Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

NI ■ —— Madw N'pmzpt — — ——.....­­. ■ .......... ................- ■ — ■ ----- ■■ ■■ —---------................................................. Körösi Csom­a Sándor nyomában­­­­szülőföldjén Kitűnő ötlet volt az IBUSZ- tól, hogy a Csoma-évforduló alkalmából kétféle társasuta­zást is rendezett. Az egyik Darjeelingig vezetett, a másik pedig szerényebb részvételi díjért Erdélyben járatta be­­38 magyar turistával május 4— 8. között a szülőfalut, továbbá alapozó tanulmányai színhe­lyét, Nagyenyedet és persze az odavezető utat számos más stáció megtekintésével. Közös falu a Székelyföld legkeletibb részén — valaha valódi ha­tárőrvidéken — fekszik és hosszú ideje Csomakőrös né­ven szerepel a román közigaz­gatási elnevezés magyar meg­felelőjeként. Itt született Csom­a Sándor (1784 március végén) és itt végezte el első iskolai éveit. És éppen ennek az iskolának egyik jó szemű tanítója indította ebből — az akkor is, ma is — sárfészek­ből Nagyenyedre a kamaszo­­dó fiút, hogy feltűnő értelmi képességeinek megfelelő, ma­gasabb szintű oktatásban is részesülhessen. Enyedről az­tán kétszer indult nagyobb légvételű útra. Előbb 1815- ben Göttingenbe ment (a Du­nán hajózva, nagyrészt azon­ban gyalogolva),­ hogy itt to­vább gyarapítsa nyelvtudását és elmélyítse történelmi­földrajzi ismereteit. Innen azonban három év múlva még visszatért az alma ma­terbe, de az 1819. november 23-án kezdődő jó pár ezer ki­lométeres útról már sohase jött haza. Teljesítményének híre és a Bethlen Gábor-kollégium iránt érzett hálája azonban még életében utat talált hazá­jába. Megküldte fő művének (a szótárnak és nyelvtannak) dedikált példányát és vissza­irányította azokat az aranya­kat is, amelyeket a kollégium kezdeményezésére gyűjtöttek össze és küldtek, segélynek szánva. Nos, ennek a „minden jobb magyarnak"’ példaképet jelen­tő Csornának az élete első fe­lében oly fontos két állomá­sára vitte az IBUSZ autó­busza 38 utasát. Sok helyen álltunk meg és vezetőnk, Pisiter László számos törté­nelmi és művelődéstörténeti adatra, emlékre hívta fel a figyelmet. Első nap utunk Nagyvára­don át Kolozsvárra vezetett, itt kaptuk helybeli (illetve erdélyi) idegenvezetőnek a román O. N. T.-től Bajkó Andrást. Ő vezetett minket Brassóig, majd onnan vissza, ismét Kolozsvárra. Neki kö­szönhetjük az utunkba eső számos helyi nevezetesség magas színvonalú bemutatá­­sát. Így néztük meg Maros­­vásárhelyen a régi Kultúrpa­lotát és a Teleki I Bolyai-té­kát (ide is küldött annak ide­jén Csorna művéből egy-egy példányt). Parajdon láttuk a felszíni sóréteget, Korondon pedig cserepeket vásárolhat­tunk. Farkaslakán megálltunk Tamási Áron kopjafás és a Szervátiuszoktól utólag kifara­gott emlékműves sír­jánál, nem sokkal később pedig az or­szágútról ránézhettünk Orbán Balázs hét székelykapus sír­helyére. Székelyudvarhelyen a régi református kollégium épületét néztük meg kívülről, majd a Hargita hágójának legmagasabb pontján, a Tol­­vajos tetőn álltunk meg. Végül Csíkszeredában és Tusnád­­fürdőn rövid ideig