Magyar Nemzet, 1986. november (49. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
Árat 2,20 forint «L Említs KOf^ s Matfv Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1086. november I. \LI. évfolyam 258. mám A bizalom Faspar Weinberger kényelmetlen helyzetben ereje Az amerikai tudósok nagy része elveti a „csillagháborús” tervet Áremelkedéssel reagált az olajpiac Jamani felmentésére A külpolitikai helyzet FEL KELL VENNI a párbeszéd Reykjavikban elejtett fonalát — ezt hangoztatják a megfigyelők egy héttel a szovjet—amerikai külügyminiszteri találkozó előtt. Hozzáfűzik azonban, hogy bármiféle egyetértéshez bizonyos eredményeket kellene elérni a genfi fegyverzetellenőrzési tárgyalásokon, amelyeknek a jelenlegi fordulója éppen november 4-én, a bécsi utókonferencia megnyitásának a napján ér véget. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy a továbbgondolkodás csupán az Izlandon előterjesztett leszerelési „csomag” alapján lehetséges, s annak egyelőre akadálya az SDI. Nyugaton viszont ettől függetlenül bíznak abban, hogy egyéb témáktól leválasztva, megállapodás jöhetne létre a közepes hatótávolságú rakétákról. A „csillagháborús” terv elvetését, vagy legalábbis felülvizsgálatát az Egyesült Államokban is remélik egyes körökben, miután vezető amerikai tudósok túlnyomórészt megvalósíthatatlannak és értelmetlennek tartják. A Cornell egyetem intézete által végzett felmérés szerint a megkérdezetteknek a nyolcvanhét százaléka vélekedett úgy, hogy az űrfegyverek sohasem nyújthatnak teljes védelmet az Egyesült Államoknak. Gyakorlatilag egyetlen szakértő sem hitte, hogy 20—25 éven belül megvalósulhat a „tökéletes biztonság”, s a részleges védelmet is csupán tizenegy százalék tartja elérhetőnek. Willam Proxmire szenátor, aki e közvélemény-kutatási adatokat ismertette, kijelentette, reméli, hogy Reagan elnök és a kongresszus tagjai is figyelembe veszik a tudósok véleményét. A szenátor szerint az űr felfegyverzésének hívei még a kormányon belül sincsenek többségben, ennek ellenére , keresztül vihetik akaratukat. Washingtonban annyiban visszhangot keltett el felmérés,"hogy Weinberger hadügym miniszter — aki előző na- t pon beszédben bírálta az űrfegyverkezés ellenfeleit — az adatok közzé- ■ tétele után magához kérette a sajtó képviselőit, s elmondta: a tudósok nem mondhatnak véleményt olyasmiről, ami még nem létezik, és a kísérletek folytatása nélkül nem?.Ítélhetik meg, hogy működőképes lehet-e ilyen védelmi rendszer. NEHÉZ HELYZETBE HOZTÁK az európai NATO-szövetségeseket reykjavíki javaslatok, összegezték Brüsszelben, miután bizonyoskettősség érezhető a nyilatkozatokban. Bár a nyugat-európai partnerek évek óta nyomást gyakorolnak Washingtonra, hogy tárgyaljon a szovjetekkel, és szívesen támogatnának egy olyan erőfeszítést, amely a Moszkva által javasolt megállapodások megvalósítását szolgálná, ugyanakkor a szövetségeseket meglepte az indítványozott csökkentés mértéke. Ha ugyanis ezekről megegyezhetnének, a nyugat-európai országoknak fel kellene adniuk a jelenlegi hadászati elveiket. Sajtójelentések szerint Nagy-Britannia és Franciaország szintén felülvizsgálatra kényszerülne, ha be kívánja tartani az ígéretét, miszerint a nagyhatalmak által végrehajtandó jelentősebb fegyvercsökkentés esetén saját nukleáris arzenáljukat is mérséklik. Reykjavik közelebb hozta a leszerelés lehetőségét, de London és Párizs akkor nyilatkozott így, amikor túlságosan távolinak tűnt a szovjet—amerikai megegyezés. Ezt a témát érintette Brüsszelben Johannes Rau a NATO