Magyar Nemzet, 1986. február (49. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

8 Századok, félszázadok... FEBRUÁR 24.­, 138 p.: Visegrádon meghalt II. (Kis) Károly, akit két hó­nappal előbb koronáztak magyar ki­rállyá a lemondott Mária királynő és Erzsébet anyakirályné jelenlétében. (Február elején Budán, a királynők p­alotájában merényletet követtek el Károly ellen, súlyosan megsebesítet­ték; a merénylet értelmi szerzője Ga­rai Miklós volt nádor. Ezután újból Mária királynő vette át a kormány­zást.) FEBRUÁR 24., 1936.: Genfben be­fejezte háromnapos tanácskozását a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igaz­gató tanácsa. Számos ügy között na­pirendre került a gyermekmunkáknál figyelembe veendő legalacsonyabb korhatár, ezt tizenöt évben jelölték meg. FEBRUÁR 25., 1936.: A belügymi­niszter rendeletet adott ki, amely sze­rint Magyarországon nyolc orvosi ka­marát létesítettek. Székhelyeik: Buda­pest, Pest—Pilis—Solt—Kiskun várme­gye, Debrecen, Miskolc, Pécs, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely. FEBRUÁR 26., 1936.: Fasiszta kato­nai összeesküvés Japánban. A hadse­reg első hadosztályának katonái min­den parancs nélkül önálló akcióba kezdtek: megölték Okada miniszter­­elnököt, Takahasi pénzügyminisztert, és Vatanabe tábornokot, a katonai ki­képzés főfelügyelőjét. A zendülés hát­terében a nemrég megtartott általá­nos választások kirobbantotta ellen­tétek álltak. Az összeesküvők az egész országban kihirdették az ostromálla­potot. A katonaság megszállta a köz­épületeket, a tokiói távbeszélőközpon­tot, a külfölddel való telefon-összeköt­tetést azonnal megszakították. Az ese­ményeknek egy nap alatt százhúsz halottja volt. A japán külügyminisz­térium azonban szikratávirati úton ér­tesítette a külföldi japán nagykövet­ségeket, hogy a hatalom továbbra is alkotmányos kezekben van, s nincs országos forradalom. A katonai puccs csak néhány, tiszt egyéni akciója volt, amelyet nem­ sokkal később levertek. A tokiói események az egész világon aggodalmat és megdöbbenést keltet­tek. FEBRUÁR 28., 1936.: Münchenben befejeződtek a magyar—német kor­mánybizottságok tárgyalásai a magyar mezőgazdasági kivitel kérdéseiről. Az új megállapodások során főképpen az állatkivitel lehetőségeit bővítették. FEBRUÁR 29., 1936.: A magyar—gö­rög árucsere-forgalom rendezése cél­jából görög bizottság érkezett Buda­pestre. MÁRCIUS 1., 1936.: Pótválasztások Spanyolországban, az eredmény a bal­oldal megerősödését jelentette. Bar­celonában megalakult az új katalán kormány. A képviselőház­ elnöke Companys lett, aki kinevezte az új kormány tagjait. MÁRCIUS 2., 1936.: A német kor­mány huszonöt — külföldre menekült — német írót és művészt fosztott meg a német állampolgárságtól. Köztük: Arnold Zweig regényírót, aki ellen az volt a vád, hogy novelláiban leala­csonyította a német kultúra értékes erőforrásait. Paul Bekker­ zeneírót, a Wiesbaden­ állami színház volt In­tendánsát, Gustav Ludwig Mayt, a hesseni tartományi színház volt főin­tendánsát, akik emigrációból támad­ták a németországi színházügy új rendszerét. (Összeállította: Balogh Ágnes) A színházak heti műsora Operaház: K. Sz: Balett-est (L. béri. 4. ea., ill. U. béri. 3. ea., 7) — Cs: Psalmus Hungaricus — Székely fonó (M. béri. 3. ea., 7) — P. V: A hattyúk tava (Gyurkovics béri. 3. ea., ill. Bér­letszünet, 7) — Szó: A rózsalovag (E. béri. 4. ea., fél 7) — V: Bánk bán (Bérletszünet, de­­ll) — Jövő H: Budapesti Filharmóniai Társaság ze­nekara (BFTZ-bérl. 5. fél 8). Erkel Színház: H: Bohémélet (Bér­letszünet, 7) — K: Szó: A