Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-08 / 133. szám
6 Az iskolaépítés nagy öregje Néhány vonás Kismarty-Lechner Kamill munkásságához MINDHIÁBA KERESTEM munkásságának leírását a Modern Építészeti Lexikonban. Pedig az éppen hetvenesztendős mestert életútja során sokan támadták, sokan bírálták és sokan lelkesedtek elképzeléseiért: személyisége, építészete nem hagyta nyugodni a kedélyeket. Épületei, amelyeket megtervezett, s meg is épültek, látványukkal önmagukért beszélnek. De beszédtémára adnak okot azok a bámulatos tervei, amelyek viszont nem valósultak meg. Azt mondják róla, több új utat keresett," mint a svájci Alfred Koth, akinek híre bejárta a világot. Ő a magyar iskolaépítés nagy öregje, aki európai távlatokban is értékelhető. Csak addig érdekli egy-egy feladat, amíg megoldja — vallja szerényen, tétlenségre ítélt nyugdíjas napjait morzsolva. S tőle tudom, 40 iskolatervéből mindössze 10 épült meg ... Három napon keresztül kiállítás volt látható a Magyar Építőművészek Szövetségének dísztermében, Négy évtized iskolatervezési munkái címmel. A közszemlére tett fotók, rajzok és tervek Kismarty-Lechi, sr Kamill építész szerteágazó és figyelemre méltó munkásságát voltak hivatva reprezentálni, sejtetni egy konok, tökéletességre törő, örökös áldozatokat vállaló életmű nagyságát. . Kismarty-Lechner Kamill híres építészdinasztia sarja. 1936-ban kapott építészmérnöki diplomát. Első tervpályázatát 19 éves korában nyerte meg; kiállításon 1935-ben szerepelt először. Népi építészeti és népművészeti kutatásokra 1937-ben és 39-ben kapott ösztöndíjat, járt a Nyírségben és behatóan tanulmányozta a Kalocsavidéket. Az iskolaépület és a nevelés kölcsönhatásával 1939 óta foglalkozik, talán nemzetközi viszonylatban is elsőként ismerve fel a kérdés fontosságát. Véleménye szerint az iskolaépület nevelési eszköz, amely segíti vagy akadályozza a pedagógus munkáját; pszichikai hatása óriási jelentőségű, mert állandóan hat a környezetre, esztétikai megjelenésével, funkcióbeli kötöttségeivel, színeivel, formáival, hangjaival, szagával, világítási módjával egy állandó — jó vagy rossz — idegállapotot eredményez. Szerepet játszik a g gyermek érzelmi világának, közhangulatának, közérzetének kialakításában... 1938-AT ÍRTAK, amikor egy eendő komplex nevelési intézmény igazgatójelöltje európai s amerikai kutatóútjáról taztérve az ott látott épületmegoldásokkal pedagógiai szempontból nem volt megelégedve, alaposan kifogásolta azok megoldását. Ez kényszerítette arra az építésztervezőt, Kismartyt, hogy az iskolaépületet pedagógiai eszközként nézze, s erre keressen építészeti megoldást. Ekkor győződött meg arról, hogy nekünk, magyaroknak legalább annyira kötelességünk gondolkozni és kezdeményezni, mint a nagy népeknek. Ez idő tájt készült el összefoglaló tanulmánya is, de az elvek gyakorlati megvalósítását elsöpörte a háború. Első gyakorlati feladata a szabadkai óvónőképző iskola volt, ahol is meglevő épületet kellett e célra átalakítania. Új alaprajzi megoldást dolgozott ki az internátusnál, amely ott a haladó pedagógusok vezetése mellett bevált, mint nevelő építészeti rendszer. Ő tervezte — az akkori szokásnak megfelelően — a belsőket, a beépített és önálló bútorokat, még a csillárokat is . .. Később az óvónőképzőt Miskolcra helyezték át. 1946-ban társadalmi munkában tervet készített egy korszerű és újszerű épületre. Két év múlva ennek alapján kapott megbízást a nyolc tantermes szikszói iskolára. Ekkor született meg a zsibongó elve, az oldalvilágítása, a szabadba kijelentő tágas tévé, ahonnét a tantermek nyílnak. A teljesen szokatlan megoldás — amely azóta határainkon túl is