Magyar Nemzet, 1986. július (49. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

5601 BÉMAI-&ADa­si Magyar Nemzet =­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA BÉKÉS MEGYEI KÖNY 5601 BÉKÉSCSABA Pfe 35. s­z Uráltól Kaliforniáig Nyugat-Európa párbeszédet folytat Moszkvával. Kissé fél­ve írju­k le ezt a mondatot, lel­ki szemeinkkel látunk sok szerkesztőséget, külügyi hiva­talt, ahol gyanakodva fortyan­­nak fel: a Szovjetunió ismét le akarja választani ezeket az országokat az Egyesült Álla­mokról, támaszuktól, elcsábí­tani, semlegesíteni szeretné őket. Szerencsére a nyugat-eu­rópai kormányokat — még a franciát, az angolt és a nyugat­németet — sem tartja vissza az ilyen aggodalmaskodás attól, hogy hullámzó odaadással bár, de beható tárgyalásokat foly­tassanak a Szovjetunióval és igyekezzenek érvényesíteni a maguk, az amerikaiétól eltérő érdekeiket. Mitterrand elnök azt mond­ta ugyan az egyébként nagyon sikerült moszkvai látogatás al­kalmával, hogy Európa más­ként fest az Atlanti-óceán partja (mondjuk Normandia) felől nézve, mint az Urál csú­csairól, de sok tekintetben nagyon is eltérően látszik a vi­lág a tengeren túlról is, Kali­forniából, Washingtonból, mint Párizsból, Bonnból, Budapest­ről. S ha Helmut Schmidt né­hány héttel ezelőtt ezt jelentet­te ki Nixon volt elnökkel be­szélgetve: az amerikaiak a vi­lág közepének vélik magukat, és fölöslegesnek tartják, hogy figyelembe vegyék mások ag­godalmait, kívánságait — úgy , nagyon is érthetővé válik, mi­ért látogatott a francia köztár­sasági elnök a Szovjetunióba, miért fogadták olyan nagy ér­deklődéssel a szovjet külügy­minisztert Londonban, s miért tesz készséggel eleget a moszk­vai meghívásának e hét végén Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere. Ha valaki ezt mondaná, Se­­vardnadze azért ment Lon­donba, hogy Margaret Tha­tchert leválassza az Egyesült Államoktól, az illetőt joggal ki­nevetnék. A Szovjetunió na­gyon jól tudja, hogy ezek az államok az atlanti szövetség­hez tartoznak, szoros szálak fűzik őket Amerikához, és ez a viszony belátható időn belül így is marad. De most utaljunk valami másra, am­i kevésbé általános, mai és nagyon is szorító indí­téka ezeknek a tárgyalások­nak: szükség van Nyugat-Eu­­rópára ahhoz, hogy a nemzet­közi helyzet, mi több, a két vi­­lághatalom viszonya javuljon. Fogadják csak el, amit Sevard­­nadze az angol fővárosban mondott: a Szovjetunió Nagy- Britanniát fontos és egyenren­­gú partnerének tekinti, amely­nek közreműködése nélkül ne­héz gyökeres megoldást találni a fegyverzetkorlátozásra. És vegyék komolyan Mihail Gor­­bacsovnak e napokban tett ki­jelentését is: a nemzetközi, ál­lamközi kapcsolatok kezelésé­ben is új típusú viszony kiala­kítására kell törekedni, sem a Szovjetunió, sem az Egye­sült Államok nem kormányoz­hatja a világot, mert az meg­változott. Washingtonban két irányzat küzd egymással: az egyik (saj­nos az erősebb) élesen, olykor hisztérikusan szovjetellenes, míg a másik rugalmasabb, ész­szerűbben gondolkodó. Ez utóbbit kellene erősíteni ah­hoz, hogy a világ lekerüljön a fegyverkezési hajsza veszélyes útjáról, megkezdődjék a kor­látozás, javuljanak a két ha­talom, a két rendszer kapcso­latai. A nyugat-európai kor­mányok — éppen sajátos ér­dekeik, földrajzi fekvésük, s más okból — alkalmasak és helyenként készek is erre. Ma­ga a „Vaslady” (akinek ezt a melléknevet a szellemes és gazdag hasonlatokkal dolgozó nyugati sajtó adta),­­s aki a legközelebb áll minden szem­pontból a reagani szemlélet­hez igazolta ezt a múlt né­hány évben. Például: az