Magyar Nemzet, 1986. március (49. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

BÉKÉS MEGYEI KÖNYVTÁR 5601 BÉKÉSCSABA ^ la» Nemzet­i?- A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Ja­vasa várán Talán sosem hivatkoztunk annyit régi tavaszokra, mint az idén. Hogy bizony márci­usban már mezítláb futkos­tunk mi, falusi gyerekek­” Vagy: „a márciusi ünnepsé­gen ingben voltunk, emlék­szem !” Mindnyájunknak van bizsergetően kedves emléke a korai tavaszról, napsütésről, amit jó volt most ismételgetni, felidézni ezen a havas, hűvös március elején. Ritka a már­ciusi hó, különösen az ilyen makacsul kitartó, mint az idei volt. Amerre csak jártam mosta­nában: türelmetlenséggel ta­lálkoztam. Hosszú volt a tél, várja a természet a kikeletet és várja a határ a gépeket, a kert pedig a szorgos kezeket, hogy időben földbe kerüljön a mag, a palánta. A megújulás kezdetét jelenti ez a tavasz a mezőgazdaság­ban. A cél, hogy új utakat ke­resve tovább javíthassuk a bel­ső ellátást és ugyanakkor nö­velhessük a kivitelünket. Erre megfelelő alapot teremt a VII. ötéves terv, amelynek ez az el­ső esztendeje. Nagyok az előt­tünk álló feladatok, össze kell fogni minden erőt és nem hiá­nyozhat a gazdaságok bátor, az eddiginél jóval bátrabb kez­deményezése sem. Ehhez tá­mogatást adnak az új szabá­lyozók, amelyek az idén, hét esztendő óta először, nem csu­pán az elvonást jelentik, ha­nem támogatják is a terme­lést, lehetővé téve a nagyobb, ésszerűbb beruházásokat és ez­által a korszerűbb módszerek alkalmazását. Ez a felpezsdítés nagyon rá­fér a mezőgazdaságra, amely­nek fejlődése a múlt évben érezhetően megtorpant. Csök­kentek az élelmiszer-ipari be­ruházások, az időjárási viszo­nyok miatt kedvezőtlenül ala­kultak a terméseredmények és az elvonások következtében lehetetlenné vált az állóeszkö­zök pótlása. Már-már ott tar­tunk, hogy traktoraink felét nullára írták, olyan elhasznált állapotban van a gépparkunk. Csökkent az állatállomány, ami ugyan a belföldi piacon nem volt nagyon érezhető, de népgazdasági szempontból sú­lyos hátrányt jelentett. Megin­gatta számos eddig gazdaságo­san termelő szövetkezet egyen­súlyát. Ehhez járult a külföl­di piacokon bekövetkezett ár­lemorzsolódás. Mindent egybe­vetve, sokasodtak a gondok. Ezeket számbavéve, a tanulsá­gokat levonva kell elindulni a megújulás útján, hogy minden területen javítsuk a termelés fegyelmét, a munkaidő kihasz­nálását és a korszerű módsze­rekben rejlő lehetőségeket. Ami a gabonatermelést il­leti, minden adottságunk meg­van arra, hogy a tervfeladatot végrehajtsuk és megtermeljük az évi 17,5—18 millió tonna gabonát. A zöldségtermesztés­ben is előre tudunk lépni, ha szorosabb együttműködés ala­kul ki a nagyüzemi és a ház­táji termelés között és a kis­kertek termelésének átvétele, piacra szállítása is végképp megoldódik. (Jelenleg még sok ezer tonna, megtermelt zöld­ségféle megy veszendőbe!) Az állattenyésztésben kiala­kult feszültségek leküzdésére azonban az eddigieknél is na­gyobb erőfeszítésekre van szükség, s ez a munka sok ten­nivalót igényel. Ezeket a gon­dokat egyedül a szabályozás eszközeivel nem lehet rendbe­hozni. Meg kell teremteni a nagyüzemekben a fejlesztés jobb feltételeit, korszerűsíte­ni az állattartótelepeket. Ne maradjon egyetlen egy istálló,­ól sem­­ üresen, kihasználatla­nul, működjenek együtt a kis­termelők a nagyüzemekkel, kapja vissza a