Magyar Nemzet, 1985. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-10 / 7. szám

Csütörtök, 1985. január 10. A könyvszakma gondjairól , a szerkesztő szemszögéből SOK-E A KÖNYV? Azt hi­szem és úgy tapasztalom, hogy általában sok. Azt is tapasz­talom, hogy esetenként any­­nyi, amennyi éppen kell, de azt is, hogy esetenként kevés. Ha arra gondolok, hogy pél­dául egyedül a Művelt Nép boltjai mintegy 80 millió fo­rint forgalomnövekedéssel szá­molhatnak 1984 végén, s az évi forgalmuk 5 százaléka, ehhez képest az egész könyvkeres­kedelem 3 milliárdos készlete valóban csak azért sok, mert a gazdasági szabályzók szerint soknak minősül. Ha arra gon­dolok, amit a könyv üzletekben járva tapasztalok, és nem a gazdasági szabályozókhoz, ha­nem a vásárlási szándékokhoz viszonyítok, azt kell monda­nom, hogy nézőponttól füg­getlenül sok. Nem hiszem, hogy szakmai gondjainknak ártana a nyil­vánosság, sőt azt hiszem, a még nagyobb nyilvánosság ta­lán jobban segíthet kilábalni a nehéz helyzetből, már csak azért is, mert azt a sokat em­legetett egyre csökkenő értékű dotációt mindenki segít „ösz­­szeadni”, aki fizetésből él. Meg is kérdezik egyre több­ször: mire megy az a pénz, amit nem kapunk meg? Csak a könyvkiadó és a fo­gyasztó oldaláról ismerem alaposabban a könyvszakma gondjait. Ami a fogyasztó gondjait illeti: egész csalá­domban m­in­d relatív, mind abszolút értelemben csökken a könyvvásárlásra fordítható összeg, mert nemcsak a könyv drágul, hanem minden más is. Jelenleg sajnos az olvasásra fordítható idő is csökken, és ez nekem,­­ a fogyasztónak egy kicsit megkönnyíti a vásárlás csökkenésének elviselését. Ki­adói gondjaimat azonban nö­veli. MOST, 1985 elején például már tudom azt, hogy 1986-ban Minerva cégjelzéssel 14—15 könyv fog megjelenni. Ez 18—20 címmel kevesebb, mint amit két évvel ezelőtt képzel­tem el 1986-os megjelenésre. Akkor egyébként 30 címet tar­talmazott az az évben meg­jelent könyvek listája. De ezt nem panasz­olom, sőt azt mon­dom, hogy a régebbi elképze­lés megvalósítását erőszakolni nem volna reális. Csak az a baj, hogy azt is tudnom kell már most, mi lesz az a 15 könyv 1986-ban, mi lesz az első mondjuk 1986 ja­nuárban, a tizedik szeptem­berben és a tizenötödik de­cember elején. Meg azt is tu­dom, hogy ha most valaki egy mégoly nagyszerű javaslattal vagy kézirattal jelentkezik is, két lehetőségem van: vagy azt mondom, hogy besorolom 1987-re, várjon a szerző türe­lemmel, vagy azt, hogy cseré­lek. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a csere tisztessé­ges eljárás egy másik szerző­vel szemben; az sem biztos, hogy a kiadónak és így az államháztartásnak előnyösebb; ráadásul a várakozásra kény­­szerített szerző munkájának kifizetésére jogszabály kötelez. Van persze — elvileg — még egy lehetőség, bár kockázatos: megjelentetni a tizenhatodik könyvet is, és bizományi érté­kesítésre adni át a könyvke­reskedelemnek. Ehhez mind­össze az kell, hogy a kiadónak legyen elég pénze, amit