Magyar Nemzet, 1986. október (49. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-01 / 231. szám

7.7 ....' : !~ Magyar Nemzet . A h­azafias népfront LAPJA Egy táj arca Bábolnán még a fű is zöl­debb! — mondják az irigyek. Mindazok, akiknek a más kert­je mindig pompásabb, akik át­tekintenek a kerítésen, de nem látnak és nem okulnak a túl­oldalon szerzett tapasztalatok­ból. Vannak ilyenek? Akad­nak ma is. Kétségtelen: Bábolna az el­múlt években szépen gyarapo­dott, itt tényleg zöldebb a fű. De ami nem mellékes: feléjük van igazi fű is. A települése­ken, az állattartó­ telepeken, a különféle üzemek mellett, kö­zött mindenhol nyírt a pázsit, tartósan sárga-zöldre festettek a kerítések, fenyőket ültettek a házak elé, de nem­­csak itt diszlenek, kint az országutak m­ellett, az óriási kukoricatáb­lák szegélyeként is. Úgy áll e táj a látogató elé, mint egy huszadik századi európai üzlet­ember, komoly, ápolt, biza­lomgerjesztő külsővel. De Bá­bolna arcához sok más is hoz­zátartozik. Az is, hogy a szán­tóföldeken egy fényképes tábla fogad minden arrajárót; ezt Kovács János szántotta, vezet­te, lám ez az ő munkája, büsz­kélkedjen, szégyenkezzen ér­deme szerint. Apróságok ezek, nem taga­dom. Lehet, hogy a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát az elmúlt ötéves terv időszaká­ban akkor is 3,3 milliárd fo­rintos nyereséget könyvelhe­tett volna el, s akkor is ő pro­dukálná az állami gazdaságok összes termelésének a tizedét, ha portól fuldokolna a község, ha a teljesítményeket, a mun­ka minőségét nem lehetne a határban szemmel lemérni. Mondom: lehet, bár nem hi­szek a piszkos közmű tudó­sokban. Bábolnán szeptember 30. és október 3. között kiállítást rendeznek: az agrárújdonságok mustráját. A bemutatkozás már a kilencedik, az évtizeddel ezelőtti első csak házinak szá­mított, a mostani viszont már ország-világhoz szóló. De va­jon mi célt szolgál egy ilyen rendezvény? A szép külső mu­togatását? Propaganda, amely a kombinát fényét kívánja erősíteni? Mi szükség van 1986 őszén bemutatni a hazai és külföldi csodamasinák tucat­jait, mikor a honi agrárüze­mek felelős vezetőinek leg­többje csak álmodozhat a kor­szerű gépek vásárlásáról? Hi­szen a téeszeink jelentős ré­szében inkább a kuporgatás, a veszteség elöli menekülés, a tartalékok felélése, s nem a termelés bővítésére való törek­vés a jellemző. A bábolnai napokon termé­keikkel bemutatkozóknak nyil­ván megéri az ideutazás. Nem lehet véletlen ugyanis, hogy egyre több a kiállításra jelent­kező: négy éve 160, 1984-ben 200, s az idén már 252 cég­­— köztük 14 ország 76 válla­lata — képviselteti magát. Most olyan külföldi gyártók is itt vannak, akik nemigen re­ménykedhetnek az üzletkötés­ben, de hát nekik a jelenlét is fontos. Ez a magyar mezőgaz­daság rangját is tükrözi, meg hogy bíznak a jövőben is. A minap zárult BNV szervezői arról panaszkodtak, hogy mér­séklődött a gyártók érdeklő­dése a vásár iránt, mert ki­sebb a kiállítandó termékská­lájuk, illetve a bemutató nem hoz annyit a konyhára, mint amennyit elvisz a részvétel. Ez a passzivitás ezek szerint a mezőgazdaság háttériparágai­ra még nem jellemző. Szeren­csére. A bábolnai határban több mint 2000 biológiai, ké­miai, technikai eszköz, eljárás tekinthető meg, ezek közül minden második újdonság. A rendezők ügyeltek arra, hogy lehetőleg csak azok állítsanak ki, akiknek gyakorlati alkal­mazásra megérett kutatási eredményeik is vannak már. A szervezők — a kombinát, az Iparszerű Kukoricatermesz­tési Rendszer, a BCR Művek — nem tagadják, hogy az ag­rárújdonságok