varázsfu­vola (Ifj. ea., 6, ill. Bérletszünet, 7) — Sze: Otello (2. bérl. 4. ea., 7) — P: Don Carlos (10. bérl. 4. ea., 7) —V: Traviata (Oláh Gusztáv bérli 3. ea., de­­ll) — V: Parasztbecsület — Ba­­jazzók (Losonczy béri. 4. ea., 7) — Jö­vő H: Figaro házassága (1. béri. 4. ea., 7). Nemzeti Színház: H: Tanner John házassága (7) — K: Sze, Szó, V: Tró­jai nők (7) — Cs: Tartuffe (7) — P: Jövő H: Advent a Hargitán P: (Feri, béri. D. sor. 2. ea., 7) — V: A fizi­kusok (Ifj. béri. VI. sor. 2. ea., de­­ll).Várszínház: H: Sarah avagy a lan­guszta sikolya (7) — K, Cs: János ki­rály (7) — Szó: Macska a forró bádog­tetőn­ (7) — P: Családi ház man­zárddal (7) — Szó, V: II. Richard (7) — Jövő H: Csütörtöki hölgyek (7). Katona József Színház: H, K, Cs: Coriolanus (7) — Szó: Amphitryon (7) — szó: Ahogy tetszik (7) — P, V: Stí­lusgyakorlat (P: 7, V: du: fél 3, a Jan. hi-i jegyek érv., este 7 is) — Jö­vő H: Menekülés (7). Madách Színház: H, Sze: Macskák (8) — K, Sze: Cyrano de Bergerac (7) — Cs, V: Vízkereszt (7, itt: fél­­8) — P*: Béla király (7) — V: Jutalom­játék (du. fél 3) — Jövő H: Egy ló­­csiszár virágvasárnapja (7). Madách Kamara: H, Szó: Szeget szeggel (7) — K, Szó: Páratlan páros (7) — Cs: V: Jövőre veled... (7, V: du. fél 3 is) — Cs, Szó: Hofélia (éj­jel fél is) — P: Jövő H: Ki van a képen? (7). Vígszínház: H: A farkas (Gombaszö­gi b. 3. ea., 7) — K: Gépírók — Kí­naiak (7) — Szó: Játszd újra. Sam (7) — Cs, P, V: Az öreg hölgy látogatá­sa (Cs: Somló b. 3. ea., P: Hegedűs b. 3. ea., 7, V: Tanay F. bér­. 3. ea., fél 8) — Szó: A láthatatlan légió (7) — V: A tizedes meg a többiek (du. fél 3) — Jövő H: II. Richárd (7). Háziszínpadon: H: Az utolsó tekercs (8) . Pesti Színház: H, P: Megtört... (xvi. b. 2. ea., ill. XIII. b. 2. ea., 7) — K: Tangó (7) — Szó: Szentivánéji álom (7) — Cs: Edith és Marlene (7) — Szó: Equus (7) — V: Rémségek kicsiny boltja (du. fél 3 és este 7) — Jövő H: Deficit (7). Fővárosi Operettszínház: H: Magyar Média — Kakukkóra (7) — K: Sze, Szó: Bál a Savoyban (K: Latabár Kálmán béri. 2. ea., Sze: Miljutyin béri. 2.­ea., 7, Szó: du. fél 3 is) — Cs, P: Hegedűs­­a háztetőn (7) — V: Mária főhadnagy* (du. fél 3 és 7) . — Zsebszínházban: Sze: A szélhá­moskirály (fél 8). Thália Színház: H: Volt egyszer egy Városliget (7) — K, V: Szép asszonyok egy gazdag házban (7) — Szó, Szó: Örültek a fedélzeten (7) — Cs: Jóból is megárt a kevés (7) — P: Dekame­­ron (7) — Szó, V: A kék madár (de­­ll) — Jövő H: Alkony (7). Thália Stúdió: Cs: Hangok komé­diája (fél 8) — P: A kölyökkor ál­mai (fél 8). József Attila Színház: H: A régi nyár (7) — K: A kikapós patikárius (7) — Szó: A tanítónő (7) — Cs: Taps (7) — P: Gázláng (7) — Szó: Dör­­mögőék Vidám Parkja (de. fél 11) — A hölgy fecseg és nyomoz (7) — V: A kis herceg (du. fél 3 és 7) — Jö­vő H: A testőr (B/4, 7). Játékszín: H: Jövő H: A vén ba­kancsos ... (7, ill. du. fél 3) — K: Maugli (du. 3) — Sze: Margit kis­asszony (7) — Cs. P: Macska játék (7) — Szó: Hyppolit a lakáj (du. 3) — K: Ágacska (de. 11 és du. fél 3) — Jövő H: Máli néni (7). Józsefvárosi Színház: H: Róza néni (7) — K: Szent Johanna (7) — Sze, P: Elcserélt szeretők (7, ill. de. fél ll) — Cs: Én és a kisöcsém (7) — P: Bu­borékok (7) — Szó: A kertész ku­tyája (7) — V: Az ezernevű lány (de. fél ll és du. fél 3) — Jövő H: Hol­tomiglan — holtodiglan (7) — Asbóth u.