Magyar Nemzet, 1985. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

Péntek, 1985. február 1. Szá­rnybon­tás FELI.EBBEN a fátyol, né­hány napon belül tisztázódnak a kételyek és a találgatások, amelyek hosszú ideje foglal­koztatják a lisszaboni megfi­gyelőket. Február 9-ére jelen­tették be Portugália új politi­kai erejének hivatalos meg­alakítását, programjának a meghirdetését. A nagy tekin­télyű Antoine Ramalho Enne­a államfő irányvonalát támogató mozgalom szárnybontogatása nem mai keletű. Maga Eanes is évek óta „fenyegette" ezzel a kiegyensúlyozott kormányzás­ra képtelen, gyakori kabinet­­válságokkal küszködő politi­kai pártokat. Néhány hónapja gyorsult fel az „elnöki” párt szervezésének a folyamata. Tulajdonképpen az a sajátos helyzet alakult ki, hogy a moz­galom már helyi, városi szin­ten működik, sőt a portugál szárazföldön kívül az Azori és Madeira szigeten is, miközben a párt formálisan még nem alakult meg. Múlt szombaton Lisszabon­ban több mint ezer vendég köszöntötte vacsora keretében F­anest elnöki új­jáválasztásá­­nak negyedik évfordulója al­kalmából. Az összejövetelen az ünnepi koccintások közepette az államfő megerősítette, hogy mandátumának ez év végi lejártát követően sem kíván felhagyni a politikai tevékeny­séggel. Szavait a hírügynök­ségek úgy értelmezték hogy ezzel valójában értésre adta, kész esetleg a későbbiekben a most szerveződő párt élére áll­ni Ha ez­ a feltételezés igazo­lódik, akkor különleges jelen­tőséget kap az elnöknek egy január elejei nyilatkozata. A Seminario de Lisboa hetilap­ban felszólította a kormányzó szocialista é—szociáldemokrata koalíciót politikájának a gyö­keres megváltoztatására. „Utolsó figyelmeztetésként” kilátásba helyezte, hogy ellen­kező esetben, elnöki alkotmá­nyos jogaival élve feloszlatja a parlamentet és új választá­sokat ír ki, sőt esetleg előre­hozza a decemberben esedékes elnökválasztást is, idő előtt le­mondva államfői tisztéről. AZ ÖSSZEFÜGGÉS nyil­­ván"­való a leendő ,,elnöki" párt és a választási időpontok eset­leges módosítása között, Ma­rin Soares kabinetjének és egyúttal a törvényhozásnak a mandátuma elméletben 1987-ig szól. Ramalho Eanes az ápri­lis „szegfűs" forradalmat, a diktatúra megdöntését két év­vel követően tábornokként, a politikai változásban akkor még meghatározó szerepet be­töltő fegyveres erők képvisele­tében került a magas állami tisztségbe. Azóta az egymást váltó polgári kormányzatok igyekeztek lenyesegetni az egyenruhások hatalmából, visszaszorítani őket a politika színpadáról a kaszárnyákba. A demokrata szűken értelme­zett szemszögéből ez érthető törekvés volt, csakhogy ez po­litikai változással párosult, hi­szen a katonák jelentős cso­portja számított és számít az elnökkel az élükön, mind a mai napig az áprilisi forradal­mi vívmányok védelmezőjé­nek. Eanes nem választható újra harmadik alkalommal, így fennáll annak a lehetősé­ge, hogy decembertől az ál­lamfői posztra ugyanazon pártok képviseletében kerül majd valaki, amelyek kor­mánypozícióból eltértek az 19­74-es irányvonaltól. Nem titok, például éppen az a Ma­­rio Soares táplál ilyen ambí­ciókat, aki többszöri (és jelen­legi) miniszterelnöksége alatt Eanes elnök fő politikai ve­­télytársának tekinthető. A megfigyelők szerint a nézeteik és elképzeléseik nincsenek annyira távol, miként az a napi csatározás alapján vélhe­tő. Soares azonban nem lep­lezi ellenszenvét, hogy a ké­sőbbiekben is esetleg egyen­ruhás államfővel kelljen ha­dakoznia: mindenképpen le­gyen civil, a polgári pártok képviselője az illető, ha végül saját elnöki törekvése kudarc­ba fulladna. Az ellensúly megőrzéséről, az áprilisi forradalom még megmaradt virágainak az ápo­lásáról azonban nem csupán a tisztek haladó szárnya kíván gondoskodni. José Carlos Vas­­concelos, az