Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-01 / 127. szám
• ’.............. KZl'.tí ‘ (l • • Üzenet B. városából Lassan, tűnődve... Winter Ernő (Győr, 1897. március 13. Budapest, 1971. június.) vegyészmérnök, az MTA tagja, Kossuth-díjas, a magyar híradás- és vákuumtechnikai ipar kimagasló képviselője. Al kutasai közül kiemelkednek a bárium elektroncsövek. Ígt kutatógárdát nevelt fel. Közel száz szabadalma, találmánya volt. Magyar Életrajzi Lexikon — Mindent leírtam, mert azt akarom hogy olvassanak az uramról. Nincs — tudja — mélyebb tenger, mint a felejtés . . . Nézze, nyolcvankettedik évemben vagyok, meg ezt szeretném. Hogy felügyeljenek: ilyen volt Winter Ernő , hogy , mondják egymásnak: igen, ismertem. Ő az. — Két-három generációnak sokat mond még az uram neve. Szerették. Nem bántott meg soha senkit. Emlékszem egyszer egy fogadáson kellett beszélnie, és elhangzott, csak úgy mellékesen: arra vagyok a Legbüszkébb, hogy soha senkit meg nem aláztam, pedig engem sokszor, sokan és nagyon ... — Mikor? Kik? — Ha egy zsidó szegény, akkor nagyon az. Az édesapja amolyan foltozó szabó volt. Ő már a második asszonytólszületett, öt az elsőtől, öt a másodiktól, az apa öreg, beteg. Tizennégy évesen — már akkor a győri Teásba járt — tanított a tanyákon. A szolgabiró fiát, a földbirtokos fiát, a gazdatiszt fiát. Annyi pénze nem volt, hogy kerékpárt vegyen, gyalog, csak gyalog, öt órákat naponta ... de ez már jobb volt mégis. Mert amikor kicsi fiúként bekerült az iskolába, nem voltak könyvei, nem voltak barátai, beteges gyerek volt, vékony, csöndes, visszahúzódó, kicsit hadart, néha dadogott is . . . és egyszerre — '■Rém 'is tudom hogyan mondjam — kinyílt. Megvilágosodott előtte a tudás, az osztály legjobbja, a győri reálban már az iskola legjobbja ■■'volt '■ Mvv.,aKH«. jtu»sz — Kitört a háború, önkéntresnek . jelentkezett. Egy bosnyák ezreddel került le azOlasz frontra. Imádták, a katonái, a meglett hatalmas emberek, nehéz a karszton az . .élet, megedzi a férfit, vonszolják föl az ágyúkat a hegyre, állat már nem bírtavolna, csak a katona tartott ki . ... Vése lett a háborúnak, magukkal akarták csalni, majd nálunk tanulsz kis hadnagy, meglásd jó sorod lesz, de hát, csak haza. És itthon? Hiába mutogatta a sebesülési érmét, sdindenki megsebesülhet —azt mondták rá, nem vették föl az egyetemre a numerus causus miatt. Turul szövetség. Ébredők. Verték. A lányokat is. Tudom. Kiment Drezdába. Szappangyárban dolgozott. Százkilós szódászsákokat cipelt. Fizetéskor mindig eltűnt. Este került haza, mindegyik ujján lógott egy csomag. Szakkönyvekkel. Szenvedélyesen tanult. Másfél év után hazakerült, s akkor mégiscsak bejutott a József Műegyetemre. De olyan szegény volt hogy az ingyenkonyhán étkezett. Az éhenhalás határán. Mert ott csak a szakács lakott jól. Iskola után bejárt dolgozni a híres Meister céghez. Mikor elvégezte az egyetemet, így biztatta a tulajdonos: ,,Ha megbecsüli magát Winter, itt maradhat szappanfőzőnek .. A szavak áradata csobbanó indulatok nélkül hömpölyög vissza a forrás felé. A tenger várhat. "Végül az övé lesz úgyis minden. .. — Engem, tudja, kitagadott a családom. Az első házasságom miatt. Húszévesen hozzámentem , egy koldusszegény iparművészhez. Ada Dezsőnek hívták. Adlerről magyarosított. Huszonkettő decemberében esküdtünk, huszonhárom augusztusában meghalt az uram. Félidős voltam a kisfiammal. — A házassága miatt? De miért? — Mi