Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

______ Mr V­onzót Rakéták ellen parittyával?... Bárd András, az OBT elnökhelyettese az ifjúságról, a békéről Alig akadt olyan felszólaló az októberben tartott X. orszá­gos békekonferencián, aki ne tett volna említést az ifjúság és a békemozgalom kapcsola­táról. Az elhangzott kritikai észrevételek, hasznos javasla­tok egyaránt jó támpontot ad­nak az Országos Béketanács ifjúsági bizottságának az el­következendő program kidol­gozásához. A bizottság veze­tőjével, Bárd Andrással, az OBT elnökhelyettesével e té­makört jártuk körül. — Kezdjük talán ,a beszél­getést azzal, ön hogyan lett békeharcos? — A látszat ellenére nem ez a hivatásom. Az ELTE-n vagyok aspiráns. A tudomá­nyok matematizációjána­k le­hetőségével, az egzaktság problémájával foglalkozom. Az eredeti szakmám­ mate­matikus, a filozófiát pedig es­ti egyetemen tanultam. Akko­riban a budapesti KISZ-bi­­zottság titkára voltam, és el­sősorban az egyetemistákkal tartottam a kapcsolatot. Volt tehát némi tapasztalatom er­ről, hogy miben kellene vál­toztatni, megújítani a mozgal­mat. Ezért örültem, amikor az OBT vezetői 1983 májusá­ban felkértek, vállaljam el az akkor megalakult ifjúsági bi­zottság vezetését. Tudom, so­kan megmosolyognak érte, de mozgalmi feladatok nélkül üresnek éreztem az életem. — Érdeklődési körébe tar­tozik a háború és béke filozó­fiai megközelítése? — Nem vagyok békekuta­tó, de marxistának vallom magam, és természetesen van kialakult álláspontom, amit úgy lehet röviden összegezni, hogy a háborús helyzet meg­értéséhez mindenkor a társa­dalmi gyökereket kell elemez­ni. Látni kell, hogy az ellenté­tes eszméket, célokat valló két világrendszer léte az összeüt­közés veszélyét hordozza ma­gában. S ezt az esetleges csat­­tanást ma, a fegyverzetek je­lenlegi szintjén már nem lehet sem igazságosnak, sem igaz­ságtalannak nevezni. Mert a termonukleáris háború az utolsó háború lenne a Föl­dön. Utána pedig nem lenne kivel filozofálni arról, ki kit győzött le és miért. Kérdések ,új kétségek — Véleménye szerint kor­­társai, illetve a fiatalabbak mit érzékelnek ezekből az összefüggésekből ? — Sajnos, eléggé sematikus kép alakult ki bennünk a vi­lágról. Ezért nemcsak a törté­nelem­ és az ideológiai okta­tás a felelős, bár fogyatékossá­gai köztudottak, hanem az a tény, hogy számtalan kérdést maga az elmélet sem tisztá­zott még. Egyébként nekünk, akik az ifjúsági békemozga­lommal foglalkozunk, nem az a célunk, hogy a múlton me­ditáljunk, hanem, hogy megfe­lelő keretet, lehetőséget biz­tosítsunk, ahol a fiatalok sza­badon kifejthetik nézeteiket, álláspontjukat és cselekede­tekkel is kifejezhetik békevá­gyukat. Nagy szükség van er­re, mert helyre kell hozni a megkésettségből adódó hibá­kat. Korábban nem volt olyan szervezet, beleértve a béketa­nácsot, amelyik idejében rea­gált volna a fiatalok körében tapasztalható felfokozott ér­deklődésre. Kérdéseikre, két­kedéseikre nem kaptak meg­győző válaszokat. Nem vé­letlen, hogy az átlagosnál ér­zékenyebbek a lehető legjobb szándékkal váltak nyitottá­­ olyan nézetekkel szemben, amelyek jobb esetben pacifis­tának mondhatók. Egyébként azt tapasztalom, hogy a hábo­rú és béke kérdéséről két szél­sőséges vélemény alakult ki. Az egyik, és véleményem sze­rint a veszélyesebb, mert passzivitásra késztet, azt ál­lítja: a háború elkerülhetet­len, tehát nem lehet ellene semmit tenni. A másik véglet pedig az, hogy az atomrakéták árnyékában is nyugodtan él­hetünk, mert nem lesz senki olyan bolond, hogy beindítsa azokat. Nos, akik így gondol­kodnak,­ azok nem értik, hogy a fegyverkezési