-i Kisszínpadon: Szó, Új Mészár­szék (7). Radnóti Miklós Színpad: H, V: Az ibolya — Az árny (7, V. du. 3 is) — K, Cs: Az élet oly rövid (7) — Szó: Jövő H: Ami a szerepeimből kimaradt (7) — P: Színlelni boldog szeretet (7) — Szó: Színlelni boldog szeretet (7). Mikroszkóp Színpad: H: Taksó (Té­vén kívül... Vitray Tamás műsora (fél 8) — K, Sze, P: Moloszka (de, fél 10) — K, Cs, V: Valami változik (fél 8) — Szó: Mágiarakás — Sándor György műsora (fél 8) — Szó: Vesz­­szük a lapot (fél 8). Vidám Színpad: H, K, Szó: Kabos­­show (7) — Cs, V: Jövő H: Nyolc nő (7), V: hu. fél 3) — P, V: Szomorú vasárnap (7) — Szó: A Lilla-villa titka (7). Kisszínház: K, Szó, Cs, P: Napsu­gár fiúk (fél 8) — Szó: Folytassa, Kibédy (fél 8) — V: Jövő H: Lep­sénynél még megvolt (fél 8, V: du. 3 is). Arany János Színház: K, Szó: A két veronai nemes (du. 3) — Szó: Scapin furfangjai (du. 3) — Cs, V: Öz, a nagy varázsló (du. 3, V: de. fél 11 is) — P, Szó: Emil és a de­tektívek (du. 3, ill. de. fél 11) . Reflektor Színpad: Cs, V: A betűk csendjében (8) — Szó, V: A bosszú (8, ill. de. fél 11) — Olimpia mozi: P: Micimackó (du. fél 3) — V: Ha­mupipőke (de. fél 11). Hököm Színpad: P: A Hercegnő és a Varázsló (de. 10), Tamás bátya kunyhója (du. fél 4). Egyetemi Színpad: H: Tanár úr ké­ , rém (Bemutatór 7) — H: Két csem­­balós hangverseny az Aulában (fél 8) — K: Tanár úr kérem (7) — Szó, P: Már a határon (7, és este 9).­­Lézerszínház: K, V: Mike Oldfield (6) — Cs, Szó: Fock Classic (6, ill. fél 8) — P: OMD (6) — P: Lézeretika (fél 8) — Szó: SztáRock (6). Állami Bábszínház a Jókai téren: K, Sze, Cs, P (de. 10) — Szó (du. fél 1­3 és fél 5) V (de. fél 10 és fél 12): Jancsi és Juliska. — Népköztársaság útján: H: Dió­törő (du. 6) — Sze, Cs, P: A Szarvas­­király (du. 3) — Szó, V: Tündér La­la (du. 11 és du. 4) — Jövő H: A Szarvaskirály (du. 6) — Vendégjáték: Sze, János vitéz (du. 3: Dallos Ida Műv. Ház). Vers és Dal a Várban: Sze: Ferenczi Csongor, Tamás­ Menyhért estje (8). A Budapesti Harlekin Gyermekszín­­pad: Szó: A sárkány (du. 3). Pesti Vigadó H: Az Eder vonósné­gyes hangversenye (Beethoven-vonós­­négyesek l., fél 8) — K: Nagy Péter zongoraestje (fél 8) — Sze: A Came­­rata Hungarica hangversenye (fél 3) — Cs: Mendelssohn-szimfóniák hang­verseny (fél 8) — P: Operettkedve­lőknek (fél 8) — Jövő H: A Corelli kamarazenekar hangversenye (Corelli béri, IV. fél 8). — Kamaraterem: H: Az utolsó hős­szerelmes (7) — K: Gőzben (7) — Sze: Útvesztő (7) — Cs: Sándor György estje (8) — P: A Mandel Quartett koncertje (7) — Szó, V: Jövő H: Ha­zudni boldog hitvest (du. 3, V: este 7 is, Jövő H: 8). Zeneakadémia: H: Modern Rézfú­vós együttes Amadinda ütőegyüttes (7) — K: A Magyar Posta Szimfoni­kus Zenekara (Postás bér­. 6, fél 8) — Cs: A Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének szimfonikus zeneka­■­ra (hangv. szoc. brig. A 2., fél 8) — P: Kassai Filmharmonikus zenekar (MÁV-bérl. A 6, fél 8) — Szó: Karasz­­szon Dezső orgonaestje (fél 8) - V: Budapesti Vonósok (Három kiszene­­kari hangv. 1. fél 8) — Kisterem: H: Kóté László hegedűestje (fél 8) — P: Magyar Barokk Trió (Együttesek mu­zsikálnak 4, fél 8) — Szó: Keveházi Gyöngyi zongoraestje (Zongoramuzsi­ka 4., fél 8) — V: Szeverényi Ilona, Vékony Ildikó, Fábián Márta, Szakály Ágnes, cimbalom-hangversenye (Cim­­balom-bérl. 3., fél 8) — Jövő H: Bá­lin Mária hegedűestje (fél 8). Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Van mááásik! (fél 8, Cs, P, Szó: du. fél 4 is, Szó: de. 10 is!, V: de. 10 és du. fél 4). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban található! Beke Manó tanítása Beke­ Manó algebra-tanköny­­ve sokak véleménye szerint má­ig is a legjobban megírt­­közép­iskolai matematika-tankönyv. Sajnos réges-régen nem hasz­nálják a tanítási gyakorlatban, írójának nevét is csak azért nem feledték el, mert 1951-ben a Bolyai János Matematika Tár­sulat megalapította a Beke Ma­nó-díjat. Évente azok a tanárok kapják meg, akik a matematika tanításában, népszerűsítésében legjobban kitűnnek. Ki is volt Beke Manó? A nagy matematikus középis­kolában tanított, majd a század­­fordulótól az egyetem tanára lett. A lineáris differenciál­egyenletek irr­educibilitását, az analitikus függvényeket és a de­terminánsokat vizsgálta. A kor­szerű matematikatanítás lelkes híve és szószólója volt. Tartal­mas és gondolatébresztő cikkei­ben is ennek ügyében emelt szót. 1922-ben nyugdíjba kény­szerítették. Leánya, G. Beke Margit, a neves és kiváló írónő emlékszik, milyen nehezen vi­selte el édesapja a félreállítást, amely attól fosztotta meg, amit a legjobban szeretett: a tanítás­tól. Több tanulmánya szólt nekik, az oly nagyon szeretett fiatalok­nak. Sophia Kovalevskáról, a vi­lághírű matematikusnőről írt könyve a nők egyenjogosúsításá­­nak jegyében született. Filozó­fiai érdeklődése és haladó felfo­gása ismeretében nem okozott nagy meglepetést számomra, amikor az Országos Levéltárban a szabadkőműves iratok között megtaláltam a felvételi kérel­mét. 1890. IX. 30-án írta: „KÖNYVES KÁLMÁN az előítéletek legyőzéséhez” czímzett törvényes szabadkőmű­vespáholy. FÖLVÉTELI KÉRELEM. A szabadkőművesek működésében részt venni óhajtván,­­a „Könyves Kálmán, az előítéletek legyőzéséhez'* czímű szabadkőműves-páholyba való fölvételemért folyamodom. Családi és keresztnevem: Beke Manó Születésem helye, éve, hadapja, nap­ja: 1862. Pápa, április 24. Foglalkozásom: állami főreáliskolai r. tanár. Családi viszonyaim: nős, 2 gyermek apja. Lakásom: Akadémia utcza 14. IV. em. 22. Életrajzom következő: A középis­kolát Pápán kezdtem meg a szt. be­­nedekrendi algymnasiumban, ah­ol 2 osztályt végeztem, azután pestre jöt­tem az akkori VI. ker. állami főreál- iskolába, ah­ol érettségit is tettem. Mindig a legjobb tanulók közé tartoz­tam. A műegyetemen és a tud. egye­temen hallgattam mathera. és phios­­phiai előadásokat és 1883-ban kitűnő sikerrel tettem le a tanári vizsgálatot. 1883. szept. 1-én, mint próbaéves a VI. ker. áll. főreáliskolához kerültem, tudott szigorlatot tettem, 1884-ben ugyanazon iskolához helyettesnek, majd pedig 1886-ban rendesnek ne­veztettem ki. Feleségemmel már pró­baéves koromban ismerkedtem meg, de csak rendes tanárrá való kinevezé­sem előtt, mikor már (mindketten szegények lévén) existentiánk bizto­sítottnak látszott, nősültem. Jelenleg az V. ker. áll. főreáliskolán és a bpesti kereskedelmi akadémián tanítom a mennyiségtant. Irodalmilag is működ­tem mindig: tudott értekezésem a tud. akadémián jelent meg, az­óta napi­lapokba, és folyóiratokba írogattam és a ministeri Jelentés középiskolai részét­­készítem immár ötödízben. Éle­tem folyását eddigelé nagyobb ese­mények nem akadályozták. Szüleim mindig iováló gondjukba részesítet­tek, nem voltak rossz módban, rám eleget költöttek. Atyámat 13 éves ko­romban vesztettem el, a családot fen­­tartó bátyám halála óta némileg az én vállalatra is szállott a családfen­­tartás gondja, melyben most kiváló képzettségű öcsémmel osztozom." A szabadkőművesek főcéljuk­ként a társadalmi haladást ír­ták zászlajukra. Ezen belül pá­­holyonkint eltérőek voltak a ki­tűzött céljaik. A Könyves Kál­­mán-páholyban már 1887-ben indítványozta dr. Várady Antal, a jeles író és újságíró, hogy „Igyekezzék a szabadkőműves­ség oda hatni, hogy úgy a kö­zépiskolai tanterv megállapítá­sa, valamint a használatba ren­delendő tankönyvek szerkeszté­se és a megrendelésére befolyá­sát érvényesíthesse”. 