Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-15 / 38. szám

12 HONUNK A HAZÁBAN Ha Csepel szigetéről hallunk, még ma is kérésünknek jut eszébe, hogy a nagyipar fellegvárán kívül egészen más látnivalókkal is találkozhatunk itt. Pedig a szigetet körülölelő Duna egyik, halban is gazdag ága mellett fekvő Ráckeve sokszínű múltjának becses emlékei, mai meggyorsult fejlődése sok érdekességgel szolgál az idelátogatónak. RÁCKEVE „Kevi Vásárról való Szép História" A Csepel-sziget a történe­lem során sokszor számított fontos helynek. A honfoglalók előőrsei dél felől érték el, s alsó fokát évszázadokig Szi­getfőnek nevezték. Anonymus krónikájában feljegyezte, mi­lyen örömmel fogadták itt Ár­pád vezér fiának, Szoltánnak a születését; ő később itt tar­totta lakodalmát is az erdélyi Mén-Marót lányával. A „Keve” településnév ősi magyar név­re utal, s Árpád unokáinak nevét őrzi Tas és Taksony. Az I. István idejében nyílhú­zással osztott földekre emlé­keztet Fanyilas, Fanyilas. A sziget nagy része évszáza­dokon át királyi, illetve király­néi birtok volt. A legkorábbi írásos emlék (1211-ből), a mai Ráckevétől egykor északra fekvő Szentábrahám telkéről tudósít, mégpedig egy tizedper kapcsán. A XII. század végén a keresztesháborúba vonuló Barbarossa Frigyes négy na­pot töltött itt, s III. Béla ki­rálytól, a korabeli krónika sze­rint, négy tevét kapott ajándék­ba. Az egységes birtok a XII— XIII. században elsősorban adományozások következtében kezdett szétesni. III. Bélától két udvari nemes, Gergely és Becse (Sziget becse) kapott er­re földet, V. Istvántól pedig a Nyulak szigetének apácái, akik­nek a leggyorsabban szaporod­tak a földi javai, egymás után szerezték meg a szomszédos területeket. 1320-ban Csepel-sziget új gaz­dát kapott Kálmán személyé­ben, aki Róbert Károly tör­vénytelen fia volt és később győri püspök lett. A feudális anarchia számos birtokhábo­rításhoz, viszálykodáshoz ve­zetett és szinte napirenden voltak a fegyveres összetűzé­sek, birtokfoglalások. 1440-ben a török elől menekülő Al-Du­­na-i Kovin (Keve) város rác la­kossága kért és kapott letele­pedési jogot, ott, „ahol a Szent Ábrahám tiszteletére alapított egyház állt”. 1453-ban V. Lász­ló megerősítette a Zsigmondtól szerzett kiváltságokat, mente­sítve a lakosokat a harmin­cad, valamint minden egyéb adó fizetése alól és az idegen bírák joghatóságától. Az 1489-es tűzvészben a vá­ros okmánytára elégett. Ekkor Mátyás király új intézkedést adott ki, további jogokkal és földterülettel bővítve a koráb­biakat. 1487-re — feltehetően olasz mesterekkel — felépítet­ték későgótikus, európai hírű, görög-keleti szerb templomu­kat. II. Ulászló felesége, Anna, 1503-ban kelt oklevelében a kévéi rácoknak juttatta a há­záig nyúló „halfogó helyeket”. E belterület neve máig is: Tó­kert. A XVI. század 20-as éveiben — a kutatások alap­ján — szélesebb körű építke­zések folytak. 1522-ben II. La­jos a feleségének adta a szige­tet. A török korszakban a budai, pasa a volt királyi birtokot bérbe adta. Ráckevénál rend­szeresen kikötöttek a Budáról a Fekete-tenger felé úszó de­reglyék. A kereskedők, mar­­hatőzsérek forgalma csakúgy, mint az öszvérnyájak ellátása, s átkelése a folyón biztos be­vételi forrás volt. 1562—63-ban 270 ezer akcse adót fizettek a ráckeveiek, az egész sziget adójának a felét. A törökök kiűzése után szerencselovagok, , új birtokosok jelentek meg e tájon. 