Magyar Nemzet, 1986. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

Gorbacsov és Reagan üzenete a diplomáciai esztendő kezdetén Merényletet kíséreltek meg a libanoni elnök ellen A külpolitikai helyzet A VILÁG NÉPEIHEZ intéztek üzenetet az újév alkalmából a ve­zető államférfiak. Moszkvában Mihail Gorbacsov televíziónyilatko­zatban vonta meg az óév hazai és nemzetközi eseményeinek a mérle­gét. Az SZKP főtitkára az 1986-os esztendő feladatairól is kifejtette a nézeteit. A második világháború befejezésének évfordulójára visz­­szaemlékezve hangsúlyozta annak a szükségességét, hogy mindent meg kell tenni hasonló tragédiának a megakadályozására. Éppen ezért a Szovjetunió cselekedeteit a béke megőrzésének a szolgálatába állít­ja, és elkövet mindent, hogy elhárítsa egy esetleges nukleáris össze­csapás veszélyét, s így elejét vegye a jóvátehetetlen pusztításnak. Kiemelten foglalkozott újévi köszöntőjében a japán miniszterelnök Moszkva és Tokió viszonyával, s hangoztatta, egyik fő feladatának tekinti ennek a megjavítását. Nakaszone megerősítette, hogy nagy várakozással tekint Sevardnadze szovjet külügyminiszter január kö­zepén esedékes látogatása elé. Hozzátette, hogy a tárgyalásoktól a két­oldalú kapcsolatok jelentős elmélyítését várja. Reményét fejezte ki, hogy ezt követően a külügyi tárca vezetőinek az érintkezése ismét rendszeressé válik. Kívánatosnak mondotta ugyanakkor, hogy a pár­beszéd magasabb szinten is folytatódjék. Utalt arra, hogy az SZKP főtitkárának a meghívását tervezi, és szándékában áll a viszontláto­­gatás. Nagyobb rugalmasságát támasztotta alá kijelentése, miszerint — jóllehet Japán „nem mondhat le területi követeléseiről” — a vi­szony széles körű fejlesztését óhajtja. ABBA KELL HAGYNIA az Egyesült Államoknak a megkezdett és tervbe vett külhoni lokátorállomások építését, tekintettel a rakéta­elhárító védelmi rendszerekről kötött szovjet—amerikai szerződésre — állapította meg a Krasznaja Zvezda. Az egyezmények megtartását elemző cikk rámutat arra, hogy a rakétavédelemről kötött megálla­podás kulcsfontosságú, hiszen az alapja lehet a fegyverkezési verseny megfékezését célzó további szerződéseknek. Emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió legfelső szinten többször és határozottan állást foglalt valamennyi szovjet—amerikai egyezmény fenntartása és következe­tes szavatolása mellett Utalt a Fehér Háznak a kongresszus számára készített beszámolójára, s kétségbe vonta az abban elhangzott kije­lentést, miszerint az Egyesült Államok teljes mértékben megtartja a kötelezettségeit. A Reopan-kormányzat nyilvánvalóan azokra az ígé­reteire célzott, amelyek nem akadályozzák fegyverkezési programjai­nak a végrehajtását — szögezte le a cikk. NEM VÁLTOTTA BE a hozzá fűzött reményeket a „béke első napja” Libanonban. A lövöldözések tovább folytatódtak, s Gemajel elnök ellen is sikertelen merényletet kíséreltek meg. Ugyancsak az életére törtek a Libanoni Erők egyik vezetőjének. E két akció veszélybe sodorhatja a közelmúltban aláírt háromoldalú békeegyezményt. Mindazonáltal a megfigyelők úgy vélik, hogy a megkezdett folyama­tot megállítani nem lehet. Ugyanakkor viszont jelentősen késhet a kibontakozás. Ennek az elkerülésért Szíriának azonnali eredményekre kellene törekednie, vélik Bejrútban, és hozzáteszik, Libanonnak a há­romoldalú megállapodás az egyetlen reménye. »Jelentőségteljes jelkép” Kölcsönös üdvözletek „Jó jelnek tekintem, hogy az új évet, amelyet nemzetközi bé­keévvé nyilvánítottak, azzal kezdjük, hogy közvetlen üzene­teket váltunk, Reagan elnök a szovjet néphez, én pedig Önök­höz szólok” — jelentette ki Mi­hail