Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-10 / 7. szám
Csütörtök, 1985. január 10. A könyvszakma gondjairól , a szerkesztő szemszögéből SOK-E A KÖNYV? Azt hiszem és úgy tapasztalom, hogy általában sok. Azt is tapasztalom, hogy esetenként anynyi, amennyi éppen kell, de azt is, hogy esetenként kevés. Ha arra gondolok, hogy például egyedül a Művelt Nép boltjai mintegy 80 millió forint forgalomnövekedéssel számolhatnak 1984 végén, s az évi forgalmuk 5 százaléka, ehhez képest az egész könyvkereskedelem 3 milliárdos készlete valóban csak azért sok, mert a gazdasági szabályzók szerint soknak minősül. Ha arra gondolok, amit a könyv üzletekben járva tapasztalok, és nem a gazdasági szabályozókhoz, hanem a vásárlási szándékokhoz viszonyítok, azt kell mondanom, hogy nézőponttól függetlenül sok. Nem hiszem, hogy szakmai gondjainknak ártana a nyilvánosság, sőt azt hiszem, a még nagyobb nyilvánosság talán jobban segíthet kilábalni a nehéz helyzetből, már csak azért is, mert azt a sokat emlegetett egyre csökkenő értékű dotációt mindenki segít „öszszeadni”, aki fizetésből él. Meg is kérdezik egyre többször: mire megy az a pénz, amit nem kapunk meg? Csak a könyvkiadó és a fogyasztó oldaláról ismerem alaposabban a könyvszakma gondjait. Ami a fogyasztó gondjait illeti: egész családomban mind relatív, mind abszolút értelemben csökken a könyvvásárlásra fordítható összeg, mert nemcsak a könyv drágul, hanem minden más is. Jelenleg sajnos az olvasásra fordítható idő is csökken, és ez nekem, a fogyasztónak egy kicsit megkönnyíti a vásárlás csökkenésének elviselését. Kiadói gondjaimat azonban növeli. MOST, 1985 elején például már tudom azt, hogy 1986-ban Minerva cégjelzéssel 14—15 könyv fog megjelenni. Ez 18—20 címmel kevesebb, mint amit két évvel ezelőtt képzeltem el 1986-os megjelenésre. Akkor egyébként 30 címet tartalmazott az az évben megjelent könyvek listája. De ezt nem panaszolom, sőt azt mondom, hogy a régebbi elképzelés megvalósítását erőszakolni nem volna reális. Csak az a baj, hogy azt is tudnom kell már most, mi lesz az a 15 könyv 1986-ban, mi lesz az első mondjuk 1986 januárban, a tizedik szeptemberben és a tizenötödik december elején. Meg azt is tudom, hogy ha most valaki egy mégoly nagyszerű javaslattal vagy kézirattal jelentkezik is, két lehetőségem van: vagy azt mondom, hogy besorolom 1987-re, várjon a szerző türelemmel, vagy azt, hogy cserélek. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a csere tisztességes eljárás egy másik szerzővel szemben; az sem biztos, hogy a kiadónak és így az államháztartásnak előnyösebb; ráadásul a várakozásra kényszerített szerző munkájának kifizetésére jogszabály kötelez. Van persze — elvileg — még egy lehetőség, bár kockázatos: megjelentetni a tizenhatodik könyvet is, és bizományi értékesítésre adni át a könyvkereskedelemnek. Ehhez mindössze az kell, hogy a kiadónak legyen elég pénze, amit befektethet ennek a tizenhatodiknak a megjelentetésébe s fekteti benne a pénzt mindaddig, amíg meg nem térül. Előfordul, hogy van erre pénz, gyakoribb, hogy nincs. De — mondjuk — meg vagyok győződve arról, hogy a szóban forgó művet még így is érdemes megjelentetni, a könyvnek sikere lesz: vegyünk fel rá bankhitelt. S mert a bank is elhiszi, hogy megtérül a pénz, adna is hitelt. Kérdés, megéri-e? Vagyis kérdés, hogy a fizetendő kamat nem viszi-e el a várható nyereséget. Erre nem is olyan könnyű válaszolni, mert mire a nyomdaszámlát kifizetjük, egy-két nyomdai áremelés is közbejön. De a kiadó úgy