Magyar Nemzet, 1984. november (47. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-23 / 275. szám

Péntek, 1934. november 23. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Jelzések KÜLÜGYMINISZTERI ta­lálkozó lesz januárban Genf­ben. A szovjet-amerikai esz­mecserék lehetőségéről már napok óta beszéltek Wa­shingtonban, ahol a magas rangú kormánytisztviselők még a hivatalos bejelentés előtt jelezték, hogy létrejött az „el­vi megállapodás” Andrej Gromico és George Shultz újabb tanácskozásáról. Ami­kor szeptember végén Gromi­­ko és Shultz elbúcsúzott egy­mástól a State Department be­járatánál, az amerikai kül­ügyminiszter rögvest tudatta az egybegyűlt hírlapírókkal: megegyeztünk a folytatásban. Természetesen már régóta a tartalommal és nem a formá­val van baj a szovjet—ameri­kai kapcsolatokban: az érint­kezések Moszkva és Washing­ton képviselői között többé-ke­­vésbé rendszeresek voltak év­tizedünk legfeszültebb pilla­nataiban is. A két nagykövet, Dobrinyin Washingtonban és Hartmarm Moszkvában ugyan­csak rutinszerűen szokta fel­keresni a külügyminisztériu­mot. Bízvást megállapíthatjuk, hogy a két fél alaposan ismeri is egymás jelenlegi álláspont­ját; számos más esettel ellen­­­­tétben ezúttal aligha van je­lentősége a világpolitikában oly gyakori félreértésnek. A mozdulásnak az álláspontok­ban, mindenekelőtt az ameri­kaiban kellene bekövetkeznie. A tetteket természetesen mindkét oldalon a másik fél­től sürgetik: minapi nyilatko­zataiban George Schultz is ta­nácsosnak tartotta átvenni — a szovjet szóhasználatot. Egyenlőségjelet azonban még elfogulatlan megfigyelők sem tehetnek a két felfogás közé. Hiszen bármit valljon is bárki a közelmúlt diplomáciai tak­tikai húzásairól, a tárgyilagos elemző — egy évtized történe­tére visszatekintve — csak azt állapíthatja meg, hogy a szov­jet-amerikai viszony „teljes újraértékelésével” Washing­ton próbálkozott meg, a fegy­verkorlátozási folyamat eddigi eredményeit az itt hatalmon, levő kormány vonta kétségbe, az erőfölény elérésére­ (és ek­ként az egyensúly megbontá­sára) ez a vezetés tett kísérle­tet. MÉLTÁNYOLNI kell feltét­len­ü­l, hogy most — immár a választások után is — a Fehér Ház és a State Department a tárgyalások sürgető szükséges­ségéről és a fegyverzet-ellen­őrzés új megközelítéséről­­be­szél, és oktalanság volna bel­politikai fogásnak minősíteni, a logikai kört azonban mégis­csak ez a kormányzat járta be, így a lépéskényszer is övé, hiá­ba is szeretné áthárítani. Pusztán jó szándékkal a vi­lágpolitikai pokolba vezető utak is jócskán ki vannak kö­vezve, s a történtek után ne­­­­hezen vonható kétségbe, hogy W­ashingtonnak bizonyos érte­lemben vissza kell szereznie Moszkva bizalmát. Elég csu­pán a megkötött, de nem vég­legesített megállapodások sor­sára gondolni. Az igazi kérdés azonban mégsem annak a fir­tatása, ki és mennyiben felelős az elmúlt időszak feszültségé­ért — ez immár alighanem a politikatörténészek feladata —, hanem az vár elsősorban is vá­laszra, hogy mennyiben áll készen a mai Egyesült Álla­mok és a „második” Reagan­­kormány az érdemi egyezke­désre a Szovjetunióval. E napokban az amerikai fő­városban a megfigyelők több­sége olyan jelzéseket észlelhe­tett, amelyek a párbeszéd­szorgalmazók politikai pozí­cióinak a megerősödésére val­lanak. A választási „mandá­tumelemzés” kétségtelenül ezt indokolja, hiszen