Magyar Nemzet, 1985. július (48. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
B&e$s mryv „ Y ■ ' SSGI s. _ Magyar Nemzet =A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ^ Y VjY • j népi triplonzíívia Az idén huszonnyolc esztendeje, hogy a mediterrán hatásokat is élvező Pécs testvéri szövetségre lépett a Balti-tengertől karnyújtásnyira levő Lahti városával. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre ragadósabb lett a példa. Miskolc Tamperével, Debrecen — a ránézésre alig kimondható nevű — Jyväskylável, Szolnok, a szántunkra nem kevésbé kacifántos nevű Kiihmäkivel létesített testvérvárosi kapcsolatot. Sorra tanultuk meg az ismerteken túl az újabb és újabb finn városneveket s feltehetően északi rokonaink is hasonló nyelvkurzusokra vállalkoztak. Pedig hát rokonságunk eredete,amint azt minden általánosiskolás kívülről fújja, anyelvben gyökerezik. Mégsem lehet azt mondani, hogy az a valóságos reveláció, amely a két nép formaságoktól mentes, távolságokkal mit sem törődő egymás iránti felfokozott kíváncsiságát jellemzi, ennek, még az átlagos műveltségű ember számára is alig valamit mondó összetartozásnak köszönhető. Mert hiszen ,,a rohanó életbe belefáradó” ember még a családfáján hozzá legközelebb levő vér szerintijéről is megfeledkezik gyakorta, s hányszor átéljük a konvencionális rokoni átingótás megannyi megpróbáltatását. Mi motiválja mégis a magyar—finn és a finn—magyar testvérvárosi kapcsolatokat? Az azonosságunk semmiképpen. Más a társadalmi berendezkedésünk, a hajunk színe, a vérmérsékletünk. Eltér egymástól a környezetkultúránk, sok mindenben az ízlésünk. Ami persze egyáltalán nem lehet elvi akadálya a közeledésnek. Sőt. A különbözés éltetője a kíváncsiságnak. Csakhogy ilyen alapon a testvéreinkké fogadhatnánk akár a spanyolokat is, ám ezt nyilván megnehezítené az, a népeink múltjában fel nem lelhető kohézió, ami a finnekkel magától értetődő. Még akkor is, ha ez sokak számára homályos, esetleg nehezen érthető. Mindez azonban független attól, hogy egyszer úgy istenigazából kibeszélgessük magunkat az annyit emlegetett távoli rokonnal, aki ily módon szinte évszázadokat semmibe véve jócskán előre rukkolhat a kialakultnak vélt rokoni hierarchiánkban. Különösen egy bizonyos érettség után, amikor már egyfajta számvetést elvégzett az ember vagy akár egy nép, válik hirtelen halaszthatatlanná az elhanyagolt, addig igénybe nem vett vérségi kötelékek megerősítésének szándéka. Amikor — leküzdve minden szemérmességünket, magányérzetünket — valamilyen úton-módon megpróbálunk valamiféle még nem érzett szeretetre szert tenni s egyidejűleg megszerettetni, elfogadtatni magunkat másokkal. Az ilyen egymásra találás — kivált olyan trauma után, mint a második világháború volt — nyilván könnyen felerősödik, ha országhatárokat, rendszerbeli különbségeket átlépve a tapasztalt rokonszenvet a kulturális örökségek s a másik mindennapjainak a megismerési szándéka vezérli. Vagyis nem valamilyen felülről érvényesülő akarat mondta ki, hogy teszem azt Nyíregyháza és hajaani kölcsönösen testvérré fogadják egymást. S az említetteken kívül még kétszer tizenhét magyar és finn város. Ki-ki maga választotta a párját s ennek a folyamatnak még távolról sincs vége. E pillanatban mindössze annyi bizonyos, hogy a ma kezdődő, immár sokadik barátsági héten 18—18 város küldöttségei kerekednek fel s látogatnak el a testvérvárosukba. A váciak például először Jarvenpaäbe s az odavalósiak először a Duna-kanyarban levő városba, mert hiszen a „véd- és dacszövetség” közöttük csupán az elmúlt évben jött létre. Népi diplomácia — egyszer csak így nevezték ezekért a küldöttcseréket. Azt példázza, hogy az érintett településnek minden rétege képviseltetik, hogy alkalma-, mint egyetlen felmerülő kérdés se maradjon megválaszolatlanul. Ugyanakkor olyan személyiségek képviselik — ha nem is a szó szoros értelmében vett diplomataként — városukat, akik méltók erre. Kezembe került a Kuopióba repülő győrie*,' névro-' ra. Van köztük főkönyvelő, üzemvezető, párttitkár, csecsemőotthon-vezető, HNF- titkár, szakmunkás, tervezőmérnök. Aligha