Magyar Nemzet, 1986. december (49. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-09 / 289. szám

J Ára: 1,80 forintMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Kedd 1986. decem­ber 9. VLIV. évfolyam 289. szám ­ A reformprogramhoz párbeszéd kell A főtitkár gondolatébresztő be­számolóját vita követte, amelyben elsőként dr. Sípos Béla, a Pécsi Janus Pannonius Egyetem docen­se szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy a haladás, a demokrácia iránt elkötelezett emberekre van szükség. Ez ter­mészetesen nemcsak az értelmi­ségiekre vonatkozik, mert a tu­dás nem csupán az értelmiség monopóliuma. A tudomány és technika viszonyában, a tudomá­nyé a döntő szerep, de érvényesü­lésének számos feltétele van. Tár­sadalmunkban még mindig hat a kontraszelekció, s ez sajnos a gyengébb képességűeknek kedvez. A tehetséges gyerekek nem je­lentkeznek középiskolába, nem lett példaadó a tudás, mert meg­szerzése jelentős anyagi áldozat­tal jár. Egyetemeink anyagi okok miatt sajnos kénytelenek lemon­dani legígéretesebb kutatóikról. Szólt arról is, hogy a jövő értel­miségét csak kiemelkedő képessé­gű oktatók készíthetik fel. Végül emelte, hogy a felsőoktatás mű­ködőképessége stratégiai kérdés. Dr. Szabó Kálmán egyetemi tanár helyeselte, hogy a politikai vezetés szembenéz­ a gazdasági nehézségekkel. A „hogyan" kér­désében nem elég világosak a vá­laszok — mondotta —, ezeket nem szabad sokáig halogatni, mint ahogy óvakodnunk kell az elhamarkodott döntésektől is. Ha­tékonyság dolgában sajnos nincs mivel dicsekednünk. Figyelmez­tetett arra, hogy a nemzeti reali­tások figyelembevételével kell gondolkodni: ha Magyarországon az 1968 óta kibontakozott reform­szellem nem folytatódik, nem tud újabb eredményeket felmutatni, nemcsak mi, hanem a szocialista közösség is kárát látja. Miközben a jelen gondjaival bajlódunk, hosszú távú érdekeinket sem té­veszthetjük szem elől. Igen fon­tosnak ítélte a termelés, a tudo­mányos kutatás és a felsőoktatás integrációját, és kérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, nyújtson ebben segítséget. Antal László, a Pénzügykuta­tási Intézet igazgatóhelyettese el­mondta, hogy gazdaságunkat a 70-es évek közepétől jellemzi a műszaki színvonal lemaradása. Bármennyire ez a látszat, nem csupán az utóbbi négy esztendő gondjairól van szó. Nem vezet jó­ra, hogy a jövedelmező és a rossz vállalatok egyaránt bizonytalan feltételek között dolgoznak. Az életképes, mozgékony vállalatok­nak adjunk mozgásteret, még ak­kor is, ha másutt esetleg több lesz a kudarc. A reformprogram — hangsúlyozta — csak egy dialó­gusra képes társadalomban va­lósulhat meg, önkritikus elem­zésre, reális helyzetfeltárásra van szükség, s ebben a Hazafias Nép­frontnak kezdeményező szerepet kell vállalnia. Benczik Vilmos, a Budapesti Tanítóképző Főiskola docense szólt arról, hogy jó határozatok eddig is voltak, kérdés, hogy sike­­rül-e ezeket a jövőben valóra vál­tani. Ő is nehezményezte a sza­bályozókat, amelyek irreális fel­tételeket szabnak a vállalatoknak. Mozgósítsunk minden alkotóerőt és akaratot Ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Kállai Gyula elnökletével hétfőn ülést tartott a Parlament kongresszusi termében. Az ülésen — amelyen részt vett és felszólalt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csának elnöke is . Pozsgay Imre, a HNF Országos Tanácsának fő­titkára tájékoztatót tartott az MSZMP Központi Bizottsága november 19—20-i üléséről. Pozsgay Imre beszéde A népfront főtitkára részlete­sen ismertette a Központi Bizott­ság ülésén elhangzott vitát. Kü­lön kiemelte azokat a társadal­munk előtt álló, legsürgősebben megoldandó