Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-06 / 131. szám

4 ­r Az együttműködés korsze­rűsítésének lehetőségei a ter­melői szolgáltatásoknál címmel országos konferencia kezdő­dött kedden Székesfehérvá­rott. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, a SZOT, a Hazafias Népfront, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara és több tudományos egyesület által rendezett há­romnapos tanácskozás célja a vállalatok egymás részére nyújtott szolgáltatásainak, a háttéripari tevékenység hely­zetének vizsgálata, az együtt­­működés fejlesztési lehetősé­geinek a megvitatása. A konferencia első napján elhangzott előadásokban és hozzászólásokban megállapí­tották, hogy a vállalatok és szövetkezetek egymás részére nyújtott szolgáltatásainak színvonala elmarad a népgaz­daság fejlettségének szintjétől, s ez jelentős veszteségek for­rása. A vállalatok a termelést kiegészítő, segítő, kiszolgáló tevékenységek szinte áttekint­hetetlenül széles skáláján önellátásra rendezkedtek be. Jelentős létszámot, irányító apparátust és eszközt hasz­nálnak fel­ szerszám- és alkat­részgyártásra, karbantartási és javítási feladatok ellátásá­ra, munkásszállításra, készle­tezésre, raktározásra, m munka- és üzemszervezésre, szociális és jóléti intézményeik üze­meltetésére. Az iparban dolgo­zó fizikai munkások csaknem felét nem az alaptevékenység­ben foglalkoztatják, a szak­munkások negyede pedig kar­bantartást végez. A vállalatok szolgáltatási önellátásra való berendezke­désének oka a kooperációs kapcsolatoktól való tartózko­dás és a­ biztonságra való tö­rekvés. Jelenleg ugyanis még igen gyér azoknak a gazdál­kodó egységeknek a száma, amelyek gyors, pontos és ha­tékony termelői szolgáltatást tudnak nyújtani. Az Ipari Minisztérium ezért az Állami Fejlesztési Bankkal közösen pályázatot hirdetett termelési szolgálta­tást végző kisvállalkozások alapítására. Termelői szolgáltatások, háttéripar Szeged, Szolnok, Eger összeköttetése A távlati közúthálózat-fej­lesztési koncepció dél-ma­gyarországi regionális vitáját kedden rendezték meg Szege­den a Hazafias Népfront vá­rosi székházában. A tanács­kozáson Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyék közleke­dési szakemberei és a kérdés­sel foglalkozó népfrontakti­­viták vettek részt. Az eszmecserén hangsúlyoz­ták, hogy a több változatban elkészült távlati közúthálózat­­fejlesztési koncepció főbb vo­násaival, az országot a fővá­ros elkerülésével észak—déli, illetve kelet—nyugati irány­ban átszelő úthálózat kiépíté­sével egyetértenek. Fontos azonban — mutattak rá a szakemberek —, hogy az út­hálózat fejlesztésénél a lehe­tőség szerint vegyék figyelem­be a meglevő utak nyomvo­nalát, s ahol lehet, ezeket az utakat korszerűsítsék, széle­sítsék. Az országot átszelő nyugat—kelet irányú hálózat kiépítéséhez feltétlenül "szük­séges az új Duna-hidak meg­építése a folyó középső és alsó szakaszán. Támogatták a résztvevők Szeged, Szolnok, Eger észak—déli irányú köz­vetlen összeköttetésének meg­teremtését is. Növekvő érdeklődésre számítva Negyven kilométernyi kerékpárút építését javasolják Félidejéhez érkezett­ a bu­dapesti­ kerékpárút-hálózat ezredfordulóig szóló fejleszté­si tervének kidolgozása­ Az­­alkotók,­ a Budapesti Város­­építési és Tervező Vállalat mérnökei eddigi terveiket, el­képzeléseiket kiállításon mu­tatják be, amelyet