Magyar Nemzet, 1986. március (49. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
. f'. •;*■'''■?& •.^' V £fcOX I3ÉRDÉSCSAJ3A rTM lagar Nemzet == A. HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA DÍZ/jxbAji iVíérlCjVEL KONx\ xAi Tapasztalatok A fiatal technikusnő maga elé tett egy papírdarabot és próbálta beosztani a délutáni másfél óráját. Úgy számolta: ha pontosan fél ötkor kilép munkahelyéről, szűk háromnegyed óra alatt kell hazaérnie. Bár ez nem lesz egyszerű, hiszen még vásárolnia is kell, mert mielőtt reggel munkába indult, még csak előző napi kenyér volt az üzletben. Jó lenne útba ejteni valamelyik áruházát, tűnődött, hiszen akkor egyben két napra előre bevásárolhatna. Akkor viszont már egy órája megy veszendőbe. Még szerencse, gondolta, hogy összekészítette a mosnivalót, így lesz öt perce arra, hogy beszaladjon a közeli Patyolatba, s máris szaladhat tovább, mert legkésőbb hatkor el kell hozni a gyerekeket az óvodából. Sőt, inkább háromnegyedkor, mert ha az utolsó pillanatban megy, már szó nélkül kell elviselnie a megjegyzéseket. Most dühöngött igazán azért, amiért a férje belépett a géemkába. Aztán egy határozott mozdulattal áthúzta az elintézni valókat tartalmazó cédulát, és kézbe vett néhány ügyiratot aztán bejelentette felettesének, hogy egyeztető tárgyalásra indul az egyik partnervállalathoz. Hivatali főnöke úgy tett, mintha elhitte volna. Pedig mindketten jól tudták, hogy az elmúlt években számos határozat, emlékeztető, igazgatói utasítás született a munkaidőalap védelméről és számos leirat hívta fel a munkavállalók figyelmét a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségére. Majdhogynem hiába. Mint a népi ellenőrök közelmúltban rendezett országos értekezletén is elhangzott, csaknem három esztendővel az alapvizsgálat után e tekintetben bizony csekély mértékben léptünk előre. „Ilyen visszaköszönő jelenség például, hogy a dolgozók különböző ügyeiket munkaidő alatt intézik. Az érvényes kormányhatározatok ellenére sincs érdemi változás. A végrehajtás ugyanis nem mindig következetes és nem párosul a fegyelem, az eltávozások megszigorításával, a szükséges szemléletváltozással” — hangzott el a tanácskozáson. Pedig valóban számos határozat született a munkaidőalap védelméről, a munkaidőt terhelő elfoglaltságok csökkentéséről, s mindezek nyomán számos helyi intézkedés is megfogalmazódott, csak mi, egyszerű polgárok játsszuk tovább az országos szembekötősdi játékot. S közben a munkahelyi vezetők úgy tesznek, mintha elhinnék az üzem, a hivatal kapuján kívüli hivatali teendők számának gyarapodását, mert őszinte pillanatukban beismerik: gyakran ők maguk is munkaidő alatt intézik egyéni ügyeiket. Korántsem arról van szó, hogy csupán valami gyerekes „csínytevési" szándék irányítaná ebbéli cselekedetüket. Sokkal inkább arról, hogy a mindannyiunk érdekét szolgáló végrehajtást — mint azt a Somogy megyei Tanács végrehajtó bizottsága , a közelmúltban megállapította — nehezen összeegyeztethető érdekek nehezítik. Mert míg a társadalom érdeke a munkaidő, mind teljesebb kihasználása, addig a szolgáltatást és ellátást végző vállalatok érdeke azt diktálja, hogy minél gazdaságosabban dolgozzanak és az alkalmazottaik egyenletes leterheléssel álljanak ügyfeleik rendelkezésére. Egyértelműen ez az ügyfelek kívánsága is, akik nem akarják egyébként is szűkre szabott szabad idejüket az üzletek pultjainál sorakozva, vagy éppen az OTP-nél eltölteni, inkább munkaidejükben intézik hivatalos ügyeiket. Már csak azért sem, mert ott sem biztos, hogy jó szemmel néznek rájuk, hiszen a bölcsödei gondozónő éppúgy siet(ne) haza a gyerekéhez, mint a tanácsi ügyintéző vagy a kozmetikusnő. Mindez ellentmondások ellenére azonban számos helyi intézkedés született, amely a munkaidőn kívüli ügyintézést szorgalmazza. Somogy megyében például a szolgáltatást végző vállalatok jelentős részét a munkaidő után is felkereshetik a