Magyar Nemzet, 1984. július (47. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-25 / 173. szám
Szerda, 1934. július 25. A TV MŰSORÁRÓL A gauchók földjén Megvallom, legkedvesebb televíziós műsoraim közé tartoznak a Tájak, városok, emberek adásai. Nem csak azért, mert olyan vidékekre visznek el az egyes adások, amelyekre jó sorsom eljutni aligha enged majd, és így legalább a képernyőről megismerhetem a Föld különös zugait is. E személyes érdeken kívül szakmai vonzalom is húz azonban ezekhez a televíziós munkákhoz. Nevezetesen az, hogy a tévé tényleges feladatát, rendeltetését testesítik meg ezek a harmincöt, negyvenperces politikai, gazdaságpolitikai útifilmek. A tárgyszerű tájékoztatás feladatát. Nézzük a legutolsó bemutatkozáson, mit is jelent ez. .. gauchók földjén című film kétszemélyes forgatócsoportja (Sugár András és Lukács Loránd) Argentínában és Uruguayban járt, és a lehető legszűkszavúbb módon elénk tárta e két egzotikus országnak múltját és jelenét, a jelenből kiolvasható jövőjét is. Megszólaltatták az utcák egyszerű embereit, meg politikusokat, sőt Argentína elnökét is. Csakis olyan témába kezdtek bele a beszélgetők, amelyeknek tehetséges igazát a képek is meg tudták mutatni. Nem volt ebben a műsorban semmiféle szépelgés és luizálás (noha távoli életformák, különös városok és emberek gyakran elragadják ezen lila régiók felé a poétikus lelki alkattal meg nem áldott szakembereket is). Csak a tények voltak: egyszerűen, hitelesen előtárja. Ez a két ország, más-más történelmi és gazdasági, politikai okokból ugyan, de egyformán nehéz napokat él — beszélte el a film. A nehézségeken így vagy úgy megpróbál úrrá lenni a vezetés, s ebben kereskedelmi, ipari partner-'ként mi, magyarok is a segítségükre vagyunk. A tárgyszerű világlátáson kihűl ez, a magunk bemutatása messzi földek tükrében, a a Tájak, városok, emberek felcímű műsorfajta szép érdeme. Persze, jól tudom, ezt a részét a filmösszeállításoknak, a kényszer hozza magával. Hajdan — azaz hat-hat esztendeje — még világjáró, nemzetközi frisseségű külpolitikai adásokat szállító televíziónknak a mai, beszűkült gazdasági lehetőségek között be kell érnie azokkal az utakkal, amelyekhez a lehetőséget valamely magyar gazdasági vállalkozás teremti meg. Egyszerűbben fogalmazva: mostanában nem arrafelé utaznak neves külpolitikai riportereink, ahol ,,melegiben" történik valami, hanem oda, ahová „amúgy is" mennek magyarok itthonról. A leleményes szerkesztő és riporter azonban a szükségből is erényt tud nemesíteni. Az utazást elősegítő ilyen meg amolyan magyar cégek reklámozása helyett kettős fényhatású beszámolót képes készíteni. Bemutatja a világot, s azt is, mi a mi rangunk és szerepünk a világban. Mi a mi rangunk tehát Sugár András, filmjének tanúsága szerint abban a két latin-amerikai országban, melyet a megragadó képsorok elénk hoztak? A szabadság és a tisztes munka gyermekeinek könyvelnek el ott bennünket. És nem csupán azért, mert 1848-as, szabadságharcos menekültek száz esztendeje jó csengést szereztek a magyar névnek, de azért is, mert a jelen is jó tapasztalatokkal szolgál. Önbizalom és önismeret dolgában rendszerint gyönge lábon álló magyarságtudatunknak jól jönnek az effajta ,,visszacsatolások”. Segítenek továbblépni a jövő felé. Röviden Amennyire tisztelhető a hazai látásmódunkhoz ügyesen „hozzáigazító” televíziós gyakorlat a Tájak, városok, emberek adásaiban, annyira nehezen