Magyar Nemzet, 1986. március (49. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

. f'. •;*■'''■?& •.^' V £fcOX I3ÉRDÉSCSAJ3A rTM lagar Nemzet == A. HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA DÍZ/jxbAji iVíérlCjVEL KONx\ xAi T­apasztalatok A fiatal technikusnő maga elé tett egy papírdarabot és próbálta beosztani a délutáni másfél óráját. Úgy számolta: ha pontosan fél ötkor kilép munkahelyéről, szűk háromne­gyed óra alatt kell hazaérnie. Bár ez nem lesz egyszerű, hi­szen még vásárolnia is kell, mert mielőtt reggel munkába indult, még csak előző napi ke­nyér volt az üzletben. Jó lenne útba ejteni valamelyik áruhá­zát, tűnődött, hiszen akkor egyben két napra előre bevá­sárolhatna. Akkor viszont már egy órája megy veszendőbe. Még szerencse, gondolta, hogy összekészítette a mosnivalót, így lesz öt perce arra, hogy be­szaladjon a közeli Patyolatba, s máris szaladhat tovább, mert legkésőbb hatkor el kell hozni a gyerekeket az óvodából. Sőt, inkább háromnegyedkor, mert ha az utolsó pillanatban megy, már szó nélkül kell elviselnie a megjegyzéseket. Most dühön­gött igazán azért, amiért a fér­je belépett a géemkába. Aztán egy határozott mozdu­lattal áthúzta az elintézni va­lókat tartalmazó cédulát, és kézbe vett néhány ügyiratot aztán bejelentette felettesének, hogy egyeztető tárgyalásra in­dul az egyik partnervállalathoz. Hivatali főnöke úgy tett, mint­ha elhitte volna. Pedig mindketten jól tudták, hogy az elmúlt években számos határozat, emlékeztető, igazga­tói utasítás született a munka­­időalap védelméről és számos leirat hívta fel a munkaválla­lók figyelmét a munkaidőn tú­­li ügyintézés lehetőségére. Majdhogynem hiába. Mint a népi ellenőrök­ közelmúltban rendezett országos értekezle­tén is elhangzott, csaknem há­rom esztendővel az alapvizsgá­lat után e tekintetben bizony csekély mértékben léptünk­­ előre. „Ilyen visszaköszönő je­lenség például, hogy a dolgo­zók különböző ügyeiket mun­kaidő alatt intézik. Az érvé­nyes kormányhatározatok el­lenére sincs érdemi változás. A végrehajtás ugyanis nem min­dig következetes és nem páro­sul a fegyelem, az eltávozások megszigorításával, a szükséges szemléletváltozással” — hang­zott el a tanácskozáson. Pedig valóban számos hatá­rozat született a munkaidő­alap védelméről, a munkaidőt terhelő elfoglaltságok csökken­téséről, s mindezek nyomán számos helyi intézkedés is meg­fogalmazódott, csak mi, egy­szerű polgárok játsszuk tovább az országos szembekötősdi já­tékot. S közben a munkahelyi vezetők úgy tesznek, mintha elhinnék az üzem, a hivatal ka­puján kívüli hivatali teendők számának gyarapodását, mert őszinte pillanatukban beisme­rik: gyakran ők maguk is mun­kaidő alatt intézik egyéni ügyeiket. Korántsem arról van szó, hogy csupán valami gyerekes „csínytevési" szándék irányíta­ná ebbéli cselekedetüket. Sok­kal inkább arról, hogy a mind­annyiunk érdekét szolgáló vég­rehajtást — mint azt a Somogy megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága , a közelmúltban meg­állapította —­­ nehezen össze­egyeztethető érdekek nehezí­tik. Mert míg a társadalom ér­deke a munkaidő, mind telje­sebb kihasználása, addig a szolgáltatást és ellátást végző vállalatok érdeke azt diktálja, hogy minél gazdaságosabban dolgozzanak és az alkalmazot­taik egyenletes leterheléssel álljanak ügyfeleik