Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-08 / 133. szám

6 Az iskolaépítés nagy öregje Néhány vonás Kism­arty-Lechner Kamill munkásságához MINDHIÁBA KERESTEM munkásságának leírását a Mo­dern Építészeti Lexikonban. Pedig az éppen hetveneszten­­dős mestert életútja során so­kan támadták, sokan bírálták és­ sokan lelkesedtek elképze­léseiért: személyisége, építé­szete nem hagyta nyugodni a kedélyeket. Épületei, amelye­ket megtervezett, s meg is épültek, látványukkal önma­gukért beszélnek. De beszéd­témára adnak okot azok a bá­mulatos tervei, amelyek vi­szont nem valósultak meg. Azt mondják róla, több új utat ke­resett,"­ mint a svájci Alfred K­oth, akinek híre bejárta a vi­lágot. Ő a magyar iskolaépítés nagy öregje, aki európai táv­latokban is értékelhető. Csak addig érdekli egy-egy feladat, amíg megoldja — vallja sze­rényen, tétlenségre ítélt nyug­díjas napjait morzsolva. S tő­le tudom, 40 iskolatervéből mindössze 10 épült meg ... Három napon keresztül kiál­lítás volt látható a Magyar Építőművészek Szövetségének dísztermében, Négy évtized is­­kolatervezési munkái címmel. A közszemlére tett fotók, raj­zok és tervek Kismarty-Lech­­i, sr Kamill építész szerteágazó és figyelemre méltó munkás­ságát voltak hivatva reprezen­tálni, sejtetni egy konok, tö­kéletességre törő, örökös áldo­zatokat vállaló életmű nagysá­gát. . K­ismart­y-Lechner Kamill híres építészdinasztia sarja. 19­36-ban kapott építészmérnö­ki diplomát. Első tervpályáza­tát 19 éves korában nyerte meg; kiállításon 1935-ben sze­repelt először. Népi építészeti és népművészeti kutatásokra 1937-ben és 39-ben kapott ösz­töndíjat, járt a Nyírségben és behatóan tanulmányozta a Ka­­locsavidéket. Az iskolaépület és a nevelés kölcsönhatásával 1939 óta foglalkozik, talán n­emzetközi viszonylatban is elsőként ismerve fel a kérdés fontosságát. Véleménye szerint az iskolaépület nevelési eszköz, amely segíti vagy akadályozza a pedagógus munkáját; pszi­chikai hatása óriási jelentősé­gű, mert állandóan hat a kör­nyezetre, esztétikai megjelené­sével, funkcióbeli kötöttségei­vel, színeivel, formáival, hang­jaival, szagával, világítási módjával egy állandó — jó vagy rossz — idegállapotot eredményez. Szerepet játszik a g gyermek érzelmi világának, közhangulatának, közérzetének kialakításában... 1938-AT ÍRTAK, amikor egy eendő komplex nevelési intéz­­mény igazgatójelöltje európai s amerikai kutatóútjáról ta­­ztérve az ott látott épület­­megoldásokkal pedagógiai szempontból nem volt megelé­gedve, alaposan kifogásolta azok megoldását. Ez kénysze­rítette arra az építésztervezőt, Kismartyt, hogy az iskolaépü­letet pedagógiai eszközként nézze, s erre keressen építé­szeti megoldást. Ekkor győző­dött meg arról, hogy nekünk, magyaroknak legalább annyira kötelességünk gondolkozni és kezdeményezni, mint a nagy népeknek. Ez idő tájt készült el összefoglaló tanulmánya is, de az elvek gyakorlati meg­valósítását elsöpörte a háború. Első gyakorlati feladata a szabadkai óvónőképző iskola volt, ahol is meglevő épületet kellett e célra átalakítania. Új alaprajzi megoldást dolgozott ki az internátusnál, amely ott a haladó pedagógusok vezetése mellett bevált, mint nevelő építészeti rendszer. Ő tervezte — az akkori szokásnak megfe­lelően — a belsőket, a beépí­tett és önálló bútorokat, még a csillárokat is . .. Később az óvónőképzőt Miskolcra helyez­ték át. 1946-ban társadalmi munkában tervet készített egy korszerű és újszerű épületre. Két év múlva ennek alapján kapott megbízást a nyolc tan­termes szikszói iskolára. Ek­kor született meg a zsibongó elve, az oldalvilágítása, a sza­badba ki­jelen­tő tágas tévé, ahonnét a tantermek nyílnak. A teljesen szokatlan megoldás — amely azóta határainkon túl