régi rangját a háztáji állattartás. Csak így tudjuk fokozni élelmiszer-ex­portunkat. A másik fontos lé­pés lesz a minőség további ja­vítása, a versenyképesség fo­kozása a nemzetközi piacokon. Ezt segíti elő az az 1,2 milliár­dos beruházás is, amely új gé­pek és feldolgozóberendezések beszerzését teszi lehetővé már az idén a húsiparban. Több és jobban feldolgozott húsipari terméket tudunk külföldi pi­acra szállítani, ezáltal remél­hetőleg megszűnnek a pana­szok a húsipari készítmények minőségére, bővül a piacunk és nagyobb lesz a választék a belföldi ellátásban is. Erre szükség van, mert a tervidő­szak alatt a hús és a húské­szítmények fogyasztása 6-7 százalékkal növekszik. A magyar mezőgazdaság megújulása, újabb lendülete sok tényezőtől függ. Gyakran elmondjuk, milyen nagy szere­pe van a műtrágyának, a nö­vényvédő szereknek, a korsze­rű gépeknek, a hozzáértő ve­zetésnek, a jó szervezésnek, de keveset beszélünk arról, meny­nyit segít a tudomány, pedig a termelésben egy-egy új faj­ta rendszerint forradalmi vál­tozást hozhat. Szükségtelen példákat felsorakoztatni, is­merjük, az új búzafajták tet­ték lehetővé, hogy a régebben 7—8 mázsát termő földek 50 mázsát teremtenek. De nem­csak gabonatermesztésben, a zöldség- és gyümölcstermesz­tésben is azt mutatják a pél­dák, hogy egy-egy új, kineme­sített fajta mennyire előrelen­­dítette a termelést. Céljainkat megvalósítandó nem feledkezhetünk meg tehát a tudomány segítségéről, a ne­mesítő munka, a kutatások fontosságáról. Hogy a hazai húsáruk exportjánál és az ál­lattenyésztésnél maradjunk, a világpiaci igények jobb minő­ségű és sokszínűbb választékot követelnek. Horn Péter akadémikus, a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskola főigazgatója a kutatás fontosságát hangsúlyozva álla­pította meg, hogy az állatte­­nyésztés biológiai alapjainak fejlesztése a következő ötéves tervben is meghatározó jelle­gű lesz. Minden esetben a cél­nak és a termelési környezet­nek megfelelően legmagasabb képességű fajtával kell majd dolgozniuk a kutatóknak. Fon­tos feladatnak látja például a sertésnél, juhnál a jelenlegi módszerektől eltérő, de gyor­sabb előrehaladást ígérő saját­­teljesítmény- és ivadékvizsgá­lati módszerek kidolgozását. Szerinte a biológiai alapok megújításának nagy lehetősé­geit világszerte az új biotech­nikai módszerektől várják. A tudomány óriási léptekkel halad előre, s ma már a génse­bészet elvileg lehetővé teszi gének átvitelét egyik élőlény­fajból a másikba. Horn pro­fesszor szerint ennek alkalma­zása a szarvasmarha, természe­tes szaporaságának fokozásá­ban felpsérhetetlen lehetőségű lenne. Annyi bizonyos, hogy az előttünk álló feladatok, a ter­melés növelése, a VII. ötéves terv feladatainak megoldása sok új kérdéssel szembesítik a magyar kutatókat, is. Hogy eredményesen dolgozzanak, ahhoz nemcsak új módszerek­re, de sok új ötletre is szük­ség lesz. Az is lényeges, hogyan tudják kihasználni hazánk anyagi-szellemi kapacitását állattenyésztésünk továbbfej­lesztésére. Az­­előttünk álló nagy fel­adatokat számbavéve­ érthető a mezőgazdaság türelmetlen tavaszvárása. Cselekedni kell, csatasorba állítani minden erőt, szervezőkészséget, megra­gadni minden lehetőséget, ki­használva a kormány támoga­tását és parasztságunk szorgal­mára támaszkodva továbblép­­­­ni a hullámvölgyből. Illét Sándor A francia választások első eredményei nem ígérnek