rendelkezé­sére. Egyértelműen ez az ügy­felek kívánsága is, akik nem akarják egyébként is szűkre szabott szabad idejüket az üz­letek pultjainál sorakozva, vagy éppen az OTP-nél eltölteni, in­kább munkaidejükben intézik hivatalos ügyeiket. Már csak azért sem, mert ott sem biztos, hogy jó szemmel néznek rájuk, hiszen a bölcsö­dei gondozónő éppúgy siet(ne) haza a gyerekéhez, mint a ta­nácsi ügyintéző vagy a kozme­tikusnő. Mindez ellentmondások el­lenére azonban számos helyi intézkedés született, amely a munkaidőn kívüli ügyintézést szorgalmazza. Somogy megyé­ben például a szolgáltatást vég­ző vállalatok jelentős részét a munkaidő után is felkereshe­tik a vásárlók és megrendelők. A fodrászok és a kozmetikusok helyenként és esetenként este nyolc—kilenc óráig is re­ménykednek abban, hogy ven­dégeik betévednek hozzájuk. Gépjárművezetést pedig már két műszakban, sőt, akár vasár­nap is tanulhatnak a gépkocsi­tulajdonosok. A nagyobb váro­sokban nem csupán a hétköz­napokon, hanem szombaton is nyitva tartanak, az iparcikk­boltok, alapvető élelmiszereket pedig sok helyütt már vasár­nap is lehet vásárolni. Sok te­lepülésen meghosszabbították a gyógyszertárak nyitva tartását, és a heti egyszeri késői zárás mellett néhol az OTP ügyin­tézőinek sem szabad a szom­bati szabadnap. A tanácsi ügy­­félfogadás korszerűsítése azt eredményezte, hogy az ügyfél­­szolgálati irodák a nap bármely szakaszában felkereshetők, sőt, a községekben teljes munka­időben fogadják az ügyfeleket. A Balaton-part menti tanácsok pedig már szombaton (néhol már vasárnap is!) érdemi ügy­intézéssel kibővített ügyeletet tartanak.­­ _ A munkaidőalap védelmét szolgáló intézkedésekben tehát nincs hiány. A meghosszabbí­tott ügyfélfogadás tapasztala­tai azonban meglehetősen ve­gyesek. Vannak szakigazgatási szervek, amelyeket a nyújtott ügyfélfogadási időben csak el­vétve keresnek fel. Ugyanak­kor nyáron az üdülőhelyek tanácsainál még szombaton délelőtt is — többnyire az Üdü­­lőtulajdonosok — sokan inté­zik ügyes-bajos dolgaikat. Né­melyik kereskedelmi és szolgál­tató vállalat viszont arról pa­naszkodik, hogy a működési költségeit sem képes fedezni a hat és nyolc óra közötti forga­lom bevételéből. A gépkocsi­szervizekbe például csak elvét­ve érkezik új ügyfél javíttatni este hat óra után. Vegyesek — kedvezők és kedvezőtlenek — a tapasztala­tok. Annak ellenére, hogy or­szágszerte több változatot dol­goztak ki a munkaidőn­ kívüli ügyintézés terén való előrelé­pés érdekében. Továbbra is kö­vetelmény: a tanácsok fordít­sanak fokozott figyelmet arra, hogy a kereskedelmi és szol­gáltató vállalatok nyitva tar­tása jobban igazodjék a lakos­sági igényekhez. Saját házuk táján is újítanak: a tanácshá­zára szóló intézkedéseket pél­dául sokhelyütt újabban már két különböző napszakra eső időpont megjelölésével postáz­zák. Az egyik időpontnak fel­tétlenül a munkaidőn kívüli ügyfélfogadásra kell esni. Az már az ügyfélen múlik, hogy saját munkaideje alatt, vagy azután intézi el hivatalos ügyét. Kérdés­ azonban: mindez mennyit változtat eddigi szo­kásainkon. Bizonyára lenne mód arra, hogy az intézkedé­sek hatályosulását adminiszt­ratív úton kényszerítsék ki. De ez aligha lehet megoldás. In­kább az érdekek harcába kel­lene beleszólni. Valahogy úgy: a munkahelyeken olyan lég­kört és fegyelmet