Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

Péntek, 1985. január 18. Majstar Nemzet ________SPORT________ —■ -ír..................................... ..... ■■■.................. ■ , ---------------------------------------- ■ .mn , ......................... .................— ■ Mikor rendeznek versenyt Budapesten Nyilatkozik Bemard Ecclestone Idestova három esztendeje látott napvilágot az első hír­adás arról, hogy Magyaror­szág, pontosabban Budapest is pályázik a Forma-1 verseny­autók egyik világbajnoki fu­tamának évente megismétlődő rendezésére. Lapunk hasáb­jain többször foglalkoztunk az üggyel kapcsolatos tárgyalá­sok, az előkészítő munkálatok ismertetésével, közöltük, hogy a világbajnokság szervezői je­lentkeztek ajánlatukkal, s többszöri tárgyalásokon a ma­gyarok ugyan nem zárkóztak el a rendezői szerepkör vál­lalásától, ám gazdasági és egyéb nehézségek miatt min­dig későbbre halasztódott a döntés. A hét közepén néhány órás villámlátogatásra Budapestre érkezett Bernard Ecclestone, a Forma–1 versenysorozatot irányító szervezet, a FOCA el­nöke, s budapesti tárgyaló­­partnereinek újból felajánlot­ta a magyarországi rendezés lehetőségét. A brit milliomos, a Forma – 1-es autósport ki­rályaként tisztelt és rettegett egyeduralkodója készségesen szakított időt arra, hogy mi­előtt Lear—Jet típusú, nyolc­személyes turbó meghajtású magánrepülőgépe a levegőbe emelkedett volna, nyilatkozzon megbeszéléseiről a Magyar Nemzet olvasóinak, akik — a hazai álláspontok ismereté­ben — bepillantást kaphatnak a másik fél, a rendezés elfo­gadását szorgalmazó FOCA ve­zetőjének gondolatmenetébe is. — Ecclestone sír, ön kétszer már üres kézzel távozott Bu­dapestről, mi azt, ami har­madjára is látogatásra ösztö­kélte? — Korábbi tárgyalásaink sem szakadtak meg, csupán a nehézségek miatt a várt­nál jóval lassabb ütemben haladtak előre. Szeretnénk a versenysorozatot a világ egy­re több országába elvinni. A szocialista országokban eddig nem rendeztek Forma–1-es futamokat. Tárgyaltam másik két szocialista országban is, de úgy látom, hogy pillanat­nyilag Magyarországon van a legtöbb esélye a rendezésnek. — Úgy tudom, nagy a tolon­gás a házigazdai jog megszer­zéséért. Miért olyan fontos önnek Budapest? — Összetett a problémakör, hiszen a sportbeli, üzletpoliti­kai elképzelések ugyanúgy so­kat nyomnak a latba, mint az a szubjektív tény, hogy nekem nagyon tetszik a magyar fő­város. Mindent egybetűe: a FOCA azt szeretné, ha a For­ma—1 a szocialista országok­ban is megjelenne. E­zért szor­galmazzuk a budapesti hely­színt, annak ellenére, hogy az idény tizenhat versenyéért 23 jelentkező vetélkedik. Jövőre például Japán is feliratkozik a rendezők listájára: az ipar támogatásával, valószínűleg a Honda „ringbe lépésével” ke­rül sor 1986-ban a tokiói fu­tamra. — Az Önök elképzelései szerint, az eddigi tapasztala­tok, számítások alapján miért lenne kifizetődő vállalkozás Magyarország számára a ren­dezés? — A Forma—1 nagy nép­szerűségnek örvend világszer­te. A mögöttünk levő 1984-es esztendőben például­ 1 milliárd 460 millió tévénézője volt a különböző országokban rende­zett futamoknak, a helyszíne­ken átlagosan százezer néző váltott belépőjegyet a küzdel­mekre. A szurkolók nagy ré­sze külföldi, Ausztriában pél­dául a zeltvégi viadalra 65 000 olasz, nyugatnémet, svájci, s