1889-ben a pedagógus tagok számára köte­lezővé tették a tan­tervszerkesz­tésben való részvételt. Érthető tehát, hogy Beke Manó ilyen páholy tagjai közé szívesen lé­pett, mert — mint Beke Margit mondta —„ezek a szabadkőmű­vesek kedvére való emberek voltak”. A felvételi kérelme alapján a jelentkezőről, az úgy­nevezett „keresőből” több írá­sos véleményt nyújtottak be. A páholy egyik tagja, Bánfi Zsig­­mond rövid javaslata mesteri l élekrajz. ..Keresőt egy fél évtized óta isme­rem, vele, ha nem ia állandó, de sű­rű érintkezésben vagyok és megle­hetős alapossággal adhatok számot erényeiről és fogyatkozásairól. Szep­lőtlen jellem, erős inteligencia, kiváló munkaerő, melyet soha nem szűnő nagyra törekvés soha nem szűnő te­vékenységre indít. De talán éppen a túlságos ambitió miatt nem bír az ideális lelkesedés magaslatára emel­kedni. Szellemi tőkéjét, mely­ igen je­lentékeny, az üzletember hideg szá­mításával használja ki, s ez életét a normális helyzetek prózájába tereli. De ha filiszter,­­ nem közönséges fl­­liszter. Nagy küzdelmekre nem ter­mett karakter; emberekkel és körül­ményekkel szívesen megalkuszik, de­­cára annak, hogy nagy véleménye van saját képességeiről és hivatásá­ról —, a­mi különösen teljesen indo­kolt. Mint szakember kiváló, mint tanár a legkitűnőbbek közé tartozik és kö­rülbelül bizonyos, hogy igen szép jö­vő van előtte, a­mire különben szere­tesre méltó modora is minősíti. Azon emberek közé tartozik, a­kiknek nin­csenek ellenségeik, a mi arra látszik utalni, hogy kevéssé vannak baráti erények Családi élete­­kifogástalan s a Jelek után ítélve boldog." Felvételét „melegen” ajánlot­ta. Az új tag szónoki képessége már 1893-ban kezdett kibonta­kozni. Különféle vezető tisztsé­geket töltött be a páholyban. 1916—17-ben a legmagasabbat­ választott főmester lett. Része volt a Márta-egylet, a Mentők Egyesülete, az Anya- és Csecsemővédő Egylet és más jó­tékony intézmények alapításá­ban és fenntartásában. Az arra rászoruló főiskolai és egyetemi hallgatóikat pénzsegélyekben ré­szesítette, részükre ők létesítet­ték az első menzát. Később a hadirokikantakról, özvegyekről és árvákról gondoskodtak. A Sza­­­bad Lyceum létesítésével meg­alakult a TIT őse. Beke Manó ennek igazgatói tagja és rend­szeres előadója volt. Érdeklődési köréhez a tanügyi reform állt legközelebb. Az 1907. X. 3—6-i pécsi szabad taní­tási kongresszuson előadást tar­tott. Az ott elhangzott követelé­seik egyik-másika ma sem vesz­tett időszerűségéből. A tanítás körét már akkor ki akarták terjeszteni a nőkre is. Beke Manó a Szabad Lyceum­­ban „csak nőknek" szóló mate­matika órákat is startott! 1917- ben pedig A nők választójoga című értekezletre küldött szét meghívókat. 1916. II. 29-én főmesteri be­köszöntőjében a páholy elé cél­ként többek között „a nők mun­kakörének kitágítását, a feleke­zeti türelmetlenség és gyűlölkö­dés meggátlását és a béke hő­seinek nevelését” tűzte ki. „Szükséges volna, hogy a köz­oktatás és köznevelés minden területén ... érvényesüljenek az emberiség tartós békéjének biz­tosítására alkalmas gondolatok.” „Leginkább alkalmas erre a tör­ténettanítás, ha... a haladást biztosító nagy átalakulások mel­lett rámutat azokra a végzetes hibákra is, melyeket emberi és nemzeti bűnök okoztak, ... ha egyforma megítélésben részesíti az emberiség életében bárhol és bármikor felmerült és az emberi haladást szolgáló történeti ese­ményeket­ és ezzel a kölcsönös megértés és egyetemes emberi ér­zések és gondolatok kialakulá­sát szolgálja.” Jutalmat tűztek ki olyan