befek­tethet ennek a tizenhatodik­nak a megjelentetésébe s fek­teti benne a pénzt mindaddig, amíg meg nem térül. Előfor­dul, hogy van erre pénz, gya­koribb, hogy nincs. De — mondjuk — meg va­gyok győződve arról, hogy a szóban forgó művet még így is érdemes megjelentetni, a könyvnek sikere lesz: vegyünk fel rá bankhitelt. S mert a bank is elhiszi, hogy megtérül a pénz, adna is hitelt. Kérdés, megéri-e? Vagyis kérdés, hogy a fizetendő kamat nem viszi-e el a várható nyereséget. Erre nem is olyan könnyű válaszol­ni, mert mire a nyomdaszám­lát kifizetjük, egy-két nyom­dai áremelés is közbejön. De a kiadó úgy dönt, hogy még így is megéri, mert ha­­ nem is, de a kultúra ügye nyerni fog. Akkor már csak arra kell vigyázni, hogy az a bizonyos tizenhatodik ne az év végén jelenjék meg (amikor ugyan többen vesznek könyvet, de azért napok alatt nagyon ke­vés könyv fogy el), hanem az év elején, mert akkor­­az év végére talán megtérül a pénz, a hitelt vissza lehet fizetni és semmi nem terheli az az évi készletet. TERMÉSZETESNEK tartom egyébként, hogy a szerkesztő­nek ilyesmire is gondolnia kell, mert olyan érték előállí­tásán dolgozik, amit nem in­gyen akar továbbadni. De a többi tizenöt könyv sorsa sem biztos. Mert ha a ke­reskedelem nem kér belőlük annyit, hogy legalább a költ­ségek megtérüljenek, már mérlegelni kell: kiadjuk? vagy mégse? És ha a kereskedelem­nek esetleg nincs igaza? Ma­rad az előbb említett lehető­ség, a bizományi értékesítés. És nem is hibáztatom a ke­reskedelmet. Miért ne legyen joga azt hinni, hogy az adott könyvből nem kell több, mint amennyit venni akar? Csak az a baj, hogy a kiadó ilyenkor nem hirdethet versenytárgya­lást (még mintadarabot sem mutathat be), mert sem Buda­pesten, sem vidéken nincsenek meg a tényleges kereskedelmi verseny feltételei. A Könyv­értékesítő Vállalat tiszteletre méltó erőfeszítéseket tesz an­nak érdekében, hogy legyenek, és bízni lehet aban, hogy erő­feszítéseit siker koronázza. Mert sem a kiadói, sem a ke­reskedelmi monopólium nem jó. (Emlékszem, gyerekkorom­ban két könyvügynök is járt hozzánk. Sokszor ugyanazokat a könyveket is ajánlgatta mindkettő, magyar, és külföl­di klasszikusokat,­ élő külföldi írókat — ma már tudom, hogy más-más kiadóknál jelentek meg—, és apám az előnyösebb ajánlat szerint vásárolt. Ma a kiadók közti ilyen verseny is elképzelhetetlen.) AKÁRHÁNY kereskedelmi vállalat van azonban, az em­berek könyvre fordítható pén­ze akkor is annyi, amennyi. Legfeljebb csak valami sláger­cikkért csoportosít át az em­ber költségvetési tételeket — szólhat a pesszimista ellenve­tés. A tapasztalat azonban az, hogy ilyen átcsoportosítás azért előfordul, már csak azért is, mert például az egyes családtagok a szó szoros értel­mében „kisírják” azt — sok­szor értéktelen dolgokra is, közkeletűbb szóval: bóvlira. A kereskedelem képviselői nemigen beszélnek róla, a ki­adók annál többet, hogy az utóbbi két évben megszapo­rodtak a nem hivatásos ki­adóknál megjelent művek, az