Magyar Nemzet, 1985. október (48. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

N­ iiíjyik­ Nemzet­e­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA * Színvonal Jaj, gazdámn, lopnak, szólt vol­na a bontott tégla, de tégla (ab­ból is bontott) lévén, egy hang se jött ki nemlétező torkán. Ezért aztán a tanács költségve­tési üzemének egyik munka­társa — felettesének hozzájá­rulásával — ingyen elhordta a lebontásra ítélt kultúrotthon épületéből még hasznosítható építőanyagot. Dehogy merném feltételezni, hogy az ügylet hátterében köz­pénzeink megcsonkításának legcsekélyebb szándéka, netán magánérdek húzódik meg. Már csak azért sem gondolhatok erre, mert nem hiszem, hogy bármelyik vezető beosztást vi­selő honfitársamnak eszébe jutna százezer forintot is meg­haladó értékű bontott építő­anyagot elajándékozni a közva­gyonból. Inkább azt gyanítom, hogy a segítő szándék vezette az adott munkahelyi vezetőt. Talán az építkezővel együtt azt remélték: amíg a vakolat el­bújtatja a bontott téglát, csak nem tévednek falujukba a fő­hatóság ellenőrei. Ezúttal azon­ban­­tévedtek. Mert napjainkban már az ál­lami és társadalmi ellenőrök egyaránt gondosan előkészített ellenőrzési tervek, szerint vég­zik a közpénzek felhasználásá­nak vizsgálatát. De miután so­sem jelzik előre érkezésüket, olykor bizony meglepő histó­riákat kénytelenek jegyző­könyvezni. Mint azt egy főha­tóság — tanácsoknál és taná­csok költségvetési üzemeinél és vállalatoknál végzett — el­lenőrzési tapasztalatait összegző beszámolóban olvasom: bár rit­kábban, de megesik még, hogy egyik-másik hivatalban vagy költségvetési üzemnél fiktív — vagy éppen bújtatott — állá­sokkal igyekeznek megoldani az előttük álló feladatokat. Csak hát ezúttal a költségveté­si üzemeiknek nem volt szeren­cséjük, pedig többen olyan jól elbújtak az ellenőrök elől, hogy a revizorok — akik nem kedve­lik az efféle bújócskát — men­ten rájöttek, hogy néhány em­ber állása nem egyéb, mint fik­ció. Mások meg papíron segéd­munkásnak álcázva elegáns vi­seletben végezték irodai teen­dőiket.­­Másutt meg éppen a nagyzási mánia divatja hódít. Mert vajon mi mással lehetne magyarázni azt, hogy az anya­gi zavarokkal küszködő falusi üzem százezreket költ CB-rádió vásárlására? . És — sajnos — sorolhatnám a példákat vég nélkül, hiszen mindenki ismer szűkebb vagy tágabb környezetében jó né­hány ilyen és ehhez hasonló ese­tet. Csak éppen sokan úgy vannak vele, hogy hallgatnak inkább az efféle történetekről. Mert napjainkban bizony ko­rántsem népszerű feladat a gazdálkodás fogyatékosságait feltárni, a közpénzekkel olykor rosszul gazdálkodó vezetők fe­lelősségét feszegetni. Ezért in­kább sokan közömbösséget mímelnek vagy hátat fordíta­nak a munkahelyi közéletnek. Mondhatja bárki: a közönyhöz mindenkinek joga van. Csak­hogy ebben az esetben koránt­sem közömbösségről — inkább a megtorlástól való félelemről — van szó, hiszen évek óta nö­vekszik a gazdálkodás rendjét sértő vezetői magatartás ellen beadott — többnyire névtelen — közérdekű bejelentések szá­ma. Pedig számos olyan határo­zat született a közelmúltban, amely mértéktartó takarékos­ságra inti — kötelezi — a költ­ségvetési üzemeket, intézmé­nyeket, hivatalokat. A tények azonban azt bizonyítják: nem mindenhová jutott még el an­nak híre, hogy­ szűkösebb idő­ket élünk mostanság. Különben az egyik múzeum aligha jelen­tetett volna meg egy kataló­gust csaknem húszezer pél­dányban, amelyből