O Jornal hetilap igazgatója, az elnöki" moz­galom szervező bizottságának egyik vezetője szerint a mai Portugália légköre „szürke, ki­ábrándultságot és bizonytalan­ságot tükröz Az emberek el­vesztették reményüket a pár­tok majd valamennyi elképzel­hető koalíciós kísérletei nyo­mán. Kétségtelen, egy évti­zed alatt másfél tucat kor­mány váltotta egymást, kezd­ve Soares egyszínű szocialista kabinetjével, majd összefogá­sával a jobboldallal, folytatva a tisztán jobboldali megoldás­sal és végül a jelenlegi, a va­lamivel több mint másfél éve működő szocialista—szociálde­mokrata formuláig. A parla­mentben rendszeresen ugyan­az a négy erő jut képviselet­hez A legutóbbi, 1983-as vá­lasztások óta Soareséknek 101, a szociáldemokratáknak 75, a kommunistáknak és szövetsé­geseinek 44, a jobboldali De­mokratikus Centrumnak pedig 30 mandátuma van. A szo­cialisták és a kommunisták együttműködése hiányzik egye­dül a palettáról, ezt azonban Mario Soares következetesen elutasítja. EANES és Soares januári szópárbaja nem függetleníthe­tő attól sem, hogy az új „el­nöki” párt a politikai szín­képnek ugyanazon a vidékén, a középbalon számíthat támo­gatókra, ahonnan elsősorban a szocialista párt, s részben a koalíció másik tagja, a szociál­demokraták, illetve kisebb mértékig a kommunisták is nyerik szavazó­táborukat. Az új mozgalom nem is tagadja ezt, amennyiben „valamennyi politikai irányzat, illetve füg­getlen erő képviselőinek a részvételére apellál az ország jövőjét szolgáló szükséges vál­tozás, az energiák mozgósítá­sa, a „bizalom helyreállítása érdekében”. Vasconcelos a szándékok között emlíette az „új hatalmi képlet" kialakulá­sát, amely szerinte feloldhatná „a jobb- és a baloldal hagyo­mányos megosztottságát". Az erjedés láthatóan megindult. A hírügynökségek jelentették, hogy az említett lisszaboni va­csorán az elnök oldalán fog­lalt helyet például Salgado Zenda volt miniszter, a szo­cialista párt belső ellenzéké­nek a vezére. Nem meglepő: Mario Soares az össztüzet most annak a megakadályozá­sára irányítja, nehogy Eanes­­nek módja legyen még állam­fői mandátumában megtámo­gatni a mozgalmat, még akkor se, ha a február 9-re tervezett bejelentéskor a neve nem is szerepelhet az új párt vezető­jeként.­ A portugál gazdaság súlyos gondjai adják a mostani fejle­mények hátterét. Az „elnöki" mozgalom egyik fő vádja már hosszabb ideje, hogy a kor­mányzó erők a politikai párt­érdekeknek biztosítottak el­sőbbséget, a koalíciós huza­vonák közepette az amúgy is gyengélkedő gazdaság még tö­rékenyebbé vált. Tavaly no­vemberben például a szocialis­ták és a szociáldemokraták vi­tája már-már nyílt kenyértö­réssel fenyegetett, s ha nem lett volna az eanesista párt for­málódásának a veszélye, lehet, hogy elmaradt volna a komp­romisszum. KÉTFÉLE MÉRLEG kínál­kozik a másfél év értékelésére. Soares arra hivatkozik, hogy a nadrágszíj-megszorító politika eredményeként Portugália (amelynek az államadósságai meghaladják a tizenötmilliárd dollárt) ismét hitelképessé vált, sőt 1983-ban és 1984-ben is sikerült túlteljesíteni a Nemzetközi Valutaalap előírá­sait. A januári általános ár­emelés, a munkanélküliség kétszámjegyű aránya, a meg­élhetési költségek 30 százalé­kos növekedése viszont a má­sik tábor álláspontját erősíti az új megoldások és útkeresé­sek szükségességének a hang­­súlyozásakor. Ortutay L. Gyula Madar­omzol A Balaton üdülőkörzetének fejlesztési tervéről tárgyalt a kormány Az év végéig a lakosság nyolcvannégy százaléka jut vezetékes ivóvízhez KÖZÉLETI HÍREK Domokos Mátyás, hazánk új dublini nagykövete ja­nuár 31-én átnyújtotta meg­bízólevelét Patrick Hillery­­nak, Írország elnökének. Faluvégi Lajosnak, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­sének, az Országos Tervhi­vatal elnökének vezetésével