ame­rikai űrfegyverkezési tervek felbukkanásakor bizonyos ki­igazításokra vette rá az elnö­köt. Jelképes cselekedet volt, ez csupán, de mutatta: London érvényt tud szerezni szavának, ha nagyon akarja. Egyes nyu­gati elemzők szerint az euró­pai NATO-országok súlya oly­,­kor nagyobb, mint maguk gon­dolják. Nemrégen a Frankfurter All­gemeine Zeitung vezércikkében —­ amelynek a rímét is érde­mes ideírni: „Moszkva számol Bonn-nal" — így dicsekedett: Gorbacsov tudja, hogyha van európai, aki hatni tud az el­nökre, akkor ez Kohl. A kan­cellár nem áll ugyan egyedül ezzel a képességgel, de a lap megállapításában van igazság, bár­­ ez a nagy ráhatás a fegyverzetkorlátozást illetően­ még várat magára. A nyugat­német szociáldemokraták (el­lenzéki helyzetben, tehát csak a jövőt illető ígéretek formá­jában) nála jóval messzebb mennek leszerelési elgondolá­saikkal. Nemrégen Viktor Kar­pov, a genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet küldöttség­ vezetője tájékoztatta a nyugat­német kormányt az eddigiek­ről,­­majd az újságíróiknak ki­fejtette: bár elégedetlen bonni látogatásának eredményével, reméli (s ezzel Hans-Dietrich Genscher mostani utazására célzott) a jövőben gyümölcsö­zőbb lesz együttműködésük, az NSZK és a Szovjetunió fegy­verzetkorlátozási elgondolásai közelednek egymáshoz. A nyugatnémet külügymi­niszternek és szovjet partne­reinek a tárgyalási listáján nyilván több téma szerepel majd a kétoldalú kapcsolato­kat és a nemzetközieket illető­en, de a legfontosabb minden bizonnyal az, amire a Frank­furter Allgemeine Zeitung utalt. Moszkvában feltehetően nem fognak titkot csinálni ab­ból, hogy nagyobb aktivitást kívánnának az NSZK-tól az emberiség sorsát érintő olyan kérdésekben, mint az atom-, robbantások felszámolása, a közepes hatótávolságú rakéták ügye, a vegyi fegyverek meg­semmisítése, s más, e tárgyhoz tartozó kérdések. Miként Washingtonban — megváltoztatva a megváltozta­­tandókat — Bonnban is két irányzat küzd egymással a kor­mányon belül. A hamburgi Der Spiegel találóan jegyezte meg, hogy amíg Genscher kül­ügyminisztériuma azt vizsgál­ja, milyen tárgyalási kiinduló­pontok találhatók a szovjet ja­vaslatokban, Wörner hadügy­minisztériumában a táborno­kok ellenérveket gyűjtenek. A külügyminiszter — éppen egy kormányon belüli bírálattal, az engedékenység vádjával szemben — egyszer kijelentet­te: „az enyhülés új szakasza” kifejezés eredetileg Helmut Kohltól származik. Moszkvá­ban most majd kiderül, milyen mértékben tud, illetve akar az NSZK kormánya hozzájárulni ennek az új szakasznak a kiala­kításához, és erősíteni azt a rugalmas, józan többséget, amely egy-egy futó alkalom­mal, néhány szavazáskor már magában az amerikai kong­resszusban is jelentkezik, ösz­­szefoglalva tehát mondandón­kat: a nemzetközi enyhüléshez, a fegyverkezési verseny meg­állításához szükség van mind­azok összefogására, akik ezt valóban akarják — az Uráltól Kaliforniáig. Tatár Imre Az ENSZ-ben készítik elő az új csúcsértekezletet Szeptemberben találkozik Sevardnadze és Schultz Bizakodás Stockholmban a nyári szünet előtt A külpolitikai helyzet MÉG E HÓNAPBAN megküldi Reagan elnök a választ Mihail Gorbacsov legutóbbi levelére. Ezt Edward Djeresian, a Fehér Ház szóvivője jelentette be sajtóértekezletén. Egyelőre nem ismeretes azonban, mit tartalmaz a felelet, mert erről eddig nem esett szó. Az elnök megbízottja utalt arra, hogy a végleges szöveg még nem készült el. Közlése azt bizonyítja, hogy a kormányon belül a nézetkülönbségek a leszerelés általános kérdéseit illetően még mindig jelentőse­k. A