Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-28 / 22. szám

Hétfő, 1985. január 28. ­ Száztizenhét feladat Dr. Rakonczay Zoltán a turizmus aktuális kérdéseiről A Magyar Természetbarát Szövetség fennállásának 75. évfordulójára készül. Az ün­nepi műsort egyetlen napba tömörítették: február 11-én az­­Irkel Színházban emlékeznek meg az elmúlt háromnegyed század történéseiről, neves művészek lépnek fel, kitünte­téseket kapnak a természetba­rát­ mozgalom legkiválóbb ak­tivistái. Az év többi napja a mun­káé. Az 1910. február 4-én meg­alakult Természetbarátok Tu­rista Egyesülete — a munkás természetjárók önálló egysége —­­ feladatául tűzte ki, hogy „tagjaiban felébressze és fej­lessze a természet iránti szere­­tetet, alkalmat nyújtson a ter­mészet szépségeinek, a ter­mészettudomány vívmányai­nak megismerésére — elvonva ezzel őket a kocsmáktól, ká­véházaktól ...” Ezt az egyesületet, amely­nek munkájából annak idején részt vállalt többek között Jó­zsef Attila, Ságvári Endre, dr.­­ Madzsar József, Kulich Gyula, Martos Flóra is — 1944. ápri­lis 15-én a belügyminiszter rendeletileg feloszlatta. Az el­ső harmincöt esztendő törté­nelme azonban elválaszthatat­lanul fonódik össze a magyar munkásmozgalom történelmé­vel is. A szövetség jogutódja — ha­gyományainak őrzője és foly­tatója — ma a Magyar Ter­mészetbarát Szövetség, amely­nek régóta elnöke dr. Ra­­■onczay Zoltán, az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal elnökhelyettese. Bármelyik minőségéből nyi­­atkozik tehát — a téma na­gyon közel áll a szívéhez. — A felszabadulást követő negyven esztendőben hatalma­sat fordult a világ kereke. —N ni­ilván ma a szövetség fel­adatai is egészen mások, mint azelőtt. — Csak részben. A kétnapos munkaszünettel alaposan meg­nőtt az emberek szabad ideje, de érzésem szerint nagyon so­kan nem tudnak élni, leg­alábbis jól élni vele. Célkitű­zéseink tehát változatlanok: a városok mind jobban szennye­zett levegőjéből, az italboltok­ból, diszkókból kivinni őket a szabad természetbe. Ehhez vi­szont már nem elég a régi, klasszikus bakancsos-gyalogos turizmus a ki tudja hányad­szor megtett, jól ismert út­vonalon. Azt mondja az elnök, külö­nösen a fiatalok igényei má­sok. Fantáziájuk gazdag, tele vannak kalandvággyal, isme­retlen tájak felfedezése, meg­ismerése vonzza őket. Nekünk kevés a hegyünk, az erdőnk, de vannak csodálatos tájaink a Duna—Tisza közén, a Ti­szántúl, izgalmasan­­szép él­ményeket nyújt a nádasok, a puszták világa, a folyók part­ja ..­­— Az általános fejlődéssel gazdagodtak a turizmus esz­közei is. Vannak vízi, kerék­pár-, és sítúrák, növekszik az érdeklődés a barlangászat, a hegymászás iránt. Mindegyik szakág egész embert kíván fi­­­zikailag és szellemileg is. Egy­re több az olyan túra is, amely­­az általános műveltséget, tör­ténelmünk jobb megismerését­zolgálja. Elmenni Mohácsra,, végigvándorolni a Muhi pusz­tán, elbarangolni egy-egy régi vázban, megcsodálni műemlé­­k­einket — mindez hozzásegít, hogy érzékennyé váljunk a múltunkra, s megelevenedjen a diákkorban, leckeként meg­tanult történelem... — öröm a szövetség, s öröm a tagok számára, hogy turis­taútjaink külföldi túrákhoz­­■apcsolódva ma már keresz­­tül-kasul szelik a különböző országhatárokat. Milyen szép is lenne tehát, ha a jubileum­­alkalmából csak örömökről, fejlődésről beszélhetnénk. De