Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-28 / 22. szám
Hétfő, 1985. január 28. Száztizenhét feladat Dr. Rakonczay Zoltán a turizmus aktuális kérdéseiről A Magyar Természetbarát Szövetség fennállásának 75. évfordulójára készül. Az ünnepi műsort egyetlen napba tömörítették: február 11-én azIrkel Színházban emlékeznek meg az elmúlt háromnegyed század történéseiről, neves művészek lépnek fel, kitüntetéseket kapnak a természetbarát mozgalom legkiválóbb aktivistái. Az év többi napja a munkáé. Az 1910. február 4-én megalakult Természetbarátok Turista Egyesülete — a munkás természetjárók önálló egysége — feladatául tűzte ki, hogy „tagjaiban felébressze és fejlessze a természet iránti szeretetet, alkalmat nyújtson a természet szépségeinek, a természettudomány vívmányainak megismerésére — elvonva ezzel őket a kocsmáktól, kávéházaktól ...” Ezt az egyesületet, amelynek munkájából annak idején részt vállalt többek között József Attila, Ságvári Endre, dr. Madzsar József, Kulich Gyula, Martos Flóra is — 1944. április 15-én a belügyminiszter rendeletileg feloszlatta. Az első harmincöt esztendő történelme azonban elválaszthatatlanul fonódik össze a magyar munkásmozgalom történelmével is. A szövetség jogutódja — hagyományainak őrzője és folytatója — ma a Magyar Természetbarát Szövetség, amelynek régóta elnöke dr. Ra■onczay Zoltán, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese. Bármelyik minőségéből nyiatkozik tehát — a téma nagyon közel áll a szívéhez. — A felszabadulást követő negyven esztendőben hatalmasat fordult a világ kereke. —N niilván ma a szövetség feladatai is egészen mások, mint azelőtt. — Csak részben. A kétnapos munkaszünettel alaposan megnőtt az emberek szabad ideje, de érzésem szerint nagyon sokan nem tudnak élni, legalábbis jól élni vele. Célkitűzéseink tehát változatlanok: a városok mind jobban szennyezett levegőjéből, az italboltokból, diszkókból kivinni őket a szabad természetbe. Ehhez viszont már nem elég a régi, klasszikus bakancsos-gyalogos turizmus a ki tudja hányadszor megtett, jól ismert útvonalon. Azt mondja az elnök, különösen a fiatalok igényei mások. Fantáziájuk gazdag, tele vannak kalandvággyal, ismeretlen tájak felfedezése, megismerése vonzza őket. Nekünk kevés a hegyünk, az erdőnk, de vannak csodálatos tájaink a Duna—Tisza közén, a Tiszántúl, izgalmasanszép élményeket nyújt a nádasok, a puszták világa, a folyók partja ..— Az általános fejlődéssel gazdagodtak a turizmus eszközei is. Vannak vízi, kerékpár-, és sítúrák, növekszik az érdeklődés a barlangászat, a hegymászás iránt. Mindegyik szakág egész embert kíván fizikailag és szellemileg is. Egyre több az olyan túra is, amelyaz általános műveltséget, történelmünk jobb megismerésétzolgálja. Elmenni Mohácsra,, végigvándorolni a Muhi pusztán, elbarangolni egy-egy régi vázban, megcsodálni műemlékeinket — mindez hozzásegít, hogy érzékennyé váljunk a múltunkra, s megelevenedjen a diákkorban, leckeként megtanult történelem... — öröm a szövetség, s öröm a tagok számára, hogy turistaútjaink külföldi túrákhoz■apcsolódva ma már keresztül-kasul szelik a különböző országhatárokat. Milyen szép is lenne tehát, ha a jubileumalkalmából csak örömökről, fejlődésről beszélhetnénk. De külföldre még aránylag