Magyar Nemzet, 1986. december (49. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-19 / 298. szám
Péntek, 1986. december 19. Madar Nemzet A Pakson összpontosuló szellemi energiát hasznosítani kell a nemzeti programmá vált kongresszusi határozat érdekében Németh Károly beszéde az atomerőmű 3. blokkjának avatóünnepségén (MTI) Csütörtökön felavatták a Paksi Atomerőmű harmadik reaktorblokkját. A nagy jelentőségű esemény alkalmából rendezett ünnepi munkásgyűlésen részt vett Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, továbbá Kapolyi László ipari miniszter, Vagyim Sesztakov, a Szovjetunió Gazdasági Kapcsolatok Állami Bizottságának elnökhelyettese, Borisz Sztukalin, a Szovjetunió, Ondrej Durej Csehszlovákia és Tadeus Chechowicz, Lengyelország magyarországi nagykövete, jelen volt Péter Szigfrid, a Tolna Megyei Pártbizottság első titkára és Császár József, a Tolna Megyei Tanács elnöke. A Himnusz elhangzása után Pónio József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója köszöntötte a résztvevőket, majd jelentette az ipari miniszternek, hogy az atomerőmű szeptember 28-án bekapcsolt harmadik blokkja november 6-án érte el a százszázalékos teljesítményt, a 440 megawattot, s eddig összesen 612 milliókilowattóra villamos energiát termelt. Valamennyi védelmi és biztonsági berendezése kifogástalanul működik. A Paksi Atomerőmű mind a három blokkja maximális teljesítménnyel dolgozik, s már együttesen egyharmadát adják a hazai villamosenergiatermelésnek. Ezután Németh Károly emelkedett szólásra. Elöljáróban a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és személyesen Kádár János nevében üdvözölte Németh Károly a jelenlévőket. Köszönetet mondott a magyar, a szovjet, a lengyel, a csehszlovák dolgozóknak, az egész kollektívának a nagyszabású munkáért, az atomerőmű 3. blokkjának megalkotásáért, majd így folytatta: " Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az új blokk a számított időben, szeptember 28-án bekapcsolódott az országos hálózatba. Ahhoz pedig külön is gratulálunk a létrehozóinak, hogy a jövő év eleje helyett már november végén elérte a tőle elvárható teljesítményt Elismerés illeti a tervezőket, az építőket és a szerelőket amiért egyszerre tettek eleget a biztonság, a minőség és a pontosság követelményeinek, és jelentősen csökkenteni tudták a próbaüzemelés idejét Az atommagban rejlő hatalmas erők megszelidítése, az ember szolgálatába állítása csak úgy lehetséges, ha minden munkafolyamatot hibátlanul, megbízhatóan, lelkiismeretesen, a társadalom iránti felelősségérzettel és odaadással végeznek el. Egyszer régebben, Pakson jártamban — amikor még a kivitelezés szervezettségének a megteremtése volt az egyik legfontosabb feladat —, azt a megállapítást hallottam és jól meg is jegyeztem, hogy az atomerőmű sok évtizedre tervezett működése során a biztonság két egyenrangúan fontos tényezőtől függ: a hibátlan berendezések pontos beszerelésétől és az előírás szerinti üzemeltetéstől. Vagyis: elsősorban az emberen múlik minden. Az itteni gárda kiállta és állja e magas minőségi próbát Azóta tapasztalatokban is — köztük, sajnos, szomorú tapasztalatban is — gazdagabbak lettünk. A csernobili szerencsétlenség tanulságait levonva Pakson is újabb berendezések és szervezési intézkedések növelik a biztonságot, védik az embert és természeti környezetünket. Jó érzéssel gondolhatunk arra, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség megítélése szerint a világon üzemelő 205 atomerőműből a paksi a legbiztonságosabban működők között van. A lényeg természetesen az: ha az üzemeltetés terheiből az ember válláról sokat levesznek is a gépek, a műszerek , az ember szerepe, felelőssége