ki tudja megmondani, honnan érkező idegen vett jegyet. Ez egyben azt is jelenti, hogy ezek a szurkolók turistaként jó néhány napig a rendező or­szág idegenforgalmi bevételeit növelték. A Forma-1 segítsé­gével Magyarország újabb szálon kapcsolódhat a nemzet­közi gazdasági életbe, hiszen a hirdetések révén a világ ve­zető iparvállalatai lehetnek a budapesti rendezők üzleti partnerei. A házigazdáknak nem csupán a tényleges be­vétel jelentene előnyt, hanem az üzletemberek ittléte, a ke­reskedelmi kapcsolatok meg­élénkülése. Úgy hiszem, a For­ma–1 hozzájárulhat ahhoz, hogy Magyarország szélesítse üzleti kapcsolatait. A buda­pesti rendezés nem csak ne­künk ígér anyagi hasznot, ha­nem magának a házigazdának is. Természetes, persze, hogy az induláshoz elő kell terem­teni a pénzt, a pályaépítés költségeit, szükséges kemény valuta is a beruházáshoz, de mindez nem elveszített tőke, sokszorosan visszanyerhető az öt év során. — Milyen eredménnyel zá­rultak mostani tárgyalásai? — Sokkal bizakodóbb han­gulatban térek vissza London­ba, mint az 1983-as és 84-es megbeszélések után. Úgy tű­nik, hogy valamennyi techni­kai kérdésben, a népligeti színhelyet, a rendezés műszaki körülményeit illetően azonos hullámhosszon vagyunk. Ko­rábbi látogatásaim alkalmá­val még éreztem a bizonyta­lanságot, nem voltam meg­győződve arról, hogy való­ban akarják-e, s ha igen ak­kor melyik helyszínen, s egy­általán, képesek-e a rendezés­re a helyi vállalkozók. Most úgy vélem, Budapesten is lát­ják, hogy a Forma–1 sikeres vállalkozás, gazdaságilag kifi­zetődő üzlet. Minden világver­seny, legyen az autósport, te­nisz vagy labdarúgás, nagyon megnöveli a házigazda ázsió­ját, erkölcsi és gazdasági hasz­not hoz. A rendező kedvező módon kihasználhatná, saját üzleti hasznára fordíthatná az érdeklődést. — Az ön kedvező hangulata azonban nem egyenlő a szerző­déskötéssel ... — Tárgyalópartnereim most azon fáradoznak, hogy miként teremtsék elő a vállalkozás alaptőkéjét, a beruházás indí­tásához szükséges, később visszatérülő dollárokat. — Végül is: Ön bízik abban, hogy sor kerül a budapesti Forma—1 futamra? — Ha nem bizakodók, nem jöttem volna el harmadjára is. Úgy vélem, a házigazdák ide­genforgalmi szerveinek vállal­kozókedve hozhatja meg a végső döntést az ügyben. Két­­három héten belül várom a választ ahhoz, hogy 1986-ban versenyt rendezhessünk a ma­gyar fővárosban. Minél ko­rábban döntenek, annál hama­rabb nyílik lehetőség a meg­állapodásra. S abban a pilla­natban működésbe lép a szer­vezet. A jegyek meghirdetésé­től az utazási irodák program­jaiba való felvételig, a szállo­dai szobafoglalások szervezé­séig, a hirdetők, szponzorok megszervezéséig millió feladat van a budapesti verseny üz­leti „bevezetéséből” adódóan. Minél több idő van a szerve­zésre, annál nagyobb kassza­­sikerre nyílik lehetőség. Árvay Sándor SPORTNAPLÓ A Sportfogadási és S/Ottó Igazga­tóság a január 19—20-i 3. heti tot­ó szelvényről az 1. Wattenscheid— Offenbach, a 2. Hertha BSC—FC Nürnberg, a 3. Hamburg—Fortuna Köln, a 4. Dramstadt—Freiburg mérkőzést törölte. E találkozók he­lyett a 14. Parma—Cesena, a 15. Bo­logna—Varese, a 16. Genoa—Pesca­­ra olasz bajnoki számít főmérkő­zésnek. Tekintettel a négy törölt főmérkőzésre a 3. heti tippszelvé­­nyen sem 13-as, sem 13 plusz 1-es találat nem