kormányzóképes többséget Magas szintű diplomáciai eszmecserék a svéd fővárosban A külpolitikai helyzet BORÚLÁTÓAN vélekednek a vasárnapi amerikai lapok az idei csúcs lehetőségeiről a Rizskov—Schultz megbeszélést követően. A szov­jet kormányfő és a washingtoni külügyminiszter Olof Palme temetése alkalmából tartózkodott Stockholmban, s az alkalmat eszmecserére használták fel. Együtt válaszoltak az újságírók kérdéseire, s hang­nemükből kicsendült, csupán abban értenek egyet, hogy a genfi Gorbacsov—Reagan találkozó „jó alapot" teremtett, ám mindkét fél elégedetlen az azóta bekövetkezett fejleményekkel. A mostani tanács­kozáson számos témát érintettek, de nem jutottak semmilyen új kö­vetkeztetésre. Schultz csak annyi előremutatót tudott említeni, hogy folytatják az egyeztetést a legmagasabb szintű tárgyalás időpontjáról. A The New York Times szerint a két ország viszonyában múlt év novembere óta nem következett be javulás, hanem inkább rosszabbo­dás. A lap hangsúlyozza, az Egyesült Államok nem válaszolt pozitívan a Szovjetunió új leszerelési javaslataira, nem született eddig előre­haladás a genfi fórumon, sőt Washington tett olyan lépéseket is a nemzetközi színtéren, amelyeket a másik fél kifejezetten ellenséges intézkedéseknek minősíthet. AZ ATOMFEGYVER-KÍSÉRLETEK teljes megszüntetésére vonat­kozó legújabb szovjet kezdeményezéssel szinte egyidőben Reagan elnök mindössze azt javasolta a hét végén, hogy az április derekán esedékes nukleáris robbantásnál a Szovjetunió szakértői legyenek jelen, s a helyszínen tanulmányozzák az ellenőrzés legújabb módsze­reit. A Fehér Ház ezzel kapcsolatos írásos nyilatkozata szerint Wa­shington hajlandó lenne ratifikálásra előterjeszteni két, már koráb­ban megkötött szerződést a föld alatti kísérletek felső határáról, illetve a békés célú robbantásokról, feltéve, ha az ellenőrzés rendsze­réről megállapodnak. Miközben az elnöki szóvivő „újnak, mester­menőnek és alaposan kidolgozottnak" minősítette a javaslatot, a TASZSZ a szovjet megfigyelők meghívását puszta propagandafogás­nak nevezte. Az amerikai kormány ezzel a manőverrel szeretné azt leplezni, hogy valójában továbbra sem hajlandó az összes atomrob­bantás betiltására. A hírügynökség emlékeztet arra, hogy a hetvenes években kötött két egyezmény nem a Szovjetunió hibájából várat még mindig a ratifikálásra. Ami pedig a kísérletek megfigyelésére tett ajánlatot illeti, a szovjet fél ehhez hasonlót már korábban eluta­sított, mert álláspontja szerint, mindez a robbantások „törvényesíté­­sét”, nem pedig megszüntetését szolgálná. KELLEMES IDŐBEN kezdődött meg vasárnap reggel a választás Franciaországban. Ennek ellenére a délelőtt folyamán valamivel kisebb volt a részvételi arány, mint a legutóbbi nemzetgyűlési vokso­láskor. (Az első eredményekről kiküldött tudósítónk számol be esti párizsi jelentésében.) A fővárosban és környékén szombat éjjel két kisebb incidens za­varta meg a nyugalmat. Ismeretlen tettesek robbantásos merényletet követtek el a Jeune Afrique hetilap szerkesztőségénél, illetve feldúl­ták a jobboldali UDF és a vele szövetséges RPR egy-egy párthelyisé­gét A francia közvéleményt a szavazással egyidőben változatlanul foglalkoztatja a túszdráma. Mitterrand elnök nem hivatalos meg­bízottja Bejrútból visszaérkezve derűlátóan nyilatkozott. Mint mon­dotta, tanácskozott az „Iszlám Szent Háború" elnevezésű síita szerve­zet