feladatokat, amelyek gazdasági helyzetünk javítását eredményezhetik. Hangsúlyozta a vita őszinteségét, nyíltságát és kü­lön kiemelte azt, hogy gazdasági nehézségeinket nem szabad csu­pán önmagában­­kezelni, hanem elemezni kell, társadalmi hatását is, és egyben fokozott figyelmet kell fordítanunk gazdasági és társadalmi reformtörek­véseink egyidejű megvalósítására is. Nem elegendő tehát csupán a jó munkavégzésre összpontosítani figyelmünket, hanem fokozott gondot kell fordítanunk a mun­káját végző emberre. A Központi Bizottság nyilvá­nosságra hozott határozatából adódóan, túl az általános tenniva­lókon, sajátos feladatok is hárul­nak a népfrontmozgalomra. A népfront főtitkára ezt követően ezekről a feladatokról szólt, majd így folytatta A népfront Vil­. kongresszu­sának­­ megállapításai napjaink­ban is időszerűek és érvényesek a népfrontmozgalom számára. Új hangsúllyal mondhatjuk azt az el­határozásunkat, hogy a népfront a gazdasági és társadalmi re­formfolyama­tok mellett van, tá­mogatja a párt ilyen irányú kez­deményezését, és ezzel egyben kifejezi a társadalom igényét is. Csak megerősíteni tudjuk a kong­resszuson elfogadott megállapo­dásainkat, amelyek kifejezik: egy átfogó reform van folyamatban. Etében a társadalompolitikai szer­­­vezetek önállóságát a népfront is támogatja, a mozgalom keretein belül. A másik: talán az eddigi­eknél is követelőbb módon fogal­mazódik meg, hogy törvényes rend és biztonság legyen ebben az országban, ahol a vállalkozók biztonságtudattal kezdeményez­hetnek. A vállalkozás kocká­zatában is érvényesülnie kell a biztonságnak. Ezután arról szólt, hogy a tár­sadalompolitika fejlődésének in­tézményi keretének fő iránya to­vábbra is a szocialista demokrá­cia fejlesztése. Ebben az ügyben a kongresszus irányelvei válto­zatlanul érvényesek, a jelenlegi gazdasági helyzetben mindenek­előtt szeretném megemlíteni a Központi Bizottság 1984. évi ha­tározatát, amely hangsúlyozza a vállalatok belső irányításának to­vábbi demokratizálódását, a de­mokratikus önkormányzat fej­lesztését. A másik lényeges kér­dés, hogy a­ társadalom általános demokráciájának feltételeit to­vábbra is biztosítsuk, tartsuk magunkat azokhoz a politikai ha­tározatokhoz, amelyek a parla­menti és tanácsi demokratikus fejlődést segítik, és ebben a nép­­frontmogalomnak is jelentős fel­adat jutott — Másik nagyon fontos kér­dés — folytatta Pozsgay Imre —, társadalmi elkötelezettségünkből adódóan, hogy képviseljük az­­ olyan emberek ér­dekeit is, akik saját helyzetük megjavítására, megvédésére nem tehetnek lépéseket A népfront­mozgalomnak a szociálpolitika segítése révén azon kell dolgoz­nia, hogy biztonságot teremtsen számukra, figyelemmel kísérje sorsukat, védje anyagi biztonsá­gukat. — Ugyancsak fontos tennivaló­ja mozgalmunknak — mondotta a népfront főtitkára —, hogy ja­vítsuk együttműködésünket a szakszervezetekkel és más tár­sadalmi érdekvédelmi szerveze­tekkel, hogy az ipar, a gazdaság változásaiból adódó következmé­nyek ellenére is megőrizzük az emberek biztonságát. Arról van szó, hogy reform nyomán az új foglalkoztatáspolitika következ­ményeként sok ezer ember állás-, foglalkozásváltoztatásra kénysze­rülhet, s a népfrontmozgalom­nak is racionális, ésszerű kezde­ményezésekkel kell előállnia, ne­hogy — miközben kiállunk a re­form mellett — olyan elégedet­len társadalmi csoportok kelet­kezzenek, amelyek befolyásolják a politikai stabilitást. Megítélése szerint a gazdasági reform nem támaszkodik megfe­lelő ideológiai alapra. A kisvál­lalkozók nem tudják, mi lesz a sorsuk, ezért az „addig keresünk, amíg lehet” elve vezérli őket. A felsőoktatásban dolgozók anyagi helyzetéről