Magyar Nemzet, 1984. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

• ’.............. KZl'.t­í ‘ (l • • Üzenet B. városából Lassan, tűnődve... Win­ter Ernő (Győr, 1897. március 13. Budapest, 1971. jú­nius­­.) vegyészmérnök, az MTA tagja, Kossuth-díjas, a magyar híradás- és vákuum­­technikai ipar kimagasló kép­viselője. Al kutasai közül ki­emelkednek a bárium elekt­roncsövek. Ígt kutatógárdát nevelt fel. Közel száz szaba­dalma, találmánya volt. Magy­ar Életrajzi Lexikon — Mindent leírtam, mert azt akarom hogy olvassanak az uramról. Ninc­s — tudja — mélyebb tenger, mint a felej­tés . . . Nézze, nyolcvankette­­dik évemben vagyok, meg ezt szeretném. Hogy felügyelje­nek: ilyen volt Winter Ernő­ , hogy , mondják egymásnak: igen, ismertem. Ő az. — Két-három generációnak sokat mond még az uram ne­ve. Szerették. Nem bántott meg soha senkit. Emlékszem egyszer eg­y fogadáson kellett beszélnie, és elhangzott, csak úgy mellékesen: arra vagyok a Legbüszkébb, hogy soha sen­kit meg nem aláztam, pedig engem sokszor, sokan és na­gyon ... — Mikor? Kik? — Ha egy zsidó szegény, ak­kor nagyon az. Az édesapja amolyan foltozó szabó volt. Ő már a második asszonytól­­született, öt az elsőtől, öt a másodiktól, az apa öreg, be­teg. Tizennégy évesen — már akkor a győri Teásba járt — tanított a tanyákon. A szolga­­biró fiát, a földbirtokos fiát, a gazdatiszt fiát. Annyi pénze nem volt, hogy kerékpárt ve­gyen, gyalog, csak gyalog, öt­­ órákat naponta ... de ez már jobb volt­ mégis. Mert amikor kicsi fiúként bekerült az isko­lába, nem voltak könyvei, nem voltak barátai, beteges gyerek volt, vékony, csöndes, vissza­húzódó, kicsit hadart, néha da­dogott is . . . és egyszerre — '■Rém 'is tudom hogyan mond­jam — kinyílt. Megvilágoso­dott előtte a tudás, az osztály legjobbja, a győri reálban már az iskola legjobbja ■■'volt '■ Mvv.,aKH«. jt­u»sz — Kitört a háború, önkén­­tr­­esnek . jelentkezett. Egy bos­­­­nyák ezreddel került le az­­Olasz frontra. Imádták, a ka­tonái, a meglett hatalmas em­berek, nehéz a karszton az . .élet, megedzi a férfit, vonszol­ják föl az ágyúkat a hegyre, állat már nem bírta­­volna, csak a katona tartott ki . ... Vé­­­­se lett a háborúnak, maguk­kal akarták csalni, majd ná­lunk tanulsz kis hadnagy, meglásd jó sorod lesz, de hát, csak haza. És itthon? Hiába­­ mutogatta a sebesülési érmét, sdind­enki­ megsebesülhet —­­azt mondták rá, nem vették föl az egyetemre a numerus c­ausus miatt. Turul szövetség. Ébredők. Verték. A lányokat is. Tudom. Kiment Drezdába. Szappan­gyárban dolgozott. Százkilós szódászsákokat cipelt. Fizetés­kor mindig eltűnt. Este került haza, mindegyik ujján lógott egy csomag. Szakkönyvekkel. Szenvedélyesen tanult. Másfél év után hazakerült, s akkor mégiscsak bejutott a József Műegyetemre. De olyan sze­gény volt hogy az ingyen­konyhán étkezett. Az éhenha­­lás határán. Mert ott csak a szakács lakott jól. Iskola után bejárt dolgozni a híres Meis­­ter céghez. Mikor elvégezte az egyetemet, így biztatta a tu­lajdonos: ,,Ha megbecsüli ma­gát Winter, itt maradhat szappanfőzőnek .. A szavak áradata csobbanó indulatok nélkül hömpölyög vissza a forrás felé. A tenger várhat. "Végül az övé lesz úgyis minden. .. — Engem, tudja, kitagadott a családom. Az első házassá­gom miatt. Húszévesen hozzá­mentem , egy koldusszegény iparművészhez. Ada Dezsőnek hívták. Adlerről magyarosí­tott. Huszonkettő decemberé­ben esküdtünk, huszonhárom augusztusában meghalt az uram. Félidős voltam a kis­fiammal. — A házassága