Magyar Nemzet, 1985. december (48. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-28 / 303. szám
S Ma» Nemzete A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Nem tudom, látta-e már az olvasó valamely vitorlás verseny startját? Pazar látvány. A gyönyörű vízijárművek látszólag céltalanul kószálnak fel s alá, a kívülálló számára minden rendszer nélkül, aztán hirtelen egy irányba fordítják az orrukat, s nagy lendülettel vágtatnak a képzeletbeli startvonal felé. Ezt a vonalat már valamennyien felkészültségük, erejük teljes birtokában, reménykedve, s nem utolsó sorban, a győzelem esélyével lépik át. Mindez azért jutott eszembe, mert mi mindannyian, az ország minden lakosa átlépünk néhány nap múlva egy képzeletbeli vonalat, befejezzük a VI. ötéves tervet és megkezdjük a VII.-et. Mindez persze csak látszólagos rajt, hiszen valójában egy folyamat állomásáról van szó. A korábban megkezdett munka folytatásáról, a reform továbbviteléről. Mégis, ilyenkor szokás számbavenni, hol tartunk, hol állunk. Vajon gazdaságunk hajója mennyire dagadó vitorlákkal halad át a kezdő vonalon? Vagy mennyire tépázottakkal? Ezt vizsgálták a minap az országgyűlésen. Milyen munkát végeztünk és milyennek is tervezzük az elkövetkezendő öt esztendőt? Számokat, százalékokat és tonnákat felsorolni ehelyütt aligha célszerű, a legjellemzőbbeket azonban kár volna megkerülni. Az elmúlt öt év eseményei két nagy csoportba oszthatók, az egyikről szívesebben beszélünk, a másikról inkább fogcsikorgatva. A kellemesebbek közé tartozik: közös erőfeszítéssel sikerült elérni, hogy az ország adósságállománya csökkent. 1982-ben állt meg a népgazdaság jelentős eladósodásának folyamata, s öt esztendő alatt 1,8 milliárd sikerült csökkenteni dollárral tartozásainkat. Ezernyolcszázmillió dollár! Óriási pénz, nem kis eredmény. Különösen akkor lehetünk büszkék erre az eredményre, ha tudjuk, hogy közben a külgazdaságban számunkra igen kedvezőtlen változások mentek végbe, romlottak a cserearányok, szigorodtak a feltételek, s éreztette áldatlan hatásait a válság. Javult az ország külső egyensúlya, s ezzel együtt kedvezőbb kép is alakult rólunk: hitelképesek vagyunk. Ez az utolsó tény igen sokat ér. Erkölcsileg is, de anyagilag is. Miközben félszáz ország jelentette be, hogy nem bírja tovább, fizetésképtelen, s kért tartozásainak kiegyenlítésére haladékot, átütemezést, mi talpon maradtunk. Nem könnyen és nem is áldozatok nélkül. A belföldi felhasználás visszafogásával fizettük meg az árat, s hogy megérte-e ez majd csak évtizedek múltán történelminek nevezhető távlatban derül ki. Ma úgy tűnik: igen, nagyon is! Hiszen azok az államok, azok a gazdaságok, amelyek átütemezést kérnek, elvesztik a bankárok, a tőke bizalmát, s miközben újabb és újabb segítségre szorulnak, aligha akad, aki egy fizetni nem tudó adósnak a segítségére siet. Az „árhoz” tartozik még, hogy a tervezett IS—16 százalékos növekedés helyett behozatalunk gyakorlatilag nem nőtt. Emelkedett viszont a nemzeti jövedelem, 8—9 százalékkal, ám ez a tervezettnél kisebb. S itt már szólni kell az 1980—1985 közötti időszak negatív jelenségeiről is. Ipari termelésünk a tervezett 19—22 százalékos gyarapodás helyett mindössze 11—12 százalékkal nőtt. A lakossági fogyasztás és a reáljövedelem a terv szerint növekedett a reálbérek azonban 5 százalékkal csökkentek. S miközben a fogyasztói árak az említett időszak alatt csaknem negyven százalékkal emelkedtek, nem javult a gazdaság műszaki színvonala, a termékek minősége, és továbbra is lassú az iparban a struktúraváltás. Életszínvonalunkról szólva kétféleképpen fogalmazhatunk. Azt is mondhatjuk: megőriztük, ám a gyarapodást türelmetlenebbül vágyók bizonyára így fogalmaznak: stagnált. Legalább az utolsó év, ez az idei lett volna jobb az átlagosnál. Legalább az idén sikerült volna valamelyest kompenzálni a tavalyi és a korábbi évek veszteségeit, a kemény tél, az aszály okozta károkat. Nem