Magyar Nemzet, 1985. július (48. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-08 / 158. szám
Hétfő, 1985. július 8. Madar Nemzet SZÉLRÓZSA Heyerdahl a Szovjetunióban Thor Heyerdahl, a neves norvég természettudós és író, a Szovjetunióban is a legnépszerűbb szerzők közé tartozik. Nemcsak könyvei, útibeszámolói miatt szeretik és tisztelik, de szovjetbarátsága ugyancsak közismert. Nemrég kutatásokat folytatott Azerbajdzsánban, s meglepő felfedezésre jutott. Megállapította, hogy az ott talált, s teljesen még fel nem tárt több ezer éves barlangrajzok sok tekintetben hasonlítanak a Húsvét-szigeteken felszínre került leletekhez. Éppen ezért ígéretet tett, hogy hamarosan ismét a Szovjetunióba látogat, s részt vesz a feltárási munkák folytatásában. Nem ez volt egyébként az első látogatása szovjet földön. Már több mint 40 évvel ezelőtt, 1944-ben Murmanszkba érkezett; igaz, akkor ejtőernyővel, mint a norvég ellenállási mozgalom harcosa. Azóta hat alkalommal töltött hosszabb-rövidebb időt a Szovjetunióban; legutóbb Moszkvában találkozott neves szovjet régészekkel, ellátogatott számos kutatóintézetbe, egyetemre, szerkesztőségekbe, s beszédet tartott a Tudományos Akadémia Földrajzi Kutatóintézetében. Itt egyebek között a következőket mondotta: „Amikor a jövőről beszélek, nem hagyhatom figyelmen kívül az űrhajózást. Azt a távolságot, amelyet a társaimmal öt hónap alatt tettem meg a Tigris fedélzetén, az űrhajó néhány perc alatt bejárja. Földünk a világűrből csónaknak tűnik, egy olyan csónaknak, amelyben az egész emberiség együtt evez ... Remélem, csónakunk békésen haladhat előre.” Hol volt Trója? Ez ideig úgy tudtuk, hogy mi néhai Trója, amelyet a görögök földig romboltak és megsemmisítettek, a mai Törökország nyugati részén terült el. Henrik Schliemann kutatásai derítették ezt fel a múlt század hetvenes éveiben. Az ásatások során Dörpfeld ismert archeológus azt is megállapította, hogy az őskori város a hatodik feltárt rétegben található. Most szenzációként hatott Robert Salinas Price mexikói tudós bejelentése, amely szerint Trója nem Kisázsiában van, hanem Jugoszláviában, a Neretva folyó deltájában, aMetkovics és Csapljina közt elterülő Gabela település közvetlen szomszédságában. Erre Salinas az Iliászt tanulmányozva jött rá. Az Iliászban ugyanis olyan földrajzi adatokra bukkant, amelyek szerinte biztos útmutatásul szolgálnak. A tudományos világ kétkedéssel fogadta a szenzációs bejelentést. A belgrádi Politika című lap sorra nyilatkoztatja meg a jugoszláv archeológusokat ezzel kapcsolatban. Dr. Alojz Benac, a Balkánkutatások szakértője szerint nincs ez ideig semmilyen adat arra vonatkozólag, hogy a mostani Gabela helyén állt valaha Trója. Annál is kevésbé, mert a görögök későn terjeszkedtek az Adriai-tengeren, s ott is először Korfu szigetét, majd a mai Albánia partjait hódították meg. Horhérosz költeménye nem említi az illíreket sem, akik ezen a partszakaszon éltek. A jugoszláv professzor szerint az Égeitenger felé terjeszkedő népvándorlás Pannóniából indult és ez is ellene szól a mexikói kutató állításának. Price azonban megingathatatlan, nemcsak Homéroszra, hanem Vergiliusra is hivatkozva bizonyítja, hogy Trója sosem lehetett Kisázsiában, hanem csakis, az Adria partján, innen indult Aeneas is Itáliába. Odüsszeusz kalandos utazásai is az ő állításait igazolják — a kutató véleménye szerint. A párizsi opera új ! A francia főváros Nagyoperájában szeptember 30-án kezdődik az új, 1985—86-os évad, s mindjárt meglepetéssel. A firenzei és a chicagói operával együttműködve mutatják be az olasz Luciano Berio La Vera Storia című művét. Ezt követi Verdi Trallatája, ugyancsak koprodukcióban Firenzével. A rendező: Franco Zeffirelli, vezényel Zubin Mehta. A továbbiakban kiemelkedik a műsorból Richard Strauss Salome című operájának a felújítása Jorge Lavelli rendezésében, és Kent Nagano zenei irányításával. A