Magyar Nemzet, 1986. szeptember (49. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

Péntek, 1986. szeptember 26. Köteles, és mégsem az Csak tüdőszűrésre jöttem, mást nem kérek • • • Júliusban múlt egy éve, hogy átadták rendeltetésének Óbudán a régi tüdőgondozó helyén ki­alakított korszerű, úgynevezett Komplex Szűrőállomás és Tüdő­gondozó Intézetet. Maga az ese­mény nem csupán holmi cégér­­átfestés volt, hanem tartalmi megújulás is természetesen. Min­denképpen olyan előrelátó egész­ségügyi beruházás, ami megérte a ráfordított 22 millió forintot. Azért is, mert a kerület népes­sége az új lakótelepek létesítése révén jócskán megnövekedett, meg azért is, mert immáron nem csak tüdőt szűrnek, hanem egy­idejűleg­­több népbetegséget. Dr. Dénes Éva főorvos elmond­ta, hogy intézetében munkatár­sai elvégzik a jelentkezők szív­es érrendszeri vizsgálatát, lehe­tőség nyílik csontrendszeri elvál­tozások kellő időben történő ész­lelésére, valamint a vese- és cu­korbetegek korai diagnosztizá­lására. Lényegében ez a komp­lex szűrés, ami az állampolgár szempontjából azért előnyös, mert mindezért csupán egyszer kell a Laktanya utcában megjelennie. Szabadságjog? Komplex szűrésre a mintegy kétszázezres lélekszámú körzet­ben — ide tartozik hat község is — a 30 és 65 év közötti lakosok kapnak idézést. A következőkép­pen: „Tisztelt Cím! Felkérem, hogy az alább feltüntetett időben a 42/1960. számú kormányrende­let 11. paragrafusa alapján el­rendelt kötelező tüdőszűrő vizs­gálaton és a kiegészítő komplex szűrésen jelenjen meg." — És megjelennek? — Hétfőtől—péntekig egyenle­tes elosztásban kétezer—kétezer­­ötszáz idézést postázunk. Általá­ban 70 százalékos a megjelenés, a többieknek újabb felszólítást küldünk. A távolmaradás oka lehet, hogy sajátos értelmezést kapott a­­kö­telező" jelző. Ha ugyanis az ál­lampolgár bármit fontosabbnak tart az egészségénél és a második felszólításnak sem tesz eleget, akkor is eltekintenek „jószívűség­ből" a megbírságolásától. Így az­tán nem lehet csodálkozni azon, hogy százszázalékos megjelenés­re még soha nem volt precedens. — Miként reagálnak a komp­lex szűrésre felszólítottak a meg­hívásukra? — A többség el sem olvassa, s aki igen, az meg sem próbálja­ értelmezni, miről is van szó. Mi­kor aztán mondjuk, hogy tessék a laborba menni vizeletvizsgálat­ra, gyakran kapjuk azt a választ: kérem én csak tüdőszűrésre jöt­tem, mást köszönöm nem kérek. Vagyis a komplex szűrés még annyira sem kötelező, mint a hagyományos tüdőszűrés. Pedig általában csak öt percet kell vá­rakozni, zsúfoltságnál legfeljebb húszat A vizeletvizsgálatot vér­­nyomásmérés követi, s utána jön a mellkasfelvétel. Megannyi olyan fontos vizsgálat amire nem kell különösebben felkészülni,­­ ami nem rabol pótolhatatlan időt senkitől. — Áprilisban — mondja a ta­pasztalt tüdőgyógyász — hat­ezerháromszáz-nyolcvanketten jelentek meg tüdőszűrésen, s kö­zülük ezernyolcszázbanvanné­­gyen mondtak igent a komplex szűrésre. Utóbbiakból nem ke­vesebb, mint kétszázhetvenhárom olyan beteget emeltünk ki, akik­nek vagy magas volt a vérnyo­másuk, vagy pedig a vizeletük mutatott valamilyen rendelle­nességet Volt akinél többféle kóros elváltozást is észleltünk. — Hogyan alakul a kiszűrt betegek további sorsa? — A tüdőbetegeket mi vesszük nyilvántartásba, elkezdjük a gyógyításukat, majd a gondozá­sukat. Egyéb elváltozásról, rend­ellenességről a leletek kiértéke­lése után értesítjük magát a be­teget, s egyidejűleg a körzeti or­vosokat is