Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-26 / 227. szám
Péntek, 1986. szeptember 26. Köteles, és mégsem az Csak tüdőszűrésre jöttem, mást nem kérek • • • Júliusban múlt egy éve, hogy átadták rendeltetésének Óbudán a régi tüdőgondozó helyén kialakított korszerű, úgynevezett Komplex Szűrőállomás és Tüdőgondozó Intézetet. Maga az esemény nem csupán holmi cégérátfestés volt, hanem tartalmi megújulás is természetesen. Mindenképpen olyan előrelátó egészségügyi beruházás, ami megérte a ráfordított 22 millió forintot. Azért is, mert a kerület népessége az új lakótelepek létesítése révén jócskán megnövekedett, meg azért is, mert immáron nem csak tüdőt szűrnek, hanem egyidejűlegtöbb népbetegséget. Dr. Dénes Éva főorvos elmondta, hogy intézetében munkatársai elvégzik a jelentkezők szíves érrendszeri vizsgálatát, lehetőség nyílik csontrendszeri elváltozások kellő időben történő észlelésére, valamint a vese- és cukorbetegek korai diagnosztizálására. Lényegében ez a komplex szűrés, ami az állampolgár szempontjából azért előnyös, mert mindezért csupán egyszer kell a Laktanya utcában megjelennie. Szabadságjog? Komplex szűrésre a mintegy kétszázezres lélekszámú körzetben — ide tartozik hat község is — a 30 és 65 év közötti lakosok kapnak idézést. A következőképpen: „Tisztelt Cím! Felkérem, hogy az alább feltüntetett időben a 42/1960. számú kormányrendelet 11. paragrafusa alapján elrendelt kötelező tüdőszűrő vizsgálaton és a kiegészítő komplex szűrésen jelenjen meg." — És megjelennek? — Hétfőtől—péntekig egyenletes elosztásban kétezer—kétezerötszáz idézést postázunk. Általában 70 százalékos a megjelenés, a többieknek újabb felszólítást küldünk. A távolmaradás oka lehet, hogy sajátos értelmezést kapott akötelező" jelző. Ha ugyanis az állampolgár bármit fontosabbnak tart az egészségénél és a második felszólításnak sem tesz eleget, akkor is eltekintenek „jószívűségből" a megbírságolásától. Így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy százszázalékos megjelenésre még soha nem volt precedens. — Miként reagálnak a komplex szűrésre felszólítottak a meghívásukra? — A többség el sem olvassa, s aki igen, az meg sem próbálja értelmezni, miről is van szó. Mikor aztán mondjuk, hogy tessék a laborba menni vizeletvizsgálatra, gyakran kapjuk azt a választ: kérem én csak tüdőszűrésre jöttem, mást köszönöm nem kérek. Vagyis a komplex szűrés még annyira sem kötelező, mint a hagyományos tüdőszűrés. Pedig általában csak öt percet kell várakozni, zsúfoltságnál legfeljebb húszat A vizeletvizsgálatot vérnyomásmérés követi, s utána jön a mellkasfelvétel. Megannyi olyan fontos vizsgálat amire nem kell különösebben felkészülni, ami nem rabol pótolhatatlan időt senkitől. — Áprilisban — mondja a tapasztalt tüdőgyógyász — hatezerháromszáz-nyolcvanketten jelentek meg tüdőszűrésen, s közülük ezernyolcszázbanvannégyen mondtak igent a komplex szűrésre. Utóbbiakból nem kevesebb, mint kétszázhetvenhárom olyan beteget emeltünk ki, akiknek vagy magas volt a vérnyomásuk, vagy pedig a vizeletük mutatott valamilyen rendellenességet Volt akinél többféle kóros elváltozást is észleltünk. — Hogyan alakul a kiszűrt betegek további sorsa? — A tüdőbetegeket mi vesszük nyilvántartásba, elkezdjük a gyógyításukat, majd a gondozásukat. Egyéb elváltozásról, rendellenességről a leletek kiértékelése után értesítjük magát a beteget, s egyidejűleg a körzeti orvosokat is természetesen. A kollégákat