seregszemléje elsősorban a bábolnai vállala­tok fejlesztését, a kukoricater­mesztés, a sertés- és juhhús elszállítás­ növelését, verseny­­képességének javítását szol­gálja. És nem lehet azt mon­dani, hogy haszontalanul. Né­hány évvel ezelőtt itt mutat­kozott be például az az uni­verzális Fiat traktor, amely­ből már 200 dolgozik az IKR tangazdaságaiban, de ugyanígy került 140 Kremeland eke és a Bauer cég 250 öntözőberen­dezése Magyarországra. Ám a korábbi bemutatókon sok olyan hazai gyártmány is sze­repelt, amelyeket ma már szé­les körben használnak. És e sor hosszasan folytatható. Tény: az elmúlt évek bemu­tatóin sokan nyertek. Közöt­tük vannak a gyártók is. De — természetesen — a legna­gyobb hasznot azokban a me­zőgazdasági üzemekben köny­velhették el, ahol alkalmazták a sokat tudó, modern gépeket, eljárásokat, s ezek száma sem kevés: az IKR-nek jelenleg 258 taggazdasága van, ezek műve­lik meg a hazai szántóterület 12 százalékát, a kukoricaföld­jeinek egyhatodát; 103 üzem­ben hektáronként már 8 ton­nánál több tengerit termel­nek. Vagyis az itteni eredmé­nyek az egész országot gyara­pítják. Persze a bábolnai bemutató második napján még nem le­het tudni, hogy az idei kiál­lítás kamatozik-e úgy, mint a korábbiak. Annyi bizonyos azonban, hogy sikerre elsősor­ban­­ csak azok az eszközök, technológiák számíthatnak, amelyekkel úgy lehet a ter­melést növelni, hogy eközben javul a termékek minősége, s lényegesen csökkennek a költ­ségek. A bábolnai bemutató nem­csak amiatt vált jelentős ese­ménnyé, hogy itt mun­ka köz­ben, a határban lehet szemre­vételezni a legkorszerűbb esz­közöket, hanem, mert az évek során hatalmas szakmai fó­rummá terebélyesedett; ez év­ben is több mint százezer ér­deklődőt várnak, akiknek na­gyobbik része szakember. A szervezett program is gazdag: csaknem húsz szakmai tanács­kozás szolgálja az ismeretek bővítését, a tapasztalatcserét. A bábolnai napok új vonása, hogy a kiállított eszközök kö­zül néhányat helyben meg is lehet vásárolni. Ez a kezde­ményezés akkor is ígéretes, ha ezzel a lehetőséggel valószí­nűleg most még kevesen fog­nak élni. Fontosabb, hogy az ország minden pontjáról, a te­hetősebb és szegényebb agrár­üzemekből ideérkező mezőgaz­dák láthatják, hogy mi az új, mi a jövő, min kell változtatni a saját portájukon ahhoz, hogy fölzárkózhassanak az élenjárókhoz. Mit kell fejlesz­tenünk, amihez csakúgy pénz kell, mint ahhoz, hogy aszály után olyan zöld maradjon a kukorica, mint amilyen a bá­bolnai határban, ahol tavasz­­szal nem kényszerültek elspó­rolni a műtrágyát a tengeri alól és évközben is mindent meg tudtak adni a növények­nek. Merre érdemes majd elő­relépniük, ha lesz ehhez ele­gendő forintjuk. Horváth L. István Az SZKP főtitkárának javaslatára Gorbacsov—Reagan találkozó a jövő hét végén Reykjavíkban Baudonin király fogadta Lázár Györgyöt A külpolitikai helyzet A BRÜSSZELI SAJTÓ bő terjedelemben foglalkozott a magyar mi­niszterelnök látogatásával. A tekintélyes La Libre Belgique címolda­lán közölt kedden két fényképpel illusztrált tudósítást a magyar­­belga tárgyalásokról, a gazdasági együttműködési egyezmény meg­hosszabbítását rögzítő jegyzőkönyv aláírásáról. A flamand nyelvű ve­zető lapok közül a Gazet van Antwerpen nyolchasábos címmel ír ha­zánk gazdasági életéről: „Budapest a megújulás központja a keleti tömbben.” Lázár György pohárköszöntőjéből a sajtó kiemeli, hogy hazánk minden tőle telhetőt meg kíván tenni a bécsi utóértekezleten a helsinki záróokmány ajánlásainak megvalósítására, a katonai szem­benállás szintjének