természetesen. A kol­légákat arra kérjük, hogy lehe­tőség szerint 30 napon belül ér­tesítsenek bennünket a további kivizsgálás eredményéről. Ezután már minden azon múlik, hogy a páciens, illetve a körzeti orvosa megtalálják-e egymást. Ha a be­teg nem veszi komolyan a fi­gyelmeztetést, az orvos semmit sem tehet. Nálunk ugy­anis az egészségkárosítás egyfajta sza­badságjog, ami alkalmasint min­den­, gyógyító szándék ellenében érvényesíthető. Tájékozatlan baktériumok Dénes Éva főorvosasszony vé­leménye mégis az, hogy nem sza­bad beletörődni ebbe. Egyáltalán nem lehet magától értetődő az, hogy fiatalon agyvérzést, infark­tust lehet kapni manapság. Talá­lomra üti fel a nyilvántartást, s abban bizony szép számmal so­rakoznak az időben elhangzott figyelmeztetések: genny, fehérje van a vizeletben, ijesztően ma­gas, azonnal kezelendő a vér­nyomás. A kiszűrt tüdőbetegek viszony­lag jobban szem előtt vannak, őket végső esetben akár hatósá­gilag is elő lehet ál­ltani, annál az egyszerű oknál fogva, hogy ne fertőzzék a környezetüket Bár így is előfordul, hogy — fő­leg az iszákosok — a kórházból ismételten megszöknek. — A mi körzetünkben — tájé­koztat a főorvosasszon­y, aki éve­ken át dolgozott az országos in­tézetben is — elég sok a mun­kásszálló. Főleg nyírségiek lak­nak ezekben, akiket az állandó lakhelyük szerint szűrnek, bár jószerivel csak hétvégén és je­lesebb ünnepeken vannak ott­hon, amikor zárva vannak a gondozók. Az ilyen, folyton úton levő embereken, akik természe­tesen az italt sem vetik meg, többnyire már komoly panasz alapján fedezzük fel a tuberku­lózist Az elmúlt évben — a már nyilvántartottakon felül — nem egészen száz friss tébécés beteget fedeztek fel Óbudán. Sok ez vagy kevés, azon persze lehet vitat­kozni. Azon viszont semmiképpen nem, hogy kell-e a tüdőszűrés vagy sem. A tuberkulózis-bak­térium számára nem nyilvánva­ló, hogy ő már régen legyőze­­tett. Következésképpen a szű­rések ritkítása — s ennek egy időben voltak szorgalmazói — súlyos következménnyekkel jár­hatna. Az érvényben levő ren­delet szerint évenként kötelező a tüdőszűrés, mégis: a megújult óbudai intézetben erre csak két­évenként tudnak sort keríteni. Tervezik ugyan a célzott szűré­seket, hogy a veszélyeztetett, 45 év feletti, dohányzó férfiakat sű­rűbben idézik, ám ennek jelen­leg nincsenek meg a feltételei. Konkrétan: kevés a szakszemély­zet Igény és lehetőség — Három-négy asszisztensi státus kezdettől betöltetlen, s emellett — lévén többségében­­ nők a munkatársaim — rendre számottevő a hiányzás, többnyi­re a gyerekek betegsége miatt. A létszám feltöltésére szerény az esélyünk, mert a fizetség még a 30 százalékos veszélyességi pótlékkal sem annyira vonzó, hogy többre válla­lkodhassunk. Pedig kellene, mert így köny­­nyen előfordulhat, hogy két idé­zés között jó néhányan meghal­nak. Anélkül, hogy felfedezték volna a tüdőrákjukat s megkí­sérelhették volna gyógyítását. A szerény kezdőfizetés azonban nem éppen csábító a két műszak­ra. Ráadásul az idézettek több­sége — ha nyugdíjasok is — dél­után jön, holott már reggel hét­kor kezdődik a munka a tágas, szolgáltatásait valójában még bővíteni képes intézetben.