elmondta, hogy 1977- ben volt utoljára központi bér­rendezés, azóta a reálbérük foko­zatosan csökkent. Elgondolkodta­tó, hogy egy gyakorló iskolába magasabb fizetésért tudnak fel­venni napközis nevelőt, mint a középiskolába egy tanársegédet. Bauer Tamás, a Közgazdaság­tudományi Intézet főmunkatársa azzal kezdte felszólalását, hogy gazdasági bajaink okainak kuta­tásánál mintha túlontúl sokat hi­vatkoznánk a külső okokra. Holott az okok nagy része saját munkánkkal, belső döntéseinkkel is összefügg. Példaként említet­te, évek óta hangoztatjuk, hogy romlottak az értékesítési felté­teleink, a világpiacon olcsóbb lett a gabona ára. Ez valóban tőlünk független ok, az azonban már sa­ját elhatározásunkból is adódik, hogy kivitelünkben az ilyen ter­mékek a meghatározóak. Számta­lanszor elhangzik: elsősorban a végrehajtással vannak gondok. Ettől az állampolgároknak olyan érzésük támadhat, hogy minden bajnak ők az okai, amiért nem jól dolgoznak, holott inkább azon kellene tűnődnünk, hogy megfe­lelően hasznosítjuk-e a társadal­mi munkaidőalapot? Pásztor Béla, Veresegyház ta­nácselnöke: — A Központi Bi­zottság állásfoglalásában minden­ki keresi a maga cselekvési terét. A bérstop nyilvánvalóan nem vált ki osztatlan lelkesedést az embe­rekben, de ha az emberek látják a közös cselekvés értelmét, a ki­bontakozást, megértőbbek lesznek a nehézségek iránt. A megújulási folyamat egyik legfontosabb kér­désének a személyi felelősséget tartom — mondotta —, mert el­gondolkodtató, hogy ugyanazon szabályozások mellett az egyik gazdaság kiválóan dolgozik, a má­sik pedig leépül. Én hiszek az emberi tényező fontosságában — mondotta. Helyzetünk reális megítélésére van szükség — mondotta Szabó István felszólalásában Az országos tanács ülésén részt vett és felszólalt Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának a tagja, aki átadta a tanácskozás résztvevőinek a Központi Bizott­ság üdvözletét. Hozzászólásában elemezte gazdaságpolitikánk je­lenvaló gondjait, és a reális meg­ítélés szükségességét hangoztatta.­­ Országunk gazdasági hely­zetét elemezve reálisan látnunk kell, hogy az 1979-től 1984-ig tar­tó időszakban jelentős eredmé­nyeket értünk el. Erőfeszítéseink tehát nem voltak hiábavalóak, igazolja ezt az is, hogy ezekben az években aktívumaink voltak, és hitelállományun­kból is törleszteni tudtunk. A tavalyi és az idei esz­tendő azonban veszteségeket ho­zott számunkra, és ennek egyik oka tagadhatatlanul a kedvezőt­len külpiaci feltételekben kere­sendő. Példaként talán elegendő a­­nyit említeni, hogy ebben az időszakban egyik fő kiviteli cik­künk, a kukorica ára felére esett a külhoni piacokon. Sorolhatnám tovább a példákat, de talán ez is meggyőző. A Központi Bizottság határozata egyértelműen tárta fel ezeket a nehézségeket... Nem baj, ha erről a határozatról vita van, ennek azonban alapfeltétele, hogy a vita a megoldást, a meg­újulást szolgálja. A Központi Bi­zottság ülésén úgy gondoltuk, hogy az elmúlt két év gazdasági nehézségei ellenére sem kell újra­fogalmaznunk az MSZMP XIII. kongresszusának határozatait, és a jelenlegi tervidőszak céljait Úgy gondoltuk, legyen az mérce a társadalom számára, ezt mind a Politikai Bizottság, mind a Köz­ponti Bizottság jóváhagyta. Hi­szen mindössze húsz hónap telt el a kongresszus óta, és még egy esz­tendő sem múlt el a VII. ötéves terv időszakából, nem indokolt tehát revízió alá venni az e doku­mentumokban megfogalmazott célt. Mindez azonban nem azt je­lenti, hogy nem elemezzük folya­matosan az ország gazdasági helyzetét, s mint a határozat is utal arra, az eddiginél részlete­sebb, körültekintőbb helyzetelem­zés folytatódik, s ennek