vásárlók és megrendelők. A fodrászok és a kozmetikusok helyenként és esetenként este nyolc—kilenc óráig is reménykednek abban, hogy vendégeik betévednek hozzájuk. Gépjárművezetést pedig már két műszakban, sőt, akár vasárnap is tanulhatnak a gépkocsitulajdonosok. A nagyobb városokban nem csupán a hétköznapokon, hanem szombaton is nyitva tartanak, az iparcikkboltok, alapvető élelmiszereket pedig sok helyütt már vasárnap is lehet vásárolni. Sok településen meghosszabbították a gyógyszertárak nyitva tartását, és a heti egyszeri késői zárás mellett néhol az OTP ügyintézőinek sem szabad a szombati szabadnap. A tanácsi ügyfélfogadás korszerűsítése azt eredményezte, hogy az ügyfélszolgálati irodák a nap bármely szakaszában felkereshetők, sőt, a községekben teljes munkaidőben fogadják az ügyfeleket. A Balaton-part menti tanácsok pedig már szombaton (néhol már vasárnap is!) érdemi ügyintézéssel kibővített ügyeletet tartanak. _ A munkaidőalap védelmét szolgáló intézkedésekben tehát nincs hiány. A meghosszabbított ügyfélfogadás tapasztalatai azonban meglehetősen vegyesek. Vannak szakigazgatási szervek, amelyeket a nyújtott ügyfélfogadási időben csak elvétve keresnek fel. Ugyanakkor nyáron az üdülőhelyek tanácsainál még szombaton délelőtt is — többnyire az Üdülőtulajdonosok — sokan intézik ügyes-bajos dolgaikat. Némelyik kereskedelmi és szolgáltató vállalat viszont arról panaszkodik, hogy a működési költségeit sem képes fedezni a hat és nyolc óra közötti forgalom bevételéből. A gépkocsiszervizekbe például csak elvétve érkezik új ügyfél javíttatni este hat óra után. Vegyesek — kedvezők és kedvezőtlenek — a tapasztalatok. Annak ellenére, hogy országszerte több változatot dolgoztak ki a munkaidőn kívüli ügyintézés terén való előrelépés érdekében. Továbbra is követelmény: a tanácsok fordítsanak fokozott figyelmet arra, hogy a kereskedelmi és szolgáltató vállalatok nyitva tartása jobban igazodjék a lakossági igényekhez. Saját házuk táján is újítanak: a tanácsházára szóló intézkedéseket például sokhelyütt újabban már két különböző napszakra eső időpont megjelölésével postázzák. Az egyik időpontnak feltétlenül a munkaidőn kívüli ügyfélfogadásra kell esni. Az már az ügyfélen múlik, hogy saját munkaideje alatt, vagy azután intézi el hivatalos ügyét. Kérdés azonban: mindez mennyit változtat eddigi szokásainkon. Bizonyára lenne mód arra, hogy az intézkedések hatályosulását adminisztratív úton kényszerítsék ki. De ez aligha lehet megoldás. Inkább az érdekek harcába kellene beleszólni. Valahogy úgy: a munkahelyeken olyan légkört és fegyelmet teremtenek (netán eltűnődnek a rugalmas munkaidő bevezetésének ismert és újabb formáin), hogy a munkát vállaló ember is érezze: elsődleges érdeke, hogy munkaidejében munkahelyi feladatával foglalkozzék... Császár Nagy László Kádár János és Mihail Gorbacsov moszkvai találkozója Magyar-szovjet nagygyűlésiljanovszkban A külpolitikai helyzet VILÁGSZERTE VÁLTOZATLANUL megkülönböztetetten foglalkoznak az SZKP XXVII. kongresszusán elhangzottakkal. A nyugati hírügynökségek csütörtöki tudósításaikban elsősorban Jegor Lipacsov felszólalását és Gejdar Alijev sajtóértekezletét emelték ki. Az AP a Lipacsov-beszédnek arra a részére helyezte a hangsúlyt, amelyben a párt káderpolitikájának korábbi fogyatékosságaival foglalkozott Idézte azt a megállapítást is, hogy bátorítani kell az alkotó gondolkodású, az önálló cselekvésre kész embereket. Alijev sajtóértekezletéből kiemelték azt a megjegyzést, hogy ma már elfogadott a bíráló, elvi és nyílt véleménynyilvánítás a Szovjetunióban. Ugyancsak élénk visszhangja volt a nyugati tájékoztatási eszközökben a szovjet politikus azon megállapításának, hogy Moszkva igen érdekelt Afganisztánban állomásozó csapatainak a fokozatos kivonásában. A pénteki központi moszkvai lapok azt állapították meg, hogy a kongresszuson elhangzott felszólalások kijelölik az utat, amelyen haladva