teremtenek (netán eltűnődnek a rugalmas munkaidő bevezetésének ismert és újabb formáin), hogy a mun­kát vállaló ember is érezze: el­sődleges érdeke, hogy munka­idejében munkahelyi feladatá­val foglalkozzék... Császár Nagy László Kádár János és Mihail Gorbacsov moszkvai találkozója Magyar-szovjet nagygyűlés­­iljanovszkban A külpolitikai helyzet VILÁGSZERTE VÁLTOZATLANUL megkülönböztetetten foglal­koznak az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzottakkal. A nyugati hírügynökségek csütörtöki tudósításaikban elsősorban Jegor Lipacsov felszólalását és Gejdar Alijev sajtóértekezletét emelték ki. Az AP a Lipacsov-beszédnek arra a részére helyezte a hangsúlyt, amelyben a párt káderpolitikájának korábbi fogyatékosságaival foglalkozott Idézte azt a megállapítást is, hogy bátorítani kell az alkotó gondol­kodású, az önálló cselekvésre kész embereket. Alijev sajtóértekezleté­ből kiemelték azt a megjegyzést, hogy ma már elfogadott a bíráló, el­vi és nyílt véleménynyilvánítás a Szovjetunióban. Ugyancsak élénk visszhangja volt a nyugati tájékoztatási eszközökben a szovjet poli­tikus azon megállapításának, hogy Moszkva igen érdekelt Afganisz­tánban állomásozó csapatainak a fokozatos kivonásában. A pénteki központi moszkvai lapok azt állapították meg, hogy a kongresszuson elhangzott felszólalások kijelölik az utat, amelyen haladva meggyorsítható a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fej­lődése. A beszámolókban hangsúlyt kap, hogy a küldöttek őszintén feltárják az ország haladását akadályozó fogyatékosságokat. A szov­jet hírközlő szervek részeletesen tudósítanak a kongresszus külföldi vendégeinek felszólalásáról is. A Pravda pénteki számában teljes ter­jedelmében közölte Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának, a ma­gyar pártküldöttség vezetőjének beszédét. Részletesen foglalkozik a moszkvai pártkongresszussal a szocialis­ta országok sajtója. A berlini Neues Deutschland hangoztatta, hogy a felszólalásokat a tárgyszerűség, az alkotókészség és a történelmi optimizmus jellemzi. A belgrádi Politika szerint a moszkvai tanács­kozásra minden eddiginél nagyobb nyíltság, bíráló és önbíráló szel­lem, a fogyatékosságok szépítkezés nélküli feltárása a jellemző. A brit sajtóban is nagy figyelmet keltett Gejdar Alijev sajtóértekez­lete. A pénteki lapok utaltak az őszinte hangnemre, amellyel a poli­tikus szólt a korábbi években elkövetett hibákról. A The Financial Times Ligacsov és Jelcin felszólalásából kiemelte, hogy mindketten a központi Irányító szervek felügyeletét sürgették a jövőben. A pol­gári újságok úgy vélik, hogy a kongresszus bírálja a megelőző húsz év gyakorlatát A The Economist elemzése szerint a bejelentett vál­tozások hordereje „korlátozott", és úgy érté­keli, hogy „egyáltalán nem az ország gazdasági rendszerének gyökeres felforgatásáról van szó, jóllehet egyes jósok Londonban erre számítottak". AZ ATOMKÍSÉRLETEK BETILTÁSÁVAL foglalkozott a The New York Times pénteki számában az ismert hírmagyarázó, Tom Wicker. Hangoztatta, hogy Reagan elnök félrevezeti az országot, amikor azt állítja, a nukleáris veszélyt csökkentő egyezményeket akar. A publi­cista szerint az államfő valójában folytatni óhajtja az atomfegyverek kipróbálását, holott egy kísérleti tilalom" bármi egyéb elképzelhető egyezménynél jobban