emészthető az az ügyetlen reklámhajsza, amit a Nemzetközi tévészakácskönyv folytat egyik-másik vendéglátóipari cég megbízásából. Ha valamelyik távoli város időlegesen konyhát nyit Budapesten, a tévészakácskodás felelősei rögvest elindulnak, hogy a végére járhassanak, miként készíthető el házilag az, ami a kiválasztott étteremben amúgy is megvásárolható, elfogyasztható. Legutóbb például a Gyertya vendéglőben ,,föllépő" portugál konyha örömére a kagylóval kevert vesepecsenye elkészítésének módját tanulmányozhatta a hazai néző Molnár Margit közreműködésével. A Nemzetközi tévészakácskönyv szerzőinek figyelme mindenre kiterjedt. Arra is, hogy figyelmeztessen: a hentesnél vegyük meg az ételhez való vesepecsenyét (különben tán a cipőboltba mentünk volna), arra is, hogy márvány asztallapot ajánljon a konyhai előkészítés munkálataihoz, és három kerek hónapot írjon elő az étel egyik elengedhetetlen ízesítőjének az érlelésére. Csak arról az egyről feledkezett meg, honnan szerezzen a jámbor magyar ínyenc portugál kagylót a finomsághoz? Ámbár, meglehet, nem is feledékenységről van szó, hanem pompás mesterfogásról. Ugyan ki megy a Gyertyába kagylós húst enni, ha nem csak a márvány asztal, de még a kagyló is megvan odahaza? A reklám, úgy mondják, akkor tökéletes, ha könyörtelenül vevőt csinál a nézőből. Ebben az értelemben tökéletesnek nevezhető a Nemzetközi tévészakácskönyv is. Csak azt nem értem. S miért kell akkor önálló,, a reklámblokkokon kívüli, szórakoztató-szolgáltató műsornak eladni? L. G. ISZLAI ZOLTÁN: tso.) Apa, anya meg a tanya Apám Barna tapintatosan krákogott. Kálmán bácsi sietve tért el a témától. — Nehogy azt hidd Antónia, hogy a Báthori kincse mesebeszéd. Báthori Miklós a visegrádi palota harmadik virágzása idején volt püspök, Vácott. Olaszországban tanult Galeotto Marziótól, aki az ő segítségével került Mátyás király udvarába. A Mátyásról írt könyvében Galeotto Báthori kincseiről, váci csodakertjeiről, könyvtáráról is megemlékezik. Az ő idejében Vác Magyaroszág harmadik fontos városa volt. Mátyás országgyűlést is tartott Báthori palotájában. Öröm a háznál. Megint találtunk a szomszédban egy magyar fővárost. — Aztán jöttek a rablók — mondta atyám élénken. — Három úr volt e vidéken az órák alatt A törökök, a rablók és a földbirtokosok. Ez tény. Ez történelem. Most jön a Barna-féle rablómese. Udvarias férfihallgatókkal. A cicus és Jocó meg ott várja apámékat a fennsíkon. Soha se lesz kész a házikónkkal. . — Jaj, olyan finom volt a sárgadinnye — kiáltottam taktikusan. Barna, te meg se kóstolod? Jól esne ebben a melegben. — Nem is a hűtőszekrény hűtötte — támogatott Egon bácsi álmos pislogással. — A hűtőben csak a sör hal. A sör a hűtőbe való Mondom is mindig Francinak, esténként, nyáron, hogy: mit szólnál egy pohár sörhöz? De zúzmarásan! Mire előkerül a hűtőből a sör, hát szinte jégvirágos. Mint télen az ablak. Megisszuk, ejtőzünk, elmerengünk. Aztán eltesszük magunkat holnapra. Ferike összenézett Kálmán bácsival, aki finoman bólintott. Ideje továbblépni — Tündikén!, felmostok? — kérdezte Bündikéjét az anyja. — Nagyapa lepihen. Édesapádék mennek a házhoz. Nekünk meg ott van Csongorra a málnás ritkítása. — Segíthetek? — mondtam szélsebesen. — Szeretném megtanulni, hogy kell. Nekünk is lesz jövőre málnánk. Barna apa rámbízta a gondozását. Mosogatással engem ki lehet zavarni a világból. És most vakargassam a rahedli edényt Tünde