Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

Losonc­i Pál ngevű hipsisaniage Hagyományaink szerint búcsúztunk az óesztendőtől és köszöntjük az újat. Szil­veszterkor, ha egy éjszakára is, nem az elmúlt hónapok gondjai foglalkoztattak ben­nünket, ma pedig, előrete­kintve, azt kívánjuk egy­másnak, hogy az új esztendő szebb és boldogabb legyen, mint a mögöttünk hagyott év. 1984 alighanem úgy vonul be történelmünkbe, mint egy könnyűnek egyáltalán nem mondható esztendő a sok közül. A két világrend­szer közötti feszültség a pár­beszéd élénkülése ellenére sem csökkent, a gazdasági építőmunka külső feltételei számunkra tovább romlot­tak. A vártnál nehezebb kö­rülmények mellett elért eredményeink nem lebecsü­lendők. Dolgozó népünk szorgal­mas munkája révén a ma­gyar népgazdaság a fő gaz­daságpolitikai céloknak meg­felelően fejlődött. Nemzeti jövedelmünk magasabb lett a tervezettnél, nőtt az ipari és a mezőgazdasági termelés, a kedvezőtlen időjárás elle­nére is. Olyan jelentős be­ruházások fejeződtek be, mint a Paksi Atomerőmű második egysége, a Dunai Kőolajipari Vállalat krakk­­üzeme és a budapesti metró új szakasza; felújítottuk a Szolnoki Papírgyárat, az Állami Operaházat, az Ár­­pád-hidat és a baleseti kór­házat. Az elmúlt esztendő ered­ményei között tartjuk szá­mon, hogy tovább javult a külgazdasági egyensúly, megőriztük a teljes foglal­koztatottságot és — ha nem is mindenki számára érez­hetően — az életszínvonal elért szintjét. Új lakások, bölcsődék, óvodák, iskolák épültek, növekedett a kór­házi ágyak száma, széles körben megtörtént a 40 órás munkahét bevezetése. Hazánk nemzetközi elis­merése tovább szélesedett új társadalmunk építésében el­ért eredményeivel. Ennek a megbecsülésnek legfőbb té­nyezője az a szocialista nem­zeti egység, amellyel népünk felsorakozik politikánk mö­gé, egyre felelősségteljeseb­ben élve demokratikus jo­gaival és kötelességeivel. A másik az, hogy népgazdasá­gunk a nehezebb feltételek közepette is teherbírónak, működőképesnek bizonyult. A harmadik tényező: külpo­litikánk. A Magyar Népköz­­társaság aktív külpolitiká­jának legfőbb célja: belső építőmunkánk külső feltéte­leinek javítása, s — a többi szocialista országgal együtt — a béke és a társadalmi haladás ügyének következe­tes szolgálata. Őszintén re­méljük, hogy 1985 — a hel­sinki értekezlet 10. évfordu­lója — Helsinki szellemének, az enyhülés visszatérésének az év éve lesz. Azért, hogy ez bekövetkezzék, a jövőben is mindent megteszünk. Politikánk elismerését ta­pasztalhattuk, amikor az ál­lam- és kormányfők egész sora látogatott el hozzánk 1984-ben, és akkor is, ami­kor mi voltunk küldetést tel­jesítő vendégségben a ve­lünk azonos vagy a miénktől eltérő társadalmi rendszerű országokban. Ezek a látoga­tások nemcsak egymás jobb megismeréséhez járultak hozzá, nemcsak a kölcsönö­sen előnyös együttműködés újab lehetőségeit tárták fel, hanem a barátság szálait is erősítették és a béke egyete­mes ügyét szolgálták. Arról is meggyőződhettünk, hogy hazánk nemzetközi tekinté­lye elsősorban belső helyze­tünk szilárdságától, politi­kánk következetességétől, az erősödő népi-nemzetiségi egységtől, építőmunkánk eredményeitől függ. Az új esztendőben, ame­lyet most köszöntünk, ünne­peljük hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulóját, sor kerül pártunk XIII. kong­resszusára, tanács- és ország­gyűlési választásokat tar­tunk, befejezzük a VI. öt­éves népgazdasági tervet és hozzákezdünk a gazdaság­irányítás korszerűsítéséről hozott döntéseink gyakorlati megvalósításához. A 40. évfordulón ismét felmérhetjük, hogy orszá­gunk 1100 éves történelmé­ben, népünk életében milyen óriási fordulatot jelentett a felszabadulás. Az eltelt négy évtizedben kiépítettük, meg­­védtük és megszilárdítottuk a népi hatalmat. A gyors gazdasági fejlődés következ­tében hazánk elmaradott or­szágból közepesen fejlett ipari-agrár országgá vált. Alapvetően változott társa­dalmunk egésze, népünk műveltsége és életének mi­nősége. A szocialista társadalom építésében elért eredmények alapján országunknak neve és becsülete van földünk minden kontinensén. Széles körű kapcsolataink kiterjed­nek csaknem valamennyi or­szágra, függetlenül társadal­mi rendszerétől. S e kapcso­latok annak ismeretében fej­lődnek, hogy szocialista or­szág, a szocialista közösség hű tagja vagyunk, kötelez­ve az emberiség haladása, a béke egyetemes ügye mel­lett. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz­­szusán nem kisebb feladat hárul ránk, mint társada­­lomépítésünk további prog­ramjának kidolgozása. Az élet minden területén követ­kezetes munkával fel kell tárnunk és hasznosítanunk kell a szocalista rendszerben levő hatalmas erőforrásokat. Népgazdaságunk teljesítőké­pességének növelésével, a gazdasági fejlődés fokozatos élénkítésével meg kell te­remtenünk az életszínvonal emelésének, az életkörülmé­nyek javításának, a társa­dalmi igazságosság jobb ér­vényesítésének anyagi felté­teleit. Demokratikus intéz­ményeink fejlesztésével a szocialista célok jegyében tovább kell erősítenünk a nemzeti egységet. A szocialista demokrácia kiteljesedését szolgáló, mó­dosított választási rendszer is az idén vizsgázik először a gyakorlatban, de a tanács- és országgyűlési választáso­kon vele vizsgázunk mi is valamennyien. Olyan embe­rekre kell bíznunk ügyeink képviseletét, akik már eddig is bebizonyították rátermett­ségüket, akik az országgyű­lés törvényalkotó munkájá­ban, alkotmányos funkciói­nak gyakorlásában felelős­ségteljes részvételre képesek, akik élni tudnak a tanácsok megnövekedett önállóságá­nak lehetőségeivel. Az igazi vizsga azonban: helytállni a dolgos hétközna­pokon. Az idő esztendő gaz­dasági előirányzata a reali­tásokkal számolva szerény növekedést irányoz elő. Gaz­daságirányításunk tovább­fejlesztésétől a munka haté­konyságát, eredményességé­nek a javulását várjuk. Nem lesz könnyű a mind jobban élesedő nemzetközi verseny­ben helytállni, s egyidejűleg a hazai fogyasztók növekvő igényeit is kielégíteni. De a magyar nép a mainál sokkal nehezebb helyzetekben is bi­zonyította rátermettségét, szorgalmát és szívósságát. Ezek a tulajdonságok segí­tették át a viharos évszáza­dokon, ezekké tudott úrrá lenni a bajokon, a romokon új országot építeni, és vál­lalni a szocializmus megva­lósításának nagy feladatát. Ezeknek a tulajdonságok­nak a továbbélése biztosítja, hogy a magyar nép egy újabb felfelé ívelő szakasz alapjait rakja le. Biztosíték az is, hogy hazánk a társa­dalmi fejlődés leghaladóbb áramlatához kapcsolódik. Szövetségünk, sokoldalú együttműködésünk a Szov­jetunióval, a többi szocialista országgal, békénk, biztonság­­unk, szocialista építőmun­kánk felbecsülhetetlen érté­kű nemzetközi támasza. E gondolatok jegyében — 1985 első napján, pártunk Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács, a kormány és a magam nevében is —kívá­nok országunk minden ál­lampolgárának, egész ma­gyar népünknek, a világ bé­keszerető embereinek békés, eredményes, boldog új esz­tendőt. " A szovjet és az amerikai külügyminiszter a genfi találkozóról Salvadorban a jobboldali erők sorozatosan megsértették a tűzszünetet A külpolitikai helyzet EGYSÉGES VÉLEMÉNY tükröződött azokban a nyilatkoza­tokban, amelyekben állam- és kormányfők az új év alkalmá­val kifejezték reményüket, hogy megóvható a világ békéje, az emberiséget érintő legfontosabb feladatnak pedig a nuk­leáris háború veszélyének az elkerülését tartják. A köszön­tőikben nem mulasztották el érinteni a hétfőn Genfben kez­dődő Gromikov Schultz találkozót, s azt úgy üdvözölték, mint az enyhülés lehetséges előkészítőjét. Washingtonban ezzel ösz­­szefüggésben bejelentették, végleges­ formába öntötték az Egyesült Államok tervezetét a jövő heti találkozóra. Magas rangú kormánytisztviselők szerint az amerikai fél azt java­solja majd, hogy kezdjenek két párhuzamos tanácskozást a le­szerelés kérdéséről. Az egyiken vitassák meg az úgynevezett támadó nukleáris eszközök témáját — ebbe a kategóriába so­rolnák mind a hadászati, mind pedig a közepes hatótávolságú fegyverek korlátozását —, a másikon pedig a védelmi