címszerepet Edda Moser énekli. Ez a mű a zürichi operaházzal együttműködve kerül bemutatásra. Két ritkán hallható operát is színpadra állítanak: az egyik Muszorgszkij Salambo című daljátéka, a másik pedig Rossini Korinthus ostroma című műve. A svájci Gstaad-Laanen-ban immár a 29. alkalommal rendezik meg a világhírű hegedűművész által alapított nemzetközi hangverseny-sorozatot. Mindig rendkívüli eseménynek számít ez a fesztivál, mert az alapító személyes közreműködésén kívül — amely önmagában is elegendő vonzerő — évről évre tartogat valami meglepetést. Ez alkalommal az európai zenei év, valamint az ENSZ által meghirdetett „ifjúság éve” jegyében kerül sor arra a 15 hangversenyre, amelyet július 31. és augusztus 31. között élvezhet a közönség ebben a festői kisvároskában. (A svájci üdülési és nevelési központot Menuhin nem véletlenül választotta fesztiválja színhelyéül.) Mindezt azért említjük, mert ebben az évben fiatal művészek és együttesek adják a műsort, a jövő nagy szólistái és együttesei. Némelyik nevét már most ismeri és számon tartja a zenei közvélemény. Tabea Zimmermann 'például éppen Budapesten Hasonlóan érdekes műsort hirdetett meg a Nagyopera mellett működő Vígopera, az Opéra Comique is. Ez Donizetti, Mozart, Puccini és Ravel ismertebb művein kívül egy ősbemutatóra készül, mégpedig a szovjet Edison Deniszov L’Ecume des Jours című operáját mutatja be az angol John Burdekin vezényletével. És még egy — minket, magyarokat is érintő — program, A csodálatos mandarin bemutatója, Maurice Bejárt koreográfiai feldolgozásában. Massimo Bogianchino, a Nagyopera olasz főintendánsa egyébként még egy évre meghosszabbította szerződését, noha nemrég beválasztották Firenze városi tanácsába. Sajtókonferenciáján kijelentette, hogy közéleti elfoglaltságát össze tudja egyeztetni művészeti törekvéseivel és munkájával. nyerte el a brácsaverseny első díját, most a Claudio Abbado által alapított Európai Kamarazenekarral hangversenyezik. Jan Kimura Parker, a leeds-i zongoraverseny győztese a Zürichi Kamarazenekar hangversenyének szólistája lesz. Sor kerül a „Cantores Minores Vratislaviensis”, a Gstaad-i „Camerata Lysy” koncertjére, és természetesen nem hiányozhat a programból a londoni Menuhin-iskola növendékeinek bemutatkozása sem. A részvevők átlag életkora 25—27 év, s aki itt fellép, külön nemzetközi rangra emelkedik a zenei világban. Az idei Menuhin-fesztiválra tehát nemcsak a zenekedvelők, hanem az impresszáriók is figyelnek. Egy elérgi középSzeril szerző felkereste Bernard Shaw-t, és megkérdezte Ifile: — A fiam is írónak készül, és most tölti be a 21. életévét. Valami méltó ajándékkal szeretném mi tenni. Ön mit tanácsol? Shaw válasza: — Egy papírkosarat. Összeállította: Plés Sándor és Vámos Imre Menuhin-fesztivál TUDÓSÍTÓNK telexjelentése Túl a félidőn a fesztivál Moszkva, július 7. Tegnap, vasárnap szabadnapot kapott a XIV. moszkvai filmfesztivál közönsége; a részt vevő művészek, filmszakemberek, újságírók az éjszakai vonattal leningrádi kirándulásra utaztak. Hagyomány immár a moszkvai fesztiválok történetében, hogy félidőtájt némi lazítást engedélyeznek a rendezők a résztvevők számára. Ilyenkor, a hét végére , Moszkvában maradó vendégek különféle információs vetítések között válogathatnak. Az idei sláger ezek között kétségkívül Francis Coppola filmje, a Cotton Club volt. A fesztivál közepe táján Moszkvába érkezett tudósítónak azonban kötelessége viszszatekinteni az elmúlt napok eseményeire is, annál is inkább, hiszen július negyedikén este mutatták be a Rosszija Szálló hatalmas koncerttermében a Vörös grófnőt, Kovács András munkáját. A film bemutatóját nagy érdeklődéssel várta a nemzetközi és a szovjet sajtó. Ennek egyik jele az volt, hogy a Pravda hasábjain már a fesztivál megkezdése előtt jelent meg értékelés, méltatás a magyar versenyfilmről. *Élő kapcsolat A Pravda vasárnapi, tehát már a