Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-23 / 275. szám
Péntek, 1934. november 23. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Jelzések KÜLÜGYMINISZTERI találkozó lesz januárban Genfben. A szovjet-amerikai eszmecserék lehetőségéről már napok óta beszéltek Washingtonban, ahol a magas rangú kormánytisztviselők még a hivatalos bejelentés előtt jelezték, hogy létrejött az „elvi megállapodás” Andrej Gromico és George Shultz újabb tanácskozásáról. Amikor szeptember végén Gromiko és Shultz elbúcsúzott egymástól a State Department bejáratánál, az amerikai külügyminiszter rögvest tudatta az egybegyűlt hírlapírókkal: megegyeztünk a folytatásban. Természetesen már régóta a tartalommal és nem a formával van baj a szovjet—amerikai kapcsolatokban: az érintkezések Moszkva és Washington képviselői között többé-kevésbé rendszeresek voltak évtizedünk legfeszültebb pillanataiban is. A két nagykövet, Dobrinyin Washingtonban és Hartmarm Moszkvában ugyancsak rutinszerűen szokta felkeresni a külügyminisztériumot. Bízvást megállapíthatjuk, hogy a két fél alaposan ismeri is egymás jelenlegi álláspontját; számos más esettel ellentétben ezúttal aligha van jelentősége a világpolitikában oly gyakori félreértésnek. A mozdulásnak az álláspontokban, mindenekelőtt az amerikaiban kellene bekövetkeznie. A tetteket természetesen mindkét oldalon a másik féltől sürgetik: minapi nyilatkozataiban George Schultz is tanácsosnak tartotta átvenni — a szovjet szóhasználatot. Egyenlőségjelet azonban még elfogulatlan megfigyelők sem tehetnek a két felfogás közé. Hiszen bármit valljon is bárki a közelmúlt diplomáciai taktikai húzásairól, a tárgyilagos elemző — egy évtized történetére visszatekintve — csak azt állapíthatja meg, hogy a szovjet-amerikai viszony „teljes újraértékelésével” Washington próbálkozott meg, a fegyverkorlátozási folyamat eddigi eredményeit az itt hatalmon, levő kormány vonta kétségbe, az erőfölény elérésére (és ekként az egyensúly megbontására) ez a vezetés tett kísérletet. MÉLTÁNYOLNI kell feltétlenül, hogy most — immár a választások után is — a Fehér Ház és a State Department a tárgyalások sürgető szükségességéről és a fegyverzet-ellenőrzés új megközelítésérőlbeszél, és oktalanság volna belpolitikai fogásnak minősíteni, a logikai kört azonban mégiscsak ez a kormányzat járta be, így a lépéskényszer is övé, hiába is szeretné áthárítani. Pusztán jó szándékkal a világpolitikai pokolba vezető utak is jócskán ki vannak kövezve, s a történtek után nehezen vonható kétségbe, hogy Washingtonnak bizonyos értelemben vissza kell szereznie Moszkva bizalmát. Elég csupán a megkötött, de nem véglegesített megállapodások sorsára gondolni. Az igazi kérdés azonban mégsem annak a firtatása, ki és mennyiben felelős az elmúlt időszak feszültségéért — ez immár alighanem a politikatörténészek feladata —, hanem az vár elsősorban is válaszra, hogy mennyiben áll készen a mai Egyesült Államok és a „második” Reagankormány az érdemi egyezkedésre a Szovjetunióval. E napokban az amerikai fővárosban a megfigyelők többsége olyan jelzéseket észlelhetett, amelyek a párbeszédszorgalmazók politikai pozícióinak a megerősödésére vallanak. A választási „mandátumelemzés” kétségtelenül ezt indokolja, hiszen Ronald Reagan fölényes győzelmében legalább akkora szerepe volt enyhültebb világpolitikai hangnemének, a tárgyalási készség hangoztatásának, mint a gazdasági fellendülésnek vagy az elnök személyes népszerűségének. Csakhogy konzervatív körökben mindjárt az első órákban megpróbálták ezt az értelmezést kétségbe vonni, és éppenséggel „felhatalmazást” fabrikálni a kemény vonal számára. Az elmúlt hetek kulisszák mögötti személyi küzdelmei nyilvánvalóan a felfogások csatájának részét képezték. Komoly értékelést természetesen sehol sem lehet a — gyakran irányzatosam vagy éppenséggel lejáratási célból — kiszivárogtatott személyügyi értesülésekre