Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

12 HONUNKAHÁZÁBAN Zsámbék említésekor tüstént a templomrom jelenik meg a lelki szemeink előtt. De ott van még a várkastély, a számos helyreállított műemléképület, a Lámpamúzeum... Mind-mind régi korok üzenetét hordozza. Éppen csak meg kell fejteni a titkukat. Mert e nagy múltra visszatekintő falu történelme során kétszer néptelenedett el. ZSÁMBÉK Aynard lovagtól az „emeletes iskoláig” A hagyomány szerint a szomszédos Torbágynál fogad­ta honfoglaló Árpád a szláv Zalán fejedelem követeit. A helység a Sambuch személynév­ből vagy tán a vidéken bur­jánzó bodza latin eredőjéből, a „sambucus”-ból nyerte ne­vét. Fontosságát az Eszter­gom—Székesfehérvár közötti út adta, melynek majdhogy fe­lénél helyezkedik el. Zsámbék első krónikása IV. László ki­rály történetírója, Kézai Si­mon­­ volt. Megemlékezéséből ismert, hogy a vidék első föl­­dese a Aynard lovag, Fülöp francia király nővérének — aki III. Béla második felesége lett. — Margitnak a kíséreté­ben jött Champagne-ból Ma­gyarországra. Ő birtokado­mányként kapta Zsámbékot, és itt telepedett le. Először egyszerűbb udvarházat építte­tett, és csak később, a tatár­járás utáni várépítések során emelt a család kővárat, való­színűleg a jelenlegi várkastély helyén. A vár és a vadban gazdag vadászterület a nemesség ked­velt találkozó- és mulatóhelye lett. Egy 1258-ból ránk ma­radt oklevél arról tudósít, hogy az Aynard családból származó Smaragd comes, szé­kesfehérvári prépost, Gilet és Egyed nevű testvéreivel birto­kukon templomot és rendhá­zat építtettek, „Samboek”­köz­­ségben. (A történészek feltéte­lezik, hogy a templom már ko­rábban is állt, és a premont­reiek ekkor csak bővítették, éppúgy, mint a rendházat.) A XI—XII. században a vidék el­ső telepesei a hagyomány sze­­rint a besenyők voltak, akik gyorsan beolvadtak a magyar­ságba. Közülük kerülhettek ki a várat és a monostort szolgáló első jobbágyok is. Az Árpád kort a környék más emlékei is idézik, köztük Tökön a Do­mokos dűlőben álló templom­­romok, Budajenőn a XIV. szá­zadi temetőkápolna. A birtokot a XIV. század­ban a Maróthy család szerez­te meg. A következő évszázad dereka táján az országnagyok zsámbéki tanácskozásán hatá­rozták el, hogy 1446. február 9-re Székesfehérvárott, ország­­gyűlést hívnak össze. A fél év­vel később a Rákos mezején folytatott tanácskozáson a ne­messég tömege az akkor alig hatéves V. László király kisko­rúságának idejére Hunyadi Jánost választotta kormány­zónak. A község 1467-ben Hu­nyadi Mátyás birtoka lett, ő emelte a helyiséget mezővá­rosi rangra. Közben kibővítet­ték a rendház kolostorát. Má­tyás később fiának, Corvin Já­nosnak adományozta a birto­kot. 1475-ben IV. Sixtus pápa en­gedélyével Mátyás király a monostort a Pálos-rendnek adta át. A török hódoltság alatt a vár egy pasa székhe­lye lett. Az­­erdő és a temp­lom megsínylette a másfél év­százados végvári harcokat. 