divatmarhaságaival súlyosbítva? Inkább Csongor! Meg — a karcolós málna. — Komoly lányod van. Barna — biccentett elismerően Ferike. — Akkor is érdeklődik, ha munkával jár együtt.. — Saját nevelés — mondta az apám büszkén. — Én is ilyen voltam. Benne van a vérében a munkaszeretet. Csípem az apámat, mikor a nevelésemre büszke. Megjegyzem, nem is tudtam, hogy tegezednek Ferikével. Bocs! Franszival, ah! A melóra vonatkozó részt azonban aláírom. Nincs egyhangúbb dolog a világon, mint ejtőzni, elmerengeni. — Csinálok rólatok egy kettős portrét — ígérte költői hanaiink,ao Ferike — Ami a korn részeletekben közös, azt próbálom megragadni Te kaszálsz, permetezel. Vagy ásóra támaszkodsz? Tónika a málnát kapálja. Háttérben a Duna, a vár. . . Kálmánról is van. Apáról is. Külön-külön. Megmutatom este. Meg kéne magyarázni a szépasszonynak, hogy a kasza nem kifejezetten jellemző Barna alaptermészetére. Inkább a demizson. — Várj, adok egy jó kertészkesztyűt — mondta Ferike. Megsimogatta a fejemet. — Tündike varrta. A te kezed egyelőre nincs a málnatüskékhez hozzászokva. Még valamit be kéne programozni a Móra-ház asszonyába. Azt, hogy egyelőre a Rózsit simogassa helyettem. Én ugyanis, ha becéznek, hajlamos leszek a fúgára. Elöl is, hátul is. A málna különben tényleg szúrt. És karlstolt. De Csongor komoly iramot ment benne. hét én se akartam lemaradni. A Nagyvillámon már kígyótt az első lámpa, mikor végeztünk. Sötétzölden sorakoztak egymás mellett az erős, egészséges új ágak Csongor beígérte: arra is megtanít, hogy kell a legjobb termőágakat kiválasztani. Egy tövön legfeljebb négy-öt ágat lehet csak hagyni. Különben a gyengékre pazarolja el a föld az energiáját. Mások karóhoz, vagy dróthoz kötözik a málnaágaikat Maroson. Ferike nem híve ennek a módszernek. Ők csak lazán összekötik az egy tőhöz tartozókat. Amelyik elég erős, azt ugyan nem tudja a szél letördelni! Tünde csinos barna selyemruhában fogadott, bennünket a verandán. Derekán vékony aranyöv. Karcsú bokáján szalag. A haját kontyba tűzte. Illatozott a fürdővíztől. — Csináltam két lampiont — mutatta a papírhengereket. — Szeretem a lampiont. Te nem? — Pesten nem divat — hervasztottam egyet az illatos virágszálon. — Bemászok lecsutakolni. A cérnacsíkos olasz térdnadrágomat meg a mellényét én is elhoztam magammal. Véletlenül. Miért? A farmer elszakad a tornacipő lerohad. Az ember lányának csak kell egy-két tartalék nyári cuccot magával hurcolni. Sötétkék pólóval, spárnatalpú vászoncipővel akárhova föl lehet venni — Megyünk a kocsishoz! — emlékeztettem Csongort. — Lekéssük az utolsó lovat. Bervalék kapuja fölött égett a villany. A szobából a tévé fénye világított. Két táskás férfi akart benyitni a kapun. Egyszer csak magától kinyílt. Egy svájcisapkás pofa fogta belülről a kilincset. Az egyik táskás félretolta. A svájcisapkás kívülre került. A háznak támaszkodott. Bervainé, világító sárga blúzban, kilépett. — Elég legyen, Sándor. Holnap is van nap — mondta nyersen. Megfogta a férfi hátán a kabátot. Az útra vezette. — Jóestét — köszöntem. — Jóestét, galambocskám. Kész van a szoba. Nem akarnak bejönni? — Nem, köszönöm. A Kocsisékhoz megyünk. Megnézzük a Rózsit. — Nyugodtan fölülhet rá, nem fogja ledobni. Szervusz, Csongor. Csinos vagy ma este. Kész férfi! — Berluska nem jön? — dugta ki fejét az egyik táskás a kapun. — Maga nélkül nem élet az élet. Elepedünk magáért, a fekete, hajáért . .. (Folytatása