versenyvetítést követő számában Alekszandr Trosin fesztiválösszefoglalója ismét kitért Kovács András filmjére. „Kovács András nemcsak kiegészítette filmjével eddigi történelmi ismereteinket, de bemutatott egy olyan, izgalmas vonzó asszonyt, akire a különleges állhatatosság és hűség volt jellemző’’ — jegyzi meg a Pravdában vasárnap megjelent cikk, amely a film szereplőinek sorából elsőként Básti Juli játékát emeli ki. Foglalkozott a magyar versenyfilmmel a Szovjetszkaja Kultúra című lap is — ennek hasábjain ugyancsak a, magyar filmművészet régi ismerője és báláija, Alekszandr Trosin tollából olvasható méltatása, az Izvesztyija, s a fesztivál hivatalos lapjául szolgáló Szputnyik, amelyben a Magyarországon is igen jól ismert kritikusnő, Irina Rubanova méltatja a filmet, összegzésében, megállapítja, hogy a Vörös grófnő — formáját és hangvételét tekintve — a sorsregényekhez hasonlatos. A magyar filmművészdelegáció a versenyvetítést követő nap délelőttjén tartotta meg az ilyenkor szokásos sajtótájékoztatóját a Rosszija Szállóban. Amint az várható is volt, az újságírók a megjelent rendezőt elsősorban arról a külföldiek számára talán nem egészen világosan követhető és átélhető politikai háttérről kérdezték, amelynek színfalai előtt Andrássy Katinka sorsa megelevenedik a filmvásznon. A magyar századelő és a magyar polgári demokratikus, majd proletárforradalom kronológiája, a filmben szereplők azonosítása, a különféle politikai koncepciók mibenlétének tisztázása tette ki a sajtótájékoztató javarészét. A jelen volt szovjet újságírók a szovjet és a magyar filmművészet együttműködésére vonatkozó kérdéseket is feltették. Ezekre Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató válaszolt, megemlítvén, hogy az idei moszkvai nemzetközi filmfesztivál nyitófilmjeként levetített Egy élet muzsikája című alkotás, Palásthy György munkája — amely Kálmán Imre életének egyes epizódjait dolgozza föl — jól példázza azt az élő kapcsolatot, amely a szovjet és a magyar filmeseket egymáshoz köti. Szólt arról is, hogy újabb koprodukciók előkészítő tárgyalásai folynak a szovjet partnerrel. Közülük kettőt meg is említett: A sánta dervis címmel, Körösi Csoma Sándor életét feldolgozó koprodukció tervét (a filmet az előzetes elképzelések szerint Tádzsikisztánban forgatnák), és szó van Beethoven életéről készítendő szovjet—magyar közös alkotásról is, Apassionata címmel, ennek rendezője Radványi Géza lenne. A fajvédő indulatok ellen Ami a fesztivál eddigi versenyvetítéseit illeti: meglehetősen nehézzé válik a tudósító dolga, ha valamit is ki akarna emelni. Úgy tetszik, a moszkvai fesztiválon is jól tükröződik a világ filmművészetének az az általános válsága, amelyről az idei tavaszon, a cannes-i fesztivál filmjeit látva cikkezett a világsajtó. Alig-alig akad olyan alkotás, amely a ma már meglehetősen magas technikai szintet ne érné el, ugyanakkor ritka azon filmek száma is, amelyek az átlagtól elütő filmnyelvi megoldásokkal, egyéni fogalmazásmóddal jelentősen kiemelkednek ebből a mezőnyből. Itt, Moszkvában az elmúlt napokban látott munkák közül ugyancsak kevés az olyan, amely emlékezetesnek lenne mondható. A franciák versenyfilmje, a Roger Hanin rendezte A pokoli vonat amolyan szabvány bűnügyi történet maradna például, ha nem adna különleges politikai pikantériát a filmnek az a tény, hogy egy szinte szabványos gyilkossági ügy kapcsán a rendező az állatias fajvédő indulatok, magatartásformák természetrajzát próbálja meg felvázolni. Egy fiatal algériai vendégmunkás az ártatlan áldozat ebben a filmben, és Roger Hanin az események mögé bekukkantva arról kíván szólni, miféle elvadult, már-már kimondottan fasiszta indulatok bújnak meg az elképzelt, de igen könnyen valóságossá is válható ügy mögött. Amint a vetítést követő sajtótájékoztatón a rendező -és a civil-,ben polgári pilóta férfi főszereplő — el is mondotta: ma