nagypolgárok voltunk, tudja? Két gyerekszoba. Angol nevelőnő, francia nevelőnő. . német nevelőnő... de az édesanyám sohasem ültetett az ölébe. Nagypolgárok voltak, de a lelkük ilyen kicsi — a kortól aranyfényű mutató- és hüvelykujjcentinyit csippent ki a semmiből. — Én voltam a nevelőnők réme. Megszöktem. Vad voltam és dacos. Annyit pofozott az apám, hogy nem is értem, miért maradtak meg a fogaim . . — Megkaptam a jelzőt hamar: a kommunista Lili. Mert én mindig — akkor úgy mondták cselédség —, mert hogy én a cselédséget pártoltam. Velük szerettem. Elhozták titokban a kis törvénytelen gyermekeiket, azokat dugdostam, eljártam pelenkázni, biliztemni a kis árva gyerekek otthonába — persze apám tudta nélkül. — Az ötödiket, hatodikat magántanulóként végeztem — úgy volt előkelő. De aztán a sarkamra álltam, s a hetedik gimnáziumot már a Mária Teréziában jártam. S akkor volt, hogy megalakult a Tanácsköztársaság. Nagyon jó magyartanárral hozott össze a sors. Ritten-Bindernek hívták, az bennem megőrzött valamit, s amikor a kommün alatt dolgozatot írtunk, az enyémet felolvasta. Beválasztottak adirektóriumba is. Nem tudom már mit csináltam, a könyvtárban • ténykedtünk valamik Horthyék bejöttek, engempedig az ország összes középiskolájábólkizártak. — Aztán megjártuk Bécset — apámat zaklatták, nem a politikai múltja miatt, csak a vagyonára ácsingóztak, hogy név volt a szakmában Barta Sándoré, nagy cég volt a Rosner S. firma — én ott egy nevelőotthonba kerültem. Végül hazajöttünk. Akkor ismerkedtem meg az első urammal. Az apja házaló volt, rumburgi vászonnal járta az országot, gyerek nem volt, hiába szerették volna, s amikor az urammal terhes lett az anyja, meghalt a férje. Megszülte az árva fiút, felnevelte, taníttatta, szegényebb volt a szegénynél, risszrossz kalapokat árult a Teleki téren, egy zsámoly és egy pokróc volt az anyósom boltja. — A szüleim ugyan eljöttek az esküvőre, de még kezet se nyújtottak. Azt se kérdezték, mi lesz velünk, hova megyünk? Az uram albérletben én még a nagybátyjánál laktam, titokbanjártam föl hozzá, mert a főbérlő nem tűrt nőt a lakásban ... Akkor aztán beteg lett a szívével. Kiköltöztünk Csillaghegyre a jó levegő miatt. Áldott rossz embereknél vettünk ki szállást ... — Kórházba került. Egy reggel megyek be a klinikára, elibém jön az orvos, odavezet az üres ágyhoz. Nem sírtam. Megsimogatta a hajamat. Menjen szépen haza. — Hová? — A szüleim akkor éppen Baden-Badenben voltak. Elfoglaltam a régi leánykori ágyam, csak a cselédek örültek nekem. De anyám nem tűrt volna ott meg egy gyereket. Elköltöztettek egy penzióba. Aztán béreltek nekem egy lakást. Csak egyet tudtam: nekem ezt a kisfiút fel kell nevelnem. — Winter Ernő háromszor kérte meg a kezem, mire igent mondtam. Mit tesz Isten, ez is a szegények szegényei Az Egyesült Izzóban dolgozott már akkor. Veszélyes helyen, a hidrogénüzemben. 176 pengőért, a szamárlétra legalján. Soha életében nem volt nyaralni, pihenni, a kollégái szedtek össze annyi pénzt, hogy elmenjünk nászútra, Velencébe. Tál volt, de szép. Aztán itthon újra a nyomor. Aschner kirúgta az uramat, amikor fizetésemelést kért. Közben azonban egy holland gyár mérnöki állásra pályázatot hirdetett. Az uram próbakisérletei sikerültek. És szerződtették. — Gazdagon jöttünk haza. Hívott a Philips is pedig, engem gyötört a honvágy. És Aschner kétezer pengős fizetéssel vette vissza az uramat. Szép lakásunk volt, a