továbbra sem pótolható semmivel. A Paksi Atomerőmű eddigi teljesítményével elégedettek lehetünk. Hazánkban itt állítják elő a legolcsóbb energiát. Ez is oka annak, hogy akárcsak a világ legtöbb népe, mi magyarok se mondhatunk le az atomenergia békés célú felhasználásáról. Népgazdaságunkban, az ország életében és fejlődésében mind nagyobb az energetika szerepe. Közép- és hosszú távú terveink szerint a villanyáram előállításában egyre nő az atomenergia részesedése. A Paksi Atomerőmű az ország villamosenergia-termelésének csaknem egyharmadát adja. Ennyi áramot csak 2 millió 200 ezer tonna kőolaj vagy tíz és fél millió tonna — magyar erőművekben Amikor az erőműről, az ország életében igen fontos, hatalmas fizikai energiákat koncentráló reaktorokról szólunk, nemcsak a fejlett technika és a megawattok jutnak az eszünkbe. Tudjuk, hogy itt, ezen a néhány négyzetkilométeren, az egykori kukoricatáblák helyén óriási szellemi energiák is összpontosulnak. Itt él, itt tevékenykedik az ország legjobb erőművi szakembereinek legnagyobb csoportja, sok száz műszaki és humán értelmiségi, a technikusok és szakmunkások nagy tábora. Tehát egy új szellemi központ is létrejött, amelynek jó értelemben vett hasznos kisugárzása van környezetére, a megyére és az országra. Mi ezt üdvözöljük, támogatjuk, építünk rá. Napjainkban erre, az új és előremutató szellemiségre, az itt tapasztalt felelősségérzetet tükröző magatartásra különösen nagy szükség van. Ismeretes, hogy a párt Központi Bizottsága novemberi ülésén számba vette, hol tartunk a XIII. kongresszus határozatainak megvalósításában, s milyen teendők várnak ránk. Azzal kell szembenéznünk, hogy bár több helyes intézkedés született, számottevő eredményeket nehézségetehér, a Központi Bizottság egyértelmű választ adott kezdeményezést éshelytállást egyaránt követelő feladatok megoldása vár ránk. Ha az irányítást józan gondolkodású emberek megértik, arról nem tehetünk, hogy mezőgazdasági, élelmiszeripari és más termékeink világpiaci árai nagy mértékben csökkentek, ami tetemes veszteséget okozott az országnak. Az se kíván magyarázatot, hogy az időjárás viszontagságainak is ki vagyunk téve. Ugyanakkor jogos a kritika azért, hogy lassan alkalmazkodunk a hazai munkában a változó és egyre szigorúbb nemzetközi feltételekhez. Elmaradtunk fontos területeken a termelési szerkezet korszerűsítésével, a műszaki fejlesztéssel, a tudomány eredményeinek gyakorlati hasznosításával. Többet beszéltünk róla, mint amennyit tettünk a gazdaságtalan termelés visszaszorításáért, a gazdaságosan működtetáltalánosan használt minőségű szén felhasználásávallehetne előállítani. . Ezzel kapcsolatban igen elgondolkodtató adat, hogy hazánkban évente 2 millió tonna kőolajat és körülbelül 24 millió tonna szenet bányásznak, s ráadásul ezeknek az ágazatoknak a lehetőségei végesek. Mindez azt jelenti, hogy Paksot már ma sem tudnánk semmivel sem helyettesíteni, és szükség van a negyedik egység megépítését követően az atomerőmű további bővítésére is. Energiahelyzetünkkel az ismert gondok ellenére nagyjából elégedettek lehetünk. A lakosságvillamosenergia-fogyasztását nem kellett korlátozni. Ebben, az- ágazat dolgozóinak, köztük a paksiaknak kiemelkedő szerepük van. További erőfeszítések kellenek azért, hogy a kiegyensúlyozott energiaellátást biztosítani tudjuk. Két tényezőt különösen szem előtt kell tartanunk. Az egyik: ha a népgazdaság fejlődése — törekvéseinkkel összhangban — megélénkül, akkor a jelenleginél több energiára lesz szükség, tehát meg kell teremteni az élénkítés fedezetét követelmény azonban, hogy az energiafogyasztás ne a termelés bővülésének arányában növekedjen, hanem annál