­­ Mindenekelőtt nőgyógyásza­ti szűrésre van igény, ehhez azonban szakorvos kellene. He­lyünk lenne a szűrés bevezeté­sére. Az emlővizsgálatokat az asszisztensek el tudnák végezni — ha lennének. Szó van továbbá arról, hogy a komplex szűrés részeként vérvizsgálatot is vég­zünk majd. Ami további infor­mációkat szolgáltat, s természe­tesen több időt és toleranciát igényel a lakosságtól. Könnyű arra a következtetés­re jutni, hogy — „objektív okok­ból" — a megújult s az elődjé­nél lényegesen többre hivatott intézet lényegében már az eltelt több mint egy esztendő alatt be­váltotta a hozzá fűzött reménye­ket. Ugyanak­kor bizonyos mér­tékben elmarad a lehetőségei mögött Egyebek között azért is, mert hagyományos nyilvántartás­sal kényszerül dolgozni. Fiókok, kartonok huzogatása lassítja s határolja be a teljesítőképessé­get. Nyilvánvaló, hogy számító­gépes nyilvántartás szükségeltet­ne, annál is inkább, mert a la­kótelepeken sok az új beköltöző, akik könnyen elkallódhatnak a hagyományos bürokrácia útvesz­tőiben. Ígéret az adminisztráció korszerűsítésére már elhangzott Kérdés csupán, hogy a két gaz­da,­ a Margit Kórház-Rendelőin­tézet és a III. kerületi tanács mi­kor lesz képes a betartására. Két­százezer ember érdeke, hogy er­re minél előbb sor kerüljön. Kertén Péter // Magyar Nemzet TÉVES KAPCSOLÁS Fáj a fogam, persze, hogy cseng a telefon. Bariton hangú férfi kérdezi, hogy a gyöngyösi ma­lommal beszél-e. Mondom, hogy igen, miről lenne szó. Hívóm be­mutatkozik, majd előadja, hogy szállításvezető a budapesti ille­tőségű gabonaforgalmi vállalatnál s reklamációja van. Elő vele, hátha tudok segíteni. Tetszik a játék, különben is olyan régen tévesztették már össze a teljesen más körzethez tartozó gyöngyösi malommal az én, igaz, nem tit­kos, telefonszámomat. Úgy lát­szik azonban, hogy a posta ördö­ge nem ismer lehetetlent... Szóval az történt, tudom meg szép sorjában, hogy tegnap dél­után indult egy teherautó rako­­mánytiszt a malomból s fél négy körül érkezett meg rendeltetési helyére. Két zsák azonban hiány­zott Alighanem az lehetett kom­mentárja a szállításvezető, hogy tévesen írták a szállítólevelet s száz zsák liszt helyett csak kilenc­vennyolc került a kocsira. Vagy pedig — kotyogok közbe — a pilóta menetközben túladott, mondjuk egy maszek péknek, a két zsák liszten. A szállításvezető természetesen ezt lehetetlennek tartja, ilyesmi náluk nem szokott előfordulni. Inkább az történhe­tett, hogy a csúzdán gyorsan jöt­tek le a zsákok és elvétették a számolást. Kérdezem, mibe kerül nagyke­reskedelmi áron egy zsáknyi, az­az ötven kiló finom búzaliszt, mivel hogy abból lett a hiány. A válasz: háromszáz forint, azaz — feltéve, hogy nem sikerül egyez­ségre jutni a társvállalattal — a gépkocsivezetőnek, aki ugyan ren­des ember, hatszáz forintot kell megtéríteni. Ideje szint vallanom. Mondom hát a derék szállításvezetőnek, hogy ugyancsak mellé kapcsolt az automata. Szentendrei magán­lakás vagyok és nem a gyöngyösi malom, de érdekel az ügy. A hangjáról középkorúnak saccolt férfi cseppet sem neheztel s szí­vesen beavat, ígéri, a további fej­leményekbe. Én ugyan szkeptikus vagyok s szinte biztosra veszem, hogy a malom nem írja jóvá az elkallódott két zsák lisztet, de történtek már csodák. Abba ma­radunk, hogy újra hívja Gyön­gyiét, utána, már szándékosan, engem. Tíz perc sem telik el, cseng a telefon, a szállításvezető az. Eddig nem járt sikerrel, ha­csak a kapcsolat létrejötte a társ­­vállalattal nem számít annak. Beszélt ott egy hölggyel az áru­kiadóban, aki állítja, hogy ha száz zsák szerepel a szállítólevé­len, akkor annyi is került fel a kocsira. Különben is, valljuk mind a ketten, két zsákért­­nem­igen érdemes kockára tenni a be­csületet. Arról nem beszélve, hogy túl sok haszon sem lehet ilyen kis tételen, ha egyszer a hiányt meg kell