tartózkod­va megérkeztünk Brassóba. Másnap városnézés és ebéd után Kovásznán át Csoma­­kőrösre mentünk. Itt töltöttük az egész túrának legtartalma­sabb két óráját. Amikor meg­érkeztünk a „főtérre", az itt álló kis református templom­ban éppen zajló szertartásnak köszönhetően harangozás fo­gadott. A tér közepén mosta­nában felállított és alacsony kerítéssel körülvett Csoma­­mellszobor elé Brassóból ho­zott virágot tettünk, majd el­mentünk a néhány utcából álló falucska Mókus utcájába, amelynek egyik telkén állt valaha Csom­a András székely határőr háza, fiának szülő­háza, amely 1884-ben leégett. A telken álló „két Körösi Cso­rna Sándor-diófá’’-nak ro­mán és magyar nyelvű felirat biztosít védettséget. (Persze, ezek a fák még nem álltak 1784-ben, de itt nőttek ki, ha később is.) Ezután beme­hettünk a templomocskába, amely 1779-ben épült és itt keresztelték Csornát 1784. áp­rilis 4-én Sándor névre. Em­léktábla hirdeti arany betűk­kel, hogy „Ebben a községben született Körösi Csom­a Sán­dor 1784. március 27-én.” A tér másik oldalán álló ház emlékszobájában rövid élet­rajz, könyvek címlapjai, sok fénykép, szobrok kicsinyített másolatai és térképvázlat ele­veníti meg a falu nagy fiának életútját. Kézdi­vásárhely főterén Gá­bor Áron ágyúnak támaszkodó alakja fogadott; a közelében levő múzeum helyén állt an­nak idején az ágyúöntödének helyet adó Túróczy-ház. A szabadságharc emlékeit a helyhez méltó lelkesül­tséggel mutatta be a múzeum igazga­tója, Incze László. Az itt állt eredeti ágyút a bukaresti Nemzeti Múzeumba szállítot­ták, másolatát 1972-ben készí­tették el helyi mesterek, most­ központi helyen áll. Követke­ző állomásunk Csernáton köz­ség volt, itt a skanzent néz­tük meg, az egyik házban ki­állított helytörténeti gyűjte­ménnyel. Ezt Haszmann Pál állította össze és nyitotta meg 1973-ban. Azóta fia vezeti a Kovászna megyei Múzeum részlegeként. Aznap utolsó megállónk Sepsiszentgyörgy volt. A késő esti ideérkezés miatt csak kívülről nézhettük meg a régi Székely Múzeum (tervezte Koós Károly) jog­utódát, a megyei múzeumot, valamint az egykori Mikó­­kollégium épületét. Hétfőn, elhagyva Brassót, délben már Fehéregyháza mellett a „Segesvári csatatér ’ néven ismert terepet járhat­tuk be, illetve az Ispánkút melletti Petőfi-emlékoszlop­­nál az „Egy gondolat bánt en­­gemet” soraival idézhettük emlékezetünkbe örök ifjúként élő költőnket. Magában a községben „Petőfi Sándor Em­lékmúzeum” feliratú új, föld­szintes házra bukkantunk; a régi, fából épült házat kor­­hadtsága miatt két éve lebon­tották és az újban­ még dol­goznak a kőművesek. A mel­lette elterülő park közepén áll a turulmadaras emlékmű, amelyet még 1897-ben állítot­tak fel, rajta a tábla­ „Petőfi Sándornak és a névtelen hő­söknek ... a nemzet kegyele­te.” Ez előtt látható az 1949- ben készített centenáriumi emléktábla magyar és román nyelvű felirattal. Gyulafehérváron a mintegy 700 esztendős, alul román, fe­lül gótikus stílusú templom­ban Hunyadi János szarkofág­jára pillanthattunk. A közel­ben levő „Batthyaneum” né­ven ismert hajdani püspöki