középiskolai történeti tankönyvre vagy­­ értekezésre, „mely a történettanításnak a tartós béke szempontjából való tanításában haladást jelent”. Sajnos a „közbejött események" miatt nem valósíthatták meg ezeket a máig időszerű terveket. A béke ügyét a háborús őrü­let éveiben Beke Manó szónok­lataival, felszólalásaival igyeke­zett támogatni. Különösen emlé­kezetes az 1917. január­­27-én el­mondott beszéde. Ennek szöve­ge fennmaradt a jegyzőkönyv­ben. „A hatóságoknak a háborút fel­ma­gasztaló működésével, háborús emlé­keket állító mozgalmával szemben, a mi kötelességünk lenne a humaniz­mus glorifikálása. Ez a humanizmus a háború folyamán legszebben Svájc al­kotásaiban nyilvánult meg, indítvá­nyozza, hogy ennek állítsunk emlé­ket. Lehetne ez emlékmű vagy egy Svájchoz kötött újfajta Nobel-díj; hogy melyik lenne alkalmasabb, an­nak eldöntését a svájci szabadkőmű­vességre bízná. A béketárgyalásokkal egyidejűleg megindulhatnának a tár­gyalások a béke emlékművéről is." A Nobel-békedíj azóta megva­lósult, Beke Manóé az érdem, hogy elsőként vetette fel az esz­méjét, méghozzá akkor, amikor a hivatalos körök a háborút di­csőítették. A béke szolgálatába kívánta állítani a tudományt és a szabadkőművességet. Érzékeny volt a kor igényei­re, s volt eset, hogy sokak vá­gyát elsőként tudta szavakba önteni. Távol állt tőle a forra­­dalmiság. Becsületes, logikus gondolkodással és tisztességes viselkedéssel jutott el a polgári radikálisokkal egy sorba. A béke kérdésében még meg is előzte őket. A Béke Manó-díj nemcsak a kiváló matematikusra, hanem a humanista gondolkodóra és cse­lekvő emberre, is emlékeztet Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes Kizárólagos mozgássérült ■várakozóhely A közelmúltban közölték K. J.-né gödöllői olvasójuk levelét, amelyben kéri, hogy a BNV bejárata közelében jelöljünk ki parkolóhelyet mozgássé­rültek részére. Megítélésem­ szerint a kérés teljesen indokolt, s ezért intéz­kedtem, hogy a Budapesti Nemzet­közi vásár 11-es kapujánál két, a III-as kapunál egy „kizárólagos moz­gássérült-várakozóhely” kerüljön kije­lölésre. Ezen túlmenően utasítom vál­lalatunk­­ parkolóőreit és ellenőreit, hogy e helyek esetleges elfoglaltsága esetén minden tőlük telhetőt tegyenek meg a HYCOMAT-tal közlekedők — kapuhoz­­közeli — elhelyezése érdeké­ben. Temesi László igazgató Fővárosi Garázsipari Vállalat Hétfő, 1986. február 24. A hazai „gyümölcsészet" úttörőie A magyarországi gyümölcs­kertészet fejlesztésének egyik legkiválóbb képviselője volt Be­­reczki Máté. Bel- és külföldi la­pokban jelentek meg írásai. Kap­csolatokat teremtett külországok­kal is. Száz évvel ezelőtt a „Va­sárnapi Újság"­­1885. évi 15. szá­ma így írt róla: „Bereczki Máté ama nagyon ritka magyar embe­rek közül való, akik egyesíteni tudják magukban a tudóst a gya­korlati férfiúval.” Sajnos napjainkban már csak szűkebb körben ismerik nevét, emlékeznek tevékenységére. Ba­ráti szálak fűzték a magyar for­radalmat előkészítő ifjakhoz,. Így például Vasvári Pálhoz, Kossuth hívó szavára önkéntes katonaként harcolt a haza szabadságáért. A levert szabadságharc után neki is menekülnie kellett. Életéből nyolc év bujdosással telt el, mert a sza­badságharcban kifejtett tevé­kenységéért a Bach-korszak em­berei őt is körözték, felelősségre akarták vonni. A hosszú bujdosás és vándorlás után az időközben kihirdetett ál­talános amnesztiát követően a jogtudományi szakképesítésű Be­reczki vállalhatott volna jobban fizetett állami állást, ő azonban nem állt az elnyomó hatalom szolgálatába, hanem 1862-ben Mezőkovácsháza és