Magyar Nemzet, 1985. november (48. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
3 szer hallani róla.” Nagyon örülünk, hogy ön most lát bennünket. A csütörtöki megbeszéléseket érintve kiemelte: „ Ugyanúgy, mint tavaly Budapesten, világossá vált előttem, hogy milyen sok téren közösek az eszményeink: a béke, a prosperitás, a biztonság tekintetében. A céljainkhoz vezető utak lehetnek különbözőek. A társadalmi igazságosságról talán nem vallunk azonos nézeteket. Helyénvaló azonban, hogy tárgyaljunk azokról a kérdésekről, amelyek elválasztanak bennünket. Nagy biztatás számomra, hogy ezt megtehettük, és megtehetjük a világ jövőjéért érzett közös felelősség hangján. Mi, angolok, büszkék vagyunk az országunkban érvényesülő szabadságra, igazságosságra és demokráciára — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök. — Ez az egyik oka annak, hogy mi, ugyanúgy, mint önök — valamennyien európaiak — teljes mértékben elköteleztük magunkat az 1975-ös helsinki záróokmány mellett. Ez az okmány tartalmazza a nemzetközi érintkezés és a civilizált kormányzás alapelveit. Az alapokmány azt is célul tűzte, hogy javítson az egyszerű emberek életén, és megnyissa előttük az új érintkezések útját. Éppen ezért nagyra értékeljük, hogy Magyarország a budapesti kulturális fórum megrendezésével járul hozzá a helsinki folyamathoz. Anglia eltökélten keresi a kelet-nyugati kapcsolatok megjavításának lehetőségeit. Ugyanúgy keresi a viszony megjavításának útját a két nagy szövetségi rendszer országai között. Anglia az egyik, Magyarország a másik szövetség tagja. Mindketten hűségesek vagyunk, és hűségesek maradunk szövetségeseinkhez. Nemcsak angol—magyar barátságról van szó. Tudom, hogy mindketten valljuk: az érintkezés európai országok között, ugyanúgy, mint angol— magyar viszonylatban, önmagában is hasznos szerepet játszik, és előmozdítja a bizalom megteremtését a Kelet és Nyugat között. Margaret Thatcher ezután kifejtette: — Élénk figyelemmel kísérjük a magyar gazdasági élet fejleményeit és kalapot emelünk az előtt az eredetiség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémáinak megoldására törekszik. E problémák közül sok valamennyiünk problémája. Angliában jelentős az érdeklődés az ön országa iránt. Értékeljük a magyar vívmányokat. Érzéseink az erős történelmi kapcsolatokban gyökereznek. Ezekről a kapcsolatokról már Budapesten is szóltam. — Szombaton ön Skóciába utazik, hogy lásson valamit országunkból Londonon kívül is. Egy esetleges walesi utat külügyminiszterem, Sir Geoffrey Howe — aki onnan származik — minden bizonnyal szívesebben vett volna. Hallottam azonban, hogy Wales még mindig nyalogatja a két héttel ezelőtti 3:0-ás futballvereség okozta sebeket. Skócia így biztonságosabb hely, mint Wales. Az angol—magyar együttműködés történetének kimagasló jelképe az a híd Budapesten, amelyet egy skót épített a múlt században. A hídépítés sokszor használt kifejezés nemzetközi viszonylatban is. Kötelességünk, hogy e kifejezést valódi tartalommal töltsük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjének látogatása pontosan e célt szolgálja — mondotta befejezésül Margaret Thatcher és poharát a magyar nép jólétére, személy szerint Kádár János egészségére emelte. Kádár János: Elhatározás a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére Kádár János válaszbeszédében köszönetet mondott a meghívásért, amelynek — mint hozzáfűzte — készséggel tett eleget. Megköszönte a figyelmes fogadtatást, azokat a megtisztelő szavakat, amelyekkel a brit miniszterelnök hazánkat és a magyar