szó­vivő az MTI tudósí­tójának a kérdésére válaszolva mindazonáltal meg­erősítette, a­­tervek szerint még júliusban felújítják az atarm­kísérletek tilalmáról a szovjet—amerikai tárgyalásokat. Sietett azonban leszö­gezni, az Egyesült Államoknak továbbra sem áll szándékában a teljes beszüntetésről megbeszélést folytatni, ugyanakkor viszont nem gördít akadályt az elé, hogy Moszkva ezt szóba hozza. Kijelentette,­­Washing­ton változatlanul azt­­vallja, hogy a hangsúlyt a felső határra és­­kivált­képpen az eddig is­­gyakran szóba hozott ellenőrzésre kell helyezni. Ez utóbbiról úgy vélekedett, a kontroll tekintetében csak kormány­­szintű megállapodás fogadható el, éppen ezért figyelmen­­kívül hagy­ják azoknak az amerikai tudósoknak a mérési eredményeit, akik mű­szereket helyezhettek el a szovjet kísérleti telep közelében. A most kezdődő tárgyalásokról konkrétan annyit mondott, hogy azok előre­láthatóan két hétig tartanak. Összegezve az Egyesült Államok állás­pontját, hangoztatta, a teljes, avagy csupán az időleges felfüggesztés már csak azért sem fogadható el Washingtonnak, mert szerinte ez veszélyeztetné az amerikai biztonságot. Ilyen megállapodást a Fehér Ház kizárólag akkor támogatna, ha jelentős csökkenést lehetne elérni a hadászati támadóeszközök számában, s a hagyományos erőknél is egyensúly alakulna ki. A MÁR MEGSZOKOTT MÓDON hűtötte le most is Washington a szovjet—amerikai közeledésbe vetett túlzott reményeket azzal, hogy nevadai telepén­­ismét föld alatti nukleáris robbantást hajtott végre. A szovjet moratórium bejelentése óta ez volt a tizennegyedik ameri­kai kísérlet. Az energiaügyi minisztérium nem közölte, mi volt a cél, a szakértők azonban rámutatnak arra, e lépés szorosan illeszkedik a hadászati védelmi kezdeményezés programjához. Ennek­­további támogatását szorgalmazta Caspar Weinberger hadügyminiszter leg­frissebb beszédében, amelyben elismerően méltatta a kormánynak és a hadiiparnak az SDI végrehajtásában kialakult kapcsolatát. Az újabb robbantásinak vegyes volt a tengeren túli fogadtatása. Japánból tilta­kozások érkeztek. Az­­illetékesek közlése szerint nem jutott radioaktív sugárzás a Föld fel­színére. Mindazon­általi az utóbbi időben a közvé­lemény rendkívül aggódik. Ennek is tulajdonítható, hogy Armand Hammer amerikai üzletember és Robert Gale orvosprofesszor vezeté­sével új intézetet hoztak­­létre, amely az atomenergiának az emberi szervezetre gyakorolt hatását kutatja. KEDVEZŐ KILÁTÁSOKKAL zárult a stockholmi fórum újabb for­dulója. Ezt szovjet és amerikai részről egyaránt megerősítették. Oleg Grinyevszkij küldöttségvezető arról számolt be, hogy végül se sikerült kompromisszumos megoldásra jutni a főbb kérdésekben, amelyek ed­dig akadályozták az előrehaladást. Robert Barry, az amerikai delegá­ció irányítója ugyancsak bizakodásának adott hangot, hogy a Nyugat és a Kelet legfrissebb javaslatai alapján sikeresen végződhet a kon­ferencia, amely a nyári szünet után, augusztus közepén újítja fel ismét a munkáját. (Sz. L.) Hazánkba látogat az uruguayi külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására július 20-án hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Enrique Iglesias, az Uru­guayi Keleti Köztársaság kül­ügyminisztere.* Enrique Iglesias 1930-ban szü­letett a spanyolországi Asturias­­ban. A Montevideói Közgazdasá­gi Egyetemen szerzett diplomát 1953-ban, majd az Egyesült Ál­lamokban és Franciaországban folytatott tanulmányokat. 1961 és 1965 között a Nemzeti Tervezési Hivatal technikai igaz­gatója, az első gazdaságfejleszté­si terv kidolgozója. 