képviselőivel az elraboltak szabadon bocsátásának feltételeiről, amelyek között első helyen szerepelt, hogy Párizs tanúsítson „kiegyen­súlyozottabb", azaz Teheránnal szemben tárgyilagosabb álláspontot az iraki-iráni háború megítélésében. Fabius kormányfő még koráb­ban egy rádióműsorban azt fejtegette, hogy bizonyos erők Francia­­országot állampolgárai kivonására akarják kényszeríteni Libanonból. A hírügynökségi jelentések szerint Mitterrand felvette a kapcsolatot Asszad szíriai államfővel az ügyben. Munkatársunk párizsi telefontudósítása Meglepetés és bizonytalanság Párizs, március 16. Meglepetéssel ért véget az egy­fordulós, tehát a korábbiaktól el­térő francia parlamenti választás. A különböző intézetek eltérő eredményeket mutatnak ki a vár­ható végkimenetelt illetően. Az IFOP első, vasárnap este 8 óra­kor adott előrejelzése szerint, va­lószínűleg nem lesz többség a nemzetgyűlésben. A két konzer­vatív párt, a chiracista RPR és a giscardista UDF 41 százalékot kapott, és ezzel hozzávetőlegesen 280 képviselői mandátumhoz ju­tott. A kormányalakításra ele­gendő többséghez 289-et kellett volna szereznie. Az első eredmé­nyek másik nagy, de inkább csak hozzávetőleges szenzációja, hogy a Szocialista Párt elérte, sőt va­lamivel meghaladta a maga elé kitűzött 30 százalékot (30,8 ka­pott), és ezzel megmaradt Fran­ciaország legnagyobb alakulatá­nak. Ezt részben annak köszön­heti, hogy a „hasznos szavazat” jelszavával sikerül több választót elhódítani a kommunistáktól, akik ugyancsak az első­ becslés szerint 10,7 százalékot kaptak. Ugyan­ilyen arányt mondhat magáénak a szélsőjobboldali Nemzeti Front is, kevesebbet mint a közös piaci választásokon elért „fénykorá­ban”, de többet az előrejelzések­nél. Vasárnap este Párizsban min­denki azt kérdezi, a hétfőn kez­dődő héten vajon kormányozha­­tatlanná válik Franciaország? Ha csak a későbbi, az éjszakai órák­ban befutó részletesebb beszámo­lók ezen nem módosítanak, az új összetételű parlamentben 200 szo­­cialista képviselő lesz, 40 kommu­nista, míg a másik oldalon körül­belül 280 chiracista,giscardista. És mert a konzervatív vezetők a választásokat megelőző nyilatko­zataikban azt ígérték, hogy nem tartanak igényt a szélsőjobboldali törvényhozási szavazatokra, nin­csen olyan egységes tábor, amely­ből kormányt lehetne alakítani. Ezen a helyzeten az változtat­hat, hogy más intézetek szerint — közöttük van az ugyancsak nagy jelentőségű SOFRES — mégis van többség, de éppencsak a legszűkebb. Eszerint, pontosan 289 lesz a konzervatív tábor kép­viselőinek a száma, tehát mind­össze egyszavazatos fölénnyel rendelkezik. Ez a számítás meg­növeli a szocialisták táborát is, 210-re, 212-re, még a kommu­nistáknak 37 képviselőjük volna. Ahogy a televízióban és a rádió­ban megkezdődött vitaműsor résztvevői hangoztatják, a késő esti órákban minden borotvaélen táncol, hétfő reggelre bizonytalan az ország politikai jövője. Ebből a helyzetből több kiút kínálko­zik, de egyik sem ígérkezik köny­­nyűnek. Mitterrand elnök­e hétfőn reg­gel bonyolult tárgyalásoknak néz elébe. Korán reggel, a szokása szerint 1 9 óraikor kezd hozzá az Elysée-palotában a munkához. Miután a választókerületében le­szavazott, azonnal visszatért Pá­rizsba. Az első eredmények meg­ismerése után, hamar aludni tért, hogy friss fejjel fogadhassa ta­nácsadóit és alakíthassa ki állás­pontját. Az őt körülvevő újság­íróknak