miatt? De miért? — Mi nagypolgárok voltunk, tudja? Két gyerekszoba. An­gol nevelőnő, francia nevelő­nő. . német nevelőnő... de az édesanyám sohasem ültetett az ölébe. Nagypolgárok voltak, de a lelkük ilyen kicsi — a kortól aranyfényű mutató- és hüvelykujj­­centinyit csippent ki a semmiből. — Én voltam a nevelőnők réme. Megszök­tem. Vad voltam és dacos. Annyit pofozott az apám, hogy nem is értem, miért maradtak meg a fogaim . . — Megkaptam a jelzőt ha­mar: a kommunista Lili. Mert én mindig — akkor úgy mond­ták cselédség —, mert hogy én a cselédséget pártoltam. Ve­lük szerettem. Elhozták titok­ban a kis törvénytelen gyer­mekeiket, azokat dugdostam, eljártam pelenkázni, biliztem­­ni a kis árva gyerekek ottho­nába — persze apám tudta nélkül. — Az ötödiket, hatodikat magántanulóként végeztem — úgy volt előkelő. De aztán a sarkamra álltam, s a hetedik gimnáziumot már a Mária Te­réziában jártam. S akkor volt, hogy megalakult a Tanácsköz­társaság. Nagyon jó magyar­tanárral hozott össze a sors. Ritten-Bindernek hívták, az bennem megőrzött valamit, s amikor a kommün alatt dol­gozatot írtunk, az­ enyémet felolvasta. Beválasztottak a­­di­rektóriumba is. Nem tudom már mit csináltam, a könyv­tárban • ténykedtünk valamik Horthyék be­jöttek, engem­­pe­dig az ország összes középis­kolájából­­kizártak. — Aztán megjártuk Bécset — apámat zaklatták, nem a politikai­ múltja miatt, csak a vagyonára ácsingóztak, hogy név volt a szakmában Barta Sándoré, nagy cég volt a Ros­­ner S. firma — én ott eg­y ne­velőotthonba kerültem. Végül hazajöttünk. Akkor ismerked­tem meg az első urammal. Az ap­ja házaló volt, rumburgi vá­szonnal járta az országot, gye­rek nem volt, hiába szerették volna, s amikor az urammal terhes lett az anyja, meghalt a férje. Megszülte az árva fiút, felnevelte, taníttatta, szegé­nyebb volt a szegénynél, rissz­­rossz kalapokat árult a Teleki téren, egy zsámoly és egy pokróc volt az anyósom boltja. — A szüleim ugyan eljöt­tek az esküvőre, de még ke­zet se nyújtottak. Azt se kér­dezték, mi lesz velünk, hova megyünk? Az uram albérlet­ben én még a nagybátyjánál laktam, titokban­­jártam föl hozzá, mert a főbérlő nem tűrt nőt a lakásban ... Akkor aztán beteg lett a szívével. Ki­költöztünk Csillaghegyre a jó levegő miatt. Áldott rossz em­bereknél vettünk ki szál­lást ... — Kórházba került. Egy reggel megyek be a klinikára, elibém jön az orvos, odavezet az üres ágyhoz. Nem sírtam. Megsimogatta a hajamat. Menjen szépen haza. — Hová? — A szüleim akkor éppen Baden-Badenben voltak. El­foglaltam a régi leánykori ágyam, csak a cselédek örül­tek nekem. De anyám nem tűrt volna ott meg egy gyere­ket. Elköltöztettek egy penzió­ba. Aztán béreltek nekem egy lakást. Csak egyet tudtam: ne­kem ezt a kisfiút fel kell ne­velnem. — Winter Ernő háromszor kérte meg a kezem, mire igent mondtam. Mit tesz Isten, ez is a szegények szegényei Az Egyesült Izzóban dolgozott már akkor. Veszélyes helyen, a hidrogénüzemben. 176 pen­gőért, a szamárlétra legalján. Soha életében nem volt nya­ralni, pihenni, a kollégái szed­tek össze annyi pénzt, hogy el­menjünk nászútra, Velencébe. Tál volt, de szép. Aztán itthon újra a nyomor. Aschner kirúg­ta az uramat, amikor fizetés­­emelést kért. Közben azon­ban egy holland gyár mérnö­ki állásra pályázatot hirdetett. Az uram próbakisérletei sike­rültek. És szerződtették. — Gazdagon jöttünk haza. Hívott a Philips is pedig, en­­gem gyötört a honvágy. És Aschner kétezer pengős fize­téssel vette vissza az uramat. Szép