arra kérjük, hogy lehetőség szerint 30 napon belül értesítsenek bennünket a további kivizsgálás eredményéről. Ezután már minden azon múlik, hogy a páciens, illetve a körzeti orvosa megtalálják-e egymást. Ha a beteg nem veszi komolyan a figyelmeztetést, az orvos semmit sem tehet. Nálunk ugyanis az egészségkárosítás egyfajta szabadságjog, ami alkalmasint minden, gyógyító szándék ellenében érvényesíthető. Tájékozatlan baktériumok Dénes Éva főorvosasszony véleménye mégis az, hogy nem szabad beletörődni ebbe. Egyáltalán nem lehet magától értetődő az, hogy fiatalon agyvérzést, infarktust lehet kapni manapság. Találomra üti fel a nyilvántartást, s abban bizony szép számmal sorakoznak az időben elhangzott figyelmeztetések: genny, fehérje van a vizeletben, ijesztően magas, azonnal kezelendő a vérnyomás. A kiszűrt tüdőbetegek viszonylag jobban szem előtt vannak, őket végső esetben akár hatóságilag is elő lehet álltani, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ne fertőzzék a környezetüket Bár így is előfordul, hogy — főleg az iszákosok — a kórházból ismételten megszöknek. — A mi körzetünkben — tájékoztat a főorvosasszony, aki éveken át dolgozott az országos intézetben is — elég sok a munkásszálló. Főleg nyírségiek laknak ezekben, akiket az állandó lakhelyük szerint szűrnek, bár jószerivel csak hétvégén és jelesebb ünnepeken vannak otthon, amikor zárva vannak a gondozók. Az ilyen, folyton úton levő embereken, akik természetesen az italt sem vetik meg, többnyire már komoly panasz alapján fedezzük fel a tuberkulózist Az elmúlt évben — a már nyilvántartottakon felül — nem egészen száz friss tébécés beteget fedeztek fel Óbudán. Sok ez vagy kevés, azon persze lehet vitatkozni. Azon viszont semmiképpen nem, hogy kell-e a tüdőszűrés vagy sem. A tuberkulózis-baktérium számára nem nyilvánvaló, hogy ő már régen legyőzetett. Következésképpen a szűrések ritkítása — s ennek egy időben voltak szorgalmazói — súlyos következménnyekkel járhatna. Az érvényben levő rendelet szerint évenként kötelező a tüdőszűrés, mégis: a megújult óbudai intézetben erre csak kétévenként tudnak sort keríteni. Tervezik ugyan a célzott szűréseket, hogy a veszélyeztetett, 45 év feletti, dohányzó férfiakat sűrűbben idézik, ám ennek jelenleg nincsenek meg a feltételei. Konkrétan: kevés a szakszemélyzet Igény és lehetőség — Három-négy asszisztensi státus kezdettől betöltetlen, s emellett — lévén többségében nők a munkatársaim — rendre számottevő a hiányzás, többnyire a gyerekek betegsége miatt. A létszám feltöltésére szerény az esélyünk, mert a fizetség még a 30 százalékos veszélyességi pótlékkal sem annyira vonzó, hogy többre vállalkodhassunk. Pedig kellene, mert így könynyen előfordulhat, hogy két idézés között jó néhányan meghalnak. Anélkül, hogy felfedezték volna a tüdőrákjukat s megkísérelhették volna gyógyítását. A szerény kezdőfizetés azonban nem éppen csábító a két műszakra. Ráadásul az idézettek többsége — ha nyugdíjasok is — délután jön, holott már reggel hétkor kezdődik a munka a tágas, szolgáltatásait valójában még bővíteni képes intézetben. Mindenekelőtt nőgyógyászati szűrésre van igény, ehhez azonban szakorvos kellene. Helyünk lenne a szűrés bevezetésére. Az emlővizsgálatokat az asszisztensek el tudnák végezni — ha lennének. Szó van továbbá arról, hogy a komplex szűrés részeként vérvizsgálatot is végzünk majd. Ami további információkat szolgáltat, s természetesen több időt és