gyerek ,jól tanult, de én mégis boldogtalan voltam. Szerettem volna még egy gyereket, de nem lett. Jártam orvoshoz, fürdőkre, semmi. Aztán a fiam halálos beteg lett. Azt mondta a professzor: láttam ilyent néha meggyógyulni!!! Aztán mégis terhes maradtam. A kisfiam is meggyógyult, nem volt nálam boldogabb ember a világon. Hitler már akkor Ausztriában. Megszültem a második kisfiam, s aztán a harmadikat is. Harmincnyolc éves voltam már. Aztán óvóhely, csillagos ház, deportálás. De megsegített a Jóisten. Mindnyájan megmaradtunk. — Ráfogták az uramra, hogy szabotál. — És a két Kossuth-díj? — Azok később voltak. Odatettük az ágya mellé a készenléti csomagot, hogy ne kelljen üres kézzel mennie, ha jön az autó éjszaka. Egy barátját kivégezték. Dolgozott haditechnikai témákon, akikkel kapcsolatban volt, két tisztet kivégeztek. Nagyon letört az uram. Rettegtünk. De aztán mégse jött az autó, pedig már a házmestert is beparancsolták és kioktatták, hogy nézze át a szemetünket, hátha lesz majd benne valami kompromittáló írás. A kiszolgáltatottság iszonyú érzés. Két naiv ember, az uram és én. Mégis mindig a csodát vártuk. — Elégedett az életével? — Átéltem minden borzalmat. A legszörnyűbbet még nem is mondtam. El kellett temetnem a kisfiamat. De ez is a teljességhez tartozik. Megismerni, átélni az elviselhetetlent. Még most is, nap-nap után. Minden gyerek egy csoda. Minden ember az. Hoz magával valamit a múltból, és átörökít valamit a jövőbe. Bárha ő maga meg is semmisül. Valamit, amitől több lesz a Világ. Tudja, volt egy dallam, amit nagyon szerettünk. Albinom Adagiója. Ma is, ha véletlenül rábukkanok valahol, mikor a rádiót csavargatom, elmondhatatlan boldogságot érzek. Én mindig tudtam, hogy mikor jó nekem. A törvényeket betartottam ezer halál között, és lám, megöregedtem ... A VÁROS 100. PONTJÁN LEVŐ ÉDESSÉGBOLTJAINKBA FS ADÓKAT, BOLTVEZETŐ-HELYETTESEKET és ABLAKTISZTÍTÓKAT felveszünk kedvező kereseti lehetőséggel. JELENTKEZNI LEHET személyesen Budapest VI., Arató utca 16. szám alatt a Budapesti Édességbolt Vállalat munkaügyi osztályán. Telefon: 113-428. Magyar Nemzet özvegy Winter Ernőné viszszatérő vendég a redakcióban. Egy dossziéval a kezében várja a szerkesztőt, türelmesen, derűsen, mosolyogva, s egy picit erősebben szorítja a botját ültében, ha nyílik az ajtó. Talán most érkezik az ő embere, aki majd kinyomatja emlékezéseit egy házasságról. Hiszen ha neki is mennie kell, nem lesz fontos többé senkinek, hogy megmutassa a világnak: ki volt az ő ura? Sorakoznak a papíron a szépen formált betűk, sok-sok oldalnyi szabatos mondatokba foglalt emlék. De nincs a világnak olyan újságja, amely ilyesfajta írások közlésére vállalkozna. Az ezüsthajú nénike ezt persze nem érti. Nehezen is érthető. Miért ne lehetne egy ilyen újság? Búza Péter • Ünnepség a Vigadóban Kiváló tanítók és tanárok elismerése Hazánk valamennyi pedagógusát, az óvónőket, a tanítókat, a tanárokat, a pedagógusképző intézmények és az oktatásügy minden dolgozóját, az irányító szervek vezetőit köszöntötte Köpeczi Béla művelődési miniszter, a Pesti Vigadó dísztermében csütörtökön a pedagógusnap alkalmából rendezett kitüntetési ünnepségen. Az eseményen megjelent Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Fejti György, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottságának első titkára, valamint Voksár, József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. " Naponta