lelkes hívekre talált — azonnal jóváhagyást nyert az előrehaladást felismerőktől, s az épületet Európa legkorszerűbb iskolájaként emlegették. PÁLYÁZATOKON, miután a konzervatív, majd a nyugati mintákat elvetette, nem kaphatott helyezést a kétszintes, tágas, világos és sokféle célra használható csarnokzsibongó megoldásaival, majd tizenöt évig. Pedig egy barátságosabb és levegősebb iskolatípus kialakítása már akkoriban is megfontolandó volt. Csak az 50-es évek közepén vált lehetővé a soroksári Sodronyos utcai, nyolc tantermes iskola megépítése. Egy év múlva a másodpéldány, a Kőbányai úti iskola következett, de a támadó tervbírálat majdnem megakadályozta annak megvalósítását. Felavatásakor mégis a legjobban bevált iskolatípusnak mondták. A tatabányai kertvárosi nyolc tantermes, oldalzsibongos iskolában úszó lépcsőt, s a padlóig érő kilátóablakok előtti szép vonalú ipari formát képviselő korlátradiátort vezetett be. A nagyobb mélységű, haránt tantermek természetes megvilágítására négyféle saját megoldást dolgozott ki. A csepeli Szárcsa úti iskolánál a középzsibongós típus után ismét egészen eredeti térszervezéssel találkozunk: az egyoldali, lépcsős megvilágítási rendszerű, haránttantermes, oldalzsibongós többszintes iskoláéval. A lépcsőzetes metszetek kialakítása, a harántvázas tantermek lépcsős visszaugratása a jó térhatás és kis belső magasság mellett kiváló megvilágítást ad. Az újszerű élménnyel ható iskola csak tizenöt évvel a gondolat felvetése után születhetett meg, de még mindig elsőnek az egész világon. A kaposvári héjszerkezetű gimnázium trilaterális megvilágítási rendszerével azonban csak terv maradt — pedig világszám lehetettvolna. A megépült gimnázium az őt traktusos rendszer első ismert hazai megnyilvánulása: igen jó akusztikájú csarnokzsibongó, benne talajba futó télikert, egy kertesített belső udvar, a látványos ,,ördöglépcső”, és a norrmatívánál nagyobb tornaterem kiharcolása jellemzi az 1960—63 között készült épületet. TAPASZTALATAIT ÖSSZEGEZVE mindig részletesen kitér a tantermek, ablakok, természetes világítások, táblafajták stb. pszichikai hatásának kutatási eredményeire, s a jövő iskolaépítésének problémáira, amelyek ma sem hagyják nyugodni. Tudatában van annak, hogy ha ő maga 1961 -ben egyedül nyolc nem külföldi típusú új megoldást tudott bemutatni, akkor a magyar építészek ennek sokszorosára képesek. Miért tipizálják hát a ferenc-józsefi maradi, oldalfolyosós iskolát? — szegezte kollégáinak a kérdést immáron két évtizeddel ezelőtt. Nagyméretű tornatermek méretelemzése címen elveket és iskolaterveket publikált 1968-ban, így a minden tanteremhez szükséges szertár-tanárit, a csoportzsibongót, a többcélúan felhasználható zsibongók hangzsilip elválasztását, a tribünös, nagyméretű tornatermek szükségességét hirdette. Munkái között külön érdekes a telek szűk volta miatt, udvarnyerés céljából lábakon álló VII. kerületi, Alsóerdősor utcai 16 tantermes iskola, amely immáron két évtizede épült. Mindössze két, kétszintes zsibongóra van szervezve az épület, amelynek speciális újítása a homlokzati ablakrér megoldása: az összefüggő üvegfelület óriási tükörként jelentkezik a városképben. 