1968—1969 között az Uruguayi Központi Bank elnöke. 1964—1967 között Uruguay küldötte a Latin-ame­rikai Gazdasági Bizottságnál, a CEPAL-nál, valamint a Szövet­ség a Haladásért Amerika-közi Bizottságánál. A­­Montevideói Egyetem Gazdaságfejlesztési Tan­székének egyetemi tanára, s az egyetem gazdasági intézetének igazgatója 1964-től. 1965. és 1978 .között a Latin­amerikai Gazdasági és Társada­lomfejlesztési Intézet vezetőségi tagja, később elnöke, majd meg­bízott­­igazgatója. 1972-ben a CEPAL végrehajtó titkárává nevezték ki. 1973-ban több fejlődő országbeli tudóssal együtt részt vesz a „Harmadik Világ Fóruma" megalapításában, amelynek 1976-ig elnöke. 1981­től az ENSZ megújítható ener­giaforrásokkal foglalkozó­­koor­dinációj­ú csoportjának elnöke. 1982-től e témában tanácsadó. 1982-ben főtanácsadóként részt vett az emberi környezetről Stockholmban tartott ENSZ-kon­­fer­encián, 1985 óta külügyminiszter. A latin-amerikai és spanyol együttműködés fejlesztéséért 1982-ben magas spanyol kitünte­tésben részesült. A Fehér Ház ígérete Reagan hamarosan válaszol Moszkvának Kenneth Adelman, az ameri­kai Fegyverzet-ellenőrzési és Leszerelési Hivatal igazgatója pénteken közölte, július 25-én kezdődnek meg a tárgyalások Genfben, a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a nukleáris fegyverkísérletekről. Egy magas rangú amerikai kor­mánytisztviselő kijelentette: meg­állapodás jött létre arról, hogy Sevardnadze szovjet és Schultz amerikai külügyminiszter szep­temberben találkozik egymással az ENSZ-közgyűlés ülésszaka al­kalmából. A tisztviselő szerint a miniszterek ez alkalommal meg­ kezdik a szovjet—amerikai csúcs­­találkozó előkészítését s a talál­kozóra ebben az évben sor kerül­het az Egyesült Államokban. Adelman sajtónyilatkozatában haladéktalanul leszögezte, hogy az Egyesült Államok nem hajlandó a nukleáris fegyverkísérletek tel­jes eltiltására, s csupán arról kí­ván ez alkalommal tanácskozni, milyen ellenőrzési módszerekkel lehet megvalósítani a nukleáris fegyverkísérletek felső határát, illetve a békés célokat szolgáló nukleáris robbantásokat szabá­lyozó , és még a hetvenes évek­ben aláírt, de az Egyesült Álla­mok által nem ratifikált­­ szer­ződések végrehajtását.­­ Adelman a SALT-szerződések végrehajtásával foglalkozó ve­gyes bizottság július 22-én kezdő­dő üléséről szólva kijelentette, hogy az Egyesült Államok meg­indokolja majd, miért nem te­kinti a jövőben magára nézve kö­telezőnek a hadászati fegyverek számát korlátozó SALT—2 szer­ződés megtartását. Szerinte ez a szerződés „eleve hibás" volt, mert „nem csökkentette a fegyverek­­számát, hanem éppen lehetősé­get adott annak növelésére”, és ráadásul „a Szovjetunió megsér­tette azt.” így Washington nem szándékozik módosítani azon, hogy elutasítja a SALT-2 érvé­nyének fenntartását. Szerinte jelenleg megvan az esély a haladásra a leszerelési tárgyalásokon. Közölte, Reagan elnök „hamarosan” elküldi vála­szát az SZKP főtitkára legutóbbi üzenetére. Az Egyesült Államok azonban nem lesz hajlandó arra, hogy „engedményeiket” adjon Mi­hail Gorbacsov amerikai látoga­tásának biztosítására, és nem szab meg határidőt a tárgyalások, illetve az esetleges megállapodá­sok elé. Adelman azt mondotta, hogy nagyobb lehetőséget lát megegye­zésre az Európába telepített kö­zepes hatótávolságú fegyverek­ről, mint a hadászati fegyverek­ről. Szerinte azonban ezen a té­ren is vannak akadályok a meg­állapodás útjában. Kompromisszumok a bizalomerősítő értekezleten Pénteken befejeződött a stockholmi bizalom- és bizton­ságerősítő