mindössze hatvan darabot sikerült eladni. A veszteségként elkönyvelt bő félmillió forintot, alighanem más, a helybéli lakosság érde­keinek érvényesülését segítő célokra is felhasználhatták volna. És akkor még nem esett szó a pénzügyi és gazdálkodási rendünk szabályait igencsak megtépázó leltárhiányokról, a társadalmi tulajdont — gyak­ran magánérdeket is — sértő, vezetői hozzájárulással történő selejtezésekről... Tudom jól, mindezek kirívó esetek, és pillanatnyilag sem áll szándékomban sötétebb ké­pet festeni közpénzeink fel­­használásáról a valóságosnál. Maradok hát a tényeknél. Ko­rántsem azért, mintha ezek sokkal vigasztalóbbak lenné­nek. Akadt ugyanis olyan vizs­gálatsorozat, amelynek során az ellenőrzött üzemek,­ vállalatok és szövetkezetek 98,4 százalé­kánál bukkantak jogszabály­­sértő hibára az ellenőrök. Eze­k után már akár fel is sóhajtot­hattak, amikor egy másik vizs-­­gálati témában mindössze az­ ellenőrzöttek felénél kellett új jogsértésről jegyzőkönyvet ki-­ állítaniok... Persze, magyarázat — mint­ mindenre — pénzügyi és gaz-z dálkodási szabályaink megsér-| tésére is akad. Egyesek vezetői­ érdektelenséggel, mások a gaz­dálkodás feltételeinek nehezü­­lésével, megint mások pedig gazdálkodásunk túlszabályo-i zottságával vagy éppen a sza­bályzók változásával indokol-t ják tévedéseinket. És termé­szetesen vannak olyanok is,­­ akik újólag — évek óta sok­­századszor!­s— a belső ellenőr-­ zés fogyatékosságait vélik fel­fedezni a szabálytalanságok arányának növekedése mögött. Bizonyára nem alaptalanul.­­ Tartozom azonban annyival az igazságnak, hogy az említett összegezés megállapítása sze­rint az elmúlt esztendőkben ja­vult a belső ellenőrök munká­jának színvonala. Hiszen újab­ban már a vállalati és szövet­kezeti ellenőrök is pontosan ki­dolgozott ellenőrzési program szerint végzik munkájukat. A korábbinál magasabb színvo­nalon foglalják írásba megálla­pításaikat, és figyelemmel kí­sérik azt is, mi valósult meg korábbi javaslataikból? Ez azonban — legalábbis a jelek szerint — édeskevés. Addig ugyanis, amíg a belső ellenőrök jelentős hányada — helyzetéből adódóan — jó né­hány vállalatnál, szövetkezet­ben és üzemben csupán má­sod- vagy harmadrendű kérdé­seket vizsgálhat, amelyek vé­letlenül sem sérthetik az egyé­ni érdekeket, aligha képzelhető el, hogy jelentősen javul mun­kájuk hatásfoka. Ahogy az sem emeli a belső ellenőrök mun­kájának színvonalát, hogy sok­szor azoknak a munkatársaik­nak a tevékenységéről kell(ene) véleményt mondaniuk, akiken szakmai megítélésük és anyagi boldogulásuk múlik ... Marad­na hát a felügyeleti ellenőrzés, amely létszámgondokkal küsz­ködik. Helyzetét nehezíti, hogy az anyagi és az erkölcsi meg­becsülés hiányosságai miatt a jól felkészült szakemberek változtatnak mind gyakrabban állást. Munkahelyük betöltése pedig egyre nehezebb és gyak­ran csak minőségi visszaesés­sel oldható meg. Ilyen helyzet­ben alighanem kézenfekvő megoldásnak mutatkozna a társadalmi ellenőrzés rangjá­nak és szerepének növelése. Amíg ugyanis ez várat ma­gára, aligha lepődhetünk meg azon, hogy a gazdálkodás sza­bályait megsértők közül sokan térnek ki a felelősségre vonás elől... Elpazarolt százezer és millió forintokról értesülve aligha érhetjük be magyaráz­kodással és aligha nyugtathat­juk magunkat bármivel is ... Császár Nagy László Kádár János és Gustáv Husák tárgyalásai Losonczi Pál Zimbabwébe érkezett A külpolitikai helyzet