Franciaországban a faji feszültségek szerencsére nem érték még el a filmben ábrázolt szintet, ám az alkotók szükségesnek érezték, hogy egy végsőkig kiélezett helyzet víziójával figyelmeztessenek a lehetséges veszélyekre. A Magyarországon is jólcsengő nevű Hriszto Hrisztov jegyezte a Jellemzés című bolgár versenyfilmet. Az ötvenkilenc esztendős rendező a mai bolgár filmművészet egyik kiemelkedő alakja; hazája filmművészetének újbóli felvirágzása a hetvenes években a többiek mellett az ő nevéhez is fűződik. Épp ezért volt egy kissé furcsa most azt látni, hogy legújabb munkájában már letűnt idők dramaturgiai fogásait alkalmazza, hogy filmjének nyelvezete húsz, sőt harminc évvel ezelőtt készült filmek ízeit idézi föl az emberben. Egy ízig-vérig becsületes fiatal taxisofőrnek a korrupció, az összefonódások, az emberi aljasság ellen vívott harcáról beszél ebben a munkájában Hrisztov, de annyira fekete-fehér vonásokkal vázolja fel szereplőinek jellemét, hogy igen nehezen tudunk csak hinni neki. Egyedül a számtalan magyar filmből — a többi között Huszárik Zoltán Csontváryjából — ismert Isaak Fintzi volt képes a papirosízű figurába igazi életet lehelni. Esélyek és latolgatások Az idei fesztivál néhány, igazi érdeklődéssel várt filmje még hátra van. Közöttük szerepel az amerikai versenyfilm, az Egy katona története, amelyet a Jézus Krisztus szupersztár rendezője, Norman Jewison jegyzett, valamint az Alan Bridges rendezte Vadászat, a főbb szerepekben James Masonnal, Edward Fox-szal és John Gielguddal. S igazán nagy várakozás előzi meg a szovjet versenyfilmet, Elem Klimov, Menj és láss című alkotását, amely a második világháború idején, Bielorusseiiában játszódik, egy olyan kis faluban, amelyet a németek — a francia Oradourhoz, a csehszlovákiai Lidicéhez hasonlatosan — a földdel tették egyenlővé. Klimov mindenfajta pátosztól mentesen az emebeti Szenvedés megrázó képsorait villantja fel, az értelmetlen pusztításról, pusztulásról, a halálról ad egykönnyen nem feledhető rajzolatokat. Azok, akik a frissen elkészült filmet látták már valamilyen előzetes vetítésen, sokáig nem tudtak szabadulni hatása alól, s úgy emlegetik Elem Klimov munkáját, mint a fesztivál nagydíjának egyik komoly esélyesét. Vértessy Péter Tudniillik... És az idegen szavak ? Írta: Benedek IstvánSemmi sem könnyebb, mint arra a kérdésre válaszolni: mikor használjunk idegen szavakat? Akkor, amikor a mondandónkra nincs magyar kifejezés. Ennél nehezebb arra a kérdésre válaszolni, hogy mi az idegen szó? Tudniillik akár finnugor eredetűnek, akár töröknek tekintjük a magyar nyelvet, akár — miként legvalószínűbb — finnugor és török eredetűnek, nyelvünkben mindenképp roppant kevés az „ősmagyar” szó. Ami van, az se biztosan ősmagyar, és ha az is felismerhetetlenné változott. Biztos, hogy már az is a por és homun nyelv tömérdek idegen szóból — pontosabban idegen eredetű szóból állt. Egyáltalán, mi az idegen szó? „A szobából kimegyek az udvarra, onnan az utcán át az iskolába és a templomba.” Ebben az egyszerű magyar mondatban minden főnév szláv vagy latin eredetű, mégsincs benne idegen szó. A származás semmiképp nem teszi a szavakat idegenné, mert ha igen, akkor magyar nyelv nincs. Azok az idegen származékok, amelyeket a magyar nyelv befogadott, nem idegen szavak, használatuk nemcsak megengedett, hanem szükséges és természetes is. Idegen az olyan szó, amelyet a magyar nyelv nem — vagy még nem — fogadott be: használata lehet fölösleges, de lehet szükséges. Fölösleges vagy szükséges ... Mindaz a sok vita, ami az idegen szavak körül dúl, e két kategória közt zajlik. Nagyon bajos pontosan megfogalmazni, melyik szó és mikor fölösleges, mikor szükséges. A tudományos és a tudálékos műnyelv kétségtelenül több idegen szót használ a szükségesnél, másfelől viszont a hivatali műnyelv kevesebbet, mesterségesen gyártott magyar kifejezésekkel szorítva ki a közhasználatban