Magyar Nemzet, 1986. február (49. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám

Péntek, 1986. február 28. Postás hozza a leckét A csomag mindent tud A telefonvonal másik végén a központ szakembere közli az ér­deklődővel, hogy engedélyt kap, áttérhet a tananyag következő fe­jezetére. A kérdező elégedett. Egy tanulási szakasz végére ért, s a rövidhullámú rádióadón vagy­ a telefonon megadott válaszát, az ellenőrző feladatok megoldását elfogadták a szakemberek. Ki sem kell mozdulnia a lakásból, ren­delkezésére áll az oktatócsomag, az írásos anyag, a képmagnófel­vételek. Megnyomja a gombot. Folytatja a munkát, amelynek a végén átveheti majd a diplomá­ját. .. Az ipar kísérlete A kép nem a tudományos fan­tasztikumok világából való. Nem csoda, hanem: távoktatás, valahol Angliában. S nálunk? A­­ kíván­csiságot felkeltő, rövid, lelkes be­mutatkozás a televízióban, ismer­tetés a számítógépekről, egyéb berendezésekről, a készülődés technikai hátteréről. Még csak itt tartanánk? — Ahhoz, hogy elkezdődhessen a távoktatás, a világon mindenütt legalább két évet szánnak a fel­készülésre — mondja dr. Orosz Gabriella, a több mint egyéves, január óta önálló leányvállalat, a Távoktatási Iroda vezetője. — Mi fél évet kaptunk rá. Az igazság­hoz tartozik, hogy hazánkban az első próbálkozások majdnem másfél évtizedesek. Ám mert a szakmai gondolkodás színvonala nem előzheti meg a gazdasági szintet, s mert elmaradt a széles körű támogatás, végül is elszige­telt kísérlet maradt. A művelődé­si tárcáé, amelynek nem akadt elég pénze erre. Most az Ipari Mi­nisztériumban van minden remé­nyünk ... Ők szorgalmazzák és fi­nanszírozzák főképpen a távokta­tást, ők vetik fel most is, hogy jó lenne minden érdekeltet össze­fogni. Részlet dr. Kapolyi László ipari miniszter hozzászólásából a Táv­oktatási Tanács alakuló ülésén: „Mi az oka annak,­­hogy az ipar csak nyolcvan százalékban tud megfelelni a népgazdasági elvá­rásoknak? Egy rendkívül agresz­­szív információáramlással meg kellene mutatni, hogy hol tart a világgazdaság, és hová kellene felzárkóznunk. Anélkül, hogy ne jönnének átütő tervek, nem tu­dunk előbbre jutni. Jó lenne, ha több irttóa­lny részvét­elével In­formációs Társaság jönne létre.” Az ipar ilyen megközelítéssel partner... De mi mindent lehet táv­oktatni ? Egyáltalán, mi a táv­oktatás lényege? — Más ez, mint a levelező ok­tatás, habár az fejleszthető to­vább úgy, hogy nem hagyjuk ma­gára a tanulót — magyarázza az irodavezetői . A távoktatás cél­ra irányított képzés: a fejlett technika bekapcsolásával minden fontos információ egy „csomag­ban” található, nem kell szünte­lenül a könyvtárba futkosni érte, önellenőrző kérdések is segítik a tanulót. A filmek, videokazetták segítségével még a fejlődő orszá­gok írni-olvasni nem tudó itteni hallgatói is boldogulnak, hazatér­ve dolgozni tudnak ... Igaz, egy ilyen csomagban egyórás anyag ezerórás előkészületet igényel, na­gyon sok külső szakember mun­káját. Az előbb említett adat szov­jet tapasztalat az orvosok távok­tatásos továbbképzéséről. Sok or­­szágban használják már ezt a módszert. Néhol a nappali egye­temével egyenértékű képesítést, végül is