is lelkes hívekre talált — azon­nal jóváhagyást nyert az elő­rehaladást felismerőktől, s az épületet Európa legkorszerűbb iskolájaként emlegették. PÁLYÁZATOKON, miután a konzervatív, majd a nyugati mintákat elvetette, nem kap­hatott helyezést a kétszintes, tágas, világos és sokféle célra használható csarnokzsi­bongó megoldásaival, majd tizenöt évig. Pedig egy barátságosabb és levegősebb iskolatípus­ ki­alakítása már akkoriban is megfontolandó volt. Csak az 50-es évek közepén vált lehe­tővé a soroksári Sodronyos ut­cai, nyolc tantermes iskola megépítése. Egy év múlva a másodpéldány, a Kőbányai úti iskola következett, de a táma­dó tervbírálat majdnem meg­akadályozta annak megvalósí­tását. Felavatásakor mégis a legjobban bevált iskolatípus­nak mondták. A tatabányai kertvárosi nyolc tantermes, oldalzsibon­­gos iskolában úszó lépcsőt, s a padlóig érő kilátóablakok előt­ti szép vonalú ipari formát képviselő korlátradiátort veze­tett be. A nagyobb mélységű, haránt tantermek természetes megvilágítására négyféle saját megoldást dolgozott ki. A cse­peli Szárcsa úti iskolánál a kö­­zépzsibongós típus után ismét egészen eredeti térszervezéssel találkozunk: az egyoldali, lép­csős megvilágítási rendszerű, haránttantermes, oldalzsibon­­gós többszintes iskoláéval. A lépcsőzetes metszetek kialakí­tása, a harántvázas tantermek lépcsős visszaugratása a jó tér­hatás és kis belső magasság mellett kiváló megvilágítást ad. Az újszerű élménnyel ható is­kola csak tizenöt évvel a gon­dolat felvetése után születhe­tett meg, de még mindig első­nek az egész világon. A kapos­vári héjszerkezetű gimnázium trilaterális megvilágítási rend­szerével azonban csak terv ma­radt — pedig világszám lehe­tett­­volna. A megépült gimná­zium az őt traktusos rendszer első ismert hazai megnyilvá­nulása: igen jó akusztikájú csarnokzsibongó, benne talaj­ba futó télikert, egy kertesített belső udvar, a látványos ,,ördöglépcső”, és a norrm­atívá­­nál nagyobb tornaterem kihar­colása jellemzi az 1960—63 kö­zött készült épületet. TAPASZTALATAIT ÖSSZE­GEZVE mindig részletesen ki­tér a tantermek, ablakok, ter­mészetes világítások, táblafaj­ták stb. pszichikai hatásának kutatási eredményeire, s a jövő iskolaépítésének problémáira, amelyek ma sem hagyják nyu­godni. Tudatában van annak, hogy­ ha ő maga 1961 -ben egyedül nyolc nem külföldi tí­pusú új megoldást tudott be­mutatni, akkor a magyar épí­tészek ennek sokszorosára ké­pesek. Miért tipizálják hát a ferenc-józsefi maradi, oldal­­folyosós iskolát? — szegezte kollégáinak a kérdést immá­ron két évtizeddel ezelőtt. Nagyméretű tornatermek mé­retelemzése címen elveket és iskolaterveket publikált 1968-ban, így a minden tanterem­hez szükséges szertár-tanárit, a csoportzsibongót, a többcé­lúan felhasználható zsibongók hangzsilip elválasztását, a tri­­bünös, nagyméretű tornater­mek szükségességét hirdette. Munkái között külön érdekes a telek szűk volta miatt, udvar­nyerés céljából lábakon álló VII. kerületi, Alsóerdősor utcai 16 tantermes iskola, amely im­máron két évtizede épült. Mindössze két, kétszintes zsi­bongóra van szervezve az épü­let, amelynek speciális újítása a homlokzati ablakrér megol­dása: az összefüggő üvegfelü­­let óriási tükörként jelentke­zik a városképben. 