Magyar Nemzet, 1986. december (49. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-09 / 289. szám
J Ára: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1986. december 9. VLIV. évfolyam 289. szám A reformprogramhoz párbeszéd kell A főtitkár gondolatébresztő beszámolóját vita követte, amelyben elsőként dr. Sípos Béla, a Pécsi Janus Pannonius Egyetem docense szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a haladás, a demokrácia iránt elkötelezett emberekre van szükség. Ez természetesen nemcsak az értelmiségiekre vonatkozik, mert a tudás nem csupán az értelmiség monopóliuma. A tudomány és technika viszonyában, a tudományé a döntő szerep, de érvényesülésének számos feltétele van. Társadalmunkban még mindig hat a kontraszelekció, s ez sajnos a gyengébb képességűeknek kedvez. A tehetséges gyerekek nem jelentkeznek középiskolába, nem lett példaadó a tudás, mert megszerzése jelentős anyagi áldozattal jár. Egyetemeink anyagi okok miatt sajnos kénytelenek lemondani legígéretesebb kutatóikról. Szólt arról is, hogy a jövő értelmiségét csak kiemelkedő képességű oktatók készíthetik fel. Végül emelte, hogy a felsőoktatás működőképessége stratégiai kérdés. Dr. Szabó Kálmán egyetemi tanár helyeselte, hogy a politikai vezetés szembenéz a gazdasági nehézségekkel. A „hogyan" kérdésében nem elég világosak a válaszok — mondotta —, ezeket nem szabad sokáig halogatni, mint ahogy óvakodnunk kell az elhamarkodott döntésektől is. Hatékonyság dolgában sajnos nincs mivel dicsekednünk. Figyelmeztetett arra, hogy a nemzeti realitások figyelembevételével kell gondolkodni: ha Magyarországon az 1968 óta kibontakozott reformszellem nem folytatódik, nem tud újabb eredményeket felmutatni, nemcsak mi, hanem a szocialista közösség is kárát látja. Miközben a jelen gondjaival bajlódunk, hosszú távú érdekeinket sem téveszthetjük szem elől. Igen fontosnak ítélte a termelés, a tudományos kutatás és a felsőoktatás integrációját, és kérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, nyújtson ebben segítséget. Antal László, a Pénzügykutatási Intézet igazgatóhelyettese elmondta, hogy gazdaságunkat a 70-es évek közepétől jellemzi a műszaki színvonal lemaradása. Bármennyire ez a látszat, nem csupán az utóbbi négy esztendő gondjairól van szó. Nem vezet jóra, hogy a jövedelmező és a rossz vállalatok egyaránt bizonytalan feltételek között dolgoznak. Az életképes, mozgékony vállalatoknak adjunk mozgásteret, még akkor is, ha másutt esetleg több lesz a kudarc. A reformprogram — hangsúlyozta — csak egy dialógusra képes társadalomban valósulhat meg, önkritikus elemzésre, reális helyzetfeltárásra van szükség, s ebben a Hazafias Népfrontnak kezdeményező szerepet kell vállalnia. Benczik Vilmos, a Budapesti Tanítóképző Főiskola docense szólt arról, hogy jó határozatok eddig is voltak, kérdés, hogy sikerül-e ezeket a jövőben valóra váltani. Ő is nehezményezte a szabályozókat, amelyek irreális feltételeket szabnak a vállalatoknak. Mozgósítsunk minden alkotóerőt és akaratot Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Kállai Gyula elnökletével hétfőn ülést tartott a Parlament kongresszusi termében. Az ülésen — amelyen részt vett és felszólalt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke is . Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának főtitkára tájékoztatót tartott az MSZMP Központi Bizottsága november 19—20-i üléséről. Pozsgay Imre beszéde A népfront főtitkára részletesen ismertette a Központi Bizottság ülésén elhangzott vitát. Külön kiemelte azokat a társadalmunk előtt álló, legsürgősebben megoldandó feladatokat, amelyek gazdasági helyzetünk javítását eredményezhetik. Hangsúlyozta a vita őszinteségét, nyíltságát és külön kiemelte azt, hogy gazdasági nehézségeinket nem szabad csupán önmagábankezelni, hanem elemezni kell, társadalmi hatását is, és egyben fokozott figyelmet kell fordítanunk gazdasági és társadalmi reformtörekvéseink egyidejű megvalósítására is. Nem elegendő tehát csupán a jó munkavégzésre összpontosítani figyelmünket, hanem fokozott gondot kell fordítanunk a munkáját