1596-ban Pálffy, 1661-ben Batthyány lövette szét a vá­rat, melyet aztán még a török újjáépíttetett. Musztafa budai pasa levélben panaszolta Miksa császárnak, hogy 1576- ban a tatai kapitány „Zsám­bék alá rohant­­ és nagy káro­kat okozott a török végvárá­ban. öt évvel később egy esz­tergomi huszárhadnagy — a későbbi legendás Bottyán ge­nerális — verte szét a Budá­ról Zsámbékba tartó oszmán csapatokat A végvári harcok másik híres alakja, a szomszé­dos település névadója Enyin­gi Török Bálint, aki Buda el­este után Konstantinápoly­ban végezte életét. Kevés emlék maradt meg e korból. A hatalmas kváder kövekből épített török fürdő azonban ma is áll, és a ki­lencszázas évekig szolgálta a község vízellátását. 1689-ben a Zichy család vette meg a bir­tokot. Előbb a törökdúlás, majd a fertőző kór nyomán mindinkább elnéptelenedő falut 1720 körül telepesekkel igyekeztek benépesíteni. 1720- ban Zsámbékon 61 magyar, 31 német, és 10 szerb porta volt. Ez utóbbi lakók korábban, a galambóci, rigómezei csaták után kerültek ide. Zichy Pé­ter feleségével, Bercsényi Zsuzsannával — gróf Bercsé­nyi Miklós lányával — 1714— 15-ben nagy átalakításokat vé­geztetett a várkastélyon. A családjukat­ is megtizedelő pestis elmúlásának emlékére fogadalmi kápolnát és szent­­háromság szobrot emeltek. Fiúk, Miklós még vagy két év­tizedet tartózkodott itt, majd a család nagy része az óbu­dai kastélyba költözött át. A vár azután a kincstárra szál­lott és majd két évszázadig csak avult, másott. 1763-ban földrengés következtében a török harcokban már romossá vált Árpád kori templom is tovább pusztult. Időközben 1749—52 között új barokk templom épült, ezért nem igyekeztek helyreállítani a ré­git. A csendes, nyugodt köz­ség emlékei között még az 1791-es évszámot jegyezték fel, amikor „emeletes iskolá­ja” épült. A II. világháborúig mind népesebbé vált németaj­kú lakossága. 1944. XII. 24-én itt ért véget a szovjet csapatok egyik fontos hadművelete: be­fejeződött Budapest körülzá­­rásai A fegyverropogás azon­ban csak 1945. március 21-én szűnt meg. A Potsdami egyez­mény értelmében a faluból és környékéről mintegy ötezer németajkú lakost telepítettek át a háború után az NSZK- ba. Másodszor ürültek meg a falu portái a történelem so­rán, de nem sokáig. Kisújszál­lásról, Jászalsószentgyörgy­­ről, Jánoshidáról, Szihalom­­ról, a Garam völgyéből és Er­délyből jöttek új telepesek. A mai ötezer Lakos bárme­lyikét kérdezi is az ember, büszkén vallja pátriájának ezt a szép fekvésű, műemlékek­ben­­gazdag nagyközséget. Hol egy új múzeumot, művelődé­si házat építnek, hol meg büszkén mesélik rangos gyá­ruk a PEMÜ eredményeit, de megemlítik Gungl József ze­neszerzőt, Molnár József fes­tőművészt mint földjük szü­löttjét, majd visszakanyarod­nak az örökül vett kövek tör­téneteihez, a szívalakú teme­tői fejfákhoz, meg ahhoz, hogy jó lenne országos nevezetessé­gű műemlék templomuk álla­gán javítani. Soós Péter kezesi helyéül szolgáló kő­templom alapfalaira emelték. A zsámbéki kastély a Zs­­ehyek elköltözése után meg­sínylette az elárvultságot, ezért senkinek sem akaródzott meg­vennie. Az illetékesek már a vár lebontását fontolgatták, amikor Zsámbék népe a falu büszkeségének megmentésére sietett: megvásárolta a kincs­tártól a kastélyt. Az építmény helyreállítására nem maradt pénzük, így­­raktárnak hasz­nálták a szobáit mindaddig, míg egy svájci alapítású rend, a keresztes nővéreké 1904-ben be nem költözött oda. Ettől fogva a várkastély az oktatás szolgálatában áll. Ma tanító­képző főiskola van a falai közt. A várkastély lóhereíves be­járatával szemközt, két épü­let között húzódik