1971-ben már egészen más probléma kötötte le figyelmét. Lehet-e kifejlesztett épülettípus-szerkezetre kellemes lakótelepet építeni, s az egy szerkezettel iskolát is létesíteni? Bravúros választ adott a Bécs déli városrészének rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton. Az ő tervében a típus-magasházakban iskola, illetve főiskola is helyet kapott. A szellemes és látványos ,,Tannenbau"toronyházak, azaz karácsonyfához hasonló, 30 emeletes kúpok különböző csoportosítása alaposan megmozgatja a rajzokat szemlélő ember fantáziáját a jövő városának igézetével. Nem ő nyerte a pályázatot, de a nyugati szakirodalom elismeréssel közölte tervét. . . MERÉSZ KEZDEMÉNYEZÉSEI, ötletes, fantáziadús javaslatai, egyedi építészeti megoldásai nemcsak kísérletek voltak — bizonyítható ez terveinek, épületeinek gondos átvizsgálásával —, hanem komoly eredmények, hiszen ezek nagy része már általánosan elterjedt. A kiállítás maga pedig szocialista iskolaépítészetünk egy sokat kezdeményező, új utakat nyitó részének dokumentuma. Az iskolaépítés mindig újat kereső ,,feltalálójának"’ tekinthető Kismarty- Lechner Kamill munkásságát jelképező bemutatóról kiszorultak a más építészeti területen készült alkotásai, így lakás, színház, uszoda, képtár, nyaraló, kazánház, templom és bútortervei. De építészete így is értékes példaként szolgálhat mindannyiunk számára. Kurcz Béla A „lépcsős” csepeli iskola A Magyar Média kifogástalan külföldi BÉLYEGEKET, BÉLYEGGYŰJTEMÉNYEKET, RÉGI LEVELEKET, LEVELEZŐLAPOKAT keres export céljára Írásbeli tájékoztatást név, cím, telefonszám megadásával, továbbá a gyűjtemény rövid ismertetésével és az eladási ár megjelölésével kérünk. Címünk: MAGYAR MÉDIA Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat, Budapest, Postafiók 379. 1393. Magyar Nonszol Össze kell hangolni a közutak és a települések fejlesztését Az országos közúthálózat fejlesztési koncepcióját csütörtökön együttes ülésen vitatta meg a Hazafias Népfront budapesti, illetve Pest megyei várospolitikai munkabizottsága. Pápay Zsolt, a budapesti munkabizottság elnöke bevezetőjében emlékeztetett rá, hogy a Hazafias Népfront Országos Elnöksége és a Közlekedési Minisztérium széles körű vitára bocsátotta az UVATERV és a Közlekedéstudományi Intézet előzetes fejlesztési koncepcióját. A tervezetet azóta az ország több nagy városában megvitatták a szakértők és a közlekedés kérdései iránt érdeklődők, s javaslataikat, észrevételeiket eljuttatták az illetékes hatóságoknak. A csütörtöki tanácskozáson újabb vélemények kerültek a felszínre. A végleges tervek 1995 első felében készülnek el. Annak érdekében, hogy tartalmuk minél inkább tükrözze a közvélemény szempontjait, az elmúlt hetekben háromszáz kérdőívet juttattak el különböző helyekre. A jelenlegi közúti hálózat immár nem képes kielégíteni a megnövekedett forgalmi igényeket. Ez annál inkább gondot okoz, mert számítások szerint az ezredfordulóra megkétszereződik a forgalom sűrűsége. Ahhoz azonban, hogy az úthálózat színvonala elérje a kívánatos mértéket, több milliárd forintra lenne szükség. Csak így érhető el, hogy növekedjék az utak áteresztőképessége, megszűnjön „Budapest-centrikusságuk”, s közvetlenebbé váljon a Duna és a Tisza közötti kapcsolat. A vitában felszólalók közül többen szorgalmazták, hogy az igények meghatározásakor ne a népgazdaság pillanatnyi teherbíró képességéből induljanak ki, hanem a hosszú távú társadalmi, politikai és kereskedelmi érdekből. Megemlítették, hogy a nemzetközi áruforgalomban és a turizmusban az eddigieknél élénkebben bekapcsolódni csak akkor tudunk, ha az úthálózat és a kiszolgáló létesítmények megfelelően gyarapodnak, bővülnek. Kiemelték a vasúti átkelőhelyek sürgető rekonstrukcióját, emlékeztetve a sajnálatos balesetekre, s arra a figyelmeztető adatra, hogy ötszázhetvennyolc kereszteződésből háromszázhuszonhét immár megérett a korszerűsítésre. Fontosnak nyilvánították, hogy a közútfejlesztési elképzeléseket hangolják össze a településfejlesztési koncepcióval, s a kormányszervek a kettőt együttesen véleményezve döntsenek. Incheba-előzetes kémia és mezőgazdaság Huszonkét országból több