következik) Ma$arpmzot Kiállítás az orosz ortodox egyházról Az orosz ortodox egyház vallásos élete című, július 27-én megnyíló kiállítás, amelyet a Moszkvai Patriarchátus kiadói hivatala rendez a Szentéletű Radonyezsi Szergijről elnevezett orosz ortodox egyházközség helyiségeiben, az orosz ortodox egyház és más szovjetunióbeli vallásfelekezetek vallásos életéről számol be. Bemutatja azt a békeszerető tevékenységet, amelyet az ortodox egyház számos külföldi egyházzal való kapcsolatában bolygónkon a béke megőrzése érdekében végez. A kiállítás tárgyai tájékoztatást adnak azokról a kapcsolatokról, amelyeket mind a Szovjetunióban, mind külföldön az orosz ortodox egyház képviselői a keresztény egyházakkal, és vallásos egyesületek képviselőivel kialakítottak. Képet adnak a moszkvai patriarchátus azon mestereinek munkájáról, akik az egyházi kegyszereket és istentiszteleti tárgyakat készítik és azokról a könyvekről, amelyeket az ortodox egyház istentiszteleteinél használnak. Közöttük megtalálhatók a Szentírás orosz nyelvű kötetei és más szovjetunióbeli vallásfelekezetek nyomdai kiadványai. A kiállítás augusztus 5-ig lesz nyitva, naponta 16—20 óráig Budapesten, a VI., Lendvay utca 26. alatti egyházközség helyiségeiben. Az NSZK tévéműsorán: Nyugatnémet vendégek Velemben Tizenkilenc NSZK-beli vendég — többségében tanár — búcsúzott el kedden a Vas megyei fafaragók, tárgyformálók velemi alkotóházától. A hagyományokat ápoló, folytató tárgyformálás egyik hazai központja, a társadalmi összefogással létrehozott velemi stúdió most már rendszeresen fogad külföldi népművészeket és érdeklődőket is. A mostani nyugatnémet vendégek olyan, hazájukban már lényegében feledésbe merült mesterségekkel ismerkedtek háromhetes nyugat-magyarországi tartózkodásuk során, mint a kovácsolás, a fafaragás, az esztergálás, a kosár- és a szalmafonás, a fazekasság, a szövés, a fonás és a hímzés. Velemi táborozásukról NSZK- beli tévések felvételt készítettek. A színházak szerdai műsora Körszínház: Szépasszonyok egy gazdag házban (fél 3) — Margitszigeti Színpad: Tahiti-show (8) — Zichy-kastély: A mosoly országa (8) — Budai Parkszínpad: Dolly Roll műsora (8) — Fővárosi Művelődési Ház: A HUNGÁRIA Kamara Táncegyüttes műsora (3/4 9) — Zenélő Udvar: Szabadi Vilmos és Gulyás Márta estje (Esti Muzsika a Várban II/2.. (8) — Fővárosi Nagycirkusz: Nemzetközi artistaparádé a világ nagy cirkuszaiból (fél 8). Baal A boglárlellei nyári színház előadása „SEMMIT SEM ÉRT az ember. de egyet-mást érez. A történeteket, ha megértjük őket, mindig rosszul mesélik el.” Mintha mottó lenne e néhány mondat, amelyet a Báninál?, Bertolt Brecht drámájának egyik nyomorultja mond. Mert a szerző korai színműve teli sejtetéssel, a motívumok sokrétűségéből adódó rejtjelességgel, a világos közléstől óvakodó költőiséggel. A szenvedélyek is megkülönböztetik a későbbi, az elidegenítő effektust kedvelő főművektől. Szerencsés sorsú e színmű, mert olyan művészekhez jutott, akik megőrizték vitathatatlanul egyedi vonásait, öt esztendeje Valló Péter színinövendékekkel vitte színre (Morvai István akkortájt végzett tanítványaival, Gáspár Sándorral, Dörner Györygyel és másokkal), „In memoriam Baal” címmel komponált egyszerű szépségű rekviemet. A minap pedig Babarczy László a kaposvári társulat boglárlellei szabadterén keltette életre e különös művet: vad, nyers és nyomasztó valóságot. A költő Baal nyomorog, csapszékben italozik, nőket