népet illette. — Élve az alkalommal, örömmel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy átadjam a Magyar Népköztársaság kormánya, személy szerint Lázár György miniszterelnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait — mondotta, majd így folytatta: — Az ön 1984-es februári magyarországi látogatását olyan kiemelkedő eseményként tartjuk számon, amely ösztönzően hatott a magyar—brit kapcsolatok fejlődésére. Úgy gondolom, hogy a mai érdemi, nyílt és jó légkörű tárgyalásaink a budapesti megbeszélések megfelelő folytatását jelentik. Szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy ez a mostani találkozás, az elmúlt évihez hasonlóan, nemcsak országaink kapcsolatainak bővítését segíti elő. Gondolom, ez a találkozó szélesebb értelemben része az eltérő társadalmi berendezkedésű országok kormányai és népei közötti szükséges kapcsolatoknak is, bizonyos mértékig hozzájárul a mai nemzetközi viszonyok között anynyira szükséges jobb megértéshez. — Ismert tény, — hangsúlyozta Kádár János —, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság népei a társadalmi fejlődés különböző útját járják, országaink más szövetségi rendszerhez tartoznak. Ennek következtében fontos nemzetközi kérdések megítélésében nézeteink eltérőek. De lényegesnek tartom, hogy vannak találkozási pontok is. Közös az elhatározásunk a kölcsönös előnyökkel járó kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy népeink érdekében minden lehetségest meg kell tennünk a feszültségek enyhítéséért, a béke ügyének előmozdításáért. A magyar államvezetés részéről az emberiséget fenyegető legfőbb és mind nagyobb veszélynek a fegyverkezést tekintjük, amely minden nép számára egyre súlyosabb terheket jelent. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés többi országával együtt ennek korlátozását tartjuk a legsürgetőbb feladatnak. A párt főtitkára ezután kijelentette: — Törekvésünk arra irányul, hogy az erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Üdvözöljük a világ sorsáért különleges felelősséget viselő két vezető hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek közelgő csúcstalálkozóját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete lesz, és hosszabb távon megalapozza a nemzetközi helyzet javulását. Fontosnak tartjuk mindazokat a nemzetközi tanácskozásokat, amelyek a katonai szembenállás szintjének csökkentését, a biztonság és a bizalom erősítését, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok fejlesztését, a népek közötti megértés ügyét szolgálják. Ezek a célok vezetnek bennünket a stockholmi konferencián és a bécsi tárgyalásokon, a helsinki folyamat találkozóin, köztük a hazánk fővárosában most folyó európai kulturális fórumon. Kádár János ezután emlékeztetett arra, hogy az angol ipari forradalom nagy vívmányai erről a földről hozzánk is eljutottak és Magyarország fejlesztésében is szerepet játszottak. — Ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büszkeségét, a Lánchidat brit mérnök, Clark Ádám tervezte. Másrészről megemlíthetem, hogy a magyar Körösi, Csorna Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk egyik vezetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban, ahogy azt a mai tárgyalásainkon is elégedetten állapítottam meg, közös erőfeszítéseink eredményeként szinte minden területen mozgásba jött, fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk. Végezetül szeretnék köszönetet mondani önnek és mindazoknak a brit állami, társadalmi, kulturális területen működő személyiségeknek, akik szóval és tettekkel is