1695-ben Ráckevei Nagy Já­nos bíró idejében adta el a Csepel-szigeti birtokát Eszter­­házy István, Heissler Donát generálisnak, az ő özvegye ad­ta tovább három év múltán több mint háromszoros áron Savoyai Jenő hercegnek. Az ekkor megindult fejlődés, a munkalehetőség újabb szerb, valamint ulmi és stejerorszá­­gi telepeseket vonzott. A reformáció előhírnöke, a török rabságból a ráckeveiek által kiszabadított, Szegedi Kiss István volt. Őt a prédi­kátorok sorában Skaricza Má­té követte, aki a „Kevi Vásár­ról való Szép História” című verses művében nemcsak a város történetét, hanem ut­cáinak, épületeinek korhű le­írását is ránk hagyta. A rác­kevei céhes ipar igen korán, a XVI. század elején alakult ki. A XV. század végén a la­kosság 21,2 százaléka volt ipa­ros. A tanács ellenőrizte a ter­melést és az értékesítést, meg­szabta a vásárok rendjét. 1794- ben sikertelen kísérletet tett a község a szabad királyi város címének elnyerésére. A job­­bágyrendszer „megváltásos” lehetőségével, csekély javaik folytán, csak igen kevesen él­hettek. Az 1848-as IX-es tör­vénycikk mondta ki az „ed­digi gyakorlatban volt szolgá­latok (robot) dézma és pénz­beli fizetések” megszűnését. Birtokperek tucatja kezdődött az ügyeskedések nyomán felér­tékelt földek, hamis minősíté­sek miatt. Az egyezkedések ne­gyed évszázadig is eltartottak. A hajdan gazdag település fejlődése a XIX. század fo­lyamán megrekedt. Az iparo­sodás, a földművelés és a ha­­lászás mellett csak áttétele­sen éreztette hatását. Az ipar­ral foglalkozók száma még 1920-ban is csak hét százalék­nyit tett ki. A lakosság főleg a fővárosi nagyüzemekbe járt dolgozni. A vidék 1944. de­cember 10-én szabadult fel. A nagyközség ma kedvelt üdülő­körzet, egyik központja a Rác­kevei Duna-ág horgász- és ví­zisport életének. Soós Péter A Savoyai-kastély egykori látképe Magyar Nemzet A görögkeleti szerb templom A ráckevei késő gótikus, gö­rög­keleti Mária templomot 1487-ben emelték; ez hazánk­ban az egyetlen XV. század­ban épített görög szertartású templom, amelyet eredetileg is ortodoxok számára emeltek. Három részre, szentélyre, ha­jóra és előcsarnokra oszlik. A templomhoz a déli oldalon — a XVI. század elején — két kápolna is épült. Az egész együttesben több évszázad művészete, stílusa ötvöződik. A templomba egy XVI. szá­zadi reneszánsz ajtón és a Szent János Kápolnán keresz­tül jutunk be. A bizánci jel­legű, bibliai tárgyú freskók valószínűleg a középkorból származnak, 1771-ben azonban Grundtovics Tódor festő irá­nyításával és kezemunkájával újraszínezték valamennyit. A barokk ikonosztázon három ajtó látható: a középsőt a püs­pök, a két szélsőt a misét mondó pap használja. Jobbra és balra a kántori padok álla­nak. A hajót az előcsarnoktól — mivel a görög-keleti egyház követi azokat a kívánalmakat, amelyek a férfiak és a nők el­különítését írják elő a szertar­tásokon — ívekkel áttört, fes­tett díszítésű fal választja el, rajta igen szép ikonokkal, mí­ves, szőlőfürttel ékesített gyertya tart­ókkal. A freskókon Jézus élettörté­netének egyes állomásait kö­vethetjük nyomon. Ennél is rit­kább és különlegesebb élményt nyújt azonban a templom zá­rófalán megcsodálható miszti­kus festmény, Az utolsó ítélet látomása. Tövében szépen fa­ragott, reneszánsz sírkövet ta­lálunk, amely Ráckeve hajda­ni polgárainak tehetős voltát tanúsítja. A Kozma és Dam­­ján vértanúról elnevezett ká­polna padozatában Stephano­­vits Izsák, az utolsó ráckevei kolostori apát verses sírkövé­re