fizetni. A szállításvezető azonban — miután makacsul bízik emberé­ben — végül mégis azt mondja: beszél az ottani főnökkel, s utána, ha nem alkalmatlankodik, megint visszahívna. Hívjon csak bátran, úgyis rég beszélgettem ilyen jót. A várt hívás csak délután követ­kezik be. Miczkó Mihály, ez a becsületes neve a szállításvezető­nek, szomorúan közli: nem jutott semmire. Nem mondja ki, hogy valójában az történt, amit köny­­nyű volt kitalálni. És nem azért, mert olyan ember, aki nem szí­vesen ismeri el a tévedését. In­kább arról van szó, hogy bízik az embereiben s minden esélyt megad nekik a botlásaik tisztá­zására. Ezért csak annyit mond: máskor „jobban kell ■ figyelni a K. P. Rádiótávirat a magyar hajókna­k: Tengerészeti világnap (MTI) Csütörtökön ünnepelték a tengerek hajósai a tengerészeti világnapot. A tengerhajózás tevé­kenységét­ irányító Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMCO) 1979 óta minden év szeptember végén más-más jelmondat jegyé­ben rendezi meg a nemzetközi vi­lágnapot. Az idén a Nemzetközi együttműködés a tengerhajózás biztonsága és a tengeri környezet védelmében jelszó határozza meg a nemzetközi vizeken hajózók ün­nepének programját. Az IMO egyik legfontosabb fel­adata, hogy segítse a tengerhajó­zás biztonsága érdekében kötött nemzetközi egyezmények megva­lósítását. 1974-ben hozták létre a SOLAS nemzetközi egyezményt, amely hozzájárul ahhoz, hogy megelőzhetők legyenek a tengeri katasztrófák, balesetek, s hogy a tengerészek nyugodt és bizton­ságos körülmények között végez­hessék munkájukat. A tengerek tisztaságának védelmére a MAR­POL elnevezésű nemzetközi egyezmény szolgál, de ennek vég­rehajtásában, hatékony alkalma­zásában még sok a feladat. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a tengerparti országok jelentős ré­sze nincs megfelelően felkészülve a tengerszennyezés megakadályo­zására. A MAHART részt vett mindkét nemzetközi egyezmény kidolgozá­sában, és tevékenyen hozzájárul ahhoz, hogy érvényesüljenek a tengeri hajózás biztonságára, il­letve a tengerek tisztaságának megóvására vonatkozó szabályok, előírások. A tengerészeti világ­nap alkalmából a MAHART gaz­dasági és társadalmi vezetése rá­diótávírón üdvözölte a nemzetközi vizeken közlekedő 16 magyar ha­jó legénységét, megköszönték a magyar tengerészek helytállását és kérték, hogy munkájukkal to­vábbra is járuljanak hozzá a ma­gyar tengerhajózás gazdasági si­kereihez. A Magyar Nemzet megkérdezte: Mit csinálnak a pedagógiai asszisztensek? Háromszáz pedagógiai asszisz­tens állt munkába az elmúlt he­tekben az ország számos iskolá­jában. Mint az többször is hí­rül adatott, a Művelődési Mi­nisztérium két esztendőn át tar­tó kísérletet indított annak meg­vizsgálására, hogy az általános iskolákban milyen segítséget ad­hatnak a tanítóknak az úgyneve­zett pedagógiai asszisztensek. — Így akarják megszüntetni a képesítés nélküli pedagógusok rendszerét? — kérdeztük a mi­nisztérium alapfokú nevelési fő­osztályának főelőadójától, dr. Csonka Csabánétól. — Nem erről van szó. Az ál­talános iskola nevelő-oktató munkájának minőségi fejleszté­se, a kibővült funkciók jobb el­látása szükségessé teszi, hogy a tanító—tanár foglalkozástól el­térő felkészültségű szakembere­ket is nagyobb számban foglal­koztasson az iskola. Gondolok itt például a pszichológusokra, logopédusokra és a középfokú végzettségű pedagógiai asszisz­tensekre, akik a tanítók munká­jához nyújtanak hathatós segít­séget. — Mikben? — Az általános iskola első két évének