elősegítették kapcsolataink fejlődését. Biztosíthatom Önöket, hogy magyar részről eddig is cselekedtünk, és a jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk kapcsolataink fejlesztésében, együttműködésünk bővülésének elősegítésére — mondotta Kádár János és őfelsége, II. Erzsébet királynő, Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony, a vendéglátók, minden jelenlévő egészségére, az Egyesült Királyság és Magyarország népeinek boldogulására, barátságára és a békére emelte poharát. Helyreállt az egyetértés a Craxi-kormányban Francesco Cossiga olasz köztársasági elnök csütörtökön elutasította a Craxi-kormány október 17-én benyújtott lemondását, és az ötpárti koalíció az olasz parlament két háza elé visszautalta. Ezt a döntést az államfő azután hozta meg, hogy Craxi miniszterelnök felkereste őt a Quirinale-palotában, és közölte vele: a koalíció pártjai között helyreállt az egyetértés, miután az elmúlt napokban „tisztázták a kormányválságot kirobbantó vitás kérdéseket”. Az utóbbi napok fordulatot hoztak azzal, hogy Craxi — aki az új kormány megalakítására megbízást kapott -- sikeresen tárgyalt a koalíciós pártokkal. Tárgyalásai eredményeként az öt párt gyakorlatilag „újrafogalmazta” az olasz külpolitika fő irányvonalait, vagyis az eddig követett elveket pontosította, konkrétabb formába öntötte. Ezeket végül közös okmányban rögzítették. Annak megfogalmazásaival a republikánus párt is egyetért. Magyar Nemzet A Neues Deutschland méltatta Erich Honecker budapesti eszmecseréit Berlinből jelenti az MTI. Kádár János és Erich Honecker budapesti találkozóján megteremtették annak a lehetőségét, hogy a két ország gazdasági és tudományos-műszaki együttműködését új, magasabb szintre emeljék. A két párt és állam kapcsolatai, amelyek az utóbbi években minden területen jól fejlődtek, szilárd alapot nyújtanak ehhez — állapítja meg csütörtöki vezércikkében a Neues Deutschland. A szívélyes, testvéri légkörű találkozón az NDK és Magyarország egyetértett abban, hogy a jelenlegi legfontosabb feladat a béke megőrzése, és ez lehetséges is. Az NDK és Magyarország mindent megtesz, hogy a szófiai nyilatkozatnak megfelelően fordulatot érjenek el a nemzetközi kapcsolatokban. A két ország minden lehetőséget kihasznál, hogy aktívan hozzájáruljon a szocialista országoknak a béke megőrzése, a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a különböző társadalmi berendezkedésű államok politikai párbeszédének kiszélesítése érdekébentett erőfeszítéseihez — írja a lap. Tudósítónk telexe Ronald Reagan levele Washington, október 31. Ronald Reagan levelet írt Mihail Gorbacsovnak, amelyben egyrészt kifejtette az amerikai fegyverzetkorlátozási javaslatokat, másrészt kérte, hogy a jelenlegi genfi fordulót, amely pénteken fejeződik be, hosszabbítsák meg, az indítványok megvitatása végett. A The Washington Post kormányzati forrásokra hivatkozva azt jelentette csütörtökön, hogy az amerikai küldöttség pénteken terjeszti elő a svájci konferenciavárosban a szovjet javaslatokra adandó választ. A lap emlékeztet arra, hogy abban a levélben, amelyet Sevardnadze hozott Moszkvából az elnöknek még ugyanakkor nem utalt az űrvédelemre, s a Post ezért Reagan BBC interjúját idézte fel, amelyben az elnök azt fejtegette, hogy az űrpajzs századunk legnagyszerűbb találmánya, s ezt a felfedezést hajlandó megosztani a szovjetekkel, ha azok is készek a fejlesztésre. Ugyancsak a The Washington szeptemberben, Gorbacsov főtitkár részletesen megfogalmazta elképzeléseit. A washingtoni reagálás nem volt elutasító, de a Fehér Ház