Magyar Nemzet, 1984. október (47. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-12 / 240. szám
rt SZÜLŐK FÓRUMA Tévedéseink Ne a gyerek előtt Szenvedélyes nagymama, akkor boldog, ha kis Ákossal kettesben van. Most egész hétvégére megkapta. Anyu becsenget a kapun, nagymama kimegy az erkélyre. Lentről jelzik, hogy a hároméves óvodás egyedül elindult a második emeletre. Nagymama a lépcsőházban fogadja, átölelné, de Kis Ákos a háta mögé kerül. Mutatóujját a nagymama alsó csigolyái közé nyomja: — Kezeket fel! Nagymama engedelmeskedik. Kis Ákos betereli a nappaliba, ott szembefordítja, jobb karját pisztollyá formálja, baljával megtámasztja, és köröz vele a levegőben. — Pák, pák, pák. Leadta a figyelmeztető lövéseket. Bizonyára ezt játszszák az óvodában. A gyerek a foglya felé fordul. — Nagymama tudsz meghalni — Tudok. A pisztoly ráirányul, pák, pák, pák, nagymama lerogy a fotelbe. Vajon sejti-e kis Ákos, mi az, hogy meghalni? Valamit sejt, mert körültáncolja áldozatát és ekként kántál: Meghalt a nagymama. Miénk lesz a lakás! Anyué az erkély. Most már lélegezhet. Apué a kisszoba. Enyém az írógép. Én írok hosszúkat. Nagyágyban alszom. Elhozzuk a halakat. Szabad a reklám Szomszédom becsenget. Zavart arccal hat különböző márkájú borosüveget kér. Ma lehet, egy vörös legyen közte. Meglepetésem láttán magyarázkodik. Üres üvegek kellenek. Ő a jó példám. Erős akarattal, fogcsikorgatva leszokott az ivásról. Most csereüveg kell neki Visszaesett volna? Olvas a gondolataimban. Egyre jobban belegabalyodik a szövegébe. Csak kölcsön . .. Néhány percre . .. Leáztatja a címkéket és máris hozza vissza az üvegeket. Minek a címke? Negyedikes kislányának kell beragasztania a környezet füzetébe. Ha kérdőre vonnám a tanítónénit a borisme okán, történelmi borvidékeinkre hivatkoznék, vagy arra, hogy menynyi bor folyik be a költségvetésbe. És mennyi folyik ki onnan ? A tanításnak vége, kinyílik az iskolakapu, tódulnak ki a gyerekek. Iskolatáska helyett többen sportszatyrot lóbálnak, különböző világcégek emblémájával. Feltűnően sok a cigarettamárka. Egy piros Marlborót vonszoló kisfiútól megkérdezem : — Külföldről kaptad? — Nem. Itt vettük 450 forintért. Már régen bosszant. Miért adunk mi drága pénzt azért, hogy külföldi cégeknek reklámot csinálhassunk? Ódzkodom a nyomott trikókon az ostoba, népszerűsítő angol szövegektől, amelyek kikandikálnak a felül nyitott iskolaköpenyek alól. „Legalább iskolaköpenyt hordanak” — nyugtatnak meg, akiknek szóvá teszem —, a trikódivatnak is vége lesz, egyszer.” Jó, legyünk türelmesek. Ám ha ellenezzük az ital- és a cigarettareklámot, miért bocsátjuk be kerülő úton éppen az iskolába? Füzetbe ragasztott borcímkével, sportszatyorra festett cigarettamárkákkal? Nem félünk attól, hogy a tudatban is lesz lenyomata? Hatástalan példa Apa összefut rég nem látott iskolatársával. Záporoznak s kérdések. Felköltöztetek?... Hol dolgozol? ... Szakmát változtattál? ... Miért hagytad ott?... És te?... Megnősültél? Már túl is vagy a válóperem?... Miért hagytad ott?... A kisfiúval nem törődnek. Apa csak erősen fogja a kezét, nehogy lelépjen az úttestre. Errefelé nincs nagy forgalom. A tér közepén egy parkoló. A kisfiú az