Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
Péntek, 1985. február 1. Szárnybontás FELI.EBBEN a fátyol, néhány napon belül tisztázódnak a kételyek és a találgatások, amelyek hosszú ideje foglalkoztatják a lisszaboni megfigyelőket. Február 9-ére jelentették be Portugália új politikai erejének hivatalos megalakítását, programjának a meghirdetését. A nagy tekintélyű Antoine Ramalho Ennea államfő irányvonalát támogató mozgalom szárnybontogatása nem mai keletű. Maga Eanes is évek óta „fenyegette" ezzel a kiegyensúlyozott kormányzásra képtelen, gyakori kabinetválságokkal küszködő politikai pártokat. Néhány hónapja gyorsult fel az „elnöki” párt szervezésének a folyamata. Tulajdonképpen az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a mozgalom már helyi, városi szinten működik, sőt a portugál szárazföldön kívül az Azori és Madeira szigeten is, miközben a párt formálisan még nem alakult meg. Múlt szombaton Lisszabonban több mint ezer vendég köszöntötte vacsora keretében Fanest elnöki újjáválasztásának negyedik évfordulója alkalmából. Az összejövetelen az ünnepi koccintások közepette az államfő megerősítette, hogy mandátumának ez év végi lejártát követően sem kíván felhagyni a politikai tevékenységgel. Szavait a hírügynökségek úgy értelmezték hogy ezzel valójában értésre adta, kész esetleg a későbbiekben a most szerveződő párt élére állni Ha ez a feltételezés igazolódik, akkor különleges jelentőséget kap az elnöknek egy január elejei nyilatkozata. A Seminario de Lisboa hetilapban felszólította a kormányzó szocialista é—szociáldemokrata koalíciót politikájának a gyökeres megváltoztatására. „Utolsó figyelmeztetésként” kilátásba helyezte, hogy ellenkező esetben, elnöki alkotmányos jogaival élve feloszlatja a parlamentet és új választásokat ír ki, sőt esetleg előrehozza a decemberben esedékes elnökválasztást is, idő előtt lemondva államfői tisztéről. AZ ÖSSZEFÜGGÉS nyilván"való a leendő ,,elnöki" párt és a választási időpontok esetleges módosítása között, Marin Soares kabinetjének és egyúttal a törvényhozásnak a mandátuma elméletben 1987-ig szól. Ramalho Eanes az április „szegfűs" forradalmat, a diktatúra megdöntését két évvel követően tábornokként, a politikai változásban akkor még meghatározó szerepet betöltő fegyveres erők képviseletében került a magas állami tisztségbe. Azóta az egymást váltó polgári kormányzatok igyekeztek lenyesegetni az egyenruhások hatalmából, visszaszorítani őket a politika színpadáról a kaszárnyákba. A demokrata szűken értelmezett szemszögéből ez érthető törekvés volt, csakhogy ez politikai változással párosult, hiszen a katonák jelentős csoportja számított és számít az elnökkel az élükön, mind a mai napig az áprilisi forradalmi vívmányok védelmezőjének. Eanes nem választható újra harmadik alkalommal, így fennáll annak a lehetősége, hogy decembertől az államfői posztra ugyanazon pártok képviseletében kerül majd valaki, amelyek kormánypozícióból eltértek az 1974-es irányvonaltól. Nem titok, például éppen az a Mario Soares táplál ilyen ambíciókat, aki többszöri (és jelenlegi) miniszterelnöksége alatt Eanes elnök fő politikai vetélytársának tekinthető. A megfigyelők szerint a nézeteik és elképzeléseik nincsenek annyira távol, miként az a napi csatározás alapján vélhető. Soares azonban nem leplezi ellenszenvét, hogy a későbbiekben is esetleg egyenruhás államfővel kelljen hadakoznia: mindenképpen legyen civil, a polgári pártok képviselője az illető, ha végül saját elnöki törekvése kudarcba fulladna. Az ellensúly megőrzéséről, az áprilisi forradalom még megmaradt virágainak az ápolásáról azonban nem csupán a tisztek haladó szárnya kíván gondoskodni. José Carlos