Magyar Nemzet, 1985. december (48. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-28 / 303. szám

S Ma» Nemzete A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Nem tudom, látta-e már az olvasó valamely vitorlás ver­seny startját? Pazar látvány. A gyönyörű vízijárművek lát­szólag céltalanul kószálnak fel s alá, a kívülálló számára min­den rendszer nélkül, aztán hir­telen egy irányba fordítják az orrukat, s nagy lendülettel vágtatnak a képzeletbeli start­vonal felé. Ezt a vonalat már valamennyien felkészültségük, erejük teljes birtokában, re­ménykedve, s nem utolsó sor­ban, a győzelem esélyével lé­pik át. Mindez azért jutott eszembe, mert mi mindannyian, az or­szág minden lakosa átlépünk néhány nap múlva egy kép­zeletbeli vonalat, befejezzük a VI. ötéves tervet és megkezd­jük a VII.-et. Mindez persze csak látszólagos rajt, hiszen valójában egy folyamat állo­másáról van szó. A korábban megkezdett munka folytatásá­ról, a reform továbbviteléről. Mégis, ilyenkor szokás számba­­venni, hol tartunk, hol állunk. Vajon gazdaságunk hajója mennyire dagadó vitorlákkal halad át a kezdő vonalon? Vagy mennyire tépázottakkal? Ezt vizsgálták a minap az or­szággyűlésen. Milyen munkát végeztünk és milyennek is tervezzük az elkövetkezendő öt esztendőt? Számokat, százalé­kokat és tonnákat felsorolni ehelyütt aligha célszerű, a leg­jellemzőbbeket azonban kár volna megkerülni. Az elmúlt öt év eseményei két nagy csoportba oszthatók, az egyikről szívesebben beszé­lünk, a másikról inkább fog­csikorgatva. A kellemesebbek közé tartozik: közös erőfeszí­téssel sikerült elérni, hogy az ország adósságállománya csök­kent. 1982-ben állt meg a nép­gazdaság jelentős eladósodásá­nak folyamata, s öt esztendő alatt 1,8 milliárd sikerült csökkenteni dollárral tartozá­sainkat. Ezernyolcszázmillió dollár! Óriási pénz, nem kis eredmény. Különösen akkor lehetünk büszkék erre az ered­ményre, ha tudjuk, hogy köz­ben a külgazdaságban szá­munkra igen kedvezőtlen vál­tozások mentek végbe, rom­lottak a cserearányok, szigo­rodtak a feltételek, s éreztette áldatlan hatásait a válság. Javult az ország külső egyen­súlya, s ezzel együtt kedve­zőbb kép is alakult rólunk: hitelképesek vagyunk. Ez az utolsó tény igen sokat ér. Erkölcsileg is, de anyagi­lag is. Miközben félszáz ország jelentette be, hogy nem bírja tovább, fizetésképtelen, s kért tartozásainak kiegyenlítésére haladékot, átütemezést, mi tal­pon maradtunk. Nem könnyen és nem is áldozatok nélkül. A belföldi felhasználás vissza­fogásával fizettük meg az árat, s hogy megérte-e ez majd csak évtizedek múltán történelmi­nek nevezhető távlatban de­rül ki. Ma úgy tűnik: igen, nagyon is! Hiszen azok az ál­lamok, azok a gazdaságok, amelyek átütemezést kérnek, elvesztik a bankárok, a tőke bizalmát, s miközben újabb és újabb segítségre szorulnak, aligha akad, aki egy fizetni nem tudó adósnak a segítsé­gére siet. Az „árhoz” tartozik még, hogy a tervezett IS—16 százalékos növekedés helyett behozatalunk gyakorlatilag nem nőtt. Emelkedett viszont a nemzeti jövedelem, 8—9 szá­zalékkal, ám ez a tervezettnél kisebb. S itt már szólni kell az 1980—1985 közötti időszak ne­gatív jelenségeiről is. Ipari termelésünk a tervezett 19—22 százalékos gyarapodás helyett mindössze 11—12 százalékkal nőtt. A lakossági fogyasztás és a reáljövedelem a terv szerint