a Magyar­­ Urbanisztikai Társaság szék­­házában kedden nyitott meg Barna Gábor, a társaság fő­titkára. Elmondta, hogy a je­lenlegi kerékpárforgalom még neo­ indokolná a­­ nagyarányú fejlesztést, de máris tapasz­talni tervet, hogy megélénkült a budapestiek érdeklődése a kerékpáros túráik­ iránt. Budapestnek jelenleg mind­össze 10 kilométer hosszú ke­­rékpárút-hálózata van, s a tervezők most további 40 ki­lométeres szakasz kiépítését javasolják, főleg a fővárostól kivezető utak mentén. Szük­ségesnek tartják, hogy a lakó­telepeken is kiépítsék a ke­rékpárutakat, az iskolák, ABC-áruházak, a piacok és a gépkocsiparkolók szomszédsá­gában pedig kerékpárparkoló­­kat és -tárolókat létesítsenek. Hasonlóképpen gondoskodni kell e­­kétkerekű járművek kar­ban­tartását és javítását szolgáló szervizhálózat kiépí­téséről is. A­ kiállítás megnyitását kö­vető vitában elhangzott a Fő­városi Tanács közlekedési fő­­igazgatóságának a javaslata: a peremkerületekben kialakított nagy autóparkolókat haszno­sítsák a hét végi kerékpártó­rák kiinduló állomásaként is. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mivel foglalkozik a Vadex? Több mint 30 millió dol­lárt jövedelmez évente a ma­gyar vadászat és vadgazdálko­dás. Az eddig egyeduralkodó MA VAD mellett 1984. január 1-én önálló exportjogot ka­pott a Mezőföldi Állami Erdő­­és Vadgazdaság. Vadex néven a Buda Penta Hotelben nyi­tottak irodát. A Vadex iroda­vezetőjét, Vas Gábort arról kérdeztük — mivel foglalko­zik, hogyan veszik fel a ver­senyt a piacot eddig uraló nagyvállalattal, a MAVAD- dal? — A külföldi vadászok fo­gadása mellett foglalkozunk élő- és lőttvadexporttal. A mezőföldiek vadászterülete 45 ezer hektár. A bőséges fácán­vadászatokról a mezőföldiek soponyai fácántelepe gondos­kodik, de van itt mesterséges vadkacsa-tenyésztelep és egy apróvadfeldolgozó üzem, amely évi egymillió fácánt, vadkacsát dolgozhat fel kony­hakészen.­­ Hogyan hasznosítják az üzemet a nyári „uborkasze­­zonbarr­­a vadászati tilalmi időben? — Nyáron sem pihen a fel­dolgozó üzem, ilyenkor kony­hakész halat csomagolunk ex­portra. Építettünk egy ötven vagonos hűtőházat, itt az ex­portra szánt szarvast, őzet, vaddisznót tároljuk. — A MAVAD-nak ,,bejára­tott ügyfélköre’’ van, hogyan törnek be a külföldi piacra? — Komoly propagandamun­kával. Áprilisban Düsseldorf­ban rendeztünk bemutatót, magyar vadászati és termé­szetfilm vetítésekkel, filmet mutattunk be a VADEX ven­déglátó bázisáról, a Penta Ho­telről és elmondtuk milyen szolgáltatásokkal várjuk leen­dő ügyfeleinket. Hasonló be­mutató volt Münchenben a Bajor Vadászati Múzeumban, a Grazi Vásáron, legutóbb pe­dig Olaszországban Goriziá­­ban.­­ A klasszikus vadászsze­zon szeptemberben kezdődik, a szarvasbőgéssel, így az önök januári bemutatkozása a va­dászati szezon végére esett. Milyen az első félév mérlege? — Való igaz, hogy február végével a vadászati idény vé­get ért. Az őzbakvadászat vi­szont kitűnően sikerült. Eddig 100 vendégvadászt fogadtunk és háromszázötvenezer nyu­gatnémet márka bevételünk volt. A lőtt vadexport egymil­lió márkát eredményezett. — Az eddigek olyan vadász­­programok, amit évek óta a MAVAD-nál is megkaptak az idelátogató külföldiek. Tervez­nek exportra programokat? — A Vadex elnevezés — folytatta Vas Gábor irodave­zető — tulajdonképpen nem vadexportot "jelent, hanem exkluzív