autókat nézi. Skoda, Lada, Dácia, Opel.. . minden márkát ismer. Az autók közül kibukkan egy öreg néni. Két mankóval jár. A kisfiú töpreng. Lehet-e mankóra ülni és röpülni? Az öregasszony ekkor felemeli az egyik mankót, és rásújt egy piros Lada csomagtartójára. — Miért haragszik a néni? — rángatja az apja kezét. Az apa oldalra pillant, és egy botorkáló öregasszonyt lát. — Nem haragszik, csak fáj a lába. A két mankó járdát ér. Viselője most megáll a betonvályú előtt és ütni kezdi a paprikavirágokat. De egyiknek se akar eltörni a szára. Az öregasszony most nagy erőfeszítéssel felemeli a mankót és rátámad egy magányos virágra. Megint elvéti, és a mankó kicsúszik a kezéből. Beesik avályúba. Alatta meggörnyednek a virágok. A kisfiú sajnálja őket. — A mankóm! Apa odaszalad, felemeli és az asszony kezébe adja. Az ráparancsol: — Kísérjen el! Gyors búcsú a volt iskolatárstól. — Hívjál fel! Az nem sértődik meg, tudja, hogy most nevelés jön, példát kell mutatni. Apa átveszi az egyik mankót, belekarol gyámoltjába. Az utasítja. — Ne ilyen erősen fogjon! — Hova megyünk? — Csak ide. Nyújtja a kezét a mankóért. Köszönet és búcsú nélkül besétál az italboltba. — Szegényke — mondja az apa. A kisfiú a Ladát és a virágokat sajnálja. Mondja is, de hiába. Apa nem vett észre semmit. Egyre, indulatosabban ismételgeti, hogy az öregeket tisztelni kell. — Ha rosszak is? — Ők nem rosszak, te vagy az. — Én nem bántottam senkit — pityereg a kisfiú. — Ilyen buta fiam van. Hiába beszél neki az ember. Hiába, bizony, ha egyszer mást látott. Családi életre nevelés Az anya kimosni készül hetedikes kislánya iskolaköpenyét. A zsebében levelet talál. . Persze elolvassa. A borítékon figyelmeztetés: „Saját érdekedben a játékot ne szakítsd meg!” Az utasítások a levélben folytatódnak. Megannyi felkiáltójel: „Fiúnak ne mutasd meg! Római szerencse! Ezt a játékot Rómában kezdték el játszani. Ezt a papírt olyan lánynak add, akinek szerencsét kívánsz a szerelemben! A játékot nem lehet megszakítani! Egy 14 éves lány megszakította és nem tudott férjhez menni. Most negyvenegy éves ez a lány. Ha a játékot továbbadtad, aznap este igyál meg három pohár vizet, és gondolj három fiúra, öt nap múlva az egyik szerelmet vall. Ezért írd le háromszor és ezzel együtt küldd el négy lánynak! Sok szerencsét kívánok.” Hólabda, mereng el az anya. Kamaszkorában ő is kapott ilyen leveleket. De ő gyáva volt, és továbbküldte. Lám, a lánya okosabb, vagy lustább? Benyit hozzá. — A zsebedben találtam ezt a levelet. Kell? — Kidobhatod. — Nem félsz attól, hogy negyvenegy évesen még lány maradsz? — Nem. — Igazad van, aki nem megy férjhez, az nem válhat el. Harmadik gimnazisták. A másik szobában tanulnak. Évike lánya és a barátnője. Az egyik kérdez, a másik felel. Aztán megszakad a párbeszéd. Susmutolás, majd felcsattanó vita. A két lány kipirulva megjelenik az ajtóban. Tegyen igazságot! Vagy magyarázzon el valamit? Csak fizikát ne kérdezzenek. Megszólal Évike. — Mikor kell szedni Postinort? Előtte vagy utána? Ezt a kérdést nem várta, de felelt. Tudálékosan. Akaratlanul is. — Elárulja a neve. A „post” latin prepozíció. A köznyelvben is használjuk: posthumus, postgraduális