csökkentené a pillanatnyi veszélyt, hiszen lehe­tetlenné tenné új fegyverek kifejlesztését. Az amerikai elemző meg­állapítja, a washingtoni kormányzat valójában létre akarja hozni az űrfegyverkezési programban kulcsszerepet betöltő röntgenlézert, to­vábbá az eddigieknél hatékonyabb atomegyvereket kíván­­ gyártani. A szerző azt tartja, mivel a Szovjetunió immár a helyszíni ellenőrzést is lehetővé teszi, az atommoratórium hatékonyan felügyelhető lenne. A KÖZÖS PIAC KÖZPONTJÁBAN nagy megkönnyebbüléssel vet­ték tu­domásul, hogy Dániában a lakosság kis többséggel ugyan, de igent mondott a gazdasági közösség intézményeinek a reformjára. Ily módon elhárult a közvetlen veszély az integrációs szervezett fölött.. A brüsszeli Le Soir szerint kifejezésre jutott a dánok gyakorlati ér­téke: az ország exportjának több mint a fele irányul az EGK orszá­gaiba. Másfelől azt is értésre adták, hogy jogaikat továbbra is nem­zeti parlamentjük gyakorolja, és a döntést nem adják át az „európai" intézményeknek. Az MSZMP és az SZKP főtitkárának megbeszélése Moszkvából jelenti a TASZSZ. Kádár János, az MSZMP fő­titkára és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában baráti találkozót tar­tott. A megbeszélésen Kádár János nagyra értékelte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, azok­nak a programdokumentumok­nak alkotó vitáját, amelyek meg­erősítik a Szovjetunió társadalmi­gazdasági fejlődése meggyorsítá­­sának, a párt vezető szerepe nö­velésének, a szovjet nép szocialis­ta önigazgatása továbbfejlesztésé­nek, a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáért vívott harcnak irányvonalát. Kádár János és Mihail Gorba­csov fontosnak­­nevezte a Varsói Szerződés tagállamainak aktív, egyeztetett lépéseit, amelyek cél­ja Európa és a világ helyzetének gyökeres megjavítása, amire le­hetőséget adnak a Mihail Gorba­csov ez év január 15-i nyilatko­zatában szereplő szovjet javasla­tok. Kijelentették: Magyarország és a Szovjetunió egyaránt arra törekszik, hogy a nemzetközi biz­tonság és a szilárd béke érdeké­ben­­erősödjék a szocialista közös­ség országainak egybeforrottsá­­ga, valamennyi haladó és béke­szerető erő együttműködése. A magyar—szovjet kapcsolatok néhány kérdését áttekintve Ká­dár János és Mihail Gorbacsov megerősítette, hogy a marxiz­mus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveire tá­maszkodva, mindkét részről to­vább akarják, fejleszteni az MSZMP és­ az SZKP. Magyaror­szág és a Szovjetunió elvtársi együttműködését, aktívabbá akar­ják tenni az együttműködés új formáinak és módszereinek beve­zetését, különösen a tudományos­műszaki haladás kiemelt terüle­tein. A találkozót az MSZMP és az SZKP kapcsolatait jellemző egy­ség, szívélyesség és testvéri ba­rátság légkörében tartották meg. Olosz.ltvai fzk­tizk­ulisü­nk Előtérben a nemzetközi számvetés Az SZKP kongresszusának negyedik munkanapján a Politi­kai Bizottságnak két tagja, Viktor Csebnikov és Eduard Sevardnadze szólalt föl. A külügyminiszter kö­zölte: Moszkva érdekelt az ered­ményes párbeszédben, ezért a tárgyalási mechanizmusok tökéle­tesítésére törekszik. A Központi Bizottság beszámolójáról tartott vitában pénteken több helyi ve­zető, munkás és miniszter fejtet­te ki a véleményét a szovjet tár­sadalom egy-egy fontos kérdésé­ről, de a nap előterében kétség­kívül