vadászati programo­kat. Már most fogadunk ven­dégeket olyan ötnapos túrák­ra, amelyeknek nem kizárólag a vadászat a központi prog­ramja. Köztudott, hogy a va­dászok többnyire férfiak és szenvedélyüknek magányosan hódolnak. A mi ajánlatunk­ban a vadászat mellett mú­zeumlátogatások, rezervátu­mok megtekintése, pince­par­­­ti, erdei kocsikázás szerepel, ahova a vadászvendég elhoz­hatja a feleségét is. Nyáron kiegészítő gyermekprogramok­kal bővíthetjük ezt a túrát, ahol a gyerekek horgászhat­nak, vagy fényképezhetik az erdei állatokat. Nem papíron szeretnénk exkluzív progra­mokat szervezni, erre a garan­cia, hogy együttműködő part­nereink a leghíresebbek az országban, a Gemenci, továb­bá a vadállományáról híres gyulaji, a budavidéki és a mezőföldi vadgazdaságok. Kü­lön érdekesség, hogy ameny­­nyiben a vendégvadásznak három napon belül nem sike­rül meglőnie a kívánt trófeás vadat, akkor a szolgáltatáso­kért nem kell fizetnie. — baráti — Mssk­ Nomzi'! Jövőbe látóan, demokratikusan Napirenden a hosszú távú vállalati fejlesztés Kétnapos tanácskozás kez­dődött kedden a vállalati stra­tégiai tervezésről az Országos Vezetőképző Központnak és a Magyar Kereskedelmi Kama­rának a szervezésében. A ren­dezvényre külföldi szakértőt, az amerikai Thomas Naylor professzort, a Duke Egyetem tanárát is meghívták. Az első két előadó a két házigazda intézmény vezető munkatársa volt: dr. Zányi Jenő, a ka­mara alelnöke és dr. Csath Magdolna, az OVK oktatási igazgatója. A stratégiai terve­zés hazai eredményeiről tájé­koztatták a vállalatvezetőkből álló hallgatóságot. Dr. Zányi Jenő hangsúlyozta, hogy a gazdasági környezet gyors változása ellenére is igen nagy szükség van a hosszú távú, előrelátó tervezésre. Dr. Csath Magdolna azt fejtette ki, hogy a vállalatoknak maguknak kell dönteniük jövőjükről. A legtöbb helyen a tervezés for­malizált folyamat, de mindin­kább arra van szükség, hogy a vezetés mindannyiszor stra­tégiailag megalapozottan hoz­za meg döntéseit. Újkeletű kérdéskörnek számít a veze­tés demokratizálódásának, a vezetőválasztásnak, illetve a hosszú távú tervezésnek a vi­szonya. Dr. Tolnai Lajos, a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazga­tója előadásában a gyár el­múlt másfél évtizedes gazdál­kodásának és a kapcsolódó stratégia változásainak folya­matát elemezte. A kezdetben csak műtrágyát előállító vál­lalat két nagy szakaszban bő­vítette profilját, s lett Közép- Európa legnagyobb PVC-gyár­­tója; a hazai műanyagfogyasz­­tás bővülése tette szükségessé először a kereskedelmi rész­­stratégia kidolgozását. A vi­lágpiaci változások, az ener­giahordozók drágulása, illetve a gyár tőketerheinek erőtel­jes növekedése az úgynevezett válságstratégia alkalmazását igényelte. A cég ennek követ­keztében képes volt elkerül­ni, hogy a veszteséges vállala­tok közé sodródjon, sőt, ma már jó közepesnek számít. Ki­dolgozták az úgynevezett in­novációs stratégiájukat, meg­keresték azokat a csomópon­tokat, ahol szakmai tapaszta­lataik a legoptimálisabbak, s azokat, amelyeknél a műsza­ki-technológiai fejlődés a leg­jobbnak­ ígérkezik. E kettő összevetése alapján tervezték meg anyagi, szellemi erőik hosszú távra összpontosítását. Vegyipari nagyüzem ma már a Hungária Műanyagfel­dolgozó Vállalat, igazgatója Dr. Fehér Erzsébet a gyári történelemben bekövetkezett ,,fordulat évétől” ismertette