verseny érté­kesebb célokból von el erő­forrásokat és a nemzetközi légkör ridegebbé válása egyet­len országban sem, de különö­sen az olyan kis nemzeteknél, mint mi vagyunk, nem kedvez a jó belső hangulat megtartá­sához. Vannak aztán olyanok, akik az egyenlő felelősség té­zisét hangoztatják, mondván, a jelenlegi helyzetért nemcsak az amerikaiak a felelősek. Ők viszont azt hagyják figyelmm­en kívül, hogy a szocializmusban sem a gazdaság, sem a társa­dalom, logikája nem igényel olyan mozgatórugókat, mint a fegyverkezés. Sőt. A vezető imperialista körök nem titkolt szándéka, hogy a fegyverke­zési versennyel gazdasági de­­stabilizációt idézzenek elő a szocialista országokban és ez­által megingassák az ott élő emberek hitét. És nincsenek kevesen azok sem, akik azt állítják: minden nukleáris fegyver egyformán végzetes, függetlenül attól, ki helyezte azokat el. Ők azonban nem számolnak a realitással, azzal, hogy parittyával nem lehet a rakétákkal szembenézni. Nos, mindezt azért soroltam fel, hogy érzékeltessem, milyen sokszínű az a kép, ami ifjú­ságunk gondolkodásmódjára, világlátására jellemző. Ezzel számolnunk kell, és fel kell vállalnunk a vitát, nem sza­bad fukarkodnunk a tájékoz­tatással, és mindenkor helyet kell adnunk az első pillanat­ban meghökkentő észrevételek kifejtésének már csak azért­­ is, hogy felmérjük, érvrend­szerünk hol hibádzik. A politika részesei — Nyugat-Európában a fia­talok gyakran a hivatalos po­litikai intézményekkel szem­beni bizalmatlanságukat feje­zik ki azzal, hogy a különböző békemozgalmakhoz csatlakoz­nak és így a hagyományos po­litikától eltérő módon keres­nek választ konkrét kérdések­re. Tapasztalható-e­ nálunk hasonló jelenség? — Bizonyos értelemben igen. Ugyanis Magyarországon sem működik még tökéletesen a demokrácia intézményrend­szere,­­ így­ a békemozgalom iránti érdeklődés, lehet, nem tudatosan, de azt érzékelteti, hogy a hivatalos csatornákon keresztül sokan nem találják meg az adekvát cselekvési le­hetőségeket és úgy érzik, így és most tudnak a politika ré­szévé válni. Ez a tény rendkí­vül nagy felelősséget ró mind­azokra, akik a békemozgalom­mal foglalkoznak. Szinte na­ponta alakulnak az ország kü­lönböző pontjain csoportok, közösségek, békeklubok, mű­velődési házakban, iskolákban, üzemekben, népfront- és KISZ-bizottságok keretében teljes egészében helyi kezde­ményezésre. S nekünk nagyon kell vigyáznunk, hogy ezt az ébredést ne szorítsuk forma­litások közé. Azzal ártanánk a legtöbbet, ha most a piramis elv alapján hivatalos szerve­zetet építenénk fel. Nem, ne­­künk az a feladatunk, hogy önállóságukat erősítsük és módszertani any­agokkal, elő­adókkal az egyéni kezdemé­nyezések felkarolásával, segít­sük fennmaradásukat. Rejtett értékek — Az elmúlt esztendőben bőségesen volt alkalom arra, hogy ezek a közösségek a köz­pontilag szervezett akciókhoz csatlakozva elfogadtassák lét­­jogosultságukat. De mi lesz, ha a lelkesedés értelmes fel­adatok híján alábbhagy? — Mi bízunk abban, hogy a helyi népfrontbizottságok fel­ismerik az ezekben rejlő ér­téket és inkább csak indirekt módon támogatni fogják mű­ködésüket. Mert az már érzé­kelhetővé vált, hogy ez a for­ma a fiatalok egy újabb cso­portjának politikai aktivizáló­dására ad lehetőséget. Lehet, eleinte „jó bulinak” fogják fel a résztvevők a békehajót, a békestafétát, a békefesztivált és csak később tudatosodik bennük: szóltak, tettek vala­miért, ha csak trikót, jelvényt árultak, amivel milliók érte­nek egyet másutt a világon. Egyáltalán, az a tény, hogy idegenek előtt megszólalnak, vitatkoznak, agitálnak, hogy a béke gondolatán