toleranciát igényel a lakosságtól. Könnyű arra a következtetésre jutni, hogy — „objektív okokból" — a megújult s az elődjénél lényegesen többre hivatott intézet lényegében már az eltelt több mint egy esztendő alatt beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ugyanakkor bizonyos mértékben elmarad a lehetőségei mögött Egyebek között azért is, mert hagyományos nyilvántartással kényszerül dolgozni. Fiókok, kartonok huzogatása lassítja s határolja be a teljesítőképességet. Nyilvánvaló, hogy számítógépes nyilvántartás szükségeltetne, annál is inkább, mert a lakótelepeken sok az új beköltöző, akik könnyen elkallódhatnak a hagyományos bürokrácia útvesztőiben. Ígéret az adminisztráció korszerűsítésére már elhangzott Kérdés csupán, hogy a két gazda, a Margit Kórház-Rendelőintézet és a III. kerületi tanács mikor lesz képes a betartására. Kétszázezer ember érdeke, hogy erre minél előbb sor kerüljön. Kertén Péter // Magyar Nemzet TÉVES KAPCSOLÁS Fáj a fogam, persze, hogy cseng a telefon. Bariton hangú férfi kérdezi, hogy a gyöngyösi malommal beszél-e. Mondom, hogy igen, miről lenne szó. Hívóm bemutatkozik, majd előadja, hogy szállításvezető a budapesti illetőségű gabonaforgalmi vállalatnál s reklamációja van. Elő vele, hátha tudok segíteni. Tetszik a játék, különben is olyan régen tévesztették már össze a teljesen más körzethez tartozó gyöngyösi malommal az én, igaz, nem titkos, telefonszámomat. Úgy látszik azonban, hogy a posta ördöge nem ismer lehetetlent... Szóval az történt, tudom meg szép sorjában, hogy tegnap délután indult egy teherautó rakománytiszt a malomból s fél négy körül érkezett meg rendeltetési helyére. Két zsák azonban hiányzott Alighanem az lehetett kommentárja a szállításvezető, hogy tévesen írták a szállítólevelet s száz zsák liszt helyett csak kilencvennyolc került a kocsira. Vagy pedig — kotyogok közbe — a pilóta menetközben túladott, mondjuk egy maszek péknek, a két zsák liszten. A szállításvezető természetesen ezt lehetetlennek tartja, ilyesmi náluk nem szokott előfordulni. Inkább az történhetett, hogy a csúzdán gyorsan jöttek le a zsákok és elvétették a számolást. Kérdezem, mibe kerül nagykereskedelmi áron egy zsáknyi, azaz ötven kiló finom búzaliszt, mivel hogy abból lett a hiány. A válasz: háromszáz forint, azaz — feltéve, hogy nem sikerül egyezségre jutni a társvállalattal — a gépkocsivezetőnek, aki ugyan rendes ember, hatszáz forintot kell megtéríteni. Ideje szint vallanom. Mondom hát a derék szállításvezetőnek, hogy ugyancsak mellé kapcsolt az automata. Szentendrei magánlakás vagyok és nem a gyöngyösi malom, de érdekel az ügy. A hangjáról középkorúnak saccolt férfi cseppet sem neheztel s szívesen beavat, ígéri, a további fejleményekbe. Én ugyan szkeptikus vagyok s szinte biztosra veszem, hogy a malom nem írja jóvá az elkallódott két zsák lisztet, de történtek már csodák. Abba maradunk, hogy újra hívja Gyöngyiét, utána, már szándékosan, engem. Tíz perc sem telik el, cseng a telefon, a szállításvezető az. Eddig nem járt sikerrel, hacsak a kapcsolat létrejötte a társvállalattal nem számít annak. Beszélt ott egy hölggyel az árukiadóban, aki állítja, hogy ha száz zsák szerepel a szállítólevélen, akkor annyi is került fel a kocsira. Különben is, valljuk mind a ketten, két zsákértnemigen érdemes kockára tenni a becsületet. Arról nem beszélve, hogy túl sok haszon sem lehet ilyen kis tételen, ha egyszer a hiányt meg kell fizetni. A