mérsékeltebb legyen. A másik: az energia gazdaságosabb felhasználása. Az elavult technológiák és a pazarlás miatt mi az egységnyi termék előállítására több energiát fordítunk, mint az iparilag fejlettebb államok. Tehát az energiatakarékos technológiák kidolgozásával és alkalmazásával, valamint a pazarlás megszüntetésével fokozni tudnánk a termelés energiaellátásának a biztonságát. A termékszerkezet átalakításának halaszthatatlan, programja is azt követeli: kevesebb anyag- és energiafelhasználással állítsunk elő értékesebb, a külföldi piacokon is jól értékesíthető termékeket. Az energiával a háztartásban is takarékoskodni kell. is elértünk, a kongresszusi határozatok megvalósításának üteme nem megfelelő. A gazdasági fejlődés megtorpant, s ez társadalmi feszültségeknek is forrása. A múlt évi és az idei népgazdasági terv szerény növekedést irányzott elő, de ezt sem sikerült teljesíteni, mert a tartalékok feltárását szolgáló intézkedések, erőfeszítések elmaradtak a szükséges és a lehetséges mértéktől. Külső okok és hazai munkánk gyengeségei miatt kiéleződtek a népgazdaság korábban is megvolt szerkezeti hatékonysági és egyensúlyi problémái. A kiadások meghaladták a bevételeket, többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk. A különbözetet hitelből egyenlítette ki az ország. A dolgok ilyen alakulásáért, a végrehajtás és az ellenőrzés következetlenségeiért felelősség terheli a központi és a helyi szerveket is. A jogos kritikát mindenkinek, akit illet — beosztásra való tekintet nélkül — el kell fogadnia. Ezt azonban nem elég csupán hangoztatni. Igazi hitele csakis a konkrét cselekvésben megnyilvánuló önkritikának lehet. Arra a közvéleményünket foglalkoztató kérdésre, hogy képesek leszünk-e megbirkózni a bűn és a végrehajtásban mindenki megteszi, ami tőle telik, akkor leküzdjük a gazdasági fejlődés élénkítésének útjában álló nehézségeket, biztosan előrejutunk, hetőgépek, berendezések többműszakos kihasználásáért, a teljesítményen alapuló differenciálás következetes megvalósításáért, az igazságosabb közteherviselésért Hazánkban ugyan teljes a foglalkoztatottság, deegyszerre van munkaerőfelesleg és munkaerőhiány is. A felesleg leginkább a veszteséges területeken található, a hiány pedig a termelés hatékony növelésére képes vállalatoknál mutatkozik. Ez megengedhetetlen! A közösségi és az egyéni érdek összehangolásával, megfelelő ösztönzéssel el kell érnünk, hogy a munkaerő ott dolgozzon, ahol a legnagyobb hasznot hajtja az országnak és a közösségnek. Gazdaságtalan termelésre ne pazaroljuk a munkaerőt az anyagot és az energiát. Újabb berendezések védik az embert és a környezetet A jogos kritikát mindenkinek el kell fogadnia A munkaerő ott dolgozzon, ahol a legnagyobb hasznot hajtja Ésszerűen kiaknázni szellemi és anyagi erőforrásainkat Meggyőződésünk, hogy hazánk politikai stabilitását, nemzetközi megítélését, a fejlődés kívánatos élénkítését az életkörülmények alakulását egyaránt jó irányban befolyásolja, ha közös akarattal, következetesen megvalósítjuk a Központi Bizottság határozatait Nem másról van szó, mint annak a politikának a továbbviteléről, amelyet az elmúlt három évtizedben pártunk és népünk együtt alakított formák és nemzetünk szolgálatában megvalósított A szocialista nemzeti öszszefogásra napjainkban különösen nagy szükség van. Bizton állíthatjuk: ha szorosabbra zárjuk sorainkat, akkor le tudjuk küzdeni a nehézségeket A mostani, gondokkal terhes, feszültségeket hordozó időszakban különösen fontos, hogy a tömegek aktívan vegyenek részt a közügyek eldöntésében és az ellenőrzésben. A szocialista demokrácia hatókörének bővítése, az együttgondolkodás az ország és a kisebb