könyvtár ma a Román Tudo­mányos Akadémia kezelésé­ben csak kutatóknak nyitható meg. Ezután este 7 óra körül érkeztünk Nagyenyedre; az itt 1882-ben újjászervezett (előzőleg Gyulafehérváron le­égett) Bethlen Gábor-kollé­­giumban ma magyar nyelvű szakközépiskola működik. Az udvar egyik falán román nyelvű tábla hirdeti, hogy va­laha itt tanult Csorna, mel­lette lóg a két,kolompos ..is­kolacsengő”. Talán még ezt hallhatta a szolgadiákból to­­gátussá felnőtt Csorna Sán­dor is. Egy másik falon Beth­len Gábor arcképe, régi latin felirattal Az udvarba vezető folyosó falán kézzel rajzolt térkép az innen útra kelt nagy tanítvány és tanító útvonalán vezet Darjeelingig, a rövid életrajz pedig tanulási és al­kotási teljesítményéről tájé­koztat. Ennél több élményt azonban nem szerezhettünk életének erről a fontos állo­másáról. Utolsó reggel még egy séta a Házsongárdi teme­tőben, a rövid idő alatt leg­alább Brassai Samu, Bölöni Farkas Sándor, Ujjfalvy Sándor és Dsida Jenő skrájá­­nál állhattunk meg néhány pillanatra . . . Körösi Csom­a emléke jel­lembeli és értelmi képesség­gel, felülmúlhatatlan példát ■nyújtanak nekünk: céltudatos­ság, szorgalom, igénytelen­séggel társult áldozatvállalás, fáradhatatlan kitartás, a fi­gyelem koncentráltsága tekin­tetében. Ilyen és ehhez hasonló érzé­sek ébredtek az emléktúra résztvevőiben, akik most, im­már a tartalmas élet kezdeté­nek helyszínén szerzett élmé­nyekkel gazdagodva idézik fel magukban Körösi Csom­a Sán­dor emlékét. Dr. Lambrecht Miklós Újra előjegyeztethető a Tájtrafflát A mintadarab­­ra megtekinthető 7990 Ft. Budapest II Mártírok Qjp ,,, isi ■ Sert ALAPÍTÓ 1949 Országos nagyvállalat közgazdasági osztálya KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLAI VÉGZETTSÉGŰ FIATAL MUNKATÁRSAKAT­­ keres. Pályakezdőknek továbbtanulási lehetőséget biztosítunk. Jelentkezni lehet a 225-877-es telefonszámon. Sokan esküsznek arra, hogy a világon a francia di­vat vezet, így van ez az illa­tokban is. A nagy francia parfümgyárak nevei minde­nütt jól csengenek; a nagyok közé aligha sikerülhet bárki­nek is betörnie. S minő vélet­len, a hölgyek — no és per­sze: a férfiak — körében ked­velt illatokkal szolgáló cégek egyszersmind az öltözködési szokásokat is irányítják. Nincs ez másként Yves Saint Lau­­rent esetében sem. A francia divatház a minap Budapesten is — a Duna Intercontinental Szállóban — bemutatkozott, jóllehet maga a cég — pon­tosabban a termékei — ide­haza is jól ismertek. Paul Imbert, az Yves Saint Lau­­rent cég exportigazgatója is­mertette a tevékenységüket. Sokan hiányolták magának a negyvenhét esztendős férfi­nak — a tulajdonos Yves Saint Laurent-nak — a meg­jelenését. Munkatársai azzal indokolták a távollétét, hogy a főnök sok munkája közepet­te nem tud utazgatásra időt szakítani, s egyébként is­ nem szereti a személyes nyilvános­ságot. Lehet benne valami: a cég ruhakölteményeiről (egy­től egyig hordható darab, er­ről később még lesz szó) ké­szült filmen a Monsieur meg­lehetősen merev meghajlások­kal köszönte meg a tapsot. Yves Saint Laurent tizen­hét