sikerült. Külkereskedelmi áruforgalmunk növekedése elmaradt a tervezettől, a nemzeti jövedelem az előirányzatnál lassabban nőtt. Az eddig tapasztalt energia- és anyagfelhasználás csökkenésének folyamata megállt, sőt a helyzet némiképp romlott is. Az anyag- és energiatakarékosságra pedig szükség van, ezt elég két számmal alátámasztani: egy százaléknyi anyagmegtakarítás 13—14 milliárd forintot „hoz” az országnak, egy százalék energia megtakarításával pedig körülbelül 330 ezer tonna olajat „nyerünk”. A lakossági fogyasztás és a reáljövedelem egy százalékkal a növekedett, a reálbér azonban korábbi szinten maradt. Ebből az következik, hogy vélhetőleg többet futottunk a pénz után, serénykedtünk gmkban, munkaidőn túl. A jövőben ennek nem így kell lennie. A fő munkaidőben végzett tevékenység elismerésének kell növekednie, nyolc órában kell megtermelni azokat az értékeket, amelyeket ma 14— 16 óra alatt hozunk létre. Az ösztönzés kényszerét kellene alkalmazni, magyarán: követelni kell a munkahelyen — és a teljesítménnyel arányosan fizetni. Mert ez a kulcsszó 1990-ig: a teljesítmény.Semmilyen más tartalékkal nem rendelkezünk csak a munkában, szervezésben, a fegyelemben ki nem használt lehetőségekkel. A következő öt évre vonatkozó terv számai kedvezőek. Nemzeti jövedelmünk évi 3 százalékkal növekszik majd, öt év alatt 15—17 százalékkal. A tervidőszak második felében emelni lehet a behozott árucikkek mennyiségét is, mintegy 2,5 százalékkal. Ismét növekedhetnek a beruházások. Persze nem jövőre, hanem azután. A külső egyensúly javítására a nemzeti jövedelem növekményének az eddiginél kisebb hányadát fordítjuk. A tervek szerint nő a lakossági fogyasztás (8—10 százalékkal), a reáljövedelem (9—11 százalékkal), s a reálbér is 5 százalékkal, jóllehet az előző tervidőszakban ugyanennyivel csökkent. Emelkednek a fogyasztói árak is, de kisebb mértékben, mint eddig. A következő ötéves ciklus elején 5 százalékkal, később 4-gyel. Tovább küzdünk az infláció ellen. Ám ennek a politikának pontosan ismerni kell a kiinduló pontjait és módszereit. Havasi Ferenc beszédében olvasom: „Az okok között nagyobb súllyal szerepelnek az objektív tényezők, ezért a fogyasztóiár-növekedés visszaszorítása nem egyszerűen elhatározás kérdése. Eredményes antiinflációs politika megvalósítása csak úgy lehetséges, ha mielőbb versenyképes termékszerkezetet alakítunk ki és kínálati piacot teremtünk.” Kapuvári Gábor KilátásokMinden nép hozzájárulhat a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez Mihail Gorbacsov ünnepi köszöntője a diplomáciai testület előtt A külpolitikai helyzet ISMÉTELTEN MEGERŐSÍTETTE Mihail Gorbacsov pénteki beszédében, hogy a Szovjetunió kész kötelezettséget vállalni az atomrobbantások beszüntetésére, beleértve a kölcsönös alapon történő helyszíni ellenőrzést is, amennyiben hasonlóan járnak el a nukleáris nagyhatalmak. A Moszkvába akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit fogadva újévi ünnepi köszöntőjében az SZKP főtitkára hangsúlyozta, hogy 1985-ben több reményt keltő esemény zajlott le a világban. Ennek fontos eleme, hogy az utóbbi időben a Kelet és a Nyugat között olyan üzenetek váltására került sor, amelyek felvillantják az elfogadható megoldások felé haladás lehetőségét. Mint mondotta, a genfi szovjet—amerikai találkozó óta általános felmelegedés tapasztalható a nemzetközi légkörben; az atom- és az űrfegyverekkel összefüggő tárgyalásokon megjelentek bizonyos találkozási pontok. Kérdés azonban, miként haladnak tovább ezen az úton; ez attól is függ, milyen konkrét lépésekben testesül meg az, amit a genfi csúcson megfogalmaztak. Gorbacsov nyomatékkal húzta alá: „Minden nép és minden ország, legyen az nagy, közepes vagy kicsi, nemzeti tapasztalataival képes hozzájárulni a béke és a nemzetközi együttműködés ügyéhez.” A különböző fórumokon folyó egyeztetésekről Gorbacsov megállapította: vannak biztató jelek. Ez megfigyelhető a stockholmi