Kunágota ha­tárában elterülő, Sármezei Antal által bérelt nagybirtokon — ta­nyán — telepedett le. Tíz évig itt házitanítóként a Sármezei gyer­mekeket tanította. Ez idő alatt a tanya közelében a gazdája által bérelt földön, mintegy 5—6 hol­das gyümölcsfaiskolát, gyümölcs­nemesítő telepet alapított. Innen levelezett sok bel- és külföldi szakemberrel. Több mint 1200— 1300 gyümölcsfajta anyagot gyűj­tött össze, majd ezeket nemesít­ve szaporította, és ajtóvesszőként küldte szét az ország különböző részeibe az igénylőknek. Ez a mindentől távoleső alföldi puszta a magyar gyümölcsészet nemesí­­tési és szellemi központja lett. Bereczki Máté a négykötetes Gyümölcsészeti Vázlatok című munkájában — hazánkban elő­ször — leírta a legfontosabb gyü­mölcsfajtákat. Szinte élete értel­mét foglalta össze e nagy műben. A Természettudományi Társu­lat 1872-ben rendes tagjává, majd ezt követően hat vidéki gazdasá­gi és kertészeti egyesület tiszte­­­letbeli tagjává választotta. Be­reczki Máté a gyümölcsészet el­terjesztésében, fejlesztésében re­mélte a paraszti sors jobbításá­nak lehetőségét. Hangoztatta: nem beszélni, hanem tenni kell a hazáért. Halála közeledtét érezve vég­rendelkezett, s minden — mint­egy tízezer forintot érő — va­gyonát a Természettudományi Társulatra hagyományozta azzal, hogy „Az újszülött gyümölcsfaj­tákat megismertetni... az újabb nemzedék feladata lesz. Ezért kí­vánatos, hogy a Gyümölcsészeti Vázlatok című munkámnak foly­tatása legyen, mert csak így re­mélhető, hogy a gyümölcsisme­retben a magyar sem marad hát­rább a nyugati nemzetektől. Az volt életem egyik fő célja, hogy amiben nemzetünk leghátrább maradt, a gyümölcsismeretet ter­jesszem hazámban, tehát csekély hagyatékommal halálom után is ezen cél elérését akarom előmoz­dítani.” Végrendelkezéséből évtizedekig kevés valósult meg. Igaz, hogy a hagyatékából a Természettudo­mányi Társulat 1901-ben sírjára síremléket állíttatott, sokáig azonban alig figyeltek tanítására. Egy-két kunágotai idősebb tanító emlegette, akik még személyesen is ismerték, de ők sem tudták élőbbé tenni emlékét. Negyven esztendő elteltével jelent meg a Bereczki Máté emlékkönyv, amely méltó megemlékezés a nagy gyü­mölcskertész életéről és munkájáról. Bereczki Máté tanításának ér­tékét a felszabadulás után mind­inkább felismerték, amikor Sza­bolcstól Zaláig, Hevestől Béké­sig megszaporodtak a gyümöl­csösök, almáskertek, baracko­sok. Újabban tanításának terje­dését kívánják segíteni például a Fogyasztási Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsa által — a­­kertészeti termelésben példát mutató szak­csoportok és tagjaiknak elismeré­sére — alapított Bereczki Márté­­plakettek, jelvények és emlék­lapok. Ez azonban nem elegen­dő. Hasznos lenne műveiből, le­velezéseiből szélesebb körben is­mertetni a ma is aktuális és leg­értékesebb részeket. Vagyis köz­kinccsé­­ tenni. Ezzel­ emlékezhet­, nénk a legméltóbban a nagy ma­gyar hazafira és pomológusra. Dr. Szabó Pál „Álom és mese" Az 1985. február 25-i Magyar Nemzetben jelent meg Kertész Péter Elhalasztott felmondás cí­mű cikke arról, hogy a 73 éves mozgásképtelen Romzai Magdol­nának 40 éve tartó társbérleti — egy szobából és közös használatú mellékhelyiségekből álló — laká­sát az V. ker. IKV felmondta, mi­vel a rendeletekben előírt kar­bantartási munkálatoknak képte­len volt eleget tenni. Később a másik társbérlő, a 98 éves Káp­­lány Dóra is hasonló sorsra ju­tott. Jómagam végigkísértem az események összes mozzanatát, s ezúton szeretnék felvilágosítást nyújtani mindazoknak, akik meg­döbbenve olvasták a riportot. Rö­viden beszámolok arról, hogy mi­képpen alakult a két nehéz hely­zetbe­­került idős asszony sorsa az elmúlt egy év alatt. Még az újságcikk megjelenése előtt — január­ 22-én —, a Haza­fias Népfront V.