a fejlődést. Akkor — noha nem volt ilyen — csődeljárást lehe­tett volna indítani a vállalat ellen. A cég új vezérkara több részstratégiát felállítva ter­vezte meg a Hungária jövőjét, a műanyagfogyasztás nemzet­közi tendenciáját, a felhaszná­lási területek bővülését, a hosszú távú alapanyag-kínála­­tot vizsgálták meg. Ezekre alapozva hajtották végre hosz­­szú távú gyártás- és gyárt­mányprofil-korszerűsítésü­­ket; tervezték meg­­szakem­berszükségletüket; állították össze jövedelmi és környezeti prognózisukat. A több mint egy évtizedes munka eredmé­nye, hogy ma jövedelmezően gazdálkodó, perspektivikus cég a Hungária. A vállalati szervezet műkö­dési köre, autonómiája, ma­gatartása, cél- és eszközrend­szere a Taurus stratégiájának néhány fontos területe. Ezeket elemezte Dessewffy Olivér, a gyár főosztályvezetője. Kifej­tette, hogy a stratégia vala­mennyi összetevőjének egy­idejű változtatása többnyire szükségtelen, a gazdasági fo­lyamatok adják az aktualitá­sát hol az egyik, hol a másik módosításának. .Az autonómia például sokáig ..érintetlen” volt, mert a vállalat ezt mint külső körülményt fogta fel. Ma már az a mérvadó, hogy a cég szükség szerint terjessze ki működési határait — akár külföldre is. Például úgy, hogy érdekeinek megfelelően közös vállalatot alapít. A prognózis is részstratégia: ma a gumiön­­tési eljárásra fölkészül a Tau­rus, de csak szűkebb gyártási területen vezeti be. Így­ lesz­nek ismereteik akkorra, ami­kor a nemzetközi piacon öt vagy tíz év múlva megnő az igény az így készülő termékek iránt. A stratégiai tervezés lehető­ségeiről tartott előadást a ren­dezvény amerikai vendége, Thomas Naylor, aki ma, a ta­nácskozás második napján ke­­rekasztali megbeszélésen vitat­ja meg nézeteit a magyar vál­lalati szakemberekkel. (8­1.) Magyar borév Dollárban számolva négy­szer annyi értékű magyaror­szági bor jut el a finn vá­sárlókhoz, mint amennyi vod­ka érkezik az északi ország­ból a magyar piacra. Egye­bek közt erről volt szó a finn­országi OY­ALKO AB cég tegnapi tájékoztatóján, ame­­ l­y finn vodka lyet a sajtó képviselői és meg­hívott szakemberek számára tartottak. A skandináv vál­lalat, amely hazánkban első­sorban a Finlandia elnevezé­sű vodkáról ismert, fehér és vörös bort, valamint tokaji aszút és barackpálinkát vá­sárol Magyarországról. Az ALRO képviselője, Adrián Donner elmondta, hogy vá­lasztékbővítéssel szeretnék nö­velni magyarországi forgal­mukat. A kétfajta, jelenleg is kapható finn vodka mellett hamarosan szállítanak a Dream nevű, csökkentett al­koholtartalmú, kókusszal és kávéval ízesített italból is. A SIÓFOK ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ felvételre keres a nyári időszakra bolti eladókat és pénztárosokat Lakás-hozzá­j­ár­ulást fizetünk. Valamint éves állásra HÚSIPARI ELADÓKAT. Jelentkezni lehet: a Sió Áruház igazgatójánál és az áfész kereskedelmi osztályán. Cím: Siófok, Kálmán Imre sétány 1. ................................ ...i.,, ,i Normandia, 1944 „DÉL-ANGLIA egyetlen nagy katonai tábor volt, zsú­folva katonákkal, akik a vég­ső szót várták az indulásra. A magasra feltornyozo­ kész­letek és felszerelés átszállítás­ra várt a La Manche másik oldalára. A kormány kijelölt egy határvonalat, amelyen túl engedély nélkül senki nem mehetett. Minden külön tá­bort, laktanyát, járműparkot és alakulatot gondosan beje­löltünk térképeinkre. A csa­patok mozgását úgy dolgoztuk ki, hogy a berakodást helyre pontosan akkor érjenek, ami­kor a hajók fogadni tudják. A legdélibb táborokat, ame­lyekben a rohamcsoportok gyűltek össze, szögesdróttal vettük körül, hogy egy katona se hagyhassa el a tábort, mi­után a támadás rá vonatkozó részéről már eligazították. Az egész hatalmas sereg feszült volt, mint egy felhúzott rugó, és valóban az is volt — egy nagy emberi rúgó, amelyet fel­húztak arra a pillanatra, ami­kor energiáját fel kell szaba­dítani, és minden idők leg­nagyobb partraszállító had­műveletében átszeli a La Manche-t.” Dwight D. Eisenhower tá­bornok, a szövetséges partra szálló haderő főparancsnoka jegyezte fel emlékirataiban e szavakkal azt a feszült vára­kozást, amely a második front megnyitását, az angol­szász csapatok észak-francia­országi, normandiai invázióját megelőzte. A „D day” (ezzel az angol kifejezéssel vonult be az esemény a második vi­lágháború történetébe), 1944. június 6-nak hajnalán jött el. Több hónapos előkészület után, melynek során a szö­vetséges légierő és a francia ellenállás összehangolt akciói megbénították a partközeli vasúti csomópontok működé­sét, hogy megakadályozzák vagy legalábbis lelassítsák a német utánpótlást, mozgásba lendült a hatalmas katonai gé­pezet. A hajnali órákban két hullámban több mint ezer re­pülőgép bombázta a németek parti állásait, miközben ötezer hajóegységből álló szövetséges flotta közeledett a normandiai partokhoz, katonákkal, harc­kocsikkal, tüzérséggel és nagy mennyiségű hadianyaggal. Kö­zel száz kilométer szélesség­ben öt partszakaszon indult meg a partraszállás és a meg­szerzett hídfőkből az „atlanti fal " megtámadása. Az első napon —­ tízezer halott és sebesült árán — mintegy két­százezer angolszász katonát sikerült partra tenni. Az utánpótlást a szövetségesek mesterséges kikötők telepíté­sével oldották meg, ezek a mulberryk lehetővé tették, hogy a szállító hajók nagy ré­sze az időjárástól és tenger hullámaitól védve rakodhas­son ki. AZ OVERLORD fedőnevű akció hosszas huzavona után valósult csak meg. Az ame­rikai hadügyminisztérium hadműveleti osztálya már 1942 elején kidolgozta a Round-up tervet, amely 1943 közepére tervezte a Franciaország elleni inváziót, s addig is — a Szov­jetunió támogatására — egy kisebb partraszállást az 1942-es évre. Churchill angol miniszterelnök és munkatársai azonban arra törekedtek, hogy a szövetségesek ne a főhad­színtéren vívják meg a döntő ütközetet, hanem előbb a mel­­lékhadszíntereken gyöngítsék meg az ellenséget. A brit ve­zetők a Földközi-tenger térsé­gét tartották erre a legalkal­masabbnak: partraszállást Francia Észak-Afrikában, a németek által megszállt terü­letek perifériáin vívott kisebb­­nagyobb ütközeteket, az anti­fasiszta ellenállási mozgalmak föllendítését és csak ezután a döntő hadművelet kikénysze­rítését. (Churchill szívós kitar­tásával végül elérte, hogy a menetrend az ő elképzelései szerint alakuljon.) Az ameri­kaiak ezzel szemben egy Né­metország elleni gyors, erő­teljes had­járatot láttak szük­ségesnek, hogy mielőbb térd­re kényszerítsék Hitlert és így erőiket az­ érdekeik szempont­jából fontosabb Távol-Kelet­re összpontosíthassák. A MÁSODIK FRONT meg­nyitása korántsem maradha­tott a két nyugati szövetséges ügye, hiszen alapvetően érin­tette a Szovjetuniót, amely 1941 nyarától