elmúlt évben pedig a hivatá­sos kiadók cégjelzése alatti „szerzői” kiadások. Nem illik elkezdeni sorolni, hogy ezek közül miket tartok fölösleges­nek (a saját kiadómnál meg­jelenteket is beleértve), ez kritikai cikk dolga. Tudomá­som szerint nyomdák is sze­retnének könyveket kiadni, kiadók is szeretnének nyom­dákat, a kereskedelem már ad is ki könyveket. Vagyis egyre több lesz a könyv, tovább osz­tódik a piac, de pénz és versenylehetőségek hiányoz­nak ahhoz, hogy az újrafelosz­tás igazán eredményes legyen, kielégítse is, formálja is a köz­ízlést a kívánt, műveltségesz­mény szerint. Úgy gondolom, nemcsak a gazdaságra, a kultúrára is ér­vényes az a gondolat, amit Széchenyi a Hitelben fejteget: „A pénznek, földnek a min­den egyébnek csak úgy van lehető legnagyobb haszna, ha egyiket s’ másikat minden pil­lanatban arra fordíthatom, a’ mire tetszik.” D. Major Klára, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Minerva szerkesztőségének vezetője Mitóvai­­Nemzet A MAGYAR NEMZET VITAFÓRUMA SPORT Magyar Nemzet Kupa Két mérkőzésből négy pont Nem tudom hány fedett jég­pálya, há­ny csapat van Jugo­szláviában és Dániában, arról sincs fogalmam, hogy az em­lített országokban mennyi pénz jut a jégkorongra, s ho­gyan menedzselik a sportágat, az azonban már bizonyos, hogy a magyar válogatott mindkét ország legjobbjait le­győzte a Magyar Nemzet Ku­pán. Nem kis dolog ez, mert abban a „tudatlanságom” el­lenére bizonyos vagyok, hogy Jugoszláviában és Dániában jobbak a feltételek a „huszon­egyedik század sportjához”, mint minálunk. Két mérkőzésből, négy pont, így állnak a magyar jég­­korongozók a Magyar Nemzet Kupa második napja után. Folytatták tehát kitűnő soro­zatukat. A kupa négyeszten­dős története során eleddig ti­zenegy meccset játszott a Bo­­róczi Gábor vezette együttes, s mindannyiszor nyert. A tizenegyedik sikernek szerdán a dánok voltak a szen­vedő alanyai. Szép lassan gyü­lekezett a közönség a Buda­pest Sportcsarnokban, s mire véget ért az első játékrész is­mét összejöttek­­ vagy három­ezren. Akik késtek, bánhatták, hiszen a magyar hokisok a jugoszlávok elleni második harmadukkal kezdtek, azaz: látványos akciókkal és sok- sok helyzettel. Közülük csak egyből lett gól (7. perc: Kiss T. 1—0), aztán a dánok jobb aránnyal nyerték a helyzetki­használási versenyt. Larsen és Jacobson jóvoltából vezetést szereztek (1—2). Az elkesere­désre mindig hajlamos szur­kolók már-már fütyülni kezd­tek, amikor előbb Gogolák, majd Ancsin gondoskodott ró­la, hogy legyen előnyünk a szünetre (3—2). A második harmad első tíz perce felejthető színvonalú já­tékkal telt el, csak Koljalcsik emelkedett ki a szürkeségből, magabiztos védéseivel. A har­mad második felében ismét a látványosság következett, ak­ciót akció után vezetett a ma­gyar válogatott. A támadások eredménnyel jártak, a 31. percben Miletics lőtt gólt (4—2), majd Terjék követke­zett (5—2),­ tetemes lett tehát a különbség. A dánok válaszul­­ kapust cseréltek, majd An­dersen