diplomát ad. Így olcsóbb is az oktatás, az eddigi tanfolya­mi képzéssel szemben hatvan szá­zalékra csökkenhetnek a költsé­gek. S a távoktatás egyetlen órára sem vonja ki az embereket a ter­melésből. Amikor megszerveztük az első számítástechnikai távok­tatást, azt láttuk, hogy a vállala­tok a termelésben kulcsfontosságú szakembereiket nevezték be. Nem könnyű, de... — A lényeg a programszerűen, aprólékosan irányított tanulási fo­lyamat, mert ez a módszer haté­kony, mert a leginkább igényli az önálló szellemi tevékenységet, mert így biztosan megtanít, s eb­ben a távolság sem akadály — te­szi hozzá az Országos Pedagógiai Intézetben dr. Csom­a Gyula igaz­gató, a tanács tagja. — Másod­rendű szempont, hogy közben munkaidőt is megtakarít. Ha jól megszervezik a távoktatást, ala­posan igénybe veszi a hallgatót. Ez nem csupán jó mulatság, nem elég odaülni a tévé elé, vagy be­kapcsolni a videokészüléket... Attól még senki sem lesz okos. Az Open University, az angol szabadegyetem távoktatásos hall­gatóinak egyharmada lemorzso­lódik, mert nem­ viseli el a szel­lemi megterhelést. De a távokta­tásnak éppen az az előnye, hogy amit megtanul valaki, azt képes alkotó módon fel is használni a gyakorlatban. — Amennyiben persze egzisz­tenciálisan érdekelt, S amennyi­ben fogadóképes a gazdaság, a vállalatok ... Mert a tőkés orszá­gokban így nagyobb eséllyel ta­lál munkát például a munkanél­küli. Azért persze kérdés, mit ve­hetünk át a távoktatás külföldi gyakorlatából? — Az angol szabadegyetemi rendszert azok számára dolgozták ki, akiket nem vettek föl az egye­temre — mondja dr. Grosz Gab­riella. — Az alapozó év után 120 program között szabadon válo­gathatnak, s felsőfokú képesítést szerezhetnek. De oktatnak ilyen módon a mindennapi élethez szükséges ismereteket is, például a gyermeknevelést vagy a nyug­díjba menetel szervezését. Ná­lunk az iparban arra van szük­ség, hogy nagy tömegeket képez­zenek valamely szakmára, több szinten, akár előzetes végzettség nélkül. A távoktatásban a megle­vő módszereket kell kombinálni, az adott tárgykörhöz és a hallga­tók rétegeihez igazítva. ____ — Úgy tudom, másutt is jártak szemleúton, nemcsak Angliá­ban ...­­— Brüsszelben és Zürichben a videó-magnó és a számítógép összekapcsolásának a lehetőségét tanulmányozhattuk. A Philips cégnél így szervezték meg a nyel­vi labort. A lézeres képlemezt is alkalmazzák. Ez lehetővé teszi, hogy a képanyagot megismerve, a hallgató a látottakból azonnal vizsgázzon ... A Control Data cég brüsszeli központjában szerszám­gép-programozást oktató és a szakmunkások képességeinek a minősítésére szolgáló rendszert ismerhettünk meg. A cég kész Bu­dapesten bemutatót tartani, és a rendszert vagy annak elemeit el­adni, illetve bérbe adni. A züri­chi STA cég oktatási rendszerét pedig több tucat légitársaság használja például a pilóták kép­zésére.