vezetőivel folytatott tanácskozásán. Szerinte a Nyugat-Európába telepített euro- I rakéták leszerelése — abban az esetben, ha a Szovjetunióval megállapodás jön létre a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek, visszavonásáról — teljesen megfelel az észak-atlanti katonai szövetség 1979-eskettős határozatának. (Zs. E.) Az évforduló eseményei, a visszaemlékezések sok embert arra késztetnek, hogy azokra a harminc év előtti tragikus napokra gondoljon. Hadd kezdjem e cikket én is egy saját élménnyel. November elseje volt és a munkaadó vállalat klubjában ültünk heten — az ifjúsági szervezet vezetősége — amikor elhangzott a rádióban: megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt. Rövid ideig némán hallgattuk tovább a híradásokat, amikor valamelyik társunk megszólalt: „Én kommunista maradok, nekem továbbra is ebben a pártban a helyem ..." Aztán a hétből még öten tettek hitet amellett, hogy átlépnek az új pártba, nem lesznek köpönyegforgatók. Főiskolát, egyetemet végzett fiatalok voltunk, kritikusan szemléltük mindazt, ami addig történt, felháborított és elkeserített bennünket is a vezetés által elkövetett sok hiba, bűn. És mégis... Azokban a napokban — az utcákon, a gyűléseken, a sajtóban — azonban már sok minden elfajult, és ha ki nem is mondtuk, belül éreztük: nem ezt akartuk. Láttuk, akik a szocializmust féltve, a megújulásért küzdöttek, akik a megtisztulást akarták, s akik óvatosságra intettek, a veszélyre figyelmeztettek, azokat félresöpörték, hangjuk elveszett a zűrzavarban. Aggódva kérdezgettük egymástól: vajon hova vezet ez, megállítható a további vérontás? Mert akkor még nem tudtunk — nem tudhattunk — arról: azon a napon, amikor az MSZMP megalakulásának ténye nyilvánosságra került, tucatnyi kommunista vezető — élükön Kádár Jánossal — átérezve a maga felelősségét az ország sorsáért, szakított a párton belüli árulókkal és cselekedett. Már másnap tárgyalni kezdtek a baráti országok képviselőivel, hogy a szocializmus hű erői szervezetten felvehessék a ■harcot az ellenforradalmárokkal. Elkövetkezett november 4-e, és megkezdődött a harc a konszolidációért, a talpraállásért. S lényegében ettől vette kezdetét az a csoda, amiben sokan nem hittek. Főleg azok nem hittek abban, hogy lehet gyors kibontakozás, akik elfeledkeztek arról: a népi Magyarország tizenkét éve sok jót is hozott a népnek, nagy tömegeket emelt fel a nyomorból, az emberek kiegyenesíthették gerincüket. Az általános elégedetlenséget, a kritikáközönét nem az alapvető célkitűzés, hanem a hibák sokasága, a cikcakkok, a voluntarista vezetés váltotta ki. • A párt rövid idő alatt vezetőképes csapattá formálódott. Ahogy múltak a hetek, hónapok, egyre több ember hallgatott a párt szavára. Bízott benne, mert a párt rendet akart, igazi szocializmust és — ahogy ezt Kádár János nelvember 11-i rádióbeszédében kifejezte — ,,félelem nélküli életet”. Ezekben a napokban vált módszerré, stílussá az a politikai irányítás, amely azután meghozta a következő évtizedek sikereit, igazi munkás—paraszt szövetséget teremtve, megalapozva egy valóságos népfrontpolitikát. ..Tudjuk — hangsúlyozta azokban a napokban az MSZMP első titkára —, hogy az országban rengeteg megoldásra váró kérdés van, és ezeket nem lehet egyik napról a másikra rendezni. Ezért elhatároztuk, hogy ha egy kérdés megoldásához még nincs meg a szükséges erő és lehetőség, azt nyíltan és kertelés nélkül megmondjuk. Felfogásunk szerint ugyanis nem azért vagyunk felelős poszton, ilyen nehéz időben, hogy szépeket mondjunk, hanem