közösségek dolgairól, nélkülözhetetlen feltétele a meggyőződésen alapuló összefogásnak és cselekvésnek. Kétségtelen, hogy napjainkban és hosszabb távon is legfontosabb feladat a gazdaságpolitikai célok és a tervelőirányzatok megvalósítását szolgáló szemléleti és cselekvési egység megteremtése, a társadalmi aktivitás kibontakoztatása. Mindenekelőtt abban kell cselekvő egyetértésre jutnunk, hogy maximális ésszerűséggel hasznosítsuk szellemi és anyagi erőforrásainkat. A dolgozók túlnyomó többsége becsülettel végzi feladatát, és sürgeti a lazaságok felszámolását. Erre a nagy erkölcsi erőre támaszkodva határozottan lépjünk fel a károkat okozó nemtörődömséggel, lazaságokkal szemben. A fegyelem a munkahelyen és az állampolgári magatartásban egyaránt elengedhetetlen feltétele a magunk elé tűzött célok elérésének, a jövő évi terv megvalósításának, amire erőinket összpontosítanunk kell. Még inkább, mint valaha: a tetteken a sor! Kulcskérdés, hogy a vezető posztokon, az irányítás minden szintjén hozzáértő, kezdeményező és az ésszerű kockázatot is vállaló vezetők álljanak. Az ilyen emberek kapjanak maximális politikai, erkölcsi támogatást és védelmet is, amikor az újító, jobbító szándék falakba ütközik. A Központi Bizottság novemberi határozata végrehajtásának legfontosabb terepe a munkahely. Feltételezve, hogy a központi irányító szervek megteszik a magukét, döntően a vállalati, szövetkezeti, intézményi kollektíváktól függ, hogy a jövő évi tervet megvalósítsuk. Önöktől sem kérek mást a Központi Bizottság nevében, mint amit az ország bármelyik üzemében kérnek: fegyelmezett, odaadó munkát, gazdaságos termelést. E nagy fontosságú vállalat gyűlésén ehhez hozzáteszem: érezzék azt a hatalmas és növekvő felelősséget, amely a villamosenergia-termelésben önökre hárul, hiszen jelentős részben a munkájuktól függ az ország energiaszükségletének a kielégítése. Azt kérem a jelenlevőktől, az itt dolgozó munkásoktól, technikusoktól, mérnököktől, építőktől, mindenkitől, hogy a Pakson koncentrálódott szellemi energiát legjobb tudásuk szerint hasznosítsák a nemzeti programmá vált kongresszusi határozat végrehajtása érdekében. Mutassanak példát a kitűzött célok elérésében ebben az erőműben, amely nemcsak korunkat, hanem egy kicsit a jövő évszázadotis jelképezi. Szilárdan hiszem, hogy ha ebben a szellemben dolgozunk, a rendelkezésünkre álló erőforrásokat jól hasznosítjuk, akkor meggyorsíthatjuk a gazdasági előrehaladásunkat, biztos alapot teremthetünk az életszínvonal további javításához, népünk boldogulásához. Tudjuk, hogy a Magyar Népköztársaság jó hírének, miként eddig, a jövőben is, országunk politikai stabilitása, hazai feladataink sikeres megoldása teremtheti meg a fedezetét. Nemzeti érdekeink fűződnek ahhoz, hogy céljainkat elérjük, saját fejlődésünkkel is bizonyítsuk a szocializmus életerejét, megújuló képességét Van reális és jó munkaprogramunk, amelyet meg lehet, és meg kell valósítanunk. Most, még inkább, mint valaha, a tetteken a sor! — hangsúlyozta befejezésül Németh Károly, jó erőt, egészséget kellemes ünnepeket és az új esztendőben is eredményes munkát kívánva a munkáskollektívának. Felszólalt a munkásgyűlésen Vagyim Sesztakov is. Egyebek közt nagy elismeréssel szólt arról, hogy a Paksi Atomerőmű teljesítőképességének nagyfokú kihasználásával működik, majd arra utalt hogy biztonsági mutatói alapján a világ legjobb ilyen típusú atomerőműveiközé tartozik. Jelentős eredményként emlékeztetett arra, hogy a KGST legutóbbi, ez év novemberében tartott 42. ülésszakán a tagországok elfogadták az atomerőművek és atomfűtőművek fejlesztési programját s meghatározták a szocialista országok számára az atomenergetika