Magyar Nemzet, 1985. május (48. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-24 / 120. szám
Péntek, 1985. május 24. I SPORT Munkatársunk telefonjelentése Madrid mámora Madrid, május 23. A Real—Videoton UEFA Kupa záróceremóniája utáni percek a Bernabeu-stadion öltözőfolyosóján: elhomályosult tekintetű, a boldogságra, az elmondhatatlanra szavakat kereső székesfehérvári futballisták. A döntő vesztesei, mégha Madridban győztek is. De micsoda vesztesek? A lehetetlennel birkózva próbálnak szavakat keresni, hogy leírják, amit éreznek, de többnyire csak félmondatokig jutnak: „Ez nem lehet igaz...Ilyen közönség nincs is ..„... egy életben csak egyszer...”, „...ezért érdemes”. A mérkőzés előtt el nem tudtam volna képzelni, hogy a már Székesfehérvárott eldőlt UEFA Kupa döntő visszavágója ilyen érzelmeket válthat ki, ilyen varászlatos lehet. Taps a gólnak Már a kezdet is nagyra nyittatta a szemem. A Videoton a bemelegítésre való kivonuláskor nagy, őszinte és meleg tapsot kapott a Bernabeustadiont megtöltő nyolcvanezres közönségtől. Olyat, amelytől megborzonghat az ember, ha a futball és az ellenfél tiszteletének ilyen lefegyverző és kirobbanó erejű megnyilvánulásával még nem találkozott, mint magam. Számomra a mérkőzés nagy kérdése eleve nem az volt, hogy milyen lesz a játék, mert hát milyen is lehetett a fehérvári 3—0-ás és kész helyzetet teremtett mérkőzés után? Az érdekelt, hogy miként tudnak a madridiak egy feszültség nélkülinek ígérkező találkozóból futballünnepet csinálni. Hát csodálatosan! A játékosok kezdték azzal, hogy mélyen meghajoltak a pályára kivonuló ellenfél előtt, amely egy hatvannégy résztvevős, sokak szerint a legnehezebb mezőnyű, európai tornán a döntőig jutott. A közönség tobzódó szeretetét, amellyel pedig a saját csapatát fogadta, meg sem próbálom leírni, az olyannyira lefordíthatatlanul spanyolul szól. A mérkőzést végigtapsolta és énekelte a néző. Jó, mondhatja bárki, biztos győztesek voltak, hát ünnepeltek. Nem különös eset. Elismerem. De képtelen vagyok akárcsak távoli hasonmását is találni annak a tapsviharnak, és bravózásnak, amely Májer gólja után hömpölygött a lelátón. Pedig hosszú-hosszú ideje őrzött hazai kupaveretlenségét vesztette el a Reál ezzel a találattal. Ennek ellenére rövid és tétova füttyögés után a korábbinál is elementárisabb erővel énekelték, hogy: Campeonatos, campeonatos (Bajnokok, bajnokok). Mit szégyelljem: eddigi tapasztalataim alapján nem áll módomban megérteni ezt a közönséget, csak csodálom, végtelenül csodálom. A Videoton ünneplése Meglepettségemet, lenyűgözöttségemet hadd próbáljam meg egy kitérő segítségével is érzékeltetni. Május 15- től zajlik itt a Marid védőszentjének, Szent Izidornak, tiszteletére rendezett ünnepségsorozat. Ennek alkalmából kezdődik például a bikaviadal idénye. Az UEFA Kupa döntő előestéjén ugyancsak Szent Izidor emlékének adózott a Los Bordelinos artistacsoport is a spanyol főváros egyik legnagyobb terén, a Flaza d'Espana-n is. Gyakorlataiknál sokszor el kellett fordulnom, nem jól tűrvén a túlzott feszültséget biztosító kötél és háló nélkül dolgoztak. Így lépkedett, hajlongott tízemeletnyi magasban a körömtáncos, így Ingott egy ember szinte a semnvb°n a kora este sötétkék egén, fehér cikoszi ruhájában jelenésként lebegve, pontosabban egy kétségbeejtően lengő alkotmányon egyensúlyozva. S, végül így jelent meg a tér legmagasabb 