1971-ben már egésze­n más probléma kötötte le figyelmét. Lehet-e kifejlesztett épület­­típus-szerkezetre kellemes la­kótelepet építeni, s az egy szer­kezettel iskolát is létesíteni? Bravúros választ adott a Bécs déli városrészének rendezésére kiírt nemzetközi pályázaton. Az ő tervében a típus-magas­­házakban iskola, illetve főisko­la is helyet kapott. A szelle­mes és látványos ,,Tannenbau"­­toronyházak, azaz karácsony­fához hasonló, 30 emeletes kú­pok különböző csoportosítása alaposan megmozgatja a rajzo­kat szemlélő ember fantáziáját a jövő városának igézetével. Nem ő nyerte a pályázatot, de a nyugati szakirodalom elis­meréssel közölte tervét. . . MERÉSZ KEZDEMÉNYEZÉ­SEI, ötletes, fantáziadús javas­latai, egyedi építészeti meg­oldásai nemcsak kísérletek voltak — bizonyítható ez ter­veinek, épületeinek gondos át­vizsgálásával —, hanem ko­moly eredmények, hiszen ezek nagy része már általánosan el­terjedt. A kiállítás maga pe­dig szocialista iskolaépítésze­tünk egy sokat kezdeményező, új utakat nyitó részének doku­mentuma. Az iskolaépítés min­dig újat kereső ,,feltalálójá­nak"’ tekinthető Kismarty- Lechner Kamill munkásságát jelképező bemutatóról kiszo­rultak a más építészeti terüle­ten készült alkotásai, így lakás, színház, uszoda, képtár, nya­raló, kazánház, templom és bútortervei. De építészete így is értékes példaként szolgálhat mindannyiunk számára. Kurcz Béla A „lépcsős” csepeli iskola A Magyar Média kifogástalan külföldi BÉLYEGEKET, BÉL­YEG­GYŰJTEMÉN­YEKET, RÉGI LEVELEKET, LEVELEZŐLAPOKAT keres export céljára Írásbeli tájékoztatást név, cím, telefonszám megadásával, továbbá a gyűjtemény rövid ismertetésével és az eladási ár megjelölésével kérünk. Címünk: MAGYAR MÉDIA Reklám és Propaganda Szolgáltató Leányvállalat, Budapest, Postafiók 379. 1393. Magyar Nonszol Össze kell hangolni a közutak és a települések fejlesztését Az országos közúthálózat fejlesztési koncepcióját csütör­tökön együttes ülésen vitat­ta meg a Hazafias Népfront budapesti, illetve Pest megyei várospolitikai munkabizottsá­ga. Pápay Zsolt, a budapesti munkabizottság elnöke beve­zetőjében emlékeztetett rá, hogy a Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége és a Köz­lekedési Minisztérium széles körű vitára bocsátotta az UVATERV és a Közlekedés­tudományi Intézet előzetes fej­lesztési koncepcióját. A ter­vezetet azóta az ország több nagy városában megvitatták a szakértők és a közlekedés kér­dései iránt érdeklődők, s ja­vaslataikat, észrevételeiket el­juttatták az illetékes hatósá­goknak. A csütörtöki tanácskozáson újabb vélemények kerültek a felszínre. A végleges tervek 1995 első felében készülnek el. Annak érdekében, hogy tartalmuk minél inkább tük­rözze a közvélemény szem­pontjait, az elmúlt hetekben háromszáz kérdőívet juttattak el különböző helyekre. A je­lenlegi közúti hálózat immár nem képes kielégíteni a meg­növekedett forgalmi igénye­ket. Ez annál inkább gondot okoz, mert számítások sze­rint az ezredfordulóra meg­kétszereződik a forgalom sű­rűsége. Ahhoz azonban, hogy az úthálózat színvonala elér­je a kívánatos mértéket, több milliárd forintra lenne szük­ség. Csak így érhető el, hogy növekedjék az utak áteresztő­­képessége, megszűnjön „Bu­­dapest-centrikusságuk”, s köz­­vetlenebbé váljon a Duna és a Tisza közötti kapcsolat. A vitában felszólalók közül többen szorgalmazták, hogy az igények meghatározásakor ne a népgazdaság pillanatnyi teherbíró képességéből indul­janak ki, hanem a hosszú tá­vú társadalmi, politikai és ke­reskedelmi érdekből. Megem­lítették, hogy a nemzetközi áruforgalomban és a turizmus­ban az eddigieknél élénkeb­ben bekapcsolódni csak ak­kor tudunk, ha az úthálózat és a kiszolgáló létesítmények megfelelően gyarapodnak, bő­vülnek. Kiemelték a vasúti átkelőhelyek sürgető rekonst­rukcióját, emlékeztetve a saj­nálatos balesetekre, s arra a figyelmeztető adatra, hogy öt­százhetvennyolc keresztező­désből háromszázhuszonhét immár megérett a korszerű­sítésre. Fontosnak nyilvánították, hogy a közútfejlesztési elkép­zeléseket hangolják össze a te­lepülésfejlesztési koncepció­val, s a kormányszervek a kettőt együttesen véleményez­ve döntsenek. Inch­eba-előzetes kémia és mezőgazdaság