fejlesztésének hosszú távú feladatait is. Az ünnepi munkásgyűlés végén Németh Károly kitüntetéseket adott át azoknak, akik kiemelkedően magas teljesítménnyel vettek részt az atomerőmű építésében, szerelésében, Kékkő János, a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat szerelője és Pacher István, a Paksi Atomerőmű Vállalat műszerésze a Munka Érdemrend arany fokozatát Fülöp Imre, az Ipari Épülettervező Vállalat igazgatója pedig az Április Negyedike Érdemrendet kapta. Huszonketten aMunka Érdemrend ezüst illetve bronz fokozatát vették át Öt kontinens békekonferenciája Világméretű párbeszéd az atomfegyver-mentességért (MTI) Csütörtökön hazaérkezett Athénből a magyar békemozgalom küldöttsége, amely Sztanyik B. Lászlónak, ttt Országos Béketanács elnökhelyetttesének vezetésével részt vett az öt kontinens békekonferenciáján. A nemzetközi békeév programja keretében szervezett világtalálkozón több mint ötven ország parlamenti képviselői, békemozgalmi vezetői, kiemelked dő politikusai közösen vitatták meg a béke megőrzésének és a leszerelésnek kérdéseit. Az ötnapos eszmecserén a szovjet atomkísérleti moratórium általánossá tételét, a világűr felfegyverzésének megakadályozását, atomfegyvermentes övezetek létrehozását szorgalmazták, s hangsúlyozták annak fontosságát hogy az egyenlő biztonság elve alapján jelentősen csökkentsék a felhalmozott fegyverkészleteket. A világtalálkozó jó példájáit szolgáltatta annak, hogy konstruktív, világméretű párbeszéd folytatható az atomfegyvermentes világ megteremtéséért, s e téren a békemozgalmak és a törvényhozók kapcsolatait — a konferencián megfogalmazott kezdeményezés alapján — a jövőben jelentősen el kell mélyíteni. Kádár János a Munkásőrség Országos Parancsnokságára látogatott (MTI) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön a Munkásőrség Országos Parancsnokságára látogatott. Elkísérte Petrovszki István, a Központi Bizottság osztályvezetője. A párt főtitkárát Borbély Sándor, a Munkásőrség Országos Parancsnoka köszöntötte, majd tájékoztatta a munkásőrök tevékenységéről, az elmúlt három évtized fontosabb állomásairól A tájékoztatón részt vettek a Munkásőrség Országos Parancsnokának helyettesei, illetve a testület más vezetői. Kádár János elbeszélgetett a jelenlévőkkel, s elismeréssel szólt arról a nagyszerű helytállásról, amelyet a munkásőrök a néphatalom védelmében, a megalakulás nehéz időszakában, tanúsítottak. Mint mondotta, a párt az egész magyar társadalom tiszteletét és megbecsülését élvezik azok a munkások, parasztok, értelmiségiek, akik munkájuk mellett önzetlenül, szabadidejüket feláldozva vállalták és vállalják a haza fegyveres szolgálatát Kádár János további sikereket kívánt a munkásőrség valamennyi tagjának és a parancsnokoknak. Lázár György és Havasi Ferenc fogadta Borisz Arisztovot (MTI) Lázár György, a Minisztertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Borisz Arisztov szovjet külkereskedelmi minisztert Hmma Perese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a nap folyamán szintén fogadta Borisz Arisztovot Marjai József miniszterelnökhelyettes ugyancsak csütörtökön folytatott megbeszélést a szovjet külkereskedelmi miniszterrel. A szívélyes, baráti légkörű megbeszéléseken részt vett Veress Péter külkereskedelmi miniszter, jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Szabó István a XVIII. kerületben (MTI) Szabó István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja csütörtökön a főváros XVIII. kerületeivel ismerkedett. A kerületi pártbizottság székházában Katona Béla első titkár és Táncsik Rudolf tanácselnök tájékoztatta a vendéget a százezer lakosú városrész