­ ­ Exportálni is lehetne ! — Hol tart a hazai távokta­tás­­a második hazai honosítás után? — Időszerű ismereteket kell közvetítenünk naprakészen, szak­emberek számára. Ennek a fel­adatnak a szolgálatába állítjuk a videotechnikán kívül a televí­ziót és a rádiót is. Ilyen csomagok .Készültek az„£lekt£onika, ,a szá­mítástechnika és a korszerű vál­lalatvezetés tárgykörében. Két hónap alatt 25—30 ezren ismerték meg a gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztéséről készített írásos és képmagnóra rögzített „tananyagot”, amelyet az Ipari Minisztérium és az Ipari Vezető­képző Intézet szakembereivel kö­zösen készítettünk. A videofelvé­teleket kísérő írásos anyagban megtalálhatják azoknak a szak­embereknek a nevét és címét, akik részletesebben is megmagya­rázzák az információkat. Csomag készül a vállalati döntés-előké­szítésben részt vevőknek, me­nedzsereknek, szervezőknek és vezetőknek. E csomagok nagy ré­szét az Ipari Minisztérium rendel­te meg, akárcsak az ipari pályákat ismertető anyagokat, amelyekből szülők és gyermekek valós­­képet kapnak a szakmáról. A szűkebben vett távoktatásban a legjelenté-e­sebb annak a két és fél-három éves programnak a megszervezé­se, amelynek a segítségével a vállalatok oktatási vezetői felső­fokú képesítést szerezhetnek. Hi­szen éppen az ő segítségükre aka­runk támaszkodni majd az ipar­ral kapcsolatos ismeretek, az ipa­ri kultúra elterjesztésében. Ám a személyzeti vezetők is érdeklőd­nek a távoktatás iránt. Titkár­nőknek is szervezünk tanfolya­mot, a bányászszakszervezet fel­kérésére munkavédelmi oktatá­si csomagot készítünk, a Csepeli Szerszámgépgyárral közösen ro­bottechnikai oktatócsomagot.­­ A piacokért folytatott nem­zetközi küzdelemben nem mellé­kes, hogy mennyire ismerik kül­földön az exportképes magyar termékeket. Készítettünk referen­ciaanyagot a hannoveri szerszám­gépipari vásárról, a szakma vi­lághelyzetéről, a Medicor műtő­asztaláról. Két és fél hét alatt állítottuk össze az oktatócsoma­got szénbányászati pajzsbiztosító berendezéshez, hogy a Veszprémi Szénbányák Vállalat vezérigaz­gatója magával vihesse Kínába, az egyezmény aláírására. A kínai szakemberek szívesen vennének oktatócsomagot takarmánykeverő gépekhez, hiszen tizenöt kínai gyárban dolgoznak ilyen berende­zésekkel, és sok gondot okoz a betanítás, működtetés és karban­tartás. De megvásárolnának komplex mezőgazdasági termelé­si rendszerekhez tartozó oktató­csomagokat is ... 1990-ig szóló munkatervet készítettünk a szov­jet Népgazdasági Akadémiával. A tervek szerint, oktatási anya­gokat cserélünk ,a többi között a világ technológiai­ és technikai fejlődésének irányairól. — Tudomásom szerint kevés vállalat rendelkezik például kép­magnóval ... — Szerencsére gyorsan javul a helyzet. Kisvállalatok tőlünk is kölcsönözhetnek majd videoké­szüléket. De mi lesz akkor, ha a vállala­tok mindenütt fölismerik a táv­oktatás hasznát? Lesz-e elég cso­mag? Győzik-e majd az igények kielégítését? S mikor jutunk el oda, ahová Albiohban elértek már? Hogy kiinduló példánkra visszatérve, a telefonvonal innen­ső végén nem Mr. Smith, hanem Kovács János jelentkezzék. Tóth Erzsébet Nadar Nemzet Kísérlet az orvosi hiányszakmák vonzóbbá tételére Ismeretes, hogy hazánkban az orvosképzés — a számokat te­kintve is — a világ élvonalába tartozik. Ennek ellenére az egész­ségügy területén nem újkeletű, de mind gyakrabban felmerülő probléma bizonyos szakágazatok orvoshiánya. Természetesen nem az úgynevezett „menő” szakmák­ban, mint a sebészet, szülészet, belgyógyászat, gyermekgyógyá­szat, bár közismertek a gyakorló orvoslás „hiányszakmái” is, mint a baleseti sebészet, idegsebészet, intenzív therápia, elmegyógyá­szat, onkológia, orthopédia vagy a rehabilitációs szakok. És van­nak az orvostudománynak „szür­ke eminenciásai", akik a háttér­ben tevékenykednek, de közre­működésük nélkül aligha lehet­ne eredményes gyógyító munkát végezni. Az egészségügy ezen gondjairól beszélgettünk dr. Hor­váth Ottó egészségügyminiszter­helyettessel.­­ A legrégebben idesorolható diagnosztikai szakágak, a labo­ratóriumi, pathológiai és radioló­giai szakmák valamennyi más or­vosi diszciplína műveléséhez nél­külözhetetlenné váltak, hiányuk­­az­.orvosi­ ellátás, teljes ,kereszt­­metszetében megmutatkozik. Az úgynevezett „klinikai” szakmák orvoshiánya már közvetlenül a gyógyító­ munkában okoz fenn­akadásokat. — Tudomásom szerint az or­szág különböző területein a szak­­emberhiány, összetételét és in­tenzitását tekintve is, nagymér­tékben eltér. — Egészségügyi ellátottságunk térképe nem kívánt egyenetlen­séget mutat. Ez döntően a népes­ségmozgás komplex, társadalmi méretű gondjaira vezethető visz­­sza. Természetesen jelentős sze­repe van ebben az egészségügyi ellátás állampolgári jogon való általános kiterjeszthetőségéhez nélkülözhetetlen mennyiségi fej­lesztéseknek csakúgy, mint a tu­domány haladásával együttjáró specializálódásnak. A 33 293 nyil­vántartott­ és ezen belül 29 010 gyakorló orvosszám alapján úgy tűnik, hazánk orvosellátottsága világviszonylatban kedvező, és megoldhatók mindazon feladatok, amelyek orvosi képzettséget igé­nyelnek. — Mindez miért nem vonatko­zik a fogorvosi ellátottságra? — Az ön által említett problé­mákat az orvosi állások szakmai és területi aránytalanságai­­is bo­nyolítják. A fogorvosi ellátott­ság szélsőségesen ellentmondá­sos. Az országosan alacsony fog­orvosi létszám egyharmada a fő­városban található, és további 90—100 fővárosi állásra váró fog­orvosról van tudomásunk. Ezek a feszültségek konzerválódhatnak, illetve újak kialakulása figyel­hető meg. Ebben szerepe volt és van az eltérő jövedelmi viszo­nyoknak, a különböző település­­típusok nyújtotta életkörülmé­nyeknek, és nem utolsósorban a szakmai perspektíva lehetőségei­nek. — Milyen eszközökkel próbál­ta megszüntetni az egészségügyi kormányzat az említett­­ gondo­kat? — A realitásokat figyelembe véve a hiány teljes m­egszünte­­tése csak távlati cél lehet. Koráb­ban különböző pótlékok elrende­lésével próbáltuk a hiányszak­­mákban dolgozók kereseti lehe­tőségét javítani. A sokféle pótlék nem hozta meg a kívánt ered­ményt, mert az e célt szolgáló pénzeszközök megfelelő növelé­sére nem volt lehetőség, másrészt az intézmények bérgazdálkodásá­ban ezek az összegek a kiegyenlí­tés eszközeivé váltak. A legutób­bi, ilyen­ jellegű átfogó intézke­déssel a munkahelyi pótlék­ felső határát megemeltük és elosztását döntően az intézmények vezeté­sére bíztuk, de a­­hiányszakmák helyzetében ez az intézkedés sem hozott döntő változást. — Milyen tervekkel indíttatva gondolnak a jövőre, mit irányzott elő az egészségügyi kormányzat — e