bukkanhatunk. A helyreállítást 1961-ben kezdte meg az Országos Mű­emléki Felügyelőség. Elsősor­­ban a megrongálódott tető ki­javítása volt sürgető feladat, hiszen a rendkívül értékes fal­festményeket megsemmisülés fenyegette. Jelentős eredmé­nye volt a helyreállító munká­nak a szentély kőrácsokkal gazdagon díszített, gótikus ab­lakainak a kiszabadítása és be­mutatása is. Ezeket addig ba­rokk rácsozat takarta el. A szerb templom melléképü­leteinek rendbehozatalában a helyi népfront kezdeményezé­sére társadalmi munkások is segédkeztek. A végleges hely­reállítás, a templom számos, egyedülálló művelődéstörté­neti-művészi értékének méltó bemutatása bizonyára az eddi­ginél jóval több látogatót ér­demelne, mint amennyi itt je­lenleg megfordul. ír —a . Kirándulások Az 58 kilométer hosszú, RÁCKE­VEI DUNAÁG szakasz felső végét a múlt század 70-es éveiben gát­tal zárták el; a meder lassan kez­dett feltöltődni. A század elején ezért az északi végén kiépítették a Kvassay zsilipet, a húszas évek­ben pedig a déli végénél a Tassi zsilipet emelték. A közrefogott ál­landó vizű folyóág ma hazánk leg­nagyobb horgászparadicsoma, part­jait horgásztanyák, csónakházak övezik, tavasztól őszig pezsgő a sport- és üdülőélet itt. Az erre ba­rangolók figyelmébe ajánlunk né­hány kellemes úticélt. Igen nép­szerű SZIGETSZENTMIKLÓS sza­badstrandja. TÖKÖL gótikus ere­detű, többször átalakított templo­ma a II. világháborúban súlyosan megsérült. Berendezése 1813-ból származik. Az itt nyugvó Csehi Mi­hály vörösmárvány sírlapja 1819- ből való. A XIII. századi koragó­tikus Szent Anna kápolna a II. világháborúnak esett áldozatul. SZIGETÍJJFALUN az ercsi bencés kolostor romjainak felhasználá­sával építették 1770-ben az egyha­­jós barokk templomot, amelynek külömösen szép szószéke érdemel figyelmet. SZIGETSZENTMÁRTON nyaraló jellegű község. Látnivalók A görögkeleti szerb templom. Megtekinthető III. 15.—X. 1-ig, szombaton 10—13, vasárnap 13—16 óráig; csoportok részére — gö­rögkeleti ünnepek kivételével — minden egyéb időpontban is. Beje­lentkezés a Duna Tours Idegen­­forgalmi Hivatal kirendeltségén, 2300, Ráckeve, Hídfő 3., vagy Ló­rév, Fő u. 29., a görögkeleti szerb plébániai hivatalnál. A római ka­tolikus templomot 1791—99. között emelték késő barokk stílusban. A Savoyai Jenő által építtetett barokk kastély — jelenleg építészeti alko­tóház — megtekinthető a Duna Tours Idegenforgalmi Hivatalnál történő előzetes bejelentés után, szombat és vasárnapi napokon. Az Árpád Múzeum, Kossuth u. 34. jelenleg nincs nyitva, állandó ki­állítása készülőben van. Az „egy­kori kereskedőház” ma Fekete Holló vendéglő, későgótikus pin­céje korai reneszánsz stílusban épült a Kossuth utcában. A Nép­művészeti ház, Mátyás tér 1. ál­landó és időszakos kiállítások. A XV. század emléke A táj konyhájából A rasciai szárma tipikus téli étel­nek számít. A durván darált mar­ha- vagy birkahúst zsírban pirí­tott, finomra metélt hagymával, fokhagymával, apróra vágott füs­tölt szalonnával és félig főtt riz­­­zsel összedolgozzák, sóval, törött borssal, majoránnával ízesítik. A savanyú káposzta közt eltett leve­lekből kis, jól becsomagolt tölte­lékeket készítenek — a töltött ká­posztához hasonlóan. Az apróra metélt savanyú káposzta közé vé­konyra szelt vöröshagymát kever­nek, sóval, törött borssal fűszere­zik. Ennek a felét egy fazékba he­lyezik, erre pedig néhány csöves pirospaprikát, pár szelet hámozott birsalmát, és személyenként 15 dkg füstölt oldalast tesznek. Erre kerül­nek a töltelékek, majd befedik a káposzta másik felével. A tetejét bőven meglocsolják tejföllel, majd lefedik és lassú tűzön addig pá­rolják, míg az zsírjára lesül, meg­puhul. Hozzávalók 4 főre: 60 dkg marhahús, 2 fej közepes nagy­ságú vöröshagyma, 2 gerezd fok­hagyma, 15 dkg füstölt szalonna, 5 dkg rizs, 1,20 kg káposzta, 1 birs­alma, 3 csövespaprika. 