Magyar Nemzet, 1986. július (49. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-11 / 162. szám
— \ ' • BÉKÉS MEGYEI KOM * . • . .-3601 1¡:f·'*A si Magyar Nevizet=• A HAZAFIAS NÉPFRONT LAP|A • ■ III I Ilim—IMII MiMII !!■ ■■■■^■■■MFlirgTFTnF Ilium IIMI i Ilin IIIIWII null Hul iMIIIWWIBI — HUH— Hl — i i imwuii— i ■ n« mi ■■m -------------------------------------------------------------------------------------------------------------- Ki illetékes? Valamit most már mondani kellene atagoknak a téeszelnök ügyében is, vetette fel az értekezlet utáni baráti beszélgetésen a község egyik vezetője. A többiek bólintottak. Érthető is volt ez az egyetértés, mert szinte mindannyian értesültek arról, hogy a helybéliek elsősorban a buszmegállóban, a vegyesboltban és a falu ivójában mind gyakrabban teszik szóvá: újabban nem áll valami jól az elnök szénája... Még abban is egyetértettek, nem tűrhetik, hogy a falu közéletében idestova egy évtizede jelentős szerepet játszó férfiúról szinte naponta különféle mendemondák keljenek szájra. Mert bizony a falu említett spontán közéleti fórumai nem voltak szűkében a szenzációra éhes pletykálkodásnak. Hallani lehetett olyan véleményt, hogy a derék ember megszépítette, azaz meghamisította a közös gazdaság mérlegét. Mások úgy tudták, az ad okot a vizsgálódásra, hogy a szövetkezet derék kőművesmesterei a legcsekélyebb ellenszolgáltatás nélkül, munkaidő alatt építették fel az elnök hétvégi házát. Voltak, akik úgy tudták, hogy a vizsgálat célja a melléküzemág szabálytalan tevékenysége. Abban tehát maradéktalanul egyetértettek a baráti eszmecsere résztvevői, hogy legalább a szövetkezet tagságát tájékoztatni kell a gazdálkodás rendjét sértő szabálytalanságokról. Csak abban nem tudtak dönteni, hogy meddig mehetnek el az őszinteségben. Akadt olyan községi vezető, aki azt javasolta: nyíltan tárjanak mindent a tagság elé. Őt azonban hamar lehurrogták, mondván, nem hozhatják kellemetlen helyzetbe társukat. Mások kompromisszumot javasoltak arra az álláspontra helyezkedve: hadd találgassanak az emberek még egy ideig, kéthárom hét múlva a vizsgálat végén úgyis fény derül mindenre. Legalább addig ne ítélkezzenek a falubéliek, arra úgysem ők az illetékesek. Szót szó, érvet érv követett, végül is abban, maradtak, hogy fokozatosan tájékoztatják a tagságot a történtekről — cseppenként adagolva az igazságot. Első héten még csupán annyit közölnek, hogy a szövetkezetben a szokásos célvizsgálatát tartja a felügyeleti hatóság. Majd néhány nap múlva kiszivárogtatják, hogy a rutinrendszerű ellenőrzés apróbb szabálytalanságokat tárt fel a gazdálkodás rendjében. Ha még addigra sem fejeződik be a vizsgálat, akkor még megtoldják a tájékoztatást azzal, hogynéhány szabálytalanságot az elnök is elkövetett. E történet hallatán cseppet sem lepődhetünk meg azon, hogy a falvainkban élő emberek gyakran előbb kapnak hírt és magyarázatot az ország más vidékén, nagyobb településén történtekről, mint saját házuk táján lejátszódó eseményekről. Szegényesek napjainkban a falun élők kommunikációs lehetőségei. A hetipiac, a vegyes- f bolt előtti várakozás a kenyérre és egy-egy busszal való utazás valóságos — igaz, gyakran téves híreket terjesztő — fórummá alakul át. Valahogy úgy, ahogy Tölgyesi János írja „Például Táp” című monográfiájában: „A busz utazóközössége között mindig akadnak ismerősök, akik beszélgető viszonyban vannak egymással. Közöttük már a várakozás során megindul a kommunikáció, amiben központi téma a menetjegy árának emelkedése Ha a buszon láthatóan idegen is van, akkor még színesebb lesz a téma kifejtése. Nyilvánvalóan több ez, mint személyes kommunikáció. Egyfajta