kevesen jutnak el, s a hazai turizmus tömegesítésének gátat szab az éjszakai pihenőhelyek, turistaházak hiánya. Helyes volt-e a Turistaházakat Kezelő Vállalat megszüntetése? — Véleményem szerint nem a megszüntetése, hanem annak idején a létrehozása volt helytelen — válaszolja az elnök. — A több mint száz turistaház azelőtt kisebb közösségek, egyesületek birtokában volt, a központosítás után azonban egyetlen szerv, hivattás sem akadt, amelyik vállal- ta volna a velük járó mindjobban növekedő költségeket. Le kellett tehát mondanunk róluk, s a Vendéglátóipari Vállalat kocsmákká, éttermekké alakította át őket — ha úgy látta, hogy megtérül az anyagi ráfordítás. Amelyik nem tűnt kifizetődőknek, az lassan pusztult. Vagy pusztul... — Hosszú évek óta harcolunk azért, hogy az iskolákat, kollégiumokat, diákotthonokat nyáron, s a szünidők alatt, pl-, csó turistaszállásként hasz,nálhassuk, mind ez idáig re, ménytelenül. Újra és újra a régi, rossz beidegződések győznek: sokkal egyszerűbb június, közepén bezárni az épületeket, és ősszel újra megnyitni, mint a padok helyére szalmazsákokat helyezni, esetleg lepedőket cserélni, a túrázó fiataloknak netán öt forintért meleg teát, zsíroskenyeret adni. — S nem tudtak segítséget kapni? — Ebben a kérdésben nem felülről jövő rendeletekre, hanem mindenekelőtt szemléletváltozásra van szükség. Hogy akik segíteni tudnának, azok megértsék: nem egyes emberek hobbiját, hanem a magyar egészségkultúra fejlődését szolgálnák vele. — Ez az út viszont meglehetősen hosszúnak látszik. Vannak-e addig is áthidaló megoldások? — Sokat jelentenek az úgynevezett „kulcsos házak”, amelyek ismét egy-egy klub, vagy szakosztály tulajdonában állnak.. De már az elnevezés is mutatja, bizalomra alapozott lehetőség ez, s csak azok mehetnek be, akik a kulcsot megkapják. Minden ilyen turistaház felépítése csökkenti a szövetség gondját, de igen lassan nő a számuk. A régi, profi turisták azt vallják: akkor lesz majd nálunk is igazán színvonalas turistamozgalom, ha a turistaházakat ugyanúgy kezelik majd, mint más sportlétesítményeket, a Népstadiont, Sportcsarnokot és így tovább. — Ha már a gondoknál tartunk, panasz, hogy nem lehet jó térképeket, térképtáskákat, túracipőt, hátizsákot kapni... — Én azt mondom, ezek hiánya nem lehet akadálya a túrázásnak. A természet ugyanolyan látványt nyújt melegítőben, a ma divatos edzőcipőben is, nyáron sortban, trikóban és sportszatyorral — sőt, tán így még kényelmesebb is. Ez azonban nem kitérés a feladat elől. Nekünk az emberek növekvő igényeihez,, vár ■gyaihoz kell.,, igazítanunk: a -munkánkat. Pár évvel ezelőtt a szövetségben összeírtuk a megoldásra váró feladatainkat: száztizenhét jött ki. S ez a szám alig-alig változik, mert ha kettőt-hármat megoldunk, másik kettő-három lép a helyükbe. ‘ " — Az előbb említette, hogy 850 felnőtt és 650 ifjúsági szakosztályban mintegy százhúszezer természetjárót tartanak nyilván. Szerint mi azoknak a száma, akik nemcsak túráznak, hanem, ha szükség van rájuk, segítenek is? — Mindenütt vannak lelkes lokálpatrióták, akik a saját környezetüket iparkodnak mind vonzóbbá tenni, jelzik az utakat, védik tájaik szépségét. S emellett van egy kétezer fős „elit alakulatunk”, amelynek tagjai karszalaggal, igazolvánnyal járják