pedagógiai munkája az­ utóbbi időben nehezebbé, össze­tettebbé vált. Úgy látjuk, hogy azok a tanítók, akik ennek a fel­adatnak jól kívánnak eleget tenni, segítségre szorulnak. Például a pedagógiai asszisztens részt vál­lalhat a különböző gondozási te­endők, a testápolás, az öltözés, az étkezés ellátásában, az ezzel kapcsolatos szokásrend kialakí­tásában. De a pedagógiai asz­­szisztens bekapcsolódhat az if­júság- és gyermekvédelmi mun­kába is, felügyeletet láthat el a reggeli és az esti órákban, va­lamint a szünetekben, segíthet a tanítóknak az órákra való fel­készülésben, az oktatási eszközök előkészítésében, kezelésében, az anyaggyűjtésben, ezenkívül nagy szerepe lehet az úgynevezett sza­badidős elfoglaltságok szervezé­sében, lebonyolításában, bekap­­­csolódhat a mozgalmi munka irányításába, s végül, de nem utolsósorban segíthet a tanítók­nak az adminisztrációban. E munkakör bevezetésével az volt a cél, hogy a pedagógusok job­ban koncentrálhassanak a ne­­velésre-oktatásra, s mindez ta­lán hozzájárulhat a pedagógus hivatás nagyobb társadalmi el­ismeréséhez is. — Miért van szükség a kísér­let szó hangsúlyozására? — A magyar oktatási rend­szerben nincsenek hagyományai e tevékenységnek, ezért láttuk célszerűnek először kísérleti jel­leggel megindítani e munkakört. Két év tapasztalatai és az ezek­ből levont következtetések alap­ján születnek majd meg a vég­leges jogszabályok, akkorra ki­derül, hogy a gyakorlatban mi­ként segíthetik a pedagógiai asz­­szisztensek az iskola munkáját. — Kik lehetnek pedagógiai asszisztensek, s volt-e elég je­lentkező? — Az alapfeltétel az érettségi, e munkakör „tömegbázisát" vi­szont valószínűleg azok a gim­nazisták adják majd, akik a ne­velési alapismeretek fakultációs tantárgyból záróvizsgát tettek. Annyi, bizonyos, hogy most mind a háromszáz állást betöltötték az iskolák, de hogy kiket vettek fel, arra csak október végén tudunk pontosabb választ adni, ugyanis az első összegzés ekkor­ra készül el. <—éagi) Földközelben Értelmiségi-e az agrárértelmi­­ség? Érdekes választ adott erre a Gödöllői Agrártudományi Egye­tem tanárképző intézetének egyik vizsgálata. Mr . 32—34 évet ag­rármérnökök havi jövedelme, hi­vatali beosztása magasabb, mint a hasonló életkorú fiatalembere­ké, a diplomás agrárszakembere­ket a közvélemény mégsem tartja olyan rangú értelmiséginek, mint amilyenek az orvosok, a jogászok, a középiskolai tanárok. Ennek ellenére a mezőgazdasá­gi karokon évek óta többszörös a túljelentkezés. És amíg a régi mezőgazdasági főiskolákra a föld­­birtokos fiúkon kívül csak pa­raszt származásúak jártak, nap­jainkban már-már több városi fiatal jelentkezik a mezőgazda­sági karokra, mint ahányan falu­ról jönnek. Lehet, hogy ebben bizonyos idillikus „árvalányhajas" elképzeléseknek — no meg a vi­szonylagos gyors anyagi gyarapo­dás reményének­­ is szerepe van, de a legfontosabb indítóok min­den bizonnyal mégis csak az, hogy ezen a pályán a különböző alkotó emberi tulajdonságok érvényre juttatásának igen tág lehetősége van. (Az értelmiségi pálya ugyan­is nemcsak attól értelmiségi, hogy szellemi munkavégzésre jogosít, hanem bizonyos társadalmi el­kötelezettséggel is jár.) ÉLETFORMA Mondhatja valaki: fellengzős szavak ezek. De aki például a gö­döllői egyetem szállodai színvo­nalú kollégiumából kerül ki a sáros faluba — s ha ettől nem retten vissza azonnal —, akkor arra törekszik, hogy olyan kör­nyezetet teremtsen magának, amilyet az egyetemen megszokott. És egy viszonylag zárt