lakásunk volt, a gyerek ,jól tanult, de én mégis boldog­talan voltam. Szerettem volna még egy gyereket, de nem lett. Jártam orvoshoz, fürdőkre, semmi. Aztán a fiam halálos beteg lett. Azt mondta a pro­fesszor: láttam ilyent néha meggyógyulni!!! Aztán mégis terhes maradtam. A kisfiam is meggyógyult, nem volt nálam boldogabb ember a világon. Hitler már akkor Ausztriában. Megszültem a második kis­fiam, s aztán a harmadikat is. Harmincnyolc éves voltam már. Aztán óvóhely, csillagos ház, deportálás. De megsegí­tett a Jóisten. Mindnyájan megmaradtunk. — Ráfogták az uramra, hogy szabotál. — És a két Kossuth-díj? — Azok később voltak. Oda­­tettük az ágya mellé a készen­léti csomagot, hogy ne kelljen üres kézzel mennie, ha jön az autó éjszaka. Egy barátját ki­­végezték. Dolgozott haditech­nikai témákon, akikkel kap­csolatban volt, két tisztet ki­végeztek. Nagyon letört az uram. Rettegtünk. De aztán mégse jött az autó, pedig már a házmestert is beparancsol­ták és kioktatták, hogy nézze át a szemetünket, hátha lesz majd benne valami kompro­mittáló írás. A kiszolgáltatott­ság iszonyú érzés. Két naiv ember, az uram és­ én. Mégis mindig a csodát vártuk. — Elégedett az életével? — Átéltem minden borzal­mat. A legszörnyűbbet még nem is mondtam. El kellett temetnem a kisfiamat. De ez is a teljességhez tartozik. Meg­ismerni, átélni az elviselhe­tetlent. Még most is, nap-nap után. Minden gyerek egy cso­da. Minden ember az. Hoz ma­gával valamit a múltból, és átörökít valamit a jövőbe. Bár­ha ő maga meg is semmisül. Valamit, amitől több lesz a Világ. Tudja, volt egy dallam, amit nagyon szerettünk. Albi­nom Adagiója. Ma is, ha vé­letlenül rábukkanok valahol, mikor a rádiót csavargatom, elmondhatatlan boldogságot érzek. Én mindig tudtam, hogy mikor jó nekem. A törvénye­ket betartottam ezer halál kö­zött, és lám, megöreged­tem ... A VÁROS 100. PONTJÁN LEVŐ ÉDESSÉG­BOLTJAINKBA FS ADÓKAT, BOLTVEZETŐ-HELYETTESEKET és ABLAKTISZTÍTÓKA­T felveszünk kedvező kereseti lehetőséggel.­­ JELENTKEZNI LEHET személyesen Budapest VI., Arató utca 16. szám alatt a Budapesti Édességbolt Vállalat munkaügyi osztályán. Telefon: 113-428. Magyar Nemzet özvegy Winter Ernőné visz­­szatérő vendég a redakcióban. Egy dossziéval a kezében vár­ja a szerkesztőt, türelmesen, derűsen, mosolyogva, s egy pi­cit erősebben szorítja a bot­ját ültében, ha nyílik az ajtó. Talán most érkezik az ő em­bere, aki majd kinyomatja emlékezéseit egy házasságról. Hiszen ha neki is mennie kell, nem lesz fontos többé senki­nek, hogy megmutassa a vi­lágnak: ki volt az ő ura? So­rakoznak a papíron a szépen formált betűk, sok-sok oldal­nyi szabatos mondatokba fog­lalt emlék. De nincs a világ­nak olyan újságja, amely ilyesfajta írások közlésére vállalkozna. Az ezüsthajú né­nike ezt persze nem érti. Nehezen is érthető. Miért ne lehetne egy ilyen újság? Búza Péter •­­­­ Ünnepség a Vigadóban Kiváló tanítók és tanárok elismerése Hazánk valamennyi peda­gógusát, az óvónőket, a ta­nítókat, a tanárokat, a pe­dagógusképző intézmények és az oktatásügy minden dolgo­zóját, az irányító szervek ve­zetőit köszöntötte Köpeczi Bé­­la művelődési miniszter, a Pesti Vigadó dísztermében csütörtökön a pedagógusnap alkalmából rendezett kitünte­tési ünnepségen. Az esemé­nyen megjelent Aczél György, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Fejti György, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottságá­nak első titkára, valamint Voksár, József, a Pedagógu­sok Szakszervezetének