szállításvezető azonban — miután makacsul bízik emberében — végül mégis azt mondja: beszél az ottani főnökkel, s utána, ha nem alkalmatlankodik, megint visszahívna. Hívjon csak bátran, úgyis rég beszélgettem ilyen jót. A várt hívás csak délután következik be. Miczkó Mihály, ez a becsületes neve a szállításvezetőnek, szomorúan közli: nem jutott semmire. Nem mondja ki, hogy valójában az történt, amit könynyű volt kitalálni. És nem azért, mert olyan ember, aki nem szívesen ismeri el a tévedését. Inkább arról van szó, hogy bízik az embereiben s minden esélyt megad nekik a botlásaik tisztázására. Ezért csak annyit mond: máskor „jobban kell ■ figyelni a K. P. Rádiótávirat a magyar hajóknak: Tengerészeti világnap (MTI) Csütörtökön ünnepelték a tengerek hajósai a tengerészeti világnapot. A tengerhajózás tevékenységét irányító Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMCO) 1979 óta minden év szeptember végén más-más jelmondat jegyében rendezi meg a nemzetközi világnapot. Az idén a Nemzetközi együttműködés a tengerhajózás biztonsága és a tengeri környezet védelmében jelszó határozza meg a nemzetközi vizeken hajózók ünnepének programját. Az IMO egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a tengerhajózás biztonsága érdekében kötött nemzetközi egyezmények megvalósítását. 1974-ben hozták létre a SOLAS nemzetközi egyezményt, amely hozzájárul ahhoz, hogy megelőzhetők legyenek a tengeri katasztrófák, balesetek, s hogy a tengerészek nyugodt és biztonságos körülmények között végezhessék munkájukat. A tengerek tisztaságának védelmére a MARPOL elnevezésű nemzetközi egyezmény szolgál, de ennek végrehajtásában, hatékony alkalmazásában még sok a feladat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tengerparti országok jelentős része nincs megfelelően felkészülve a tengerszennyezés megakadályozására. A MAHART részt vett mindkét nemzetközi egyezmény kidolgozásában, és tevékenyen hozzájárul ahhoz, hogy érvényesüljenek a tengeri hajózás biztonságára, illetve a tengerek tisztaságának megóvására vonatkozó szabályok, előírások. A tengerészeti világnap alkalmából a MAHART gazdasági és társadalmi vezetése rádiótávírón üdvözölte a nemzetközi vizeken közlekedő 16 magyar hajó legénységét, megköszönték a magyar tengerészek helytállását és kérték, hogy munkájukkal továbbra is járuljanak hozzá a magyar tengerhajózás gazdasági sikereihez. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit csinálnak a pedagógiai asszisztensek? Háromszáz pedagógiai asszisztens állt munkába az elmúlt hetekben az ország számos iskolájában. Mint az többször is hírül adatott, a Művelődési Minisztérium két esztendőn át tartó kísérletet indított annak megvizsgálására, hogy az általános iskolákban milyen segítséget adhatnak a tanítóknak az úgynevezett pedagógiai asszisztensek. — Így akarják megszüntetni a képesítés nélküli pedagógusok rendszerét? — kérdeztük a minisztérium alapfokú nevelési főosztályának főelőadójától, dr. Csonka Csabánétól. — Nem erről van szó. Az általános iskola nevelő-oktató munkájának minőségi fejlesztése, a kibővült funkciók jobb ellátása szükségessé teszi, hogy a tanító—tanár foglalkozástól eltérő felkészültségű szakembereket is nagyobb számban foglalkoztasson az iskola. Gondolok itt például a pszichológusokra, logopédusokra és a középfokú végzettségű pedagógiai asszisztensekre, akik a tanítók munkájához nyújtanak hathatós segítséget. — Mikben? — Az