egyoldalúnak minősítette őket. Az Egyesült Államok most azt javasolja, hogy mindkét fél nagymértékben csökkentse nukleáris fegyverkészletét, s a Szovjetuniótól hangsúlyozottan kéri aszárazföldi telepítésű interkontinentális rakéták számának a lefaragását. Az ötvenszázalékos szovjet leszerelési indítvány kapcsán az amerikai kormányzat azt szorgalmazza, hogy mindkét nagyhatalom háromezer robbanófejet őrizhessen csak meg az interkontinentális rakétáin, függetlenül a telepítés jellegétől. Ennyi tudható egyelőre, ám az amerikai javaslat nyilván sokkal részletesebb. Schultz külügyminiszter, aki hamarosan Moszkvába indul, s ezzel kapcsolatban ma késő délután — magyar idő szerint már lapzártánkat követően — sajtóértekezletet tart a State Departmenben, magával viszi a szovjet fővárosba az új amerikai elgondolásokat. A kiszivárogtatás Post írta a kormányzati forrásokat emlegetve, hogy a Szovjetunió előterjesztette javaslatát Genfben a közép-hatótávolságú rakéták megkurtítására. Az első lépcsőben mindkét fél befagyasztaná az arzenálokat, majd fokozatosan vonnák ki a térségből ezeket a fegyvereket, a Pershing —2-esek teljes felszámolásával. A Post moszkvai tudósítása szerint Sevardnadze külügyminiszter a múlt héten az ENSZ- ben átadta az amerikai tárgyalópartnereinek azt a szövegtervezetet, amely a fegyverzetkorlátozás alapelveit tartalmazza, s amelyről a genfi csúcson megállapodhatna Gorbacsov és Reagan. A Fehér Ház ehhez az értesüléshez nem fűzött kommentárt. Az elnök egyébként csütörtökön fogadta azt a négy szovjet újságírót, aki interjút készített vele. A TASZSZ, a Pravda, az Izvesztyija és a Novosztyi tudósítója beszélgetett Reagannel, s a nyilatkozat — az itteni ismeretek szerint — vasárnap jelenik meg a szovjet kormány lapjában. Szovjet újságírók ezelőtt huszonnégy évvel készítettek interjút Kennedy elnökkel. Beke Miklós Teljes ülést tartanak a küldöttségek Genfben Genfből jelenti az AP. A genfi szovjet-amerikai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttséghez közelálló források szerint elhalasztották a tárgyalások keretében a közép-hatótávolságú fegyvereikkel foglalkozó tárgyalócsoport csütörtökre tervezett ülését. Ugyanakkor Terry Schroeder, az amerikai küldöttség szóvivője közölte: pénteken — az eredeti tervtől eltérően —, a genfi szovjet misszió épületében teljes ülést tartanak a küldöttségek. Az amerikai szóvivő nem indokolta meg a közép-hatótávolságú fegyverekkel foglalkozó tárgyalócsoport ülésének elhalasztását. India egy éve Megemlékezés Indira Gandhi halálának évfordulójáról Egy évvel ezelőtt, október 31-ének reggelén halt meg Indira Gandhi. A néhai miniszterelnökről, az indiai történelem kimagasló egyéniségéről csütörtökön, halálának első évfordulóján, politikai életművéhez méltóan a „nemzeti egység napja” jegyében emlékeztek meg szerte Indiában. A központi emlékgyűlést Új-Delhiben, több mint félmillió ember jelenlétében tartották meg. HÍRMAGYARÁZATUNK: Megdöbbenés kísérte egy évvel ezelőtt a hírt, hogy Indira Gandhi merénylet áldozata lett. A véres eseményt követően a gyásznál is nagyobb volt az aggodalom, hogy a kormányfő halála esetleg megállíthatatlan folyamatot indít el, s a lázongó tagállamok darabjaira szaggatják a földrésznyi országot, amelynek az egységéért éppen Indira Gandhi fáradozott annyit. Az utódlás emiatt okozott gondot, s ha az elhunyt akaratának megfelelően a fiát emelték is a kormány élére, azt csak amolyan szükségintézkedésnek tekintették. Kérdéses volt ugyanis, hogy a politika iránt korábban egyáltalán nem érdeklődő, sőt attól szinte