Huszonkét országból több mint ötszáz kiállítót várnak Pozsonyba az idei Incheba nemzetközi vásárra — mond­ta dr. Peter Mihók, az Inche­ba külkereskedelmi vállalat főigazgatója a tegnap megtar­tott sajtótájékoztatón. A jú­nius 23. és 29. között meg­rendezendő kiállítás fő témá­ja az idén a vegyipar és a mezőgazdaság kapcsolata lesz. A kiállítási terület már el­kelt, a kísérő rendezvényeket és tanácskozásokat — egye­bek mellett a gyógyszeripar, a biokémia, a környezetet be­folyásoló anyagok témaköré­ben — a vásárnak otthont adó Kultúra és Pihenés Parkja szomszédságában, a technika házában rendezik. A vásárban az egyik leg­nagyobb érdeklődéssel várt bemutatónak az A csarnok­ban a KGST-országok és Finn­ország vegyipari fogyasztási cikkei című kiállítás ígérke­zik, amelyet ezúttal tizenhar­madik alkalommal rendeznek meg. Kérdésekre válaszolva dr. Peter Mihók elmondta, hogy huszonegy magyar kiállító vesz részt az idei Indieban. A magyar—csehszlovák keres­kedelmi kapcsolatok bővülése jeleként a kiállítási terület a tavalyihoz képest jelentősen, százharmincegy négyzetméter­rel nőtt, elérte a hatszázti­­zenkét négyzetmétert. A leg­sikeresebb termékeket ezúttal is a vásár aranyérmével dí­jazzák. (Tavaly két budapesti Caola-gyártmány kapta meg ezt az elismerést.) Az Incheba ’84 kiállítás ide­je alatt ülésezik Pozsonyban a KGST-tagországok küldöt­teinek részvételével a fogyasz­tási vegyipari cikkekkel fog­lalkozó műszaki konferencia (b. n.) Kalendárium Június MÓRICZ ZSIGMOND így köszönti hónapunkat: ,,A június az év dereka kis csúcsa. Szik­rádat ont a napsugár és a vi­zek boldogságtól pezsegnek. A vér kigyúl, az erő megfeszül, a június a boldogság kora.” Nem egészen elfogulatlanul: június 29-én, Péter-Pál nap­ján született. És valóban, ez a hónap az esztendő férfikora: mintha mindig delet mutatna az óra. Ilyenkor, a nyári nap­forduló táján — legalábbis nálunk, az északi féltekén — leghosszabbak a nappalok és legrövidebbek az éjszakák. Érik már a gabona, megörven­deztetnek az első gyümölcsök, s ekkortájt nyílnak a legszebb nyári virágok: a rózsák, a kardvirág és a liliom. Mez­édes, hódító akác-, hársfavi­rág-, bodza- és jázminillattal telik meg a levegő, amitől már kora hajnalban játékos nótát fújnak az énekes madarak . .. A közelgő aratás előtt a termést a szabad ég alatt — az időjárás csalafinta játékai­nak kitéve — ősidők óta fél­tették eleink. Aggódó tekinte­tükkel naponta nemcsak az eget kémlelték, de a kalendá­rium lapjait is kíváncsian bön­gészték. Ugyan mit remélhet­tek ezektől az elsárgult köny­vecskéktől ? Mindenekelőtt olyan tapasztalati úton nyert bölcsességet, amely az eszten­dő napjait, hónapjait népi jós­lások, úgynevezett paraszt re­gulák sorával igyekezett „meg­­rendszabályozni”. Ezek segí­tették dédapáinkat, hogy a számukra ismeretlen és fenye­gető világban valamelyest ki­igazodjanak. Már hónapunk elnevezése (nyárelőhó) is fel­készítette őket, akárcsak Sz­ent Iván hava vagy Rák hava, ahogyan hajdan a júniust ne­vezték. (Képünket is egy száz­­esztendős kalendárium felhasz­nálásával készítettük.) A NÉPI REGULÁK közül kiemeljük azt az egyet, amely­ről bizonyára még a tájéko­zatlan olvasó is hallott: június 8-áét, Medárd napjáét. A monszunesők beálltának ta­pasztalata több évszázados megfigyelésen alapult, annak valódi okát azonban aligha ismerték. Meggyőző magyará­zat híján csupán találgathat­tak. ..Medárdus nap — írja például a híres győri kalen­dárium —, ha tiszta, kellemes jó nyár lészen. Ha ezen eső esik, negyven napig esik, mert ekkor jőnek elő a Nap Rák­ba menetel­ével az esőt hozó nedves csillagok.” Szinte mindenki hallott ró­la, mégis kevesen tudják, ki volt Medárd, a nevezetes dá­tum névadója. A VII. század