értekezleten, Bécsben a közép-európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó konferencián, és a genfi leszerelési tárgyalásokon jelek szerint szintén kezdik megérteni, milyen halaszthatatlan szükség van az atomkísérletek beszüntetésére, az erőszak kizárására a világűrből. A sikerhez még komoly erőfeszítésekre van szükség, de a Szovjetunió kész megtenni a kiegyensúlyozott megállapodásokhoz vezető út reá eső részét — hangoztatta Gorbacsov. HAT ÉV UTÁN újból találkozik egymással Hafez Asszad szíriai államfő és Husszein jordániai király. A Damaszkuszban hétfőn sorra kerülő csúcstalálkozón a két államférfi várhatóan olyan közös stratégiáról tanácskozik majd, amelyhez egy, a közel-keleti rendezésből tartandó nemzetközi konferencián igazodhatnának. Ez azonban egyelőre nehéz feladatnak látszik, mivel a két főváros eltérő nézeteket vall a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel kapcsolatban. A jordániai uralkodó februárban megállapodást írt alá Jasszer Arafattal a válság megszüntetését célzó politikai-diplomáciai tevékenység összehangolására. A terv hosszú távon jordán—palesztin államszövetséget irányoz elő, a közel-keleti tárgyalásokra pedig közös delegációt állítanak . Damaszkusz mindezt viszont helytelenítette és elítélte. De a békés megoldást Szíria is támogatja, s ennek szellemében egyetértett azzal a Jordániai—Palesztinai kezdeményezéssel, hogy a térségben érintett feleknek és a Biztonsági Tanács állandó tagjainak a részvételével hívjanak össze nemzetközi konferenciát. Szíria szerint egy ilyen fórum alkalmas volna a bonyolult közel-keleti helyzet rendezésére. Biztatóbb hírek érkeznek Bejrútból, ahol Nabih Berrinek, az Amal mozgalom vezetőjének közlése szerint készen áll egy háromoldalú libanoni megbékélési megállapodás. A legfőbb erők képviselői által körvonalazott egyezmény lényege, hogy a törvényhozás szüntesse meg a politikai élet vallási tagolódását. Ehhez azonban előbb új választásokat kellene tartani. Ezáltal viszont előfordulhat, hogy ez a változtatás túlságosan is eltolódik, s az úgynevezett átmeneti időszak meghaladhatja a tíz évet. Az SZKP főtitkárának fogadása a Kremlben Az atomrobbantások beszüntetésére szólította el ismételten a nagyhatalmakat Mihail Gorbacsov azon a fogadáson, amelyet a Kremlben a Moszkvában akkreditált diplomáciai képviseletek tiszteletére adtak. Mint az MTI jelenti, az SZKF főtitkára Andrej Gromikóval, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökével és Nyikolaj Rizskovval, a Minisztertanács elnökével fogadta pénteken a nagyköveteket, akik előtt Mihail Gorbacsov mondott újévi ünnepi köszöntőt. Hangsúlyozta: 1985-ben sok súlyos veszélyt felidéző vagy reményt keltő esemény zajott le a világon. A kormányoktól és a széles nemzetközi közvéleménytől függ, hogy e két irányzat közül melyik kerekedik felül, és hogy 1986 a népek békéjét és biztonságát erősítő intézkedések, a nemzetközi együttműködés éve lesz-e, vagy súlyosbítja az emberiséget fenyegető atomveszélyt. Az SZKP KB főtitkára korunk veszélyei közé sorolta a folytatódó fegyverkezési hajszát, és hadiipari körök kitartó próbálkozását, hogy azt a világűrre is kiterjesszék. Az eseteket, amelyekben durván megsértik sok ország függetlenségét és felségjogait, beavatkoznak más népek belügyeibe. „Minden nép és minden ország, legyen az nagy, közepes vagy kicsi, nemzeti tapasztalataival képes hozzájárulni a béke és a nemzetközi együttműködés ügyéhez" — hangsúlyozta a továbbiakban Mihail Gorbacsov, majd hangoztatta: „Az utóbbi időben a Kelet és a Nyugat között olyan üzenetek váltására került sor, amelyek bizonyos reményt keltenek,, vagy fogalmazzunk óvatosabban, felvillantják a kölcsönösen elfogadható megoldások felé haladás halvány reményét. A genfi szovjet-amerikai találkozó óta bizonyos általános felmelegedés tapasztalható a nemzetközi légkörben. Az atom- és űrfegyverekkel kapcsolatos tárgyalások kérdéseiben