közösség­ben az ilyen törekvések sok kö­vetőre találnak. Annál is inkább, mert a mezőgazdasági munka jellegéből adódóan az agrárértel­­miség nemcsak együtt dolgozik, hanem együtt is él a falusi em­berekkel. Márpedig a falusi élet sajátos világ. S még ha nagyot változott, fejlődött is ez az életforma, a mezőgazdasági termelésben pá­lyát kezdők — vagy a pálya kez­deti szakaszán tartók — körül­ményei sokban eltérnek ma is az átlagtól. Csak egyetlen adat jel­lemzőül: Lugossy Györgyinek, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársának vizsgálatai sze­rint a 67 százaléknyi országos aránnyal szemben a fiatal ter­melőszövetkezeti vezetők 99 szá­zaléka házas. S ebben nagy sze­repet játszik például, hogy a ki­sebb településeken úgyszólván lehetetlen — szaknyelven szólva — „nem formalizált" kapcsolato­kat fenntartani; a csapongó le­gényélet ugyanis olyan ellenszen­vet vált ki, hogy esetleges terme­lési konfliktusnál ezt a tényt a falusi közvélemény (ami az ese­tek többségében azonos a téeszével) a vezető ellen fordítja. Ami pedig a nagy jövedelmet illeti: ennek mérlegelésekor fi­gyelembe kell venni, hogy itt — ahogy mondani szokták — az át­lagosnál rosszabbak­­ a munka­feltételek, hosszabb a munkaidő, a mezőgazdaság olyan üzem, ami­nek az égbolt a teteje. Ennek el­lenére például a „termelésirányí­tó I., II., III. és IV." besorolású vezetők által elérhető kereset sokszor olyan alacsony, hogy a fiatal mezőgazdasági szakmunká­sok — akiknek keresete gyakran felülmúlja az őket irányító alsó- és középfokú vezetőkét — nem is igen törekednek magasabb beosz­tásra. A jövedelmek nagyságát azon­ban nemcsak a kifizetett, hanem a megtakarítható összeg mértéke is befolyásolja. A nagyrészt falun élő agrárértelmiség a jövedelmé­nek az átlagosnál kisebb hánya­dát költi szolgáltatásokra, a vá­rosiaknál kevesebbet költ kultú­rára, és alig ad ki pénzt az alap­vető higiéniai igényeket megha­ladó vásárlásokra. Nem azért, mintha ez valamilyen „agrárius” vonás lenne, hanem azért, mert sok esetben a keresett árucikk — legyen az színházjegy vagy kül­földi borotvahab — nem is kap­ható a környéken. JÖVEDELMEK . A fiatal termelőszövetkezeti ve­zetők anyagi helyzetét az Agrár­­gazdasági Kutató Intézet a házas­társi keresetek felmérésével pon­tosította. Érdekes változás ta­pasztalható a harminc éven aluli és az idősebb agrár­vezetők há­zastársainak foglalkozását ille­tően: a legtöbb harminc éven aluli vezető házastársa szellemi dolgozó. S többnyire irodai al­kalmazott, a leggyakoribb házas­­társi jövedelem a fiatal csalá­dokban háromezer forint körül mozog. Negyvenévesnél idősebb vezetők esetében a korral fordí­tott arányban csökken a szellemi és megnő a beosztott fizikai fog­lalkozású, illetve háztartásbeli házastársak aránya. Az idősebb korosztályhoz tartozó vezetők ál­talában még jelenlegi vezetőállá­suk betöltése előtt nősültek, és többségük jelenlegi iskolai vég­zettségét is később, munkába ál­lás után szerezte meg. (Magya­rán: ők életük párját még a ke­vés iskolát végzett parasztlányok közül választották, a fiatalok vi­szont sokszor az egyetemen is­merkedtek össze.) A házastársi jövedelem mellett a termelőszövetkezeti vezetők jövedelmét a háztájiból eredő mellékjövedelem egészíti ki. Bár a téeszvezetők e mellékjövedel­me becsült összeg, a bevallások mégis képet mutatnak a bevéte­lek súlyáról. De sem­milyen mély­ségű jövedelemelemzés nem fe­ledtetheti az életszínvonal egyéb összetevőit: a fogyasztásét, a la­káshelyzetét, az infrastrukturális ellátottságot és így tovább! A hu­szonöt éven aluli pályakezdő téeszvezetők nagy többsége, há­romnegyed része a szüleinél, il­letve kisebb hányaduk albérlet­ben, munkásszálláson lakik. E korhatár fölött azonban ugrás­szerűen megnő a szolgálati lakás­sal rendelkezők aránya, és egyre többen rendelkeznek saját csalá­di házzal is.