életéről, politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről. Szabó István felkereste a Lőrinci Hengerművet, a Dunai Vasmű leányvállalatát, ahol Gaál Lajos, a pártvezetőség titkára és Höhn Antal igazgató számolt be a mintegy 630 dolgozót foglalkoztató gyár eredményeiről, elképzeléseiről, gondjairól. A program a Lőrinci Textilipari Vállalatnál folytatódott. A látogatás befejezéseként Szabó István kerekasztal-beszélgetésen találkozott a kerület állami, társadalmi és gazdasági vezetőivel, és a Központi Bizottság legutóbbi határozatáról, az abból adódó helyi feladatokról folytatott velük eszmecserét Köpeczi Béla francia kitüntetése (MTI) A Francia Akadémia csütörtökön megtartott ünnepi ülésén Maurice Druon, az akadémia örökig titkára átnyújtotta a Francia Akadémia Nagy Érmét több személyiségnek, köztük Köpeczi Bélaművelődési miniszternek. Köpeczi Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésében szerzett érdemei elismeréseként 'kapta a kitüntetést' Druon, a neves író, az érem átadásakor méltatta Köpeczi Béla tudományos, pedagógiai és miniszteri munkásságát a francia és a magyar kultúra közti kapcsolatok építésében játszott kiemelkedő szerepét A művelődési miniszter Párizsban megbeszélést folytatott Francois Leotard francia kulturális miniszterrel és Philippe de Villiert kulturális államtitkárral a magyar—francia kulturális együttműködés néhány kérdéséről. A párizsi egyetemen magyar— francia történész kollokvium kezdődött Buda visszavívásának 300. évfordulójáról. A bevezető előadást Köpeczi Béla tartotta és elnökölt is az első ülésen. (MTI) Az Elnöki Tanács dr. Jemnitz Jánosné rendőr őrnagynak, a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismeréséül, a Vörös Csillag Érdemrendet adományozta. Az Elnöki Tanács Nagy Imre rendőr alezredesnek, a Belügyminisztériumban végzett eredményes munkája elismeréséül az Április Negyedike Érdemrendet adományozta. A NAP Sikk úr Iksz Upszüon kollega — nevezhetném Sikk úrnak — mindenről a lehető leghatározottabban nyilatkozik, csak éppen nincs véleménye. Szakadatlanul ide s oda pislog, lopva figyel: előbb tudnia kell, más miként vélekedik. A híres nevezetes fracia pezsgőről csak azóta hangoztatja, hogy a kedvenc itala, amióta erről Tekintélyes Sztár nyilatkozott a televízióban. Balatonalmádi azóta a kedvenc nyaralóhelye, amióta Főfőnök Elvtárs szerint Almádinál nincs kellemesebb hely a világon. A szállodában azóta szereti az utolsó emeletet, amióta egy óceánjáró főkormányosa ebben az értelemben tette le a garast. Iksz Üpszilon azt utálja, amit illik utálni. Abba szerelmes, ami sikk, attól boldog, ami divat, attól óvakodik, aki másnak gyanús, azt igyekszik megszerezni, ami után más is lohol, azt az újságot akarja elolvasni, amely kifogyott, arra a helyre akar leülni, amelyért mások már veszekszenek — és egy kicsit mindig azt hiszi, másnak jobb hely, jobb falat, jobb könyv, jobb évszázad, jobb ország, jobb naprendszer jutott, önmagát soha, semmilyen körülmények között nem képes irigyelni. Ha valaki nem lubickolna a szeme láttára a Nirvánában, és nem, ujjongana, sikítozna örömében — Iksz Üpszilont hiába utalná be a szakszervezet ugyanoda, kétségbeesetten fanyalogna. Ha tízen összebeszélnénk, fel tudnánk borítani benne minden értékrendet. El tudnánk hitetni vele, hogy a világ legdrágább s legfinomabb, csak keményvalutáért kapható csemegéje az árpakása, s a mandulás pisztráng a koldusok megvetett eledele. Merő sikkből talán képes lenne még szorgalmasan dolgozni is, jó könyveket olvasni, jó zenét hallgatni, sosem pletykálni, jóindulattal lenni embertársai iránt — csak el kell hitetni vele, hogy ez mindazokra jellemző, akiket irigyel. Talán nem is hazudnánk. A TURNUS