képzés, postimpresszionisták... — szégyelli magát. Fellengősek a példák. De miért bámulnak ilyen értetlenül ezek a nagylányok? Rájuk förmed. — Az a baj, hogy nem tanultok latint! — Mikor? — csattan fel a lánya. Tudja ő is. Nulla óra, különóra, szakkör és edzés. Alig van szabadideje. — Mikor? — ismétli meg Évike. — Helyette — szalad ki a száján. A lányok nem értik, ő elmondja nekik az ősrégi viccet. „A fiatalasszony orvoshoz fordul. — Doktor úr, mit csináljak, hogy ne essek teherbe? — Igyon limonádét. — Mikor? Előtte vagy utána? — Helyette.” A két lány nem érti a gondolattársítást, nem érti a viccet. Mindkettőtől csillagtávolságra van. Udvariasan mosolyog. Visszamegy a szobába. A barátnő már az ajtóban mozog. — Nem fordította le a „post”-ot. — Elfelejtette — védi őt a lánya. — Mindig ilyen, ha kitör rajta a nosztalgia. Majd megnézzük a szótárban. Kovács Judit Magyar Nemzet Értesítjük tisztelt Ügyfeleinket, hogy a METALLOCLORUS FÉMIPARI ÉS TERMELŐESZKÖZ KERESKEDELMI VÁLLALAT MŰANYAGRAKTÁRA Budapest X., Sírkert utca 2. Telefon: 271-099. 1984. október 15- től 26-ig LELTÁROZ! A leltár ideje alatt az áruforgalom szünetel. A többi telepünkön a kiszolgálás zavartalan. FELVILÁGOSÍTÁST AD: •reT»u.ado«u. vevőszolgálat 4HBSHL Budapest XHI. Dózsa Gróicty út S7« 4QI-34Í Szeged első demokratikus polgármesterére emlékezve közeledvén a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának negyvenedik évfordulója, illő fölidéznünk azoknak az immár történelmi személyiségeknek alakját, akik ama forrongó napokban ott állottak a demokratikus Magyarország bölcsőjénél. 1944. december 3-án a szegedi városi színházban tartotta első nyilvános nagygyűlését az előző napon megalakult Függetlenségi Front. Pálfy György nyitotta meg. „Szeged népe — mondotta — most megkondítja azt a harangot, amely az ország népét az újjáépítéshez hívja.” Ki volt ez a Pálfy György? Aki nem tévesztendő össze az egy betűkülönbséggel vele azonos nevű Pálffy Györggyel. ★ Törzsökös szegedi család sarja. A Pálfy név már az 1522. évi tizedjegyzékben előfordul. A múlt században híressé vált Pálfy Sándor alsóvárosi gyógykovács; az ő 1817-ben alapított műhelyéből nőtt ki az első szegedi öntöde és gépgyár. Fiai, Pálfy János (1835— 1913) és Pálfy Balázs (1838— 1895) dolgozták ki a paprikaőrlés nagyüzemi technológiáját. Apjuk műhelyét 1859-ben vasöntödévé és paprikafeldolgozó gyárrá fejlesztették, 1871- ben beköltöztették a mai Tolbuhin sugárútra (az Autójavító Kisvállalat helyére), és gépgyárrá bővítették. A gyárnak 1904 óta Pálfy János fia. Pálfy Dániel (1871—1928), az ellenforradalmi korszakban Szeged nemzetgyűlési képviselője, majd felsőházi tagja volt a tulajdonosa, s minthogy a Belvárosból a levegőszennyező üzemeket kitiltották, ő 1912- ben ismét kivitte gyárát az Alsóvárosi temető mellé. Halála után a részvénytársasággá alakult Pálfy-vasgyár tönkre ment, és 1932-ben a gyár telkét föl kellett parcelláznia. Ekkor keletkezett a Pálfytelep; a későbbi Pálfy-telep utca, a mai Vasgyár utca ennek emlékét őrzi. Itt van ma a Pick szalámigyár újonnan fölépült épülettömbje a meszszire ellátszó, a nagyállomáson a vonatról leszállónak, a Szegedre érkezőnek szemébe tűnő érlelő tornyával. Pálfy Dániel öccse. Pálfy József (1874—1944) 1897-től a Város szolgálatában állott. 