CSÖKKENTENI IGYEKSZIK eleve az amerikai kormányzat azok­nak az új javaslatoknak a jelentőségét, amelyeket a Szovjetunió ter­jeszt elő a héten a Genfben folytatódó leszerelési tanácskozásokon. Kenneth Adelman, a fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési hivatal elnöke az NBC televíziónak adott nyilatkozatában azt mondta, hogy ezek az indítványok várhatóan „egyoldalúak" lesznek, és „meg akarják őrizni a szovjet fölényt” a hadászati eszközökben, ugyanakkor megkísérlik gátolni az Egyesült Államokat az úgynevezett védelmi kezdeményezés, azaz az űrfegyverkezési program végrehajtásában. Hasonlóan Schultz külügyminiszter és Perle hadügyminiszter-helyettes vélekedéséhez, ő is azt hangoztatta, hogy Washington nem hajlandó feladni a kutatási szakaszt, azt azonban nem fejtette ki egyértelműen, abba belefoglal­ják-e e fegyverzetek kipróbálását. Robert McFarlane, Reagan elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a CBS-hálózatnak adott nyilatkozatában már valamivel óvatosabban szólt az előterjesztendő javaslatokról, bár ő szintén azt hangoztatta, meg kell vizsgálni, hogy azok nem törekszenek-e „egyoldalú szovjet fölény megtartására” a szárazföldi telepítésű hadászati interkontinen­tális rakétáknál, és nem korlátozzák-e a Pentagont új eszközök kifej­lesztésében. A tanácsadó utalt Mihail Gorbacsovnak küszöbönálló párizsi utazására, s a nyugati partnereknek címezve kijelentette: „Meg kell őrizni a szolidaritást” a kozmosz harcászati berendezéseinek a kérdésében. Párizs — mint ahogy az legutóbb Roand Dumas külügy­miniszternek az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elmondott beszédéből is kitűnt — nem ért egyet Washington ilyen irányú terveivel, s hangoz­tatta, meg kell akadályozni a versenyt. Az Egyesült Államok vezetői attól tartanak, hogy a főtitkár párizsi megbeszélései alkalmából Franciaország támogatni fogja az erre vonatkozó szovjet indítvá­­­nyokat. A TŐKÉS PARTNEREKRE gyakorolt amerikai hatás következmé­nyeként értékelik, hogy hivatalos japán küldöttség utazott Washing­tonba; a magas szintű delegáció azt vitatja meg, a szigetország mi­ként vehetne részt a világűr felfegyverzésének munkálataiban. Az el­múlt időszakban Washington több ízben felszólította tengerentúli szövetségesét erre, sőt­ azt is jelezte, hogy számít a fejlett japán tech­nológiára. Tokió az esetleges közreműködést illetően mindeddig nem adott vál­­­i­­s kormányfelsztviselők mostanáig úgy fogalmaztak: a részvét h­­ályos pón­ok .isztáziu­mtól, valamint a nyu­gat-eurór . .czzáé iá sótól teszik függővé. Mi: Nak&tzJ\ • neír ... V s! • tói, hogy n... csatlakozz­anak m '-g. A most azonban a Pentagontól űrfegyverkezés c? : :éröl sí remnének felvilágosit__ ország általános n­apja_inol­ógiai átt em­lködése is napirendre kerül. Így például megvitatják azt a legutóbbi washingtoni kérést, hogy Tokió rakétakilövő műszaki megoldásokat dolgozzon ki az Egyesült Államok részére. Az amerikai fővárosban ezzel összefüggésben azt hangoztatják, hogy mindennek semmi köze a Reagan-kabinet űrfegy­verkezési programjához, és beilleszthető a haditechnológia kölcsönös átadásáról két éve kötött kormányközi megállapodás keretébe, idazonáltal a­láírt­állalatok nemcsak az kapui. A két Az MSZMP főtitkárának prágai megbeszélései Baráti munkalátogatásra hét­főn Prágába érkezett Kádár János és kísérete. Az MSZMP főtitkára vendéglátójával, Gus­­táv Husákkal áttekintette a leg­fontosabb nemzetközi kérdése­ket. Kádár János a prágai vár dísztermében átadta a Magyar Népköztársaság rubinokkal éke­sített zászlórendjét hatvanadik születésnapja alkalmából Lubo­­mir Strougal kormányfőnek.