meg — ko­pott és hiányos volta miatt igen szerényen ,,— az­ a haj­dani kilebcálákos Szűz Mária oszlop, amelyet a Zichy, cs­a­­lád emeltetett 1739-ben a pestisjárvány elmúltának em­lékére. Helyreállítását a Zsámbékon élő Melocco Mik­lós vállalta magára. Egy ko­rabeli kép alapján szándéko­zik elvégezni a munkálato­kat. A csillagerdei kápolna — melyben a múlt század végén még két remete, élt — máris régi szépségében fehérült az Angyalárok partján. Mosta­nában láttak hozzá a Szent Vendel domborműves, XVIII. századi parasztház megmen­téséhez is, amelyre korábban elhamarkodottan kiadták a bontási engedélyt. A kicsino­sítandó falak között festett német bútorokból és régészeti leletekből válogatott helytör­téneti gyűjtemény fogadja majd a látogatókat. Nemrégi­ben adták át az­ 1982-ig isko­laként használt, az átalakítás előtt már-már omladozó, majd’ kétszázéves épületben az öregek napközi otthonát és a községi könyvtárat készül az új hősi emlékmű is, mely napraforgó motívumaival a korábbinál jobban fog illesz­kedni a romtemplomnak a középkort idéző környezeté­hez. A zsámbéki műsemlékbarát­­kör leleményességét, szorgal­mát, a múlt emlékeinek meg­őrzéséiért érzék­ felelősségét dicsérik mindezek az eredmé­nyek és kezdeményezések. Hagyományőrző célzattal in­dult útjára két esztendeje az a rendezvénysorozat is, mely a Zsámbéki szombatok nevet viseli. Ennek keretében nya­ranta régi korokat föleleve­nítő színjátékokat és zenekari műveket adnak elő a rom­­templom nyújtotta eredeti díszletek között. Mátraházi Zsuzsa Romok és remények A vidék fölött uralkodó még romjaiban is fenséges XIII. század eleji templom némán őrzi a múlt titkait. Csupán annyit enged tudni magáról és környezetéről, amennyi évszázadok során le­íratott. A későromán és a gó­tikus stílusjegyeket ötvöző, háromhajós és két homlok­zati tornyos bazilika a hazai monostortemplomok legfrau­­­ciásabb, legkecsesebb darab­ja. Építésének pontos dátu­mát nem ismerjük. Egykori okmányok alapján feltételez­hető, hogy a munkálatok java még a tatárjárás előtt befe­jeződött, a részletek kidolgo­zása viszont az utolsó simí­tások 1241 utáni elvégzésére utal. A templom az elmúlt év­századokban több tragédiá­nak volt a szemtanúja. A tö­rök hódoltság idején Zsám­bék négyszer cserélt gazdát. A csatározások rendszerint tüzérségi párbajjal kezdődtek. A magasztos építmény sorsát azonban természeti csapás pecsételte meg. Az 1763. jú­nius 28-i, komáromi földren­gés Zsámbékig is ható rezgé­sei rongálták meg az egyik toronnysisakot, az északi mel­lékhajó homlokzatát és oldal­falát. A megsérült bazilika gazdátlanná vált, s a kör­nyékbeliek a kváderköveket elhordták. A helyreállítás Möller István építész tervei szerint 1889-ben kezdődött meg. Möller Európa-szerte új­donságnak számító megoldást választott a restauráláskor. Romos állapotában tartotta meg a templomot, kiegészíté­sei csupán az épület állagá­nak megóvását célozták. De Möller ilyen esetekben is vö­rös színű téglát használt, hogy könnyűszerrel megállapítható legyen, mi az eredeti és mi az­­­­j. A későbbiek folyamán, 1934-ben Lux Ádám építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó pálos­­kolostor részleteit. Az 1939-es ásatások pedig arra derítet­tek fényt, hogy a bazilika fő­hajóját