végző emberre. A Központi Bizottság nyilvánosságra hozott határozatából adódóan, túl az általános tennivalókon, sajátos feladatok is hárulnak a népfrontmozgalomra. A népfront főtitkára ezt követően ezekről a feladatokról szólt, majd így folytatta A népfront Vil. kongresszusának megállapításai napjainkban is időszerűek és érvényesek a népfrontmozgalom számára. Új hangsúllyal mondhatjuk azt az elhatározásunkat, hogy a népfront a gazdasági és társadalmi reformfolyamatok mellett van, támogatja a párt ilyen irányú kezdeményezését, és ezzel egyben kifejezi a társadalom igényét is. Csak megerősíteni tudjuk a kongresszuson elfogadott megállapodásainkat, amelyek kifejezik: egy átfogó reform van folyamatban. Etében a társadalompolitikai szervezetek önállóságát a népfront is támogatja, a mozgalom keretein belül. A másik: talán az eddigieknél is követelőbb módon fogalmazódik meg, hogy törvényes rend és biztonság legyen ebben az országban, ahol a vállalkozók biztonságtudattal kezdeményezhetnek. A vállalkozás kockázatában is érvényesülnie kell a biztonságnak. Ezután arról szólt, hogy a társadalompolitika fejlődésének intézményi keretének fő iránya továbbra is a szocialista demokrácia fejlesztése. Ebben az ügyben a kongresszus irányelvei változatlanul érvényesek, a jelenlegi gazdasági helyzetben mindenekelőtt szeretném megemlíteni a Központi Bizottság 1984. évi határozatát, amely hangsúlyozza a vállalatok belső irányításának további demokratizálódását, a demokratikus önkormányzat fejlesztését. A másik lényeges kérdés, hogy a társadalom általános demokráciájának feltételeit továbbra is biztosítsuk, tartsuk magunkat azokhoz a politikai határozatokhoz, amelyek a parlamenti és tanácsi demokratikus fejlődést segítik, és ebben a népfrontmogalomnak is jelentős feladat jutott — Másik nagyon fontos kérdés — folytatta Pozsgay Imre —, társadalmi elkötelezettségünkből adódóan, hogy képviseljük az olyan emberek érdekeit is, akik saját helyzetük megjavítására, megvédésére nem tehetnek lépéseket A népfrontmozgalomnak a szociálpolitika segítése révén azon kell dolgoznia, hogy biztonságot teremtsen számukra, figyelemmel kísérje sorsukat, védje anyagi biztonságukat. — Ugyancsak fontos tennivalója mozgalmunknak — mondotta a népfront főtitkára —, hogy javítsuk együttműködésünket a szakszervezetekkel és más társadalmi érdekvédelmi szervezetekkel, hogy az ipar, a gazdaság változásaiból adódó következmények ellenére is megőrizzük az emberek biztonságát. Arról van szó, hogy reform nyomán az új foglalkoztatáspolitika következményeként sok ezer ember állás-, foglalkozásváltoztatásra kényszerülhet, s a népfrontmozgalomnak is racionális, ésszerű kezdeményezésekkel kell előállnia, nehogy — miközben kiállunk a reform mellett — olyan elégedetlen társadalmi csoportok keletkezzenek, amelyek befolyásolják a politikai stabilitást. Megítélése szerint a gazdasági reform nem támaszkodik megfelelő ideológiai alapra. A kisvállalkozók nem tudják, mi lesz a sorsuk, ezért az „addig keresünk, amíg lehet” elve vezérli őket. A felsőoktatásban dolgozók anyagi helyzetéről elmondta, hogy 1977- ben volt utoljára központi bérrendezés, azóta a reálbérük fokozatosan csökkent. Elgondolkodtató, hogy egy gyakorló iskolába magasabb fizetésért tudnak felvenni napközis nevelőt, mint a középiskolába egy tanársegédet. Bauer Tamás, a Közgazdaságtudományi Intézet főmunkatársa azzal kezdte felszólalását, hogy gazdasági bajaink okainak kutatásánál mintha túlontúl sokat hivatkoznánk a külső okokra. Holott az okok nagy része saját munkánkkal, belső döntéseinkkel is összefügg. Példaként említette, évek óta hangoztatjuk, hogy romlottak az értékesítési feltételeink, a világpiacon olcsóbb lett a gabona ára. Ez valóban tőlünk független ok, az azonban már saját elhatározásunkból is adódik, hogy kivitelünkben az ilyen termékek a meghatározóak. Számtalanszor elhangzik: elsősorban a végrehajtással vannak gondok. Ettől az állampolgároknak olyan érzésük támadhat, hogy minden bajnak ők az okai, amiért nem jól dolgoznak, holott inkább azon kellene tűnődnünk, hogy