26 emeletes épületének tetejéről kifeszített drótkötélen egy motorkerékpár, rajta három artista, köztük egy nyolcéves forma gyerek. S lent az emberek mosolyogva, langyosan tapsolták az égen motorozó, és egyensúlyozó artistákat. Ennyi feszültséget váltott ki ebből az elegáns, csendes és rokonszenves városból a produkció. Mit fognak kezdeni az emberek ezzel a Fehérváron már „lejátszott” kupadöntővel? Mitől nem fognak elaludni a stadionban, ha ezt az elképesztő, halált kihívó bemutatót mindössze udvarias tapssal köszönik meg. És a Bernabeu-stadionban másnap este kiderült, hogy a futball a tömegszórakoztatás szinte semmihez sem hasonlítható hatalma. Minden aggodalom, ami a madridi közönséget illeti, a legenyhébben fogalmazva is, tájékozatlanságból ered. Micsoda pillanatok? Santillana magasba emeli az UEFA Kupát és erre a mozdulatra koreografálva, ehhez igazítva, mintegy száz, hófehér Reálszerelésbe öltözött gyerek megszámlálhatatlan fehér léggömböt enged a madridi éjszaka egébe. A Real extatikus fogadtatásban részesített tiszteletköre után a Videoton játékosai is körbefutottak. Egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen kitörő lelkesedéssel még soha sehol nem köszöntötték őket. Látszik, szívük szerint órákat maradnának még a pályán. De le kell jönni. A Real-szereléses gyerekek sorfala között. És száz kis kéz simogatja az öltözőbe menő Videoton játékosokat, mert ezeknek a Real-palántáknak most nem létezhet felemelőbb élmény a kupadöntő résztvevőinek megérintésénél. A közönség egy tömbben lelkesülten skandálja, hogy „Videoton, Videoton”. Talán ugyanazok az emberek, akik az előző nap a Los Bordelinos-csoport mutatványát csendes tapssal honorálták. (S ennek a" csodálatos ünneplésnek a látványát, érthetetlenül, elvette tőlünk a Magyar Televízió. Miért? A szerk.) A Videoton labdarúgói tehát valami elvarázsolt meccsen és sporton túli lelkiállapotban kerültek az öltözőbe. Látszott rajtuk, hogy érzik, könnyen lehet, egész életük legteltebb, legforróbb perceit élik. Jutalmát egy kivételesen szép sorozatnak. Edzőjük, Kovács Ferenc viszont, miként mindig, „elvágólag” rendezett, fegyelmezett mondatokkal értékelte a történteket. Különös súlyt fektetve arra, hogy érzékeltesse a döntő összefüggését az előtte megtett úttal: Bizonyítottunk’’ — Nem értékelem túl ezt a győzelmet, hiszen tudom, hogy egy gyakorlatilag a kupát már magáénak érző, így némiképp visszafogott, csapattal szemben értük el. Ettől függetlenül számunkra nagy a győzelem értéke, mert általa talán bizonyítottuk, hogy nem véletlenül jutottunk idáig. Remélhetőleg a magunk pártján tartottuk vele azokat, akik a sikersorozatban szimpatizánsainkká váltak, a fehérvári 0—3 viszont megingatta őket. Mi már a meccs előtt tudtuk, hogy csak ezüstérmesek lehetünk, de azért így más. És elsősorban a jövőnk szempontjából az. Valahogy úgy vagyok ezzel a tudósítással, mint a Videoton játékosai lehettek a mérkőzés után. Nincs szívem abbahagyni, elfogadni, hogy ennek is vége, be kell vonulni az öltözőbe. Próbálnám még kibeszélni magamból az ítélteket. Hátha jönne egy jelző, egy mondat, amitől más is ráérezhetne arra, hogy a futballnak milyen csodálatos ünnepét rendezték még szerda este Madridban. De tudom, abba kell hagyni. Magam vigaszára csak azt mondhatom, amit gondolom mindenki, ha élete egy nagy pillanata után van: „Hátha még egyszer..., hátha visszajön ...” És ezt kívánom azoknak is, akiknek köszönhetem, hogy a Bernabeu-stadionból kupadöntőt tudósíthattam: a Videoton labdarúgóinak. Nagy N. Péter SAKK A tunéziai győztesről A tunéziai zónaközi verseny első fordulói után már látható volt, hogy Artur Juszupov nagymester, az 1977. évi ifjúsági világbajnok, kitűnő formában van. Hosszú ideig vezetett a tornán, s végig az első második helyen feküdt. Beljavszkij veresége az utolsó fordulóban az egyedüli első helyezést biztosította a fiatal szovjet nagymesternek. Amilyen türelmes volt e versenyen, olyan türelmesen kezelte a megnyitásokat, várva, hogy az ellenfél türelmetlenségének eredményeképp a győzelem előtt gyümölcsként hulljon az ölébe. Érdekes, hogy ez a türelmes, ugyanakkor természetesen előrelátó taktika és stratégia majdnem mindig igen erős királyszárnyi támadássá alakult át. Vezérgyalog játék JUSZUPOV SOLONKO 1. d4 Hf6 2. Hf3 e6 3. e3 d5 4. Fd3 g6?! Új gondolat, amely azonban nem számol az a3—f8 átló átmeneti gyengeségével. A szokásos Fe7. Fd6, vagy c5 ajánlatosabb. 5. b3 Fg7 6. Fa3 Hbd5 7. Hbd2 C5 8. 0—0 0—0 9. c4 Va5 10. Fb2 Bd8 11. Ve2 cd4. A vezér kirohanásával a5-re, sötét feladta az ebben a megnyitásban szokásos gyors bS. Fb7 fejlődés jó lehetőségét. A vezér ugyanis, b6 esetén, elszigetelődve állna a5-ön. 12. Fd4: Hc5 13. Fc2 Hce4 14. He4: de4:7 Sötét szeretné elkerülni a Fg7 cseréjét, ugyanakkor úgy ítéli, hogy az e5-re kerülő huszár helyzete bizonytalan lesz. Nem mehet ugyanis d2-re e5 miatt. Nem értékel azonban helyesen két másik tényezőt a világosnak vezérszámos gyalogtöbblete keletkezik, b) az e4-gyalog állandó gondot okoz majd, s akadályozza sötét manőverezési szabadságát. 15. Hei Fdz 16. 14! Kitűnő lépés! Megszilárdítja a világos huszár helyzetét e5-ön, mert az en passant ütés feltárná az f-vonal gyengeségét. S az erős p5 bázis máris kiindulópontja lehet annak a stratégiának, amely végeredményben királyszárnyi akcióra vezet. 16. h5 17. Badl Fe8 18. Fbl Va3 Akadályozza Vb2-t, s a vezér viszszavonulási útját biztosítja. 19. h3 Bac8 20. Bd2 b6 21. Bfdl Vb7 22. Vf2 b6?! Sötét türelmét veszti. Érzi ugyanis, hogy bár világos egyelőre a d-vonalra és a vezérszányra koncentrál, a 24 lépés, amely megpecsételi az e4-gyalog sorsát, mindig a levegőben lóg. 23. c5 b4 24. Vh4 Bc7 25. g4! A kellő pillanatban! Sötétnek nem marad ideje a Hf6—d5—c3 manőverre, amivel, gyalogéldozat árán, megkönnyebbülést tervezett. Most egyszerűen gh5: fenyeget, s nem g5, amire Hd5 után sötét terve megvalósulna. Összefoglalva tehát, a játszma stratégiailag már a 14. lépésben eldőlt, taktikai térre most terelődik. 25. gh*4:? A h-vonal megnyitás reménytelen helyzetbe hozza sötétet, hiszen az ott felvonuló világos nehéztisztekkel semmit sem tud szembeállítani. Az egyetlen halvány reményt 25. — HdR! nyújtotta. 26. hg4. Bdc8 27. Hc4 Fc6 Görcsösen ragaszkodik az e4-gyaloghoz, de most már csak a minőség feláldozása segíthetne valamit, ha világos elfogadná azt. De erre nem volna feltétlen szüksége és folytathatná az akciót a h-vonalon. 28. Fe5 Bd7 ?9. Hdfi Bcd8 30. Bh2 Fd5 31. Kf? és sötét feladta. 32. Bdhl, majd Vh8f vezéráldozat és matt fenyeget. Sz. L. Szombati sizetőversenyek 1. Juttatás —Tusticia — JamDi — Jobbágy. — 2. Tn flagranti — Karíné — Ingatag — Kópé. — 3. Tmpo^tőr — Babér — K^^pes — T-Urnév. — 4. Lagúna — Lókötő — Lá*s*zqt — Lady Kame. — 5. tmpo«-z‘or — Toa’vnűvész — Dorcsev — T^ol. — 6. Gesztus — .Táge~ — p.roves — igazmondó. — 7. gyopár — Jótálló — Hidra — Kliens. — 8. Teev — .