a turistautakat, vigyázzák a rendet. — Van-e lehetőségük az esetleges fegyelembontók megbüntetésére? — Nincs. Egyetlen fegyverünk az emberi szó! Tulajdonképpen semmi — és minden! Mert akkor beszélhetünk majd nálunk is kultúrált, minden igényt, kielégítő turistamozgalomról, ha az emberi szó elég lesz ahhoz, hogy turistaútjaink, táborhelyeink tiszták — és épek maradjanak! Rajnai Teréz PROFISZERZŐDÉS UTÁN — ITTHON (Tettamanti Béla rajza) Maga Nemzet SPORT --- --------------------------------------------------------------------------. ..... ----------- . . . .■-----------------------------------------------------------------------|-T- — Kupasikerek a szetrliteniszben A BVSC férfi asztalitenisz-csapatának pénteki BEK-győzelme után szombaton ismét többmérkőzést játszottak a különböző kupákban. A női BEK-elődöntőjében a kupavédő Statisztika 5:1-re nyert a Mladost Zagreb, a másik ágon a Tolnai VI. 513-ra a TJ Vitkoviec ellen, s így — mint tavaly — ezúttal is két magyar csapat vívja a döntőt. A nők FTTU Kupájában a BSE az Industrogradina Zagreb 5:1-es legyőzésével kerül a döntőbe, a Bp. Spartacus viszont, ugyancsak a döntőbe jutásért, óriási harcban 5:4-es vereséget szenvedett idegenben az ATSV Saarbrücken együttesétől. A férfi ETTU Kupában: Ceglédi VSE—Stockerau (osztrák) 1:5. Karddöntő tőrpengével Felmondólevél a fegyvermesternek? A vívás azok közé a sportágak közé tartozik, amelyekben döntő a felszerelés minősége. A közelmúlt balesetei (közülük a legemlékezetesebb a szovjet Szmirnové a római világbajnokságon) valamennyi vívót óva int arra, hogy tökéletes felszereléssel lépjen pástra. A követelmény egyértelmű, nincs is szakember széles e világon, aki az ellenkezőjére esküdnék. Igen ám, de mi a teendő akkor, ha egyszerűen hiánycikk a penge, a sisak, a lámé vagy éppen a pást? A hétköznapok embere a józan ész alapján kínál megoldást: ha hiányzik a felszerelés, sürgősen pótolni kell a hiányokat, mielőtt még tragédia történne. A Szakemberek véleménye megegyezik a kívülállóéval, így aztán már esztendőkkel ezelőtt léptek az ügyben. Az idő telt-múlt, a hiány mégis egyre nyomasztóbb. Kulcsár Győző szövetségi kapitány például egyenesen tragikusnak minősíti a helyzetet. A válogatott kerettel nincs gond, a kiválasztott negyven vívónak, az import jóvoltából, jut elegendő penge, sisak és ami kell. Igen ám, de az országban körülbelül ötezren vívnak, így több, mint négyezer sportolónak, a legkisebbektől a felnőttekig, mindennapi gondja, hogy honnan tegyen szert például pengére.— A szövetség nem intézkedik? — Mást se tesz már vagy két-három esztendeje. Próbálkoztunk és próbálkozunk ezerféle megoldással, de hiába az igyekezetünk. A szövetség nem jogi személy, ígyhivatalosan nem járhat, el,. főként nem dönthet, s nem rendelhet. — Felelevenítene néhányat az „ezerféle” próbálkozásból? — Szíves örömest. A bércést téesz, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek támogatásával, vállalta volna a pengegyártást, pedig nem igazán érdekelt a vívásban. Az induláshoz, hatmillió forint kellett volna, hárommilliót vállaltak a salgótarjániak, mert láttak üzletet a dologban. Az összeg másikfelét a sporthatóságtól várták. Hiába. Egy másik vállalkozó a Kecskeméti Kéziszer Számgyár reszelő gyáregysége lett