külföldre még aránylag keve­sen jutnak el, s a hazai turiz­mus tömegesítésének gátat szab az éjszakai pihenőhelyek, turistaházak hiánya. Helyes volt-e a Turistaházakat Keze­lő Vállalat megszüntetése? — Véleményem szerint nem a megszüntetése, hanem annak idején a létrehozása volt helytelen — válaszolja az elnök. — A több mint száz tu­ristaház azelőtt kisebb közös­ségek, egyesületek birtokában volt, a központosítás után azonban egyetlen szerv, hivat­tás sem akadt, amelyik vállal-­ ta volna a velük járó mind­jobban növekedő költségeket. Le kellett tehát mondanunk róluk, s a Vendéglátóipari Vállalat kocsmákká, éttermek­ké alakította át őket — ha úgy látta, hogy megtérül az anyagi ráfordítás. Amelyik nem tűnt kifizetődőknek, az lassan pusztult. Vagy pusz­tul... — Hosszú évek óta harco­lunk azért, hogy az iskolákat, kollégiumokat, diákotthonokat nyáron, s a szünidők alatt, pl-, csó turistaszállásként hasz­,­nálhassuk, mind ez idáig­ re­, ménytelenül. Újra­ és újra a régi, rossz beidegződések győznek: sokkal egyszerűbb június, közepén bezárni az épületeket, és ősszel újra meg­nyitni, mint a padok helyére szalmazsákokat helyezni, eset­leg lepedőket cserélni, a túrá­zó fiataloknak netán öt forin­tért meleg teát, zsíroskenyeret adni. — S nem tudtak segítséget kapni? — Ebben a kérdésben nem felülről jövő rendeletekre, ha­nem mindenekelőtt szemlélet­­változásra van szükség. Hogy akik segíteni tudnának, azok megértsék: nem egyes­ embe­rek hobbiját, hanem a ma­gyar egészségkultúra fejlődé­sét szolgálnák vele. — Ez az út viszont meglehe­tősen hosszúnak látszik. Van­nak-e addig is áthidaló meg­oldások? — Sokat jelentenek az úgy­nevezett „kulcsos házak”, amelyek ismét egy-egy klub, vagy szakosztály tulajdonában állnak.. De már az elnevezés is mutatja, bizalomra alapo­zott lehetőség ez, s csak azok mehetnek be, akik a kulcsot megkapják. Minden ilyen tu­ristaház felépítése csökkenti a szövetség gondját, de igen las­san nő a számuk. A régi, pro­fi turisták azt vallják: akkor lesz majd nálunk is igazán színvonalas turistamozgalom, ha a turistaházakat ugyanúgy kezelik majd, mint más sport­­létesítményeket, a Népsta­diont, Sportcsarnokot és így tovább. — Ha már a gondoknál tar­tunk, panasz, hogy nem le­het jó térképeket, térképtás­kákat, túracipőt, hátizsákot kapni... — Én azt mondom, ezek hiánya nem lehet akadálya a túrázásnak. A természet ugyanolyan látványt­ nyújt melegítőben, a ma divatos ed­zőcipőben is, nyáron sortban, trikóban és sportszatyorral — sőt, tán így még kényelmesebb is. Ez azonban nem kitérés a feladat elől. Nekünk az embe­rek növekvő igényeihez,, vár ■gyaihoz­ kell.,, igazítanunk: a­ -munkánkat. Pár évvel­ ezelőtt a szövetségben összeírtuk a megoldásra váró feladatain­kat: száztizenhét jött ki­. S ez a szám alig-alig változik, mert ha kettőt-hármat megoldunk, másik kettő-három lép a he­lyükbe. ‘ " — Az előbb említette, hogy 850 felnőtt és 650 ifjúsági szakosztályban­ mintegy száz­­húszezer természetjárót tarta­nak nyilván. S­zerint mi azok­nak a­ száma, akik nemcsak túráznak, hanem, ha szükség van rájuk, segítenek is? — Mindenütt vannak lelkes lokálpatrióták, akik a saját környezetüket iparkodnak mind vonzóbbá tenni, jelzik az utakat, védik tájaik szép­ségét. S emellett van egy két­ezer fős „elit alakulatunk”, amelynek tagjai karszalaggal, igazolvánnyal