— KhAn — Komornyik. — 9. Fennsík — F*»re«Mirímás — Gre^nda. — 10. Kotnyeles — Kréta — Kamasz — Kommendáns. ettia(JT \Pm 70) Magyar Nemzet Kupa• Atlétapalánták Újpesten Hat középiskolás fiú- és leánycsapat szerepelt csütörtökön délután az V. Dózsa országos ifjúsági atlétikai versenyének keretében a Magyar Nemzet Kupáért. Az első öröm: nemcsak az idő ideális versenyzésre, hanem a pálya is. A lila-fehérek sövénnyel körülölelt, zöldbe ágyazott atlétikai stadionja nemcsak jó, szemet gyönyörködtetően szép is. A második öröm: nemcsak a pálya volt tele ifjúsági és diákatlétákkal, sokan voltak a lelátón is. A részvevő iskolák diákjai, tanárai szurkoltak versenyzőik, az iskolájuk sikeréért. És a harmadik öröm az egyes csapatok azonos sportöltözékben jelentek meg, ezzel is mutatva hovatartozásukat. Első látásra nagyszerű kezdeményezés ez és jó ügyet segít: a Minisztertanács sport és testnevelésről hozott határozatában kiemelten foglalkozott a diáksport fontosságával, jelentőségével. Nos, az így és ilyen pályán rendezett versenyek az eredménytől függetlenül is élményt jelentenek, igazán alkalmasak arra, hogy fokozzák, vagy felébresszék a fiatalokban a sportolási vágyat. A pálya hangulatosan telített, itt távolt, ott magasat ugranak, odébb gerelyt hajítanak, indul a száz, aztán a nyolcszáz és az ezerötszázméteres futam. Újra és újra felharsan a lelátóról a buzdítás. ..Pörgesd meg, Kati ... Előzzél Laci.. . Menj rá, Bea ...” A testnevelő tanárok kezében járnak a stopperek. — Nagy öröm számunkra, hogy meghívást kaptunk erre a versenyre. S még inkább az, hogy ilyen pályára hozták ezt a számunkra oly kedves viadalt. — mondotta Varga András, a Vági István Építőipari Szakközépiskola testnevelő tanára a gyerekeknek is megtiszteltetés, hogy iskolájukat képviselhetik. És hogy nemcsak mi. a testnevelők vettük komolyan a versenyt, hanem az iskolák vezetői is, azt mi sem bizonyítja jobban: a mi igazgatónk Balázs István is ott szurkol a lelátón a diákjai között. Remélem, nem egyszeri verseny volt ez a mai, lesz folytatása is. A Magyar Nemzet Kupa egyik szervezője Zsigmond Mátyás évtizedek óta él az atlétikában, az atlétikáért. Akár „hivatalosan”, akár társadalmi munkában, mindig ugyanolyan magas hőfokon égve. — A fővárosi tanács művelődési osztályának hathatós segítségével sikerült életrehívnunk ezt a versenyformát, és szeretnénk hagyományossá tenni — mondotta. — Úgy gondoljuk, hogy egyelőre a fővárosi középiskolák — gimnáziumok, szakközépiskolák és szakmunkástanuló intézetek — számára. Elképzelésünk szerint a fővárosban körzetekre bontva lennének a selejtezők, innen kerülnének középdöntőbe a győztesek, s a verseny csúcspontjaként kerülne sor a hatos döntőre. Nagy lépést jelentene a megvalósításban, ha az egyes körzeteken belül az ott működő egyesületek patronálást vállalnának az iskolák csapatai, illetve az egyes versenyek felett. ★ Az első ízben kiírt Magyar Nemzet Kupát a lányoknál a Petőfi gimnázium csapata nyerte (testnevelő tanár: Ács Győző), a 2. a Dózsa gimnázium, a 3. pedig a Jedlik gimnázium lett. A fiúknál a Dózsa gimnázium volt a legjobb (testnevelő tanár: Sátori Józsefnél. 