főtitká­ra. " Naponta kellene elisme­rő szavakkal illetni mindazo­kat a pedagógusokat, akiket a hivatástudat hajt, akik a jeles elődök útján járva igye­keznek megfelelni a mai kor kívánalmainak — hangsú­lyozta beszédében Köpeczi Bé­la. — Mivel ezt nem tehet­jük meg, a mai ünnepi al­kalmat kell megragadnunk, hogy társadalmunk figyelmét felhívjuk az óvodákban, az iskolákban, a bentlakásos in­tézményekben dolgozók áldo­zatos munkájára. Az oktatásügy előtt álló idő­szerű feladatokról szólva a művelődési miniszter kiemel­te: " Továbbra is az a fel­adatunk, hogy ifjúságunk a legkorszerűbb ismereteket sa­játítsa el tanulmányai során. Nagyobb gondot kell fordí­tanunk az alapkészségek fej­lesztésére, hiszen ezek szilárd birtoklása nélkül alig képzel­hető el a tudatos, sokoldalú művelődési igény felkeltése, az állandó önképzési képes­ség és szükséglet kimunká­lása. Mindezért folytatjuk és befejezzük az új tantervek és tankönyvek bevezetését, egy­szersmind megkezd­jük — a tapasztalatok alapján — ezek korrekcióját is. Elhatározott szándékunk,­ hogy változtatunk a pedagógusképzés mennyisé­gén és javítunk a minősé­gén. A pedagógusok munká­jának segítésére a szakmai irányítás tartalmi és szerve­zeti korszerűsítését irányozzuk elő. — Az óvodák, az iskolák és társadalmi környezetük között is a helyesen értelmezett kap­csolatok megteremtését kíván­juk előmozdítani.­­ Köztudomású, hogy új oktatási törvényt készítünk elő. Ebben a dokumentum­ban nevelésügyünk egész ed­digi eredményeit összefoglal­juk, s egyben felvázoljuk azo­kat az előremutató elemeket is, amelyek folyamatos meg­teremtésével intézményeink képesek lesznek az ezredfor­duló követelményeinek, a jö­vendő kor parancsainak meg­felelni. A miniszter átnyújtotta dr. Nagy Lászlónak, a szegedi József Attila Tudományegye­tem egyetemi tanárának az Elnöki Tanács által adomá­nyozott Szocialista Magyaror­szágért érdemrendet, amelyet a professzor kiemelkedő mun­kája, példamutató oktató­nevelő tevékenysége elismeré­seként kapott. apáczai csere János-dyót kapott: Baross Imre, az Állami Artista­­képző Intézet igazgatója; dr. Fábián Zoltán, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola főigazgató­ja; Herbergerné Hegedűs Piroska, a győri foglalkoztató iskola és ne­velőotthon igazgatója: Járdánházy Dezső, a kazincbar­cikai központi általános iskola tanára; Kiss Zoltán, a kaposvári Tán­csics Mihály Gimnázium tanára; Kocsis József, a Janus Pannonius Tudományegyetem szentlőrinci 1. számú gyakorló általános iskolá­jának igazgatója; dr. Kóti János, a Fővárosi Gyermek- és Ifjúság­védő Intézet igazgatója; Méhész Lajos, a budapesti Eg­­ressy Gábor Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola igaz­gatója ; dr. Nagy László, a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola igazga­tója ; Oravecz Pálné, a Budapest, I. kerület, Tárnok utcai általános is­kola tanítója; Répászky Zoltán, a mezőköves­di Petőfi Sándor Általános Iskola tanára; dr. Schvób Péter, a Bács-Kis­­kun megyei Pedagógiai Intézet igazgatója; Szerencsés Rudolfné, a komlói Április 4. útjai általános iskola ta­nítója; dr. Tibolen Endre, a Felsőoktatá­si Pedagógiai Kutatóközpont nyu­galmazott igazgatója. KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntetésben részesült: Alföldi Jánosné, a szegedi Há­mén Kató általános iskola taní­tója; Auer Margit, a Budapest, XIX., Petőfi utcai általános isko­la tanítója; Ádám István, a szik­szói általános iskola tanára, szak­felügyelő ; Balogh Béláné, a kertai