előadás bontakozik ki előttünk, piciny népgyűlés, fórum, ahol a résztvevők elmondhatják sérelmüket, újra tárgyalhatják a többször megbeszélt témát is. Még az a reményük is megvan, hogy a közéjük került idegen is meghallja, hírt visz róla, netán esetleg tenni is tud valamit értük.” Talán ez a nyúlfarknyi idézet is érzékelteti a reményt, meg azt: napjainkban már a falun élő emberek is tudni akarnak az életkörülményeiket érintő döntésekről, részt kívánnak venni azok előkészítésében. Nem érik be az évi egy alkalommal rendezett falugyűléseken kapott információkkal. Hiszen ezeken a rendezvényeken gyakran éppen az életkörülményeik változását érintő döntésekről nem eshet szó részleteiben az idő rövidsége miatt. Talán azért is van szükségük az említett pótfórumokra, ahol eszmét cserélhetnek, véleményt mondhatnak az őket érintő kérdésekben. Igaz, ezek a „rendezvények” korántsem tekinthetők egy-egy kistelepülés valós közéleti fórumának. De meglétük jelzi az igényt, melyet a falvakban élő honfitársaink érdekében mielőbb fel kell(ene) ismerni. Különösen napjainkban, amikor mind sürgetőbben vetődik fel, a helyi önkormányzat működése nem csupán igény, hanem jogszabályi kötelezettség is. A lakókörnyezetük ügyeiben — a szegényesen áramló információk miatt — járatlan emberektől aligha remélhetjük, hogy lakóhelyi közéletüknek valós tényezőivé válnak. Saját közügyeikben való járatlanságukat korántsem intézhetjük el közömbösségükkel, hiszen tájékozottságukat gyakran még napjainkban is egyéni érdekek gátolják, vagy csupán egy régi, hibás szemlélet, mely szerint: a döntéshozatalra a vezetőknek, a végrehajtásra pedig az ott élő embereknek van illetékességük. A tévesen értelmezett illetékesség fogalma pedig számos embert riaszt el a közügyekben való részvételtől, közös gondjaink megoldásától. Olykor csak azért, mert sokan nem tudják — vagy nem akarják — figyelembe venni haladásunk egyik alapfeltétele, hogy közügyeinket mennyiben leszünk képesek valóban a közösségek ügyévé tenni. Igaz, mondogatjuk már, hogy az emberek a közösség ügyeit csak akkor érzik magukénak, ha valóban részt vesznek azok alakításában, meggyőződnek a döntés helyességéről. Csakhát sokan szem elől tévesztik napjainkban, atársadalomépítésünk jelenlegi nehéz időszakában, hogy nincs jogunk önként lemondani egyetlen ember jobbító szándékáról, szellemi és fizikai erőforrásairól sem. És mégis, olykor csupán azért, mert a közéletiséghez szükséges alapvető tájékoztatást sem kapják meg, csak a döntésekről értesülnek. Pedig tudjuk már, hogy gazdasági életünk megújításához éppúgy, mint falvaink életbentartásához a közös ügyeink iránt fogékony emberek sokaságára van szükségünk. Ennek alapfeltétele pedig — kényes személyi kérdésekben éppúgy, mint az adott közösség jövőjét meghatározó döntések megfogalmazásakor — nem a patikamérlegen adagolt őszinteség, hanem a nyílt tájékoztatás. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ki-lyól érezze: valóban illetékesnek tartják az adott közösség ügyeiben, s nem kárhoztatják statiszta szerepre a helyi lakosság életének formálásában. Császár Nagy László Mitterrand elnök moszkvai értékelése •Szenzációsak a szovjet leszerelési javaslatok 99 Andreotti kapott kormányalakítási megbízást A külpolitikai helyzet NEMZETKÖZI SAJTÓÉRTEKEZLETTEL fejezte be Mitterrand francia köztársasági elnök moszkvai látogatását. Nyilatkozatában kiemelten hangsúlyozta, hogy a Mihail Gorbacsovval tartott tárgyalásokon kínosan ügyeltek arra, a szövetségesek hátamögött ne kössenek olyan konkrét megállapodásokat, amelyek érintenék a társállamokat is. Mindazonáltal hangsúlyozta, hogy ez nem közömbösséget