megfelelően hasznosítjuk-e a társadalmi munkaidőalapot? Pásztor Béla, Veresegyház tanácselnöke: — A Központi Bizottság állásfoglalásában mindenki keresi a maga cselekvési terét. A bérstop nyilvánvalóan nem vált ki osztatlan lelkesedést az emberekben, de ha az emberek látják a közös cselekvés értelmét, a kibontakozást, megértőbbek lesznek a nehézségek iránt. A megújulási folyamat egyik legfontosabb kérdésének a személyi felelősséget tartom — mondotta —, mert elgondolkodtató, hogy ugyanazon szabályozások mellett az egyik gazdaság kiválóan dolgozik, a másik pedig leépül. Én hiszek az emberi tényező fontosságában — mondotta. Helyzetünk reális megítélésére van szükség — mondotta Szabó István felszólalásában Az országos tanács ülésén részt vett és felszólalt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, aki átadta a tanácskozás résztvevőinek a Központi Bizottság üdvözletét. Hozzászólásában elemezte gazdaságpolitikánk jelenvaló gondjait, és a reális megítélés szükségességét hangoztatta. Országunk gazdasági helyzetét elemezve reálisan látnunk kell, hogy az 1979-től 1984-ig tartó időszakban jelentős eredményeket értünk el. Erőfeszítéseink tehát nem voltak hiábavalóak, igazolja ezt az is, hogy ezekben az években aktívumaink voltak, és hitelállományunkból is törleszteni tudtunk. A tavalyi és az idei esztendő azonban veszteségeket hozott számunkra, és ennek egyik oka tagadhatatlanul a kedvezőtlen külpiaci feltételekben keresendő. Példaként talán elegendő anyit említeni, hogy ebben az időszakban egyik fő kiviteli cikkünk, a kukorica ára felére esett a külhoni piacokon. Sorolhatnám tovább a példákat, de talán ez is meggyőző. A Központi Bizottság határozata egyértelműen tárta fel ezeket a nehézségeket... Nem baj, ha erről a határozatról vita van, ennek azonban alapfeltétele, hogy a vita a megoldást, a megújulást szolgálja. A Központi Bizottság ülésén úgy gondoltuk, hogy az elmúlt két év gazdasági nehézségei ellenére sem kell újrafogalmaznunk az MSZMP XIII. kongresszusának határozatait, és a jelenlegi tervidőszak céljait Úgy gondoltuk, legyen az mérce a társadalom számára, ezt mind a Politikai Bizottság, mind a Központi Bizottság jóváhagyta. Hiszen mindössze húsz hónap telt el a kongresszus óta, és még egy esztendő sem múlt el a VII. ötéves terv időszakából, nem indokolt tehát revízió alá venni az e dokumentumokban megfogalmazott célt. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy nem elemezzük folyamatosan az ország gazdasági helyzetét, s mint a határozat is utal arra, az eddiginél részletesebb, körültekintőbb helyzetelemzés folytatódik, s ennek megállapításait a jövő év elején a Központi Bizottság újra megtárgyalja. Mert reálisan akarunk szembenézni jelenlegi gazdasági gondjainkkal. Tükröződik ez a határozatból is, amely nem ígéri felelőtlenül az életszínvonal javítását, amelyből látható, hogy a Központi Bizottság is tisztában van az érdekeltségi rendszer javításának fontosságával, a munka hatásfokával, mielőbbi javításának halaszthatatlanságával, az értelmiség jobb megbecsülésének feladatával. Nem akarjuk hát gondjainkat elbagatellizálni, és éppen a hosszabb távú stratégia kidolgozása érdekében van szükségünk helyzetünk reális megítélésére. Kamatoztassák a szocialista integráció lehetőségeit Hankiss Elemér szociológus nézete szerint a társadalom válaszol minden kihívásra azzal is, hogy magáévá teszi a konszenzust, vagy éppen tagadja. A gazdaságot és a társadalmat nem választhatjuk ketté, ha azt akarjuk, hogy gazdasági gondjaink szorítása enyhüljön. Magam is olvastam azonban jó néhány kitűnő gazdasági elgondolást, amelyek figyelmen kívül hagyják a társadalmi hátteret. Sajnos, számos területen még mindig hat az a negatív szemlélet, amelynek lényege: akkor járunk jól, ha nem tartjuk be a normákat. Az individualizmus, a felelősségtudat elvesztése mármár patológiás tüneteket mutat. Dr. Mikó István, nyugalmazott főtanácsos szerint, olyan társadalmi közfelfogást kell teremteni, amely elítéli a rossz munkát. Bihari István, a Chinoin vezérigazgatója felvetette, hogy