Vasconcelos, az O Jornal hetilap igazgatója, az elnöki" mozgalom szervező bizottságának egyik vezetője szerint a mai Portugália légköre „szürke, kiábrándultságot és bizonytalanságot tükröz Az emberek elvesztették reményüket a pártok majd valamennyi elképzelhető koalíciós kísérletei nyomán. Kétségtelen, egy évtized alatt másfél tucat kormány váltotta egymást, kezdve Soares egyszínű szocialista kabinetjével, majd összefogásával a jobboldallal, folytatva a tisztán jobboldali megoldással és végül a jelenlegi, a valamivel több mint másfél éve működő szocialista—szociáldemokrata formuláig. A parlamentben rendszeresen ugyanaz a négy erő jut képviselethez A legutóbbi, 1983-as választások óta Soareséknek 101, a szociáldemokratáknak 75, a kommunistáknak és szövetségeseinek 44, a jobboldali Demokratikus Centrumnak pedig 30 mandátuma van. A szocialisták és a kommunisták együttműködése hiányzik egyedül a palettáról, ezt azonban Mario Soares következetesen elutasítja. EANES és Soares januári szópárbaja nem függetleníthető attól sem, hogy az új „elnöki” párt a politikai színképnek ugyanazon a vidékén, a középbalon számíthat támogatókra, ahonnan elsősorban a szocialista párt, s részben a koalíció másik tagja, a szociáldemokraták, illetve kisebb mértékig a kommunisták is nyerik szavazótáborukat. Az új mozgalom nem is tagadja ezt, amennyiben „valamennyi politikai irányzat, illetve független erő képviselőinek a részvételére apellál az ország jövőjét szolgáló szükséges változás, az energiák mozgósítása, a „bizalom helyreállítása érdekében”. Vasconcelos a szándékok között emlíette az „új hatalmi képlet" kialakulását, amely szerinte feloldhatná „a jobb- és a baloldal hagyományos megosztottságát". Az erjedés láthatóan megindult. A hírügynökségek jelentették, hogy az említett lisszaboni vacsorán az elnök oldalán foglalt helyet például Salgado Zenda volt miniszter, a szocialista párt belső ellenzékének a vezére. Nem meglepő: Mario Soares az össztüzet most annak a megakadályozására irányítja, nehogy Eanesnek módja legyen még államfői mandátumában megtámogatni a mozgalmat, még akkor se, ha a február 9-re tervezett bejelentéskor a neve nem is szerepelhet az új párt vezetőjeként. A portugál gazdaság súlyos gondjai adják a mostani fejlemények hátterét. Az „elnöki" mozgalom egyik fő vádja már hosszabb ideje, hogy a kormányzó erők a politikai pártérdekeknek biztosítottak elsőbbséget, a koalíciós huzavonák közepette az amúgy is gyengélkedő gazdaság még törékenyebbé vált. Tavaly novemberben például a szocialisták és a szociáldemokraták vitája már-már nyílt kenyértöréssel fenyegetett, s ha nem lett volna az eanesista párt formálódásának a veszélye, lehet, hogy elmaradt volna a kompromisszum. KÉTFÉLE MÉRLEG kínálkozik a másfél év értékelésére. Soares arra hivatkozik, hogy a nadrágszíj-megszorító politika eredményeként Portugália (amelynek az államadósságai meghaladják a tizenötmilliárd dollárt) ismét hitelképessé vált, sőt 1983-ban és 1984-ben is sikerült túlteljesíteni a Nemzetközi Valutaalap előírásait. A januári általános áremelés, a munkanélküliség kétszámjegyű aránya, a megélhetési költségek 30 százalékos növekedése viszont a másik tábor álláspontját erősíti az új megoldások és útkeresések szükségességének a hangsúlyozásakor. Ortutay L. Gyula Madaromzol A Balaton üdülőkörzetének fejlesztési tervéről tárgyalt a kormány Az év végéig a lakosság nyolcvannégy százaléka jut vezetékes ivóvízhez KÖZÉLETI HÍREK Domokos Mátyás, hazánk új dublini nagykövete január 31-én átnyújtotta megbízólevelét Patrick Hillerynak, Írország elnökének. Faluvégi Lajosnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének vezetésével csütörtökön küldöttség