érhető el. A kollektív szelvények csak a törlés figyelem­­bevételével vehetők át. A csütörtöki megnyitó ünnep­ség után ma, a 30 kilométeres sí­futással Seefeldben megkezdődtek a 35. Északisí-világbajnokság küz­delmei. Az ausztriai kisvárosban 29 ország versenyzői gyűltek össze. Javítottak a dánok A C-csoportos tenisz Király Kupa küzdelmeiben csütörtö­kön ismét a „kék csoport” volt a soros — mint ismere­tes, a magyarok a „sárgában” érdekeltek. Ezúttal a Dánia— Norvégia találkozóra került sor a Folyondár utcai Vasas csarnokban. A dánok kedden némi meglepetésre alulma­radtak a csoport harmadik tagjával, Belgiummal szem­ben, most azonban már a két egyes mérkőzés után biztos volt a sikerük. Tauson 6:3, 6:2-re verte Rostadot, majd a már Taróczyt is legyőző — két éve a Da­vis Kupában — Bas­­tiansen Joenssonnál bizonyult jobbnak 6:1, 5:7, 6:3 arány­ban. A páros már csak ráadás volt, ebben a Bastiansen, Tau­son dán duó 6:4, 6:4-re verte a Rostad, Jensen kettőst. Dá­nia tehát 3:0-ra nyert Szombati esereversenyek Jelöltjeink: 1. Ictus — Ingatag — Hidra — Junior. — 2. Klosters — Kliens — Kalifa — Kabinet. -1­ 3. Babér — Csordás — Hiszékeny — Etruszk. — 4. Jesolo — Hang — Humbug — Jánosbogár. — 5. Hercegprímás — Dingó — Iparos — Fakéreg. — 6. Hunyadi Sándor emlékverseny.: Egyetlen — Delmar — Föveny — Cantata. — 7. Gagliano — Házas — Ibis — Imám. — 8. Jenőke — Justicia — Jambus — Jf-^ns. — 9. Imbolygó Hurrikán — Alfonzo — Idegen. — 10. Iván — Jereván — Izike — Jódal. A versenyeket 14.00-kor kezdik. Az Egyesült Államok röplabda­szövetsége különös módon pró­bál segíteni rossz anyagi helyze­tén. A Long Beach-i tornacsarnok padlóborítását — amelyen az ame­rikai férfiak olimpiai arany-, a nők pedig ezüstérmet szereztek — áru­ba bocsátja. A gyűjtők a tízezer, 15x24 centiméteres darabot 25 dol­láros egységáron vehetik meg. Hetvenhét nemzet atlétái várják a rajtot A tavaly felavatott párizsi sport­palotában, amely a fran­cia főváros keleti részében, Bercy-ben épült fel, rendezik meg ma és holnap az I. fedett pályás atlétikai világjátéko­ Ikat. Igazi premierről van szó, hiszen az öt kontinenst képvi­selő sportolók először mérik össze erejüket fedett pályán, korábban még soha nem for­dult elő, hogy 77 ország ver­senyzői sorakoztak volna fel „tető alatti” viadalon. Négy magyar atléta is ott lesz a Bercy csarnokban, Szalma, Pálóczi, Kovács és Siska áll rajthoz. A nevezések nagy száma azt mutatja tehát, hogy a meny­­nyiségre nem lehet panasz, a mezőny összetételével kapcso­latban azonban adódhatnak­­kifogások. A januári időpont nem túl szerencsés, az ameri­kaiak többsége a magas pénz­díjú tengerentúli körverse­nyen érdekelt, míg az öreg kontinens képviselői akkor válaszút elé kerültek, amikor a már hagyományos „terem" Európa-bajnokságot március­ra tűzték ki. A szakemberek szerint nincs az a versenyző, aki januárban is képes volna csúcsformára, szabadtéri eredményességének kockázata nélkül. Az ellenvetések dacára is várható, hogy Párizsban jó verseny lesz, több világraszó­ló eredmény születik. A benn­fentesek elsősorban a sprint-, a dobó- és ugrószámokban várják a kiemelkedő pro­dukciókat. Tehát nem az ott­honmaradottak listáját kell böngészni, hanem a rajthoz állók között kell nagy egyé­niségeket keresni, mert ilyen is bőven akad. A leghosszabb sakkvilágbajnoki