túlságosan sokat hangsúlyozzuk, hogy fejlődjenek a jó vállalatok és vesszenek a rosszak. A jelenlegi ár-, bér- és adórendszer körülményei között, már nehezen lehet megmondani, kik a jók és kik a rosszak. Az egyik legfőbb gondunk, hogy gyakran imitált piacot teremtettünk valódi helyett. Nem valósult meg a szelektív fejlesztés, pontosan a piac hiánya miatt, számos várakozásunk rossz feltételezésre épült. Ne higgyük — mondotta —, hogy szellemi erőforrásaink korlátlanul rendelkezésre állnak. Létkérdésünk a szocialista integráció növekvő lehetőségeitkamatoztatni, kölcsönös előnyökkel fejleszteni nyugati kapcsolatainkat is. Csató József, a füzesgyarmati Vörös Csillag Mgtsz építésvezetője véleménye szerint, jobban megnőttek a személyes igényeink, mint a lehetőségeink kielégítésükre. Gulyás Pál újságíró felszólalásában arról beszélt: való igaz, hogy nagyon fontos az anyagi ösztönzés javítása, ez azonban önmagában nem oldhatja meg gondjainkat. — Leginkább azzal felelünk meg a mozgalommal szemben támasztott követelményeknek, ha egy társadalmi párbeszéddel jelezzük az embereket foglalkoztató gondokat, megoldásra váró feladatokat, ugyanakkor mozgósítjuk népünket a cselekvésre. Állásfoglalás a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 19—20-i határozatáról és a népfront mozgalom feladatairól A Hazafias Népfront Országos Tanácsa megismerkedett az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági munka megjavítása feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről szóló határozatával. A testület nagyra értékeli, hogy a párt a kommunisták és a pártonkívüliek közös támogatását kéri és igényli a XIII. pártkongresszuson megfogalmazott és a VII. ötéves tervvel törvénybe foglalt országépítő program megvalósításában. E közös munkát az Országos Tanács szükségesnek tartja és valóraváltásában felelős részt vállal. A népfrontmozgalom sokoldalú tapasztalatai megegyeznek a Központi Bizottság helyzetértékelésével. Az Országos Tanács emlékeztet arra, hogy a párt kongresszusán meghatározott célokat az állampolgárok nagy többsége egyetértéssel fogadta, s ezt kifejezésre is juttatta az elmúlt évi általános választásokon, majd a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán is. Ez a nemzeti egyetértés és támogatás kísérte és kíséri ma is a közös célok érdekében kibontakozó törekvéseket, intézkedéseket és ezek kezdeti eredményeit Ugyanakkor az Országos Tanács is érzékeli, hogy a közös célokhoz közeledésünket akadályok nehezítik, s hogy ezek között a legjelentősebbek saját gyengeségeink, az irányítás fogyatékosságai, az indokolatlan késedelmek, lemaradások, az egyetértés hiánya a kibontakozástávlatait illetően. Ezek az akadályok és a gazdasági helyzet ezekből következő romlása erősen nyugtalanítják közvéleményünket és gyengítik a szocialista közmegegyezést éltető bizalmat. Mindezt figyelembe véve az Országos Tanács támogatja a Központi Bizottságot a gazdasági fejlődés útjában álló akadályok eltávolításában, az irányítás színvonalának és hatékonyságának emelésében, a nélkülözhetetlen politikai, társadalmi, szervezeti és személyi feltételek megteremtésében. A testület helyesnek és szükségesnek tartja, hogy a jelenlegi helyzetben megfogalmazott feladatokat reális, társadalmi kihatásaiban is végiggondolt és a távlatokat is tartalmazó koncepció, következetes megvalósítás, az önállóság és a felelősség elveit minden területen érvényesítő gyakorlat támassza alá. A testület szerint az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében nem a céljainkról való lemondás a megoldás, hanem minden alkotó erő és akarat mozgósítása a célok megvalósítására. Szükségesnek tartja, hogy társadalmi párbeszéd alakuljon ki a társadalmi és gazdasági fejlődés kívánatos és lehetséges útjáról. Úgy véli, hogy az egyetlen járható út az irányítás és a végrehajtás minden szintjén a hozzáértő, felelős munka, a kezdeményezéseket ösztönző támogató, az érdekek kifejeződését és célszerű kezelését lehetővé tevő, a jogokat és a kötelességeket, valamint a felelősséget összhangban érvényesítő demokrácia