gondokat illetően­­— a VII. ötéves tervidőszakra. — Komplex programot dolgoz­tunk ki a diagnosztikai szakmák helyzetének javítására. Ez a prog­ram magába foglalja az ott dol­gozók élet- és­­ munkakörülmé­nyeinek javítását, a­­betegellátó tevékenységbe való még közvet­lenebb bekapcsolódást, a klinikai szakterületekkel közösen a vizs­gálati szemlélet korszerűsítését, a szellemi és anyagi erők koncent­rálását, a munka minőségének javítását — mindezek révén a diagnosztikai tevékenység erköl­csi rangjának növelését. Az irányelvek nyomtatásban megje­­­lentek, az első kritikák is elhang­zottak. Van olyan vélemény, amely e terveket kissé „távolba­­mutatónak" tartja. Mások szerint korszakváltás lehetősége rejlik ezekben a célokban. Minden erőnkkel azon munkálkodunk, hogy ez utóbbi vélemény igazo­lódjon. R. Farkas Klári A Magyar Német megkérdezte: Hová tűnt a nyugdíjasok mozibérlete? Számos levél érkezett szerkesz­tőségünkbe, amelyekben olva­sóink arról panaszkodnak, hogy nem lehet a nyugdíjasok mozi­bérletét kapni. „Meg kívánják szüntetni, mert túl olcsó? Meg­szüntetik, mert sok vele az ad­minisztráció? Csökkenteni kíván­ják az ezzel a bérlettel megte­kinthető filmek számát? Rendel­tek bérletet, de a nyomda nem szállította időben?" — sorakoztak a levelekben a találgatások, kér­dések. — Hová tűnt a nyugdíjasok mozibérlete? — tolmácsoltuk ol­vasóink érdeklődését az illeté­kesnek. ■ — A nyugdíjasok mozibérlete csak egy kis időre „tűnt el" — nyugtat meg a FÖMO igazgatója, Port Ferenc. — A kedvezmény­­rendszer felülvizsgálatát­­köve­tően a nyomdai átfutás miatt, sajnos, egyhónapnyi csúszásunk volt, de a napokban már ismét vásárolható a mozibérlet a film­színházak pénztárainál. —, Nem is változik semmi a bérlettel kapcsolatban? — A nyomdai költségek emel­kedésének következtében 30 fil­lérrel drágább a bérletben levő szelvények ára, azaz 11 helyett 14 forint lesz az új ár. Változás még az is, hogy a több mint nyolcvan filmszínházból négyben nem váltható be a bérlet. — Melyek ezek a „tiltott terü­letek"? — A négy kiemelt helyárú filmszínház: a Corvin, az Uránia, a Vörös Csillag és a margitszi­geti Vörösmarty kertmozi. Ez azonban nem a filmektől való el­zárást jelenti, mivel az e film­színházakban játszott filmek más, olcsóbb helyárkategóriájú mozik­ban is­ megtekinthetők. — Tulajdonképpen milyen for­rásból fedezik a nyugdíjasok kedvezményes moziba járását? — A bérletek ügyében megnyil­vánuló, esetenként indulatos ész­revételek egyik fő forrása az, hogy a közvélemény abban a hit­ben él, hogy vállalatunk a nyug­díjas kedvezmények biztosítására központi költségtérítésben része­sül. De ez tévedés! A FÖMO sem a nyugdíjintézettől, sem máshon­nan nem kap költségtérítést azért, mert­ ennek a rétegnek kedvez­ményt biztosít. Holott évente csak emiatt mintegy­­tízmillió forintnyi bevételelmaradás ér bennünket. Hiszen a nyugdíjasok a legol­csóbb helyárért válthatják meg a legdrágább jegyeket is. De ismer­ve ennek az egész kérdéskörnek a szociálpolitikai vonzatát, nem­ akarjuk érdemben korlátozni a nyugdíjasok lehetőségeit. Viszont nem tekinthetünk el vállalatunk belső gondjaitól sem. Éves nyere­ségünk