alapozni, azonban több közíró megkockáztatja, hogy levonja a következtetést: a kormányzaton belül mind a beül-, mind a gazdaságpolitikában megerősödni látszottak a kompromisszumkeresők. AZ ÉRTESÜLÉS Karkpatrick ENSZ-nagykövetnő távozásáról ezt, tűnik megerősíteni. Joseph Krafl úgy véli, hogy a változatlan felállásról adott fehér házi utalás az adott erővonalak mellett e „mérsékelt” tényezők javára billentette az ingát: a publicista szerint az ultrák ellentámadása szenvedett volna vereséget, így a kabinetposztok sokat, rebesgetett újrafelosztásának elmaradása (közte Kirkpatrick régi álmának, a nemzetbiztonsági tanácsadói poszt megszerzésének a meghiúsulása) a tárgyalások esélyeit javította. A megegyezés sanszainak növeléséhez azonban nyilvánvalóan ennél is többre lenne szükség. Hiszen a nemrég az e hasábokon ismertetett Talbott-könyvből világosan kitűnt, hogy a genfi fegyverkorlátozási zsákutcáért a kormány második, harmadik vonalában álló , emberek, felelősek. Sorsuk és további szerepük tehát ugyancsak az egyelőre, megválaszalanán,kérdések közé tartozik. A szovjet—amerikai kapcsolatokra azonban ugyanúgy jellemző, mint a világpolitika más területeire, hogy a mozgás iránya az adott pillanatban rendkívül fontos. Hogy olvad a jég, avagy vastagodik, az az időjárás alakulására utal. Moszkva és Washington megromlott viszonyában a melegedés minden apró jelét létegzet-visszafojtva figyeli az érthetően érdekelt külvilág. S mert olykor akadtak már a javulásra valló jelek, amelyek nyomán mégsem ért, véget a világpolitikai tél, az óvatosság nemcsak ajánlatos, hanem indokolt is. TALÁLGATNI ezúttal sem érdemes, bár Washington most tele van derűlátóbb vagy honosabb gócokkal. Konsztantyin Csernyenko nyilatkozatának amerikai fogadtatása és kezelése megint csak a biztató jelzések sorába illik, s ha egy csúcstalálkozó időpontjáról (vagy éppenséggel helyéről) elmélkedni még igencsak korai volna is, s maguk a főérdekeltek kifejezetten óvják tőle a megfigyelőket, az feltétlenül figyelemre méltó fejlemény, hogy a politikai élet résztvevői immár ismét elképzelhetőnek és lehetségesnek tartják e legmagasabb szintű érintkezést. Semmi kétség, az olvadás jelei itt-ott láthatók. Óvatos megítélésük azonban már csak azért is indokolt, mert az újabb csalódás nyilvánvalóan károsan hatna vissza magára a világpolitikai időjárásra. Avar János A fegyveres erők csöökkentését szorgalmazza a IVAT© Bécsben Bécsből jelenti az MTI. A NATO szerint a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon „a siker érdekében” jelenleg a fegyveres erők csökkentésére és korlátozására kellene összpontosítani. Ezt jelentette ki a csütörtöki ülésen Murray Simons brit nagykövet. A brit küldött így újólag megerősítette, hogy a NATO jelenleg még tárgyalni sem kíván a fegyverzet csökkentéséről , holott ez is a bécsi tárgyalások eredetileg valamennyi részvevő által elfogadott feladata. A NATO szóvivője sajtóértekezletén megelégedéssel kommentálta a hírt, hogy — feltehetően — újabb szovjet— amerikai külügyminiszteritárgyalásokra kerülhet sor a köelebbi jövőben. Ma® Nemzet A kormány napirendjén az elektronikai program és a szakmunkásképzés helyzete KÖZÉLETI HÍREK Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Miguel de la Madrid Hurtadónak, a Mexikói Egyesült Államok elnökének az ország fővárosában történt súlyos katasztrófa miatt. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke csütörtökön fogadta dr. Ernest-Friderich Jung rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Német Szövetségi Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta a megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke csütörtökönfogadta dr. Afif Eisza Al-Rawi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, az Iraki Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-hehelyettes. Dr. Domokos Mátyás, a Magyar Népköztársaság új londoni nagykövete csütörtökön átnyújtotta megbízólevelét 11. Erzsébet angol királynőnek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának meghívására Garai Róbert külügyminiszterhelyettes tárgyalásokat folytatott november 19—21-én időszerű nemzetközi kérdésekről Prágában dr. Stanislav Svoboda külügyminiszter-helyettessel. Garai Róbertet fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszter. Phenjanban Bocz József, a Magyar Rádió elnökhelyettese és Li Cson Nam, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rádió és televízió bizottságának általános elnökhelyettese aláírta a két baráti ország rádiójának 1985—87-es évre szóló együttműködési munkatervét. Benke Valéria Baranyában Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke, két- napos látogatást tett Baranya megyében. Szerdán a megyei pártbizottság székházában a megye vezetői fogadták, majd Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a térség, gazdasági, politikai, társadalmihelyzetéről, valamint az MSZMP tizenharmadik kongresszusát megelőző taggyűlések tapasztalatairól. A Politikai Bizottság tagja ezután a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójába látogatott.: -Benke Valéria csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia pécsi Regionális" kutatási központjában hallgatott meg tájékoztatótt" az " intézmény munkájáról, majd Harkányba utazot, ahol megtekintet,te agyógyvizéről híres nagy-, község új művelődési házát, és a termelőszövetkezetek üdülőjét. A program következő állomása Siklós volt. A város Táncsics Mihály Gimnáziumában találkozott az iskola vezetőivel és diákjaival, ezután pedig felkereste a Baranya megyei alkotótelepek siklósi kerámiaalkotóházát. A vendéglátók itt, bemutatták a Politikai Bizottság tagjának a keramikusok számára tervezett műhelyeket, amelyben helyet kaptak a társművészetek — a szobrászat és a tűzzománc — művelői is. Benke Valéria megtekintette az alkotóház, legutóbbi vendégeinek munkáit,a kilenc hazai szobrászművész kerámiaplasztikáiból rendezett kiállítást. Báránnya megyei látogatását az újpetrei Petőfi Sándor Termelőszövetkezetben fejezte be, ahol a közös gazdaság eredményeiről, a szövetkezet tagjainak szociális és kulturális ellátásáról tájékozódott. Gyenes András a XVIII. kerületben Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, csütörtökön a főváros XVIII. kerületébe látogatott. A vendéget a pártbizottság székházában Peták Emil első titkár és Tancsik Rudolf tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a kerület életéről, munkájáról. A program a Ferihegyi repülőtéren folytatódott, ahol Gyenes András Sárospataki Zoltán, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság vezetője, K. Szabó Gábor, az LRI pártbizottságának titkára, valamint Jahoda Lajos, a Magyar Légiközlekedési Vállalat vezérigazgatója és Ódor Tamás, a MALÉV pártbizottságának titkára kalauzolásával ismerkedett a két vállalat gazdasági és politikai tevékenységével, a repülőtér ésa repülésirányítás fejlesztését célzó munkálatokkal. Az 1977-ben megkezdett állami nagyberuházás I./A üteme tavaly év végére készült el, amelynek eredményeként új kifutópálya, fénytechnikai berendezés, irányítótorony, hangár — a hozzá tartozó műszaki bázissal —, szociális létesítmény épült. A hat és fél milliárd forint ráfordítást igénylő első ütemben új hő- és villamosenergia-ellátó rendszert is létrehoztak a repülés fejlesztésére. Másfél éve kezdték építeni, s várhatóan 1985 őszétől üzemel az új forgalmi épület. Délután Gyenes András részt vett a kerületi párt-végrehajtó bizottság soros ülésén, ahol a testület tagjai többek között a pártfegyelem kérdéseivel foglalkoztak. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén Lázár György tájékoztatást adott azokról a tárgyalásokról, amelyeket a szovjet kormány meghívása alapján Nyikolaj Alekszandrovics Tyihonovval, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökével folytatott Moszkvában. A kormány a tájékoztatót jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megerősítette az elektronika társadalmi-gazdasági alkalmazásának elterjesztését szolgáló központi tájékoztatási és szerevezési program koncepcióját. Úgy döntött, hogy a programot a népgazdaság VII. ötéves tervével egyidejűleg, azzal összehangolva kell előterjeszteni a Minisztertanácshoz. A kormány megvitatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését a szakmunkásképzés helyzetéről. Kötelezte az illetékeseket, hogy a jelentésben összegzett tapasztalatokat a közoktatás fejlesztésére kidolgozott program végrehajtásának menetében hasznosítsák. * A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata átfogó képet adott a szakmunkásképzés jelenlegi helyzetéről. A népi ellenőrök 221 vállalatnál és szövetkezetnél, 122 szakmunkásképző intézetnél, 23 szakközépiskolánál, valamint 16 megyei tanácsnál elemezték a képzés eredményeit és gondjait. Témavizsgálatuk során szülők, tanulók és pedagógusok részvételével háromszáz ankéton hozzávetőlegesen öt ezer ember véleményét hallgatták meg és összegezték. Vizsgálatuk során megállapították, hogy társadalmunkban kialakult az új típusú szakmunkásképzés, amelynek eredményeként az elmúlt négy évtizedben kétmillióan kaptak szakmunkás-bizonyítványt. Az elmúlt évek adatai alapján az általános iskola nyolc osztályát elvégzett fiataloknak több, mint fele választja életcéljaként egy-egy szakmai képesítés megszerzését. A szakmunkástanuló iskolák helyzetét azonban eleve meghatározza, hogy a tudásra fogékonyabb és a szülők által tanulásra ösztökélt diákok többnyire gimnáziumban és szakközépiskolákban tanulnak tovább. Ugyanakkor az általános iskolák tanulóinak 30 százalékát nem képesek kellően a középfokú oktatásra felkészíteni. A szakmunkásképző intézetekbe beiratkozó diákok jelentős hányadának a közismereti tárgyakból alacsony a tudásszintje. Nehéz feladat hárul így az iskolákra, hiszen csak az alapok pótlása után foglalkozhatnak a szakmai képzéssel. Mindez azonban nem mentheti fel a szakmunkásképző intézeteket feladatuk teljesítése alól. Egyes területeken kedvezőtlenek a munkafeltételek, így bizonyos szakmákban már tartósan utánpótlási gondok jelentkeznek. Nem megnyugtató az sem, hogy a vállalatoknál — a hiányos erkölcsi és anyagi megbecsülés miatt — nem a legjobb szakemberek foglalkoznak a tanulók oktatásával. A helyi tanácsok a jelentervidőszakban 2,1 milliárd forintot szántak az intézetek fejlesztésére, de ennek az öszszegnek eddig még a felét sem használták fel. Igaz, százhét tanteremmel több helyiségben tanulhatnak most a jövő szakmunkásai, mint néhány évvel korábban, ugyanakkor a tanulók létszáma 20 százalékkal emelkedett. Ennek egyenes következménye a fokozódó zsúfoltság. A tervidőszak végéig akad tehát elvégzendő feladat bőven, amely alighanem meghaladja majd a tanácsok erejét, mert a reálisnak hitt fejlesztések felépél még a kivitelezési tervek sem készültek el — s már 1984-et írunk ... Igaz, a szakmunkásképző intézetekben emelkedett a pedagógusok száma, de a tanulók létszáma nagyobb arányban nőtt, 14-ről 16-ra növekedett az egy pedagógus gondjaira bízott gyerekek száma. A vizsgált szakmunkásképző intézetekben meglehetősen magas a betöltetlen állások száma, ezzel magyarázható, hogy néhol az ötven százalékot is eléri a túlórák aránya. Bár az iskolák többsége megfelelő színvonalú oktatástechnikai eszközökkel rendelkezik, megoldatlan azonban ezeknek a berendezéseknek a tárolása és karbantartása, emiatt jelentős értékek mennek idő előtt tönkre. Az elmúlt években 10 ezerrel növekedett a kollégiumi helyek . • száma, több szakmunkástanulónak jutna ilyen lehetőség, viszont sok a betöltetlen hely. A szakmunkásképzés gondjai közé tartozik: jelentős azoknak a fiataloknak az aránya, akik a meglevő — olykor minimális — sportolási lehetőséggel sem élnek; az intézeti