60 dkg füs­tölt oldalas, só, bors, majoránna, ízlés szerint. Szálláshelyek Keve Szálló, 2 csillagos, 2300, El­nök tér 12. Telefon: 26-85147. A fi­zető-vendéglátásban villarészek, szobák bérelhetők, valamint turis­taszállás-férőhelyek is rendelhetők a Duna Tours Idegenforgalmi Hi­vatal ráckevei kirendeltségén, 2300, Hídfő 3. Telefon: 26-85372. ­ Népművészeti kiállítás Érdekes színfolttal gazdagí­totta néhány évvel ezelőtt Rác­kevét az az összefogás, amely az Országos Műemléki Felügye­lőség, a Közép-Dunavidéki In­téző Bizottság és a ráckevei Aranykalász Termelőszövetke­zet között létre­jött. Az ő szak­mai, anyagi és kivitelezői együttműködésük eredménye­ként helyreállították azt a XIX. század második felében épült, műemléki jellegű pa­rasztházat, amely valamikor a Kuilik család­ tulajdona volt. A ház a ráckevei „felszög” és „alszög” határán, a megis­métlődő árvizek elleni véde­lem céljából összehordott dombra épült. Ágas faoszlopok­kal, „fülesekkel” erősített, vert falú épület. Tornácát díszesen faragott oszlopsor alkotja csip­kézett szélfogóim­. Belső tere soros elrendezé­sű: tiszta szobából, konyhából, lakószobából, padlásfeljáróból és kamrából áll. A paraszti házak berendezése iránt ér­deklődők több, ma már rész­ben ismeretlen tárggyal talál­kozhatnak itt. A­ ház udvarán korabeli, főleg mezőgazdasági eszközöket, szerszámokat gyűj­töttek össze, köztük egy régi cséplőgépet is. Az ilyen irányú gyűjtőmunka még napjaink­ban is folyik. A népművészeti házat az Aranykalász termelőszövetke­zet tartja fenn: az ő brigád­jaik kezemunkáját dicséri sok minden, magának az épületnek a helyreállításán kívül is. Most klubszoba található benne, s időnként helyi kiállításoknak ad otthont. Szándékaik szerint hamarosan állandó kiállítást rendeznek itt benne, s a Keve Hotellel valamint az IBUSZ- szal együttműködve, a rác­kevei látnivalók sorát gyara­pítja. k. v. Péntek, 1385. február 15. Kastélyból — alkotóház A ráckevei híradások több­sége az utóbbi években vitat­hatatlanul az 1714-re meg­épült barokk kastélyról szólt, amelynek leromlott állapota nemcsak megmentését, hanem régi szépségének helyreállítá­sát és a mai élet áramába va­ló bekapcsolódását is halaszt­hatatlanná tette. A legelső hazai barokk kas­tély nevét építtetőjéről, Sa­voyai Jenőről kapta, aki szí­vesen pihente ki itt hadvezé­­ri és politikai pályafutásának fáradalmait. Bél Mátyás 1736- ban így írt az épületről: „... Rendkívül szép látványt nyújt. Elöl ugyanis az egész sziget kitárul előtte, mögötte a fo­­lyam hömpölyög és azontúl a végnélküli síkságra mutat ... pompás épület, melynek belse­jében ebédlő és fényes tanács­kozóterem van ... igen tágas, padlója márvány, falait ízlé­ses kárpitok borítják . .. Az egész udvart virágos füzér­hez hasonló, művésziesen épí­tett fal és rácsos kapu zárja el.” A kastély fénykora azonban nem tartott sokáig. A királyi család később uradalmi köz­pont céljára használta; még a főépület kupolatermét is több szintes magtárrá alakították át. Eredeti kupolája az 1802-es tűzvész áldozatául