­­A termelőszövetke­zetek jó része az agráregyete­mekről érkező 24—25 éves pálya­kezdőket szolgálati lakással segí­ti, később kedvezményes építő­anyag-, fuvar- és egyéb juttatá­sokkal, szolgáltatásokkal, kölcsö­nökkel támogatja a lakásépítésre vállalkozókat. Más megoldás úgy­szólván nem létezik; a szövetke­zeti, netán tanácsi lakás falán úgyszólván ismeretlen fogalom.) ÖNMEGVALÓSÍTÁS Értelmiségi körökben gyakori téma az önmegvalósítás. Ma so­kan a „falanszterjelenethez" ha­sonlítják a sorsukat: Michelan­gelo széklábat farag ... Persze nem lehet minden diplomásból szervező vagy kutató, de való igaz, hogy sok mérnököt nem a képességének megfelelően foglal­koztatnak. Vagy úgy elárasztanak adminisztratív teendőkkel és rutinfeladatokkal, hogy képtelen hivatásának élni, alkotómunkát végezni. Ebből a szempontból a mező­­gazdasági mérnökök az átlagos­nál kedvezőbb helyzetben van­nak. A mezőgazdaság, mint üzem rendelkezik egy — a természeté­ből fakadó — különleges vonz­erővel: az itt munkálkodók, ha van bennük kreativitás, optikai­lag és fizikailag érzékelik és élve­zik­ az alkotás végeredményét, a terméket. Látják, hogyan nő ki a mag, szökken kalászba a búza, és szemük előtt, az irányításuk­kal folyik a betakarítás; ez a „sikerélmény” még érzékletesebb az állattenyésztésben. Nem állít­hatjuk, hogy a gyárban dolgozó értelmiségi teljesen meg van fosztva a produktumával való ta­lálkozástól. Ám az ipari munka összetettsége, részekre bontottsá­­ga, a munkafolyamatok elkülöní­tettsége — különösen a ma már sokszor kiismerhetetlenül magas fokú munkamegosztásban — sok­kal nagyobb távolságot teremt az alkotó és az alkotás között. Mérnökökről lévén szó, fontos megjegyezni: az agrárértelmiség ma már nem egyenlő az agrár­mérnökkel. Az utóbbi időszakban évente csaknem kétezer agrár­mérnököt avattak, nem is annyi­ra belőlük van sok, mint inkább az agrárterületen dolgozó egyéb értelmiségiből kevés. Például sok középvégzettségű irányítóra vol­na szükség, nem beszélve az olyan területekről, mint az ener­getika, az áruforgalmazás, az élelmiszer-feldolgozás és egyebek. Persze nem arról van szó, mint­ha e szakmákból keveset képez­nének, hanem inkább arról, hogy az ilyen diplomások nemigen akarnak vidékre menni! Egy bizonyos: az agrárgazdasá­gok, a téeszek ahhoz a szervezeti formához tartoznak, amelynél a közös eredmény és a személyes érdekeltség szoros, közvetlen kap­csolatban van egymással. Ezért — ahogy Lehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese egy interjúban kifejtette — minden, a termelést növelő vagy azt gazdaságosabbá változtató eljárás tárt kapukat talál. Mi­ több, a tanultakhoz vagy lehetőségekhez képest el­maradó termelési színvonal eme­lése kimondva-kimondatlanul az agrárértelmiség munkaköri köte­lessége. És­ ez nemcsak szólam! Nagyobb termelés, nagyobb fizetés. Persze ugyanilyen gyorsan el lehet ve­szíteni a prémiumot is: egy-egy fejlesztési elképzelés elfogadta­tása, a végrehajtásra való mozgó­sítás az, amit az agrárértelmiség „önmegvalósításnak" nevezhet. És vitathatatlan, hogy erre nagyobb a lehetősége, akinek diploma van a zsebében. Benyfemi Péter

Next