kellene elismerő szavakkal illetni mindazokat a pedagógusokat, akiket a hivatástudat hajt, akik a jeles elődök útján járva igyekeznek megfelelni a mai kor kívánalmainak — hangsúlyozta beszédében Köpeczi Béla. — Mivel ezt nem tehetjük meg, a mai ünnepi alkalmat kell megragadnunk, hogy társadalmunk figyelmét felhívjuk az óvodákban, az iskolákban, a bentlakásos intézményekben dolgozók áldozatos munkájára. Az oktatásügy előtt álló időszerű feladatokról szólva a művelődési miniszter kiemelte: " Továbbra is az a feladatunk, hogy ifjúságunk a legkorszerűbb ismereteket sajátítsa el tanulmányai során. Nagyobb gondot kell fordítanunk az alapkészségek fejlesztésére, hiszen ezek szilárd birtoklása nélkül alig képzelhető el a tudatos, sokoldalú művelődési igény felkeltése, az állandó önképzési képesség és szükséglet kimunkálása. Mindezért folytatjuk és befejezzük az új tantervek és tankönyvek bevezetését, egyszersmind megkezdjük — a tapasztalatok alapján — ezek korrekcióját is. Elhatározott szándékunk, hogy változtatunk a pedagógusképzés mennyiségén és javítunk a minőségén. A pedagógusok munkájának segítésére a szakmai irányítás tartalmi és szervezeti korszerűsítését irányozzuk elő. — Az óvodák, az iskolák és társadalmi környezetük között is a helyesen értelmezett kapcsolatok megteremtését kívánjuk előmozdítani. Köztudomású, hogy új oktatási törvényt készítünk elő. Ebben a dokumentumban nevelésügyünk egész eddigi eredményeit összefoglaljuk, s egyben felvázoljuk azokat az előremutató elemeket is, amelyek folyamatos megteremtésével intézményeink képesek lesznek az ezredforduló követelményeinek, a jövendő kor parancsainak megfelelni. A miniszter átnyújtotta dr. Nagy Lászlónak, a szegedi József Attila Tudományegyetem egyetemi tanárának az Elnöki Tanács által adományozott Szocialista Magyarországért érdemrendet, amelyet a professzor kiemelkedő munkája, példamutató oktatónevelő tevékenysége elismeréseként kapott. apáczai csere János-dyót kapott: Baross Imre, az Állami Artistaképző Intézet igazgatója; dr. Fábián Zoltán, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola főigazgatója; Herbergerné Hegedűs Piroska, a győri foglalkoztató iskola és nevelőotthon igazgatója: Járdánházy Dezső, a kazincbarcikai központi általános iskola tanára; Kiss Zoltán, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tanára; Kocsis József, a Janus Pannonius Tudományegyetem szentlőrinci 1. számú gyakorló általános iskolájának igazgatója; dr. Kóti János, a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója; Méhész Lajos, a budapesti Egressy Gábor Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola igazgatója ; dr. Nagy László, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója ; Oravecz Pálné, a Budapest, I. kerület, Tárnok utcai általános iskola tanítója; Répászky Zoltán, a mezőkövesdi Petőfi Sándor Általános Iskola tanára; dr. Schvób Péter, a Bács-Kiskun megyei Pedagógiai Intézet igazgatója; Szerencsés Rudolfné, a komlói Április 4. útjai általános iskola tanítója; dr. Tibolen Endre, a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpont nyugalmazott igazgatója. KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntetésben részesült: Alföldi Jánosné, a szegedi Hámén Kató általános iskola tanítója; Auer Margit, a Budapest, XIX., Petőfi utcai általános iskola tanítója; Ádám István, a szikszói általános iskola tanára, szakfelügyelő ; Balogh Béláné, a