1908-tól árvaszéki ülnök volt, 1918-ban rövid ideig országgyűlési képviselő, utána ismét árvaszéki ülnök, 1929-től helyettes polgármester, majd Somogyi Szilveszter halálától, 1934-től a német megszállásig (1944), egy évtizeden át a város polgármestere. Elődjétől liberális szellemével, a fasizmusnak csak vonakodva tett engedményeivel, szabadkőműves és demokratikus kapcsolataival lényegesen különbözött. Ezért is kérte nyugdíjazását 1944. március végén. Betegen érte meg a felszabadulást, december 9-én hunyt el. Ravatalánál szovjet katonák és vörös karszalagos polgárőrök állottak díszőrséget. Pálfy György, Pálfy József fia. 1904. november 26-án született Szegeden. Tanulmányait szülővárosában végezte, itt nyert 1926-ban jogi és államtudományi doktori fokozatot. Rögtön utána, október 16-án mint díjtalan fogalmazó lépett a Város szolgálatába. A hivatali ranglépcsőn fokról fokra lépett előre: 1927. november 21-én ideiglenes díjnok, 1928. október 31-én I. osztályú közigazgatási fogalmazó, 1934. február 1-én tiszteletbeli tanácsnok. 1935. május 4-én II. osztályú aljegyző, végül 1937. november 27-én kultúrtanácsnok lett. Bizonyos, hogyebben polgármester apjának nem kevés szerepe lehetett. De mégsem jutott érdemtelenül e stallumhoz. Közben 1930-ban feleségül vette Endrényi Imre laptulajdonos Paula lányát, de ő rövid házasságuk után, hosszas, gyógyíthatatlan betegség következtében, 1934-ben elhunyt. Pálfy György 1934-ben vette nőül a szegedi színház népszerű művésznőjét, Radnóti Évát. A jobboldali Szegedi Új Nemzedék 1934. május 6-i számában támadást intézett Pálfy ellen, amiért május elsején együtt ünnepelt a szociáldemokrata munkásokkal a Kállay-ligetben. 1942-ben pedig — magáévá téve Dáni János szocialista városatya egy évvel azelőtti javaslatát — indítványozta, hogy Szegeden Juhász Gyuláról, Adyról, Babitsról, Gutenbergről és Nyilasy Sándorról nevezzenek el utcát. E javaslatok csak a felszabadulás után válhattak valóra. Apjának liberális szelleme benne is élt, ezért utóbb is számos jobboldali támadásnak volt kitéve. Az Új Magyarság 1944. március 21-én apja után az ő eltávolítását is követelte. Augusztusban Pálfy nyílt ülésen közölte a fasiszta Tukats Sándor főispánnal, hogy nem hagyja el a várost, s ha kell, lemond tanácsnoki állásáról. Október 8-án valamennyi városi vezető elhagyta Szegedet, egyedüli tanácsnokként ő maradt a helyén. A régi rendszer képviselői is rá ruházták a városvezetést, és a Szegedet felszabadító szovjet csapatok parancsnoka is őt bízta meg október 11-én hajnalban az élet újraindításához szükséges hatalommal. (Ő kérte meg a húszéves Ladvánszky Károlyt — ma rendőr altábornagy, a belügyminiszter első helyettese —, hogy a fehér zászlót tűzze ki a városháza tornyára.) Név szerint őt kereste a szovjet városparancsnok, mert előző este az ő aláírásával ellátott orosz nyelvű levéllel ment a kommunista Bohó András vegyészmérnök az Alsóvárosi temető táján táborozó szovjet egység parancsnokához, a levélben kérve a város lövetésének megszüntetését, Szeged békés elfoglalását, szavatolva, hogy a német és magyar csapatok eltávozván nem