Ronald Reagan fölényes győzelmében legalább akkora szerepe volt enyhültebb világpolitikai hangnemének, a tárgyalási készség hangoztatásának, mint a gazdasági fellendülésnek vagy az elnök személyes nép­szerűségének. Csakhogy kon­zervatív körökben mindjárt az első órákban megpróbálták ezt az értelmezést kétségbe von­ni, és éppenséggel „felhatal­mazást” fabrikálni a kemény vonal számára. Az elmúlt hetek kulisszák mögötti személyi küzdelmei nyilvánvalóan a felfogások csatájának részét képezték. Komoly értékelést természe­tesen sehol sem lehet a — gyakran irányzatosam vagy éppenséggel lejáratási célból — kiszivárogtatott személy­ügyi értesülésekre alapozni, azonban több közíró megkoc­káztatja, hogy levonja a kö­vetkeztetést: a kormányzaton belül mind a beül-, mind a gazdaságpolitikában megerő­södni látszottak a kompro­misszumkeresők. AZ ÉRTESÜLÉS Karkpat­­rick ENSZ-nagykövetnő távo­zásáról ezt, tűnik megerősíteni. Joseph Krafl úgy véli, hogy a változatlan felállásról adott fehér házi utalás az adott erővonalak mellett e­ „mérsé­kelt” tényezők javára billen­tette az ingát: a publicista sze­rint az ultrák ellentámadása szenvedett volna vereséget, így a kabinetposztok sokat, re­besgetett újrafelosztásának el­maradása (közte Kirkpatrick régi álmának, a nemzetbizton­sági tanácsadói poszt meg­szerzésének a meghiúsulása) a tárgyalások esélyeit javította. A megegyezés sanszainak nö­veléséhez azonban nyilvánva­lóan ennél is többre lenne szükség. Hiszen a nemrég az e hasábokon ismertetett Tal­­bott-könyvből világosan ki­tűnt, hogy a genfi fegyver­­korlátozási zsákutcáért a kor­mány második, harmadik vo­nalában álló , emberek, felelő­sek. Sorsuk és további szere­pük tehát ugyancsak az egyelőre, megválaszalanán,k­ér­­dések közé tartozik. A szovjet—amerikai kapcso­latokra azonban ugyanúgy jel­lemző, mint a világpolitika más területeire, hogy a moz­gás iránya az adott pillanat­ban rendkívül fontos. Hogy olvad a jég, avagy vastagodik, az az időjárás alakulására utal. Moszkva és Washington megromlott viszonyában a melegedés minden apró jelét létegzet-visszafojtva figyeli az érthetően érdekelt külvilág. S mert olykor akadtak már a ja­vulásra valló jelek, amelyek nyomán mégsem ért, véget a világpolitikai tél, az óvatos­ság nemcsak ajánlatos, hanem indokolt is. TALÁLGATNI ezúttal sem érdemes, bár Washington most tele van derűlátóbb vagy ho­nosabb gócokkal. Konsztantyin Csernyenko nyilatkozatának amerikai fogadtatása és keze­lése megint csak a biztató jel­zések sorába illik, s ha egy csúcstalálkozó időpontjáról (vagy éppenséggel helyéről) elmélkedni még igencsak ko­rai volna is, s maguk a főér­dekeltek kifejezetten óvják tőle a megfigyelőket, az fel­tétlenül figyelemre méltó fej­lemény, hogy a politikai élet­ résztvevői immár ismét elkép­zelhetőnek és lehetségesnek tartják e legmagasabb­­ szintű érintkezést. Semmi kétség, az olvadás jelei itt-ott láthatók. Óvatos megítélésük azonban már csak azért is indokolt, mert az újabb csalódás nyilvánvalóan káro­san hatna vissza magára a vi­lágpolitikai időjárásra. Avar János A fegyveres erők csöökkentését szorgalmazza a IVAT© Bécsben Bécsből jelenti az MTI. A NATO szerint a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon „a siker érdekében” jelenleg a fegyveres erők csökkentésére és korlátozására kellene össz­pontosítani.