találatával szépítettek (5—3), így kétgólos magyar előnnyel kezdődött a játék utolsó része. Tíz percen át (akárcsak egy harmaddal ezelőtt) ismét ön­magát cáfolta a sportig, vala­mirevaló kombinációk híján telt-múlt az idő. Ezúttal is a játékrész második fele hozta meg a gyorsaságot és ráadás­ként még egy magyar gólt is (54. perc: Flóra, 6—3), ami azt jelenítette, hogy a csapat biz­tosan vette a Magyar Nemzet Kupa második akadályát is. A 6—3 (3—2, 2—1, 1—0) kü­lönbségű győzelem siker, a többi között azért is, mert 1979 óta tizenkét magyar—dán közül hetet az ellenfél nyert, s két döntetlen mellett csak hármon győzött Magyarország. A sport bizonyítottan jelen­idejű valami, így most, a 6-3 után, minden okunk megvan az örömre, az ünneplésre. Legalábbis ma estig, amikor Franciaországgal találkozik a csapat, 17.30 órától. (malongai) Győzelem Benidormban A magyar labdarúgó-válo­gatott kedden érkezett meg Spanyolországba és szerdán már le is játszotta első előké­születi mérkőzését. Benidorm­­ban az ellenfél a holland elő­osztályú Den Bosch volt, s a magyar csapat Kardosnak, az első félidő 25. percében elért góljával 1—0 arányban győ­zött. Mezey György az első fél­időben a Disztl P. — Sallai, Róth, Garaba, Varga — Kar­dos, Nagy, Détári — Kiprich, Bodohyi, Pölöskei összeállítá­sú csapatot küldte pályára, a második játékrészben szóhoz jutott még Szendrei, Szántó, Péter, Hannich, Dajka, Zsin­­ka és Plotár is. A mérkőzésen a hollandok, keményen küzdöttek, úgy, mintha a találkozó tétre ment volna. A magyar gárda azon­ban uralta a játékot, megér­demelten győzött. A válogatott ma újabb ed­­­zést tart, délután pedig a hol­,­land első ligás csapat, a KEK negyeddöntőjében még érde­kelt Fortuna Sittarddal játszik előkészületi találkozót. Totótanácsadó a 2. hétre 1. Aston V. (16) — Watford (13) 1 x 2. Teuton (21)—Nottingh. (7) 1 3. Norwich (11)—Southam. (6) 1 x 4. Queen's (14)—Tottenh. (1) x 2 1 5. Sunderland (18)— Liverp. (9) 2 1 6. West H. (12)—Chelsea (8) x 7. Ascoli (15)—Inter. (3) 2 8. Atalanta (9)— Sampdoria (4) x 1 9. Avellino (11)—Verona (1) 2 10. Róma (5)—Torino (2) 2 X1 11. Cagliari (19)—Perugia (5) 2 12. Catania (4)—Pisa (1) x 1 13. Cesena (11)-­-Monsa (8) 1 Tippjeink a pótmérkőzésekre: 14. (Empoli—Taranto) x 1­ 15. x 2 16.­­ x. ^ ^^^U-Relax Kaszparov és Polgár a ranglistavezetők Luzerben, a Nemzetközi Sakk Szövetség (FIDE) szék­helyén nyilvánosságra hozták az új világranglistát, amely a következő hat hónapra érvé­nyes, s az Élő-pontokon ala­pul. A férfiaknál nincs válto­zás a legutóbbi sorrendhez ké­pest, vezet a szovjet Garri Kaszparov (2715 pont), a vi­lágbajnok szovjet Anatolij Karpov (2705) és a holland Jan Timman (2650) előtt. A magyar sakkozók közül a leg­előkelőbb hely Portisch La­josnak jutott, 2365 ponttal, a szovjet Beljavszkyijjal holtver­senyben az ötödik. (A legutób­bi helyezése negyedik volt.) Előrelépett viszont Ribli Zol­tán, aki a korábbi 2600 pontját 15-tel gyarapította, a 14-ről a 