dönt, hogy még így is megéri, mert ha nem is, de a kultúra ügye nyerni fog. Akkor már csak arra kell vigyázni, hogy az a bizonyos tizenhatodik ne az év végén jelenjék meg (amikor ugyan többen vesznek könyvet, de azért napok alatt nagyon kevés könyv fogy el), hanem az év elején, mert akkoraz év végére talán megtérül a pénz, a hitelt vissza lehet fizetni és semmi nem terheli az az évi készletet. TERMÉSZETESNEK tartom egyébként, hogy a szerkesztőnek ilyesmire is gondolnia kell, mert olyan érték előállításán dolgozik, amit nem ingyen akar továbbadni. De a többi tizenöt könyv sorsa sem biztos. Mert ha a kereskedelem nem kér belőlük annyit, hogy legalább a költségek megtérüljenek, már mérlegelni kell: kiadjuk? vagy mégse? És ha a kereskedelemnek esetleg nincs igaza? Marad az előbb említett lehetőség, a bizományi értékesítés. És nem is hibáztatom a kereskedelmet. Miért ne legyen joga azt hinni, hogy az adott könyvből nem kell több, mint amennyit venni akar? Csak az a baj, hogy a kiadó ilyenkor nem hirdethet versenytárgyalást (még mintadarabot sem mutathat be), mert sem Budapesten, sem vidéken nincsenek meg a tényleges kereskedelmi verseny feltételei. A Könyvértékesítő Vállalat tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy legyenek, és bízni lehet aban, hogy erőfeszítéseit siker koronázza. Mert sem a kiadói, sem a kereskedelmi monopólium nem jó. (Emlékszem, gyerekkoromban két könyvügynök is járt hozzánk. Sokszor ugyanazokat a könyveket is ajánlgatta mindkettő, magyar, és külföldi klasszikusokat, élő külföldi írókat — ma már tudom, hogy más-más kiadóknál jelentek meg—, és apám az előnyösebb ajánlat szerint vásárolt. Ma a kiadók közti ilyen verseny is elképzelhetetlen.) AKÁRHÁNY kereskedelmi vállalat van azonban, az emberek könyvre fordítható pénze akkor is annyi, amennyi. Legfeljebb csak valami slágercikkért csoportosít át az ember költségvetési tételeket — szólhat a pesszimista ellenvetés. A tapasztalat azonban az, hogy ilyen átcsoportosítás azért előfordul, már csak azért is, mert például az egyes családtagok a szó szoros értelmében „kisírják” azt — sokszor értéktelen dolgokra is, közkeletűbb szóval: bóvlira. A kereskedelem képviselői nemigen beszélnek róla, a kiadók annál többet, hogy az utóbbi két évben megszaporodtak a nem hivatásos kiadóknál megjelent művek, az elmúlt évben pedig a hivatásos kiadók cégjelzése alatti „szerzői” kiadások. Nem illik elkezdeni sorolni, hogy ezek közül miket tartok fölöslegesnek (a saját kiadómnál megjelenteket is beleértve), ez kritikai cikk dolga. Tudomásom szerint nyomdák is szeretnének könyveket kiadni, kiadók is szeretnének nyomdákat, a kereskedelem már ad is ki könyveket. Vagyis egyre több lesz a könyv, tovább osztódik a piac, de pénz és versenylehetőségek hiányoznak ahhoz, hogy az újrafelosztás igazán eredményes legyen, kielégítse is, formálja is a közízlést a kívánt, műveltségeszmény szerint. Úgy gondolom, nemcsak a gazdaságra, a kultúrára is érvényes az a gondolat, amit Széchenyi a Hitelben fejteget: „A pénznek, földnek a minden egyébnek csak úgy van lehető legnagyobb haszna, ha egyiket s’ másikat minden pillanatban arra fordíthatom, a’ mire tetszik.” D. Major Klára, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Minerva szerkesztőségének vezetője MitóvaiNemzet A MAGYAR NEMZET VITAFÓRUMA SPORT Magyar Nemzet Kupa Két mérkőzésből négy pont Nem tudom hány fedett jégpálya, hány csapat van Jugoszláviában és Dániában, arról sincs fogalmam, hogy az említett országokban mennyi