztályán abba a két egymásba nyíló szobába, ahol a retrospektív (visszatekintő) nemzeti könyvészeten dolgoznak, a munkatársak ügybuzgalmát és hozzáértését látva, nem véletlenül érzi, ezúttal valódi bibliográfusok, a kódexmásolók utódai közé került. Komjáthy Miklósné osztályvezető irányítása alatt a két világháború közötti magyar könyvészet hatalmas anyagát, mintegy 150 ezer tételt rendszereznek itt. A nyolc vaskos fólió kötetre tervezett sorozatból eddig három már napvilágot látott. Kerek hetven esztendeje, az első világháború előestéjén Kőhalmi Béla — annak idején Szabó Ervin munkatársa — riasztó füzetet jelentetett meg ,,Nincs nemzeti bibliográfiánk címmel. Holott az idő tájt még jobb volt a könyvtári helyzet, mint később, a Horthykorszak idején. Szabó Károly négykötetes Régi magyar könyvtára (közismert rövidítéssel RMK) 1473-tól követi soron a hazai nyomtatványokat. Ezt egészíti ki Petrik Géza nagyszerű gyűjteménye, amely 1712-től 1920-ig öleli föl a magyar könyvészet szinte teljes anyagát. Petri, aki a Pallas, majd a Könyves Kálmán üzletvezetője volt, saját vagyonából fedezte kiadványait, a hazai könyvtárügy szolgálatában. A felszabadulás utáni könyvészet összefoglaló gyűjteményekből, 1976 óta gépi adatfeldolgozással készült éves öszszeállításokból jól figyelemmel kísérhető. Mindeddig hiányzott viszont a két világháború közötti kor bibliográfiája. Fitz József, a Széchényi Könyvtár egykori főigazgatója megkísérelte ugyan 1936-tól a nemzeti könyvtár anyagát éves betűrendes nyomtatványban kiadni, munkája azonban 1941- ben félbeszakadt, így nemzeti bibliográfiánk — évtizedes, módszeres kutatómunka eredményeként — csak most válik teljessé. Kijavítva a hibákat A Magyar Könyvészet 1921— 1944 című jelen sorozat az Országos Széchényi Könyvtár gyűjtésére épül: a bibliográfiai adatok végén ott találjuk a könyvtár jelzetét. Ez tehát valójában a Széchényi Könyvtár korban behatárolt nyomtatott katalógusa. Éppen ezért a kiadvány külső munkatársai, lektorok és tanácsadók, s még az olvasók is meglepetéssel tapasztalták, hogy a nyomtatott változat — tartalmában és adataiban — mégsem azonos a könyvtár valóságos katalógusával. A bibliográfia készítése során ugyanis számos hibára bukkantak, ám a javítások — sajnálatos módon — nem hatottak vissza a könyvtári munkára. Az egyik hibaforrás onnan származik, hogy a két világháború között a szépirodalmi művek legtöbbjén — üzleti okok miatt — nem tüntették fel az évszámot, s a könyvtárosok utólag, szögletes zárójelben — gyakorta tévesen — pótolták azt. Ha most sikerült is kiigazítani a téves adatot, a katalógusban továbbra is hibásan áll. A héber betűs könyveknek (több mint ötszáz tétel) annak idején nem volt szakembere a könyvtárban: nemegyszer — jobb híján — a terjesztőt (a könyvkereskedőt) szerepeltették szerzőként — az volt az egyetlen latin betűs név a köteten ... Öt éven belül A jelen sorozat hű tükörképe az egész korabeli világnak. A munkatársak szorgalmának köszönhető, hogy a hazai szépirodalom (beleértve a ponyvát és a kalandregényt is) több alkotásáról sikerült kideríteni, hogy azok — az akkor divatos külföldi névhasználat (gondoljunk csak P. Howard—Rejtő Jenőre) ellenére — a magyar irodalom szerves részei. E kiadvány segítségével most jócskán ki lehetne egészíteni Gulyás Pál Magyar írói álnév lexikonát. (Bővített újrakiadása egyébként is indokolt volnak.) .Amikor például — meséli Komjáthy Miklósné — az egyik idősebb írót telefonon megkeresték, valóban tőle származik-e az általuk .,felderített”, álnéven, megjelent regény, kijelentette: „ Önök a bibligráfusok, jobban tudják azt nálam, s ha önök azt mondják, én írtam, a magam részéről készséggel vállalom ...” A Magyar Könyvészet mostani sorozatának még hiányzó négy kötete, valamint a párhuzamosan készülő mutató kötet szerkesztés alatt áll, s várhatóan folyamatosan, öt éven belül megjelenik. Nemzeti bibliográfiánk minden bizonnyal nemcsak alapmű, de további munkák ösztönzője, a társadalom-, a természet- és a technikatörténeti kutatás hiteles forrása lesz. R .I. Papírszínházat nyit a Minerva Új színház tart premiert jövőre: a Minerva Játékszerkesztőség Papírszínház címmel sorozatot kezd meg. A Papírszínház színpadának mérete: csaknem ötven centi széles, 22 centi magas és 54 cm mély. Ez a színpad többféle előadásra — repertoárra! — is alkalmas. Elsőként a János vitézt lehet majd játszani — a szó mindkét értelmében —, Petőfi költeményének dramatizált változatát. A színpadhoz — amely később más előadások keretéül is szolgál — mintegy negyven díszletelemet és szereplő figurát adnak, természetesen ugyancsak , papírból jár hozzá egy „rendezőpéldány”, benne nemcsak a szöveg, hanem az előadást segítő tanácsok, „rendezői utasítások”, előszóként pedig egy színháztörténeti áttekintés. A későbbi előadásokhoz már csak a díszleteket és játékelemeket kell megvásárolni a szövegkönyvvel együtt, mert a Papírszínpad maga az előadás után összecsukható és tasakba helyezhető. A János vitéz 1985 első felében jelenik meg, az Egri csillagok és a Kincskereső kisködmön 1931-ban. Kisebbeknek A három kismalac vagy a Brumi sorozatból A tréfás mackók jelenik meg elsőként. Ez a tervezett új játék nemcsak játszásra ad lehetőséget, hanem színház- és irodalomkedvelővé is avat. Egyúttal közösségi élményt is ad, kivált a kisebbeknek, akik csak szülői-testvéri segítséggel élvezhetik majd. FIGYELEM! FIGYELEM! Aj*rERp*Híríz alatt segít? «rt eredményes tippelést 0 SPORTFOGADÁS különszáma ax INTERTOTO MAGAZIN Nagy rejtvénypályázat Főnyeremény: VIDEOTON uiici TV Kapható ax újságárusoknál és a totótokban, 7