esztendősen végezte el egy szabászati iskola tanfolyamát, s már ekkor első díjat kapott egy kiállításon. Hamarosan Christian Dior munkatársa lett, s a nagy előd halála Szépség és kényelem már ő vette át a cég művé­szeti vezetését, húszesztendő­sen! Első bemutatóját 1962- ben rendezte; már akkor ez volt a jelszava: szépség és ké­nyelem. Merész újításként nadrágot szabott hölgyek szá­mára — mert így látta bizto­sítva a kényelmet és a múlha­tatlan divatosságot. Ma már tudjuk: igaza volt. (Közben húsz esztendeje megalkotta első parfümjét, amely az „Y” nevet viselte. Azután követ­keztek a többiek, és az Yves Laurent vezető parfümgyártó és kozmetikai céggé vált.) Kérdésünkre, hogy milyen irányzatok várhatók a divat­ban — és ezen belül az illa­tokban is —, Paul Imbert így válaszolt: — Mindig törjük valami úton a fejünket. Azt hiszem, az illatokban a férfiak és a hölgyek egyaránt a raffinált megoldásokat keresik, ame­lyek nem nehezek, de titokza­tosnak tetszenek, és rendkí­vül ragaszkodók. Az öltözkö­désben pedig egy bizonyos irányzatot mutat, hogy Yves Saint Laurent volt az, aki az úgynevezett finom konfekciót kitalálta. Amikor , ez a kis te­temben készülő készruha-kol­­lekció megjelent, sokkolta ugyan a közvéleményt, de idővel megszokták és meg­kedvelték. A modern kor igé­nyeinek ez felel meg. Mellesleg érdemes megem­lítenünk azt, amit nálunk a nők már minden bizonnyal jól tudnak: az idei divatszínek sorába a fehér, a fekete, a szürke és a piros tartozik. Yves Saint Laurent kreációi szinte kivétel nélkül egyenes vonalúak, denevérujjúak és követik a test vonalát. Egyfor­mán szépek és kényelmesek. Mindehhez párosul az arc ki­készítése, amelynek alaphan­gulatát a szem kifestése adja meg. A szem vonalát véko­nyan kihúzzák és lilával mandulavágásúvá festik. Képünkön Yves Saint Lau­­rent egyik régebbi modellje — az orosz népviseletből me­rített motívumok felhasználá­sával készült együttes látható , ma is elegáns. (gyulay) Szombat, 1984. június 9. KERESZTREJTVÉNY „Álmomban, édes, láttalak, s hogy mennynek vitt a lep­tem: / forrásban mostad lába­dat / kapuja közelében.” A fenti sorokkal kezdődik CONRAD FERDINAND ME­­YER svájci költő (1825—93) verse, amelynek befejező sza­kaszát — HÁRS JENŐ fordí­tásában — a rejtvény vízszin­tes 1. és 11., valamint a füg­gőleges 17. és a 18. számú so­rában idézzük. VÍZSZINTESEN (kétbetű­sök: CY, LO­­KA). 16. Edzett, szigorú, egyszerű stb. (élet­mód, jellem). 18. Halasztás. 20. Vakmerő vállalkozás (min­dent egy lapra feltevő). 21. Az utolsó magyar királyné. 22. Rákóczi Ferenc rézpénzé­nek neve. 24. Egykori bal­káni nép. 26. Előkelő hölgy volt valamikor. 27. Orsz. Közegészségi Intézet. 28. Félsziget a Gdanski-öbölben. Lengyelország megtámadása­kor súlyos harcok színhelye. 29. Görög mitológiában a fák között élő erdei nimfa. 30. Hirtelen ugrik. 32. Egykori aranyifjú, ficsúr. 33. A ró­maiak nyelve volt. 35. Jugo­szláv kikötőváros (olasz ne­vén Cattaro). 36. Komlóval egyesült egykori község. 37. Zöldeskékbe játszó szürke szín. 119. Idegen női név. 40. Nem enged meg valamit. 