növekedett a reálbérek azon­ban 5 százalékkal csökkentek. S miközben a fogyasztói árak az említett időszak alatt csak­nem negyven százalékkal emel­kedtek, nem javult a gazdaság műszaki színvonala, a termé­kek minősége, és továbbra is lassú az iparban a struktúra­­váltás. Életszínvonalunkról szólva kétféleképpen fogal­mazhatunk. Azt is mondhat­juk: megőriztük, ám a gyara­podást türelmetlenebbül vá­gyók bizonyára így fogalmaz­nak: stagnált. Legalább az utolsó év, ez az idei lett volna jobb az átla­gosnál. Legalább az idén sike­rült volna valamelyest kom­penzálni a tavalyi és a korábbi évek veszteségeit, a kemény tél, az aszály okozta károkat. Nem sikerült. Külkereskedelmi áruforgalmunk növekedése el­maradt a tervezettől, a nem­zeti jövedelem az előirányzat­nál lassabban nőtt. Az eddig tapasztalt energia- és anyag­felhasználás csökkenésének fo­lyamata megállt, sőt a hely­zet némiképp romlott is. Az anyag- és energiatakarékosság­ra pedig szükség van, ezt elég két számmal alátámasztani: egy százaléknyi anyagmegta­karítás 13—14 milliárd forin­tot „hoz” az országnak, egy százalék energia megtakarítá­sával pedig körülbelül 330 ezer tonna olajat „nyerünk”. A lakossági fogyasztás és a reáljövedelem egy százalékkal a növekedett, a reálbér azonban korábbi szinten maradt. Ebből az következik, hogy vél­hetőleg többet futottunk a pénz után, serénykedtünk gmk­­ban, munkaidőn túl. A jövő­ben ennek nem így kell len­nie. A fő munkaidőben vég­zett tevékenység elismerésének kell növekednie, nyolc órában kell megtermelni azokat az értékeket, amelyeket ma 14— 16 óra alatt hozunk létre. Az ösztönzés kényszerét kellene alkalmazni, magyarán: köve­telni kell a munkahelyen — és a teljesítménnyel arányo­san fizetni. Mert ez a kulcs­szó 1990-ig: a teljesítmény.­­Semmilyen más tartalékkal nem rendelkezünk csak a mun­kában, szervezésben, a fegye­lemben ki nem használt lehe­tőségekkel. A következő öt évre vonat­kozó terv számai kedvezőek. Nemzeti jövedelmünk évi 3 százalékkal növekszik majd, öt év alatt 15—17 százalékkal. A tervidőszak második felében emelni lehet a behozott áru­cikkek mennyiségét is, mint­egy 2,5 százalékkal. Ismét nö­vekedhetnek a beruházások. Persze nem jövőre, hanem az­után. A külső egyensúly javí­tására a nemzeti jövedelem növekményének az eddiginél kisebb hányadát fordítjuk. A tervek szerint nő a lakossági fogyasztás (8—10 százalékkal), a reáljövedelem (9—11 száza­lékkal), s a reálbér is 5 szá­zalékkal, jóllehet az előző terv­időszakban ugyanennyivel csökkent. Emelkednek a fo­gyasztói árak is, de kisebb mértékben, mint eddig. A kö­vetkező ötéves ciklus elején 5 százalékkal, később 4-gyel. Tovább küzdünk az infláció ellen. Ám ennek a politikának pontosan ismerni kell a kiin­duló pontjait és módszereit. Havasi Ferenc beszédében olva­som: „Az okok között nagyobb súllyal szerepelnek az objektív tényezők, ezért a fogyasztói­­ár-növekedés visszaszorítása nem egyszerűen elhatározás kérdése. Eredményes antiinflá­ciós politika megvalósítása csak úgy lehetséges, ha mi­előbb versenyképes termék­­szerkezetet alakítunk ki és kínálati piacot teremtünk.” Kapuvári Gábor K­ilátásokM­inden nép hozzájárulhat a békéhez és a nemzetközi együttműködéshez M­ihail Gorbacsov ünnepi köszöntője a diplomáciai testület előtt A külpolitikai helyzet ISMÉTELTEN MEGERŐSÍTETTE Mihail