Gorbacsov, az SZKP főtit­kára az amerikai néphez inté­zett újévi televíziós üdvözleté­ben. Ez volt az első eset 1972 óta, hogy amerikai elnök a szovjet te­levízióban beszélt. Az üdvözletek cseréjéről a genfi tanácskozáson jött létre megállapodás. Még so­hasem volt alkalom arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok vezetői újév napján köszönt­sék egymás országának népét. Gorbacsov üdvözletében aláhúz­ta: az üdvözletek cseréje remény­­teljes jele annak, hogy kedvező változás következik be a két or­szág kapcsolatában , még akkor is, ha ez a változás egyelőre csak kisebb. „Ez a pár perc számomra jelentőségteljes jelképe annak, hogy kölcsönösen törekszünk a közeledésre egymás felé” — han­goztatta —. „Népeink megadták nekünk ehhez a felhatalmazást. Azt akarják, hogy konstruktív és megszakítás nélküli párbeszédet folytassunk és ez a párbeszéd kéz­zelfogható eredményeket hozzon." Az SZKP főtitkára aláhúzta: a szovjet nép békét akar. Emlékez­tetett arra, milyen súlyos áldoza­tokat hozott a szovjet nép a bé­kéért az elmúlt háborúban, amelyben a szovjet és az ameri­kai nép egymás oldalán, vállvet­ve harcolt. „Együttműködésünk­nek megvan a történelmi gyöke­re, amely most ösztönzőleg hat­hat a jövő érdekében kifejtett kö­zös erőfeszítéseinkre” — hangoz­tatta a főtitkár. Leszögezte: az Egyesült Államok képviselőivel folytatott beszélgetései, az onnan érkező levelek meggyőzték: az amerikai nép is tisztában van az­zal, hogy a két országnak soha­sem szabad háborúiba keverednie, mert egy ilyen összecsapás a leg­súlyosabb tragédia lenne. „A mai világ egyik realitása, hogy értelmetlen új fegyverek ré­vén keresni a nagyobb biztonsá­got. A fegyverkezési verseny min­den újabb lépése jelenleg csupán megnöveli a veszélyt mindkét fél s az egész emberiség számára. Maga az élet követeli meg erő­teljes és következetes formában, hogy a nukleáris fegyvertár visz­­szafejlesztésének útját kövessük, tartsuk meg a békének a világűrt.­­ Ez az, amiről most Gertiben tár­gyalunk, s nagyon szeretnénk, hogy ezek a tárgyalások az idén eredményt hozzanak” — mondot­ta. Utalt a két ország rendkívüli felelősségére. „Az egész emberi­ség iránti kötelezettségünk az, hogy a béke biztos távlatát nyis­suk meg." „Nem érhetjük azonban el ezt. ” F­­hcSiHsz.I­V.­ c­í­m­ű­­ f Losoncai Pál újévi köszön­tője Éjfélkor nemcsak egy évet búcsúztattunk és egy újat kö­szöntöttünk. 1985-től egy ötéves időszak is lezárult és a mostani újévi jókívánságot is szeretném értelmezni öt boldogabb eszten­dőre. A mögöttünk hagyott VI. öt­éves népgazdasági terv idősza­kában tovább gyarapodott az ország, javult egyensúlyi hely­zete, megőriztük alapvető tár­sadalmi vívmányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, mindenekelőtt a számí­tottnál is szigorúbb nemzetkö­zi gazdasági körülmények, de a saját fogyatékosságaink miatt is. Kiviláglott, hogy nép­gazdaságunk a szükségesnél lassabban képes alkalmazkod­ni a megváltozott világpiaci követelményekhez. A termelés szerkezetének és a gazdálkodás hatékonyságá­nak javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearány­romlást megállítsuk. A nem­zeti jövedelem nem nőtt a ter­vezett mértékben. Ezért főleg a belső felhasználás visszafogá­sával tudtuk csak megterem­teni a gazdaság külső és belső egyensúlyát 1985-ben népgazdaságunk teljesítménye több terüületen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik lat­ba, hogy a gazdálkodás és az irányítás nem javult a kívánal­maknak megfelelően. Ezek a tények még inkább sürgetik a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítését, az önállóság­gal együttjáró felelősség érvé­nyesítését