volna. Ők azt is ígérték, hogy saját költségükön elhozzák a gépeket a Szentgotthárdi Kaszagyárból, ahol korábban gyártottak pengéket. Ajánlatuk nem talált meghallgatásra. Lassan-lassan már üzleti vállalkozásra emlékeztetett a szövetség, annyiféle céggel tárgyaltunk. Volt egy kedvező ajánlatunk a világhírű nyugatnémet All Stars cégtől. Arról volt szó, hogy a technológiát áttelepítik Magyarországra, ha akad cég, amelyik bérmunkában rááll a pengegyártásra. Az alapanyag itthon is fellelhető, enyhén ötvözött közönséges szénacélról van szó. Az All Stars pengékkel fizetett volna. Azért a feltételes mód, mert mi márkét esztendeje megírtuk a levelünket az ügyben, de eddig még nem kaptunk választ. Hiába, a hivatal malmai lassan őrölnek. — Ahogy hallgatom, az az érzésem, hogy a vivósportnak tulajdonképpen már meg kellett volna szűnnie Magyarországon, a pengehiány miatt. Gyakorlatilag igen, kiskapuk azonban mindig akadnak. Feketén lehet kapni minálunk pengét, igaz, ma már ez a forrás is csak lassan csörgedezik, akkora a hiány. A pengét megveszi a versenyző vagy a szülő ezer forintért. Ez hatalmas összeg, hiszen az anyagár pengénként körülbelül harminc forint, a készekért a szentgotthárdiak annak idején hatvan-hetven forintot kértek. Jó, most belekerülne kétszázba, de legalább fefre penge. A fekete üzletek ideigóráig segítettek, segítenek, de ma már az olyan nagy szakosztályok is, mint például a Vasas vagy a Bp. Honvéd, lassan bezárhatják a boltot. (Itt tartottunk a beszélgetésben, amikor Kulcsár Győző a szobába éppen belépő Frölich Péterhez fordult, megkérdezve a Bp. Honvéd szakosztályvezetőjét, hogy hány pengéje van a raktáron. Frőlich: „Harminceggyel tartozunk az OSC- nek. Lassan felmondok a fegyvermesternek,annyira nincs dolga.” — A napokban az V. Dózsa vívóinál jártam. Mint a messiást, úgy várták a hétvégi viadalra érkező szovjet versenyzőket, ők ugyanis ígértek nekik pengét. — Aztán nem hoztak, így most az újpestieknek is, mint az előbb hallottam, összesen nyolc pengéjük van a raktáron. — Csak a penge hiánycikk? — Nem. Csak éppen penge híján lehetetlen vívni. Volt olyan első osztályú kardverseny a közelmúltban, amelyen az egyik döntősnek eltört az utolsó pengéje, s egy tőrpengét kellett a helyére szerelni. A méretek ugyan eltérőek a kétféle pengénél, de legalább be lehetett fejezni a versenyt. Hogy a kérdésre válaszoljak, sisakból, vívóruhából sincs elég, s a pástok is elhasználtak. A pástok felhasználtságán nincs mit csodálkozni. A Sportcsarnokban másfél éve állnak a mostani pástok, naponta hat-hét órát edzenek rajtuk a vívók és az öttusázók. Aztán minden hétvégén jönnek a versenyek. Nem véletlen, hogy a Caola Kupán panaszkodtak a lányok,hogy rengeteget csúszkáltak. — Lát valamiféle kiutat? — A jelenlegi helyzetben nem nagyon. Már túl vagyunk azon, hogy a „Majd csak megoldjuk valahogy .. ."