Gorbacsov pénteki beszé­dében, hogy a Szovjetunió kész kötelezettséget vállalni az atomrob­bantások beszüntetésére, beleértve a kölcsönös alapon történő hely­színi ellenőrzést is, amennyiben hasonlóan járnak el a nukleáris nagy­hatalmak. A Moszkvába akkreditált diplomáciai képviseletek vezetőit fogadva újévi ünnepi köszöntőjében az SZKP főtitkára hangsúlyozta, hogy 1985-ben több reményt keltő esemény zajlott le a világban. En­nek fontos eleme, hogy az utóbbi időben a Kelet és a Nyugat között olyan üzenetek váltására került sor, amelyek felvillantják az elfogad­ható megoldások felé haladás lehetőségét. Mint mondotta, a genfi szovjet—amerikai találkozó óta általános felmelegedés tapasztalható a nemzetközi légkörben; az atom- és az űrfegyverekkel összefüggő tárgyalásokon megjelentek bizonyos találkozási pontok. Kérdés azon­ban, miként haladnak tovább ezen az úton; ez attól is függ, milyen konkrét lépésekben testesül meg az, amit a genfi csúcson megfogal­maztak. Gorbacsov nyomatékkal húzta alá: „Minden nép és minden ország, legyen az nagy, közepes vagy kicsi, nemzeti tapasztalataival képes hozzájárulni a béke és a nemzetközi együttműködés ügyéhez.” A különböző fórumokon folyó egyeztetésekről Gorbacsov megálla­pította: vannak biztató jelek. Ez megfigyelhető a stockholmi értekez­leten, Bécsben a közép-európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó konferencián, és a genfi leszerelési tárgyaláso­kon jelek szerint szintén kezdik megérteni, milyen halaszthatatlan szükség van az atomkísérletek beszüntetésére, az erőszak kizárására a világűrből. A sikerhez még komoly erőfeszítésekre van szükség, de a Szovjetunió kész megtenni a kiegyensúlyozott megállapodásokhoz vezető út reá eső részét — hangoztatta Gorbacsov. HAT ÉV UTÁN újból találkozik egymással Hafez Asszad szíriai államfő és Husszein jordániai király. A Damaszkuszban hétfőn sorra kerülő csúcstalálkozón a két államférfi várhatóan olyan közös stratégiáról tanácskozik majd, amelyhez egy, a közel-keleti rendezés­b­ől tartandó nemzetközi konferencián igazodhatnának. Ez azonban egyelőre nehéz feladatnak látszik, mivel a két főváros eltérő nézeteket vall a Palesztinai Felszabadítási Szervezettel kapcsolatban. A jordá­niai uralkodó februárban megállapodást írt alá Jasszer Arafattal a válság megszüntetését célzó politikai-diplomáciai tevékenység össze­hangolására. A terv hosszú távon jordán—palesztin államszövetsé­get irányoz elő, a közel-keleti tárgyalásokra pedig közös delegációt állítanak . Damaszkusz mindezt viszont helytelenítette és elítélte. De a békés megoldást Szíria is támogatja, s ennek szellemében egyet­értett azzal a Jordániai—Palesztinai kezdeményezéssel, hogy a térség­ben érintett feleknek és a Biztonsági Tanács állandó tagjainak a rész­vételével hívjanak össze nemzetközi konferenciát. Szíria szerint egy ilyen fórum alkalmas volna a­ bonyolult közel-keleti helyzet rendezés­­ére. Biztatóbb hírek érkeznek Bejrútból, ahol Nabih Berrinek, az Amal mozgalom vezetőjének közlése szerint készen áll egy háromoldalú libanoni megbékélési megállapodás. A legfőbb erők képviselői által körvonalazott egyezmény lényege, hogy a törvényhozás szüntesse meg a politikai élet vallási tagolódását. Ehhez azonban előbb új választá­sokat kellene tartani. Ezáltal viszont előfordulhat, hogy ez a változta­tás