csökkentésére, a megkülönböztetésektől mentes gazdasági együttműködés, a tudományos-műszaki, valamint a kultu­rális és emberi kapcsolatok szélesítésére. A lapok megállapítják, hogy a hétfő esti díszvacsorán igen meleg hangú volt Wilfried Martens belga kormányfő pohárköszöntője és külön nyomatékkal szólt a két ország erőfeszítéseiről az enyhülésért, a kölcsönös bizalom légkörének kialakításáért Hangsúlyozza a sajtó azokat a miniszterelnöki szavakat is, amelyek elismeréssel említik a budapesti kulturális fórumot VÁRATLAN HÍRT kopogtak kedd délután a telexgépek: a bejelen­tést Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan alig tíz nap múlva sorra ke­rülő csúcstalálkozójáról, amely a közlés szerint előkészíti az SZKP főtitkárának amerikai útját. A hír nem egész egy nappal követte azo­­kat a jelentéseket amelyek a Dantlorf-, illetve Zaharov-ügy lezárá­sáról és akként a csúcstalálkozó útjában levő akadályok eltávolításá­ról szóltak. Egyébként Moszkvában kedden délután hangzott el a beje­lentés arról, hogy a szovjet ENSZ-alkalmazott visszatér hazájába, és hogy kiutasították a Szovjetunióból az amerikai tudósítót. A hírek vétele után méginkább fokozott figyelem irányult Washingtonra és New Yorkra, ahol szinte egymással párhuzamosan tartott sajtóérte­kezletet a szovjet és az amerikai diplomácia vezetője, a maguk szem­szögéből adva érdemi magyarázatot az elmúlt 24 óra kétségkívül drá­mai fejleményeire. Az újabb Gorbacsov—Reagan találkozóra szinte félúton, az Atlanti­óceán szigetén, Izlandon kerül sor; nem először fordul elő, hogy a két világhatalom vezetői ilyen megoldást választanak és a csúcsértekezle­tüket nem egymás országában tartják. A legutóbbi, vagyis az első Gorbacsov—Reagan megbeszélésre is egy svájci városban, Genf­ben került sor. Az eddig elhangzottak alapján azonban a reykjavíki esz­mecsere nem módosítja az 1985 novemberi genfi megegyezést: az SZKP főtitkára ellátogat az Egyesült Államokba, és azt követően az amerikai elnök felkeresi a Szovjetuniót. NAGYON IDŐSZERŰ KOMMENTÁRT közöl épp az új csúcs be­jelentésének napján a TASZSZ hírügynökség arról, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok képviselői tizenöt évvel ezelőtt írták alá a nukleáris háború veszélyének csökkentéséről szóló kétoldalú meg­állapodást. A moszkvai vélemény szerint e szerződés történelmi jelen­tőségű dokumentum, hozzájárul a jövőbeni jóval radikálisabb fegy­verkorlátozáshoz, és a két ország közötti bizalom kialakításához. A hír­­magyarázat ugyanakkor rendkívül veszélyesnek tartja azokat az ame­rikai törekvéseket, amelyek a nukleáris fegyverkezési hajsza megféke­zését szolgáló szerződésrendszer egészét veszélyeztetik. (A. J.) A kormányfő hazaérkezett a belga fővárosból Kedden, hivatalos belgiumi látogatásának második nap­ját Lázár György miniszterel­nököt tíz órakor a brüsszeli ki­rályi palotában audencián fo­gadta Baudouin belga király. Lázár György az esti órákban indult haza, miután a repülő­téren még egy megbeszélést folytatott Martens kormányfő­­vel A királyi audiencia után a ma­gyar miniszterelnök és felesége H. Brondon brüsszeli polgármes­terrel találkozott. A világhírű Grand-Place-on, a főváros gyö­nyörű főterén emelkedő nagyon szép gótikus városházát ez alka­lomból magyar és belga nemzeti zászlókkal lobogózták fel. A polgármester emlékeztetett rá, hogy a belga—magyar kap­csolatok keretében külön fejeze­te van Brüsszel és Budapest jó viszonyának, amelyet mind elő­dei, mind pedig ő szívesen ápol és örömmel ad tovább. Lázár György válaszában utalt rá, hogy