általá­nos iskola tanítója: dr. Balogh Jánosné, a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem Gyakorló Gimná­ziuma vezető tanára: Balogh Zol­tán, a seregélyest 319. számú ipa­ri szakmunkásképző intézet szak­oktatója: Barabás György, a sal­gótarjáni Madách Imre Gimná­zium és Szakközépiskola tanára: Bálint Jenőné, a hévízi általános iskola tanítója: dr. Bánfai Lajos, az MM 3. számú fiúnevelő inté­zet igazgatója: Bencze Istvánné, a dunakeszi 1. számú napközi­­otthonos óvoda vezető óvónője: Bodicsi Józsefne, a solti általános iskola tanára: Bokkon Imréné, a fertőszentmiklósi önálló óvoda ve­zető óvónője: Borbély Imréné, a Szeged, Juhász Gyula utcai óvoda vezető óvónő-helyettese: Borkovics Józsefné, a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanára: Botka Lajos­­né, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium tanára; dr. Bo­zai Józsefné, a zalaeger­szegi Ságván Endre Gimnázium tanára: Brószné Galusz Zsuzsa, a Budapest, Iv. kerületi viola ut­cai általános iskola szakfelügye­lője; Bujdos László, a Budapest, XIII., Róbert Károly krt-i általá­nos iskola és nevelőotthon igaz­gatója ; Zsiha Mártonna, az MM 7. szá­mú leánynevelő intézet igazgató­­helyettese: Csordás József, a pé­csi 306. számú ipari szakmunkás­képző intézet szakoktatója: Csősz Sáildorné, a nyíregyházi állami zeneiskola tanára, igazgatóhelyet­tese : Dancs Ferencné, a sárbogárdi I1. számú napköziotthonos óvoda vezető óvónője: Darabos Jánosné, a tatabányai ságvári Endre Nap­­köziotthonos Óvoda vezető óvó­nője; Debreczeni Lajos, a mohá­csi 502. számú Radnóti Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Dusza Árpád, a mis­kolci Földes Ferenc Gimnázium tanára; Elek Menyhért­né, a domaházi általános iskola tanítója; Erős Sándorné, a tápiószecsői általá­nos iskola tanítója: Eszláry Lász­­lóné, a Budapest, V., Szemere ut­ca 3. számú általános iskola igaz­gatója : Farkas Gézáné, az ózdi­­József Attila Gimnázium és Egészség­ügyi Szakközépiskola tanára : Far­kas Istvánná, a dombóvári Zrínyi Ilona I. számú általános iskola tanára; Fábián Ottóné, a nyírbá­tori I I. számú általános iskola nap­közis csoportvezetője; dr. Fodor Istvánné, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola tanára, munkakö­zösség vezető: Gaál József, a téti körzeti álta­lános iskola tanára, szakfelügye­lő: Gács Béláné, a Budapest, XX., Török Flóri utcai általános iskola tanítója; Gát László, a csongrádi általános iskola és diákotthon igazgatóhelyettese; Gerendai Jó­zsefné, a szombathelyi Fürst Sán­dor Általános Iskola tanítója: Gi­­licze Katalin, a decsi óvoda és általános iskola napközis vezető­je: Gulyás Jánosné, az orosházi 1. számú általános iskola igazga­tója: Gyukics Etelka, a kiskunha­lasi Szűts József Általános Isko­la szakfelügyelője: Hardicsay Z­óránd, a szentlő­rinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskola tanára: Harmati­ József, a Budapest, IX., Telep ut­cai általános és testnevelési szako­sított tantervű iskola tanára; Hel­­tai Miklós, a gödöllői Török Ig­nác Gimnázium és Óvónői Szak­­középiskola igazgatója; Hittig Ágos­tonná, a Budapest, VIII., foglal­koztató iskola és nevelőotthon igazgatója: Horváth János, a bu­dapesti 31. számú szakmunkás­képző intézet tanára: Horváth László, a salgótarjáni 211. számú ipari szakmunkásképző intézet igazgatója: Iván Józsefné, a győri Kun Bé­la Általános Iskola vezető szak­felügyelője: Iváncsikné Z­iska Erzsébet, a szarvasi szlovák taní­tási nyelvű általános iskola és