­­ Ezt jelentette ki a csütörtöki ülésen Murray Simons brit nagykövet. A brit küldött így újólag megerősí­tette, hogy a NATO jelenleg még tárgyalni sem kíván a fegyverzet csökkentéséről , holott ez is a bécsi tárgyalá­sok eredetileg valamennyi részvevő által elfogadott fel­adata. A NATO szóvivője sajtó­értekezletén megelégedéssel kommentálta a hírt, hogy — feltehetően — újabb szovjet— amerikai külügyminiszteri­­tár­gyalásokra kerülhet sor a kö­­elebbi jövőben. Ma® Nemzet A kormány napirendjén az elektronikai program és a szakmunkásképzés helyzete KÖZÉLETI HÍREK Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Miguel de la Madrid Hurtadónak, a Mexikói Egyesült Államok elnökének az ország főváro­sában történt súlyos kataszt­rófa miatt. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke csütörtökön fogadta dr. Ernest-Friderich Jung rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Német Szö­vetségi Köztársaság új ma­gyarországi nagykövetét, aki átadta a megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál je­len volt Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes. Dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke csütörtökön­­fogadta dr. Afif Eisza Al-Rawi rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követet, az­ Iraki Köztársa­ság új magyarországi nagy­követét, aki átadta megbízó­levelét. A megbízólevél át­adásánál jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-he­­helyettes. Dr. Domokos Mátyás, a Magyar Népköztársaság új londoni nagykövete csütör­tökön átnyújtotta megbízó­­levelét 11. Erzsébet an­gol ki­rálynőnek. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszté­riumának meghívására Ga­rai Róbert külügyminiszter­­helyettes tárgyalásokat foly­tatott november 19—21-én időszerű nemzetközi kérdé­sekről Prágában dr. Stanis­­lav Svoboda külügyminisz­ter-helyettessel. Garai Ró­bertet fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák kül­ügyminiszter. Phenjanban Bocz József, a Magyar Rádió elnökhelyet­tese és Li Cson Nam, a Ko­reai Népi Demokratikus Köztársaság rádió és tele­vízió bizottságának általános elnökhelyettese aláírta a két baráti ország rádiójának 1985—87-es évre szóló együttműködési munkatervét. Benke Valéria Baranyában Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesz­tő bizottságának elnöke, két-­­ napos látogatást tett Baranya megyében. Szerdán a megyei pártbi­zottság székházában a megye vezetői fogadták, majd Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a tér­ség, gazdasági, politikai, társa­dalmi­­helyzetéről, valamint az MSZMP tizenharmadik kong­resszusát megelőző taggyűlé­sek tapasztalatairól. A­ Politi­kai­­ Bizottság tagja ezután a Magyar Televízió pécsi körzeti­­ stúdiójába látogatott.: -Benke Valéria csütörtökön a Magyar Tudományos Akadé­mia pécsi Regionális" kutatási központjában hallgatott meg tájékoztatótt" az " intézmény munkájáról, majd Harkány­ba utazot, ahol megtekintet­,­te a­­gyógyvizéről híres nagy-, község új művelődési házát, és a termelőszövetkezetek üdülőjét. A program követke­ző állomása Siklós volt. A vá­ros Táncsics Mihály Gimná­ziumában találkozott az isko­la vezetőivel és diákjaival, ez­után pedig felkereste a Bara­nya megyei alkotótelepek sik­lósi kerámiaalkotóházát. A vendéglátók itt, bemutatták a Politikai Bizottság tagjának a keramikusok számára terve­zett műhelyeket, amelyben he­lyet kaptak a