­­ Kádár János, a Magyar Szocia­­lista Munkáspárt főtitkára Gustáv Husáknak, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­sága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására baráti munka­látoga­tásra hétfőn reggel Prágába uta­zott. Kíséretében van Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára és Őszi István, a KB osztályvezető-helyettese. ■ A búcsúztatására a Ferihegyi Irepülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyet­tese, Havasi Ferenc, Óvári Mik­lós, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Berea János, Horváth István és Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai, továbbá Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, Kamara János belügyminiszter, a KB tagjai, Urbán Lajos közleke­dési miniszter, Horn Gyula, a KB tagja, külügyminisztériumi ál­lamtitkár. Jelen volt Ondrej Du­­rej, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagy­követe. Kádár Jánost és kíséretét Prága ruzynei repülőterén Gustáv Hu­­sák, valamint Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a KB titkára fogadta. Jelen volt Kovács Béla, hazánk prágai nagy­követe, aki ott csatlakozott a kül­döttséghez, és a prágai magyar nagykövetség vezető diplomatái. A prágai várban hétfőn meg­kezdődtek a magyar—csehszlovák tárgyalások. Kádár János Gustáv Husákkal folytatott megbeszélése­ket, Szűrös Mátyás Vasil Bilak­­kal tanácskozott. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélések során a két párt vezetője kölcsönösen tájékoztat­ta egymást az országaikban fo­lyó szocialista építőmunkáról. Kádár János, áttekintést adott az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról. Gustáv Husák ismertette a CSKP XVII. kongresszusa előkészítésé­nek menetét. Megvitatták a két marxista-leninista párt és bará­ti ország együttműködésének helyzetét és fejlesztésének lehe­tőségeit. Véleménycserét folytat­tak a nemzetközi helyzet, vala­mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Kádár János és Gustáv Husák megelégedéssel állapította meg, hogy a magyar—csehszlovák kap­csolatok magas szintűek és tar­talmasak, a marxizmus-leniniz­­mus és a szocialista internacio­nalizmus elvei alapján sokolda­lúan gazdagodnak és kedvezően járulnak hozzá a két ország szo­cialista fejlődéséhez. Megerősí­tették, hogy a két párt szilárd tö­rekvése a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyítése az élet valamennyi területén. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy mindkét ország a gazdasági fejlődés gyorsítására, a népgazdaság tervszerűségének és a termelés hatékonyságának növelésére, a szocializmus társa­dalmi vívmányainak, eszmei és szellemi értékeinek kibontakozta­tására törekszik a közös tapaszta­latok, a szocialista építés általá­nos törvényszerűségei és a nem­zeti sajátosságok figyelembevé­telével. Eredményes egyeztetés Megbeszélések során megkü­lönböztetett figyelmet fordítot­tak a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság közötti gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működésre. Kedvezően értékel­ték az 1986—1990. évekre szó­ló népgazdasági tervek ered­ményes egyeztetését, ami az áru­csere további dinamikus növe­lését teszi lehetővé. Kölcsönö­ sen