pénz jut a jégkorongra, s hogyan menedzselik a sportágat, az azonban már bizonyos, hogy a magyar válogatott mindkét ország legjobbjait legyőzte a Magyar Nemzet Kupán. Nem kis dolog ez, mert abban a „tudatlanságom” ellenére bizonyos vagyok, hogy Jugoszláviában és Dániában jobbak a feltételek a „huszonegyedik század sportjához”, mint minálunk. Két mérkőzésből, négy pont, így állnak a magyar jégkorongozók a Magyar Nemzet Kupa második napja után. Folytatták tehát kitűnő sorozatukat. A kupa négyesztendős története során eleddig tizenegy meccset játszott a Boróczi Gábor vezette együttes, s mindannyiszor nyert. A tizenegyedik sikernek szerdán a dánok voltak a szenvedő alanyai. Szép lassan gyülekezett a közönség a Budapest Sportcsarnokban, s mire véget ért az első játékrész ismét összejöttek vagy háromezren. Akik késtek, bánhatták, hiszen a magyar hokisok a jugoszlávok elleni második harmadukkal kezdtek, azaz: látványos akciókkal és sok- sok helyzettel. Közülük csak egyből lett gól (7. perc: Kiss T. 1—0), aztán a dánok jobb aránnyal nyerték a helyzetkihasználási versenyt. Larsen és Jacobson jóvoltából vezetést szereztek (1—2). Az elkeseredésre mindig hajlamos szurkolók már-már fütyülni kezdtek, amikor előbb Gogolák, majd Ancsin gondoskodott róla, hogy legyen előnyünk a szünetre (3—2). A második harmad első tíz perce felejthető színvonalú játékkal telt el, csak Koljalcsik emelkedett ki a szürkeségből, magabiztos védéseivel. A harmad második felében ismét a látványosság következett, akciót akció után vezetett a magyar válogatott. A támadások eredménnyel jártak, a 31. percben Miletics lőtt gólt (4—2), majd Terjék következett (5—2), tetemes lett tehát a különbség. A dánok válaszul kapust cseréltek, majd Andersen találatával szépítettek (5—3), így kétgólos magyar előnnyel kezdődött a játék utolsó része. Tíz percen át (akárcsak egy harmaddal ezelőtt) ismét önmagát cáfolta a sportig, valamirevaló kombinációk híján telt-múlt az idő. Ezúttal is a játékrész második fele hozta meg a gyorsaságot és ráadásként még egy magyar gólt is (54. perc: Flóra, 6—3), ami azt jelenítette, hogy a csapat biztosan vette a Magyar Nemzet Kupa második akadályát is. A 6—3 (3—2, 2—1, 1—0) különbségű győzelem siker, a többi között azért is, mert 1979 óta tizenkét magyar—dán közül hetet az ellenfél nyert, s két döntetlen mellett csak hármon győzött Magyarország. A sport bizonyítottan jelenidejű valami, így most, a 6-3 után, minden okunk megvan az örömre, az ünneplésre. Legalábbis ma estig, amikor Franciaországgal találkozik a csapat, 17.30 órától. (malongai) Győzelem Benidormban A magyar labdarúgó-válogatott kedden érkezett meg Spanyolországba és szerdán már le is játszotta első előkészületi mérkőzését. Benidormban az ellenfél a holland előosztályú Den Bosch volt, s a magyar csapat Kardosnak, az első félidő 25. percében elért góljával 1—0 arányban győzött. Mezey György az első félidőben a Disztl P. — Sallai, Róth, Garaba, Varga — Kardos, Nagy, Détári — Kiprich, Bodohyi, Pölöskei összeállítású csapatot küldte pályára, a második játékrészben szóhoz jutott még Szendrei, Szántó, Péter, Hannich, Dajka, Zsinka és Plotár is. A mérkőzésen a hollandok, keményen küzdöttek, úgy, mintha a találkozó tétre ment volna. A magyar gárda azonban uralta a játékot, megérdemelten győzött. A válogatott ma újabb edzést tart, délután pedig a hol,land első ligás csapat, a KEK negyeddöntőjében még érdekelt Fortuna Sittarddal játszik előkészületi találkozót. Totótanácsadó a 2. hétre 1. Aston