jelent, hiszen Franciaország továbbra is rendkívül érdekelt a leszerelési vitákban. Úgy ítélte meg, hogy jóllehet, e témakörben sok akadály gátolja meg a megállapodást, ezek azonban korántsem elháríthatatlanok. Kedvezően szólt a nagyhatalmaknak az utóbbi időkben közzétett javaslatairól. Szavai szerint e „lavinazuhatagot" különbözőképpen lehet értékelni, az viszont tagadhatatlan, hogy az indítványok puszta léte már önmagában is rendkívüli hatású. Moszkvai illetékesek úgy összegezték a szovjet—francia csúcstalálkozó eredményeit, hogy a nézetkülönbségek ellenére is több kérdésben megközelítően, vagy éppenséggel teljesen azonosak voltak az álláspontok. Párizs és Moszkva együttműködése kedvezően befolyásolhatja a nemzetközi kapcsolatokat, s ezen az sem változtat, ha a megoldásokat a két fél különböző módon képzeli el. A nyugati megfigyelők szűkszavúan egyelőre csak annyit állapítottak meg, hogy elhamarkodott volna máris a csúcs határozott eredményeiről beszélni. ATTÓL TARTANAK BEJRÚTBAN, hogy a jordániai király és a PFSZ összeveszésének most Libanon lesz a szenvedő alanya. A helyi újságírók szerint ugyanis Jasszer Arafat jószerivel elvesztette minden arab állam rokonszenvét, sehol sem lelhet huzamosabb ideig támogatásra s befogadásra, ezért most már kizárólag Libanonra számíthat. Ez viszont egyet jelent a háborúskodással, azzal, hogy méginkább csatatérré változik az ország. Arafat legutóbbi nyilatkozata ugyancsak nyugtalanságot kelthetett. Kijelentette: „A palesztin táborokban újra kezdődik a háború.” Célzott ugyanakkor arra is, hogy Szíria a nyugati országokkal és Izraellel, úgymond, „egyezséget kötött" a palesztinok libanoni jelenlétének a felszámolására. Bejrútban most abban reménykednek, hogy a jordániai lépés kiváltotta indulat szól csak belőle. Bármint legyen is, állapítják meg azonban a megfigyelők, a PFSZ elnöke egyetlen helyen tud csak lépni, s ez Libanon. A FEKETE KRÓNIKA jegyében telt az elmúlt két nap, ami a különböző merényleteket illeti. Az NSZK-ban a Vörös Hadsereg Frakció az egyik vezető, nyugatnémet atomfizikust gyilkolta meg, ezzel csaknem egy időben Párizsban a rendőrség központjában robbant bomba, amely szintén kioltotta egy ember életét. Egyelőre mindkét esetben egyhelyben topog a nyomozás, a tetteseknek ugyanis nyomuk veszett. Egyes szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy ezek az utóbbi időben mind gyakoribb terrorcselekmények nem kezelhetők egymástól elszigetelten. Mind erősebb a meggyőződés, hogy a különböző országokban tevékenykedő csoportok között szoros a kapcsolat. Ha a legutóbbi két esetben még nem csapott is le az igazságszolgáltatás a bűnösökre, más cselekményekkapcsán már előrébb tart. Genovában befejeződött az Achille Laure-ügy, s öt vádlottat ítéltek életfogytiglani börtönbüntetésre. (Sz. L.) Ma találkozik Lázár György az osztrák kancellárral Lázár György, a Minisztertanács elnöke dr. Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellár meghívására július 11-én, pénteken nem hivatalos munkatalálkozóra Ausztriába utazik. Tudósítónk telex jelentése Befejeződött a Elutazott a szovjet fővárosból a francia elnök. Mitterrand négy napig tartózkodott a Szovjetunióban. Háromszor tárgyalt Mihail Gorbacsovval, az SZKP főtitkárával és találkozott Andrej Gromiko államfővel, valamint Nyikolaj Rizskov miniszterelnökkel. Megbeszéléseiről elutazása előtt sajtóértekezleten számolt be a nagy számban összegyűlt újságíróknak. Mitterrand a tárgyalásokat firtató egyik kérdésre kijelentette, hogy „jobban, mint korábban bármikor is, Mihail Gorbacsov rendkívül modern embernek tűnt föl a szememben, korunk emberének. Úgy