azért, hogy az igazat mondjuk és a nép érdekében cselekedjünk.” Ez a nyitottság, a gyors reagálóképesség, a problémaérzékenység a mai napig jellemzője az MSZMP-nek, s ennek alapvető szerepe volt abban, hogy a párton kívüliek is bizalommal voltak és vannak tevékenysége iránt. A párt tömegbázisának gyors szélesedéséhez az is hozzájárult, hogy az értelmiség is több lehetőséghez jutott a beilleszkedésre, és vállalta azt a küldetést, amely a szocializmus építésében ráhárult. Persze ez sem volt zökkenők nélküli folyamat, hiszen gyakorta szembe kellett szállni azokkal, akik az értelmiség szerepét túlértékelték, illetve azokkal, akik alábecsülték a szerepét. A párton kívüliek is vállvetve dolgozhattak a kommunistákkal, jóllehet korábbi világnézetüket nem adták fel, erre nem is kényszerítette őket. „Aki nincs ellenünk, az velünk van" jelszó és ennek szellemét tükröző gyakorlat elvezetett a közmegegyezéshez, a nemzeti egység megerősödéséhez. Azok, akik az MSZMPvezzetésében akkor elkezdtek dolgozni „nem voltak a hatalom mániákusai”. A túlnyomó többségre ma is jellemző: nem szereti a hatalmat, nem mámorosodik meg egy-egy sikertől. Tisztában vannak azzal, ki-ki funkcióját csak úgy tudja jól betölteni, ha munkáját szolgálatnak tekinti. A vezetőszerep általános elismeréséhez hozzájárult az a gyakorlat is, hogy minden szinten a pártszervezetek, a pártvezetők kikérik a nem kommunisták véleményét is, erősítve ezzel a közgondolkodást, a konszenzust. Ezért nő a súlya a közéletben a népfrontmozgalomnak is, amely tömörülés — ez már 1960-ban megfogalmazást nyert — „számunkra sohasem napi, sohasem taktikai kérdés volt, hanem a nagy Lenin tanította szövetségi politika maga, amely egész, nagy történelmi korszakra szól". Mai helyzetünk sem rózsás, főleg a gazdaság sok feszültség forrása, de a párt iránti bizalmat és támogatást ez sem képes kikezdeni. Ma is vezérlő elv a szavak és a tettek egysége, s az a törekvés, akkor is mondjuk meg őszintén az igazat, a valót, ha az nem népszerű, pillanatnyi előnyökért ne áldozzuk fel hosszú távú érdekeinket. A Társadalmi Szemle októberi számából idézzük: „A párt nem él viszsza a lakosság türelmével és megértésével. Az intézkedések, tanúsítják, hogy a párt figyelembe veszi a társadalom konfliktustűrő képességét, s nem a lakosság gazdasági terheinek a növelésével, hanem elsősorban a gazdálkodás eredményességének a javításával kíván előrelépni. Politikai befolyásunkat, tekintélyünket ma sem a konfliktusok kerülése erősíti, hanem azok következetes megoldása." Sok példával lehetne ezt alátámasztani. De most csak egyre utalunk: ma, amikor a párt azt hangsúlyozza, legyen nagyobb rend, fegyelem, legyen következetes a felelősségrevonás, e törekvés széles körű visszhangra , és támogatásra talál. A bizalom szilárdsága ezen is lemérhető. Keserű Emil Irnnt a nagyhatalmaknak :Mihail Iorbarsov fogadta az SZVSZ küldöttségét Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken fogadta a Szakszervezeti Világszövetség küldöttségét, amely Gáspár Sándornak, az SZVSZ elnökének vezetésével tartózkodik Moszkvában. A küldöttség tagjai: Ibrahim Zakana, az SZVSZ főtitkára. Sztyepan Salajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke. Henri Krasucki, az SZVSZ alelnöke, a CGT francia Általános Munkásszövetség főtitkára. Indradzsit Gupta, az Indiai Szakszervezeti Kongresszus főtitkára. Karel Hoffmann, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, és Harry Tisch, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének elnöke és Roberto