Baudouin király bátorította a két ország vezetőinek törekvését a magyar—belga kapcsolatok el­mélyítésére és intenzívebbé téte­lére. A városházáról a vendégek Brüsszel híres szépművészeti mú­zeumának régi képtárát tekintet­ték meg, H. Pauwels, a múzeum főigazgatója kíséretében. A dél­előtti program azzal a díszebéd­del zárult, amelyet Herman de Croo közlekedési és külkereske­delmi miniszter adott Lázár György, valamint a magyar mi­niszterelnök kíséretében levő ál­lamférfiak tiszteletére az Eg­­mont-palotában. Az ebéden a belga és luxemburgi gazdasági és üzleti élet több neves szemé­lyisége, közöttük az elektronikai ipar néhány vezetője is jelen volt. Kedden délután Lázár György a brüsszeli magyar nagykövetsé­gen találkozott a magyar kolónia tagjaival, majd a belga külkeres­kedelmi hivatal (OBCE) tisztele­tére adott fogadásán eszmecserét folytatott a hi­vatal elnökével, Albert herceggel és számos gazda­sági vezetővel, üzletemberekkel. Külön tanácskozott belga partne­rével Török István külkereskedel­mi és Szabó Imre ipari állam­titkár. Elutazása előtt Lázár György interjút adott a flamand nyelvű belga televíziónak. Ezzel Lázár György kétnapos belgiumi hivatalos látogatása vé­get ért. A repülőtéren még rövid eszmecserét folytatott az őt ki­kísérő Wilfried Martens belga kormányfővel. Lázár György kedden este ha­zaérkezett. Útjára elkísérte fele­sége. Kíséretében volt: Bányász Rezső államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalának r JL?15fHm V husb elnöke, Szabó Imre ipari, Török István külkereskedelmi államtit­kár, Kovács László külügyminisz­ter-helyettes, valamint Németh József, hazánk brüsszeli, nagykö­vete. Lázár György és kísérete fogad­tatásán a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László minisz­terelnök-helyettes és Horn Gyula külügyi államtitkár. Ott volt Pierre Schmidt, a Belga Királyság budapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. Csúcs október 11—12-én Megállapodás született arról, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke október 11—12-én Reyk­javíkban, Izland fővárosában találkozót tart — jelentette ked­den a TASZSZ szovjet hírügy­nökség. A találkozót Mihail Gorbacsov javasolta, s Ronald Reagan e ja­vaslatot elfogadta. A reykjavíki­­ találkozó része azoknak az előkészületeknek, amelyek Mihail Gorbacsov Egye­sült Államokban teendő látogatá­sát szolgálják. Ez utóbbiról a fe­lek 1985 novemberében Genfben állapodtak meg. A Szovjetunió és az Egyesült Államok hálásak az izlandi kor­mánynak, hogy kész a reykjavíki találkozó megrendezésére — tette hozzá a TASZSZ. Sevardnadze sajtóértekezlete Munkamegbeszélésre kerül sor az izlandi fővárosban Eduard Sevardnadze New Yorkban megtartott sajtókon­ferenciáján kijelentette: a munkatalálkozó gondolatát Mi­hail Gorbacsov javasolta Rea­gan elnöknek. A szovjet külügyiminiszter alá­húzta: kifejezetten munkatalálko­zót terveznek, s ezért választot­ták Izland fővárosát, Reykjavíkot erre a célra, ahol nyugodt lég­körben, „különösebb reklám nél­kül, szűk körben” tudják megbe­szélni a két ország közötti kérdé­seket — jelenti New Yorkból az MTI. Sevardnadze aláhúzta: a mun­katalálkozóra azért van szükség, hogy ösztönzést adjanak a két ország között különböző szinten folyó tárgyalásoknak. A szovjet külügyminiszter megállapította, hogy a fő irányban­ a hadászati tám­adó fegyverek, az űrfegyve­rek, a nukleáris fegyverek te­rén folytatódnak ugyan a tár­gyalások — szakértői, sőt minisz­teri szinten —, de az előrehaladás e téren nem kielégítő. Vannak azonban bizonyos