közelít a problémákhoz, ahogyan azok valójában jelentkeznek 1986-ban.” A francia elnök kötetlen formában, maga irányította a sajtóértekezletet, inkább beszélgetés jelleget kölcsönözve az újságírókkal való találkozónak. Valódi franciás „charme-mal” úgy válaszolt a kérdésekre, hogy jobbára látogatásának a légkörét adta vissza, mint a tárgyalások konkrét eredményeit. Tekintettel a jelenlevő francia újságírókra, fejtegetéseiben főképpen a párizsi álláspontot részletezte, mint a kétoldalú, s javarészt Mihail Gorbacsovval négyszemközt folytatott konzul csúcstalálkozó tációkat. Nem rejtette véka alá, ha Párizs egyes témakörökben a tárgyalópartnerétől eltérő nézeteket fejtett ki. Ugyanakkor, mint értékeléséből kiderült, Franciaország és a Szovjetúnió egyaránt érdekelt korunk legégetőbb kérdéseinek, a leszerelésnek és a fegyverkezési hajsza megállításának a megvitatásában. Szenzációsaknak mondotta a közelmúltban előterjesztett szovjet javaslatokat, amelyek egyaránt foglalkoznak az atom-, a stratégiai-, a hagyományos-, és a vegyi fegyverekkel. Kifejtette, hogy a francia fél mindig is érdekelt volt és lesz is a leszerelésben, de utalt arra: Párizs tagja a nyugati katonai szövetségi rendszernek, és ennek a keretében közelít a problémákhoz. A továbblépés lehetőségeit elsősorban abban látja, hogy a két fél, a Kelet és a Nyugat között a diplomáciai fórumokon és találkozókon „pontosabban fogalmazódjanak meg” a megközelítési módok. A legnagyobb érdeklődéssel várt párbeszédről, a szovjet— amerikai csúcstalálkozóról a francia elnök csupán annyit, mondott, hogy megítélése szerint mindkét fél törekszik rá, reális a lehetőség a létrejöttére, és folynak is diplomáciai erőfeszítések, de ma még korai lenne megjósolni, hogy megvalósulhat-e, s ha igen, mikor. Érintőlegesen ejtett szót a csúcstalálkozó útjában álló egyik legfőbb akadályról, az amerikai űrfegyverkezési tervekről. Az SDI-programról annyit mondott, hogy még nem minden tiszta és világos, s Franciaország figyelemmel követi a fejleményeket. A SALT—2-ről szólván ugyanakkor kifejtette azt a francia álláspontot, hogy a meglevő szerződéseket tiszteletben kell tartani. Mitterrand lényegesen hosszabban ecsetelte az emberi jogok kérdésében vallott párizsi nézeteket. Részletesen kifejtette azt is, hogy önálló atomütőerejéről az országa mindaddig nem mond le, amíg hasonlóképpen nem cselekszenek mindazok, „akik potenciális veszélyt jelentenek Franciaország függetlenségére”. Több kérdés érintette a regionális problémákat, mindenekelőtt a Közel-Keletet. Mitterrand „kellően világosnak, gondosnak és nyitottnak” értékelte az idevágó szovjet álláspontot, és helyeslően említette azt a kezdeményezést, hogy — legalábbis első lépésként —, a Biztonsági Tanács öt állandó tagja kezdjen megbeszéléseket a térségről. Kifejtette, Párizs hogyan látja az afganisztáni helyzetet, szólt arról, hogy hazája ellenzi az Öböl menti háborút. Hosszasan foglalkozott a harmadik világ gondjaival, illetve az azt érintő francia megközelítéssel. Egy kérdésre válaszolva megismételte az apartheidet elítélő ismert álláspontot. Végezetül őszinte köszönetet mondott vendéglátóinak a meleg fogadtatásért. Mitterrand ezt követően búcsúlátogatást tett Mihail Gorbacsovnál a Kremlben, majd Andrej Gromiko és Eduard Sevardnadze külügyminiszter kíséretében a repülőtérre hajtott, és elutazott a Szovjetunióból. Lambert Gábor : A látogatás eredményeinek francia visszhangjában atudósítók hangoztatták, hogy az elnök „láthatólag igen elégedett a Gorbacsovval folytatott tárgyalásaival”. A Le Figaro és a Libération azt emelte ki, hogy a Szovjetunió sikerre akarja vinni a stockholmi