keresztül kapcsolatot teremtenek má­sokkal, önmagában sem lebe­csülendő eredmény. Sikeres­nek mondhatjuk irodalmi és dalpályázatunkat és az au­gusztusban Budapesten meg­tartott nemzetközi ifjúsági béketábort, ahol a meghívot­tak az európai szocialista or­szágok és kilenc nyugat-euró­pai ország ifjúságát képvisel­ték. Az akkor elkezdődött párbeszédet szeretnénk az idén folytatni, sőt, kiszélesí­teni. Nem mondtunk le arról sem, hogy bővítsük nemzetkö­zi kapcsolatainkat, kétoldalú találkozókat szervezzünk, de­legációkat küldjünk és fogad­junk. Meggyőződésem, hogy a X. országos békekonferencián elindított fiatalítási folyamat a magyar békemozgalom hite­lét erősíti majd, ha a nemzet­közi színtéren is új arcokkal, és nem csupán tisztségvise­lőkkel, hanem ifjú aktivisták­kal képviselteti magát. — Nem gondolja, hogy ezzel a kijelentéssel nemzedéki el­lentétet szíthat? Hiszen a bé­kevágy nemcsak a tizen- és huszonévesek tulajdonsága.­­ Ez látszólag így van, csak­hogy látni kell: majd minde­nütt a világon a fiatalok viszik a zászlót, ők alkotják annak a nemzetközi közvéleménynek a tömegbázisát, amelyik egyszer már meg tudta akadályozni a neutronbomba rendszerbe ál­lítását. Sajnos, ugyanezt nem mondhatjuk el az­ eurorakéták telepítésével kapcsolatban, de ez a tény nem szabad, hogy "Farkit is megtorpanásra kész­tessen. Éppen ezért szeretnénk tudatosítani a fiatalokban,­­ hogy részvételükre, jelenlé­tükre a jövőben még inkább számítunk. Persze nem az idő­sebb nemzedék ellen, vagy nélkül, hanem velük szoros együttműködésben, gazdag ta­pasztalatokra építve. Mert meggyőződésünk: a közös cé­lért fellépő egyes emberek cse­lekedeteinek összessége nem maradhat hatástalan a nem­zetközi közmegegyezésre. László Ágnes Béketorony (Hincz Gyula rajza) A Magyar­­Neillító megkérdezte: Mi lett a kommunális kötvények sorsa? Néhány éve számos újság­cikk és Rádióműsor foglalkozott az Országos Takarékpénztár által tíz településen kísérleti jelleggel kibocsátott és forgal­mazott kommunális kötvények­ről. Azóta viszont csend öve­zi a kommunális követelmé­nyek további sorsát. Csak nem a kötvény kudarca húzódik meg a hallgatás mögött? — kér­deztem Horváth Andrást, az OTP osztályigazgató helyette­sét. — Korántsem — feleli hatá­rozottan. — Bár az 1980-ban kibocsátott és forgalmazott 62,8 millió forint értékű köt­vényből mindössze 34,3 millió forint értékű (54,6 százalék) kötvényt vásárolt a tíz tele­pülés lakossága, mégsem ne­vezhetjük kudarcnak. Már csak azért sem, mert ez az ösz­­szeg is a kísérletben részt vevő tíz település gazdagodását eredményezte, a hiányzó pénzt tudomásunk szerint a megyei tanácsok adták hitelbe —, másrészt pedig azért sem, mert számos tanulsággal szolgált, hiszen szélsőséges példákkal találkoztunk. A Somogy me­gyei Lábod községben például a tervezett 500 ezer helyett 600 ezer forint értékű köt­vényt jegyzett a lakosság, ugyanakkor a Vas megyei Ná- I­dasd polgárai a tervezett 7 millió forint helyett — kétsze­ri meghosszabbítás után is — csupán 3,1 millió forint értékű kötvénnyel támogatták az is­kolaépítést. — Melyek az elmaradás okai? — Ennek alapvető oka az, hogy amíg az állampolgárok a kommunális kötvény jegyzésé­vel hosszú távra, hat százalék kárpát ellenében helyezték el a pénzüket, addig például a takaréklevél váltása ugyan­annyi idő alatt 9 százalék ka­matot jelentett. A kommuná­lis kötvénybe fektetett pénz kevéssé volt mozgatható, vagy­is a feltételei voltak kedve­zőtlenebbek a takarékoskodás más formáinál, módjainál. Bi­zonyítja ezt az azóta Szolno­kon gimnázium építésére 3 millió forint értékű kötvény, amely iránt csak