járják a turista­­utakat, vigyázzák a rendet. — Van-e lehetőségük az esetleges fegyelembontók megbüntetésére? — Nincs. Egyetlen fegyve­rünk az emberi szó! Tulajdonképpen semmi — és minden! Mert akkor beszél­hetünk majd nálunk is kul­túrált, minden igényt, kielégí­tő turistamozgalomról, ha az emberi szó elég lesz ahhoz, hogy turistaútjaink, táborhe­lyeink tiszták — és épek ma­radjanak! Rajnai Teréz PROFISZERZŐDÉS UTÁN — ITTHON (Tettamanti Béla rajza) Maga Nemzet SPORT --- --------------------------------------------------------------------------. ..... ----------- . . . .■-----------------------------------------------------------------------|-T- —­­­ Kupasikerek a szetr­liten­iszben A BVSC férfi asztalitenisz-csa­patának pénteki BEK-győzelme után szombaton ismét több­­mér­kőzést játszottak a különböző ku­pákban. A női BEK-elődöntőjében a kupavédő Statisztika 5:1-re nyert a Mladost Zagreb, a másik ágon a Tolnai VI. 513-ra a TJ Vit­­koviec ellen, s így — mint tavaly — ezúttal is két magyar csapat vív­ja a döntőt. A nők FTTU Kupájá­ban a BSE az Industrogradina Zagreb 5:1-es legyőzésével kerül a döntőbe, a Bp. Spartacus viszont, ugyancsak a döntőbe jutásért, óriá­si harcban 5:4-es vereséget szen­vedett idegenben az ATSV Saar­­brücken együttesétől. A férfi ETTU Kupában: Ceglédi VSE—Stockerau (osztrák) 1:5. Karddöntő tőrpengével Felmondólevél a fegyver­mesternek? A vívás azok közé a sport­ágak közé tartozik, amelyek­ben döntő a felszerelés minő­sége. A közelmúlt balesetei (közülük a legemlékezetesebb a szovjet Szmirnové a római világbajnokságon) valamennyi vívót óva int arra, hogy töké­letes felszereléssel lépjen pást­ra. A követelmény egyértelmű, nincs is szakember széles e világon, aki az ellenkezőjére esküdnék. Igen ám, de mi a teendő akkor, ha egyszerűen hiánycikk a penge, a sisak, a lámé vagy éppen a pást? A hétköznapok embere a jó­zan ész alapján kínál megol­dást: ha hiányzik a felszerelés, sürgősen pótolni kell a hiá­nyokat, mielőtt még tragédia történne. A Szakemberek véle­ménye megegyezik a kívülál­lóéval, így aztán már eszten­dőkkel ezelőtt léptek az ügy­ben. A­z idő telt-múlt, a hiány mégis egyre nyomasztóbb. Kulcsár Győző szövetségi ka­pitány például egyenesen tra­gikusnak minősíti a helyzetet.­­ A válogatott kerettel nincs gond, a kiválasztott negyven vívónak, az import jóvoltából, jut elegendő penge, sisak és ami kell. Igen ám, de az országban körülbelül öt­ezren vívnak, így több, mint négyezer sportolónak, a legki­sebbektől a felnőttekig, min­dennapi gondja, hogy honnan tegyen szert például pengére.­­— A szövetség nem intéz­kedik? — Mást se tesz már vagy két-három esztendeje. Próbál­koztunk és próbálkozunk ezer­féle megoldással, de hiába az igyekezetünk. A szövetség nem j­ogi­ személy, így­­hivatalosan nem járhat, el,­­. főként nem dönthet, s nem rendelhet. — Felelevenítene néhányat az „ezerféle” próbálkozásból? — Szíves örömest. A bér­cést téesz, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek támogatásával, vállalta volna a pengegyár­tást, pedig nem igazán érde­kelt a vívásban. Az indulás­hoz­, hatmillió forint kellett volna, hárommilliót vállaltak a salgótarjániak, mert láttak üzletet a dologban. Az összeg másik­­felét a sporthatóságtól várták. Hiába. Egy másik vál­lalkozó a Kecskeméti Kéz­i­­szer Számgyár reszelő