hódít és hajít el, majd aszszony helyett is férfibarátot választ. Ekartot, akit elpusztít, majd elpusztul maga is . .. Komor a történet is, amelynek hármas alappillérére hagyatkozik az előadás. Az Ekart hívásától egymáshoz szegődésükön keresztül Ekart haláláig ívelő szerkezetre. Vagy másképpen: Baal utolsó ,.közszereplésétől” istenkísértő kapcsolatain át Baal végső kivetettségéig vivő konstrukcióra. Ellenben kimarad pár a nők sorából, s éppígy Baal csavargásainak állomásaiból, csínytevéseiből is. NEMCSAK TÖMÖREBB, hanem tágabb is e színimunka az eredetinél. Éspedig a társadalmi skála tekintetében, amelyet Babarczy László máskor is (például, az éppen boglárlellei Nők iskolájában is) szívesen húzott szét. Az egyik póluson a nyomatékosan nagypolgári mecénás-társaság, amelynek szmokingos urai és estélyiruhás hölgyei zenével, szavalattal, ínyencfogásokkal büszkélkedő, gyertyafényes fogadást adnak — a koszlott, szakadt, ám babérkoszorúval övezett költő tiszteletére. A másik póluson a minden nyomorúsággal és nyavalyával megvert koldusok tanyája, amelynek melengető tüzét a poéta francia pezsgővel oltja el. Vagyis szigorúan brechti szellemben, a jeleneten belül is jelzi a létező társadalmi szélsőségeket. Az a rendezés leleménye, hogy a szögesen ellentétes szociális helyzetű személyek közül nem egyet ugyanaz a szereplő játszik, így Emilie-t, a nagykereskedő-feleséget és Maját, a koldusasszonytt, valamint egy úrihölgyet és a szolgálólányt is. A konvencionális létéből kibillenő, őszintén kétségbeesett asszony, s — úgyszólván e dtekoltált dáma lompos-loncsos alteregójaként — a szifiliszes, visítva vonakodó szerencsétlen is, a nagyszerű Molnár Piroska. Éppígy Cselényi Nóra is két, hangsúlyosan különböző alakot formál: a költeményeket lelkesen deklamáló kékharisnyát , és azt a közönyössé fásult kocsmai cselédlányt, aki miatt Baal megkéseli Ekartot. E FÉRCIPÁRHOZ FONÓDÓ nősorsok esetében nem él máskor a szerepösszevonás lehetőségével e színrevitel. (Érdekes, hogy annak idején a színiiskolai előadás éppen a kettőzésekkel szorította erősebbre a szerkezetet.) A kaposvári iskolában nevelődök, a pályakezdők iránti bizalom osztott ezúttal nem is egyszer szerepet. Ám ami színészpedagógiai erény, az sajnos, itt-ott az előadás gyengeségének érződik. Így Nagy Adrienné ringatózó járású pincérnője vagy Tóth Nóra villanásnyi létében körvonalazatlan, vörös hajúja láttán. Azt a gyermeklányt, Johannát, aki a költőt tragikus vétséggel terhelve, végül is folyóba veti magát, a lenszőke, fehér bőrű, finom alkatú KerekesÉva személyesíti meg, de igazat szólva: inkább törékenysége a megindító, semmint játéka a sugárzó. Aki fényesen igazolja a színészválasztást, az a már főszerepekre megérett Nagy Mari: elcsábított és elhagyott, aszszonyi odaadást és alázatot tanuló Sophie-ja drámai erejű. Debütáns a Johanna szerelmét, Johannest alakító Mészáros Károly, aki még bizonytalanul tolmácsolja azt a megbocsátó, bátortalan érzelmet Baal iránt, amely rokon a nők ragaszkodásával. A nagy pár itt: Ekart és Baal. Kísértő vonzással, különösséggel lep meg Helyey László, akinek Ekartja hasztalan menekülne az egyre tisztátalanabb élethelyzetből. A „halhatatlan bendőjű fickó” pedig Vajda László, akinek Baalja úgy zabál, vedel, fal fel asszonyt-embert, hogy az nem fiziológiai éhségre, hanem élettalánkságra vall. Világkihívó, végletes filozófiára... E jeles színielőadás jellemzője, hogy a