társművészetek — a szobrászat és a tűzzo­mánc — művelői is. Benke Valéria megtekintette az alko­tóház­­, legutóbbi vendégeinek munkáit,­a kilenc hazai szob­rászművész kerámiaplasztikái­­ból rendezett kiállítást. Bárá­nnya megyei látogatását az új­­petrei Petőfi Sándor Terme­lőszövetkezetben fejezte be, ahol a közös gazdaság ered­ményeiről, a szövetkezet tag­jainak szociális és kulturális ellátásáról tájékozódott. Gyenes András a XVIII. kerületben Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának elnöke, csütörtökön a főváros XVIII. kerületébe látogatott. A vendéget a pártbizottság székházában Peták Emil első titkár és Tancsik Rudolf ta­nácselnök fogadta, s tájékoz­tatta a kerület életéről, mun­kájáról. A program a Ferihegyi re­pülőtéren folytatódott, ahol Gyenes András Sárospataki Zoltán, a Légiforgalmi és Re­pülőtéri Igazgatóság vezetője, K. Szabó Gábor, az LRI párt­bizottságának titkára, vala­mint Jahoda Lajos, a Magyar Légiközlekedési Vállalat ve­zérigazgatója és Ódor Tamás, a MALÉV pártbizottságának titkára kalauzolásával ismer­kedett a két vállalat gazdasági és politikai tevékenységével, a repülőtér és­­a repülésirányí­tás fejlesztését célzó munkála­tokkal. Az 1977-ben megkezdett ál­lami nagyberuházás I./A üteme tavaly év végére készült el, amelynek eredményeként új kifutópálya, fénytechnikai be­rendezés, irányítótorony, han­gár — a hozzá tartozó műsza­ki bázissal —, szociális léte­sítmény épült. A hat és fél milliárd forint ráfordítást igénylő első ütemben új hő- és villamosenergia-ellátó rend­szert is létrehoztak a repülés fejlesztésére. Másfél éve kezd­ték építeni, s várhatóan 1985 őszétől üzemel az új forgalmi épület. Délután Gyenes András részt vett a kerületi párt-vég­rehajtó bizottság soros ülésén, ahol a testület tagjai többek között a pártfegyelem kérdé­seivel foglalkoztak. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütör­töki ülésén Lázár György tá­jékoztatást adott azokról a tárgyalásokról­, amelyeket a szovjet kormány meghívása alapján Nyikolaj Alekszand­­rovics Tyihonovval, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnökével folytatott Moszkvá­ban. A kormány a tájékozta­tót jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megerő­sítette az elektronika társa­dalmi-gazdasági alkalmazásá­nak elterjesztését szolgáló központi tájékoztatási és szere­vezési program koncepció­ját. Úgy döntött, hogy a prog­ramot a népgazdaság VII. öt­éves tervével egyidejűleg, az­zal összehangolva kell előter­jeszteni a Minisztertanácshoz. A kormány megvitatta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság jelentését a szak­munkásképzés helyzetéről. Kötelezte az illetékeseket, hogy a jelentésben összegzett tapasztalatokat a közoktatás fejlesztésére kidolgozott prog­ram végrehajtásának meneté­ben hasznosítsák. * A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata átfogó ké­pet adott a szakmunkásképzés jelenlegi helyzetéről. A népi ellenőrök 221 vállalatnál és szövetkezetnél, 122 szakmun­kásképző intézetnél, 23 szak­középiskolánál, valamint 16 megyei tanácsnál elemezték a képzés eredményeit és gond­jait. Témavizsgálatuk során szülők, tanulók és pedagógu­sok részvételével háromszáz ankéton hozzávetőlegesen öt­ ezer ember véleményét hall­gatták meg és összegezték. Vizsgálatuk során megálla­pították, hogy társadalmunk­ban kialakult az új típusú