2. Petőfi gimnázium, 3. Bajáki szakközépiskola. A győztes csapatok tagjai a Magyar Nemzetre szóló féléves előfizetést, a második helyezettek a BTSH díjait kapták. A két legeredményesebb testnevelő tanár a Philaxia vállalat díját vehette át. (b. t.) SPORTNAPLÓ Ma utazik Urbán Edit és Oláh Zsuzsa Szöulba, az első ízben sorra kerülő asztalitenisz Világ Grand Prix döntőjére. Klampár is meghívást kapott a rangos viadalra, de megbetegedett és nem vehet részt a versenyen. A lengyelországi Suwalkiban két számmal folytatódott a szocialista országok vívóbajnoksága. A női tőrözőknél az NDK nyert, a magyar B-válogatott a hatodik lett. A párbajtőr csapatverseny szovjet sikerrel zárult, itt a magyar B-csapat a nyolcadik helyen végzett. Gdanskban, a Baltika Kupa női kosárlabda-tornán a magyar válogatott Csehszlovákiát 74:71-re megverte, a Szovjetunió B-csapatától 76:63-ra kikapott. .Jótékony célú mérkőzésen, Anglia és az NSZK megismétli az 1966- os labdarúgó világbajnokság döntőjét, hogy a bevétellel támogassák a bradfordi stadiontragédia áldozatainak hozzátartozóit. A mérkőzést a tervek szerint július 28- án, Leedsben játsszák le. A 19 évvel korábbi döntő 4-2-es angol sikert hozott, Újra volt szél A balatonfüredi solino Európa-bajnokság szerdai szélszünete után tegnap újra két futamot tartottak. A 3. futamban az NDK-beli Schumann vezette hajó volt a leggyorsabb, a negyedikben pedig a szovjet Budovikov irányította hajó nyert, összetettben Sehumannék vezetnek két nyugatnémet Hirth és Kuhweide előtt. A legjobb magyar soling legénysége, a Bartos, Pettenkoffer, Boronkai egység a tizenharmadik. Salamanové az arany A katowicei súlyemelő Európa-bajnokság tegnapi versenynapján a magyarok nem voltak érdekeltek. A 60 kilogrammos súlycsoportban az öt világcsúcsot tartó bolgár Naum Salamanov 312.5 (140 és 172.5) kilogrammal nyert aranyérmet. Az ezüstérem a szovjetTarik Szarkiszjané (297 5 —130 és 167 5), a bonz pedig az NDK-beli Andreas Letzé (287.5 —120 és 167.5) lett. Röviddel az idei, II. IBUSZ maratoni után a szervező bizottság már kijelölte a jövő évi versenyidőpontját. A budapesti tömegfutóversenyre ezek szerint 1986- ban április 19-én kerül sor. A tervek szerint a maratonival együtt rendezik majd az Olimpiai ötpróba akció futópróbáját. MNK-döntő a Népstadionban Az MTI jelenti: A labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupa döntőjét a Bp. Honvéd és a Tatabánya között június 5-én, 17 órakor a Népstadionban rendezik meg. A találkozó előtt kerül sor a Szabad Föld Kupa döntőjére. ★ Nehéz megérteni, miért kell eleve kockára tenni az MNK- döntő sikerét. A Népstadionban legutóbb a négy — állítólag népszerű — fővárosi csapat mérkőzéseire is alig 15 ezren voltak kiváncsiak, nem nyújtott felemelő látványt a 80 ezres arénában elvesző nézősereg. Két éve a Dózsa— Honvéd MNK-döntőre ugyancsak a stadionban alig 5 ezren voltak kíváncsiak. Tavaly az MNK-finálét vidéken rendezték meg. Az ötlet bevált. Székesfehérvárott szép számú publikum — csaknem 20 ezer néző — előtt győzte le a Siófok a Rába ETO-t. A közönségsiker eredménye (?!): legyen a döntő ismét a Népstadionban! Bár meghazudtolnának a magyar labdarúgást kedvelők és megtöltenék a lelátókat a Honvéd—Tatabánya találkozón. Sajnos valószínű, nem így lesz. Talán akadt volna olyan vidéki város, ahol szeretik a focit, jó pályájuk is van, csak éppen elsőosztályú csapatuk nincs, de vendégül látták volna a két kupafinalistát. Vagy ha már ragaszkodtak Budapesthez, a fővárosban is van kisebb pálya. (i. n. i.) EMBER