Vespa Menendez, a Kubai Dolgozók Központja főtitkára. A Szakszervezeti Világszövetség szeptemberben Berlinben megtartott kongresszusa ezt a küldöttséget bízta meg azzal, hogy átadjaa kongresszus üzenetét Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának, Ronald Reagannak, az Egyesült Államok elnökének és Javier Pérez de Cuellarnak, az ENSZ főtitkárának. Mint az MTI jelenti, a szakszervezeti küldöttség a találkozó után sajtóértekezletet tartott. Ezen Gáspár Sándor hangsúlyozta, hogy az SZVSZ berlini kongresszusán szóba kerültek a dolgozókat foglalkoztató alapvető kérdések, így természetesen a leszerelés problémái, a fegyverkezési verseny megfékezésével kapcsolatos gondok, amelyekkel kapcsolatbana szakszervezetek tennivalóit is alaposan megvitatták. E vita eredményeként jutottak arra az elhatározásra, hogy üzenetet küldenek az Egyesült Államok elnökének, az SZKP KB főtitkárának és az ENSZ főtitkárának. Az üzenetben — mondták el — a szakszervezeti világmozgalom következetesen síkraszáll olyan nemzetközi megállapodásokért, amelyek megállítanák, majd viszszafordítanák a fegyverkezési hajszát. A kongresszus kimondta: nem ért egyet a fegyverkezési verseny fokozásával, és azzal, hogy a világűrt atomfegyverekkel telepítsék be. A biztonság érdekeinek nem a „csillagháborús" stratégia felel meg, hanem új munkahelyek teremtése, a legénység elleni harc és az országok és népek közötti barátságon és együttműködésen alapuló biztonsági stratégia — hangoztatták. A kongresszus az üzenetben támogatásáról biztosított minden olyan kezdeményezést, amely elősegíti a leszerelést. Üdvözölte a nukleáris fegyverkísérletekre egyoldalúan meghirdetett szovjet szünetet, s csatlakozásra szólította fel az Egyesült Államokat és a többi atomhatalmat. Ugyancsak támogatásáról biztosította az atomfegyverek teljes felszámolá sának évezred végéig szóló programját. Öt földrész 296 millió szervezett dolgozója nevében a kongreszszus úgy foglalt állást, hogy az ENSZ-nek és tagállamainak — elsősorban az Egyesült Államoknak és a Szovjetuniónak — haladéktalanul lépéseket kell tenniük a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek felszámolása, a kísérleti robbantások beszüntetése, és az így felszabaduló eszközök szociális és gazdasági célokra történő átcsoportosítása érdekében. 1%. atomenergia békési felhasználására Moszkvában megállapodást írnak alá az IVSZK-val Bonnból jelenti az MTI. Heinz Riesenhuber nyugatnémet kutatás- és technológiaügyi miniszter pénteken bejelentette, hogy november 4-én, Moszkvában szovjet—nyugatnémet megállapodást írnak alá az atomenergia békés felhasználásában való együttműködésről. A miniszter, aki vasárnap utazik a szovjet fővárosba, sajtóértekezleten méltatta az Andranyik Petroszjanc akadémikussal aláírandó okmány jelentőségét a kétoldalú kooperáció bővítése szempontjából. Ez az újabb együttműködés annak a kormányközi megállapodásnak az eredménye, amelyet a felek 1986. július 22-én, kötöttek Moszkvában a tudományos-műszaki együttműködésről, s általánosságban is új távlatokat nyit a két állam kapcsolatában. Bár bizonyos mértékig eddig is volt tudományos csere a nyugatnémet kutatóközösség (DFG) és a szovjet tudományos akadémia tagjai között, az újabb aláírási aktus megteremti a szükséges szerződéses alapját is a két ország kutatóintézetei közötti közvetlen együttműködés kibontakoztatásának. Heinz Riesenhuber szerint a megállapodás a lehetséges kooperációs témák közé sorolja az alapkutatást, a sugárvédelmet, a reaktorbiztonságot, valamint erőművek