tüntetően távol maradó Radzsiv Csandhi képes lesz-e a roppant terhekkel járó feladatot ellátni. Az egy évvel ezelőtti tragédiára emlékezve, Indiában most azt is mérlegre teszik, mit ért el ezen idő alatt az új miniszterelnök, s megnyugvást jelent, hogy Radzsiv Gandhi felülmúlta a várakozást. Emberként és államférfiként is gyorsan bizonyította az erényeit, előbb azzal, hogy anyja halálát nem tekintette a szikhek „össznépi bűnének”, s megállította a megtorlásokat. A belső nyugalomra való törekvés mellett Radzsiv Gandhinak maradt ideje és energiája a már Nehru által megkezdett, s Indira Gandhi irányítása alatt tovább vitt el nem kötelezett külpolitika megerősítésére. A dél-afrikai pótválasztások a szélsőjobboldal erősödését jelzik Johannesburgból jelenti az AFP. A szélsőséges fajvédő pártok előretörése jellemezte a Délafrikai Köztársaságban megrendezett időközi pótválasztásokat. A Pieter Botha államfő vezette Nemzeti Pártnak sikerült ugyan megőriznie mandátumát négy körzetben az erősödő szélsőjobboldallal szemben, a vegyipar fellegvárának számító Saselburgban azonban a faji elkülönítés megőrzéséért fellépő Herstige (Igazi) Nemzeti Párt, megalakulása óta először, parlamenti mandátumot szerzett. New Yorkból jelenti a TASZSZ és a UPI. A Szovjetunió határozottan elítéli a dél-afrikai hatóságok tömeges megtorló akcióit és követeli, hogy haladéktalanul engedjék szabadon a politikai foglyokat, köztük Nelson Mandelát — mondta az ENSZ-közgyűlés vitájában felszólaló Oleg Trojanovszkij. Az ENSZ-közgyűlés teljes ülésén a dél-afrikai kormány faji elkülönítési politikájával foglalkozó napirendi pont vitájában felszólalt Endreffy Miklós, hazánk helyettes állandó ENSZ- képviselője. Péntek, 1985. november 1. Moszkvai tudósítónk hírmagyarázata Reális A MINŐSÉG mennyiségbe csaphatna át, ha az ipari termékeket gondosabban állítanák elő, kevesebbetköltenének a javításukra. Trapeznyikov akadémikus a minap a Pravda hasábjain elmagyarázta, hogyan érti a híres törvény megfordítását. Sok példa mutatja — fejtegette —, hogy a termékek javítására, a gyártási hibák helyrehozására igen nagy összegek folynak el. A minőség gazdaságilag előnyös, ha emelkednék a színvonal, a javításra kiadott pénzek egy részét további iparcikkek gyártására lehetne fordítani. Véleménye szerinta vállalatokat sok esetben semmi sem ösztönzi a színvonal növelésére, vagy éppen új gyártmány bevezetésére. Egyelőre nincsenek kidolgozva azok a határozott, erőteljesen ható, objektív tényezők, amelyek a cégeket a műszaki megújulásra késztethetnék. Ezt jobbára a fegyelmezett, öntudatos, lelkiismeretes munkától várják, de gyakorta ez nem bizonyul elegendő hajtóerőnek. Az akadémikus másik sarkalatos megállapítása olyan gondolatot ragad meg, amelyről jó néhány évvel ezelőtt volt már szó. Rámutat arra, hogy a honvédelmi iparban a termelés technológiája és minősége jóval magasabb színvonalú, mint a polgári hivatásában. Szükség lenne arra, hogy a gazdag tapasztalatokat másutt is fölhasználják, különösen a termelés minőségének az ellenőrzésében, és abban is, hogy a fogyasztó minél erőteljesebben tudjon hatni a minőség kialakítására. A KÉT GONDOLAT szorosan kapcsolódik a néhány nappal ezelőtt közzétett új programtervezethez, amely cselekvési keretet vázol föl az elkövetkező tizenöt évre. A gazdaság vitathatatlanul az egyik középponti kérdés, s benne az, hogy a tudományos-technikai forradalom vívmányaival miként gyorsítható meg a fejlődés. Reális, az elmúlt negyedszázad tanulságait nyilvánvalóan hasznosító útmutatást ad ez a dokumentum, amely