és a demokratizáló­dás felgyorsítását, mint egy­mással összefüggő, egymást se­gítő feladatok megvalósítását. A tervezettnél lassúbb fejlő­dés ellenére bizonyossá vált, hogy a vállalatok megnöveke­dett önálósága, vállalkozási szabadsága megsokszorozhatja a hatékonyabb gazdálkodás le­hetőségeit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egye­bek közt olyan jelentős terüle­teken oldották a feszültsége­ket, mint a választék javítása és a különböző lakossági szol­gáltatások. Eredményeink közé sorolhat­juk a szocialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentőségű események tükrözték, mint a XIII. pártkongresszus, az or­szággyűlési és tanácsválasztá­sok, a szakszervezetek, illetve a Hazafias Népfront választá­sai, hanem a jog- és hatáskö­rök decentralizálása, s nem utolsósorban a vállalati taná­csok megválasztásának előké­szítése, lebonyolítása is. A jelen tanulságai egybevág­nak sok évszázados történelmi tapasztalatainkkal: népünkben megvan a tehetség, a szorga­lom és a felelősségtudat, azaz megvannak azok a képességek, amelyekkel a legnehezebb idő­bön is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa, kormánya és a magam ne­vében is köszönetet mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, al­kotó tevékenységükkel, nem ritkán személyes példájukkal hozzájárultak nehéz helyzetünk jobbításához. A Magyar Népköztársaság területénél és lélekszámánál nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi fe­szültségek oldásához, az enyhü­lés és a bizalom légkörének visszatéréséhez. Mi a legnehe­zebb időkben is azon voltunk, hogy szükség van a párbeszéd­re, a vitás kérdések tárgyalá­sok útján való rendezésére. Ezért is tartjuk nagy jelentő­ségűnek a genfi Gorbacsov— Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás álláspont­jainak jobb megértését, hozzá­járulhat a két nagyhatalom közötti viszony normalizálásá­hoz. A csúcstalálkozó lehetősé­get teremtett a nemzetközi lég­kör javításához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmé­nyek között folytathassuk bel­ső építőmunkánkat. Meggyő­ződésünk, hogy a szocialista országok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósí­tásáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért, a békéért és haladásért folyta­tott következetes harca az egész emberiség jövőjét szol­gálja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztársa­ságot, mint szocialista országot, a szocialista közösség szilárd tagját megbízható, korrekt partnernek ismerik el világ­szerte, amelyre politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt számítani lehet. Ta­pasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait a Szov­jetunió, a szocialista közösség országai, éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tő­kés államok. Becsülik szándé­kainkat, kiszámíthatóságunkat, készek a kapcsolatok tovább­építésére az élet minden terü­letén. További elismerést szerzett hazánknak az európai kulturá­lis fórum megrendezése. Álta­lános az a vélemény, hogy Ma­gyarország jó házigazdának bi­zonyult. Biztosította és elősegí­tette a legeltérőbb vélemények megvitatását, egymás állás­pontjának jobb megértését, ez­által pedig hozzájárult az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési folyamat erősödéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain részt vevő politikusok és jeles kul­turális személyiségek közelebb­ről is megismerhették életün­ket, illetve a magyar kultúra értékeit. A magunk részéről a továb­biakban is azon fáradozunk, hogy politikai okok ne akadá­lyozzák a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcso­latok fejlesztését. Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves térről szól­va el kell mondanom: politi­kai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi dön­téseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezők­re és folyamatokra, amelyek visszahatnak szocializmust épí­tő munkánkra. Elsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista kö­zösségünk valamennyi országa a megújulás időszakát éli, a fejlődés hozta újabb és bonyo­lultabb feladatokkal találja szemben magát. Ezek a körül­ményeit még inkább szüksé­gessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett közös po­litikát. Építve a nemzetközi együtt­működésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell meg­oldanunk. Életünk alakulása nemzetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmunka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaz­tunk meg, mint a gazdaság­ célt, ha nem növeljük meg lé­pésről lépésre a békét kívánó né­pek közötti bizalmat. Szükséges, hogy csökkentsük a bizalom je­lenleg fennálló hiányát a szovjet —amerikai kapcsolatokban. Úgy vélem, hogy Reagan elnökkel megtartott találkozóm egyik leg­fontosabb eredménye éppen az, hogy vezetőkként és emberi lé­nyekként egyaránt képesek vol­tunk a bizalmatlanság felszámolá­sára irányuló első lépések megté­telére.” „Még mindig széles a bennün­ket elválasztó szakadék. Nem lesz könnyű ezt áthidalni, de Genf­­ben úgy véltük, hogy megvan rá a lehetőség. Ha sikerül az áthi­dalás, akkor ez nagy ünnep lesz, olyan, amelyet népeink képesek megteremteni a béke érdekében” — mondotta Gorbacsov. „Bizto­síthatom önöket, hogy nem fog­juk sajnálni erőfeszítéseinket en­nek érdekében.” Reagan amerikai elnök szerdán este a szovjet központi televízió híradójában üdvözölte a szovjet népet az új esztendő alkalmából. Felidézte a genfi csúcstalálkozót, s azt olyan „jó kezdetnek” minő­sítette, amelyre az Egyesült Álla­mok az elkövetkező hónapokban és években kész építeni. Génfről szólva azt nevezte az egyik legfontosabb eredménynek, hogy Gorbacsával egyetértettek: szükség van mindkét fél nagy­méretű nukleáris fegyvertárának csökkentésére, és az atomháborút nem lehet megnyerni, megvívni pedig nem szabad. Megállapodtak a tárgyalások felgyorsításában azokon a területeken, ahol ennek közös talaja van, a nukleáris tö­megpusztító eszközök csökkentése és esetleges teljes felszámolása érdekében. Reagan a továbbiakban a sokat bírált hadászati védelmi kezdemé­nyezés mellett érvelt, s azt olyan rendszernek állította be, amely senkit nem veszélyeztet. Állította, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt folytat ku­tatásokat új technológiák ilyen rendszerekben történő felhaszná­lására. Állást foglalt az amerikai— szovjet kulturális kapcsolatok ki­bővítése mellett, méltatta az ame­rikai demokráciát és reményét fe­jezte ki, hogy a genfi megállapo­dások alapján 1986-ban sikerül messze előre lépni, és a fegyveres konfliktusok békés megoldása te­rén is sikerül lépéseket tenni. Reagan az amerikai nép nevé­ben boldog és egészséges új évet kívánt a szovjet népnek. Vezető államférfiak 1986 kilátásairól Az óesztendő úgy él majd emlékezetünkben, mint a meg­feszített munka, a remények és a jövőbe mutató bátor ter­vek éve — mondta Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára az újévi televíziós nyilatkozatá­ban. Emlékeztetett rá, hogy­ az év elején nehézségekkel kellett szem­benéznie a szovjet gazdaságnak, de a párt és az egész szovjet nép jelentős erőfeszítései révén egé­szében jó eredményekkel lehet búcsúztatni az elmúlt esztendőt. Mihail Gorbacsov kijelentette: maradéktalanul ki kell használni