V. (16) — Watford (13) 1 x 2. Teuton (21)—Nottingh. (7) 1 3. Norwich (11)—Southam. (6) 1 x 4. Queen's (14)—Tottenh. (1) x 2 1 5. Sunderland (18)— Liverp. (9) 2 1 6. West H. (12)—Chelsea (8) x 7. Ascoli (15)—Inter. (3) 2 8. Atalanta (9)— Sampdoria (4) x 1 9. Avellino (11)—Verona (1) 2 10. Róma (5)—Torino (2) 2 X1 11. Cagliari (19)—Perugia (5) 2 12. Catania (4)—Pisa (1) x 1 13. Cesena (11)--Monsa (8) 1 Tippjeink a pótmérkőzésekre: 14. (Empoli—Taranto) x 1 15. x 2 16. x. ^ ^^^U-Relax Kaszparov és Polgár a ranglistavezetők Luzerben, a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) székhelyén nyilvánosságra hozták az új világranglistát, amely a következő hat hónapra érvényes, s az Élő-pontokon alapul. A férfiaknál nincs változás a legutóbbi sorrendhez képest, vezet a szovjet Garri Kaszparov (2715 pont), a világbajnok szovjet Anatolij Karpov (2705) és a holland Jan Timman (2650) előtt. A magyar sakkozók közül a legelőkelőbb hely Portisch Lajosnak jutott, 2365 ponttal, a szovjet Beljavszkyijjal holtversenyben az ötödik. (A legutóbbi helyezése negyedik volt.) Előrelépett viszont Ribli Zoltán, aki a korábbi 2600 pontját 15-tel gyarapította, a 14-ről a 9. helyre ugrott. Ismert még Adorján András és Sax Gyula pozíciója is, mindkettőjüknek 2565 pontja van, ez a 24. helyhez elegendő. A nőknél Polgár Zsuzsa 25-tel tövölte Élő-pontszámát, s 2430 ponttal vezeti a rangsort. Polgárt a szovjet Maja Csiburdanidze (2400) és a svéd Natasa Aljohina a legutóbb 25. volt, a január 1-től érvényes ranglistán a 4., pontszáma 155-tel gyarapodott. A szaloniki sakkolimpia legjobb magyar női versenyzője, Verőci Zsuzsa 15 pontot vesztett ugyan, de nyolcadik helyezése megmaradt. Polgárról, Gramlingról és Aljohináról tudni kell, szinte csak férfi versenyeken indulnak, s itt szaporítják pontjaik számát. Az MTK-VM 16 esztendős nemzetközi mestere a lista beérkezése után elmondta: az idén is férfiviadalokon vesz részt, a változás annyi, hogy a tornák nagyobb erősségűek lesznek. Függő a 40. játszma Moszkvában szerdán Karpov és Kaszparov a 40. partit játszotta a sakkvilágbajnoki döntőn. A játszma a 40. lépésben a világossal játszó Kaszparov gyalog előnyével függőben maradt. Karpov továbbra is 5:1 arányban vezet, a függő partit ma folytatják. A lépések: 1. d4 Hf6, 2. c4 e6, 3. Hf3 d5, 4. Hc3 Fe7, 5. Fg5 h6, 6. Fh4 0-0, 7. e3 b6, 8. Fe2 Fb7, 9. Ff6: Ff6, 10. cd5: ed5:, 11. b4 c5, 12. bc5: bc5:, 13. Bb1 Va5, 14. Vd2 cd4:, 15. Hd4: Fd4:, 16. ed4: bc6, 17. Hb5 Vd8, 18. 0 0 a6, 19. Ha3 Be8, 20. Hc2 Be2, 21. Ve2: Fb5, 22. Bb5. ab5, 23. Vb5: Ba2, 24. He3 Ba5, 25. Vb7 Ve8, 26. Hd5: Bb5, 27. Va8 gd7, 28. Hc3 Hb4, 29. d5 Vc7, 30. Hd1, Bb5, 31. He3 Va5, 32. Va5: Ba5, 33. Bd1 Hd7, 34. g4 g6, 35. Kg2 Ba4, 36. h3 Kg7, 37. d6 ba6, 38. f4 Bc6, 39. h4 Kf8, 40. g5 kg5. A függőlépést Kaszparov borítékolta. 0:3 és tíz pont Az O. Dózsa női röplabdacsapata szerdán a Vágóhíd utcai csarnokban KEK-negyeddöntő mérkőzésen fogadta a Dynamo Berlin együttesét. Bár a hét Európa-bajnok csapattaggal felálló vendégek mindenképpen esélyesebbnek számítottak, a mindössze 39 perces játékidő és a három játszmában szerzett összesen 10 Dózsa-pont azonban így is hideg zuhanynak számított. A Dynamo Berlin tehát idegenben bizonyult jobbnak 3:0 (5, 3, 2) arányban. 