megjelentek, sőt inkább lehetőségként felmerültek bizonyos találkozási pontok. Miként zajlanak tovább, elsősorban attól függ, milyen konkrét lépésekben testesül majd meg mindaz, amit a genfi csúcstalálkozón mondtunk." Más nemzetközi fórumokról szólva Gorbacsov a továbbiakban kijelentette: kezdenek kirajzolódni a lehetséges megállapodás körvonalai a stockholmi értekezleten, de még kemény munka áll a részvevők előtt; a középeurópai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon pedig a felek mintha jobban figyelembe vennék egymás érdekeit, szovjet részről most tanulmányozzák a Nyugat legutóbbi javaslatait. A genfi leszerelési értekezleten a jelek szerint kezdik megérteni, milyen halaszthatatlan szükség van a vegyifegyverek betiltására, minden atomkísérlet beszüntetésére, az erőszak kizárására a világűrből. E tárgyalásokon azonban még komoly erőfeszítésekre van szükség a sikerhez, és a Szovjetunió kész is megtenni a kiegyensúlyozott megállapodásokhoz vezető út reá eső részét. „A széles közvélemény figyelmének középpontjában áll ma az atomrobbantások kérdése — mutatott rá a továbbiakban a főtitkár. — A Szovjetuniónak meggyőződése, hogy véget lehet vetni ezeknek a robbantásoknak. Szovjet részről ezért felszólították, s ezúton ismét felszólítják az Egyesült Államokat, hogy kövesse a Szovjetunió példáját, és szüntessen be minden kísérleti atomrobbantást.” Gorbacsov emlékeztetett rá, hogy a robbantások beszüntetését elutasítók ürügyként gyakran hivatkoznak az ellenőrzés állítólagos nehézségeire. A főtitkár ezért leszögezte: „A Szovjetunió esetében az ellenőrzés kérdése nem képezhet komoly akadályt. A Szovjetunió az ellenőrzésben kész a leghatározottabb lépésekre, köztük a helyszíni ellenőrzésre is." „Országunk saját keserű tapasztalata árán győződött meg arról, mit jelent a hitszegő támadás, és ezért legalább olyan mértékben érdekelt a megbízható és szigorú ellenőrzésben, mint bárki más. A jelenlegi nemzetközi körülmények között, amikor hiányzik a kölcsönös bizalom, az ellenőrző intézkedések egyszerűen elengedhetetlenek. Végre lehet ezeket hajtani nemzeti technikai eszközökkel, vagy nemzetközi ellenőrzés keretében is. A lényeg csupán az, hogy konkrét megállapodások betartásának ellenőrzéséről legyen szó" — hangsúlyozta a főtitkár. További nemzetközi problémákról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette: a Szovjetunió határozottan kívánja, hogy a jövő évben előre léphessünk a politikai rendezésben a Közel-Keleten, Közép-Amerikában, az Afganisztán körül kialakult helyzetben, Afrika déli részén és a Perzsa-öböl térségében. A Szovjetunió kész más országokkal együtt keresni az igazságos megoldásokat és kész — ahol erre szükség mutatkozik — megfelelő garanciákat is vállalni. Hozzátette: a feszültségforrások kiküszöbölése ellen hat gyakran az a megszokás, amely a konfliktushelyzeteket a Kelet és Nyugat közötti politikai és ideológiai harc szemüvegén át láttatja. Rövidlátásra vall és veszélyes is, ha valaki hibás elképzelésekre építi politikáját. A konfliktusok a helyi társadalmi, gazdasági és politikai talajból nőnek ki. Megoldani is úgy kell tehát őket, hogy az ne sértse az egyes népek törvényes érdekeit, jogaikat. Moszkva és Washington megállapodása Szovjet—amerikai televíziós üzenetek január elsején Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott arról, hogy 1986. január 1-én Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az amerikai néphez, Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke pedig a szovjet néphez intéz üdvözletet. A hírt Moszkvában pénteken este Lomejko, szovjet külügyminisztériumi szóvivő jelentette be. A szóvivő kérdésekre válaszolva elmondta, hogy a két fél között még folyik a technikai részletek végleges egyeztetése. Az már szinte teljesen bizonyosnak tekinthető, hogy mind Gorbacsov, mind pedig Ronald Reagan viszonylag rövid, néhány perces üdvözlő beszédeket mond majd, amelyeket filmre