elején élt pikárdiai püspök a vandálok és a hunok táma­dása elől menekült Flandriá­ba, ahol Noyon, majd Tournay egyházmegye püspöke lett. A „hitvalló szent” napján régen­­te — magyar vidéken is — rózsaünnepélyt rendeztek. A látványos, megkapó ünnepség végén a­ község legerényesebb hajadonát rózsakoszorúval ju­talmazták. (Talán azért szűnt meg ez a szokás, mert egyre nehezebb rózsát találni?) Június egyébként is a leg­­zivatarosabb hónap. A bősé­ges csapadék mértékletesen áldást hoz, ám nemegyszer fel­áztatja a talajt, s az aratók nagy bosszúságára megdönti, elfekteti az érett kalászokat. Az olykor viharos időjárás nem kíméli a kirándulókat, a turistákat sem. ..Legnagyobb szomorúságunkra mindig ak­kor jön az eső, amikor fere­­débe készülünk” — írja Ber­­de Áron, a kolozsvári unitá­rius kollégium egykori taná­ra, az első jelentős magyar nyelvű meteorológiai kézi­könyv szerzője. A népi tapasz­talás nemcsak Medárd napjá­val, de az iskolaév lezárásával is kapcsolatba hozta a zivata­rokat. Egy régi paraszt­­regula például azt állítja, „az esőt a deákok hordozzák”. Mármint azok a szegény diákok, akik hajdan a júniusi melegben sok-sok mérföldet zarándokol­tak, amíg nyári szünidőre a kollégiumból hazavetődtek. TALÁN az sem teljesen vé­letlen, hogy éppe­­ június ele­jén, akkor — a nyári záporo­kat is ide értve — a termé­szet ajándékaival oly bősége­sen elhalmoz bennünket, tart­ják a környezetvédelmi világ­napot. Az emberiség egész története — úgy tetszik —, el­eddig abban merült ki, hogy megvédje magát a természet­tel szemben. Most a természe­tet és önmagát egyszerre kell védenie — saját magával szemben . . . Egy 1972-es stock­holmi értekezlet határozata szerint június 5-én világszerte erre az égető kérdésre irányít­juk a figyelmet. Környezetünk védelme egyes országok­ban már kötelező iskolai tantárgy lett. Sokáig azt hitték, elegen­dő a gyárkéményeket maga­sabbra építeni, aztán — mint az NSZK-ban az erdők pusz­tulása mutatja — a savas esők megtették hatásukat.... .. Négyszázötven esztendeje, 1534. június 15-én a török szolgálatában álló Lodovico Grittii ékszerkereskedő és ka­landor — ekkor már Magyar­­ország kormányzója — útnak indult Isztambulból, hogy a szultán parancsára a házai el­lenkirályok között rendet te­remtsen. Gritti, mellesleg a velencei doge' fia,­ kétkulacsos politikát folytatott: miközben teljesíteni készült Szulejmán megbízatását, a Habsburgok­kal is felvette a kapcsolatot. Célja saját egyed­uralmának kiépítése volt. Nem véletlenül terjedt el a hír: a kormányzó I. (Szapolyai) János megbuk­tatását tervezi. Háromszáz évvel később, 1834 júniusában az erdélyi or­szággyűlés képviselői Pozsony­iban referáltak az erdélyi­­helyzetről. Felvetődött Erdély és Magyarország uniójának gondolata, határozatot erről nem hoztak. Az erdélyi parla­mentet fél év múlva királyi rendelettel feloszlatták, s­ az unió — mint tudjuk — csak az 1848-i magyar forradalom egyik követeléseként valósult meg. KEREK SZÁZ ESZTEN­DEJE, hogy 1884. június 18-án újabb vasútépítési programot „váltottak meg”. Rövidesen megnyílt az újszőnyi szakasz, amely a Duna jobb partján közvetlen vasúti összeköttetést biztosított Béccsel, ami a gaz­dasági-kereskedelmi kapcsola­tok bővítését is lehetővé tette, ötven évvel ezután, 1934 jú­niusában Dollfuss osztrák kan­cellár tett hivatalos látogatást a fővárosban. Ugyanakkor Buchinger Manó fölolvasta a parlamentben a Magyar Szo­ciáldemokrata Párt nyilatko­zatát: őrizze meg­­az ország semlegességét, ne kötődjön a környező politikai hatalmak­hoz, s inkább a gazdasági kap­csolatok megszilárdítására tö­rekedjék valamennyi szomszé­dos állammal. Raj Tamás Péntek, 1984. június 8. 1 TONNA TEHERBÍRÁSÚ FÓSPED /TIÍJÉSZ 491-338

Next