meggyorsítható a Szovjetunió társadalmi és gazdasági fejlődése. A beszámolókban hangsúlyt kap, hogy a küldöttek őszintén feltárják az ország haladását akadályozó fogyatékosságokat. A szovjet hírközlő szervek részeletesen tudósítanak a kongresszus külföldi vendégeinek felszólalásáról is. A Pravda pénteki számában teljes terjedelmében közölte Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának, a magyar pártküldöttség vezetőjének beszédét. Részletesen foglalkozik a moszkvai pártkongresszussal a szocialista országok sajtója. A berlini Neues Deutschland hangoztatta, hogy a felszólalásokat a tárgyszerűség, az alkotókészség és a történelmi optimizmus jellemzi. A belgrádi Politika szerint a moszkvai tanácskozásra minden eddiginél nagyobb nyíltság, bíráló és önbíráló szellem, a fogyatékosságok szépítkezés nélküli feltárása a jellemző. A brit sajtóban is nagy figyelmet keltett Gejdar Alijev sajtóértekezlete. A pénteki lapok utaltak az őszinte hangnemre, amellyel a politikus szólt a korábbi években elkövetett hibákról. A The Financial Times Ligacsov és Jelcin felszólalásából kiemelte, hogy mindketten a központi Irányító szervek felügyeletét sürgették a jövőben. A polgári újságok úgy vélik, hogy a kongresszus bírálja a megelőző húsz év gyakorlatát A The Economist elemzése szerint a bejelentett változások hordereje „korlátozott", és úgy értékeli, hogy „egyáltalán nem az ország gazdasági rendszerének gyökeres felforgatásáról van szó, jóllehet egyes jósok Londonban erre számítottak". AZ ATOMKÍSÉRLETEK BETILTÁSÁVAL foglalkozott a The New York Times pénteki számában az ismert hírmagyarázó, Tom Wicker. Hangoztatta, hogy Reagan elnök félrevezeti az országot, amikor azt állítja, a nukleáris veszélyt csökkentő egyezményeket akar. A publicista szerint az államfő valójában folytatni óhajtja az atomfegyverek kipróbálását, holott egy kísérleti tilalom" bármi egyéb elképzelhető egyezménynél jobban csökkentené a pillanatnyi veszélyt, hiszen lehetetlenné tenné új fegyverek kifejlesztését. Az amerikai elemző megállapítja, a washingtoni kormányzat valójában létre akarja hozni az űrfegyverkezési programban kulcsszerepet betöltő röntgenlézert, továbbá az eddigieknél hatékonyabb atomegyvereket kíván gyártani. A szerző azt tartja, mivel a Szovjetunió immár a helyszíni ellenőrzést is lehetővé teszi, az atommoratórium hatékonyan felügyelhető lenne. A KÖZÖS PIAC KÖZPONTJÁBAN nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy Dániában a lakosság kis többséggel ugyan, de igent mondott a gazdasági közösség intézményeinek a reformjára. Ily módon elhárult a közvetlen veszély az integrációs szervezett fölött.. A brüsszeli Le Soir szerint kifejezésre jutott a dánok gyakorlati értéke: az ország exportjának több mint a fele irányul az EGK országaiba. Másfelől azt is értésre adták, hogy jogaikat továbbra is nemzeti parlamentjük gyakorolja, és a döntést nem adják át az „európai" intézményeknek. Az MSZMP és az SZKP főtitkárának megbeszélése Moszkvából jelenti a TASZSZ. Kádár János, az MSZMP főtitkára és Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken Moszkvában baráti találkozót tartott. A megbeszélésen Kádár János nagyra értékelte az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, azoknak a programdokumentumoknak alkotó vitáját, amelyek megerősítik a Szovjetunió társadalmigazdasági fejlődése meggyorsításának, a párt vezető szerepe növelésének, a szovjet nép szocialista önigazgatása továbbfejlesztésének, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért vívott harcnak irányvonalát. Kádár János és Mihail Gorbacsov fontosnaknevezte a Varsói Szerződés tagállamainak aktív, egyeztetett lépéseit, amelyek célja Európa és a világ helyzetének gyökeres megjavítása, amire lehetőséget adnak a Mihail Gorbacsov ez év január 15-i nyilatkozatában szereplő szovjet javaslatok. Kijelentették: Magyarország és a Szovjetunió egyaránt arra törekszik, hogy