a szocialista rendszerben rejlő hatalmas erőtartalékokat. Ez mi­nőségi változásokat jelent a tár­sadalomban, dinamikus előreha­ladást az élet minden területén, a gazdasági, kulturális és szociális szférában egyaránt. Fenntartani a békét könösen ígéretesnek nevezte, hogy a két nagyhatalom tavaly elindult csúcsszintű párbeszéde az idén folytatódik. Gustáv Husák, a CSKP főtitká­ra, köztársasági elnök meggyőző­dését fejezte ki, hogy a Szovjet­unió és a szocialista közösség bé­kepolitikája, valamint a békesze­rető erők és a reálisan gondolko­dó tényezők révén megóvható a béke a jelenlegi és az eljövendő nemzedékek számára. A belső helyzet normalizálódá­sát, a nemzeti egyetértés elmélyü­lését emelte ki újságírókkal foly­tatott újévi beszélgetésében Woj­­ciech Jaruzelski, a lengyel Állam­tanács elnöke. Hangsúlyozta: e folyamat fenntartása 1986-ban is kulcsfontosságú az ország számá­ra, s a lengyel népnek közös erő­feszítéssel kell felülkerekednie az anyagi gondokon is. Bulgária végrehajtotta tavalyi társadalmi-gazdasági fejlesztési tervét, az óesztendővel zárult 8. ötéves terv előirányzatait pedig túlteljesítette — közölte Todor Zsivkov, a BKP főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke. Kiemelte: a bolgár gazdaság kiállta az elmúlt évek nehéz próbáit, s az ország napjainkra fejlett ipari állam­má vált. A főtitkár kiemelte: az 1986- ban kezdődő új, 12. szovjet ötéves tervidőszak előirányzatait az or­szág társadalmi-gazdasági fejlő­désének meggyorsításával kell tel­jesíteni. Hangsúlyozta, hogy az új esztendő legjelentősebb belpo­litikai eseménye az SZKP küszö­bönálló 27. kongresszusa lesz. Megemlékezett arról, hogy a ta­valyi év a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója volt, majd kijelentette: a háborús veszteségek feletti fájdalom is ar­ra kötelez, hogy mindent megte­gyünk egy hasonló tragédia elke­rülése érdekében. Az SZKP köz­ponti bizottsága és a kormány, a szovjet nép akaratához híven, mindent megtesz a béke megőr­zéséért, a nukleáris összecsapás veszélyének száműzéséért, és a jóvátehetetlen megakadályozá­sáért —­ mondta Mihail Gorba­csov újévi üzenetében. Az emberiség számára ritka alkalom nyílik 1986-ban arra, hogy megteremtse a békét — hangsúlyozta Javier Pérez de Cuellár, az ENSZ főtitkára. Ku­ka kedvező fordulatot nem is, de az irányába tett fontos előre­lépést meghozta az 1985-ös esz­tendő — állapította meg Erich Honecker, az NSZEP főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke, méltatva Gorbacsov és Reagan találkozóját. Az NDK lehetőségeihez képest ebben az évben is mindent meg­tesz az atomháború veszélyének elhárításáért. Vezetői, számos el nem kötelezett ország és NATO- állam politikusaival folytattak eszmecserét — emlékeztetett. Az NDK fejleszteni kívánja kapcsolatait az NSZK-val, de a viszony alakulásának a béke biz­tosítását kell szolgálnia. Ezért azt irányítás további fejlesztését, minden egyén számára lehető­meghirdetett társadalmi-gazdá­­vá teszik az alkotóbb szellemű, jogi programjaink megvalósi- önállóbb, eredményesebb mun­táját, a gazdálkodás hatékony­ hát­­ságának fokozását, illetve ezek Ezeknek a gondolatoknak a által a gazdasági növekedés jegyében kívánok az új év t­­ütemének növelését, a külgaz-­ső napján pártunk Központi dasági egyensúly további javí- Bizottsága, az Elnöki Tanács tását és a gazdasági teljesít­­és a kormány nevében is min­ményekkel összhangban élet­­ben hazánkfiának, Magyaror­körülményeink jobbítását. Ezek száz valamennyi barátjának a keretek minden vállalat és boldog, eredményes és békés új intézmény, minden közösség és esztendőt.­­ A fordulat irányába

Next