kérdeznek tőlük északi rokonaik olyat, amire ködösen ne tudnának válaszolni. S ugyanez mondható el a hozzánk látogató finn testvérvárosi delegátusokról is. Akik már részt vettek ilyen eseményen, tanúsíthatják: családias, meleg a légkör. Nincsenek különösebb protokollok, határozatok sem születnek, amelyeknek betartását a későbbiekben netán számon lehetne kérni. Beszélgetések vannak, tapasztalatcserék, amelyek persze nem kötelezően csak három év elteltével, a soron következő barátsági héten folytatódnak. A ma kezdődő találkozó kiemelkedő rangját bizonyítja, hogy a fővédnöki tisztet Losonci Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke vállalta. Trem ok nélkül. Az idén tíz éve, hogy aláírták a kontinensünk biztonságának javulását elősegítő Helsinki Záróokmányt. Ugyancsak a esztendő nagy eseménye az is Finnországban, hogy százötven esztendős a nemzeti eposz, a Kalevala. És persze a mi életünkben is meganynyi, sorsformáló esemény történt. Negyven éve szabadult fel az ország, eredményes munkát végzett a párt XII. kongresszusa s a próbát, kiállt új választási törvény első megvalósításának eredményeként három nappal ezelőtt összeült az új országgyűlés. Úgyhogy pro és kontra, lesz miről beszélgetni a népi diplomatáknak s az őket vendégül látóknak Magyarországon és Finnországban egyaránt. „. ... Kertész Péter Kihagyták Bejrútot az amerikai túszok Damaszkusz érintésével Frankfurt az útirány A külpolitikai helyzet A KGST ÉS A KÖZÖS PIAC kapcsolatlétesítésének lehetőségére is kitért a Varsóban tartott 40. ülésszak munkáját értékelő vasárnapi hírmagyarázatában a moszkvai Pravda. A szocialista országok a lengyel fővárosban rendezett tanácskozásukon megerősítették, hogy a helsinki záróokmány szellemében normális, egyenjogú viszony kialakítását óhajtják a tőkés államokkal és azok gazdasági csoportosulásaival,így az EGK- val is. Külföldi jelentésekre hivatkozva az SZKP központi lapja megállapította, hogy Nyugaton is mutatkozik érdeklődés a hetvenes években folytatott tárgyalások újrakezdésére. Nincs ennek formai akadálya: a KGST-országokban a politikai akarat megvan a kapcsolat hivatalossá tételére, hiszen ezzel, a gazdasági vonatkozásokon túlmenően, hozzájárulnának az európai enyhülés erősítéséhez is. A varsói ülésszak eredményeit a Pravda különösen fontosnak nevezte, mivel a szocialista országok jelenleg gazdasági fejlődésük új szakasza előtt állnak. A tervek, a lehetőségek és a problémák tárgyszerű, kritikus elemzése elősegíti az intenzív gazdálkodás feladatainak megoldását, hozzájárul ahhoz, hogy a KGST-tagállamok a tudományos-műszaki haladás élére kerüljenek — állapítja meg a lap. A NYUGAT-EURÓPAI VÁLASZ ügyében a milánói csúcsértekezlet nem hozott érdemi új fejlemményt. A vezetők megismételték az EGK külügyminisztereinek június 14-i állásfoglalását. Eszerint előzetes megbeszéléseket ajánlanak annak tisztázására, hogy kínálkozik-e elegendő közös alap az érdemi tárgyalások megkezdéséhez. Ezúttal is hangoztatták azonban azt a kikötést, hogy a két gazdasági csoportosulás közötti kapcsolatfelvétel nem módosíthatja a Közös Piac és az egyes szocialista országok együttműködését. (Jelenleg Romániának van érvényes megállapodása az EGK-val.) Az első párizsi lapértékelések egyébként félsikernek minősítik a kétnapos csúcsot. A politikai unió irányában tett közös francia—nyugatnémet kezdeményezést ug.an egy fuvaobi konferencia elé utalták, ám három tagállam, így elsősorban Anglia — de Dánia és Görögország is — elutasítóan fogadta. A francia televízió vasárnap azt hangoztatta — amellyel Kohl kancellár már előzetesen fenyegetőzött —, hogy a terv ellenzői nélkül látnak hozzá esetleg az elképzelések megvalósításához. Ez a gyorsabb előrehaladás viszont csak a külpolitikai egyeztetésre vonatkozhat, a többi területen ugyanis a Közös Piac római szerződése egyhangúságot irányoz elő. GENFBEN az amerikai fél kérésére szombaton George Bush alelnök találkozott a nukleáris és űrfegyverekről, folyó kétoldali tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség tagjaival. Érdemi részletek egyelőre nem ismeretesek. Ugyanakkor a Pravda vasárnap foglalkozott az alelnök mostani nyugateurópai körútjával. A látogatás egyik fő céljának a lap azt tartja, hogy az Egyesült Államok csillagháborús tervéhez megszerezzék a szövetségesek támogatását. Eddig ugyanis a NATO- partnerek nem fogadták „kellő megértéssel” a washingtoni törekvést. Az aggodalmak nem alaptalanok, egyre többen ismerik fel, hogy az állításokkal ellentétben a program nem védelmi jellegű, annak célja erőfölény elérése. Az SZKP lapja ezúttal is leszögezte: a Szovjetunió nem engedi meg ezt, s megtalálja a veszélyes amerikai tervek hatékony ellenszerét. A hét végén egyébként a The Washington Post azt az értesülést közölte, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok főzött ,-,elvi megállapodás” jött létre egy esetleges csúcstalálkozó helyéről és időpontjáról. Az újság Géniről és november második feléről vél tudni. Az amerikai külügyminisztérium nem erősítette meg, de nem is cáfolta a hírt, csupán annyit ismertek el, hogy tárgyalások folynak a témáról. Ma hazánkba érkezik az egyiptomi külüyminiszter Az MTI jelentése szerint dr. Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma hivatalos látogatásra hazánkba érkezik dr. Ahmed Eszmat Abdel- Megid egyiptomi külügyminiszter. Az egyiptomi külügyminiszter Lengyelországban tett hivatalos látogatást. Pénteken érkezett Varsóba, ahol Stefan Olszoivski külügyminiszter volt a tárgyalópartnere. Dr. Ahmed Eszmat Abdel- Megid, az Egyiptomi Arab Köztársaság külügyminisztere 1923-ban született Alexandriában. Felsőfokú tanulmányait Alexandriában és Párizsban folytatta. A párizsi Sorbonne egyetemen 1931-ben védte meg doktori disszertációját, amelyet a nemzetközi jog témájáról írt. Külügyi szolgálata 1950-ben kezdődött. 1950—54 között Egyiptom londoni nagykövetségének titkára. Majd a külügyminisztériumban dolgozott különböző beosztásokban, többek között vezette a Nagy- Britanniával foglalkozó osztályt, részt vett,az angolokkal folytatott kivonulási tárgyalásokon és tagja volt a francia— egyiptomi kapcsolatok helyreállításával foglalkozó bizottságnak (1957). Diplomáciai szolgálatot teljesített Egyiptom genfi ENSZ- képviseletért, később 1963—67 között az EAK párizsi követe volt. A külügyminisztérium Kulturális és Műszaki Együttműködési Osztályát vezette 1963—69 között, ezután a Tájékoztatási Hivatal élére került. 1970—1972 között a kabinet-üigyek államminisztere, 1972-től 83-ig országa ENSZ- fődelegátusa. Részt vett több nemzetközi politikai és jogi konferencián, többek között az egyiptomi delegáció vezetője volt az el nem kötelezett országok colombói csúcstalálkozóján. Abdel-Megid vezette az egyiptomi tárgyalóküldöttséget, a Camp David-i megállapodássktat előkészítő Mena House-i megbeszéléseken, és részt vitt az egyiptomi—izraeli tárgyalásokon Iszmailiában, amikor Begin először látogatott Egyiptomba. Az 1984. július 17-én megalakított kormányban a külügyminiszteri tárcát kapta. Nős, három fiú édesapja. abih Berri és Gheorge Bush nyilatkozata, a géprablók sajtóértekezlete Izrael „szakaszosan" szabadon bocsátja a síita foglyokat Bejrútból jelentiaz AP és a Reuter. Vasárnap átadták a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőinek, és útnak indították Bejrútból Damaszkusz felé azt a 39 amerikait, akiket a TWA légitársaság repülőgépének június 14-i elrablása óta túszként tartottak fogva. Nabih Berri libanoni síita vezető, aki az összes érintett féllel hosszas tárgyalásokat folytatott az ügy megoldása érdekében, vasárnap kora délután közölte: úton van az autóbuszkonvoj a Szíriai főváros elé. A tényleges indulás mintegy két órát késett ugyan, mert a géprablók előbb sajtókonferenciát rendeztek a bejrúti repülőtéren,de végül valóban kigördült az autókaraván a dél-bejrúti Bordzs el- Baradzsnéból. A 39 amerikait , 36 utast és a repülőgép 3 főnyi személyzetét — a Vöröskereszt megbízottai mellett drúz miticisták, az Amai, síita szervezet emberei, valamint a szíriai katonai hírszerzés