csütörtökön küldöttség uta­zott Berlinbe Gerhard Schü­­rernek, az NDK Miniszterta­nácsba elnökhelyettesének, az Állami Tervbizottság elnö­kének meghívására. Tárgya­lásokat folytatnak a két or­szág közötti gazdasági és műszaki együttműködés kér­déseiről, valamint az 1988— 90 évekre szóló népgazdasági tervek egyeztetéséről. Rudi Georgi, a Német De­mokratikus Köztársaság szerszám- és feldolgozógép­ipari minisztere Kapolyi László ipari miniszter meg­hívására csütörtökön Buda­pestre érkezett. Itt-tartózko­­dása alatt vendéglátójával tárgyalásokat folytat a két ország között gépipari együttműködés továbbfej­lesztéséről. Bőség, az üzemek közötti kooperáció, miközben a lét­szám és a termelési költségek sem növekedtek. Az év első hónapjában csaknem kétmil­liárd forint értékben készül­tek — főként exportra — Rá­­ba-termékek. A tavaszi mun­kákhoz januárban 26 Rába- Steiger erőgépet, 12 nagy tel­jesítményű kukorica- és 70 ga­bonavetőgépet gyártottak. Az év elején önállóvá vált szolnoki Mezőgép Vállalat már az első hetekben megkezdte az exportot. Szalmaszecskázókat, rostákat, erőgépekhez készített adaptereket indítottak útnak az NDK-ba, az NSEK-ba és Dániába. A vállalati brigádok az elmúlt hónapokban felgyor­sították a fejlesztő munkát. A balassagyarmati Ipoly Bú­torgyár Columbia nevű elemes szekrénysora iránt — amely már a tavalyi őszi BNV-n is közönségsikert aratott — igen nagy a kereslet. Ezért a ter­mék előállításában részt vevő brigádok vállalták, hogy meg­gyorsítják a felkészülést a so­rozatgyártásra. Januárban megkezdték a terme­őberende­zések átcsoportosítását, első­sorban mintaboltjukban. A kollektíva elhatározta: gon­doskodni, fog a bútorok haza­szállításáról és helyso­ni fl­szereléséről is. Az idén 1000 éven elemes szekrénysort ké­szítenek. Az újpesti Gyapjúszövő Gyárban , az elmúlt hetekben a nem termelő, adminisztratív munkaterületeken dolgozó brigádok is segítették a gyár­tóüzemek munkáját, hogy a termelés, a csomagolás és a szállítás folyamatos és ütemes legyen. A vállalat — amely az elmúlt néhány­ év alatt meghá­romszorozta kivitelét­­ 1985- ben. 600 ezer négyzetméternyi V­ita gyapjú, illetve poliész­­ter-1-gyapjú keverék kelmét és mintegy száz tonna fonalat exportál az igényes nyugat­­európai, közel-keleti és tenge­rentúli piacokra. A folyamatos szállítás érdekében a laborán­sokból, termelésszervező és -előkészítő dolgozókból álló szocialista brigádok pótválla­lásuknak megfelelően január­ban 140 ezer méternyi szöve­tet csomagoltak be, s indítot­tak útnak. A gyár brigádjai amely szerint az idén tovább javítják termékeik minőségét, olyan felajánlást is tettek, vállalat kollektívája elhatároz­ta, hogy néhány héten belül, üzembe helyezik a nemrég vá­sárolt számjegy-vezérlésű tö­­megmegmunkáló központot, s így a mezőgazdasági gép­ek előállításához szükséges teker­cseket gazdaságosabban vág­hatják méretre. A gépsor al­kalmazásával ,2000 tonna le­mezt takaríthatnak meg az év végéig.­­ Higanygőz helyett nátriumlámpák Csütörtökön befejezte két­napos tanácskozását a 85 éves Magyar Elektronikai Egyesü­let. A 6300 elektronikai szak­embert tömörítő szervezet 42 tagcsoportjának tisztségviselői a Szolnokon i­nd°zett eszme­cserén a közvilágítás helyzeté­vel és fejle­sztési feladataival foglalkoznak. Mi vallani tották, hogy a közterületek. Urnák, te­rek megvilá­g­í­tására '“fentes: használt izzólámnák, fénycsö­vek, sőt, a korszerűbb h'gyny­­gőzlámnák is meglehetősen sok energiát fogyasztanak. Az élet, a jelenlegi szűkös ener­giahelyzet sürgeti a világítás gyorsabb ütemű korszerűsíté­sét, a nátriumlámpák alkal­­mazását. Az új vil­á ed­ótest al?­fele energiával világít, s kellemes nyinnahús aranysárga fényt bocsát ki. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság támogatásá­val elkészült­ az energiataka­rékos közvilágítási hálózat fejlesztésének országos prog­ramja. A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a­­ Miniszterta­nács csütörtöki ülésén Lázár György tájékoztatást adott Kaare Willochnak, a Norvég Királyság miniszterelnökének hazánkban tett hivatalos láto­gatásáról. A kormány a tájé­koztatót jóváhagyólag tudomá­sul vette. A kormány jelentést hallga­tott meg a Balaton vízminő­ségének javítására és az üdü­lőkörzet fejlesztésére hozott határozatának teljesítéséről. Megtárgyalta és jóváhagyta a térség hosszú távú fejlesztésé­re kidolgozott programot. A Minisztertanács — a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésével összhang­ban — módosította a termelő­­szövetkezetek kölcsönös támo­gatási alapjairól szóló rendele­tet, egyben szabályozta az ipari, a fogyasztási, az érté­kesítő és beszerző szövetkeze­tek közös alapjai képzésének és felhasználásának rendjét. A változások nagyobb önálló­ságot adnak a szövetkezeti önkormányzat és a közös ala­pok működésének belső szabá­lyozása számára. A kormány határozatot ho­zott egyes új vállalatok léte­sítésének kedvezményeiről. Felhatalmazta a pénzügrmi­­nisztert, hogy a vállalatok gyáregységeinek, telepeinek önállósulásuk esetén nyújtson pénzügyi kedvezményeket. 1 ., ma­gyar tenger jövője Tulajdonképpen a hagyo­mányoknak megfelelően fog­lalkozott a Minisztertanács csütörtöki ülésén a Balaton­nal, hiszen nemzeti kincseink legértékesebbike szinte min­den esztendőben szerepel a kormány napirendjén. A Ba­laton regionális rendezési ter­vét 1979-ben fogadták el, majd 1983-ban elhatározták a korszerűsítését. 1984-ben pe­dig munkaokmányként szere­pelt a hosszú távú fejlesztési program. A kormány most úgy határozott, hogy nincs szükség új tervekre, a már meglevőket kell hozzáigazíta­ni a megváltozott helyzethez. Milyen indokok alapján ? Az elmúlt évek során csök­kent az üdülőkörzet területe; a települések szerepköre a le­hetőségeknek és az igények­nek jobban megfelel; az üdü­lőkörzet csúcsnépessége és szálláshelyeinek a száma nö­vekedett, ezért a szintentartás a cél; a környezetvédelmi és a minőségi követelmények miatt a területrendezési fel­adatok fontossága nő. A Mi­nisztertanács 1983-ban a víz­minőség védelméről is intéz­kedett, és a feladatok végre­hajtása pozitív folyamatokat indított el. A kis-balatoni víz­védelmi rendszer első üteme elkészült, és felgyorsult a csa­tornázás is. Az üdülőkörzet jelenleg százötvenegy telepü­lést foglal magában. A külön­böző rendeletek, ár- és díjvál­tozások csökkentették ugyan a forgalmat, de az üdülőkör­zet csúcsnépessége az idén várhatóan meghaladja a nyolcszázhetvenezret, miköz­ben a rendezési terv csak hét­­száznyolcvanezerrel számolt. A korszerűsítések során a településhálózatban sort kell keríteni az üdülőkörzet hatá­rainak a megváltoztatására, mert a közigazgatási határok módosítása, a települések ösz­­szeépülése, valamint a kör­nyezeti hatások figyelembe­vétele ezt igényli. Az északi parton a parti és a Veszprém —Tapolca közötti közúttal párhuzamos út nyomvonalát a Litér—Balatonszőlős—Káp­talantóti—Tapolca vonalon javasolja az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium kialakítani. A táji szépségek védelmében — helyi tanácsi intézkedésekkel — fokozottab­ban kell óvni a jó kilátást nyújtó pontokat, területeket. A közvetlen vízparti sáv te­­rületfelhasználásának részle­tesebb megtervezése is szük­séges. A hetedik ötéves terv során a közcélú területek — ezen belül a vízparti sáv­­ növelésének a gyorsítása a cél. A kiválasztott területek rekonstrukciójának a mielőb­bi megkezdése, valamint a ko­rábban közcélra megszerzett területek rendeltetésszerű­ használatához a feltételek megteremtése a közeljövő fel­adata. (gy. z.) Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Bauxitcsákányozók és Columbia-sorozatgyártók Az iparvállalatok kollektí­vái — mindenekelőtt a szocia­lista brigádok — a kongresz­­szusi és felszabadulási munka­versenyben vállalt kötelezett­ségeik alapján nagy erőfeszí­téseket tettek, hogy a szokat­lanul hideg januári időjárás­ban viszonylag zökkenőmente­sen indíthassák az évet. Az utóbbi évtized legnehe­zebb hónapjaként tartják szá­mon az idei januárt az Almás­füzitői Timföldgyárban. A rendkívüli hideg miatt lelas­sult a gyár bauxitellátása. A vasúti kocsikban a nyersen vág ♦ömhhé farmon össze, ezért ki­rakodás előtt melegítették, csákányozták, légkalapáccsal lazították. Ebben a munkában — a pót­vállalások egyik pont­jának megfelelően — segítet­tek az előkészítő, a feltáró és a karbantartó üzemrészek dol­gozói is. A rendkívüli körül­ményekhez képest az év első hónapját jó eredménnyel zár­ta a gyár, s a brigádok példa­mutató összefogásával a várt negyvenszázalékos termeléski­­esést sikerült tízszáza­lékosra mérsékelni. Januárban is lendületet adott a termelésnek a kong­resszusi és felszabadulási munk-­averseny a győri Rába Gyárban. Tovább javult a mi­ -----A NAP---------------------------------------­A gyulai gyűlés Frissiben olvashattunk a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége választmányának gyulai ülé­sén megfogalmazott tervekről, javaslatokról. Nem pusztán politikai tapintatból kerüljük maka­csul e szót: kisebbségi. S nem is csak a hozzá tapadó hajdani, lekicsinylő zöngék miatt. Hanem legfőképpen a sorsért, amelyet jelentett. Kisebbségi: gyakran egy­értelmű volt azzal, hogy megfogyatkozásra ítélt. Az apadást már árnyalatnyi esélykülönbség is elősegí­tette, de rendszerint kemény, avagy ravasz nyomás sürgette. Márpedig a fatális fogyatkozástudat kollek­tív stresszét jól ismerjük. Emlékszünk arra is, amikor türelmetlen fölénytudatában a fekete-sárga kamarilla megdöbbent, mert a magyar nem kívánta ,,előlépteté­sét” osztrákká, s a kisebbségi nem érezte megtisztel­­tetésnek, hogy többségivé „avanzsálhatna”. A hatalom persze megideologizálta gőgjét — főként történelmi­leg —, és értetlen ingerültséggel bámult a (lenézett, jövőtlennek minősített) nyelvéhez, kicsinységében is nemzeti nagylétéhez szerelmesen rangszkodó csodabo­gárnépet. Történelmünk tiltja az amnéziát: azt mond­juk, Kollonits Lipót, és tudjuk, az Einrichtungswerk­­ végső soron germanizálásunkat célozta meg: azt , mondjuk: Caraffa, vagy ezt: II. József nyelvrendelete­­ — és mindent értünk . .. Ahol kisebbségek némi (skanzenszerű) védelmet­­ nyertek, ott a kiállításrendezők föltétlen politikai há­lát vártak el: tán maguk is elhitték, hogy a meg-­­ maradás nem a kisebbségiek jogára, hanem a többsé-­­ giek nagylelkűségére épül.­­ A gyulai gyűlés a magyarországi románok józan nemzeti-nemzetiségi méltósága jegyében zajlott le.­­ Helyesen tudják — Lenintől —, hogy a létszámukból­­ fakadó objektív hátrányukat csak az előnyt adó poli­­­­tika oldhatja fel: a valóságos, azaz a kü­lönbözőséget is érvényesítő egyenlőségben. S hogy még így is, vala­mivel mindig nehezebb lesz kisebbséginek lenni, már­­ csak a kétnyelvűség szellemileg ugyan gyarapító, de kétszeres terhe miatt. Csak erős intézmények támfa­la s nyelvük-kultúrájuk-önazonosságuk szerelmes, de el nem zárkózó szeretete tarthatja meg őket románsá­gukban. S tudják azt is, amit Eötvös József már 145 évvel ezelőtt megmondott: „A haza . . . azon hely, me­lyen magunkat szabadnak érezhettük .. . hol idegenek­nek nem tartatunk." És hogy a világon mindenütt ér­vényes eszmény: „A honszeretet nem — Helvetius gy­­rmm­ódő definíciója szerént — a szamár vonzalma is­tállójához, hanem az emberek ragaszkodása azon hely­hez, melyen magát boldognak, azaz: szabadnak,­­érez­heti... TURNUS

Next