mindössze annyit árult el a szándékairól, hogy­ most a politikai élet minden szereplőjé­től, a bal- és a jobboldalon egy­aránt bölcsességet vár. De mi lehet ez a higgadtság, a kialakult • erőviszonyok ismereté­ben? Ezt annak kell eldöntenie. hogy vál­tozik-e az első órákban kialakult kép. A jobboldal egy­előre nem mutat nagy hajlandó­ságot a józan együttműködés ki­alakítására. A tévé- és rádióvi­tákban részt vevő vezetői azt hangoztatják, hogy mindenkép­pen a baloldal vesztett, hiszen messze elmarad 1981-es sikerétől. Másfelől azzal vádolják az állam­főt, hogy az új arányos válasz­tási rendszer, a korábbi többsé­gi szisztéma elvetése, járult hoz­zá ehhez a rendkívüli körülmény­hez. Annyi tény, hogy Franciaor­szág ezt a vasárnapról hétfőre virradó éjszakát a különböző té­vé- és rádióműsorokon csüngve tölti el, és várja, hétfőn reggel mire ébred. És ha netán kialakul egy kormányozható nemzetgyű­lés körképe is, akkor is ott ma­rad a kormányzati társbérlet nagy kérdése, amelyre az új körülmé­­­­nyek között valószínűleg még kö­rülményesebb lesz megoldást ta­lálni. Várkonyi Tibor ,,A béke embere" Olof Palme temetése Félmilliós gyászoló menet kísérte szombaton utolsó útjá­ra Stockholmban Olof Palmét, a meggyilkolt svéd szociálde­mokrata politikust. A gyász­­szertartáson 125 ország állami és társadalmi képviselői érkez­tek a svéd fővárosba. A kül­földi vendégek között több ta­lálkozóra is sor került, így megbeszélést tartott Rizskov szovjet miniszterelnök és Schultz amerikai külügyminiszter, il­letve Honecker és Kohl, a két német állam vezetője. Stock­holmban hivatalosan közölték, hogy Ingvar Carlsson új kor­mányfő április 14-én Moszkvá­ba látogat. A gyászszertartáson a külföldi politikusok, biztonsági okból és a­ magánjellegű temetést óhajtó család kívánságára, nem kísérték el Palme koporsóját. A temetés előtt a stockholmi városházán rendezett gyászszertartáson vet­tek részt. Jelen volt Mitterrand francia elnök, Rizskov szovjet miniszterelnök, Scultz amerikai külügyminiszter, Radzsiv Gandhi indiai, Felipe González spanyol, Bettino Craxi olasz és Simon Pe­rese izraeli miniszterelnök, Erich Honecker, az NDK, és Mario Soares, Portugália államfője, Helmut Kohl nyugatnémet kan­cellár, valamint Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár. Magyar­­országot Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes vezetésével küldöttség képviselte a szertartáson. A stockholmi felhívás A béke, a leszerelés és az igaz­ságosabb világgazdasági rend melletti nemzetközi fogadalom­tétel jegyében zajlott le a stock­holmi városházán szombaton Olof Palme, a február 28-án meggyil­kolt svéd szociáldemokrata kor­mányfő gyászszertartása. A városháza nagytermében a külföldi részvevők közül először Willy Brandt, a Szocialista In­­ternacionálé elnöke mondott gyászbeszédet. Javier Pérez de Cuellár „a bé­ke emberének" nevezte Palmét és megemlékezett arról, hogy a meggyilkolt svéd kormányfő „az emberi méltóság, a társadalmi haladás és a nemzetközi bizton­ság bajnoka volt, a szegények és az elnyomottak pártján állt”. A nap folyamán a Szocialista Internacionálé tagpártjainak ve­zetői „Stockholmi felhívás" cím­mel kiáltványt adtak ki, amely­ben hitet tettek a harmadik vi­lág helyzetének enyhítéséért és a kelet-nyugati kapcsolatok ja­vításáért való munkálkodás foly­tatása mellett. Az amerikai és a szovjet kormányt külön