a háború fő ter­hét viselte. A szovjet vezetés és személy szerint Sztálin is a német támadás kezdetétől szüntelenül követelte a má­sodik front megnyitását. A franciaországi hadjárat ismé­telt elhalasztása és helyette a nyugati szövetségesek hadere­jének más hadszíntereken — Észak-Afrikában, Szicíliában, majd Dél-Itáliában — nem egyszer okozott feszültséget az antifasiszta koalíció tagjai kö­zött, de 1942-re világossá vált, hogy a Szovjetunió képes ki­tartani a roppant német nyo­mással szemben a második front nélkül is, s hogy csa­lódása ellenére nem gyengíti, hanem erősíti kapcsolatait a nyugati szövetségesekkel. Az átmeneti válságokra jellemző például az 1943 nyarán folyt üzenetváltás. A szovjet hadve­zetés élesen tiltakozott amiatt, hogy a májusi washingtoni úgynevezett Trident konferen­cián Churchillnek sikerült ke­resztülvinni az Overlord elha­lasztását 1944 tavaszára. A brit miniszterelnök megpróbálta megnyugtatni a moszkvai ve­zetést a szovjet háborús teher­viselés méltatásával, az Olasz­ország elleni hadjárat kecseg­tető következményeivel, az in­­váziós előkészületek nehézsé­geinek hangoztatásával. ..ön azt írja nekem — válaszolta a szovjet főparancsnok —, hogy teljes mértékben megérti csa­lódásomat. Ki kell Önnek, je­lentenem, hogy itt nem­ egy­szerűen a Szovjet kormány csalódásáról van szó, hanem arról, hogy megmarad-e a szö­vetségesek iránti bizalma, ami­lyet ily súlyos próbává tesz­nek. Nem szabad megfeledkez­­ni arról, hogy­ Nyugat-Európa és Oroszország megszállt terü­letein sok millió élet megmen­téséről, továbbá arról van szó, hogy csökkentsék a szovjet se­regek óriási áldozatait, ame­lyekhez képest az angol—ame­rikai csapatok veszteségei nem számottevőek.” Az 1943. esztendő őszére csökkent a feszültség, első­sorban a szovjet hadsereg katonai sikereinek — a kursz­­ki győzelem hatására. Meg­kezdődtek az Overlord előké­születei, amelyek az októberi moszkvai külügyminiszteri­­konferencián és a három nagy, Sztálin, Roosevelt és Churchill teheráni tárgyalásain is­ előtér­ben álltak. A szövetségesek bonyolult elterelő akciókat terveztek, hogy megtévesszék a náci hadvezetést a második front helyét illetően. A VILÁGTÖRTÉNELEM addigi legnagyobb méretű partraszálló hadművelete volt az Overlord — mutat rá­­Juhász Gyula történész —, „de ite­m a második világháború döntő csatája”. Sikere nem lett volna el­képzelhető a keleti fronton le­zajlott események nélkül, a moszkvai, a sztálingrádi, a kurszki csaták, a Vörös Had­sereg háborút eldöntő győzel­mei nélkül. J. Gy. Szerda, 1984. június 6. Emlékezés a lidicei tragédiára Békenagy­gyűlést tartottak kedden Szegeden a Tisza parti lidicei emlékkövet övező parkban. A rendezvény szó­noka Fodor István, az Or­szágos Béketanács tikára volt. Felszólalt Jaroslav Musilek, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság budapesti nagy­követ­ségének tanácsosa, a buda­pesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ igaz­gatója is. A nagygyűlésen kegyelettel emlékeztek meg a második világháború egyik tragikus eseményéről, a fasiszták által 42 évvel ezelőtt földig lerom­bolt csehszlovákiai falu. Li­dire áldozatul esett lakóiról. A rózsa­kerttel övezett lidicei emlékkőnél a helyi párt-, ál­lami és társadalmi szervek, valamint a budapesti csehszlo­vák nagykövetség képviselői helyezték el a kegyelet virá­gait

Next