a nemzetközi politikai elem­ zések álltak. Sajtóértekezletükön felelős beosztású tisztségviselők határozottan bírálták Reagan el­nök legfrissebb állásfoglalásait. A világpolitika ügyei — érte­lemszerűen — központi helyet kaptak az Állambiztonsági Bizott­ság elnökének a felszólalásában is. Csebrikov elítélte a vezető impe­rialista államokat, amiért nem tö­rekszenek a fegyverkezési verseny megállítására, katonai fölényt próbálnak elérni, és gyakorlati te­vékenységükben különleges sze­repet tulajdonítanak a kémszerve­zeteiknek. A vezetése alatt álló bizottság múltjáról és érdemeiről beszélve Csebrikov egyébként megemlékezett Felix Dzser­dzsinszkij és Jurij Andropov te­vékenységéről. . Változatlan készség A nemzetközi élet időszerű ese­ményeihez szorosan kapcsolódott Sevardnadze külügyminiszter fel­szólalása. Kifejtette, hogy a leg­újabb amerikai állásfoglalásokban új „vagy különösen konstruktív elemet nem fedeztünk föl”. A „képmutatás csúcsteljesítményé­nek" mondotta azokat az amerikai­ kísérleteket, amelyek a nukleáris fegyverzetkorlátozás ügyeit össze próbálják kapcsolni a regionális konfliktusok rendezésével. Rea­gant, az amerikai vezetőket bírál­ta azért, amiért „még nem képe­sek összemberi magasságba emel­kedni”. Mindazonáltal nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy Moszk­va a párbeszéd híve. A diplomá­cia persze kényes ügy, de nem annyira, hogy a tárgyalások szá­lai elszakadjanak. Sevardnadze beszédének több eleme szóba került a péntek dél­előtti sajtóértekezleten, amelyet ezúttal is nagy érdeklődés előzött meg. Zamjatyin osztályvezető, Kornyijenko első külügyminisz­ter-helyettes és Abromejev mar­sall, vezérkari főnök válaszolt az újságírók kérdéseire, amelyeknek az egyik központi témája az volt, miként ítéli meg Moszkva az új csúcstalálkozó lehetőségét a va­sárnap átvett Reagan-válasz, és a szerdai elnöki nyilatkozat után. Az amerikai állásfoglalásokról kemény, helyenként akár élesnek is minősíthető bírálatok hangzot­tak el. Kornyijenko szerint pél­dául a washingtoni felelet „egyet­len lépéssel sem viszi előre a genfi tárgyalásokat”. Az elnök nézete egyoldalú, és gyakorlatilag hom­lokegyenest ellentétes mindazzal, amit Gorbacsov az január 15-i L'Humanité-nyilatkozatban kifej­tett — mondta a nemzetközi tájé­koztatási osztály vezetője. A rea­gálásban nehéz fölfedezni az épí­tő jellegnek akár csak kis ré­szecskéjét is, tekintsünk bár a nukleáris fegyverzeteket, a vegyi fegyverek ügyét, vagy a bécsi és stockholmi tanácskozások témáit. Ázsiai bonyolító tényezők Mi lesz tehát a csúcstalálkozó tervével, és mi marad „a genfi szellemből? — tették föl többen a kérdést. A válaszok arról ta­núskodnak, hogy Moszkva nyitva hagyja az ajtót a tanácskozások előtt, a békés egymás mellett élés gyakorlatias megvalósítását tart­va első számú követelménynek. A felelős beosztású szovjet politi­kusok úgy fogalmaztak, Moszkva a protokolláris jellegű csúcsnak nem látja értelmét, a „konstruk­tív eszmecsere hívei vagyunk — fejtegette Zamjatyin —, és ezért megvitatásra indítványozunk olyan kérdéseket, mint az űrfegy­verkezés megakadályozása, a nuk­leáris fegyverkísérletek teljes be­tiltása, az európai közepes ható­­távolságú rakéták felszámolása. Abromejev marsall az európai közepes hatótávolságú­ rakétákra tért vissza­­ ázsiai