az elmúlt öt év átlagában hat- és nyolcmillió forint között volt. Tehát a kedvezmények miatt elmaradt jegybevételünk — ha úgy tetszik „veszteségünk" — többet tesz­­ki, mint az éves nye­reségünk átlaga. Ez egy­ igen problematikus alaphelyzet, amit a saját dolgozóink — köztük több mint 500 nyugdíjas —­ terhére vállaltunk jó pár évvel ezelőtt. — Ha jól emlékszem, ezt ak­kor találták ki, amikor a hazai mozilátogatottság éppen hullám­völgyben volt. S éppen az indo­kolta ennek bevezetését, az ál­dozatok­ vállalását, hogy kezde­ményezésüktől a látogatottság fel­lendítését várták.­­■ Akkoriban az állami támo­gatást is a látogatók száma után kapták meg a filmforgalmazó vál­lalatok, s lehetséges, hogy volt ilyen megfontolás, amikor ezt be­vezették. Ezt azonban én nem is­merem. A fővárosban nem volt ilyen korlátozás! Viszont nyugod­tan merem remélni, hogy a mos­tani probléma esetében olyan megoldást sikerült találni, hogy a nyugdíjasok továbbra is gyakorta látogatni fogják filmszínházain­kat. (k. b.) 7 Iharosi krónika Téli vasárnap CSERBEN HAGYOTT minket a hagyományos időjárás, minden héten többször változik, de na­ponként , napszakonként is ta­núi lehetünk tavaszi fuvallatok­nak, meg őszi borúlátóknak, csak a tél nem akar beletalálni a ke­rékvágásba. Egy hétig se tartott a januári hó, eltűntek az utakról a jégbordák s az árnyékos árok­partokon gyanúsan zöldült a fű. Ez a veszedelmesen változékony időjárás úgy hat a völgy lakos­ságára, mint egy serkentőszer, amit a szem szippant fel s a bőr idegvégződései rögzítenek, mint valami titkos szerkezet, ami arra való, hogy megőrizze az ember számára a légkörből származó értesüléseket. Hét végén gyakrabban csöng a telefon, biztosra lehet venni, hogy minden második hívás va­lamelyik iharosi szomszéd pesti lakásából származik. Ilyenkor szoktuk hívogatni egymást,­ ki­tapogatni a hajlandóságot, ki készül Biára vasárnap, mert sen­ki se szeret felsülni s ha mégis idefaragnánk” a látogatással, könnyebb elviselni a balsikert, mert „a megosztott bánat fele bánat”. Ezt a téli vasárnapot is megelőzték a jelek, népes koló­nia lesz odakinn, mert már bi­zseregnek az ujjhegyek, kívánják a metszőolló és az ágfűrész ke­mény, férfias fogását, az ásók és kapák is mocorognak a szerszám­­kamrában, mert a jóravaló kerti eszköz együtt érez a gazdájával, félneszei téli álmából az akácfá­ból kimunkált gereblyenyél s a kéz után nyújtózik, amelyik mun­kába állítja. KÉT HETE voltunk odakinn, felmásztunk az ötvenméteres gleccseren a házig, feltöltöttük a cinkék önetető éttermét napra­forgómaggal és kétéves törmelék­dióval, némi szalonnamaradékot is függesztve a diófa ágaira, ne mondhassák a szorgalmas kerti napszámosok, hogy egyhangú ná­lunk a koszt, lecipeltem az alsó útra és beraktam a kocsiba az esedékes konyhai ellátmány zöld­séges zacskóit, kissé megemelve az adagot, mert hátha megjön az igazi tél és elzár bennünket a pincében tárolt terméstől. Nem beszéltünk össze a felesé­gemmel, de mindketten tudtuk, hogy reggel útra kelünk s oda­kinn töltjük a napot, mert bizto­san a körmünkre égtek már bi­zonyos tennivalók, el kell végez­ni a legsürgősebbeket, nehogy szó érje a