jellegű berendezésekről, vagyis a műholdelhárító, illetve az „űrvédel­­mi” rendszerekről tárgyaljanak. E megbeszélések Washington szerint már akár márciusban megkezdődhetnének. Szintén fehér házi alkalmazottak jelezték, hogy az Egyesült Államok sem az egyik, sem a másik témában nem hajlandó előzetes korlátozásokat vállalni a tárgyalások megkezdésének feltételéül. Ez egybevág Weinberger hadügyminiszter állás­pontjával;­­ eleve elutasított mindenfajta moratóriumot mind az űrfegyerek, mind a közepes hatótávolságú eszközök terén. Arról viszont — a genfi tanácskozásokon létrejött megállapo­dástól függően — lehetne szó, hogy az esetleges részletes esz­mecsere megindulásakor Washington tilalmat, rendeljen el a műholdéinál ko­m.­g­ vezetnek a kipróbálására, ám ezt nem teszi meg az­­ „űrvédelmi” eszközeivel kapcsolatos kutatásainál. Reagan szerint ugyanis az amúgy sem ellenőrizhető. Az ame­rikai tárgyalási javaslatot tizenkét oldalas dokumentum tar­talmazza, s a The Washington Post úgy tudja, azon már nem várhatók érdemi változtatások. A KAPCSOLATOK JAVÍTÁSÁNAK a szükségességét emelte ki a moszkvai Pravda abban a cikkében, amely Reagan elnök külpolitikáját elemezte. A The Washington Postot idézve, a szovjet lap utalt rá, hogy az amerikai elnök nemrégiben sajtó­­értekezletén úgy nyilatkozott: elégedettséggel tölti el az a tény, hogy Konsztantyin Csernyenko a nukleáris eszközök megsem­misítését szorgalmazza. Reagan hozzáfűzte, az Egyesült Álla­mok kész a szovjet javaslatok megvitatására. Azok alapelve, hogy a két nagyhatalomnak párbeszédet kell kezdenie a nuk­leáris és őrfegyverzetek teljes kérdéskörében. De hogy a ja­nuár 7-én Genfben megnyíló eszmecsere eredményes lehessen, ahhoz a kölcsönösen elfogadható döntésekre irányuló szovjet törekvések mellett az amerikai fél konstruktív hozzáállása is szükséges. Erre azonban a jelek szerint még várni kell. Hiszen a békeóhaj kifejezése ellenére az Egyesült Államokban folyta­tódnak a világűr harcászati tereppé változtatásához vezető elő­készületek. Eddig tíz szerződést kötöttek a gyártókkal a koz­moszprogram megvalósítására, és a Reagan-kormány első négy évében megkezdett más fegyverkezési tervek is a korábbi ütemben haladnak. Semmi jele sincs annak — állapítja meg a Pravda —, hogy leállítanák az MX-ek kifejlesztését, vagy va­lamelyest is csökkenne a harcászati célokra szánt pénzkeret, így a szavak és a tettek tükrében feltehető a kérdés: vajon az Egyesült Államok kormányzatának a realista és józan gondol­kodás sajátjává válik-e az 1985-ös esztendőben? Állam- és kormányfők az 1985. esztendő kilátásairól A szovjet emberek optimiz­mussal tekinthetnek az 1985-ös év elé, állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Miniszter­tanácsnak a szovjet néphez intézett újévi üzenete az el­múlt év eredményeit értékel­ve. A jelenlegi feszült nemzet­közi helyzetben a Szovjetunió a szocialista közösség orszá­gaival, és a világ összes béke­­szerető erejével együtt min­den tőle telhetőt megtesz a politikai légkör javulásáért és az atomháború veszélyének elhárításáért — hangsúlyozza az üzenet. Újévi üzenetében Margaret Thatcher brit miniszterelnök pártja és kormánya eddigi stratégiájának folyamatossá­gát erősítette meg. Ennek megfelelően 1985­-ben a kon­zervatívok „elsőbbségi listá­ján” a rend és a törvényesség védelme, valamint a „thatehe­­rizmus” néven ismertté vált gazdaságpolitika következetes végigvitele kapott kiemelt he­lyet. „Legfontosabb célunk, hogy elhárítsuk az emberiségre le­selkedő nukleáris háború ve­szélyét és megbízhatóan sza­vatoljuk a békét” — hangsú­lyozta Erich Honecker a Né­met Demokratikus Köztársa­ság lakosságához intézett ha­gyományos újévi nyilatkoza­tában. Visszatérés az enyhüléshez Emlékeztetett az amerikai Pershing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek Nyugat- Európában, elsősorban Nyu­­gat-N­émetországban megkez­dett telepítésére, amely a szo­cialista országok részéről szük­ségessé tette ellenintézkedések megtételét a katonai-hadásza­ti egyensúly fenntartására. „Ma több a fegyver Európá­ban, de nincs nagyobb bizton­ság. Országunkban jól meg­értik, hogy ma még sürgetőbb küzdeni a békéért” — hang­súlyozta. Fő feladat a nukleáris pusz­tulás veszélyének száműzése, a visszatérés az enyhüléshez és a fegyverzetek korlátozása és csökkentése az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alpján. Ehhez szilárd alapot biztosítanak a Szovjetunió, az NDK és a többi szocialista ország javaslatai. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár azt tartja az 1984-es év legfontosabb külpolitikai eredményének, hogy nem sza­kadt meg a kelet—nyugati párbeszéd — ezt azonban egy­oldalúan a Nyugat „szilárdsá­gának” tudja be. Újévi rádió- és tévényilatkozatában üdvö­zölte az amerikai és a szovjet külügyminiszter közelgő genfi találkozóját és kifejezte meg­győződését, hogy a genfi meg­beszélés „közelebb visz cé­lunkhoz, a béke megteremté­séhez kevesebb fegyverrel”. Mitterrand francia elnök a párizsi televízióban és a rá­dióban sugárzott újévi üzene­tében nemzeti egységre, haza­fiasságra és megértésre szólí­­nyét fejezte ki, hogy 1985-ben rótta fel a franciákat. Remé­­n kelet—nyugati kapcsolatok­ban áttörésnek lehetünk tanúi. A kelet—nyugati párbeszéd elősegíti majd az Észak—Dél (a fejlett és a fejlődő orszá­gait) közötti közeledést is — mondotta. 11. János Pál pápa az év utolsó napján a római Jézus­­templomban mondott éjféli misét Rövid beszédében azt kívánta, hogy 1985 a béke és a derű éve legyen. Január el­sején, a világbéke napja alkal­mából II. János Pál a Szent Péter- bazilikában celebrált misét Egy esetleges nukleáris há­ború az emberiség végét jelen­tené — állapította meg Sand­­ro Pertini olasz köztársasági elnök újévi televíziós beszédé­ben. Felszólította az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, kössenek megállapodást a nukleáris fegyverzet korláto­zásáról és ezzel összefüggésben üdvözölte a januári genfi Gro­mikov Scultz találkozót. A kínai politikai és gazda­sági vezetők összejövetelén, ahol közös teázással köszön­tötték az új évet, Csao Ce-jang miniszterelnök kiemelte az or­szág gazdasági struktúrájának átalakítására vonatkozó 1985. évi feladatokat. Reményét fe­jezte ki, hogy országa nagy lépést tesz előre az új évben. Henryk Jablowski, a lengyel államtanács elnöke a varsói rádióban és televízióban el­hangzott újévi beszédében hangsúlyozta: a világban a béke, hazánkban pedig a nyu­galom a feltétele annak, hogy folytatódjon a lengyel nemzeti megújulás, minél bizakodób­­ban nézhessünk a jövőbe. Az államfő részletesen ismertette a belső normalizálás terén 1984-ben elért eredményeket. Az Egyesült Államok miha­marabbi válaszát sürgette a két Korea közötti kapcsolatok normalizálását célzó három­oldalú tárgyalások megtartá­sával kapcsolatban Kim Ir Szen, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság állam- és kormányfője. Televíziós be­szédében rámutatott, országa továbbra is komoly erőfeszíté­seket tesz azért, hogy Dél-Ko­reával a kapcsolatok rendezé­sét célzó tárgyalásokra sor ke­rüljön és sikerüljön biztosíta­ni a tartós békét A Vietnami Szocialista Köz­társaság államfője az új esz­tendő alkalmából levelet in­tézett országa népéhez. Ebben Truong Chinh köszönetet mon­dott azoknak, akik hozzájárul­tak az ország szocialista építő­­munkájában elért tavalyi je­lentős eredményekhez. Ki­emelte a szocialista országok Vietnam részére nyújtott tá­mogatásának nagy jelentősé­gét. Békés Európai Ma­uno Koivisto finn köztár­sasági elnök újévi rádiónyi­latkozatában kifejezte remé­nyét, hogy a jövő héten Genf­ben sorra kerülő szovjet— amerikai külügyminiszteri tár­gyalások gyümölcsözőek lesz­nek, és szorgalmazta, hogy tiltsák be a manőverező ro­botrepülőgépeket. Rámutatott, hogy az észak-európai orszá­gokat különös aggodalommal tölti el a manőverező robot­repülőgépek telepítése, mert felborítja a térség politikai stabilitását, semleges országok légterét fenyegeti. Csütörtök 1985. január 3 Xl­VIII. évfolyam 1. szám­a A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA »71.

Next