túlságosan is eltolódik, s az úgynevezett átmeneti időszak meg­haladhatja a tíz évet. Az SZKP főtitkárának fogadása a Kremlben Az atomrobbantások beszün­tetésére szólította­­ el ismétel­ten a nagyhatalmakat Mihail Gorbacsov azon a fogadáson, amelyet a Kremlben a Moszk­vában akkreditált diplomáciai képviseletek tiszteletére adtak. Mint az MTI jelenti, az SZKF főtitkára Andrej Gromikóval, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnökével és Nyikolaj Rizskovval, a Minisztertanács el­nökével fogadta pénteken a nagy­követeket, akik előtt Mihail Gor­bacsov mondott újévi ünnepi kö­szöntőt. Hangsúlyozta: 1985-ben sok sú­lyos veszélyt felidéző vagy re­­ményt keltő esemény zajott le a világon. A kormányoktól és a széles nemzetközi közvélemény­től függ, hogy e két irányzat kö­zül melyik kerekedik felül, és hogy 1986 a népek békéjét és biztonságát erősítő intézkedések, a nemzetközi együttműködés éve lesz-e, vagy súlyosbítja az embe­riséget fenyegető atomveszélyt. Az SZKP KB főtitkára korunk veszélyei közé sorolta a folytató­dó fegyverkezési hajszát, és hadi­ipari körök kitartó próbálkozá­sát, hogy azt a világűrre is ki­terjesszék. Az eseteket, amelyek­ben durván megsértik sok ország függetlenségét és felségjogait, be­avatkoznak más népek belügyei­­be. „Minden nép és minden ország, legyen az nagy, közepes vagy ki­csi, nemzeti tapasztalataival ké­pes hozzájárulni a béke és a nem­zetközi együttműködés ügyéhez" — hangsúlyozta a továbbiakban Mihail Gorbacsov, majd hangoz­tatta: „Az utóbbi időben a Kelet és a Nyugat között olyan üze­netek váltására került sor, ame­lyek bizonyos reményt keltenek,, vagy fogalmazzunk óvatosabban, felvillantják a kölcsönösen elfo­gadható megoldások felé haladás halvány reményét. A genfi szov­jet-amerikai találkozó óta bi­zonyos általános felmelegedés tapasztalható a nemzetközi lég­körben. Az atom- és űrfegyve­­rekkel kapcsolatos tárgyalások kérdéseiben megjelentek, sőt in­kább lehetőségként felmerültek bizonyos találkozási pontok. Mi­ként zajlanak tovább, elsősorban attól függ, milyen konkrét lépé­sekben testesül majd meg mind­az, amit a genfi csúcstalálkozón mondtunk." Más nemzetközi fórumokról szólva Gorbacsov a továbbiak­ban kijelentette: kezdenek kiraj­zolódni a lehetséges megállapo­dás körvonalai a stockholmi érte­kezleten, de még kemény munka áll a részvevők előtt; a közép­európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon pedig a felek mintha jobban figyelembe vennék egymás érdekeit, szovjet részről most tanulmányozzák a Nyugat legutóbbi javaslatait. A genfi leszerelési értekezleten a jelek szerint kezdik megérteni, milyen halaszthatatlan szükség van a vegyifegyverek betiltására, minden atomkísérlet beszünteté­sére, az erőszak kizárására a vi­lágűrből. E tárgyalásokon azon­ban még komoly erőfeszítések­re van szükség a sikerhez, és a Szovjetunió kész is megtenni a kiegyensúlyozott megállapodások­hoz vezető út reá eső részét. „A széles közvélemény figyel­mének középpontjában áll ma az atomrobbantások kérdése — mu­tatott rá a továbbiakban a főtit­kár. — A Szovjetuniónak meg­győződése, hogy véget lehet vet­ni ezeknek a robbantásoknak. Szovjet részről ezért felszólítot­ták, s ezúton ismét­­ felszólít­ják az Egyesült Államokat, hogy kövesse a Szovjetunió példáját, és szüntessen be minden kísérleti