a kamatláb 7-ról 11 százalékra történő felemelése után mutat érdek­lődést a lakosság. Hasonlóan jártak néhány településen a gázkötvény kibocsátásával is. Ugyanakkor az elmaradás okai között kell említeni azt is, hogy a tanácsok sem mindig reális célokat tűztek maguk elé. Ez jellemzi az azóta a ta­nácsok által kibocsátott és ál­talunk forgalmazott gázkötvé­nyeket is, amelyek — ha nem is klasszikus értelemben vett kommunális kötvények — szin­tén az adott település fejlődé­sét szolgálják. Amíg például Sárváron mind a 6 millió, fo­rint értékű kötvény gazdára talált, addig Keszthelyen illet­ve Tapolcán a jelek szerint irreálisan magas bevételt re­mélt a tanács a gázkötvény­ből. Igazolja ez azt is, hogy Tapolcán a tervezett 32 mil­lió forint értékű kötvénynek mindössze tíz százalékát sike­rült értékesíteni, Keszthelyen pedig 20 millió forint helyett 3 millió forint értékű kötvény megvásárlásával járult hozzá a lakosság a településpoltikai cél mielőbbi megvalósításá­hoz. — Mit tart hát a kötvény­­kibocsátás legfőbb tanulságá­nak? ■— Tapasztalataink szerint a kötvénykibocsátás és forgal­mazás csak ott hozhatja meg a kívánt célt, ahol a tanács a lakosság igényeinek és anya­gi erejének messzemenő figye­lembevételével határozza meg azokat a célokat, amelyeket kötvénykibocsátással előbb szeretne megvalósítani. — A jövőben várhatók-e újabb kötvénykibocsátások? — A klasszikus értelemben vett­­kommunális kötvény ki­bocsátására már nem kerül sor, a helyi tanácsok viszont több helybéli beruházást sze­retnének kötvények eladásá­val megoldani, jelenleg például a XI. kerületben uszodát akar­nak építeni. (cs. n. t.) Szombat, 1935. január 5. Tolabol a tél Teljes erővel tombol a tél földünk északi félgömbjén. Japánban, Honsu szigetének északi és középső területein a sűrű hóesés és a kemény fa­gyok miatt fennakadások van­nak a közlekedésben. A köz­úti balesetek során több tucat ember vesztette életét, vagy szenvedett sérüléseket. Svédország balti partvidé­kén több mint száz autó re­kedt a hótorlaszok között. Kemény tél tombol az NDK- ban is. Péntekre virradó éjjel helyenként mínusz 18 fokot mértek. Az országot egybefüg­gő hótakaró borítja. Franciaországban az utakat még a déli területeken is tíz­centiméteres hótakaró borít­ja, Bretagne-ban jégeső esett. Ausztriában a hegyi utak nagy része járhatatlan, sok a közúti baleset. Hasonló a helyzet Olaszor­szágban. Egy fiatal párt meg­fagyva találtak egy lakókocsi­ban. Milánóban befagytak a szökőkutak is. Catanzaróban helikopterek látják el az el­zárt falvak lakosait. Algériában már több napja ömlik az eső és a hó. Az északkeleti területek nagy ré­szén földcsuszamlások, áradá­sok, akadályozzák az energia­­ellátást. Hazánk időjárását továbbra is az északról áramló sarkvi­déki levegő határozza meg, te­hát lényeges időjárás-válto­zásra nem lehet számítani. Napközben jóval fagypont alatti hőmérsékletet mérnek, éjszaka attól függően, hogy hol borult, hol derült az égbolt, — 10, —15 fok lesz a következő napokban, de egyes szélvédett helyeken —20 fok körüli hő­mérsékletre is lehet számíta­ni. Az országban 5—15 cm-es a hó, elsősorban Nyugat- és Dél- Dunántúlon 16—19 cm a hóréteg vastagsága. Csehszlo­vákiában, főleg a Magas Tát­rában lehet síelni, szánkázni, a Csorba-tónál és Ótátrafüre­­den 30—40 cm a hó vastagsá­ga. Donavalyban 26, Chopok környékén viszont még keve­sebb hó hullott, és a sípályák részlegesen használhatók. Ro­mániában a brassói havasok­ban 50 cm körüli, Bulgáriában Borovec és Vitosa vidékén 40— 45 cm-es, Jugoszláviában a Júliai alpokban 150 cm-es a hóréteg. Ez utóbbi helyen kü­lönösen