intézkedésekkel, va­lamint leszerelési kérdésekkel foglalkozó konferencia újabb fordulója. Sikerült leküzdeni a legkemé­nyebb akadályt, amely hosszú időn át gátolta az előrehaladást, ne­vezetesen a légi hadgyakorlatok bejelentésének problémáját — je­lentette ki Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője. Grinyevszkij a konferencia utol­só előtti fordulójának­ pénteki záróülésén rámutatott: „Úgy ju­tottunk kompromisszumra, hogy a szárazföldi hadgyakorlatok be­jelentésének keretében meghatá­roztuk azt a minimális részvételi szintet, amelytől kezdve már fon­tos a kapcsolódó légi hadgyakor­latról szóló információ. Szakértői becslés szerint a megállapodás felöleli az egész európai katonai légi tevékenység kilencven száza­lékát, beleértve a váratlan táma­dás veszélyét magában hordozó tevékenységet is.” A szárazföldi hadgyakorlatok kérdésében — folytatta — olyan megállapodást értünk el, hogy a bejelentés vo­natkozzék a légierő, a haditenge­részet, a kétéltűek és az ejtőer­nyősök egységeivel kombinált szá­razföldi hadgyakorlatokra. Már csak a bejelentések paraméterei­ben kell megegyeznünk. Hozzájárultunk a csapatlétszám alacsonyabb, 18 000 fős keretére vonatkozó bejelentési kötelezett­séghez. Grinyevszij kijelentette: a bu­dapesti javaslatok alapján a szo­cialista országok készek megálla­podni abban, hogy a részt vevő ál­lamok a helyszínen felügyeljenek a bizalomerősítő intézkedések végrehajtására, összhangban a haderők és a hagyományos fegy­verzet csökkentésének ellenőrzési folyamatával. A részt vevő országok­­közötti megállapodás lehetőségének nö­vekedését jelzi többek között az amerikai delegáció vezetőjének nyilatkozata is. Robert L. Barry kijelentette, hogy a nyugati és keleti országok legutóbbi javasla­tait tekintve az 1984-ben­ meg­kezdett konferencia sikeres befe­jezése elérhetőnek látszik. A TASZSZ genfi jelentése sze­rint pénteken befejeződtek azok a szovjet—amerikai konzultációk, amelyeken foglalkoztak a vegyi fegyverek általános és teljes ti­lalmáról szóló hatékony és ellen­őrizhető nemzetközi egyezmény kidolgozásának minden vonatko­zásával. A szovjet küldöttséget Viktor Iszraeljan, az amerikai delegációt Donald Lowitz vezette. Mihail Gorbacsov fogadta Richard Nixont A mali államfő az SZKP főtitkáránál Moszkvából jelenti a TASZSZ. Mihail Gorbacsov pénteken fo­gadta Richard­ Nixont, az Egye­sült Államok volt elnökét, aki ta­lálkozót kért tőle. A nyílt, beha­tó tanácskozáson a szovjet—ame­rikai kapcsolatok kérdéseit vitat­ták meg. A találkozón jelen volt Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára is. Nixon, a megfigyelők értékelése szerint feltételezhetően közvetí­teni próbál a következő szovjet— amerikai csúcstalálkozó létrejötte érdekében. E találgatásokat nem erősítették meg, de nem is cáfol­ták sem szovjet, serft amerikai részről. Az MTI jelentése szerint az SZKP főtitkára Moussa Traore mali államfővel, a Mali Népi Demokratikus Szövetség főtit­kárával találkozott pénteken a Kremlben. Moszkvában szovjet-mali meg­­állapodások aláírására került sor. A két ország közötti barátság és együttműködés további fejleszté­séről szóló nyilatkozatot Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke és Moussa Traore látták el kézjegyükkel. A pártközi együttműködésről meg­kötött megállapodást Anatolij Dobrinyin és Lekou Minandou Traore, a Mali Népi Demokratikus Szövetség Központi Végrehajtó Irodájának tagja, a párt titkára írta alá.­ Pénteken Moszkvába érkezett Szufanuvong, a Laoszi Népi Fo­­­radalmi Párt PB tagja, államfői a Legfelső Népi Gyűlés elnöke

Next