lehetőségek, különböző javaslatok, variációk. A Szovjetunió például igen pers­pektivikus tervezeteket terjesztett elő az űrfegyverekkel, illetve a hadászati támadó fegyverekkel, valamint a közepes hatótávolságú fegyverekkel kapcsolatban is. Ezek a javaslatok kompromisz­­szumokat foglalnak magukban. Azt sem lehet elmondani, hogy az amerikai fél által ezekben a kér­désekben előterjesztett terveze­tek minden ésszerűséget nélkülöz­nének. „Most alapvetően politikai döntésre van szükség, annak meg­határozására, hogy milyen terüle­ten van egyetértés, s annak ösz­tönzésére, hogy előrehaladjunk a megállapodások előkészítésében. Mihail Gorbacsov amerikai láto­gatása idején alá lehet majd írni azokat a megállapodásokat, ame­lyek kidolgozásáról Reykjavíkban állapodhatnak meg" — hangoz­tatta egyebek között a szovjet kül­ügyminiszter. Sevardnadze közölte: az Egye­sült Államok és a Szovjetunió között a szovjet ENSZ-képviselet létszámáról folytatódnak a tár-­ gyalások, végleges döntést csak Reagan és Gorbacsov találkozója után hoznak. Az amerikai listán szereplő személyek közül hat-hét szovjet ENSZ-diplomata nem is tartózkodott már az Egyesült Ál­lamok területén, amikor az ame­rikai hatóságok távozásukat kö­vetelték — hangoztatta Eduard Sevardnadze, jelezve: a Szovjet­unió nem foganatosít ellenintéz­kedéseket. Aláhúztam ha sor ke­rült volna ilyen jellegű ellenlé­pésekre, azok jelentősek és ha­tékonyak lettek volna. „Az a vé­leményem azonban, hogy nem e téren kell versenyeznünk egymás­sal” — mondotta egy kérdésre válaszolva. Azzal kapcsolatban, hogy a szovjet hatóságok engedélyezik Jurij Orlov távozását a Szovjet­unióból, Sevardnadze rámutatott: a Szovjetunió normális helyzet­ben minden probléma nélkül en­gedélyezi számos személy távo­zását az­­országból. Lehet ilyen megoldásokra jutni mindenféle különösebb politikai demonstráció nélkül is — mon­dotta, aláhúzva, hogy a Szovjet­unió kormányzata gyakran szá­mításba veszi ilyen döntései meg­hozatalánál az Egyesült Államok kormányzatának, vagy kongresz­­szusának tagjai egyes kéréseit is. Mindezt azonban saját törvé­nyeinek megfelelő eljárással hajt­ja végre. A szovjet külügyminisz­ter külön megállapította: országa törvénykezésében érvényesítik azokat az alapelveket, amelyeket az emberi jogokról a helsinki biztonsági konferencia részvevői nemrég megtartott tanácskozásán kívántak elfogadni. Ezt a doku­mentumot azonban egyedül az Egyesült Államok ellenezte , ezért nem sikerült Bernben alá­írni. Szovjet részről azonban ér­vényre juttatják mindazokat az elveket és gyakorlati döntéseket, amelyeket az eredeti tervezet tartalmazott. Eduard Sevardnadze kijelentet­te: a Szovjetunió mindent meg kíván tenni a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása érdeké­ben. Ennek a célnak szolgálatába állította tárgyalásait Washington­ban és New Yorkban, s ezt a célt szolgálja majd Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan izlandi talál­kozója is.★ Az amerikai féllel történt meg­állapodás értelmében Gennagyij Zaharov, az ENSZ-titkárság szovjet munkatársa, akit őrizet­­ben tartottak az Egyesült Álla­­mokban, szabadlábra került, és visszatér hazájába — jelentet­te kedden délután a TASZSZ hírügynökség. Nicholas Daniloffot, a U­. S. News and World Report című amerikai hetilap tudósítóját, akit — mint már korábban nyilvá­nosságra került — az illetékes szovjet hatóságok megengedhe­tetlen tevékenység miatt őrizet­ben tartottak, szeptember 29-én kiutasították a Szovjetunióból — közölte kedden délután a­ TASZSZ hírügynökség. -

Next