fejlesztése. Ez hazánk, s benne a munkahelyek, a családok, az állampolgárok közös érdeke. Az Országos Tanács ennek megértésére és cselekvő támogatására szólítja fel az ország minden állampolgárát. Az Országos Tanács kifejezi a népfrontmozgalom elkötelezettségét a megújulási folyamat következetes fejlesztése, továbbvitele, a rugalmasan alkalmazkodó, hatékonyabb gazdaságirányítás kialakítása mellett. Előrehaladásunk fontos feltételének tartja az értéket teremtő hatékony munka megbecsülését, a teljesítménnyel arányban álló jövedelemelosztást. A laza munkafegyelem, a szervezetlenség, a rossz gazdálkodás okozta veszteségek ne kapjanak a költségvetésből fedezetet, helyette az ország természeti és gazdasági adottságait, valamint a technikai és szellemi feltételeinket figyelembe vevő műszaki fejlesztést kell szorgalmaznunk. A testület az 1987. évi népgazdasági terv és az ország előtt álló feladatok teljesítésére szólítja fel népünket. A testület meg van győződve arról, hogy a népfrontmozgalom bizottságainak és aktivistáinak segítségével, a helyi politikai, tanácsi, más társadalmi és érdekvédelmi szervekkel összehangolt együttműködésük erősítésével, sokoldalúan hozzájárul az állásfoglalásban megjelölt feladatok elvégzéséhez, a gazdasági munka szükséges megjavításához. Ehhez szükséges, hogy területükön maguk is igényeljék és sürgessék a rend és a fegyelem javítását, az önálló és felelős vezetői munkát, a politikai, gazdasági, jogi és hatósági tevékenység, valamint a demokratikus ellenőrzés összehangolását. Különösen fontos a lakosság életkörülményeit, közérzetét javító településfejlesztésben és ellátásban, az emberi környezettel való gazdálkodásban, a helyes társadalmi értékrend visszaállításában a széles körű részvétel. Támogassák a demokratikus fórumokat, a helyi tartalékok mozgósítására képes öntevékeny közösségek létrejöttét A szervező munka javításával is segítsék elő a közkiadásokat csökkentő társadalmi közreműködés eredményeit. Az Országos Tanács felkéri a mozgalom bizottságait, hogy a VIII. kongresszus szellemében fejlesszék-gazdagítsák munkájukat minden területen, és vonjanak be újabb és újabb rétegeket csoportokat, állampolgárokat a közéleti tevékenységbe. Ezúttal kéri a népfrontbizottságokat hogy a helyi tennivalók ismeretében alakítsák ki konkrét feladataikat amelyekkel hozzájárulnak gazdaságpolitikai feladataink, közös céljaink megvalósításához. Zárszó A vitát és tanulságait Pozsgay Imre foglalta össze. — Úgy vélem, ez a párbeszéd, amellett hogy számos tanulsággal szolgált sok tennivalót ad még a népfront elnökségének, a titkárságnak és nem utolsósorban az Országos Tanácsnak. Egy problémákat továbbgörgető esztendő végén vagyunk, így érthető, hogy a gondok iránt érzett felelősséggel szóltak a hozzászólók a Központi Bizottság határozataihoz kapcsolódva a gazdaság helyzetéről és a megoldandó feladatokról. Nem kevés hozzászóló indítványozta — és ez egybevág a népfront VIII. kongresszus határozataival —, hogy szélesebb társadalmi alapokon vizsgáljuk tovább tennivalóinkat, mindenekelőtt a társadalmi reform, a társadalmi fejlődés meggyorsítását és az ország teljesítőképességének növelését. Ezt követően Pozsgay Imre az ügyrend korszerűsítésének fontosságáról beszélt, mert mint elmondta, a vita is példázza, milyen nehézségeket okoz az állásfoglalás olyképpen való megfogalmazása, hogy abban minden vélemény tükröződjék. Kiemelte: azon lesznek, hogy a vitában felszólalók egyetlen értékes gondolata sem menjen veszendőbe, mert a hozzászólásokat jegyzőkönyvi hitelességgel eljuttatják az illetékes vezető szerveknek. Az elmúlt két évtizedben határozott törekvés mutatkozik arra, hogy a társadalmi-politikai szervezetek, mozgalmak valós érdekképviseletű és érdekhordozó szerepet kapjanak. S hogy ebben a vonatkozásban van előrelépés azt bizonyítja mai párbeszédünk is. A felszólalók őszinte szavai, javaslataik és bírálataik mutatják: ezen ülésünk az ország előtti nyílt politizálás fóruma volt, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy egyetlen hasznos javaslat se menjen veszendőbe.