értekezletet. „Ez egyszer egy csúcstalálkozó mintha konkrét haladást tenne lehetővé bizonyos kérdésekben, különösen a leszerelési tárgyalások dolgában.” A Le Figaro azt írja, hogy a Szovjetunió és Franciaország közösen épít egy atomerőművet, ami a csernobili szerencsétlenséget követő tapasztalatcsere első konkrét megnyilvánulása lesz. Hozzáteszi, hogy ősszel Jacques Chirac miniszterelnök látogat Moszkvába folytatni e párbeszédet. Brit illetékesek csütörtökön közölték, hogy nem zárják ki Nagy-Britannia részvételét egy öthatalmi előkonferencián, amely a közel-keleti helyzettel foglalkozna. A tanácskozást Mihail Gorbacsov javasolta Mitterrand elnökkel folytatott tárgyalásán. Ezzel szemben Jichak Samir izraeli külügyminiszter csütörtökön elutasította a szovjet vezető javaslatát. A The New York Times értesülése Moszkva és Washington hamarosan tárgyalásokat kezd az atomkísérletek ellenmracsával Várhatóan még a nyáron tárgyalások kezdődnek a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a nukleáris kísérletek ellenőrzésének módszereiről. Ezt a The New York Times amerikai kormányforrásokra hivatkozva írta. Az írás szerint a két fél megállapodott a tárgyalásokról, amelyek érintik majd a föld alatti nukleáris kísérletek ellenőrzésének valamennyi kérdését. A lap értesülése szerint a tárgyalásokra Reagan elnök tett javaslatot, Mihail Gorbacsov pedig az amerikai elnökhöz intézett levelében elfogadta azt. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája és egy amerikai tudományos szervezet között megállapodás jött létre, hogy amerikai tudósok saját fejlesztésű mérőműszereket helyezhetnek el a Szovjetunióban, kísérleti föld alatti nukleáris robbantások térségében. Az amerikai tudósok már a Szovjetunióban tartózkodnak. A washingtoni kormány hivatalosan nem hagyta jóvá az ellenőrző műszerek elhelyezésére vonatkozó megállapodást, de kormánytisztviselők azt szovjet kezdeményezésként értékelték. Közben a The Washington Post azt jelentette, hogy az amerikai kormányzat körében változatlanul megoszlanak a vélemények arról, milyen választ adjon Reagan Gorbacsov legutóbbi üzenetére, a Szovjetunió új leszerelési javaslataira. A lap úgy értesült, hogy Schultz külügyminiszter tárgyalásokat javasolt a szovjet tervezetről és azt ajánlotta, hogy az Egyesült Államok bizonyos mértékben korlátozza az űrfegyverkezési programot, a hadászati fegyverek nagyszabású korlátozásának fejében. Weinberger hadügyminiszter viszont hevesen ellenez minden olyan ajánlatot, amely a legcsekélyebb mértékben is korlátozná a „csillagháborús” programot. A vitában Reagan eddig nem foglalt állást. Az olasz kabinetválság áthidaló megoldása Giulio Andreotti lett Olaszország új kijelölt miniszterelnöke. Cossiga államfő csütörtökön délután hivatta magához a Kereszténydemokrata Párt politikusát, a távozó kormány külügyminiszterét és megbízta őt az új kabinet megalakításával. Andreotti kinevezését hosszas huzavona és tárgyalássorozat előztemeg. Miután Cossiga államfő a parlamenti pártok és a különböző közéleti személyiségek véleményének megkérdezése után sem tudott megnyugtató megoldást találni a válságra, Amintore Fanfanit, a szenátus elnökét bízta meg puhatolózó jellegű tanácskozások folytatásával. A szenátus elnöke azonban még szerdán, megbízatásának lejárta után is csak azt közölhette az államfővel, hogy a válság leginkább érintett két pártja, a Kereszténydemokrata Párt és a Szocialista Párt továbbra is ragaszkodik álláspontjához. A szocialista párti politikusok még szerdán is azt helyezték kilátásba, hogy amennyiben nem Craxi lesz az ország következő miniszterelnöke, felmondják az eddigi ötpárti koalíciót.