a nemzetközi biztonság és a szilárd béke érdekébenerősödjék a szocialista közösség országainak egybeforrottsága, valamennyi haladó és békeszerető erő együttműködése. A magyar—szovjet kapcsolatok néhány kérdését áttekintve Kádár János és Mihail Gorbacsov megerősítette, hogy a marxizmus—leninizmus és a szocialista internacionalizmus elveire támaszkodva, mindkét részről tovább akarják, fejleszteni az MSZMP és az SZKP. Magyarország és a Szovjetunió elvtársi együttműködését, aktívabbá akarják tenni az együttműködés új formáinak és módszereinek bevezetését, különösen a tudományosműszaki haladás kiemelt területein. A találkozót az MSZMP és az SZKP kapcsolatait jellemző egység, szívélyesség és testvéri barátság légkörében tartották meg. Olosz.ltvai fzktizkulisünk Előtérben a nemzetközi számvetés Az SZKP kongresszusának negyedik munkanapján a Politikai Bizottságnak két tagja, Viktor Csebnikov és Eduard Sevardnadze szólalt föl. A külügyminiszter közölte: Moszkva érdekelt az eredményes párbeszédben, ezért a tárgyalási mechanizmusok tökéletesítésére törekszik. A Központi Bizottság beszámolójáról tartott vitában pénteken több helyi vezető, munkás és miniszter fejtette ki a véleményét a szovjet társadalom egy-egy fontos kérdéséről, de a nap előterében kétségkívül a nemzetközi politikai elem zések álltak. Sajtóértekezletükön felelős beosztású tisztségviselők határozottan bírálták Reagan elnök legfrissebb állásfoglalásait. A világpolitika ügyei — értelemszerűen — központi helyet kaptak az Állambiztonsági Bizottság elnökének a felszólalásában is. Csebrikov elítélte a vezető imperialista államokat, amiért nem törekszenek a fegyverkezési verseny megállítására, katonai fölényt próbálnak elérni, és gyakorlati tevékenységükben különleges szerepet tulajdonítanak a kémszervezeteiknek. A vezetése alatt álló bizottság múltjáról és érdemeiről beszélve Csebrikov egyébként megemlékezett Felix Dzserdzsinszkij és Jurij Andropov tevékenységéről. . Változatlan készség A nemzetközi élet időszerű eseményeihez szorosan kapcsolódott Sevardnadze külügyminiszter felszólalása. Kifejtette, hogy a legújabb amerikai állásfoglalásokban új „vagy különösen konstruktív elemet nem fedeztünk föl”. A „képmutatás csúcsteljesítményének" mondotta azokat az amerikai kísérleteket, amelyek a nukleáris fegyverzetkorlátozás ügyeit össze próbálják kapcsolni a regionális konfliktusok rendezésével. Reagant, az amerikai vezetőket bírálta azért, amiért „még nem képesek összemberi magasságba emelkedni”. Mindazonáltal nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Moszkva a párbeszéd híve. A diplomácia persze kényes ügy, de nem annyira, hogy a tárgyalások szálai elszakadjanak. Sevardnadze beszédének több eleme szóba került a péntek délelőtti sajtóértekezleten, amelyet ezúttal is nagy érdeklődés előzött meg. Zamjatyin osztályvezető, Kornyijenko első külügyminiszter-helyettes és Abromejev marsall, vezérkari főnök válaszolt az újságírók kérdéseire, amelyeknek az egyik központi témája az volt, miként ítéli meg Moszkva az új csúcstalálkozó lehetőségét a vasárnap átvett Reagan-válasz, és a szerdai elnöki nyilatkozat után. Az amerikai állásfoglalásokról kemény, helyenként akár élesnek is minősíthető bírálatok hangzottak el. Kornyijenko szerint például a washingtoni felelet „egyetlen lépéssel sem viszi előre a genfi tárgyalásokat”. Az elnök nézete egyoldalú, és gyakorlatilag homlokegyenest ellentétes mindazzal, amit Gorbacsov az január 15-i L'Humanité-nyilatkozatban kifejtett — mondta a nemzetközi tájékoztatási osztály vezetője. A reagálásban nehéz fölfedezni az építő jellegnek akár csak kis részecskéjét is, tekintsünk bár a nukleáris fegyverzeteket, a vegyi fegyverek ügyét, vagy a bécsi és stockholmi tanácskozások témáit. Ázsiai bonyolító tényezők Mi lesz tehát a csúcstalálkozó tervével, és mi marad „a genfi szellemből? — tették föl többen a kérdést. A válaszok arról