mind szóhasználatában, mind gondolati anyagában az elmúlt hónapok néhány fontos tanácskozására támaszkodik. A tervezet azt is leszögezi, hogy a folyamatosság jegyében kapcsolódik össze az 1961- es harmadik programmal, hiszen a történelmi korszak azonos, és a tennivalók is ugyanabba az irányba mutatnak. De sem a folyamatosság, sem a korántsem kevés változás nem értékelhető pontosan, ha nem vetünk futó pillantást arra a történelmi-politikai háttérre, amely egyfelől a harmadik program, másfelől a mostani újraszerkesztett változat kiadását szükségessé tette. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, a háborús károk helyreállítása nyomán, egy-két ágazatban, kivált az atomiparban és az űrkutatásban a Szovjetunió jelentős eredményeket ért el. Ugyancsak megtörtént — utal erre a mostani okmány — a személyi kultusz következményeinek a felszámolása. Ma már nyilvánvaló, hogy e politikai döntés hordereje aligha becsülhető túl, történelmi mércével mérhető, tehát hosszú távra szóló folyamatok indultak el, amelyek a többi között a szocialista demokrácia állandó kiterjesztését is szüntelen igénnyé érlelték. Nagy társadalmi, politikai és meghatározott gazdasági előrelépések adják tehát a harmadik program hátterét, amelyből a nagyon lendületes haladás lehetősége látszott kirajzolódni. Ebből fakadnak olyan megállapítások, amelyeken — miként most megállapítják Moszkvában — túllépett az idő. A harmadik program a nyolcvanas évtized elejére a szocializmus teljes fölépítését ígérte, előirányozta, hogy hatszorosára nő az ipari termelés, és a főbb gazdasági mutatók tekintetében a szocialista teljesítmények meghaladják a tőkés számokat. Az októberi párttanácskozáson Gorbacsov főtitkár ezekre a jóslatokra célozva mondhatta, hogy a folyamatossággal egyidejűen átgondolják az egykori dokumentum néhány megállapítását, s az új tervezetnek mentesnek kell lennie mindenfajta fölösleges részletezéstől, megalapozatlan képzelődéstől. Története van ma már ennek az újragondolási folyamatnak. A hetvenes évtized végén, a nyolcvanas elejére egyfajta józan realizmussal lehetett visszatekinteni a harmadik program óta eltelt két évtizedre, számbavenni a tényeket. A javaslatot az elmúltpártkongresszuson Leonyid Brezsnyev vetette föl, majd Jurij Andropov reális szellemű elemzései adtak szellemi-elvi tartalmat az idejétmúlt elképzelések újraértékelésének. Andropov arról írt, hogy a fejlett szocializmus tökéletesítése hosszú történelmi korszakot fog át, a szovjet társadalom ennek az elején áll, s majd a gyakorlat mutatja meg, hogy az időszak pontosan meddig tart. Következik ebből a megfogalmazásból, hogy a társadalomra tömérdek feladat megoldása vár. Ezt a szellemi örökséget hasznosítja a mostani tervezet, amely úgy fogalmaz, keretek hogy a szocializmus és a kommunizmus között nem húzódik éles határvonal, és bármilyen előreszaladási kísérlet kudarcra van ítélve, hiszen mindenkor figyelembe kell venni a társadalom anyagi és szellemi érettségét. A programtervezet megfogalmazása szerint a „végcél — a kommunizmus fölépítése", s a tanulságok levonása abban is tükröződik, hogy ez nincs határidőhöz kötve. A TEENDŐK fölmérésekor két szempont emelhető fei. A tervezet megemlíti, amit az elmúlt hónapok dokumentumaiban is olvasni lehetett, hogy a hetvenes évtizedben, a nyolcvanas évek elején a szovjet gazdaságban a vitathatatlan eredmények mellett fölerősödtek bizonyos kedvezőtlen irányzatok. A gondok abból fakadtak, hogy az ország megváltozott gazdasági körülményeit nem tanulmányozták eléggé körültekintőn. A módosulás