hangsúlyozták, hogy érdekel­tek a két ország közötti gazdasá­gi együttműködés korszerű for­máinak további feltárásában és bővítésében, a kooperáció és a szakosítás fejlesztésében. Támo­gatták a KGST-tagországok 1984. júniusi felső szintű értekez­letén elfogadott program követ­kezetes megvalósítását. Halaszt­hatatlan feladatnak tekintik, hogy a szocialista közösség or­szágainak műszaki-tudományos haladását átfogó intézkedésekkel meggyorsítsák. Pozitívan értékelték a kétolda­lú kulturális, oktatási és tudo­mányos kapcsolatokat, a megyék, továbbá a termelő vállalatok kö­zötti közvetlen együttműködés fejlődését és állást foglaltak azok további előmozdítása mel­lett. Hangsúlyozták, hogy a le­nini nemzetiségi politika követ­kezetes megvalósulása a két szomszédos országban elősegíti Magyarország és Csehszlovákia népes testvéri szövetségének meg­szilárdítását. A nemzetközi helyzet értékelé­se során Kádár János és Gustáv Husák egyetértett abban, hogy a világban kialakult jelenlegi fe­szültségekért elsősorban az ame­rikai imperializmus, a NATO szélsőséges körei viselik a fele­lősséget , a katonai-hadászati egyensúly megbontására, az erős­fölény megszerzésére töreksze­nek és a fegyverkezési verseny fokozását erőltetik a népekre. Napjaink meghatározó igénye­ként jelölték meg a világűr mili­­tarizálásának megakadályozását. A biztonság erősítése Az MSZMP és a CSKP KB fő­titkára határozott támogatásáról biztosította a Szovjetunió nagy jelentőségű békekezdeményezé­seit. Nagyra értékelték a Szov­jetuniónak valamennyi atomfegy­ver-kísérlet egyoldalú moratóriu­mára hozott döntését és a koz­mikus térség békés célú haszno­sítására vonatkozó együttműkö­dési javaslatát. Kifejezték remé­nyüket, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfelső veze­tőinek tervbe vett találkozója hozzájárul a nemzetközi helyzet általános javulásához, a világbé­ke megőrzéséhez. Hangsúlyozták eltökéltségüket, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársa­ság a Varsói Szerződés tag­államaiként tevékenyen kiveszik részüket a szocialista országok­nak a nemzetközi feszültség csök­kentését, a nemzetközi biztonság, erősítését, az enyhülés politiká­jának európai és világméretű érvényesítését célzó közös erőfe­szítéseiből. Aláhúzták, hogy e cé­lok elérése szempontjából alap­vető jelentősége van a szocialista közösség országai egységének és összeforrottságának. Szolidaritásukat fejezték ki Ázsiának, Afrikának és Latin- Amerikának az imperializmus, a neokolonializmus, a faji megkü­lönböztetés ellen, a politikai és gazdasági függetlenség megszi­lárdításáért küzdő népeivel. Kádár János és Gustáv Husák találkozója szívélyes, elvtársi lég­körben zajlott le. Megerősítette a kétoldalú kapcsolatok helyzeté­nek értékeléséről és távlati fej­lesztéséről, valamint a békéért és társadalmi haladásért folyta­tott harc feladatairól vallott né­zetek teljes egységét. Hozzájárult az MSZMP és a CSKP, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság közötti hagyományos barátság és együttműködés meg­szilárdításához. liubomir Strougal kitüntetése Kádár János a prágai vár dísz­termében átadta Lubomir Strou­­galnak a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített zászlórendje kitüntetést, amelyet az Elnöki Ta­nács hatvanadik születésnapja alkalmából adományozott a cseh­szlovák kormányfőnek. A magas kitüntetés átadásakor mondott beszédében Kádár János emlékeztetett arra, hogy a magyar —csehszlovák együttműködés fej­lődésében meghatározó szerepet töltenek be a cseh és a szlovák kormány tagjai, s különösen ki­magaslóak Lubomir Strougalnak, a csehszlovák szövetségi kormány elnökének érdemei, amelyeket a szocialista országok egységének erősítése, valamint hazánk és Csehszlovákia testvéri barátságá­nak, sokoldalú együttműködésé­nek elmélyítése terén kifejtett te­vékenységével szerzett.