tanúskodnak, hogy Moszkva nyitva hagyja az ajtót a tanácskozások előtt, a békés egymás mellett élés gyakorlatias megvalósítását tartva első számú követelménynek. A felelős beosztású szovjet politikusok úgy fogalmaztak, Moszkva a protokolláris jellegű csúcsnak nem látja értelmét, a „konstruktív eszmecsere hívei vagyunk — fejtegette Zamjatyin —, és ezért megvitatásra indítványozunk olyan kérdéseket, mint az űrfegyverkezés megakadályozása, a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltása, az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolása. Abromejev marsall az európai közepes hatótávolságú rakétákra tért vissza ázsiai összehasonlításban. E harci eszközök ugye Európában — minden nehézség ellenére — könnyebben oldható meg, mert földrészünkön egymáshoz hasonló fegyverfajták állnak egymással szemben. Ázsiában viszont a helyzetet bonyolítják a csendes-óceáni térségben levő előretolt amerikai erők, a mintegy 350 közepes hatótávolságú hordozóeszköz és stratégiai légierő. Egy tudósító kérdése nyomán a tájékoztatón visszatértek a szovjet—amerikai viszony egyik közvetlen vonatkozására. „A tangót általában ketten táncolják", de Moszkva egyoldalúan függesztette ki a nukleáris robbantásokat, meddig tarthat ez? A válaszban elmondták, hogy az „egyszemélyes tánc" tényleg nem folytatható túlságosan sokáig. Rámutattak arra, hogy a robbantási tilalom dolgában kapott kedvezőtlen amerikai válasz esetén Moszkva kénytelen megvizsgálni, a moratórium milyen befolyást gyakorol önmagának és szövetségeseinek a biztonságára. Szóba került a sajtóértekezleten Afganisztán és a Fülöp-szigetek. Afganisztán ügyében a szovjet politikusok megismételték azt az álláspontot, amelyről Gorbacsov is szólt: Moszkva és Kabul egyeztette nézeteit, a korlátozott szovjet kontingens kivonásáról is, de ennek a feltétele, hogy a beavatkozás Afganisztán belügyeibe szűnjék meg, és egyezmény szögezze le a megbízható garanciákat arra nézve, ez a jövőben nem kezdődik el újra. A manilai változásokkal kapcsolatban megkérdezték, a Szovjetunió elismeri-e Cory Aquino kormányát? Kornyijenko szerint a kérdés föl sem merül, minthogy államokkal és nem kormányokkal tartanak fenn kapcsolatot, így a Fülöp-szigetekhez fűződő viszony értelemszerűen fennmarad. A megújulás szellemében A kongresszus negyedik munkanapján szóba kerültek a politikai beszámoló hazai vonatkozásai, a gazdasági-társadalmi fejlesztés különböző szempontjai, eredményei és feladatai is. Gyemicsev kulturális miniszter néhány pénzügyi és tervező hivatalt bírált, amiért a kultúrára úgy tekintenek, mint a gazdaság szempontjából „veszteséges megterhelésre". Egy doni bányász az ágazat szakminiszterét éppen azért illette kritikával, mert üzeme öt év alatt „egyetlen "kopejkát sem kapott*a kulturális és sportlétesítmények fejlesztésére. A Központi Bizottság és a Központi Revíziós Bizottság beszámolójáról a vita a zárószakaszba érkezett. A kongreszszus küldöttei — a tervek szerint — ma szavaznak az elfogadásukról. Mit mutatott a vita menete? — ezt foglalta össze a Központi Bizottság egyik osztályvezető-helyettese péntek esti tájékoztatóján. Elmondta: felszólalásaikban a delegátusok a megújulás lehetőségéről beszéltek, a tavalyi áprilisi plénum szellemében, és nem csupán jóváhagyták és helyeselték a Központi Bizottság beszámolóját, hanem megjegyzéseikkel gazdagították is, mintegy kiegészítették. A hozzászólások középpontjában az igazság föltárása állt, az igazságé, amely hol örömteli, hol fájdalmas. Az SZKP kongresszusa ma folytatja munkáját. Martin József További felszólalások a beszámolók vitájában Moszkvából jelenti az MTI. Moszkvában, a Kreml kongres Iszusi palotájában pénteken folytatta tanácskozását a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusa. A péntek délelőtt 10 órakor megnyílt ülésen az első felszólaló Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Állambiztonsági Bizott-