általános iskola első két évének pedagógiai munkája az utóbbi időben nehezebbé, összetettebbé vált. Úgy látjuk, hogy azok a tanítók, akik ennek a feladatnak jól kívánnak eleget tenni, segítségre szorulnak. Például a pedagógiai asszisztens részt vállalhat a különböző gondozási teendők, a testápolás, az öltözés, az étkezés ellátásában, az ezzel kapcsolatos szokásrend kialakításában. De a pedagógiai aszszisztens bekapcsolódhat az ifjúság- és gyermekvédelmi munkába is, felügyeletet láthat el a reggeli és az esti órákban, valamint a szünetekben, segíthet a tanítóknak az órákra való felkészülésben, az oktatási eszközök előkészítésében, kezelésében, az anyaggyűjtésben, ezenkívül nagy szerepe lehet az úgynevezett szabadidős elfoglaltságok szervezésében, lebonyolításában, bekapcsolódhat a mozgalmi munka irányításába, s végül, de nem utolsósorban segíthet a tanítóknak az adminisztrációban. E munkakör bevezetésével az volt a cél, hogy a pedagógusok jobban koncentrálhassanak a nevelésre-oktatásra, s mindez talán hozzájárulhat a pedagógus hivatás nagyobb társadalmi elismeréséhez is. — Miért van szükség a kísérlet szó hangsúlyozására? — A magyar oktatási rendszerben nincsenek hagyományai e tevékenységnek, ezért láttuk célszerűnek először kísérleti jelleggel megindítani e munkakört. Két év tapasztalatai és az ezekből levont következtetések alapján születnek majd meg a végleges jogszabályok, akkorra kiderül, hogy a gyakorlatban miként segíthetik a pedagógiai aszszisztensek az iskola munkáját. — Kik lehetnek pedagógiai asszisztensek, s volt-e elég jelentkező? — Az alapfeltétel az érettségi, e munkakör „tömegbázisát" viszont valószínűleg azok a gimnazisták adják majd, akik a nevelési alapismeretek fakultációs tantárgyból záróvizsgát tettek. Annyi, bizonyos, hogy most mind a háromszáz állást betöltötték az iskolák, de hogy kiket vettek fel, arra csak október végén tudunk pontosabb választ adni, ugyanis az első összegzés ekkorra készül el. <—éagi) Földközelben Értelmiségi-e az agrárértelmiség? Érdekes választ adott erre a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárképző intézetének egyik vizsgálata. Mr . 32—34 évet agrármérnökök havi jövedelme, hivatali beosztása magasabb, mint a hasonló életkorú fiatalembereké, a diplomás agrárszakembereket a közvélemény mégsem tartja olyan rangú értelmiséginek, mint amilyenek az orvosok, a jogászok, a középiskolai tanárok. Ennek ellenére a mezőgazdasági karokon évek óta többszörös a túljelentkezés. És amíg a régi mezőgazdasági főiskolákra a földbirtokos fiúkon kívül csak paraszt származásúak jártak, napjainkban már-már több városi fiatal jelentkezik a mezőgazdasági karokra, mint ahányan faluról jönnek. Lehet, hogy ebben bizonyos idillikus „árvalányhajas" elképzeléseknek — no meg a viszonylagos gyors anyagi gyarapodás reményének is szerepe van, de a legfontosabb indítóok minden bizonnyal mégis csak az, hogy ezen a pályán a különböző alkotó emberi tulajdonságok érvényre juttatásának igen tág lehetősége van. (Az értelmiségi pálya ugyanis nemcsak attól értelmiségi, hogy szellemi munkavégzésre jogosít, hanem bizonyos társadalmi elkötelezettséggel is jár.) ÉLETFORMA Mondhatja valaki: fellengzős szavak ezek. De aki például a gödöllői egyetem szállodai színvonalú kollégiumából kerül ki a sáros faluba — s ha ettől nem retten vissza azonnal —, akkor arra törekszik, hogy olyan környezetet teremtsen magának, amilyet az egyetemen