9. helyre ugrott. Ismert még Adorján András és Sax Gyula pozíciója is, mindkettőjüknek 2565 pontja van, ez a 24. hely­hez elegendő. A nőknél Polgár Zsuzsa 25-tel tövölte Élő-pontszámát, s 2430 ponttal vezeti a rang­sort. Polgárt a szovjet Maja Csiburdanidze (2400) és a svéd Natasa Aljohina a legutóbb 25. volt, a január 1-től érvé­nyes ranglistán a 4., pontszá­ma 1­55-tel gyarapodott. A sza­­loniki sakkolimpia legjobb magyar női versenyzője, Ve­­rőci Zsuzsa 15 pontot vesztett ugyan, de nyolcadik helyezése megmaradt. Polgárról, Gram­­lingról és Aljoh­ináról tudni­­ kell, szinte csak férfi versenye­ken indulnak, s itt szaporítják pontjaik számát. Az MTK-VM 16 esztendős nemzetközi mestere a lista be­érkezése után elmondta: az idén is férfiviadalokon vesz részt, a változás annyi, hogy a tornák nagyobb erősségűek lesznek. Függő a 40. játszma Moszkvában szerdán Kar­pov és Kaszparov a 40. partit játszotta a sakkvilágbajnoki döntőn. A játszma a 40. lé­pésben a világossal játszó Kaszparov gyalog előnyév­el függőben maradt. Karpov to­vábbra is 5:1 arányban vezet, a függő partit ma folytatják. A lépések: 1. d4 Hf6, 2. c4 e6, 3. Hf3 d5, 4. Hc3 Fe7, 5. Fg5 h6, 6. Fh4 0-0, 7. e3 b6, 8. Fe2 Fb7, 9. Ff6: Ff6, 10. cd5: ed5:, 11. b4 c5, 12. bc5: bc5:, 13. Bb1 Va5, 14. Vd2 cd4:, 15. Hd4: Fd4:, 16. ed4: bc6, 17. Hb5 Vd8, 18. 0­ 0 a6, 19. Ha3 Be8, 20. Hc2 Be2, 21. Ve2: Fb5, 22. Bb5. ab5­, 23. Vb5: Ba2­, 24. He3 Ba5, 25. Vb7 Ve8, 26. Hd5: Bb5, 27. Va8 gd7, 28. Hc3 Hb4, 29. d5 Vc7, 30. Hd1, Bb5, 31. He3 Va5, 32. Va5: Ba5­, 33. Bd1 Hd7, 34. g4 g6, 35. Kg2 Ba4, 36. h3 Kg7, 37. d6 ba6, 38. f4 Bc6, 39. h4 Kf8, 40. g5 kg5­. A függőlépést Kaszpa­rov borítékolta. 0:3 és tíz pont Az O. Dózsa női röplabda­csapata szerdán a Vágóhíd ut­cai csarnokban KEK-negyed­­döntő mérkőzésen fogadta a Dynamo Berlin együttesét. Bár a hét Európa-bajnok csa­pattaggal felálló vendégek min­denképpen esélyesebbnek szá­mítottak, a mindössze 39 per­ces játékidő és a három játsz­mában szerzett összesen 10 Dózsa-pont azonban így is hi­deg zuhanynak számított. A Dynamo Berlin tehát idegen­ben bizonyult jobbnak 3:0 (5, 3, 2) arányban. 9 Győzött a BSE a Ronchetti Kupa negyeddöntő csoport­­mérkőzésen a Sparta Praha ellen , s ez minden jó, amit el lehet mondani e találkozó­ról. Az eredmény már sok mindent elmond a játékról: 51—48, összesen száz pont sem született, ami arról árulkodik, hogy mind a két csapat pon­­­­tatlanul dobott, a leglényege­sebb játékelemben tehát igen gyengét produkált. Papíron nagyon jó mérkőzés ígérkezett. A vendégcsapat a mieinkkel nagyjából azonos rangú, sőt, válogatott szinten talán még magasabban jegy­zett csehszlovák női kosárlab­dázás egyik legmarkánsabb képviselője. Soraikban olyan játékosok, mint Peklova, Wei­­scro­va, Valova — akik nem kis részt vállaltak a válogatott sikerekből. Szemben a BSE, s en­nek a csapatnak köszönhető, hogy a csehszlovákok csak vá­logatott szintén mondhatók az utóbbi években egyenrangúnak a mieinkkel. Rövid