kertai általános iskola tanítója: dr. Balogh Jánosné, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Gyakorló Gimnáziuma vezető tanára: Balogh Zoltán, a seregélyest 319. számú ipari szakmunkásképző intézet szakoktatója: Barabás György, a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola tanára: Bálint Jenőné, a hévízi általános iskola tanítója: dr. Bánfai Lajos, az MM 3. számú fiúnevelő intézet igazgatója: Bencze Istvánné, a dunakeszi 1. számú napköziotthonos óvoda vezető óvónője: Bodicsi Józsefne, a solti általános iskola tanára: Bokkon Imréné, a fertőszentmiklósi önálló óvoda vezető óvónője: Borbély Imréné, a Szeged, Juhász Gyula utcai óvoda vezető óvónő-helyettese: Borkovics Józsefné, a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanára: Botka Lajosné, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanára; dr. Bozai Józsefné, a zalaegerszegi Ságván Endre Gimnázium tanára: Brószné Galusz Zsuzsa, a Budapest, Iv. kerületi viola utcai általános iskola szakfelügyelője; Bujdos László, a Budapest, XIII., Róbert Károly krt-i általános iskola és nevelőotthon igazgatója ; Zsiha Mártonna, az MM 7. számú leánynevelő intézet igazgatóhelyettese: Csordás József, a pécsi 306. számú ipari szakmunkásképző intézet szakoktatója: Csősz Sáildorné, a nyíregyházi állami zeneiskola tanára, igazgatóhelyettese : Dancs Ferencné, a sárbogárdi I1. számú napköziotthonos óvoda vezető óvónője: Darabos Jánosné, a tatabányai ságvári Endre Napköziotthonos Óvoda vezető óvónője; Debreczeni Lajos, a mohácsi 502. számú Radnóti Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Dusza Árpád, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanára; Elek Menyhértné, a domaházi általános iskola tanítója; Erős Sándorné, a tápiószecsői általános iskola tanítója: Eszláry Lászlóné, a Budapest, V., Szemere utca 3. számú általános iskola igazgatója : Farkas Gézáné, az ózdiJózsef Attila Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára : Farkas Istvánná, a dombóvári Zrínyi Ilona I. számú általános iskola tanára; Fábián Ottóné, a nyírbátori I I. számú általános iskola napközis csoportvezetője; dr. Fodor Istvánné, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára, munkaközösség vezető: Gaál József, a téti körzeti általános iskola tanára, szakfelügyelő: Gács Béláné, a Budapest, XX., Török Flóri utcai általános iskola tanítója; Gát László, a csongrádi általános iskola és diákotthon igazgatóhelyettese; Gerendai Józsefné, a szombathelyi Fürst Sándor Általános Iskola tanítója: Gilicze Katalin, a decsi óvoda és általános iskola napközis vezetője: Gulyás Jánosné, az orosházi 1. számú általános iskola igazgatója: Gyukics Etelka, a kiskunhalasi Szűts József Általános Iskola szakfelügyelője: Hardicsay Zóránd, a szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára: Harmati József, a Budapest, IX., Telep utcai általános és testnevelési szakosított tantervű iskola tanára; Heltai Miklós, a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatója; Hittig Ágostonná, a Budapest, VIII., foglalkoztató iskola és nevelőotthon igazgatója: Horváth János, a budapesti 31. számú szakmunkásképző intézet tanára: Horváth László, a salgótarjáni 211. számú ipari szakmunkásképző intézet igazgatója: Iván Józsefné, a győri Kun Béla Általános Iskola vezető szakfelügyelője: Iváncsikné Ziska Erzsébet, a szarvasi szlovák tanítási nyelvű általános iskola és diákotthon