9 Győzött a BSE a Ronchetti Kupa negyeddöntő csoportmérkőzésen a Sparta Praha ellen , s ez minden jó, amit el lehet mondani e találkozóról. Az eredmény már sok mindent elmond a játékról: 51—48, összesen száz pont sem született, ami arról árulkodik, hogy mind a két csapat pontatlanul dobott, a leglényegesebb játékelemben tehát igen gyengét produkált. Papíron nagyon jó mérkőzés ígérkezett. A vendégcsapat a mieinkkel nagyjából azonos rangú, sőt, válogatott szinten talán még magasabban jegyzett csehszlovák női kosárlabdázás egyik legmarkánsabb képviselője. Soraikban olyan játékosok, mint Peklova, Weiscrova, Valova — akik nem kis részt vállaltak a válogatott sikerekből. Szemben a BSE, s ennek a csapatnak köszönhető, hogy a csehszlovákok csak válogatott szintén mondhatók az utóbbi években egyenrangúnak a mieinkkel. Rövid időn belül BEK-döntő, Ronchetti Kupagyőzelem, s ugyanebben a sorozatban, legutóbb második hely — ez a BSE sikerlistája. S most, látszólag a több mint négy évvel ezelőtti BEK-döntős társaságnál sokkal erősebb csapattal — Németh, Gulyás, Szöllősi került azóta az együtteshez — úgy tetszik, jelentős gondot okoz a Ronchetti Kupa legjobb négy együttese közé jutás. Avellinóban néhány hete vereséget szenvedtek a tanácsiak, ezután az olaszokat a Sparta Prágában 81—49-re, tehát nagyon megverte. Feltehető ezek után, hogy a Sparta Olaszországban is nyer. Ez esetben viszont a BSE-nek itt le kellett és Csehszlovákiában is le kell győznie a továbbjutáshoz a prágaiakat. Mindenesetre a Városmajorban se sok hiányzott ahhoz, hogy a legjobb játékosa, Peklova nélkül pályára lépő Sparta végképp eldöntsön mindent. Ez a kevés pedig az lett volna, hogy a prágaiak feltalálják magukat egy számukra feltehetően váratlan helyzetben. Ők azonban egyszerűen csak meglepődtek azon, hogy a BSE élettelenül, tompán játszik. Nem dobta fel a Spartát, hogy az első félidő derekán különösebb bravúrok nélkül is hat ponttal vezet. Valahogy úgy tetszett, ők eleve a prágai mérkőzést tekintik fontosnak, ezt pedig egyfajta kötelező gyakorlatnak, ami erőfelmérésnek azért jó. A BSE kezdőötöse — Szöllősi, Németh, Gulyás, Deák, Fodor — igen-igen tanácstalanul játszott, csak az örök tartalék Nagy Csilla, valamint Farkas beállása hozott némi élénkséget és pontosságot a játékba. A félidő utolsó percében vezetett először a BSE. A második játékrészben volt egy szakasz, amikor a Sparta edzője lecserélte legjobbját, az irányító Kaluzakovát, ekkor a BSE hétpontos előnyt szerzett Kaluzakova visszajött, csapata egyenlített, de a hajrában a BSE végre szerzett néhány szép pontot — elsősorban Szöllősi révén —, míg a vendégek teljesen gyámoltalanná váltak, ziccereket hibáztak. Végül is 51—43 (28—27)-re nyert a BSE. S ha ezentúl volt valami kedvderítő ezen a mérkőzésen, akkor az prágaiak visszafogottsága. Ha ennél nem tudnak sokkal többet, akkor a BSE — jobb játékkal — a viszszavágón megszerezheti a továbbjutáshoz szükséges győzelmet. (n. n. p.) Ronchetti-kupa BSE-győzelem a Sparta Praha ellen Kikapott az MTK-VM Az MTK-VM női kosárlabdacsapata Ronchetti Kupa mérkőzésen Szófiában 63:42 (33:26) arányban kikapott a bolgár Kremikovci együttese- 3 től A Budapesti Természetbarát Szövetség szombaton és vasárnap ingyenes sífutóoktatást szervez a Hűvösvölgyi Nagyréten. Az érdeklődőket a Szabadidőközpont épületénél várják a rendezők, naponta 10-től 13 óráig. Korlátozott számban felszerelést is lehet kölcsönözni. Az 1985-ös esztendő első női tenisz világranglistáján az amerikai Navratilova vezet honfitársnője, Evert Lloyd és az ausztrál Tambull előtt. Temesvári Andrea a tizenegyedik. A zwickaui férfi kézilabdatorna első fordulójában a Dunaújvárosi Kohász együttese 18:16 (10:8) arányú vereséget szenvedett az SC Leipzigtől.