összehasonlí­tásban. E harci eszközök ugye Európában — minden nehézség el­lenére — könnyebben oldható meg, mert földrészünkön egymás­hoz hasonló fegyverfajták állnak egymással szemben. Ázsiában vi­szont a helyzetet bonyolítják a csendes-óceáni térségben levő elő­retolt amerikai erők, a mintegy 350 közepes hatótávolságú hordo­zóeszköz és stratégiai légierő. Egy tudósító kérdése nyomán a tájékoztatón visszatértek a szov­jet—amerikai viszony egyik köz­vetlen vonatkozására. „A tangót általában ketten táncolják", de Moszkva egyoldalúan függesztet­te ki a nukleáris robbantásokat, meddig tarthat ez? A válaszban elmondták, hogy az „egyszemélyes tánc" tényleg nem folytatható túlságosan sokáig. Rámutattak arra, hogy a robbantási tilalom dolgában kapott kedvezőtlen ame­rikai válasz esetén Moszkva kény­telen megvizsgálni, a moratórium milyen befolyást gyakorol önma­gának és szövetségeseinek a biz­tonságára. Szóba került a sajtóértekezleten Afganisztán és a Fülöp-szigetek. Afganisztán­ ügyében a szovjet politikusok megismételték azt az álláspontot, amelyről Gorbacsov is szólt: Moszkva és Kabul egyez­tette nézeteit, a korlátozott szov­jet kontingens kivonásáról­ is, de ennek a feltétele, hogy a beavat­kozás Afganisztán belügyeibe szűnjék meg, és egyezmény szö­gezze le a megbízható garanciákat arra nézve, ez a jövőben nem kezdődik el újra. A manilai vál­tozásokkal kapcsolatban megkér­dezték, a Szovjetunió elismeri-e Cory Aquino kormányát? Kor­nyijenko szerint a kérdés föl sem merül, minthogy államokkal és nem kormányokkal tartanak fenn kapcsolatot, így a Fülöp-szigetek­­hez fűződő viszony értelemsze­rűen fennmarad. A megújulás szellemében A kongresszus negyedik munka­napján szóba kerültek a politikai beszámoló hazai vonatkozásai, a gazdasági-társadalmi fejlesztés különböző szempontjai, eredmé­nyei és feladatai is. Gyemicsev kulturális miniszter néhány pénz­ügyi és tervező hivatalt bírált, amiért a kultúrára úgy tekinte­nek, mint a gazdaság szempontjá­ból „veszteséges megterhelésre". Egy doni bányász az ágazat szak­­miniszterét éppen azért illette kritikával, mert üzeme öt év alatt „egyetlen "kopejkát sem kapott*a kulturális és sportlétesítmények fejlesztésére. A Központi Bizott­ság és a Központi Revíziós Bizott­ság beszámolójáról a vita a záró­szakaszba érkezett. A kongresz­­szus küldöttei — a tervek szerint — ma szavaznak az elfogadásuk­ról. Mit mutatott a vita menete? — ezt foglalta össze a Központi Bi­zottság egyik osztályvezető-helyet­tese péntek esti tájékoztatóján. Elmondta: felszólalásaikban a de­legátusok a megújulás lehetőségé­ről beszéltek, a tavalyi áprilisi plénum szellemében, és nem csu­pán jóváhagyták és helyeselték a­ Központi Bizottság beszámolóját, hanem megjegyzéseikkel gazdagí­tották is, mintegy kiegészítették. A hozzászólások középpontjában az igazság föltárása állt­­, az igazságé, amely hol örömteli, hol fájdalmas. Az SZKP kongresszusa ma folytatja munkáját. Martin József További felszólalások a beszámolók vitájában Moszkvából jelenti az MTI. Moszkvában, a Kreml kongres­­ Iszusi palotájában pénteken foly­tatta tanácskozását a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A péntek délelőtt 10 órakor megnyílt ülésen az első felszólaló Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Állambiztonsági Bizott-

Next