gyáregy­sége lett volna. Ők azt is ígér­ték, hogy saját költségükön elhozzák a gépeket a Szentgott­hárdi Kaszagyárból, ahol ko­rábban gyártottak pengéket. Ajánlatuk nem talált meghall­gatásra. Lassan-lassan már üz­leti vállalkozásra emlékezte­tett a szövetség, annyiféle cég­gel tárgyaltunk. Volt egy ked­vező ajánlatunk a világhírű nyugatnémet All Stars cégtől. Arról volt szó, hogy a techno­lógiát áttelepítik Magyaror­szágra, ha akad cég, amelyik bérmunkában rááll a penge­­gyártásra. Az alapanyag itt­hon is fellelhető, enyhén ötvö­zött közönséges szénacélról van szó. Az All Stars pengékkel fizetett volna. Azért a feltéte­les mód, mert mi már­­két esz­tendeje megírtuk a levelün­ket az ügyben, de eddig még nem kaptunk választ. Hiába, a hivatal malmai lassan őröl­nek. — Ahogy hallgatom, az az érzésem, hogy a vivósportnak tulajdonképpen már meg kel­lett volna szűnnie Magyaror­szágon, a pengehiány miatt.­­ Gyakorlatilag igen, kis­kapuk azonban mindig akad­nak. Feketén lehet kapni mi­­nálunk pengét, igaz, ma már ez a forrás is csak lassan csör­gedezik, akkora a hiány. A pengét megveszi a­­ versenyző vagy a szülő ezer forintért. Ez hatalmas összeg, hiszen az anyagár pengénként körülbe­lül harminc forint, a készekért a szentgotthárdiak annak ide­jén hatvan-hetven forintot kértek. Jó, most belekerülne kétszázba, de legalább fef­re penge. A fekete üzletek ideig­­óráig segítettek, segítenek, de ma már az olyan nagy szak­osztályok is, mint például a Vasas vagy a Bp. Honvéd, las­san bezárhatják a boltot. (Itt tartottunk a beszélgetés­ben, amikor Kulcsár Győző a szobába éppen belépő Frölich­ Péterhez fordult, megkérdez­ve a Bp. Honvéd szakosztály­­vezetőjét, hogy hány pengéje van a raktáron. Frőlich: „Har­minceggyel tartozunk az OSC- nek. Lassan felmondok a fegyvermesternek,­­annyira nincs dolga.”­ — A napokban az V. Dózsa vívóinál jártam. Mint a mes­siást, úgy várták a hétvégi viadalra érkező szovjet ver­senyzőket, ők ugyanis ígértek nekik pengét. — Aztán nem­­ hoztak, így most az újpestieknek is, mint az előbb hallottam, összesen nyolc pengéjük van a raktá­ron. — Csak a penge hiánycikk? — Nem. Csak éppen penge híján lehetetlen vívni. Volt olyan első osztályú kardver­seny a közelmúltban, amelyen az egyik döntősnek eltört az utolsó pengéje, s egy tőrpen­gét kellett a helyére szerelni. A méretek ugyan eltérőek a kétféle pengénél, de legalább be lehetett fejezni a versenyt. Hogy a kérdésre válaszoljak, sisakból, vívóruhából sincs elég, s a pástok is elhasznál­tak. A pástok f­elhasználtságán nincs­­ mit csodálkozni. A Sportcsarnokban másfél éve állnak a mostani pástok, na­ponta hat-hét órát edzenek rajtuk a vívók és az öttusázók. Aztán minden hétvégén jön­nek a versenyek. Nem vélet­len, hogy a Caola Kupán pa­naszkodtak a lányok,­hogy ren­geteget csúszkáltak. — Lát valamiféle kiutat? — A jelenlegi helyzetben nem nagyon. Már túl vagyunk azon, hogy a „Majd csak meg­oldjuk valahogy .. ."