naturalisztikus durvaság — éppen a kendőzetlen mozzanatok konok sulykolásával —, egyszercsak költői expresszivitásba csap át. SUGALLATOS KETTŐSSÉG a látványban is, amelyet Donáth Péter tömör puritanizmussal tervezett. Mintha egy trónjavesztett király foszlott köntösét viselné Baal. Mintha színét váltogatná a szabad ég is. Ez Isten szabad ege. Baal szabad ege. Baldnchin és mennybolt. Díszlet és firmamentum. Szimbólum és valóság. A „nagy Baal koráljához" illő: „Mikor Baal a föld ölében rohadék. Még ilyen nagy, néma, fakó volt az ég. / Ifjú, pőre, rémítő és csodaszép, Amint Baal szerette, amíg élt.” Bogácsi Erzsébet 7 NAPLÓ A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztusban két hangversenyt rendeznek Ferencsik János emlékére: 14-én és 15-én Verdi Requiemje csendül fel a MÁV szimfonikusok, a KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi énekkara, valamint Tokody Ilona, Takács Tamara, B. Nagy János és Begányi Ferenc előadásában. A hangversenyeket Kulka János, Ferencsik János tanítványa vezényli. ♦ Két éves szünet után, a restaurálási munkák befejezésel ismét megnyitották a havannai Hemingway-múzeumot. A nagy amerikai író 85. születésnapjára felújított emlékházban Hemingway életét a munkásságát mutatják be. író a Havanna közelében álló villában írta Az öreg haláss és a tenger című művét, amelyért 1954-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. ♦ Vasárnap este mutatták be műsorukat a berlini közönség előtt az Állami Operaház és a budapesti Operettszínház előadóművészei, a Rajkó-együttes zenészei és táncosai, valamint a Néphadsereg Szimfonikus Zenekarának tagjai. ♦ A Fiatal Képzőművészek Stúdiója utolsó éves tagjainak munkáiból látható tárlat Zalaegerszegen, a városi hangverseny- és kiállítóteremben.♦ Arra készült, hogy szeptemberben hazajön egy vasdiplomás találkozóra. Szándéka már nem valósulhat meg: André Gubányi— Grosz július 22-én Mentonban elhunyt. A franciaországi magyar kolónia egyik, érdemes tagja volt (1899-ben született Mosonma- Kiarováron), és — noha mint önkéntes én ellenálló, többször megsebesült én számos kitüntetést mondhatott magáénak — mindhalálig megtartotta magyar állampolgárságát. Élete — mióta tizenhat évesen érettségizett hadiönkéntesként bevonult a soproni 18. honvédekhez —, mint mondani szokás. ..kész regény”. Már az első világháborúban többször megsebesült, s ugyanilyen sors várt rá a másodikban, amelyet Franciaországban vívott. Kora és egészségi állapota miatt csak sok erőfeszítés árán tudta kiharcolni, hogy fegyveresen küzdhessen a fasizmus ellen, amit aztán az Ellenállás idején tovább folytatni. Az eredetileg agrármérnökként működő, majd könyvkereskedő Gabányi 1948-ban Joinville tábornoknak, az Ellenállás legendás hősének a kíséretében jött Budapestre, ahol Nógrádi Sándor államtitkár fogadta. Később az azorwarti városban telepedett le, ritka könyvek és festmények, értékes dokumentumok vették körül. Szenvedélye a történelem volt: 1977-ben jelent meg Attila hun királyról írt könyve. Mentonban sok előadást tartott a magyar—francia kapcsolatokról, kiré.ix ról, s az ott — titokzatos menyek közt — meghalt István nádorral, (bb)♦ Londonba utazott a Belügyminisztérium Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Duna Művészegyüttese. Az együttes — Szabó József művészeti vezetővel, a BM Művelődési Ház parancsnokával az élén — a Royal Festival Hall-ban hét alkalommal mutatja be programját.