41. Minőségellenőrző intézet. 42. Mennykő,­­ népies zamattal. 43. Mérlegel. 45. Névutó, for­­­­dítva. 47. Varázsló istennő. 48.­­ A legmagasabb katonai csa­­­­lategység a régi rómaiaknál. 49. Arab főváros. 50. Egyfor­ma betűk. 51. Kozmetikai cikkek egyik márkája. 52. Ta­lálják. 53. Két neves osztrák politikus, apa és fia (Viktor és Friedrich). 54. Külföldi gépkocsimárka. 56. Angyaljel­ző. 58. Hajóbaj. 59. Világhírű am. néger énekesnő (Marga­­ret). Az Aida és a Macbeth címszerepét alakította az Er­kel Színházban (1974). 60. Meggyőződés, névelővel. 61. A hét törpe egyike. 62. Becézett férfinév. 64. Homályosan, hal­ványan játszik. 65. Spanyol operaénekes (Miguel, 1897— 1938). 66. Amerikai becézett férfinév (Reagan). 67. Állati hím. 68. Szoríts magadhoz. 70. .... qua non: elengedhetetlen feltétel. 71. Cukorbetegség. 73. Nyári rövid nadrág. 74. Ta­kargat valamit. 75. Zenei elő­írás: szenvedélyesen adandó elő. 76. Maró folyadék. FÜGGŐLEGESEN (kétbetű­sök: ZH. MD, ÁV, ZB. IZ, OA). 2. Elbeszélő műfaj. 3. Neves színészünk (József). 4. Hátsó-indiai földszoros. 5. A szomjan. 6. -way, angol vasút. 7. Dáb ikerszava. 8. Szovjet­unió egyik népe. 9. Értékesít. 10. Marokkói és svéd gépko­csik nemzetközi jelzése. 12. Német fürdő. 13. Idegen férfi­név. 14. Szép szál férfi. 15. Hirdetés, franciául. Nagy- (al­földi község). 23. Híres kar­nevál jelzője. 24. Neves bio­kémikus, egyetemi tanár (Bé­la). 25. Szovjet-orosz író (Va­­lentyin Petrovics). 28. Meg­győződés. 29. Becézett női név. 30. Fejvesztett rémület. 31. Bécsi jegyző. 34. Fosztóképző. 35. Kútjelző. 36. Annak elle­nére. 38. Irodalomtörténet-író (Péter, 1712—69). 41. Elhárít egy támadást. 42. Még nem eléggé forró. 43. Női név, ame­lyet Csokonai dalai tettek is­mertté. 44. Papírra vet. 46. A hajósokat romlásba vivő raj­nai tündér. 47. Csónakgerinc. 48. Mi . . . ha .. .? 53. A ku­­tyus. 54. A hangosság mérték­­egysége. 55. Vadászkutyák. 57. Összeugrásra hajlamos szövet. 59. Idegen három. 60. Valami közelében lent. 61. Rajna mellékvize. 63. Tünékeny. 65. Szaporít a koca. 66. Kézimun­ka. 67. Pest megyei község. 69. Hivószó. 71. Tód betűi. 72. Visszavet. 73. Sultur és tellur. , Valló Emil Megfejtésül beküldendő a versidézet négy, sora. Határ­idő: június 15. Címzés: Ma­gyar Nemzet szerkesztősége, 1392 Budapest, Pf. 276. ★ Május 26-i számunk ke­resztrejtvényének megfejtése: Tavaszt zengenek a madár­kák, / soha kedvesebb da­lárdát. / Ám ha az egyik némán kushad, /csak nem ké­szül kritikusnak. Tiz-tíz lottószelvényt nyertek: Budapestiek: Bencze Zoltán, 1086: Gergely Zsuzsa, 1043; Hor­nok Lászlóné, 1076; Kálmánfi An­tal, 1113: Nagy Júlia, 1055; Ra­­domszky Mihályné, 1093: Szász László, 1155: Szűcs Istvánná, 1158; Taksonyi Ferenc, 1033: Velja­­novszki Dávid, 1183. Vidékiek: Bojtor Ilona, Kapos­vár: Erős Zoltán, Acsád; Gál Istvánná, Pilis; Jámbor Sándor, Pécel; Pintér Zoltán, Makó; Ré­vész Sámuelné, Ebes; Smányi Györgyné. Kunhegyes; Székf­y Ti­bor, Hatvan; Szili Zoltánné, Zebe­­gény; Wágner János, Záhony. A nyereményeket postán küld­jük el. A MENNY KAPUJÁBAN

Next