­­ Válaszában Lubomir­ Strougal köszönetet mondott a magas el­ismerésért, és kijelentette, hogy ez további ösztönzést jelent szá­mára a két ország együttműködé­se és testvéri barátsága erősítése érdekében kifejtendő további­­munkához. A kitüntetés átadásán jelen volt Gustáv Husák, valamint a CSKP KB elnökségének tagjai, a KB titkára és a titkárság tagjai­, va­lamint a Kádár János kíséreté­ben levő Szűrös Mátyás és Ko­vács Béla, hazánk prágai nagy­követe. Gustáv Husák ebédet adott Ká­dár János és kísérete tiszteletére, amelyen részt vettek a csehszlo­vák párt- és állami élet vezető képviselői. Kádár János a délutáni órákban látogatást tett a prágai magyar nagykövetségen, ahol szívélyes légkörű beszélgetést folytatott a diplomáciai képviselet vezető be­osztású diplomatáival. Kádár János befejezve baráti munkalátogatását, a kora esti órákban hazautazott Prágából. Búcsúztatásán Prága Ruzyne re­pülőterén megjelent Gustáv Hu­sák és Vasil Bilak, valamint dr. Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete. A Magyar Szocialista Munkás­párt főtitkára hétfőn este hazaér­kezett Prágából. Az Elnöki Tanács elnökének kararei fogadtatása Angolai látogatását befejezve, hétfőn délután afrikai útjának második állomására, Zimbab­­wéba érkezett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. A ma­gyar államfő Canaan Banana, a Zimbabwei Köztársaság elnö­ke meghívásának tesz eleget. Angolában a búcsúzást meg­előzően megtartották a hivatalos tárgyalásokat lezáró plenáris ülést. Losonai Pál és José Eduardo dos Santos, valamint a tárgyaló küldöttségek tagjai ösz­­szegezték a legutóbbi napok meg­beszéléseinek eredményeit, ta­pasztalatait. Nagy Gábor külügy­miniszter-helyettes és angolai kollégája, Fernando José Franca Dias Van­ Dunen 1986—88-ra szóló kulturális munkatervet írt alá. Ennek keretében hazánk a követ­kező három évben harminc ango­lai ösztöndíjasnak teszi lehetővé, hogy magyar egyetemen vagy fő­iskolán szerezzen diplomát. Öntö­zési szakemberek tanulmányozzák majd a magyar vízgazdálkodást, részt vesznek a nemzetközi hírű hidrológiai tanfolyamainkon, és magyar szakértőket várnak An­golába az oktatás korszerűsítésé­hez. Tanulmányutakat, tanfolya­mokat szerveznek a könyvtárgaz­dálkodás, a muzeológia, a műem­lékvédelem és a népművelés terü­letén; kitér a munkaterv arra is, hogy a két ország szorosabbra fű­zi kapcsolatait a filmművészet és az Irodalmi intézmények kö­zött. Ezt követően az Elnöki Tanács elnöke négynapos hivatalos, ba­ráti­­látogatásra Harareba érke­zett, Canaan Lodindo Banana, a Zimbabwei Köztársaság elnöké­nek meghívására. A délkelet-af­rikai ország függetlenné válása óta nem járt itt magyar vezető, míg Robert Mugabe miniszterel­nök 1983 májusában járt már ha­zánkban. Harare nemzetközi re­pülőterén Canaan Banana elnök, Robert Mugabe miniszterelnök és más állami vezetők fogadták Lo­sonczi Pált és hivatalos kíséretét, amelynek tagjai: Villányi Miklós,­ mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, Nagy Gábor külügy-

Next