döntő Már több mint négy hónap­ja tart a Karpov—Kaszparov világbajnoki páros mérkőzés. Pillanatayilag a negyvenhar­madik játszmánál tartunk, s bármikor várható, hogy Kar­pov megszerzi a végső siker­hez szükséges hatodik győzel­met Igaz, ugyanezt gondol­hattuk a huszon­hetedik játsz­mától kezdve, de ez a sors­döntő hatodik pont két hó­nap alatt nem született meg. Csupán elméleti rekordokat jegyezhettünk fel, amelyeket csak mint érdekességeket, de nem mint eredményt jegyez fel a sakkvilág. Ilyen hosszú ideig tartó páros mérkőzés még sohasem volt. Ennyi döntetlen még sohasem ala­kult ki ilyenfajta mérkőzése­ken, s egyfolytában tizennégy­szer sem játszottak döntetlent az elődök. De ami a legfeltű­nőbb, még sohasem született páros mérkőzéseken ennyi húsz lépés körüli remi. Várható volt, hogy hosszú ideig tart a világbajnoki dön­tő, hiszen csak a nyert játsz­mák számítanak, s a két fél alig vesztett partit az utóbbi két évben. A sok döntetlen ugyancsak velejárója a világ­­bajnoki páros mérkőzések­nek, mivel, ha más stílusú is, de közel egyenlő játékerejű sakkozókról van szó, az ő játéktechnikájuk jóval a je­lenlegi általános színvonal fe­lett van, s ritkán követnek el olyan hibát, amelyeket már nem lehet jóvátenni. Viszont, hogy sok játszma a huszadik lépés körül fejeződik be dön­tetlenül, vagyis mindkét fél óhajának megfelelően, az egedül a 116 a világbajnokságok történetében (Az Euwe—Al­­jechin páros mérkőzésen 1935-ben harminc játszma közül csupán három volt rö­vid döntetlen), s joggal vált ki vitát. Ez tehát új elem — ver­senytaktikai m­eggondolás ,— amelyre teljes magyarázatot csak a páros mérkőzés befe­jezése után adhatnak ma­jd maguk a versenyzők. A kriti­kusok véleménye e folyamat­ról megoszlik. Vannak, akik úgy vélik, hogy Karpov 5:0 után már nyugodtan kockáz­tathatott volna. De hát akkor „ki kellett volna bújnia a bőréből”, hiszen ez nem az ő stílusa. Ne feledjük el azt sem, hogy Baguióban már 5:2-re vezetett Korcsnoj el­len, s nyilván a visszaemléke­zés erre (Korcsnoj egyenlített) határozza meg mostani maga­tartását. A másik oldalon fel­hozzák, hogy Kaszparovnak ilyen nagy (mondhatjuk talán, hogy remén­ytelen­ül nagy) hátrányban, világossal játsz­va nem lett volna szabad kö­zel tucatnyi rövid döntetlen­be belenyugodnia, őt viszont nyilván az befolyásolhatta, hogy kezdeti lerohanásos tak­tikája csődöt mondott Karpov hidegvérű védekezési techni­kájával szemben. A kezdeti álom, vagyis Karpov pszicho­lógiai tönkreverése szertefosz­lott (Tajmanov szerint Kasz­parov ekkor úgy játszott, mintha hipnotizálva volna) s úgy látszik, az azóta alkalma­zott reálisabb szemlélet ezen a páros mérkőzésen eredmé­nyesebb is. Legalábbis nem vezet nagyarányú negatív eredményre, bár a mérkőzés sorsát most már megváltoz­tatni aligha tudja. A sakkvilág persze türel­metlen, a páros mérkőzés könnyen teljes érdektelenség­be csaphat át, s azt sem té­veszthető szem elől, hogy a sakkvilágot érdeklő nagy nemzetközi tornákat sakko­zás két kimagasló egyéniség nélkül kénytelenek megren­dezni. Egy évtizeddel ezelőtt, amikor Fischer tíz nyert játszmát javasolt a világbaj­noki páros mérkőzésre, a FI­­DE nemet tudott mondani. Most bebizonyosodott azon­ban az is, hogy az azóta el­fogadott rendszerrel is baj van. Itt az ideje tehát, hogy e problémát a FIDE újra