megszokott. És egy viszonylag zárt közösségben az ilyen törekvések sok követőre találnak. Annál is inkább, mert a mezőgazdasági munka jellegéből adódóan az agrárértelmiség nemcsak együtt dolgozik, hanem együtt is él a falusi emberekkel. Márpedig a falusi élet sajátos világ. S még ha nagyot változott, fejlődött is ez az életforma, a mezőgazdasági termelésben pályát kezdők — vagy a pálya kezdeti szakaszán tartók — körülményei sokban eltérnek ma is az átlagtól. Csak egyetlen adat jellemzőül: Lugossy Györgyinek, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársának vizsgálatai szerint a 67 százaléknyi országos aránnyal szemben a fiatal termelőszövetkezeti vezetők 99 százaléka házas. S ebben nagy szerepet játszik például, hogy a kisebb településeken úgyszólván lehetetlen — szaknyelven szólva — „nem formalizált" kapcsolatokat fenntartani; a csapongó legényélet ugyanis olyan ellenszenvet vált ki, hogy esetleges termelési konfliktusnál ezt a tényt a falusi közvélemény (ami az esetek többségében azonos a téeszével) a vezető ellen fordítja. Ami pedig a nagy jövedelmet illeti: ennek mérlegelésekor figyelembe kell venni, hogy itt — ahogy mondani szokták — az átlagosnál rosszabbak a munkafeltételek, hosszabb a munkaidő, a mezőgazdaság olyan üzem, aminek az égbolt a teteje. Ennek ellenére például a „termelésirányító I., II., III. és IV." besorolású vezetők által elérhető kereset sokszor olyan alacsony, hogy a fiatal mezőgazdasági szakmunkások — akiknek keresete gyakran felülmúlja az őket irányító alsó- és középfokú vezetőkét — nem is igen törekednek magasabb beosztásra. A jövedelmek nagyságát azonban nemcsak a kifizetett, hanem a megtakarítható összeg mértéke is befolyásolja. A nagyrészt falun élő agrárértelmiség a jövedelmének az átlagosnál kisebb hányadát költi szolgáltatásokra, a városiaknál kevesebbet költ kultúrára, és alig ad ki pénzt az alapvető higiéniai igényeket meghaladó vásárlásokra. Nem azért, mintha ez valamilyen „agrárius” vonás lenne, hanem azért, mert sok esetben a keresett árucikk — legyen az színházjegy vagy külföldi borotvahab — nem is kapható a környéken. JÖVEDELMEK . A fiatal termelőszövetkezeti vezetők anyagi helyzetét az Agrárgazdasági Kutató Intézet a házastársi keresetek felmérésével pontosította. Érdekes változás tapasztalható a harminc éven aluli és az idősebb agrárvezetők házastársainak foglalkozását illetően: a legtöbb harminc éven aluli vezető házastársa szellemi dolgozó. S többnyire irodai alkalmazott, a leggyakoribb házastársi jövedelem a fiatal családokban háromezer forint körül mozog. Negyvenévesnél idősebb vezetők esetében a korral fordított arányban csökken a szellemi és megnő a beosztott fizikai foglalkozású, illetve háztartásbeli házastársak aránya. Az idősebb korosztályhoz tartozó vezetők általában még jelenlegi vezetőállásuk betöltése előtt nősültek, és többségük jelenlegi iskolai végzettségét is később, munkába állás után szerezte meg. (Magyarán: ők életük párját még a kevés iskolát végzett parasztlányok közül választották, a fiatalok viszont sokszor az egyetemen ismerkedtek össze.) A házastársi jövedelem mellett a termelőszövetkezeti vezetők jövedelmét a háztájiból eredő mellékjövedelem egészíti ki. Bár a téeszvezetők e mellékjövedelme becsült összeg, a bevallások mégis képet mutatnak a bevételek súlyáról. De semmilyen mélységű jövedelemelemzés nem feledtetheti az életszínvonal egyéb összetevőit: a fogyasztásét, a