a lesze­relésre, a világ valamennyi kor­mányát pedig a terrorizmus el­leni harc erősítésére szólították fel. Folytatják az egyeztetést az időpontról A TASZSZ jelentette, hogy Nyikolaj Rizskov és George Schultz szombaton a Szovjetunió stockholmi nagykövetségén ta­lálkozót tartott. A megbeszélésen megvitatták a szovjet—amerikai kapcsolatok néhány kérdését, va­lamint több nemzetközi problé­mát. A hírügynökségek jelentése szerint a tavalyi genfi Reagan— Gorbacsov csúcstalálkozót a két ország kapcsolatai „jó alapjának" nevezte a szovjet kormányfő és az amerikai külügyminiszter, de egy és háromnegyed órás meg­beszélésük után adott nyilatko­zatukban arra is utaltak, hogy elégedetlenek az azóta bekövet­kezett fejleményekkel. Schultz el­ismerte, hogy csupán ebben értet­tek egyet, a kedvezőtlen fejle­mények okaiban nem. Együtt vá­laszoltak az újságírók kérdéseire és Rizskov szükségesnek mondta, hogy az amerikai kormány kel­lően megvizsgálja a föld alatti atomfegyver-kísérletek kölcsönös befagyasztására vonatkozó javas­latot. Schultz elmondta, hogy be­széltek a közepes hatótávolságú atomfegyverekről is, de nem ju­tottak semmilyen új következte­tésre. Hozzátette: tovább folytat­ják az egyeztetést a következő Reagan—Gorbacsov csúcstalálko­zó időpontjának meghatározá­sára. Előzőleg Rizskov Dániel Ortega nicaraguai elnökkel találkozott. A megbeszélésen Rizskov bizto­sította Ortegát a Szovjetunió együttérzéséről a szabad és füg­getlen fejlődésért küzdő Nicara­gua iránt. Mindketten elítélték a közép-amerikai országok bel­­ügyeibe való amerikai beavatko­zást és nemzetközi erőfeszítést sürgettek a térség gondjainak politikai rendezésére. A szovjet kormányfő és Radzsiv Gandhi találkozója után az indiai küldöttség szóvivője közölte, hogy Mihail Gorbacsov az idén való­színűl­eg Indiába látogat. Radzsiv Gandhi maga kiábrándítónak ne­vezte, hogy az amerikai elnök elutasította a nukleáris fegyver­­kísérletek teljes betiltását. Rizskov Mauno Koivisto finn köztársasági elnökkel is folyta­tott megbeszélést. A svéd külügyminisztérium épületében rendezett esti fogadá­son negyedórás eszmecserét foly­tatott Erich Honecker és Helmut Kohl a két ország külügyminisz­terének bevonásával. A megbe­szélésről semmit sem közöltek. Maróthy László megbeszélései Az MTI jelentése szerint va­sárnap hazaérkezett az a magyar küldöttség, amely Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese vezetésével a Ma­gyar Népköztársaság képvisele­tében részt vett Olof Palme te­metésén. Svédországi tartózkodása során Maróthy László találkozott és megbeszélést folytatott Nyikolaj Rizskov szovjet, Grisa Filipov bolgár, Lubomir Strougal cseh­szlovák és Milka Planinc ju­goszláv kormányfővel, Carlos Rafael R­odriguezzel, a Kubai Államtanács elnökhelyettesével, Gheorghe Radulescuval, a Ro­mán Államtanács alelnökével, valamint Samara Machet mo­zambiki államfővel. A Minisztertanács elnökhelyet­tese találkozott Sten Andersson svéd külügyminiszterrel és a svéd kormány több tagjával, megbe­szélést folytatott Lars Wernerrel, a Baloldali Párt—Kommunisták elnökével. Ezenkívül találkozott és tárgyalást folytatott Sune Brasarral, az ABV Svéd nagyvál­lalat elnökével, a magyar—svéd kereskedelemfejlesztő társaság svéd tagozatának vezetőjével. A delegáció érkezésekor a Fe­rihegyi repülőtéren jelen volt Anders Ragnar Dromberg Svéd­ország budapesti nagykövete is.

Next