időn belül BEK-döntő, Ronchetti Kupa­­győzelem, s ugyanebben a so­rozatban,­­ legutóbb második hely — ez a BSE sikerlistája. S most, látszólag a több mint négy évvel ezelőtti BEK-dön­­tős társaságnál sokkal erősebb csapattal — Németh, Gulyás, Szöllősi került azóta az együt­teshez — úgy tetszik, jelentős gondot okoz a Ronchetti Kupa legjobb négy együttese közé jutás. Avellinóban néhány he­te vereséget szenvedtek a ta­nácsiak, ezután az olaszokat a Sparta Prágában 81—49-re, tehát nagyon megverte. Felte­hető ezek után, hogy a Sparta Olaszországban is nyer. Ez esetben viszont a BSE-nek itt le kellett és Csehszlovákiában is le kell győznie a továbbju­táshoz a prágaiakat. Mindenesetre a Városmajor­ban se sok hiányzott ahhoz,­­ hogy a legjobb­­ játékosa, Pek­­lova nélk­ül pályára lépő Spar­­ta végképp eldöntsön mindent. Ez a kevés pedig az lett volna, hogy a prágaiak feltalálják magukat egy számukra feltehe­tően váratlan helyzetben. Ők azonban egyszerűen csak meg­lepődtek azon, hogy a BSE élettelenül, tompán játszik. Nem dobta fel a Spartát, hogy az első félidő derekán különö­sebb bravúrok nélkül is hat ponttal vezet. Valahogy úgy tetszett, ők eleve a prágai mér­kőzést tekintik fontosnak, ezt pedig egyfajta kötelező gyakor­latnak, ami erőfelmérésnek azért jó. A BSE kezdőötöse — Szöllősi, Németh, Gulyás, Deák, Fodor — igen-igen ta­nácstalanul játszott, csak az örök tartalék Nagy Csilla, va­lamint Farkas beállása hozott némi élénkséget és pontossá­got a játékba. A félidő utolsó percében vezetett először a BSE. A második játékrészben volt egy szakasz, amikor a Sparta edzője lecserélte legjobbját, az irányító Kaluzakovát, ekkor a BSE hétpontos előnyt szerzett Kaluzakova visszajött, csapata egyenlített, de a hajrában a BSE végre szerzett néhány szép pontot — elsősorban Szöl­­lősi révén —, míg a vendégek teljesen gyámoltalanná váltak, ziccereket hibáztak. Végül is 51—43 (28—27)-re nyert a BSE. S ha ezentúl volt valami kedvderítő ezen a mér­kőzésen, akkor az prágaiak visszafogottsága. Ha ennél nem tudnak sokkal többet, akkor a BSE — jobb játékkal — a visz­­szavágón megszerezheti a to­vábbjutáshoz szükséges győzel­met. (n. n. p.) Ronchetti-kupa BSE-győzelem a Sparta Praha ellen Kikapott az MTK-VM Az MTK-VM női kosárlab­dacsapata Ronchetti Kupa mérkőzésen Szófiában 63:42­­ (33:26) arányban kikapott a­­ bolgár Kremikovci együttese- 3 től A Budapesti Természetbarát Szövetség szombaton és vasárnap ingyenes sífutóoktatást szervez a Hűvösvölgyi Nagyréten. Az érdek­lődőket a Szabadidőközpont épü­leténél várják a rendezők, napon­ta 10-től 13 óráig. Korlátozott számban felszerelést is lehet köl­csönözni. Az 1985-ös esztendő első női te­nisz világranglistáján az amerikai Navratilova vezet honfitársnője, Evert­ Lloyd és az ausztrál Tam­bull előtt. Temesvári Andrea a ti­zenegyedik. A zwickaui férfi kézilabdatorna első fordulójában a Dunaújvárosi Kohász együttes­e 18:16 (10:8) ará­nyú vereséget szenvedett az SC Leipzigtől.

Next