vesznek. Az SZKP KB főtitkárának üdvözletét január 1-én washingtoni idő szerint 13 órakor, közvetítik majd az amerikai televíziós hálózatok, míg a szovjet televízió ugyanaznap este, moszkvai idő szerint 21 órakor sugározza az amerikai elnök köszöntőjét. Centenáriumi megemlékezés A Nemzeti Kongresszus bombay-i ülése Új-Delhiből jelenti az MTI. Az Indiai Nemzeti Kongresszus nagyszabású rendezvénnyel emlékezik meg fennállásának századik évfordulójáról. A háromnapos ünnepi tanácskozás pénteken kezdődött Bombayban, ugyanazon a helyen, ahol 1885. december 28-án kinyilvánították a kongresszusi szervezet megalakulását. A ma Indiai Nemzeti Kongresszus (I) elnevezést viselő párt vezető szerveként működő munkabizottság pénteken véglegesítette a határozattervezetet, amely a teljes ülés elé kerül. A testület döntést hozott arról, hogy jövő márciusban — csaknem másfél évtized elteltével — választásokat tartanak a pártban. Az évfordulós ünnepségre több mint ötvenezer küldött érkezett a nagyvárosba India minden tájáról. Csaknem negyvenöt ország képviselteti magát küldöttséggel. A magyar küldöttséget Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára vezeti. HÍRMAGYARÁZATUNK: Száz évvel ezelőtt egy bombayi iskolában tartotta alakuló ülését az a politikai szervezet, amely később India szabadságtörekvésének az élére állt. A kezdeti célok valójában nem ezek voltak; a Nemzeti Kongresszus még angol biztatásra jött létre, és évtizedekig csupán a nagytőke hazafias érzelmeit fejezte ki. A mozgalom jelentőssé a húszas években, Mahatma Gandhi fellépésével vált. Ő a brit gyarmati függőség megszüntetését passzív ellenállással képzelte el, s bár súlyos következményei voltak a polgári engedetlenségi mozgalomnak is, Mahatma még békés megoldásokat keresett. A meghurcoltatásai, bebörtönzései nem törték meg, s a köréje sereglő híveket szintén erősítette a rendíthetetlensége. Gandhi leghívebb követője, Dzsavaharlal Nehru 1929 karácsonyán Lahoréban hirdette meg a párt új eszméjét, a teljes függetlenség követelését, hogy majd újabb tizenhárom év múlva megfogalmazzák: szabad Indiát akarnak. A gyarmati sorból felszabadulva, 1947-ben szintén ő határozta meg az államépítés legfontosabb feladatait. A Nemzeti Kongresszus így történelmi szerepet játszott a szubkontinens életében; az elmúlt évszázadban valójában nagyon lazán kötődő népcsoportokat fogott át, tekintet nélkül a nyelvi, faji, vallási, kasztbeli különbségekre. Nagyhatású politikai erővé ezáltal vált, ám a benne tömörülő népmilliók mégsem váltak egységessé. Máig hat ez a pártban, amely szervezeti jellegét tekintve nem is vette föl ezt a nevet. A Nemzeti Kongresszus inkább mozgalom, amely kormányoz, de a hatalmas ország egyes államai érdekeiknek megfelelően sokféleképpen értelmezik a központi akaratot. A jelen gondok is ebből adódnak, hiszen Indiában a több irányú széthúzás mellett a mozgalmat megosztó különbségekkel is meg kell birkózni. A belső villongás kivetítődése volt évekkel ezelőtt a pártszakadás, az Indira-szárny kiválása. A Nehru-lány, Indira Gandhi mögé felzárkózók az eredeti gondolatokat igyekeznek korunk körülményeihez igazodva alkalmazni, s az ő mártírhalála után Radzsiv Gandhi próbálja teljesíteni az elődök akaratát: India váljék jelentőségének megfelelő politikai, gazdasági tényezővé a világban. Súlyos merényleteket követtek el Bécs és Róma repülőterén Abu Midal szélsőségesei követték el a véres akciót Azonos időben merénylet történt pénteken a Bécs melletti schwechati repülőtéren és a Róma közelében levő Fiumicino légikikötőben. A két merényletnek több halálos és sebesült áldozata van. Az APA osztrák hírügynökség jelentése szerint a schwechati repülőtéren péntek délelőtt 9 óra 15 perckor kézigránátok robbantak az El Al izraeli légitársaság tranzitvárójában. A kézigránátokat egy négytagú terroristakülönítmény hajította a tranzitváróba, majd lövöldözni kezdtek. A tüzet a schwechati repülőtér