mint ötszáz kiállítót várnak Pozsonyba az idei Incheba nemzetközi vásárra — mondta dr. Peter Mihók, az Incheba külkereskedelmi vállalat főigazgatója a tegnap megtartott sajtótájékoztatón. A június 23. és 29. között megrendezendő kiállítás fő témája az idén a vegyipar és a mezőgazdaság kapcsolata lesz. A kiállítási terület már elkelt, a kísérő rendezvényeket és tanácskozásokat — egyebek mellett a gyógyszeripar, a biokémia, a környezetet befolyásoló anyagok témakörében — a vásárnak otthont adó Kultúra és Pihenés Parkja szomszédságában, a technika házában rendezik. A vásárban az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt bemutatónak az A csarnokban a KGST-országok és Finnország vegyipari fogyasztási cikkei című kiállítás ígérkezik, amelyet ezúttal tizenharmadik alkalommal rendeznek meg. Kérdésekre válaszolva dr. Peter Mihók elmondta, hogy huszonegy magyar kiállító vesz részt az idei Indieban. A magyar—csehszlovák kereskedelmi kapcsolatok bővülése jeleként a kiállítási terület a tavalyihoz képest jelentősen, százharmincegy négyzetméterrel nőtt, elérte a hatszáztizenkét négyzetmétert. A legsikeresebb termékeket ezúttal is a vásár aranyérmével díjazzák. (Tavaly két budapesti Caola-gyártmány kapta meg ezt az elismerést.) Az Incheba ’84 kiállítás ideje alatt ülésezik Pozsonyban a KGST-tagországok küldötteinek részvételével a fogyasztási vegyipari cikkekkel foglalkozó műszaki konferencia (b. n.) Kalendárium Június MÓRICZ ZSIGMOND így köszönti hónapunkat: ,,A június az év dereka kis csúcsa. Szikrádat ont a napsugár és a vizek boldogságtól pezsegnek. A vér kigyúl, az erő megfeszül, a június a boldogság kora.” Nem egészen elfogulatlanul: június 29-én, Péter-Pál napján született. És valóban, ez a hónap az esztendő férfikora: mintha mindig delet mutatna az óra. Ilyenkor, a nyári napforduló táján — legalábbis nálunk, az északi féltekén — leghosszabbak a nappalok és legrövidebbek az éjszakák. Érik már a gabona, megörvendeztetnek az első gyümölcsök, s ekkortájt nyílnak a legszebb nyári virágok: a rózsák, a kardvirág és a liliom. Mezédes, hódító akác-, hársfavirág-, bodza- és jázminillattal telik meg a levegő, amitől már kora hajnalban játékos nótát fújnak az énekes madarak . .. A közelgő aratás előtt a termést a szabad ég alatt — az időjárás csalafinta játékainak kitéve — ősidők óta féltették eleink. Aggódó tekintetükkel naponta nemcsak az eget kémlelték, de a kalendárium lapjait is kíváncsian böngészték. Ugyan mit remélhettek ezektől az elsárgult könyvecskéktől ? Mindenekelőtt olyan tapasztalati úton nyert bölcsességet, amely az esztendő napjait, hónapjait népi jóslások, úgynevezett paraszt regulák sorával igyekezett „megrendszabályozni”. Ezek segítették dédapáinkat, hogy a számukra ismeretlen és fenyegető világban valamelyest kiigazodjanak. Már hónapunk elnevezése (nyárelőhó) is felkészítette őket, akárcsak Szent Iván hava vagy Rák hava, ahogyan hajdan a júniust nevezték. (Képünket is egy százesztendős kalendárium felhasználásával készítettük.) A NÉPI REGULÁK közül kiemeljük azt az egyet, amelyről bizonyára még a tájékozatlan olvasó is hallott: június 8-áét, Medárd napjáét. A monszunesők beálltának tapasztalata több évszázados megfigyelésen alapult, annak valódi okát azonban aligha ismerték. Meggyőző magyarázat híján csupán találgathattak. ..Medárdus nap — írja például a híres győri kalendárium —, ha tiszta, kellemes jó nyár lészen. Ha ezen eső esik, negyven napig esik, mert ekkor jőnek elő a Nap Rákba menetelével az esőt hozó nedves csillagok.” Szinte mindenki hallott róla, mégis kevesen tudják, ki volt Medárd, a nevezetes dátum névadója. A VII. század elején