építését és üzemeltetését. A tizennyolc dolláros színi elérése az OPEC célja A nemzetközi olajpiacok az árak emelkedésével reagáltak arra a tényre, hogy felmentették Jamani szaúd-arábiai olajminisztert, de még inkább arra, hogy utóda, rendkívüli ülésre hívta össze az OPEC ártanácsát — ez derül ki a hírügynökségek jelentéseiből. Az ártanács azonnali összehívását általában úgy értékelik, hogy az OPEC felújítja az árak emelésére irányuló törekvését — ezt írta az AP amerikai hírügynökség egyik gazdasági elemzője. Ugyanerre a következtetésre jut a Reuter angol hírügynökség is, amikor azt írja, hogy Nazer új szaúdi olajminiszter felhívása az OPEC újabb áremelési törekvései előtt nyitja meg az utat. A UPI amerikai hírügynökség kommentárja olyan véleményekre hivatkozik, amelyek szerint Nazer kinevezése megerősítheti az OPEC-et abban a törekvésében, hogy elérje az olajárak emelkedését. Mint a francia AFP hírügynökség emlékeztet rá, Nazer azzal a céllal hívta össze az ártanácsot, hogy megvizsgálják a nyersolaj árának 18 dollárra való emelésének lehetőségét. A nyersolajárak jelenleg 14 dollár körül mozognak, s az OPEC olajminiszterei legutóbbi, október 6. és 22. közötti genfi értekezletükön elhatározták, hogy megpróbálják visszaállítani a rögzített olajár-rendszert. E célból az ártanácsnak kell konkrét javaslatokat kidolgoznia a szervezet decemberben esedékes következő miniszteri értekezlete elé. Az új szaúdi olajminiszter első bejelentése után a New York-i árutőzsdén a benchmark amerikai nyersolaj (azonnali szállítás mellett) hordónkénti ára 1,14 dollárral, 14,87 dollárra ugrott. Visszavonul a „vörös herrrnt" Lemondoa a laoszi államfő Szufanuvong, Laosz hetvenhét esztendős elnöke megromlott egészsége miatt lemondott tisztségéről — jelentette a Vientiane rádió. Az utódjává Phoumi Vongvichitet, a párt politikai Bizottságának tagját, eddigi miniszterelnök-helyettest nevezték ki. Szufanuvonggal, a „vörös herceggel”, a kis indokínai ország legújabbkori történelmének egyik legendás politikai alakja vonult vissza pihenni. A nevét az ötvenes évek elejétől a népi hatalom 1975-ös győzelméig az egész világ ismerte, a nagy lapok címoldalain szerepelt. Ez volt annak idején a híres „három laoszi herceg" korszaka, amidőn a dekolonizációs folyamat keretében az indokínai nemzetközi válság öszszefonódott a polgárháborúval. Az uralkodó család fia Párizsban szerzett mérnöki diplomát, és a Léon Blum-kormány idején - a harmincas esztendők közepén a francia kikötőkben dolgozva ismerkedett meg a marxista munkásmozgalommal. Ez vezette országa függetlenségi küzdelmének a baloldalára két évtizeddel később. Féltestvére, Souvanna Phouma semlegességpárti volt, a centrista megoldások híve, míg a harmadik, Boun Oum herceg előbb a franciák, majd az amerikaiak híveként a gyarmati uralom konzerválásáért együttműködött a nyugati hatalmakkal. Szufanuvong a fegyveres küzdelem ádáz szakaszában megteremtette a Patet Laót, Ho Si Minh vietnami mozgalmánknak társát és szövetségesét, amely túllépve a szűkkörű helyi érdekeken, a félsziget stratégiájának és politikájának egészében gondolkodott; a nevezetes ösvény katonai biztosításával mintegy előkészítette Vietnam későbbi egyesítését is, része volt az amerikaiakon aratott győzelemben. Ennek megfelelően 1975-ben, a „vietnami kérdés” teljes megoldásakor Laosz is végérvényesen független lett, és Szufanuvongnak nagy szerep jutott a népi hatalom alapjainak a lerakásában, megszilárdításában. Ekkorra azonban a jelentős délkelet-ázsiai politikus, hosszú