lényege: kimerültek az extenzív fejlesztési lehetőségek, intenzív módon, a minőség és a termelékenység növelésével kell előrelépni. A másik szempont a széles környezetet érinti: éppen az eltelt évtizedekben gazdagította a tapasztalatokat a szocialista országok építő munkája. Ennek a jelentősége „nem múlik el”, amint a tervezetben olvasható, ezzel egyidejűen az eltelt évtizedek az általános törvényszerűségek fontosságáról tanúskodnak. A tanulságok megfontolása nyomán a középpontban álló gazdasági stratégia az első számú feladatként a lendületes fejlesztést jelöli meg, amit a tudományostechnikai forradalom vívmányainak a meghonosítása mozdíthat elő. A tervezet — az elmúlt hónapok dokumentumait követve — a gazdaság „komoly szerkezeti változásait” irányozza elő, és azt ígéri, hogy az ezredfordulóig a munka termelékenységét 2,3—2,5- szörösére emelik, s ugyanezen időszak alatt megkétszereződik a népgazdasági potenciál. A stratégiai cél megvalósításához föl kell használni az áru- és pénzviszonyokat: a folyamatosság jól kitapintható a régi program és az újraszerkesztett változat között. Az 1961-es okmány is említi a vállalatok operatív önállóságát, kezdeményezési lehetőségét, az önálló elszámolást, az ár, az önköltség, a hitel kategóriát. A mostani tervezet arról beszél, hogy a szervezeti korszerűsítés legyen átfogó, érvényesüljön az össztársadalmi érdek, a nagy, a közepes és a kis vállalatok tevékenysége ésszerűen kapcsolódjék össze a gazdasági folyamatban. A mezőgazdasági célok is reális szellemben fogalmazódnak meg: el kell érni, hogy mind kevésbé függjön az agrárágazat a kedvezőtlen időjárástól. A mezőgazdasági termelés súlypontja a szövetkezetek és állami gazdaságok, de a tartalékok kiaknázásában fölhasználják a vállalati és egyéni kisegítő, háztáji gazdaságokat (a negyedszázaddal ezelőtti dokumentum ez utóbbiak fokozatos gazdasági elavulását helyezte kilátásba). Végül még egy példa a lehetőségek józan fölmérésére: az ezredfordulóig mind teljesebben kell kielégíteni a szükségleteket, javítani az életkörülményeket, a többi között a szolgáltatások fejlesztésével. A tervezet azt ígéri, hogy 2IUSZ-re gyakorlatilag megoldódik a lakáskérdés, és nemcsak az állami források igénybevételével, hanem a szövetkezeti és a magánépítkezéseknek az eddiginél kiterjedtebb fejlesztésével. ÖSSZESSÉGÉBEN az okmány gyakorlatias megfogalmazásokat használ, a gazdaság megújítását ígéri, az adottságok messzemenő figyelembevételével, elsősorban a teendőkre összpontosítva. Az Izvesztyija három kulcsszót talált: meggyorsítás, energia, realizmus, s mindegyik hangsúlyos, hiszen az igények csak így érlelődhetnek eredménnyé. Jobb szervezésű, korszerűbben működő, lényeges változásokat végrehajtó népgazdaságot helyezkilátásba a tervezet, az elmúlt negyedszázad tanulságait fölhasználva pillant előre az ezredfordulóig. Martin József 0 (Peking, MTI) A Zsenmin Zsipao, a Kínai KP központi lapja közölte azt az interjút, amelyet Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével készítettek New Yorkban az Új Kínai hírügynökség munkatársai. -0 (Moszkva, MTI) Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára, az ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke csütörtökön baráti munkalátogatásra Moszkvába érkezett, az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának meghívására. (Moszkva, MTI) Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke megbeszélést folytatott Imelda Marcosszal, a Fülöp-szigetek környezetvédelmi és településpoltikai miniszterével, Nagy-Manila főpolgármesterével