atomrobbantást.” Gorbacsov emlékeztetett rá, hogy a robbantások beszüntetését elutasítók ürügyként gyakran hi­vatkoznak az ellenőrzés állítóla­gos nehézségeire. A főtitkár ezért leszögezte: „A Szovjetunió ese­tében az ellenőrzés kérdése nem képezhet komoly akadályt. A Szovjetunió az ellenőrzésben kész a leghatározottabb lépésekre, köz­tük a helyszíni ellenőrzésre is." „Országunk saját keserű ta­pasztalata árán győződött meg ar­ról, mit jelent a hitszegő táma­dás, és ezért legalább olyan mér­tékben érdekelt a megbízható és szigorú ellenőrzésben, mint bárki más. A jelenlegi nemzetközi kö­rülmények között, amikor hiány­zik a kölcsönös bizalom, az el­lenőrző intézkedések egyszerűen elengedhetetlenek. Végre lehet ezeket hajtani nemzeti technikai eszközökkel, vagy nemzetközi el­lenőrzés keretében is. A lényeg csupán az, hogy konkrét megál­lapodások betartásának ellenőr­zéséről legyen szó" — hangsú­lyozta a főtitkár. További nemzetközi problé­mákról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette: a Szovjetunió hatá­rozottan kívánja, hogy a jövő év­ben előre léphessünk a politikai rendezésben a Közel-Keleten, Kö­­zép-Amerikában, az Afganisztán körül kialakult helyzetben, Afrika déli részén és a Perzsa-öböl tér­ségében. A Szovjetunió kész más országokkal együtt keresni az igazságos megoldásokat és kész — ahol erre szükség mutatkozik — megfelelő garanciákat is vál­lalni. Hozzátette: a feszültségforrások kiküszöbölése ellen hat gyakran az a megszokás, amely a konflik­tushelyzeteket a Kelet és Nyugat közötti politikai és ideológiai harc szemüvegén át láttatja. Rövidlá­tásra vall és veszélyes is, ha va­laki hibás elképzelésekre építi politikáját. A konfliktusok a he­lyi társadalmi, gazdasági és poli­tikai talajból nőnek ki. Megol­dani is úgy kell tehát őket, hogy az ne sértse az egyes népek tör­vényes érdekeit, jogaikat. Moszkva és Washington megállapodása Szovjet—amerikai televíziós üzenetek január elsején Moszkvából jelenti az MTI. A Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok megállapodott arról, hogy 1986. január 1-én Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára az amerikai néphez, Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke pe­dig a szovjet néphez intéz üdvöz­letet. A hírt Moszkvában pénte­ken este Lomejko, szovjet külügy­­minisztériumi szóvivő jelentette be. A szóvivő kérdésekre válaszol­va elmondta, hogy a két fél kö­zött még folyik a technikai rész­letek végleges egyeztetése. Az már szinte teljesen bizonyosnak tekinthető, hogy mind­­ Gorba­csov, mind pedig Ronald Reagan viszonylag rövid, néhány perces üdvözlő beszédeket mond majd, amelyeket filmre vesznek. Az SZKP KB főtitkárának üdvözle­tét január 1-én washingtoni idő szerint 13 órakor, közvetítik majd az amerikai televíziós háló­zatok, míg­­ a szovjet televízió ugyanaznap este, moszkvai idő szerint 21 órakor sugározza az amerikai elnök köszöntőjét. Centenáriumi megemlékezés A Nemzeti Kongresszus bombay-i ülése Új-Delhiből jelenti az MTI. Az Indiai Nemzeti Kongresszus nagyszabású rendezvénnyel emlé­kezik meg fennállásának száza­dik évfordulójáról. A háromna­pos ünnepi­ tanácskozás pénteken kezdődött Bombayban, ugyanazon a helyen, ahol 1885. december 28-án kinyilvánították a kong­resszusi szervezet megalakulását. A ma Indiai Nemzeti Kongres­­­szus (I) elnevezést