utazott Berlinbe Gerhard Schürernek, az NDK Minisztertanácsba elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnökének meghívására. Tárgyalásokat folytatnak a két ország közötti gazdasági és műszaki együttműködés kérdéseiről, valamint az 1988— 90 évekre szóló népgazdasági tervek egyeztetéséről. Rudi Georgi, a Német Demokratikus Köztársaság szerszám- és feldolgozógépipari minisztere Kapolyi László ipari miniszter meghívására csütörtökön Budapestre érkezett. Itt-tartózkodása alatt vendéglátójával tárgyalásokat folytat a két ország között gépipari együttműködés továbbfejlesztéséről. Bőség, az üzemek közötti kooperáció, miközben a létszám és a termelési költségek sem növekedtek. Az év első hónapjában csaknem kétmilliárd forint értékben készültek — főként exportra — Rába-termékek. A tavaszi munkákhoz januárban 26 Rába- Steiger erőgépet, 12 nagy teljesítményű kukorica- és 70 gabonavetőgépet gyártottak. Az év elején önállóvá vált szolnoki Mezőgép Vállalat már az első hetekben megkezdte az exportot. Szalmaszecskázókat, rostákat, erőgépekhez készített adaptereket indítottak útnak az NDK-ba, az NSEK-ba és Dániába. A vállalati brigádok az elmúlt hónapokban felgyorsították a fejlesztő munkát. A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár Columbia nevű elemes szekrénysora iránt — amely már a tavalyi őszi BNV-n is közönségsikert aratott — igen nagy a kereslet. Ezért a termék előállításában részt vevő brigádok vállalták, hogy meggyorsítják a felkészülést a sorozatgyártásra. Januárban megkezdték a termeőberendezések átcsoportosítását, elsősorban mintaboltjukban. A kollektíva elhatározta: gondoskodni, fog a bútorok hazaszállításáról és helysoni flszereléséről is. Az idén 1000 éven elemes szekrénysort készítenek. Az újpesti Gyapjúszövő Gyárban , az elmúlt hetekben a nem termelő, adminisztratív munkaterületeken dolgozó brigádok is segítették a gyártóüzemek munkáját, hogy a termelés, a csomagolás és a szállítás folyamatos és ütemes legyen. A vállalat — amely az elmúlt néhány év alatt megháromszorozta kivitelét 1985- ben. 600 ezer négyzetméternyi Vita gyapjú, illetve poliészter-1-gyapjú keverék kelmét és mintegy száz tonna fonalat exportál az igényes nyugateurópai, közel-keleti és tengerentúli piacokra. A folyamatos szállítás érdekében a laboránsokból, termelésszervező és -előkészítő dolgozókból álló szocialista brigádok pótvállalásuknak megfelelően januárban 140 ezer méternyi szövetet csomagoltak be, s indítottak útnak. A gyár brigádjai amely szerint az idén tovább javítják termékeik minőségét, olyan felajánlást is tettek, vállalat kollektívája elhatározta, hogy néhány héten belül, üzembe helyezik a nemrég vásárolt számjegy-vezérlésű tömegmegmunkáló központot, s így a mezőgazdasági gépek előállításához szükséges tekercseket gazdaságosabban vághatják méretre. A gépsor alkalmazásával ,2000 tonna lemezt takaríthatnak meg az év végéig. Higanygőz helyett nátriumlámpák Csütörtökön befejezte kétnapos tanácskozását a 85 éves Magyar Elektronikai Egyesület. A 6300 elektronikai szakembert tömörítő szervezet 42 tagcsoportjának tisztségviselői a Szolnokon ind°zett eszmecserén a közvilágítás helyzetével és fejlesztési feladataival foglalkoznak. Mi vallani tották, hogy a közterületek. Urnák, terek megvilágítására '“fentes: használt izzólámnák, fénycsövek, sőt, a korszerűbb h'gynygőzlámnák is meglehetősen sok energiát fogyasztanak. Az élet, a jelenlegi szűkös energiahelyzet sürgeti a világítás gyorsabb ütemű korszerűsítését, a nátriumlámpák alkalmazását. Az új vilá edótest al?fele energiával világít, s kellemes nyinnahús aranysárga fényt bocsát ki. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával elkészült az energiatakarékos közvilágítási hálózat fejlesztésének országos programja. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtöki ülésén Lázár György tájékoztatást adott Kaare Willochnak, a Norvég Királyság miniszterelnökének hazánkban tett hivatalos látogatásáról. A kormány a tájékoztatót jóváhagyólag tudomásul vette. A kormány jelentést hallgatott meg a Balaton vízminőségének javítására és az üdülőkörzet fejlesztésére hozott határozatának teljesítéséről. Megtárgyalta és jóváhagyta a térség hosszú távú fejlesztésére kidolgozott programot. A Minisztertanács — a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével összhangban — módosította a termelőszövetkezetek kölcsönös támogatási alapjairól szóló rendeletet, egyben szabályozta az ipari, a fogyasztási, az értékesítő és beszerző szövetkezetek közös alapjai képzésének és felhasználásának rendjét. A változások nagyobb önállóságot adnak a szövetkezeti önkormányzat és a közös alapok működésének belső szabályozása számára. A kormány határozatot hozott egyes új vállalatok létesítésének kedvezményeiről. Felhatalmazta a pénzügrminisztert, hogy a vállalatok gyáregységeinek, telepeinek önállósulásuk esetén nyújtson pénzügyi kedvezményeket. 1 ., magyar tenger jövője Tulajdonképpen a hagyományoknak megfelelően foglalkozott a Minisztertanács csütörtöki ülésén a Balatonnal, hiszen nemzeti kincseink legértékesebbike szinte minden esztendőben szerepel a kormány napirendjén. A Balaton regionális rendezési tervét 1979-ben fogadták el, majd 1983-ban elhatározták a korszerűsítését. 1984-ben pedig munkaokmányként szerepelt a hosszú távú fejlesztési program. A kormány most úgy határozott, hogy nincs szükség új tervekre, a már meglevőket kell hozzáigazítani a megváltozott helyzethez. Milyen indokok alapján ? Az elmúlt évek során csökkent az üdülőkörzet területe; a települések szerepköre a lehetőségeknek és az igényeknek jobban megfelel; az üdülőkörzet csúcsnépessége és szálláshelyeinek a száma növekedett, ezért a szintentartás a cél; a környezetvédelmi és a minőségi követelmények miatt a területrendezési feladatok fontossága nő. A Minisztertanács 1983-ban a vízminőség védelméről is intézkedett, és a feladatok végrehajtása pozitív folyamatokat indított el. A kis-balatoni vízvédelmi rendszer első üteme elkészült, és felgyorsult a csatornázás is. Az üdülőkörzet jelenleg százötvenegy települést foglal magában. A különböző rendeletek, ár- és díjváltozások csökkentették ugyan a forgalmat, de az üdülőkörzet csúcsnépessége az idén várhatóan meghaladja a nyolcszázhetvenezret, miközben a rendezési terv csak hétszáznyolcvanezerrel számolt. A korszerűsítések során a településhálózatban sort kell keríteni az üdülőkörzet határainak a megváltoztatására, mert a közigazgatási határok módosítása, a települések öszszeépülése, valamint a környezeti hatások figyelembevétele ezt igényli. Az északi parton a parti és a Veszprém —Tapolca közötti közúttal párhuzamos út nyomvonalát a Litér—Balatonszőlős—Káptalantóti—Tapolca vonalon javasolja az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium kialakítani. A táji szépségek védelmében — helyi tanácsi intézkedésekkel — fokozottabban kell óvni a jó kilátást nyújtó pontokat, területeket. A közvetlen vízparti sáv területfelhasználásának részletesebb megtervezése is szükséges. A hetedik ötéves terv során a közcélú területek — ezen belül a vízparti sáv növelésének a gyorsítása a cél. A kiválasztott területek rekonstrukciójának a mielőbbi megkezdése, valamint a korábban közcélra megszerzett területek rendeltetésszerű használatához a feltételek megteremtése a közeljövő feladata. (gy. z.) Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Bauxitcsákányozók és Columbia-sorozatgyártók Az iparvállalatok kollektívái — mindenekelőtt a szocialista brigádok — a kongreszszusi és felszabadulási munkaversenyben vállalt kötelezettségeik alapján nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a szokatlanul hideg januári időjárásban viszonylag zökkenőmentesen indíthassák az évet. Az utóbbi évtized legnehezebb hónapjaként tartják számon az idei januárt az Almásfüzitői Timföldgyárban. A rendkívüli hideg miatt lelassult a gyár bauxitellátása. A vasúti kocsikban a nyersen vág ♦ömhhé farmon össze, ezért kirakodás előtt melegítették, csákányozták, légkalapáccsal lazították. Ebben a munkában — a pótvállalások egyik pontjának megfelelően — segítettek az előkészítő, a feltáró és a karbantartó üzemrészek dolgozói is. A rendkívüli körülményekhez képest az év első hónapját jó eredménnyel zárta a gyár, s a brigádok példamutató összefogásával a várt negyvenszázalékos termeléskiesést sikerült tízszázalékosra mérsékelni. Januárban is lendületet adott a termelésnek a kongresszusi és felszabadulási munk-averseny a győri Rába Gyárban. Tovább javult a mi -----A NAP---------------------------------------A gyulai gyűlés Frissiben olvashattunk a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége választmányának gyulai ülésén megfogalmazott tervekről, javaslatokról. Nem pusztán politikai tapintatból kerüljük makacsul e szót: kisebbségi. S nem is csak a hozzá tapadó hajdani, lekicsinylő zöngék miatt. Hanem legfőképpen a sorsért, amelyet jelentett. Kisebbségi: gyakran egyértelmű volt azzal, hogy megfogyatkozásra ítélt. Az apadást már árnyalatnyi esélykülönbség is elősegítette, de rendszerint kemény, avagy ravasz nyomás sürgette. Márpedig a fatális fogyatkozástudat kollektív stresszét jól ismerjük. Emlékszünk arra is, amikor türelmetlen fölénytudatában a fekete-sárga kamarilla megdöbbent, mert a magyar nem kívánta ,,előléptetését” osztrákká, s a kisebbségi nem érezte megtiszteltetésnek, hogy többségivé „avanzsálhatna”. A hatalom persze megideologizálta gőgjét — főként történelmileg —, és értetlen ingerültséggel bámult a (lenézett, jövőtlennek minősített) nyelvéhez, kicsinységében is nemzeti nagylétéhez szerelmesen rangszkodó csodabogárnépet. Történelmünk tiltja az amnéziát: azt mondjuk, Kollonits Lipót, és tudjuk, az Einrichtungswerk végső soron germanizálásunkat célozta meg: azt , mondjuk: Caraffa, vagy ezt: II. József nyelvrendelete — és mindent értünk . .. Ahol kisebbségek némi (skanzenszerű) védelmet nyertek, ott a kiállításrendezők föltétlen politikai hálát vártak el: tán maguk is elhitték, hogy a meg- maradás nem a kisebbségiek jogára, hanem a többsé- giek nagylelkűségére épül. A gyulai gyűlés a magyarországi románok józan nemzeti-nemzetiségi méltósága jegyében zajlott le. Helyesen tudják — Lenintől —, hogy a létszámukból fakadó objektív hátrányukat csak az előnyt adó politika oldhatja fel: a valóságos, azaz a különbözőséget is érvényesítő egyenlőségben. S hogy még így is, valamivel mindig nehezebb lesz kisebbséginek lenni, már csak a kétnyelvűség szellemileg ugyan gyarapító, de kétszeres terhe miatt. Csak erős intézmények támfala s nyelvük-kultúrájuk-önazonosságuk szerelmes, de el nem zárkózó szeretete tarthatja meg őket románságukban. S tudják azt is, amit Eötvös József már 145 évvel ezelőtt megmondott: „A haza . . . azon hely, melyen magunkat szabadnak érezhettük .. . hol idegeneknek nem tartatunk." És hogy a világon mindenütt érvényes eszmény: „A honszeretet nem — Helvetius gyrmmódő definíciója szerént — a szamár vonzalma istállójához, hanem az emberek ragaszkodása azon helyhez, melyen magát boldognak, azaz: szabadnak,érezheti... TURNUS