egy XI—XII. századi, az Aynard nemzetség temeti A magyar Aladdin Azt mesélik, hogy élt Ma­gyarországnak valamelyik Szolnok megyei falujában egy ember, aki majd’ negyven esztendővel ezelőtt nagy elha­tározásra jutott: famíliájával együtt a fővároshoz közeli Zsámbékra települt. Fia, aki akkor már serdülőkorba lé­pett, a műszerész szakmát vá­lasztotta magának. Teltek­­múltak az évek, s egyszer csak a férfivá érett ifjú, aki a Borús Ferenc névre hallgatott, pályát változtatott. Egy tej­boltban helyezkedett el. A szomjcsillapító italok iránti vonzalma azonban nem hagyta nyugodni. Bormúzeu­mot rendezett be az immár szűkebb hazájának számító Zsámbék községében. A legen­da szerint ezzel alapozta meg messze földön híres és egye­dülálló lámpagyűjteményét. Hogy mi az összefüggés a jó­kedvre derítő nedű és a vilá­gosságot adó alkalmatosságok között, azt többféleképpen magyarázza a szájhagyomány. Az egyik változat szerint Bo­ros Ferenc azért kezdett el az olajmécsesek után kutatni, mert borpincéjében annak idején még nem volt bevezet­ve a villany. A másik módo­zat úgy tartja, hogy dicséretes, mi több, áldásos gyűjtőszen­vedély kerítette hatalmába a zsámbéki bormúzeum megte­remtőjét, s figyelme emiatt fordult a kecsességükkel vagy más különös tulajdonságukkal a mai környezetből kirívó vi­lágítótestek felé. Egy szó mint száz, gyarapo­dásnak indult a lámpagyűjte­­mény. Szépen szaporodtak a különösebbnél különösebb darabok, a római olajmécses mellé hajólámpa került, majd olyan művészi kivitelű gyer­­tyatartó csatlakozott­ hozzájuk, mely egykoron hercegek író­asztalát díszítette, s kései kö­vetőként a háborús időkből származó áramfejlesztő lámpa társult a furcsa kompániá­hoz... Amikor az 1970-es években már több száz tagú­vá nőtt a lámpacsalád, leg­­csodásabb tagjai annak a ki­állításnak a vitrinéibe költöz­tek, amelyet a tanács anyagi és erkölcsi segítségével nyi­tott az észrevétlenül magyar Aladdinná lett Borús Ferenc. Ő a főállású vezetője a mú­zeumnak. Messze földről csodájára járnak birodalmának. De ér­dekes módon nem csak azok gyönyörködhetnek a réges­­régi lámpatestek szép vonalá­ban, akik elzarándokolnak Zsámbékra. ■ Ha figyelmesen nézzük a tévét, vagy az apró részletekre is ügyelünk a ma­gyar filmekben, akkor szép lassacskán, darabonként meg­ismerhetjük a zsámbéki állo­mányt. Az egyetlen hazai lám­pagyűjtemény ugyanis fölül­múlja a tévé, a filmgyár, a színházak díszlet- és kellék­tárát. Az értékes darabok köl­csönzéséért az intézményektől kapott díjakból tovább növek­szik a gyűjtemény: az első csodalámpa manapság is ma­ga mellé csalogatja a hason­­fényűeket. A kertet a falu ős­öreg tűzoltószerszámai népe­sítik be, régi pompájukban és működőképes állapotban őriz­vén a lámpák éji álmát. M Zs. Péntek, 1985. január 4. Bormúzeum Bormúzeumával mostanság Zsámbék társközsége, Tök kezd népszerűvé válni a kör­nyező településeken. A domboldalhoz simuló vénöreg pincék látványa fel­hívja magára a figyelmet. Va­lósággal rhesefilmbe illik a kép. Különösen, hogy pontosan a múzeumépület mögött emelkedik egy, a többinél ma­gasabbra rakott házikó. Fara­gott köveit kockánként festet­ték patyolatfehérre, teteje messze pirosalt a hófödte táj­ban. Meglehet, hogy a zsám­­béki Művelődési Házban látott