és AUTÓ Gyógyszerhatások Az ember természetes helyváltoztatási módja a gyalogos közlekedés, amelynek sebessége azonban eléggé csekély, ám a szervezet eredetileg ennek a kis haladási sebességnek a kiszolgálására alkalmas. Ennek felelnek meg az érzékszervek és az idegrendszer is. A motorizációval az elérhető sebesség a korábbinak a sokszorosára növekedett. Jellemző az emberi szervezet alkalmazkodó képességére — írja az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács számára készített tanulmányában dr. Dallos György —, hogy ilyen körülmények között is lehetséges a biztonságos közlekedés. Ennek viszont alapvető feltétele, hogy az emberi szervezet és ezen belül különösen az érzékszervek és az idegrendszer kifogástalanul, zavartalanul működjék. A legcsekélyebb zavar is elegendő lehet ugyanis ahhoz, hogy a korszerű közlekedés követelményeinek az ember már ne tudjon megfelelni. Hangsúlyozni kell, hogy ez egyaránt vonatkozik a járművek vezetőire és a gyalogosokra is. A biztonságos közlekedési képességre károsan hatnak a különböző krónikus betegségek és szervi, érzékszervi fogyatékosságok. Kiszűrésük a gépjárművezetők esetében elsősorban a rendszeres alkalmassági vizsgálatok feladata. Nem kisebb veszélyt okozhatnak viszont az időközben jelentkező heveny betegségek sem. A betegségek és tüneteik leküzdésére különböző gyógyszerek állnak a rendelkezésünkre. Kézenfekvő volna —, ha az adott betegség tünetei miatt nem tudunk biztonságosan vezetni —, hogy be kell venni a megfelelő gyógyszert, és ennek hatására a veszélyes tünnetek megszűnnek; ismét al-lkalmassá válunk a vezetésre. Persze, az ideális eb-ben az esetben az volna, ha a gyógyszerek csak a kívánt hatást fejtenék ki, ám a leg- *több gyógyszernél mellékhatásokkal is kell számolnunk. A különböző gyógyszerek csomagolásán és a hozzájuk mellékelt ismertetőkben a gyártók ma már fölhívják a figyelmet arra, ha az illető gyógyszernek közlekedéshez- ,tonsági, vagy munkavédelmi szempontból mellékhatása van. Alapvető követelmény, hogy ezeket a figyelmeztetéseket komolyan vegyük, és járművezetés előtt, vagy közben ezeket a szereket mellőzzük, illetve hatásuk alatt ne vezessünk. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a gyógyszereknek kölcsönhatásuk is van. Ez azt jelenti, hogy a szervezetben egyidejűleg jelenlévő többféle gyógyszer egymás hatását csökkentheti, fokozhatja, megváltoztathatja, és ezáltal, olyan... hatások és mellékhatások jelentkezhetnek, amelyek a bevett gyógyszerek egyikéresem jellemzők, viszont a közlekedés szempontjából veszélyesek. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy nagy a különbség a gyógyszerekkel szemben mutatkozó egyéni érzékenységben is. A gyógyszerszedés tehát fokozott elővigyázatosságot követel. Soha ne vegyünk be vezetéskor ismeretlen gyógyszert, kerüljük a laikusok tanácsait. Célszerű csekélyebb panaszokkal is orvoshoz fordulni. II A 400 000. klubtag A Magyar Autóklub taglétszáma áprilisban elérte a négyszázezret. A számítógépes tagnyilvántartás kimutatta, hogy Biró János jászárokszállási lakos, aki áprilisban váltotta ki tagsági igazolványát a klub szónoki szervezeténél, a MÁK négyszázezredik tagja. Biró Jánost a klub szolnoki műszaki állomásán ünnepélyes keretek között köszöntötték, és megajándékozták egy sátras utánfutóval. A Magyar Autóklubnak egyébként minden harmadik autós a tagja. (gyulay)