jók a téli sportlehető­ségek. A fagy nehezíti a bányászok munkáját A tartós hideg számos Ko­márom megyei üzemben meg­nehezíti a folyamatos terme­lést, kettős erőfeszítést köve­tel a munkásoktól. Az Almás­füzitői Timfölgyárban különö­sen a vagonkirakókat teszi próbára a mínusz 10 fokos hő­mérséklet. A vasúti kocsikban annyira csonttá fagy a bá­nyákból érkező bauxit, hogy csak melegítéssel, csákányo­zással, esetenként pedig csak légkalapáccsal lehet fellazíta­ni. Kettőzött erővel dolgoznak a tatabányai szénbányáknál, hogy elegendő tüzelőanyagot küldhessenek megrendelőik­nek. Jelentős többletmunkával jár a szén elszállítása és a küszíni széntároló bunkerek­nek a befagyástól való védel­me. A nagyegyházi bánya­üzemben a több emelet ma­gasságú tárolóbunker egyhar­­madát óriási fűtőberendezé­sekkel felmelegítik. A 74 kilo­méter hosszúságú üzemi utakat rendszeresen tisztítják és sóz­zák, de esetenként csak a tar­talék gépkocsik igénybevételé­vel tudják zavartalanná tenni a szénszállítást. A tatabányai vasútállomás dolgozói — bár gyakran le­fagynak a váltók és a rendező­pályaudvar más berendezései — elegendő üres vagont biz­tosítanak a bányászoknak, s így most is a megszokott mennyiségű szén és brikett hagyja el a várost. A vasút­állomáson különösen nagy erő­feszítéssel jár az árukkal ér­kező vasúti kocsik kirakása. A nagy hideg miatt lelassult a munka a Tatabányai Szénbá­nyák két nagyberuházásánál, a mánfai bányánál és szén­mosómű építésénél, átmeneti­leg mindkét helyen szünetel­tetik a betonozást és a kül­színi szerelést. Beállt a Balaton A tartós hideg hatására folytatódott a jegesedés a Ba­latonon és pénteken reggelre már összefüggő jégpáncél bo­rította a tavat. Vastagsága át­lagosan hét­­ centiméter. Ez még korcsolyázásra, fakutyá­­zásra nem alkalmas, egyelőre óva intenek mindenkit a jég­sportoktól. A meteorológusok­­ szerint két-három napon belüli várhatóan tíz-tizenkét centi­métert is­ elérheti a­­jég­­vas­tagsága, ami már alkalmas sportolásra. A halgazdaság jégvágó bri­gádjai készenlétben állnak, s amennyiben kellően meghízik a jég, hozzálátnak az előkészí­tett öt jégverem feltöltéséhez. Több mint kétezer tonnát sze­retnének a nyárra tárolni. Zavartalan a tömegközlekedés a fővárosban A fővárosban is jóval fagy­pont alá süllyedt a hőmérők higanyszála. Csütörtökön a napi középhőmérséklet értéke mínusz 4 fok volt Budapesten, pénteken pedig további lehű­lést jegyeztek: a hajnali órák­ban a főváros egyes pontjain mínusz 10 fok alá süllyedt a hőmérséklet. A meteorológiai előrejelzések szerint tartósnak ígérkező lehűlés egyelőre nem okozott fennakadást a főváros tömegközlekedésében: a me­netrendnek megfelelően, késés nélkül közlekednek a BKV járművei; az utak többsége száraz, a forgalom zavartalan. Néhány kisebb forgalmú mel­lékút még jeges, ezért a Fő­városi Közterület Fenntartó Vállalat szórógépei folyama­tosan homokot és sót terítenek szét a csúszásveszély meg­szüntetése érdekében. Felsővezeték-szakadás A MÁVINFORM ügyeleti tájékoztatása szerint pénteken a déli órákban a Budapest Kelenföld—Puszt­aszabolcs út­vonalon két helyen is lesza­kadt a vasúti villamos felső­­vezeték, így a Százhalombatta és a Dunai finomító állomások között csak egy vágányon, to­vábbá a Budapest Kelenföld és Budafok-Háros állomások között szintén csak egy vágá­nyon volt zavartalan a közle­kedés, míg a párhuzamos vá­gányokon — ahol a műszaki hibák keletkeztek — dízelmoz­donyokkal helyettesítették a villamos-szerelvényt. A hely­reállítási munkák a kora esti órákban is folytatódtak, s ez idő alatt átlagosan félórás ké­séssel járnak a vonatok.

Next