napi­rendre tűzze, s e kérdést a nagymesterek bevonásával tárgyalja meg, mint ahogyan­­sok más gyakorlati problémá­ban helyes volna őket meg­kérdezni. Szabó László ★ A sakkvilágbajnoki zóna­­versenyen való szereplés jo­gáért folyó mérkőzéssorozat második partija Groszpéter és Csém között függőben maradt. Ezúttal Csőm volt világossal, nyerési esélye van. Dózsa- és hokigyőzelem Dupla vagy semmi mérkő­zést játszott a Budapest Sport­­csarnokban az V. Dózsa jég­korongcsapata az FTC ellen. A győzelem megkétszerezte, a vereség eltüntette volna az új­pestieknek a mérkőzés előtt volt kétpontos előnyét a táb­lázat élén. Az emberek közfelkiáltással ismét a hoki mellett szavaz­tak, mintegy hatezren jöttek ki a rangadóra. Amíg szoros volt a találkozó, félelmetes hangulat uralkodott a csar­nokban. Hatalmas „hokiőrü­let” készült, ám aztán egysze­rű újpesti ünnep lett belőle. A lila-fehérek a hosszú mér­kőzéssorozat végén, az előző két napi találkozóval a játé­kosok lábában a szinte lépni sem tudó FTC-t — nem te­kintve annak mostani elesett­­ségét — nagyon megverték. Mindazonáltal a zöld-fehére­ket is elismerés illeti azért, hogy a sportcsarnokbeli játék, a közönség kedvéért ráálltak a három napon belüli három találkozóra. Balszerencséjük volt, hogy az újpestieknek ép­pen akkor sikerült minden, amikor ők a legkevésbé vol­tak képesek az ellenállásra. A lilák ezúttal méltóak vol­tak a trikójukon viselt — ez csak nagyon közelről látható — felirathoz, amely az Alko­tó Ifjúság Egyesülést reklá­mozza. Kombinatív, átgondolt, szellemes támadásokat vezet­tek. A találkozó elején a Pék, Ancsin J., Farkas összetételű sós­ volt különösen ellenállha­tatlan, Ancsin három gólt is ütött. Később aztán szinte mindenkinek jutott a sikerél­ményből. Bodor például em­berhátrányból adott olyan korongot L­elesinek, amivel nem volt gond a hetedik gól megszerzése. Az egyre fára­dó ferencvárosiak mira töb­bet szabálytalankodtak, így gyakran kerültek emberhát­rányba. Eként kapták a ki­lencedik, a tizedik, a tizen­egyedik, egyben utolsó gólt. A végeredmény tehát: V. Dózsa —FTC 11:0 (3:0, 5:0, 3:0). A ferencvárosi szurkolók élcelődő rigmusát az újpesti szavalókórusnak csak egy árnyalatnyit kellett átfogal­maznia, amikor a találkozó végén „lila bajnok”-ként aposztrofálta kedvenceit. A mérkőzés után ráadásul egy­értelmű, hogy ők lehetnek közelebb az igazs­ághoz, csa­patuk ugyanis négy ponttal vezet a bajnokságban a Buda­pest Sportcsarnok-beli jégko­­rong-mérkőzéssorozat­ után. (n. n. p.) Továbbra is lendületben A spanyolországi Benidorm­­ban edzőtáborozó magyar lab­darúgó-válogatott csütörtökön ötödik ibériai mérkőzését is lejátszotta, a lendület tovább tart, hiszen a csapat ezúttal a spanyol Hercules Alicantét verte 8:1 (3:1) arányban. Me­­zey György szövetségi kapi­tány a következő csapatot szerepeltette: Szendrei — Sal­­lai (Szántó), Róth, Garaba (Péter), Varga — Kardos, Nagy (Szabó), Détári, — Kip­­rich, Dajka, Pölöskei (Zsinka). A gólokat ezúttal Róth (2), Pölöskei, Détári, Kiprich, Dajka, Szabó és Varga szerez­ték. Annak ellenére, hogy az ellenfél soraiban több fiatal játékos szerepelt, a siker, az ismételt gólerősség önmagáért beszél. A legközelebbi edzőmérk­ő­­zés Valenciában le­g-­ ellen­fél a spanyol utánpótlás-válo­gatott. u EMBER || és # AUTÓ Inform Időnként