szakmunkásképzés, amelynek eredményeként az elmúlt négy évtizedben kétmillióan kaptak szakmunkás-bizonyítványt. Az elmúlt évek adatai alapján az általános iskola nyolc osztá­lyát elvégzett fiataloknak több, mint fele választja életcélja­ként egy-egy szakmai képesí­tés megszerzését. A szakmunkástanuló iskolák helyzetét azonban eleve meg­határozza, hogy a tudásra fo­gékonyabb és a szülők által tanulásra ösztökélt diákok többnyire gimnáziumban és szakközépiskolákban tanulnak tovább. Ugyanakkor az általá­nos iskolák tanulóinak 30 szá­zalékát nem képesek kellően a középfokú oktatásra felké­szíteni. A szakmunkásképző intézetekbe beiratkozó diákok jelentős hányadának a köz­ismereti tárgyakból alacsony a tudásszintje. Nehéz feladat hárul így az iskolákra, hiszen csak az ala­pok pótlása után foglalkoz­hatnak a szakmai képzéssel. Mindez azonban nem menthe­ti fel a szakmunkásképző intézeteket feladatuk teljesí­tése alól. Egyes területeken kedvezőtlenek a munkafelté­telek, így bizonyos szakmák­ban már tartósan utánpótlási gondok jelentkeznek. Nem megnyugtató az sem, hogy a vállalatoknál — a hiányos erkölcsi és anyagi megbecsü­lés miatt — nem a legjobb szakemberek foglalkoznak a tanulók oktatásával. A helyi tanácsok a jelen­­tervidőszakban 2,1 milliárd forintot szántak az intézetek fejlesztésére, de ennek az ösz­­szegnek eddig még a felét sem használták fel. Igaz, százhét tanteremmel több helyiségben tanulhatnak most a jövő szak­munkásai, mint néhány évvel korábban, ugyanakkor a ta­nulók létszáma 20 százalékkal emelkedett. Ennek egyenes következménye a fokozódó zsúfoltság. A tervidőszak vé­géig akad tehát elvégzendő feladat bőven, amely aligha­nem meghaladja majd a taná­csok erejét, mert a reálisnak hitt fejlesztések felépél még a kivitelezési tervek sem ké­szültek el — s már 1984-et írunk ... Igaz, a szakmunkásképző intézetekben emelkedett a pe­dagógusok szám­a, de a tanu­lók létszáma nagyobb arány­ban nőtt, 14-ről 16-ra növe­kedett az egy pedagógus gond­jaira bízott gyerekek száma. A vizsgált szakmunkásképző intézetekben meglehetősen ma­gas a betöltetlen állások szá­ma, ezzel magyarázható, hogy néhol az ötven százalékot is eléri a túlórák aránya. Bár az iskolák többsége megfelelő színvonalú oktatástechnikai eszközökkel rendelkezik, meg­oldatlan azonban ezeknek a berendezéseknek a tárolása és karbantartása, emiatt jelentős értékek mennek idő előtt tönkre. Az elmúlt években 10 ezerrel növekedett a kollé­giumi helyek . • száma, több szakmunkástanulónak jutna ilyen lehetőség, viszont sok a betöltetlen hely. A szak­munkásképzés gondjai közé tartozik: jelentős azoknak a fiataloknak az aránya, akik a meglevő — olykor minimá­lis — sportolási lehetőséggel sem élnek; az intézeti könyv­tárakat is a szakmunkástanu­lóknak alig egyötöde keresi fel... Egyenlősdit tükröz a jelenlegi ösztöndíjrendszer is, amelyet pedagógusok, vállala­ti szakemberek és diákok egy­aránt kedvezőtlennek minősí­tettek. A vállalatok is jelentős ösz­­szegeket fordítanak a szak­munkásképzés feltételeinek javítására. Bár a munkavég­zés feltételei jobbak a válla­latoknál, mint az iskolákban, a tanműhelyek átadása vi­szont sok esetben késik. A pályaválasztás többnyire a pedagógusok gondja, akik segítség hiányában jelenleg nem képesek ennek a feladat­nak megfelelni. Különösen a lányok pályaválasztása okoz sok nehézséget, foglalkoztatá­suktól