lakáshelyzetét, az infrastrukturális ellátottságot és így tovább! A huszonöt éven aluli pályakezdő téeszvezetők nagy többsége, háromnegyed része a szüleinél, illetve kisebb hányaduk albérletben, munkásszálláson lakik. E korhatár fölött azonban ugrásszerűen megnő a szolgálati lakással rendelkezők aránya, és egyre többen rendelkeznek saját családi házzal is.A termelőszövetkezetek jó része az agráregyetemekről érkező 24—25 éves pályakezdőket szolgálati lakással segíti, később kedvezményes építőanyag-, fuvar- és egyéb juttatásokkal, szolgáltatásokkal, kölcsönökkel támogatja a lakásépítésre vállalkozókat. Más megoldás úgyszólván nem létezik; a szövetkezeti, netán tanácsi lakás falán úgyszólván ismeretlen fogalom.) ÖNMEGVALÓSÍTÁS Értelmiségi körökben gyakori téma az önmegvalósítás. Ma sokan a „falanszterjelenethez" hasonlítják a sorsukat: Michelangelo széklábat farag ... Persze nem lehet minden diplomásból szervező vagy kutató, de való igaz, hogy sok mérnököt nem a képességének megfelelően foglalkoztatnak. Vagy úgy elárasztanak adminisztratív teendőkkel és rutinfeladatokkal, hogy képtelen hivatásának élni, alkotómunkát végezni. Ebből a szempontból a mezőgazdasági mérnökök az átlagosnál kedvezőbb helyzetben vannak. A mezőgazdaság, mint üzem rendelkezik egy — a természetéből fakadó — különleges vonzerővel: az itt munkálkodók, ha van bennük kreativitás, optikailag és fizikailag érzékelik és élvezik az alkotás végeredményét, a terméket. Látják, hogyan nő ki a mag, szökken kalászba a búza, és szemük előtt, az irányításukkal folyik a betakarítás; ez a „sikerélmény” még érzékletesebb az állattenyésztésben. Nem állíthatjuk, hogy a gyárban dolgozó értelmiségi teljesen meg van fosztva a produktumával való találkozástól. Ám az ipari munka összetettsége, részekre bontottsága, a munkafolyamatok elkülönítettsége — különösen a ma már sokszor kiismerhetetlenül magas fokú munkamegosztásban — sokkal nagyobb távolságot teremt az alkotó és az alkotás között. Mérnökökről lévén szó, fontos megjegyezni: az agrárértelmiség ma már nem egyenlő az agrármérnökkel. Az utóbbi időszakban évente csaknem kétezer agrármérnököt avattak, nem is annyira belőlük van sok, mint inkább az agrárterületen dolgozó egyéb értelmiségiből kevés. Például sok középvégzettségű irányítóra volna szükség, nem beszélve az olyan területekről, mint az energetika, az áruforgalmazás, az élelmiszer-feldolgozás és egyebek. Persze nem arról van szó, mintha e szakmákból keveset képeznének, hanem inkább arról, hogy az ilyen diplomások nemigen akarnak vidékre menni! Egy bizonyos: az agrárgazdaságok, a téeszek ahhoz a szervezeti formához tartoznak, amelynél a közös eredmény és a személyes érdekeltség szoros, közvetlen kapcsolatban van egymással. Ezért — ahogy Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese egy interjúban kifejtette — minden, a termelést növelő vagy azt gazdaságosabbá változtató eljárás tárt kapukat talál. Mi több, a tanultakhoz vagy lehetőségekhez képest elmaradó termelési színvonal emelése kimondva-kimondatlanul az agrárértelmiség munkaköri kötelessége. És ez nemcsak szólam! Nagyobb termelés, nagyobb fizetés. Persze ugyanilyen gyorsan el lehet veszíteni a prémiumot is: egy-egy fejlesztési elképzelés elfogadtatása, a végrehajtásra való mozgósítás az, amit az agrárértelmiség „önmegvalósításnak" nevezhet. És vitathatatlan, hogy erre nagyobb a lehetősége, akinek diploma van a zsebében. Benyfemi Péter