levő nemzetközi szavakat, amitől a mondat sokszor alig érthetővé válik. Példaképp említem a KRESZ szabályzatát, amely nem az autózás, hanem a gépjárművel való közlekedés előírásait közli, nagyon pontosan, de a gépjárműhöz hasonló műszavakkal. Mint ez a példa mutatja, ilyen esetekben a szépirodalom is, a hétköznapi nyelvhasználat is az idegen szó használata mellett voksolt, olyan eredményesen, hogy ma már a legszenvedélyesebb purista sem tekinti az autót idegen szónak. Pedig még értelmetlen is, hiszen az „önmozgót” jelentő automobilból a mozgó kopott el, s maradt pusztán az ön. Mintha a televíziót röviden telének neveznék. Ezt nem teszik, de helyette néha távolbalátót mondanak, erőltetetten és helytelenül, hiszen nem a televízió lát távolba, hanem aki nézi. A nemzetközileg használatos idegen szavak nagy része lefordíthatatlan. Ha mégis erőltetve lefordítják, ártanak vele a magyar nyelvnek is," európaiságunknak is. Bárcsak minél több internacionális kifejezés honosodna meg az európaitól annyira idegen magyar nyelvben! Megkönnyítené beilleszkedésünket, befogadásunkat ebbe az amúgy is meglehetősen ellenséges környezetbe. Ellene vagyok az idegen szavak fölös használatának, de még inkább a mesterséges magyarításnak. Az ékszerész mintájára képzett tűzszerész magyarázatra szorul, a gyógyszerészt megszoktuk ugyan, de kár volt vele kiszorítani a jobb hangzású patikust. Az impressziót még csak nevezhetjük benyomásnak (bár ez is szolgai és csúf fordítás), ám az impresszum, impresszionizmus, imprimálás, impresszionálás csak körülírással fejezhető ki magyarul; ezeket meg kell tanulni, be kell fogadni a magyar nyelvbe. Nagyon helyes, hogy a kuplungnak magyarul tengelykapcsoló a neve, de sem a köznyelv, sem az irodalmi nyelv nem nyerne vele, ha belelépne a tengelykapcsolóba és megpróbálná elfelejteni a kuplungot. Nem véletlen, hogy a fék helyett senki sem mond bremzét, viszont a hátrálást mindenki rükvercolásnak mondja. Nem az beszél jól magyarul, aki nem használ idegen szavakat, hanem aki a magyar és az idegen szavakat egyaránt jól használja. 7 Zenetörténeti Múzeum nyílik Az Akadémia Zenetudományi Intézete a Táncsics u. 7. alatti épületében Zenetörténeti Múzeumot nyit meg ma, július 8-án, hétfőn három órakor. Falvy Zoltán igazgató üdvözlő szavai után a múzeumot és a kiállításokat Kulcsár Kálmán akadémikus, az Akadémia főtitkárhelyettese nyitja meg. Az állandó kiállítás címe: A zeneélet és a hangszeres kultúra emlékei Magyarországon; az időszaki kiállításé: Kottás kódextöredékek a magyar középkorból. A megnyitón Kertész Lajos zongoraművész Liszt-műveket játszik, a Schola Hungarica szólistái magyar gregorián dallamokat énekelnek. Az első magyar—laó szótár Elkészült az első magyar— laó nyelvű szótár. A szegedi József Attila Tudományegyetem két laoszi hallgatója — Shitong Chithothin és Mounteum Kham állította össze. A kétkötetes, 7000 szót és kifejezést tartalmazó szótár a két végzős hallgató szakdolgozata. A bírálók jelesre értékelték munkájukat. A két laoszi fiatalember magyar nyelv és irodalom szakon a közeljövőben kapja meg diplomáját. Hazájukba visszatérve tolmácsként kívánnak elhelyezkedni. NAPLÓ Kilencedik alkalommal rendezték meg vasárnap a híres pécsi cserépvásárt; a székesegyház előtti sétatéren több tízezernyi kerámiaalkotás között válogathattak az érdeklődők. ♦ Ősbemutatóra készül a kőszegi Várszínház: július 12-én és ezt követően még kilencszer játsszák Szakonyi Károly Kardok, kalodák című történelmi játékát Romhányi László rendezésében a Jurisich-vár szabadtéri színpadán. ♦ Lengyelországi vendégszereplésre utazott szombaton a MÁV szombathelyi járműjavító művelődési házának Haladás Férfikórusa: a szombathelyi dalosok négy hangversenyt adnak a gdanski nemzetközi kórusfesztiválon. ♦ A III. országos ötvös és fémmegmunkáló anadriennálét szombaton ünnepélyesen megnyitották aMiskolci Galériában.