könyvtárakat is a szakmunkástanulóknak alig egyötöde keresi fel... Egyenlősdit tükröz a jelenlegi ösztöndíjrendszer is, amelyet pedagógusok, vállalati szakemberek és diákok egyaránt kedvezőtlennek minősítettek. A vállalatok is jelentős öszszegeket fordítanak a szakmunkásképzés feltételeinek javítására. Bár a munkavégzés feltételei jobbak a vállalatoknál, mint az iskolákban, a tanműhelyek átadása viszont sok esetben késik. A pályaválasztás többnyire a pedagógusok gondja, akik segítség hiányában jelenleg nem képesek ennek a feladatnak megfelelni. Különösen a lányok pályaválasztása okoz sok nehézséget, foglalkoztatásuktól az üzemek is gyakran idegenkednek. A szülőkkel folytatott párbeszédekben gyakran felvetődött az is, hogy a tanulókat munkahelyükön az esetek jelentős részében nem szakmájukba vágó feladattal, hanem segédmunkával, takarítással és bevásárlásokkal bízzák meg. E tények ismeretében aligha meglepő, hogy — különösen a szakközépiskolákban végzettek körében — igen magas azoknak az aránya, akik hátat fordítanak a kiképzésüket biztosító vállalatoknak vagy éppen a szakmának, mert többségük a boldogulás könnyebb formáját keresi és találja meg más pályákon. Az 1977.év között végzetteknek például a vizsgált időszakban alig valamivel több, mint a fele dolgozott annál a munkáltatónál, ahol a szakmára megtanították. Bár a vizsgálat megállapításait már évek óta többékevésbé ismerjük, a KNEB összegzése azonban a feltárt hiányosságok, a meglevő nehézségek megszüntetésére ösztönzi a vállalatokat és az iskolákat egyaránt. Márcsak azért is, mert a következő tervidőszakban érik el a középiskolás kort azoknak a korosztályoknak a tagjai, akiket eddigi életútjuk során a zsúfoltság kísért végig. Az e nemzedékhez tartozók közül a többségnek a szakmunkásképző intézetek nyújtanak lehetőséget a továbbtanulásra. És ugyancsak fontos a mielőbbi intézkedés azért is, mert az előttünk álló elodázhatatlan, a növekvő minőségi követelményekből adódó feladatainkat kizárólag jól felkészült szakmunkásokkal tudjuk megoldani. (cs. n. 1.) Felavatták a Magyar Front emléktábláját A Magyar Front intéző bizottsága, a hazai antifasiszta ellenállási mozgalom vezető testülete 1944 őszén az egykori Ilona, a mai Szabó Ilonka utca 16. számú házban tartotta üléseit. Az évforduló alkalmából, az illegális összejövetelek helyszínén csütörtökön emléktábla-avató ünnepséget rendezett a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége ésa Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A negyven évvel ezelőtti eseményekre emlékezve Padányi Mihály, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének elnöke beszédében rámutatott: a Magyar Front a kommunisták kezdeményezésére jött létre, négy demokratikus politikai párt: a Békepárt, a Szociáldemokratapárt, a Független Kisgazdapárt és a később csatlakozott Parasztpárt antifasiszta szövetségeként. A Magyar Nemzethez címzett kiáltványukban széles körű elemzését adták az 1944. március 19-i, a hitleri csapatok bevonulását megelőző időszaknak és megfogalmazták anémetmegszállók elleni harc legfőbb kívánalmait. Felszólították többek között az ipari munkásságot arra, hogy lassítsa, szabotálja az értelmetlen háborút szolgáló termelést, a parasztságnak pedig azt javasolták, hogy rejtsék el terményeiket, egy szem gabonát se adjanak a fasisztáknak. A Magyar Front tehát serkentője volt a különféle indítékú és erejű, de a fasizmus céljaival szembenálló illegális csoportosulások létrejöttének. Az emléktáblát az MSZMP budapesti bizottsága és I. kerületi bizottsága nevében Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára, és Fehér Józsefné, az I. kerületi pártbizottság első titkára, a Hazafias Népfront képviseletében Molnár Béla, az Országos Tanács titkára és Fischl Erika, a budapesti bizottság titkára, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége részéről Padályi Mihály elnök és 3