-típusú ígéretek megnyugtassanak. Csak azt tudom, hogy így lehetetlen az egytől még az egy egész egy tizedig is eljutni. Ha Budapesten ilyen siralmas a helyzet, képzelheti, mi lehet vidéken. A felszerelések ügye az OTSH-ban Jancsó Tiborhoz, a terv- és beruházási osztály vezetőjéhez tartozik: — Törjük a fejünket a megoldáson, keressük a gyártót itthon és a szocialista országokban egyaránt. — A szövetségi kapitány Salgótarjánt és Kecskemétet említette. — A kecskemétiek azóta már visszaléptek, a salgótarjániak pedig beruházási összeget kértek, ezt nem teljesíthettük. Most a lengyelekkel tárgyalunk, a megbeszélések megszakadtak, már legalább tíz telexünkre nem válaszoltak. Úgy hallottuk, hogy Csehszlovákiában ráálltak a pengegyártásra, ha minden igaz, a jövő évben már nekünk is jut egy szállítmány. Addig megemeltük a tőkés importkeretet — persze ez csak egy bizonyos határig lehetséges —, ez is segít valamit. — Végül is, van remény a megoldásra? — Természetesen van, különben nem ütnénk a vasat... Remény van, a vasat ütik, csak éppen a felszerelés hiánycikk a legsikeresebb olimpiai Sportágunkban. Malonyai Péter SPORTNAPLÓ Szabó Karolina negyedik lett Oszakában a nemzetközi női maratoni futó viadalon az ír May, a holland Beurskens és az olasz Marchisio mögött. ökölvívó CSB: Vasas—Tatabányai Bányász 14:14. Fáy. u. Bp. Honvéd—Kecskemét 15:13. Sportcsarnok: Nébald György második lett a szovjet fővárosban rendezett Moszkva Kupa kard versenyen, miután a döntőben 10:4-es vereséget szenvedett a szovjet Pogoszovtól.- ' Ragyogó mérkőzésen, egyetlen kosárral dőlt el a Bp. Honvéd— MAFC kosárlabda örökrangadó a Honvéd javára: 53:36-os félidő után 91:89-re nyert. Nagy NDK-fölény Oberhofban, a szánkó világbajnoságon. A női egyesben Steffi Martin, a férfiaknál Michal Walter, férfi kétülésesben a Hoffmann, Pietzsch pár nyert aranyérmet. Cerviniában, a bob VB-n a négyesek között az NDK A-, illetve B-csapata végzett az első és második helyén. A Helvétia Kupa tollaslabda-csapat EB-n Varsóban, a 9—12. helyért játszó magyar együttes 4:3-ra kikapott Svájctól. Az északi sí világbajnokságon, Seefeldben, a befejező 50 km-es maratoni távot a svéd Svan nyerte. Szombaton a nők 20 km-es távján a norvég Nykkelmo, a 70 m-es középsáncon az NDK-beli Weissflog szerzett aranyérmet. Az éremtáblázat élén Norvégia áll K—5 arany-, ezüst- és bronzéremmel, 2. Finnország 2—5—4, 3. Svédország 2—1—1. A legeredményesebb versenyző két arany- 1—1 ezüst és bronzéreménél , a norvég Anette Boe lett. A férfi gyorskorcsolyázó EB-n, Eskilstoneban a holland Vergeer szombati két győzelme után vasárnap 1500 m-en is győzött, s megszerezte sz összetett aranyérmét a holland Scharij és a szovjet Bozsijev előtt. Hollandiában, a nagyszabású sakktornán Portisch legyőzte a svájci Korcsnojt, majd döntetlenül végzett a szovjet Beljavszkijjal, s az 5.5 pontos Timman mögött 4.5 ponttal a második helyen áll. Bombameglepetés született az Egyesült Államok nyílt teniszbajnokságának elődöntőjében: a 20 éves csehszlovák Mecir kiverte az amerikai Connorst. A totó 4. heti szelvénye, az első öt mérkőzés törölve, utána x, x, x, 2, 2, 1, x, 2, x, 1, x. 9 m.Ez nem hiánycikk a pemü Által gyártott PADLÓFŰTÖCSŐ. megvásárolható a M F.TALLOGLOBUS FÉM ÉS MŰANYAG SZAKÜZLETÉBEN. Budapest XIII. Pozsonyi út 25. Telefon: 127-688, 123-071. Valamint vidéken a közös üzemeltetésű szakboltokban és az alábbi telepeken: Győr, Richter János utca 11. Telefon: 16-644. Solymár, Tersztyánszky út 89. Telefon: 26-39356 Szekszárd, Palánki út 6. Telefon: 16-538. Támaszentmiklós, Metalloglobus-telep, Heves megye. Telefon: 02. ifjf Budapest XJH.ifr Dózsa György (A 57. O 401-321