felbődül autómban a rádió: kikapcsol adást és magnetofont. Működik az ARI (Automatic Route Informa­­tion), azaz magyarul KIRA (Közúti Információs Rádió Adások). Csak egy kis dekóder szükséges az autórádióba, és a Petőfi hullámhosszán sugár­zott közlekedési hírek a jármű vezetőjének a közreműködése nélkül is megszólalnak. (Hogy miképpen, erre alkalomadtán visszatérünk!) Mindenesetre autózás köz­ben van lehetőségem elgon­dolkodni a közlekedési infor­mációk hasznosságán és he­lyességén. A minap például a délelőtt folyamán arra figyel­meztetett a rádió, hogy a bala­toni út bevezető szakaszán, az Őrmezei lakótelepnél egy La­da az árokba borult, műszaki mentése most folyik, ezért torlódással kell számolni. Először csak a „műszaki mentés” kifejezésen akadok fenn (elég gyakorta hallani), mert — lehet, az én hibám — egyszerűen nem értem. Ha az árokból egy kocsit ki kell húz­ni, az egyáltalán nem műszaki, mert — szerintem — a „mű­szaki” azt jelentené, hogy mindjárt a helyszínen neki is látnak a hiba kijavításához. Aztán eszembe jut: már reg­gel fél nyolckor láttam a ko­csit az árokban — mindennap arra járok —, éppenséggel a menetiránnyal szemben. Az éj­szaka során valami nagyobb baj lehetett itt — erről miért nem informálnak? S a híradás után jó másfél órával ismét arra visz az utam: a fehér La­da még mindig az árokban. És ott marad másnap, harmad- és negyednap is. Akkor pedig mikor történt az az előre be­harangozott „műszaki men­tés”? Ugyancsak a közlekedési in­formációk sorában hangzott el, hogy sebességkorlátozásra kell­­ számítani Röszke és Rédics között. Ha ez igaz, akkor min­den bizonnyal a világ leghosz­­szabb sebességkorlátozásáról van szó, mert a két határátke­lőhely között a távolság — Budapesten keresztül — több mint négyszázötven kilométer. Avagy a sebességkorlátozás a két végpont között, egy bizo­nyos helyen várható? Akkor viszont szellemesebb lett vol­na a meghatározás: „Valahol, Magyarországon” ... (Ám az is elképzelhető, hogy a hír megfogalmazója Röszke he­lyett Rajkát akart mondani Nem mindegy, mert a különb­ség — végig a 86. számú úton, amely egészen másfelé vezet, mint az eredeti hír — néhány száz kilométer.) Az autópályákról is gyak­ran szó esik. Az autós ember az olyan kifejezésekkel, mint „haladó sáv”, „előző sáv” nem igen tud mit kezdeni. Mert igaz ugyan, hogy az autópá­lyán is kötelező a jobbra tar­tás, ugyanakkor azonban az autópálya párhuzamos közle­kedésre is alkalmas. Arról már nem is szólva, hogy nem­csak kétsávos autópályát, ha­nem több — hazánkban job­bára legföljebb három — sá­vos autópályát is ismerünk. Mármost ebben az esetben rhelyik az előző és melyik * haladó sáv? Szerencsésebb és szakszerűbb — inkább kül­ső, belső, középső sávról be­szélni. Sárga angyalok Január elsejétől bővítette segélyszolgáltatásait a Ma­gyar Autóklub budapesti szervezete: az év elejétől nemcsak napközben, hanem 0-tól 74 óráig hívható a sárga angyal. Ezt a szolgáltatást ugyan kizárólag a klubtagok vehetik igénybe, de ha valaki vállalja, hogy a helyszínen belép a Magyar Autóklubba, úgy neki is segítséget nyújta­nak. A segélyszolgálatnál el­mondták, hogy ezekben a zord napokban éjszakánként általában hatan-nyolcan je­lentkeznek náluk. A segély­­szolgálat telefonszámai: 160- 183, 260-668, valamint mun­kaidő után 152-040. (gyulay)

Next