kiállításnak, illetőleg az ott bemutatkozó falubeli naiv fes­tő, Galamb Illésné képeinek, pontosabban az azokon felsej­­lő boszorkáknak a hatására (vagy a néptelen­­utcákon ural­kodó csend sugallatára?) ötlött föl a kissé hátborzongató, de a­­gyermekkort idéző volta miatt mégis csalogató gondo­lat: mi más volna ez, mint a mézeskalács kunyhó? A sejtelmességet tovább fok­­kozta, hogy a mesebeli házikó­val szomszédos pincéből fényt szűrődött ki. A helyiség nyit­­­va hagyott ajtaját szorgalma­san nyikorgatta az északi szél. Odalent egy teremtett lélek sem volt. Csak­­a húsvéti roz­maringok rocsolyogtak félol­dali megpirult alma­képükkel az óriás hordókra, melyek ha­sában fehér bor lötykölődött (lizang és muskotály), sápadt utódaként a francia borok za­matét idéző hajdani vérvörös nedűnek.­A piros bor már csak az emlékezetben él. Korabeli dokumentumokból tudjuk, hogy az alártártyágául szobiél­ő szőlőt akkoriban termesztették errefelé, amikor epv, 1401-ben kelt oklevél első ízben emlí­tette Thewk néven e borvidék emherlakta, de bizonyára az idő fájt i­s csendes, legalábbis magáról nem túl zajosan hal­lató szegletét. s­zt. A táj konyhájából A zsámbéki savanyú húst faként disznóölés idején készítik. Harma­dában veszik hozzá a kicsontozott tarját, a lapockát, és a májat. A húsokat kockára daraboljuk, majd lábosban vízzel felengedjük, ba­bérlevéllel és darált hagymával puhára főzzük. Eközben egy kü­lön kis edényben a májat is víz­ben puhára főzzük, majd vékony szeletekre szeljük és hozzátesz­­szü­k a húshoz. Ezután vékony rán­tással besűrítjük, ízlés szerint só­val, borssal, majoránnával, citrom­lével vagy kevés ecettel és mus­tárral ízesítjük és összefőzzük. Vannak, akik ízhatását kevés tej­föllel lágyítják. Friss kenyeret szi­nálnak hozzá. Kirándulások A főváros határától, a Ságvári ligettel szinte összefüggő he­gyvo­­nulat — a Fekete hegyek három­­ívű domborulata, a Nagykopasz hegy, a Kutya hegy’ — övezi a Zsámbéki medence északkeleti pe­remét, mely zsámbék felett a ne­vezetes Nyakas hegyben végződik. Az erdőkkel övezett hegyek gerin­céről sokhelyütt rálátunk a Pilis­re, a Vértesre, a Gerecsére, a Bu­dai hegyvidékre és a Csíki he­gyekre is. Telki községet mintegy kétórás sétával érhetjük el. Neve ,,Telegul” néven szerepel egy 1198- ból ránk maradt oklevélben. A va­laha itt álló Árpád-kori templom helyén — a falusi szobrászat szép emléke — az 1790-as évek köze­pe táján állítottak kőkeresztet. A XIX. század elején a falu ,,új templomát” a skót bencések emel­ték késő cropf stílusban. Kicsiny szobrai a rokokkó művészet ki­váló alkotásai. Innen Budajenő alig fél óra Jan is. Neve a török­­dúlás előtt hol Pev-teno, hol Bo­­ros-Jer.Ő volt. Az oszmán uralom után a kihalt táj Puszta­ Jenő lett. A Habsburgok által 1703-ban be­települt szászokat az 1739-es kole­rajárvány jele­nés­ítette. A lassan ér­dő avara a műsor elfő világhábo­rú után. Erdők­ből székelyek kerültek. Legfőbb műemléke a XIV­—ICIV. százai részben román, részben gótikus k­orz.­et­ők­ápol­na, mely egykor a falu temploma volt. Az itteni kései templom a XV század közepe táján épült. Figyelemre méltó it Szent Sebes­tyén kép, amely egy XVII. száza­di olasz művész alkotása. Közelé­ben szépen helyreállított klasszi­cista kastély, ma iskola.

Next