ház elejét. A teendők felhője már a szombati napot beárnyékolta, amikor a ház úr­nője az iránt tett fel keresztkér­déseket, hogy van-e odakinn vas­­r­esze­lem és milyen állapotban­ van, mert kedvenc kiskapája élét vesztette a szikkadt őszi hanto­kon s a könnyebbik ásó is élezés­re vár. Megnyugtattam, hogy a tavaszi talajforgatást a kisgéppel fogom elvégezni, ahogy ősszel is megforgattam az egész kertet, beleszántva a kibontott kom­­posztdombokat, de feleségem ti­tokzatosan mosolygott s könnye­dén megjegyezte, hogy azért szükség lehet az ásóra is. Ebből azt a következtetést vontam le gyakorlati tapasztalat alapján, hogy nem hiába forgatta télen a szakirodalmat, újdonságok vár­hatók kertünk „termékszerkeze­tében”, amelyekhez kéziszerszám is szükségeltetik. Vasárnap korán reggel indul­tunk, figyelmen kívül hagyva azt a kis palaszínű felhőrongyot, ami az ég alján tanyázott, még az sem idézett elő megfontolást, hogy a felhőcske gondolatban bemért iránya Sóskútra utalt, már­pedig az iharosi völgy fekvésében Sós­­kútnak jutott a rohadt sarok sze­repe. Jókedvűen indultunk, gon­dosan hallgattunk arról, hogy a másnap lesz kilenc éve annak a tragikus napnak, amikor Po­zsonyba indultunk s megérkez­tünk a tatabányai kórházba. Ak­kor is ilyen vakító márciusi fénnyel sütött a Nap, de az úton jégfoltok terjengtek, a többire már nem is jó emlékezni. A húsz kilométer gyorsan el­­pergett, befordultunk a völgybe vezető útra, könnyedén felsiklot­tunk a lejtőn s ott álltunk a téli napsütésben a ház előtt. Ezek a percek mindig örömmel töltenek el, valahányszor megérkezem. Külön örülök minden fehér fal­­síknak, a pitvar faborításának, ami az ősszel készült el, a feny­­veknek és a gyümölcsfáknak, az izmosodó szőlősoroknak, az egész kis birodalomnak, amit a ma­gunkénak mondhatunk immár tizenkét éve. Kiléptem az erkély­re s szemügyre vettem a völgyet. Laza mozgást tapasztaltam, min­den telken volt valaki. Az egyik szomszéd már magot pergetett a földbe, a másik az almafák körül szorgoskodott, csak úgy villogott kezében az olló, alaposan kikö­szörülhette, a harmadik egy kis motorral bajlódott s időbe­­telt, míg beugratta, de akkor felhang­zott a sivítás, mintha riadót fúj­tak volna a völgyben. Szemmel láthatólag üzemkezdetre érkez­tünk, vagy a próbajárat forró napjára, amikor mindenki a sa­ját erejét, készségét, régi fogásait gyakorolja és vizsgálgatja, felké­szülve a tavaszra és a nyárra. Számba vettem társadalmi hely­zetünket és megállapítottam, hogy a nyugdíjasok száma sza­porodott, utolértük a fiatalokat, kezdődhet a nyári mérkőzés, ki viszi többre? Kertünk a jelek szerint jól tűrte az időjárás szeszélyeit, de a gondosabb vizsgálat néhány aggasztó jelet fedezett fel A mo­gyoróbokrok közül ketten nem tudtak úrrá lenni tavaszi türel­metlenségükön, barkát vetettek s a kis rozsdaszínű hurkák idege­sen himbálóztak a szélben, nem tudták mire vélni, hogy az anya­növény ilyen időben kiparancsol­ta őket védett helyükről. Az olaj­füzek bőséges termést hoztak, örömére a feketerigóknak, ame­lyek most ide járnak csemegézni. Akárhogyan nézem, a kert amo­lyan télvégi terítéket nyújt a madaraknak, maradékokkal