­­kerületi titká­ra, Polonyi László, amikor tu­domást szerzett a fentiekről, azonnal felvette a kapcsolatot személyesen az érintettekkel, és megnyugtatta őket, azon lesz, hogy ügyük a lehető leghumánu­sabb elintézést nyerjen. Mégpe­dig úgy, hogy a lakást rendbe­hozzák. A KISZ V. kerületi bizottsága közreműködésével olyan vállala­tok ifjúsági szervezeteivel vette fel a kapcsolatot, amelyek vállal­ták a munka kivitelezését. Így jött létre a KÖZÉV és az OR­­SZAK ÍKISZ-bizottságai összefo­gásával egy olyan lelkes fiatalok­ból álló brigád, amely október hónap első felében hozzálátott a kivitelezéshez — természetesen társadalmi munka keretében. A szükséges anyagokat a KÖ­ZÉV, a személyi feltételeket az ORSZÁK biztosította. A kivite­lezést végző brigádot Majoros Jó­zsef vezette. A III. éves festő­mázoló szakmunkástanulók, akik az ügy érdekében szorgalmasan dolgoztak, megérdemlik, hogy név szerint is megemlítsem őket: Petényi József, Kári József, Do­bozi Zsolt, Munár László. Ők szakmai tudásukat már ezzel a munkával is bizonyították. A festési és mázolási munka befejeztével az V. ker. Tanács V. B. családvédelmi csoportja, az V. ker. IKV társasházi kezessé­gének szocialista brigádja teljes létszámban, kommunista szom­bat keretében, Szántó Gáborné brigádvezetővel az élen, október 19-én kitakarította a két lakást. Levelemmel azt szeretném ér­zékeltetni, hogy egy kis odafigye­léssel, szeretettel, humánummal életkedvet tudunk adni olyan el­esett embernek is, aki úgy gon­dolja, hogy rá már nincs semmi szükség. Ezt bizonyítja az a pár sor is, amit Romzai Magdolna hozzám intézett leveléből idézek. „A lakás mindenkinek nagyon tetszik, és velem együtt örülnek neki. Mindenki azt mondta, hogy ez egy álom és mese. Hálás szív­vel gondolok az ügy elindítóira, a kivitelezőire és a többiekre is, akiktől szintén sok segítséget kaptam.” Biksdlvy Ernőné A pulmonológiáról Honunk a hazában című ked­velt rovatukban Budakesziről is jelent meg a Magyar Nemzetben egy igen szép, tartalmas össze­foglaló, melyet szeretnék kibőví­teni. A 30-as évek végén jelent meg a közadakozásból létesített Erzsébet Királyné szanatórium­ban (későbbi neve: Korányi, majd jelenleg: Pulmonológiai Gyógy­intézet) „Cső” néven az indulás­tól kezdve egy (magát „baci” szaklapnak nevező) kéthetenkénti híradó. A híradó tájékoztatott, ismertetést és szaktanácsot nyúj­tott, emberbaráti és egészségügyi szolgáltatást fejtett ki és a szak­mai tanácsokon túl élcelődött, mosolyt varázsolt a kétségbe­esett, meggyötört betegek szívé­be. A negyvenes évek elején pe­dig számos itt gyógyított, meg­húzódott üldözöttnek a túlélés le­hetőségéhez hitet, reményt bizto­sított. A túléléshez — az ember­telen világból — az emberséges emberek járultak hozzá különbö­ző módon. Az orvos gyógyítással, a beosztott egészségügyi pedig szánalmához szeretetet adott. Az ápoltak megkülönböztetett kaló­­ria-kosztellátásban részesültek. A zsidók a nem zsidók fele meny­­nyiségét kapták, éppencsak any­­nyit, hogy ne haljanak éhen. A felszolgáló személyzet mindig hozzálopott — a zsidóknak — annyit, hogy jóllakjanak. A fel­szolgálók pontosan tudták, ki mi­lyen étkű. A cél az volt, hogy megelégedettség legyen és köny­­nyítsék, csökkentsék a félelmet. A „Cső” bevonult a Pest me­gyei Sajtóbibliográfiába: kultúr- és kortörténeti dokumentum | Padányi Lajos

Next