diákotthon tanára, igazgatóhelyet­tese: Jakkel Imréné, a jászberényi dr. Gyetvai János Általános Iskola szakfelügyelője: dr. Janeskár Sán­dorné, a nagymarosi Martinovics utcai általános iskola igazgató­­helyettese; Jarecsny Józsefné, a leninvárosi 2. számú általános is­kola tanítója; Jánosi Józ­sef Fe­renc, az abaújszántói mezőgazda­sági szakközépiskola és szakmun­­ká­sképz­ő iskola igazgatója; dr. Jurisits József, a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáz­ium és Kollégium szakfelügyelője: Kancsa Ildi István, a tabi általá­nos iskola tanára: Kardos István­ná, a bécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola igazgató­­helyettese: Kárpáti Ferencné, a gyáli I. számú általános iskola vezető szakfelügyelője: Kárpáti György, a vecsési I. számú általá­nos iskola vezető szakfelügyelője; Kemenesi Zoltánná, a polgárdi ál­talános iskola fülei tagiskolája tanítója; Kemmer Mihály, a la­josmizsi központi általános iskola igazgatója; Kertész Ferenc, a sze­gedi Radnóti Miklós Gimnázium tanára, szakfelügyelő; Kígyós Ist­vánné, a ha­jdúszoboszlói 1. számú óvoda óvónője, óvodai felügyelő; Kiss Lajos, a gyöngyösi Berze Nagy János Gimnázium tanára; Kiss Sándor, a Vént mezőgazda­sági szakmunkásképző és mun­kástovábbképző intézet szakoktató­ja­. Kocsár Miklósné, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet fő­iskolai docense; dr. Korányi Er­zsébet, az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem Apáczai Csere Já­nos Gyakorló Gimnázium vezető tanára; Kovács István, a kiskun­félegyházi 608. számú ipari szak­­munka­képző intézet szakoktató­ja; Kovács Károly, a zalaegersze­gi 407. , számú ipari szakmunkás­képző intézet szakoktatója; Ko­vács Sándorné, az ibrányi álta­lános iskola tanára, munkaközös­ség vezető; Krett Györgynél a Bé­késcsaba, Kölcsey utcai óvoda óvónője; Kulcsár Lajosné, a Bu­dapest IV., Nyár utcai általános iskola napközis sz­akfelügyelője; l­oránd István, a Budapest, XI., Villányi úti dolgozók gimnáziu­mának tanára: Lőrincz. Zoltánné, a dédestapolcsányi általános is­kola igazgatója: Magyar Pálné, a Comenius Ta­nítóképző Főiskola Árvai József Gyakorló Általános Iskola tanítója: Maráczy Jánosné, az olaszfai ál­talános iskola tanára; Mazula Sándor, a ceglédi Török János Mezőgazdasági Egészségügyi Szak­­középiskola és Szakiskola tanára; Merey Béla, a kadarkúti általá­nos iskola igazgatója; Mészáros György, a veszprémi Schünherz Zoltán Fiúkollégium igazgatója; Mihály László, a keceli Általános Művelődési Központ általános igaz­gatóhelyettese; Miskolczi József­­né, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. számú gyakorló álta­lános iskola szakvezető tanára; dr. Molnár Endréné, a hajdúbö­szörményi 2. számú általános is­kola vezető szakfelügyelője; Mol­nár István, a Sopron, Ferenczi J. utcai általános iskola igazgatója; Molnár Jánosné, a Budapesti Ta­nítóképző Főiskola gyakorló ál­talános iskolájának szakvezető osztálytanítója; Moór Ágnes, a budapesti I. István Gimnázium vezető tanára; Mosonyi László, a budapesti 9. számú Bánki Donét Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatója; dr. Mocsán János­né, a nyíregyházi 9. számú álta­lános iskola tanítója; Mórocz Bé­la, a budapesti Fényes Elek Köz­gazdasági szakközépiskola igaz­gatója; Mucza András, a tisza­szentimrei Általános Művelődési Központ általános iskolájának ta­nára : Nagy István, a debreceni 109. számú ipari szakmunkásképző in­tézet igazgatóhelyettese: Németh József, az MM 2. számú fiúnevelő intézet