lesz ellenállás. Akár véletlenül történt, akár e levél eredményeképpen: 10-én este 8 óra után 10 perccel elhallgattak az addig Szegedet lövő ágyúk. A szovjet csapatok az éjszaka folyamán egész Szegedet felszabadították. Szeged első városparancsnoka, Butyenko alezredes megerősítette Pálfyt polgármesteri tisztségében. Amikor 15-én Vas Zoltán megérkezett, a szegedi munkásság képviselőinek óhajára Valentiny Ágoston ügyvédet, a helyi munkásmozgalom régi harcosát javasolta a szovjet városparancsnoknak polgármesterül. Így lett október 17-től Valentiny a polgármester, Pálfy pedig, majd később Dénes Leó is, helyettes polgármester. Minthogy Valentiny december 22-én az Ideiglenes Nemzeti Kormány igazságügyi minisztere lett, ettől fogva a két polgármesterhelyettes vezette a várost. Végül 1945. augusztus 24-én Dénes Leót polgármesterré választották, a parlamenti választások után, november 21-én pedig Pálfyt főispánná nevezték ki. A Szálasi-kormány Pálfyt több más , szegedivel együtt a Szeged fölszabadulása körüli tevékenységéért még 1944 októberében in effigie (jelképesen) kivégeztette. Erről a szegedi levéltár 1347/1945. E. sz. alatt hiteles dokumentumot őriz. A demokratikus kormány ugyane tevékenységéért 1947. május 1-én a Szabadság Érdemrend ezüst fokozatával tüntette ki. Amikor 1948. október 12-én leköszönt főispáni tisztéről, betegségére tekintettel egyszersmind nyugdíjazását is kérte. 1952 márciusában megvonták nyugdíját, júliusban pedig Ebesre telepítették ki. Tizenhat hónapon át mint mezőgazdasági munkás dolgozott az ottani állami gazdaságban. Felesége, bár maradhatott volna a szegedi színpadon, kitartott férje mellett, vele ment. 1953 októberében szabadultak, de Szegedre még nem jöhettek haza, így Pálfy Hódmezővásárhelyen mint zsákoló, kocsis, rakodómunkás kereste kenyerét. 1957 márciusában újból folyósították nyugdíját, majd visszatérhetett Szegedre, közelebbről szatymazi tanyájukba. 1964. október 9-én a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a fölszabaduláskor végzett tevékenységéért a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki, október, 14-én pedig újból megkapta a kitelepítésekor megvont Szabadság Érdemrendet. Utolsó éveiben súlyos beteg volt. Felesége áldozatosan ápolta. A felszabadulás napjairól visszaemlékezéseit több ízben elmondta: először még frissen, 1947-ben (megjelent Paál Jób és Radó Antal A debreceni feltámadás című kötetében), majd 1968-ban, 1969- ben és 1970-ben, egyebek között e sorok írójának. Lényeges kérdésekben valamennyi egybehangzik, így hitelességét senkinek sincs oka kétségbe vonni. ★ 1970. október 8-án hunyt el. Még csak most volna nyolcvanéves. Péter László Péntek, 1931. október 12.. ŐZT. RACSKÓ JÓZSEFNÉ. Született: 1906., Király rév (Královce). Meghalt: 1982., Csebény. NYUGODJAK BÉKÉBEN Az egykori szegény parasztfiúmerész vállalkozásba kezdett. Fóliasátrakat épített és paradicsommal ültette be földjét. Paradicsombirodalma azonban törékeny, s jólét helyett másfél milliós adósság terhe nehezedik rá... FÖLDI PARADICSOM Egy kistermelő küszködései, gondjai a tévé után a moziban is. XFJ. SCHIFFER PÁL FPPMISI dokumentumfilmjei ,*iljPul a KOSSUTH mozi kamaratermében.