esett, s he­lyére magyar barokk kupolát emeltek. Itt-ott még ma is találkozni azzal a tévhittel, hogy a kivá­ló tervező, Hildebrandt, a kas­télyt a Belvedere­­rmsrtájára építette. Ennek a fordítottja az igaz: a tervező csak tíz év múlva hozta létre élete főmű­vét, viszont nem egy későbbi alkotásában fölfedezhető a ro­konság a ráckevei kastéllyal. A helyreállítás gondolatá­val már a 40-es évek elején foglalkoztak, de a II. világhá­ború meghiúsította a terv megvalósulását. Jellemző és szomorú azonban az uradalmi tiszt egyik sajtónyilatkoza­ta. „Néhány esztendővel ez­előtt szakértőket hivattunk, s megkérdeztük, mennyibe ke­rülne a tatarozás. Óriási össze­get kértek. Annyit nem ér meg az egész viskó. (!) Hát nem bántjuk. Vagy húsz-harminc esztendeig még így is elbír­ja. Ha aztán komolyan omla­dozni kezd, majd lehordatjuk és valami komoly raktárt épít­tetünk a helyébe.” Szerencsére „a viskó” lerom­bolását megakadályozták a viszontagságos háborús évek, így — ha a felszabadulás után egymást váltották is az épü­let gazdái és használói — az Országos Műemléki Felügye­lőség 1958-ban legalább hozzá­foghatott a helyreállításhoz. Hosszú huzavona után, amely­ben — sok más mellett — dön­tő szerepet játszott, hogy végül is milyen funkciót kapjon a volt kastély, 1973-ban dr. Szabó János, akkori államtitkár so­kak óhaját kifejezve azt java­solta, hogy építészeti alkotó­háznak adjon otthont. A javaslat kedvező fogad­tatásra talált, és a műemléki helyreállítás — az új funk­ciónak megfelelő — nem köny­­nyű feladatával a lehető leg­méltóbb személyt, dr. Rados Jenőt, építőművészetünk nagy öregjét bízták meg. A mester munkáját az ve­zérelte, hogy megőrizze az épület külső és belső művésze­ti értékeit, harmóniáját. Ott is, ahol a­ rendeltetés megválto­zása vagy az eredeti épület­rész megsemmisülése új meg­oldások keresésére késztette, visszafogottan törekedett „be­lesimulni” az egykori közeg­be. A korszerűsítés, a külön­leges csőrendszerű padlófűtés, azonkívül — tekintettel a kü­lönleges talajvízproblémákra — a nedvességszigetelés, sőt a galambok kártevése ellen al­kalmazott wolframszálas védő­háló — mind-mind úgy va­lósult meg, hogy ne okozzon stílustörést. Az épület eredeti főfalainak és alaprajzi rendszerének megtartásával a középső rész reprezentatív tárgyaló-összejö­­veteli­ étkező termekké vált, a lakóhelyiségek pedig a szár­nyakba kerültek. Az így ki­alakított belső kiképzés kong­­­­resszusok, hangversenyek, több­napos szimpóziumok, néhány ajtó ideiglenes lezárásával ki­állítások megrendezését is le­hetővé teszi. Érdekességként jegyezzük meg, hogy a kupo­laterem — a szó szoros értel­mében vett — fényét emeli a hajdani Nemzeti Színház gyö­nyörű csillára. A kastély külseje is elraga­dó látványt nyújt. Az orom­zatot a kétpúpú koronával éke­sített Savoyai-címer díszíti. A timpanon élein fekvő nőala­kok, a homlokzati fülkékben Mars és Minerva szobra lát­ható. A kastélyt díszítő továb­bi mitológiai alakok közül a tíz legkiválóbb Flóra, Mercur, Hercules Anteusszal, Jupiter, Hercules, Minerva, Saturnus a gyermek Dionysosszal a vállán, Aeneas és Anchises. Neptu­­nus és D­ana szobra a főpár­­kány ballusztrád posztamen­­sein áll. 1983-ban már építészhallga­tók nemzetközi alkotótáborá­nak adott otthont az újjászü­letett épület, amely így nem­csak Ráckeve és az ország kulturális kincseit, hanem a külhon számára is ismertté vá­ló műemlékeink számát gya­­rapítja. K. V.

Next