viselő párt vezető szerveként működő mun­kabizottság pénteken véglegesí­tette a határozattervezetet, amely a teljes ülés elé kerül. A testü­let döntést hozott arról, hogy jövő márciusban — csaknem másfél évtized elteltével — választásokat tartanak a pártban. Az évfordulós ünnepségre több mint ötvenezer küldött érkezett a nagyvárosba India minden tá­járól. Csaknem negyvenöt ország képviselteti magát küldöttséggel. A magyar küldöttséget Pozsgay Imre, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára vezeti. HÍRMAGYARÁZATUNK: Száz évvel ezelőtt egy bombayi iskolában tartotta alakuló ülését az a politikai szervezet, amely ké­sőbb India szabadságtörekvésé­nek az élére állt. A kezdeti célok valójában nem ezek voltak; a Nemzeti Kongresszus még an­gol biztatásra jött létre, és évti­zedekig csupán a nagytőke haza­fias érzelmeit fejezte ki. A moz­galom jelentőssé a húszas évek­ben, Mahatma Gandhi fellépésével vált. Ő a brit gyarmati függőség megszüntetését passzív ellenállás­sal képzelte el, s bár súlyos kö­vetkezményei voltak a polgári en­gedetlenségi mozgalomnak is, Ma­hatma még békés megoldásokat keresett. A meghurcoltatásai, be­börtönzései nem törték meg, s a köréje sereglő híveket szintén erősítette a rendíthetetlensége. Gandhi leghívebb követője, Dzsavaharlal Nehru 1929 kará­csonyán Lahoréban hirdette meg a párt új eszméjét, a teljes füg­getlenség követelését, hogy majd újabb tizenhárom év múlva meg­fogalmazzák: szabad Indiát akar­nak. A gyarmati sorból felsza­badulva, 1947-ben szintén ő ha­tározta meg az államépítés leg­fontosabb feladatait. A Nemzeti Kongresszus így történelmi sze­repet játszott a szubkontinens életében; az elmúlt évszázadban valójában nagyon lazán kötődő népcsoportokat fogott át, tekintet nélkül a nyelvi, faji, vallási, kasztbeli különbségekre. Nagyhatású politikai erővé ez­által vált, ám a benne tömörülő népmilliók mégsem váltak egysé­gessé. Máig hat ez a pártban, amely szervezeti jellegét tekint­ve nem is vette föl ezt a ne­vet. A Nemzeti Kongresszus in­kább mozgalom, amely kormá­nyoz, de a hatalmas ország egyes államai érdekeiknek megfelelően sokféleképpen értelmezik a köz­ponti akaratot. A jelen gondok is ebből adódnak, hiszen Indiában a több irányú széthúzás mellett a mozgalmat megosztó különbsé­gekkel is meg kell birkózni. A belső villongás kivetítődése volt évekkel ezelőtt a pártszakadás, az Indira-szárny kiválása. A Nehru-lány, Indira Gandhi mögé felzárkózók az eredeti gondola­tokat igyekeznek korunk körül­ményeihez igazodva alkalmazni, s az ő mártírhalála után Radzsiv Gandhi próbálja teljesíteni az elődök akaratát: India váljék je­lentőségének megfelelő politikai, gazdasági tényezővé a világban. Súlyos merényleteket követtek el Bécs és Róma repülőterén Abu M­idal szélsőségesei követték el a véres akciót Azonos időben merénylet tör­tént pénteken a Bécs melletti schwechati repülőtéren és a Róma közelében levő Fiumici­­no légikikötőben. A két me­rényletnek több halálos és se­besült áldozata van. Az APA osztrák hírügynökség jelentése szerint a schwechati repülőtéren péntek délelőtt 9 óra 15 perckor kézigránátok robban­tak az El Al izraeli légitársaság tranzitvárójában. A kézigráná­tokat egy négytagú terrorista­­különítmény hajította a tranzit­váróba, majd lövöldözni kezdtek. A tüzet a schwechati repülőtér

Next