-típusú ígéretek megnyugtassanak. Csak azt tudom, hogy így le­hetetlen az egytől még az egy egész egy tizedig is eljutni. Ha Budapesten ilyen siralmas a helyzet, képzelheti, mi lehet vidéken. A felszerelések ügye az OTSH-ban Jancsó Tiborhoz, a terv- és beruházási osztály ve­zetőjéhez tartozik: — Törjük a fejünket a meg­oldáson, keressük a gyártót itthon és a szocialista orszá­gokban egyaránt. — A szövetségi kapitány Salgótarjánt és Kecskemétet említette. — A kecskemétiek azóta már visszaléptek, a salgótar­jániak pedig beruházási össze­get kértek, ezt nem teljesít­hettük. Most a lengyelekkel tárgyalunk, a megbeszélések megszakadtak, már legalább tíz telexünkre nem válaszoltak. Úgy hallottuk, hogy Csehszlo­vákiában ráálltak a penge­­gyártásra, ha minden igaz, a jövő évben már nekünk is jut egy szállítmány. Addig meg­emeltük a tőkés importkeretet — persze ez csak egy bizonyos határig lehetséges —, ez is se­gít valamit. — Végül is, van remény a megoldásra? — Természetesen van, kü­lönben nem ütnénk a vasat... Remény van, a vasat ütik, csak éppen a felszerelés hi­ánycikk a legsikeresebb olim­piai Sportágunkban.­­ Malonyai Péter S­PO­RTNAPLÓ Szabó Karolina negyedik lett Oszakában a nemzetközi női ma­ratoni futó viadalon a­z ír May, a holland Beurskens és az olasz Marchisio mögött. ökölvívó CSB: Vasas—­Tatabá­nyai Bányász 14:14. Fáy. u. Bp. Honvéd—­Kecskemét 15:13. Sport­csarnok: Nébald György második lett a szovjet fővárosban rendezett Moszkva Kupa kard versenyen, miután a döntőben 10:4-es veresé­get szenvedett a szovjet Pogoszov­­tól.- ' Ragyogó mérkőzésen, egyetlen kosárral dőlt el a Bp. Honvéd— MAFC kosárlabda örökrangadó a Honvéd javára: 53:36-os félidő után 91:89-re nyert. Nagy NDK-fölény Oberhofban, a szánkó vil­ágbaj­no­­­ságon. A női egyesben Steffi Martin, a férfiak­nál Michal Walter, férfi kétüléses­ben a Hoffmann, Pietzsch pár nyert aranyérmet. Cerviniában, a bob VB-n a négyesek között az NDK A-, illetve B-csapata végzett az el­ső és második helyén. A Helvétia Kupa tollaslabda-csa­pat EB-n Varsóban, a 9—12. helyért játszó magyar együttes 4:3-ra kika­pott Svájctól. Az északi sí világbajnokságon, Seefeldben, a befejező 50 km-es maratoni távot a svéd Svan nyerte. Szombaton a nők 20 km-es távján a norvég Nykkelmo, a 70 m-es kö­zépsáncon az NDK-beli Weissflog szerzett aranyérmet. Az éremtáb­lázat élén Norvégia áll K—5 arany-, ezüst- és bronzéremmel, 2. Finnor­szág 2—5—4, 3. Svédország 2—1—1. A legeredményesebb versenyző két arany- 1—1 ezüst és bronzéreménél , a norvég Anette Boe lett. A férfi gyorskorcsolyázó EB-n, Eskilstoneban a holland Vergeer szombati két győz­elme után va­sárn­ap 1500 m-en is győzött, s meg­szerezte sz összetett aranyérmét a holland Scharij és a szovjet Bozsi­­jev előtt. Hollandiában, a nagyszabású sakktornán Portisch legyőzte a svájci Korcsnojt, majd döntetle­nül végzett a szovjet Beljavszkij­­jal, s az 5.5 pontos Timman mö­gött 4.5 ponttal a második helyen áll. Bombameglepetés született az Egyesült Államok nyílt teniszbaj­nokságának elődöntőjében: a 20 éves csehszlovák Mecir kiverte az amerikai Connorst. A totó 4. heti szelvénye, az első öt mérkőzés törölve, utána x, x, x, 2, 2, 1, x, 2, x, 1, x. 9 m.Ez nem hiánycikk a pemü Által gyártott PADLÓFŰTÖCSŐ. megvásárolható a M F.TALLOG­LOB­US FÉM ÉS MŰANYAG SZAKÜZLETÉBEN. Budapest XIII. Pozsonyi út 25. Telefon: 127-688, 123-071. Valamint vidéken a közös üzemeltetésű szakboltokban és az alábbi telepeken: Győr, Richter János utca 11. Telefon: 16-644. Solymár, Tersztyánszky út 89. Telefon: 26-39356 Szekszárd, Palánki út 6. Telefon: 16-538. Támaszen­tmiklós, Metalloglobus-telep, Heves megye. Telefon: 02. ifjf Budapest XJH.i­fr Dózsa György (A 57. O 401-321

Next