otthonvezetője: Ninta Má­­tyásné ,a battonyai 2. számú ál­talános iskola tanítója: Nyirkos Tibor, a püspökladányi Karacs Ferenc Gimnázium és Ruhaipari Szakközépiskola igazgatója; dr. Orosz Ernőné, az egri Szilá­gyi Erzsébet Gimnázium tanára; ördög László, a Fővárosi Pe­dagógiai Intézet vezető szakfel­ügyelője; Őze Irén, a martfűi nagyközségi tanács összevont köz­ségi óvodák vezető óvónőm: Papp Gyuláné, a szegedi Dugo­nics András Általános Iskola igazgatója: Paulik Dezsőné, a Nagykanizsa, Andrejka utcai nap­­■ köziotth­onos óvoda óvodai fel­ügyelője. Páhán István, a nagy­kőrösi Arany János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola veze­tő szakfelügyelője: Pártos György­iné, a budapesti Ilku Pál Általá­nos iskola tanára: dr. Petrik Pé­terné, a vásárosnaményi 3. szá­mú napköziotthonos óvoda szak­felügyelője: Pilbauer Ottó, a győr­­zemolyi általános iskola igazga­tója : dr. Pirilyiné Fejes Anna, a békéscsabai Sebes György Köz­gazdasági és Kereskedelmi Szak­középiskola tanára: .1. Juhász Ist­vánná, a veszprémi 2. számú ösz­­szevont óvoda vezető óvó­nője: Pongrácz Istvánná, a szombathe­lyi Vöröszászló úti általános isko­la tanára: Póser Pálné, a debre­ceni Műhelytelepi általános, iskola tanára: Prepuk János, az ebesi általános iskola igazgatója; Puskás László, a budapesti 36. számú Bo­­kányi Dezső Szakmunkásképző Intézet igazgatója; Révész Balázs, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium és F­gészségügyi Szakközépiskola szakfelügyelője; Riehter Sándorné, a Somogy megyei Pedagógiai In­tézet továbbképzési felügyelője; Koboz Péter, a budapesti Kossuth Lajos Ipari Szakközépiskola mű­szaki vezető tanára; dr. Saáry Istvánná, a balaton­kenesei Kállai Éva Nevelőotthon igazgatóhelyettese; Schmid­t Já­nos, a magyarbólyi általános is­kola napközis csoportvezetője: Sípos Imre, az esztergomi Dobó Katalin­­Egészségügyi Szakközép­iskola tanára: dr. Slpőrzy Gy­zőbé, a Budapest, XXI., Béke téri nap­­köziotthonos óvoda vezetője: Szabó Lászlóné, a gyöngyösi 5. számú általános iskola tanítója: Szakáll Mária, a balatonföldvári általános iskola tanára, igazgató­helyettese; Szántó Antal, az orlói általános iskola napköziotthonos szakfelügyelője; Szántó F. And­­rásné, az almásneszmélyi 1. szá­mú általános iskola vezető szak­felügyelője; Szirtes Kálmánná, a dunanatúji napköziotthonos óvoda vezető óvónője: Szvetits Zoltán, a debreceni Fazekas Mihály Gim­názium tanára­ .­­ dr. Takács Zolt a unt, a­­Tanus Pannonius gyakorló általá­­nos iskola szakvezető­­apá­ra szakcsoportvezető: Tarhániné Botka Katinka, a Budapesti L. Krisztina téri általános iskola osztályvezető tanítója: Tóth Ber­talan, -az emődi általános iskola igazgatója: dr. Tóth Jánosné, a budapesti Fazekas Mihály G­y­a­­korló Általános Iskola és Gimná­zium igazgatója: Tóth Nándor, a budapesti Steinmetz Miklós Gim­názium igazgatóhelyettese: Újvári Pálné, a kisújszállási 625. számú ipari szakmunkásképző intézet tanára Varajti Károlyné, a budapesti Martos Flóra Általános Iskola ta­nára, szakfelügyelő: Varka Ká­roly, a dunaújvárosi Móricz Zsig­­mond Általános­­ Iskola tanára, szakfelügyelő: dr. Várady Tarmás­­né, a budapesti­­-Lengyel Gyílla Kereskedelmi Szakközépiskola ta­nára, vezető szakfelügyelő;­­Véber Béláné, a pécsi 3­9-es Dandár úti általános iskola tanára; Zoltai Jenőné, a budapesti Arany János Általános Iskola és Gimnázium tanára, szakfelüevelő; Zsitva Gyuláné, a pécsi­ Közrak­tár utcai óvoda vezető óvónője. Péntek, 1984. június 1.

Next