táp­lálja őket, csak a cinkékről tu­dunk gondoskodni, de hát ők a leghasznosabb polgárok a völgy táján. Lenn, az alsó szomszéd telkén valami szürkés szőrcsomó göm­­bölyödik elő a pincegádorból, alig ismerem fel benne az edzett Moncsicsi macskát, aki idekinn telel, gazdái ritkán jönnek és hoz­nak neki valami ennivalót, egyébként önellátásra kénytelen berendezkedni. Gömbölyded vo­násai arról tanúskodnak, hogy sikerrel oldja meg a feladatot, de közelebb jön s lelepleződik, hogy nem annyira elhízott, hanem akadt a környéken kandúr ivarú társa, aki gondoskodott róla, hogy legyen a tavasszal elaján­dékozni való kismacska. AZ ALSÓ KERTBEN a nö­vényzet bizonytalankodik, mert nincs olyan kialakult életrendje és életfilozófiája, mint a Zala­­gyöngye szőlőnek, ami nem moz­dul. Kísérletképpen egy tőkét megmetszek, rezzenés nélkül tűri a szükséges beavatkozást, majd tavasszal kezd el könnyezni, ami­kor a nedvkeringés megindul A gyümölcsfák nem ilyen türelme­sek és óvatosak. Az almafákon a próbametszés helyén síkos felü­let mutatkozik, tehát már moco­rog a fák vérkeringése, a két öreg cseresznyefán halványan színe­sednek a rügyek, mintha már kö­zel lenne -ez idő, amikor a belső hevület átszínezi az egész ágko­ronát, de akkor már közel a rügy­­fakadás, máról holnapra virágba borulhatnak a fák. De az még odébb van. Felső szomszédom emeletes há­zat épít, nyugdíjba készül s itt akar élni, most élénk eszmecse­rét folytat a terepszakasz első állandó lakójával, aki takaros lapos tetejű házában él Lassan beérik az elképzelés, lenézett me­zőgazdasági ingatlanból belterü­let leszünk, utcaneveket és ház­számokat kapunk, hogy a posta is idetaláljon. Akkor én is felmon­dok Budának és végképp megte­lepszem az Iharosban. KORAI BORULATTAL köze­ledik az este s a szürkülettel be­fut barátom, a kádár, aki rejté­lyes módon azonnal tudomást szerez arról, hogy a helyszínen tartózkodom s nyomban útra kel, hogy segítsen, ha valamire szükségem lenne. Úgy veszem észre, hogy kissé megtestesedett a télen — elvégre disznótorok is adódtak —, de gondosan hallga­tok róla, mer­t a barátom is gon­dosan titkolja. Hogy­­csípő­je körül kissé megereszkedett a mérték, a nadrágszíjat alighanem ki kel­lett ereszteni egy lukkal. Vagy kettővel­ örvendezünk egymásnak s el­mondom a tervemet, egy — leg­feljebb két éven belül — iharosi polgár leszek, mire a kádár fel­vonja zúzmarás szemöldökét s úgy rám csodálkozik, mintha ele­ven nyulat húztam volna elő a sapkám alól. — Neked nem kell letelepedési engedély, te már­ régen ide tarto­zol. Ha nem vetted volna észre, a falu már befogadott. Egymás tenyerébe csaptunk s ezzel megpecsételtünk egy látha­tatlan okiratot. Kelt az első feb­ruári vasárnap, a tél utolsó har­madában. Reméljük... Baróti Géza A MAGYAR NEMZET OLVASÓ­SZOLGÁLATÁNAK JOGI, ÉPÍTÉSZETI ÉS ORVOSI TANÁCSADÁSÁNAK helye­re Időpontja: Almássy téri Szabadidőközpont, Budapest VII., Almássy tér A, IV. emelet 4­. Időpontok: Jogi tanácsadási minden hétfőn és szerdán, 18 órától 17 óráig. Építészé­gi tanácsadási a hónap második de harmadik keddjén, 16 órától 17.30 óráig. Orvosi tanácsadási a hónap első csütörtökjén, 14 órától 17 óráig.

Next