tanára, igazgatóhelyettese: Jakkel Imréné, a jászberényi dr. Gyetvai János Általános Iskola szakfelügyelője: dr. Janeskár Sándorné, a nagymarosi Martinovics utcai általános iskola igazgatóhelyettese; Jarecsny Józsefné, a leninvárosi 2. számú általános iskola tanítója; Jánosi József Ferenc, az abaújszántói mezőgazdasági szakközépiskola és szakmunkásképző iskola igazgatója; dr. Jurisits József, a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium és Kollégium szakfelügyelője: Kancsa Ildi István, a tabi általános iskola tanára: Kardos Istvánná, a bécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola igazgatóhelyettese: Kárpáti Ferencné, a gyáli I. számú általános iskola vezető szakfelügyelője: Kárpáti György, a vecsési I. számú általános iskola vezető szakfelügyelője; Kemenesi Zoltánná, a polgárdi általános iskola fülei tagiskolája tanítója; Kemmer Mihály, a lajosmizsi központi általános iskola igazgatója; Kertész Ferenc, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanára, szakfelügyelő; Kígyós Istvánné, a hajdúszoboszlói 1. számú óvoda óvónője, óvodai felügyelő; Kiss Lajos, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanára; Kiss Sándor, a Vént mezőgazdasági szakmunkásképző és munkástovábbképző intézet szakoktatója. Kocsár Miklósné, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet főiskolai docense; dr. Korányi Erzsébet, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium vezető tanára; Kovács István, a kiskunfélegyházi 608. számú ipari szakmunkaképző intézet szakoktatója; Kovács Károly, a zalaegerszegi 407. , számú ipari szakmunkásképző intézet szakoktatója; Kovács Sándorné, az ibrányi általános iskola tanára, munkaközösség vezető; Krett Györgynél a Békéscsaba, Kölcsey utcai óvoda óvónője; Kulcsár Lajosné, a Budapest IV., Nyár utcai általános iskola napközis szakfelügyelője; loránd István, a Budapest, XI., Villányi úti dolgozók gimnáziumának tanára: Lőrincz. Zoltánné, a dédestapolcsányi általános iskola igazgatója: Magyar Pálné, a Comenius Tanítóképző Főiskola Árvai József Gyakorló Általános Iskola tanítója: Maráczy Jánosné, az olaszfai általános iskola tanára; Mazula Sándor, a ceglédi Török János Mezőgazdasági Egészségügyi Szakközépiskola és Szakiskola tanára; Merey Béla, a kadarkúti általános iskola igazgatója; Mészáros György, a veszprémi Schünherz Zoltán Fiúkollégium igazgatója; Mihály László, a keceli Általános Művelődési Központ általános igazgatóhelyettese; Miskolczi Józsefné, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorló általános iskola szakvezető tanára; dr. Molnár Endréné, a hajdúböszörményi 2. számú általános iskola vezető szakfelügyelője; Molnár István, a Sopron, Ferenczi J. utcai általános iskola igazgatója; Molnár Jánosné, a Budapesti Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolájának szakvezető osztálytanítója; Moór Ágnes, a budapesti I. István Gimnázium vezető tanára; Mosonyi László, a budapesti 9. számú Bánki Donét Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója; dr. Mocsán Jánosné, a nyíregyházi 9. számú általános iskola tanítója; Mórocz Béla, a budapesti Fényes Elek Közgazdasági szakközépiskola igazgatója; Mucza András, a tiszaszentimrei Általános Művelődési Központ általános iskolájának tanára : Nagy István, a debreceni 109. számú ipari szakmunkásképző intézet igazgatóhelyettese: Németh József, az MM 2. számú fiúnevelő intézet otthonvezetője: Ninta Mátyásné ,a battonyai 2. számú általános iskola tanítója: Nyirkos Tibor, a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola igazgatója; dr. Orosz Ernőné, az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára; ördög László, a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szakfelügyelője; Őze Irén, a martfűi nagyközségi tanács összevont községi óvodák vezető óvónőm: Papp Gyuláné, a szegedi Dugonics András Általános Iskola igazgatója: Paulik Dezsőné, a Nagykanizsa, Andrejka utcai nap■ köziotthonos óvoda óvodai felügyelője. Páhán István, a nagykőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola vezető szakfelügyelője: Pártos Györgyiné, a budapesti Ilku Pál Általános iskola tanára: dr. Petrik Péterné, a vásárosnaményi 3. számú napköziotthonos óvoda szakfelügyelője: Pilbauer Ottó, a győrzemolyi általános iskola igazgatója : dr. Pirilyiné Fejes Anna, a békéscsabai Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tanára: .1. Juhász Istvánná, a veszprémi 2. számú öszszevont óvoda vezető óvónője: Pongrácz Istvánná, a szombathelyi Vöröszászló úti általános iskola tanára: Póser Pálné, a debreceni Műhelytelepi általános, iskola tanára: Prepuk János, az ebesi általános iskola igazgatója; Puskás László, a budapesti 36. számú Bokányi Dezső Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Révész Balázs, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium és Fgészségügyi Szakközépiskola szakfelügyelője; Riehter Sándorné, a Somogy megyei Pedagógiai Intézet továbbképzési felügyelője; Koboz Péter, a budapesti Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola műszaki vezető tanára; dr. Saáry Istvánná, a balatonkenesei Kállai Éva Nevelőotthon igazgatóhelyettese; Schmidt János, a magyarbólyi általános iskola napközis csoportvezetője: Sípos Imre, az esztergomi Dobó KatalinEgészségügyi Szakközépiskola tanára: dr. Slpőrzy Gyzőbé, a Budapest, XXI., Béke téri napköziotthonos óvoda vezetője: Szabó Lászlóné, a gyöngyösi 5. számú általános iskola tanítója: Szakáll Mária, a balatonföldvári általános iskola tanára, igazgatóhelyettese; Szántó Antal, az orlói általános iskola napköziotthonos szakfelügyelője; Szántó F. Andrásné, az almásneszmélyi 1. számú általános iskola vezető szakfelügyelője; Szirtes Kálmánná, a dunanatúji napköziotthonos óvoda vezető óvónője: Szvetits Zoltán, a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tanára . dr. Takács Zolt a unt, aTanus Pannonius gyakorló általános iskola szakvezetőapára szakcsoportvezető: Tarhániné Botka Katinka, a Budapesti L. Krisztina téri általános iskola osztályvezető tanítója: Tóth Bertalan, -az emődi általános iskola igazgatója: dr. Tóth Jánosné, a budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium igazgatója: Tóth Nándor, a budapesti Steinmetz Miklós Gimnázium igazgatóhelyettese: Újvári Pálné, a kisújszállási 625. számú ipari szakmunkásképző intézet tanára Varajti Károlyné, a budapesti Martos Flóra Általános Iskola tanára, szakfelügyelő: Varka Károly, a dunaújvárosi Móricz Zsigmond Általános Iskola tanára, szakfelügyelő: dr. Várady Tarmásné, a budapesti-Lengyel Gyílla Kereskedelmi Szakközépiskola tanára, vezető szakfelügyelő;Véber Béláné, a pécsi 39-es Dandár úti általános iskola tanára; Zoltai Jenőné, a budapesti Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanára, szakfelüevelő; Zsitva Gyuláné, a pécsi Közraktár utcai óvoda vezető óvónője. Péntek, 1984. június 1.