az üzemek is gyakran idegenkednek. A szülőkkel folytatott párbeszédekben gyakran felvetődött az is, hogy a tanulókat munkahelyükön az esetek jelentős részében nem szakmájukba vágó fel­adattal, hanem segédmunká­val, takarítással és bevásárlá­sokkal bízzák meg. E tények ismeretében aligha meglepő, hogy — különösen a szakkö­­­­zépiskolákban végzettek köré­ben — igen magas azoknak az aránya, akik hátat fordítanak a kiképzésüket biztosító vál­lalatoknak vagy éppen a szak­mának, mert többségük a bol­dogulás könnyebb formáját keresi és találja meg más pá­lyákon. Az 1977.év között végzetteknek például a vizsgált időszakban alig valamivel több, mint a fele dolgozott annál a munkáltatónál, ahol a szakmára megtanították. Bár a vizsgálat megállapí­­tá­sait már évek óta többé­­kevésbé ismerjük, a KNEB összegzése azonban a feltárt hiányosságok, a meglevő ne­hézségek megszüntetésére ösz­tönzi a vállalatokat és az iskolákat egyaránt. M­árcsak azért is, mert a következő tervidőszakban érik el a kö­zépiskolás kort azoknak a korosztályoknak a tagjai, aki­ket eddigi életútjuk során a zsúfoltság kísért végig. Az e nemzedékhez tartozók közül a többségnek a szakmunkás­képző intézetek nyújtanak lehetőséget a továbbtanulásra. És ugyancsak fontos a mielőb­bi intézkedés az­ért is, mert az előttünk álló elodázhatatlan, a növekvő minőségi követel­ményekből adódó feladatain­kat kizárólag jól felkészült szakmunkásokkal tudjuk meg­oldani. (cs. n. 1.) Felavatták a Magyar Front emléktábláját A Magyar Front intéző bi­zottsága, a hazai antifasiszta ellenállási mozgalom vezető testülete 1944 őszén az egy­kori Ilona, a mai Szabó Ilonka utca 16. számú házban tartotta üléseit. Az évforduló alkal­mából, az illegális összejöve­telek helyszínén csütörtökön emléktábla-avató ünnepséget rendezett a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetsé­ge és­­a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A negyven évvel ezelőtti eseményekre emlékezve Padá­­nyi Mihály, a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetsé­gének elnöke beszédében rá­mutatott: a Magyar Front a kommunisták kezdeményezé­sére jött létre, négy demok­ratikus politikai párt: a Béke­párt, a Szociáldemokrata­párt, a Független Kisgazda­­párt és a később csatlakozott Parasztpárt antifasiszta szö­vetségeként. A Magyar Nem­zethez­ címzett kiáltványuk­ban széles körű elemzését ad­ták az 1944. március 19-i, a hitleri csapatok bevonulását megelőző időszaknak és meg­fogalmazták a­­német­­meg­szállók elleni harc legfőbb kívánalmait. Felszólították többek között az ipari mun­kásságot arra, hogy lassítsa, szabotálja az értelmetlen há­borút szolgáló termelést, a pa­rasztságnak pedig azt javasol­ták, hogy rejtsék el terményei­ket, egy szem gabonát se ad­janak a fasisztáknak. A Magyar Front tehát ser­kentője volt a különfé­le indítékú és erejű, de a fasizmus céljaival szemben­álló illegális csoportosulások létrejöttének. Az emléktáblát az MSZMP budapesti bizottsága és I. kerületi bizottsága nevében Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára, és Fehér József­né, az I. kerületi párt­­bizottság első titkára, a Haza­fias Népfront képviseletében Molnár Béla, az Országos Ta­nács titkára és Fischl Erika, a budapesti bizottság titkára, a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége részéről Padál­yi Mihály elnök és 3

Next