tisztjei kísérték. Egy amerikai katonai repülőgép a szíriai főváros repülőterén várakozott, hogy az NSZK-béli Frankfurtba vigye a szabadon bocsátottakat. Frankfurtban tartózkodott vasárnap számos túsz hozzátartozója, s ide várták Párizsból George Bush amerikai alelnököt is. A légikalózok vasárnap, délután úgy nyilatkoztak, hogy személyes garanciákat kaptak Hafez Asszad szíriai elnöktől, azt követően, hogy Reagan elnök Libanonra nézve fenyegető nyilatkozatot tett. A közelebbről nem részletezett Asszad-garanciák után döntöttek a szabadon bocsátás mellett. Egyelőre nincs szó arról, hogy szabadon engednék a Libanonban korábban elrabolt hét amerikait. Két, szintén libanoni fogságban levő francia állampolgár — Nabih Berri bejelentése szerint — néhány napon belül kerül szabadlábra. Izraelben eközben azt közölték, hogy az Átat börtönben fogva tartott, több mint hétszáz libanonit „fokozatosan” engedik el. Szombat reggel egyébként a hírügynökségek már egy ízben világgá röpítették a hírt, de délután cáfolni kényszerültek. Sőt, fehér házi értesülések szerint Washingtonban már péntek este várták a túszok Damaszkuszba szállítását. Az MTI washingtoni jelentése szerint az amerikai rádió- és televízióállomások vasárnap rendkívüli adásokban számoltak be a TWA repülőgép hátramaradt utasai és személyzete bejrúti indulásáról. Reagan elnök jelezte, hogy várhatóan azután nyilatkozik, amikor a csoport már — a Damaszkuszban várakozó amerikai katonai szállítógépen — elhagyja Szíria légterét. A kommentárok, egyértelműen Hafez Asszad szíriai elnök közreműködésének tulajdonítják a több mint két héten át elhúzódó túszügy szerencsés lezárását. Ugyanakkor Regan elnök megtorlással fenyegetőző pénteki nyilatkozatát okolják azért, hogy a túszok még egy napot kénytelenek voltak Bejrútban tölteni. A külügyminisztérium késő este kiadott szombati nyilatkozata, amely általánosságokban állást foglal „Libanon népe szenvedéseinek megszüntetése” mellett, az amerikai kommentárok szerint egyértelmű azzal, hogy Washington hajlandó volt megadni".ti Artai vezetője, Nabil Berri által követelt garanciát arra: nem fog megtorlást alkalmazni, s a különböző helyszíni jelentések azt is aláhúzzák, hogy Washington és Tel Aviv között „egyetértés” van az Izraelben jogellenesen fogva tartott libanoni síitákzabadon bocsátásának haladéktalan felújításában. George Bush amerikai alelnök a CBS televíziónak Párizsból adott nyilatkozatában kategorikusan tagadta, hogy az Egyesült Államok „engedményeket tett” vagy „megállapodott” akár Nabih Berrivel, akár Asszad szíriai elnökkel. Vasárnapi sajtókonferenciáján azt mondotta, hogy Washington megfelelő garanciát adott Asszadnak, a szíriai elnök pedig neki arról, hogy nem kerül sor megtorlásra, illetve megtörténik a síita foglyok szabadon bocsátása. Bush viszont azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nem adta be a derekát”. Az alelnök nem volt hajlandó nyilatkozni a „megtorlás” kérdéséről, arra hivatkozva, hogy — televíziós nyilatkozata idején — a túszok még útban vannak, s „ez a pillanat rendkívül kényes”. Bush egyébként, aki Párizsból Frankfurtba repül a kiszabadult túszok elé, azt mondotta, hogy Hafez Asszad szíriai elnök „segítőkész” volt a túszügy megoldásában, de szerepéről csak később lehet nyilatkozni. Jichak Rabin izraeli hadügyminiszter az ABC televíziónak adott nyilatkozatában megerősítette ugyan, hogy Izrael „szakaszosan” és a libanoni helyzettől , függően szabadon bocsátja síita foglyait, de tagadta, hogy a túszügy és az izraeli döntés között „bármiféle összefüggés” állna fenn. ,a Szovjetunió növeli a segítségnyijtást Vietnamnak s e innen befejezte látogatását Moszkvából jelenti az MTI. A szocialista internacionalizmus lenini elvétől vezérelve és figyelembe véve Vietnam sürgető szükségleteit, a Szovjetunió növelni fogja a Vietnami Szocialista Köztársaságnak nyújtott gazdasági segítséget, kedvező feltételekkel új, az 1986—1990-es évekre szóló hitelt nyújt neki és átütemezik a korábban nyújtott hitelek visszafizetését. Nagyobb mennyiségben szállít Viet-