élt pikárdiai püspök a vandálok és a hunok támadása elől menekült Flandriába, ahol Noyon, majd Tournay egyházmegye püspöke lett. A „hitvalló szent” napján régente — magyar vidéken is — rózsaünnepélyt rendeztek. A látványos, megkapó ünnepség végén a község legerényesebb hajadonát rózsakoszorúval jutalmazták. (Talán azért szűnt meg ez a szokás, mert egyre nehezebb rózsát találni?) Június egyébként is a legzivatarosabb hónap. A bőséges csapadék mértékletesen áldást hoz, ám nemegyszer feláztatja a talajt, s az aratók nagy bosszúságára megdönti, elfekteti az érett kalászokat. Az olykor viharos időjárás nem kíméli a kirándulókat, a turistákat sem. ..Legnagyobb szomorúságunkra mindig akkor jön az eső, amikor feredébe készülünk” — írja Berde Áron, a kolozsvári unitárius kollégium egykori tanára, az első jelentős magyar nyelvű meteorológiai kézikönyv szerzője. A népi tapasztalás nemcsak Medárd napjával, de az iskolaév lezárásával is kapcsolatba hozta a zivatarokat. Egy régi parasztregula például azt állítja, „az esőt a deákok hordozzák”. Mármint azok a szegény diákok, akik hajdan a júniusi melegben sok-sok mérföldet zarándokoltak, amíg nyári szünidőre a kollégiumból hazavetődtek. TALÁN az sem teljesen véletlen, hogy éppe június elején, akkor — a nyári záporokat is ide értve — a természet ajándékaival oly bőségesen elhalmoz bennünket, tartják a környezetvédelmi világnapot. Az emberiség egész története — úgy tetszik —, eleddig abban merült ki, hogy megvédje magát a természettel szemben. Most a természetet és önmagát egyszerre kell védenie — saját magával szemben . . . Egy 1972-es stockholmi értekezlet határozata szerint június 5-én világszerte erre az égető kérdésre irányítjuk a figyelmet. Környezetünk védelme egyes országokban már kötelező iskolai tantárgy lett. Sokáig azt hitték, elegendő a gyárkéményeket magasabbra építeni, aztán — mint az NSZK-ban az erdők pusztulása mutatja — a savas esők megtették hatásukat.... .. Négyszázötven esztendeje, 1534. június 15-én a török szolgálatában álló Lodovico Grittii ékszerkereskedő és kalandor — ekkor már Magyarország kormányzója — útnak indult Isztambulból, hogy a szultán parancsára a házai ellenkirályok között rendet teremtsen. Gritti, mellesleg a velencei doge' fia, kétkulacsos politikát folytatott: miközben teljesíteni készült Szulejmán megbízatását, a Habsburgokkal is felvette a kapcsolatot. Célja saját egyeduralmának kiépítése volt. Nem véletlenül terjedt el a hír: a kormányzó I. (Szapolyai) János megbuktatását tervezi. Háromszáz évvel később, 1834 júniusában az erdélyi országgyűlés képviselői Pozsonyiban referáltak az erdélyihelyzetről. Felvetődött Erdély és Magyarország uniójának gondolata, határozatot erről nem hoztak. Az erdélyi parlamentet fél év múlva királyi rendelettel feloszlatták, s az unió — mint tudjuk — csak az 1848-i magyar forradalom egyik követeléseként valósult meg. KEREK SZÁZ ESZTENDEJE, hogy 1884. június 18-án újabb vasútépítési programot „váltottak meg”. Rövidesen megnyílt az újszőnyi szakasz, amely a Duna jobb partján közvetlen vasúti összeköttetést biztosított Béccsel, ami a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok bővítését is lehetővé tette, ötven évvel ezután, 1934 júniusában Dollfuss osztrák kancellár tett hivatalos látogatást a fővárosban. Ugyanakkor Buchinger Manó fölolvasta a parlamentben a Magyar Szociáldemokrata Párt nyilatkozatát: őrizze megaz ország semlegességét, ne kötődjön a környező politikai hatalmakhoz, s inkább a gazdasági kapcsolatok megszilárdítására törekedjék valamennyi szomszédos állammal. Raj Tamás Péntek, 1984. június 8. 1 TONNA TEHERBÍRÁSÚ FÓSPED /TIÍJÉSZ 491-338