megálla­pításait a jövő év elején a Köz­ponti Bizottság újra megtárgyalja. Mert reálisan akarunk szembe­nézni jelenlegi gazdasági gond­jainkkal. Tükröződik ez a határo­zatból is, amely nem ígéri felelőt­lenül az életszínvonal javítását, amelyből látható, hogy a Köz­ponti Bizottság is tisztában van az érdekeltségi rendszer javításá­nak fontosságával, a munka ha­tásfokával, mielőbbi javításának halaszthatatlanságával, az értel­miség jobb megbecsülésének fel­adatával. Nem akarjuk hát gond­jainkat elbagatellizálni, és éppen a hosszabb távú stratégia kidolgo­zása érdekében van szükségünk helyzetünk reális megítélésére. Kamatoztassák a szocialista integráció lehetőségeit Hankiss Elemér szociológus né­zete szerint a társadalom válaszol minden kihívásra azzal is, hogy magáévá teszi a konszenzust, vagy éppen tagadja. A gazdaságot és a társadalmat nem választhat­juk ketté, ha azt akarjuk, hogy gazdasági gondjaink szorítása enyhüljön. Magam is olvastam azonban jó néhány kitűnő gazda­sági elgondolást, amelyek figyel­men kívül hagyják a társadalmi hátteret. Sajnos, számos területen még mindig hat az a negatív szemlélet, amelynek lényege: ak­kor járunk­­ jól, ha nem tartjuk be a normákat. Az individualizmus, a felelősségtudat elvesztése már­­már patológiás tüneteket mutat. Dr. Mikó István, nyugalmazott főtanácsos szerint, olyan társadal­mi közfelfogást kell teremteni, amely elítéli a rossz munkát. Bihari István, a Chinoin ve­zérigazgatója felvetette, hogy túl­ságosan sokat hangsúlyozzuk, hogy fejlődjenek a jó vállalatok és vesszenek a rosszak. A jelen­legi ár-, bér- és adórendszer kö­rülményei között, már nehezen lehet megmondani, kik a jók és­ kik a rosszak. Az egyik legfőbb gondunk, hogy gyakran imitált piacot teremtettünk valódi he­lyett. Nem valósult meg a szelek­tív fejlesztés, pontosan a piac hiánya miatt, számos várakozá­sunk rossz feltételezésre épült. Ne higgyük — mondotta —, hogy szellemi erőforrásaink korlátla­nul rendelkezésre állnak. Létkér­désünk a szocialista integráció növekvő lehetőségeit­­kamatoztat­ni, kölcsönös előnyökkel fejlesz­teni nyugati kapcsolatainkat is. Csató József, a füzesgyarmati Vörös Csillag Mgtsz építésveze­tője véleménye szerint, jobban megnőttek a személyes igényeink, mint a lehetőségeink kielégíté­sükre. Gulyás Pál újságíró felszólalá­sában arról beszélt: való igaz, hogy nagyon fontos az anyagi ösztönzés javítása, ez azonban ön­magában nem oldhatja meg gondjai­nkat. — Leginkább azzal felelünk meg a mozgalommal szemben tá­masztott követelményeknek, ha egy társadalmi párbeszéddel je­lezzük az embereket foglalkoztató gondokat, megoldásra váró fel­adatokat, ugyanak­kor mozgósít­juk népünket a cselekvésre. Állásfoglalás a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága november 19—20-i határozatáról és a népfront mozgalom feladatairól A Hazafias Népfront Országos Tanácsa megismerkedett az MSZMP Központi Bizottságának a gazdasági munka megjavítása feladatairól és az 1987. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről szóló határozatával. A testület nagyra értékeli, hogy a párt a kommu­nisták és a pártonkívüliek közös támogatását kéri és igényli a XIII. pártkongresszuson megfogalmazott és a VII. ötéves tervvel törvénybe foglalt országépítő program megvalósításában. E közös munkát az Országos Tanács szükségesnek tartja és valóraváltásában felelős részt vállal. A népfrontmozgalom sokoldalú tapasztalatai megegyeznek a Köz­ponti Bizottság helyzetértékelésével. Az Országos Tanács emlékeztet arra, hogy a párt kongresszusán meghatározott célokat az állampol­gárok nagy többsége egyetértéssel fogadta, s ezt kifejezésre is juttatta az elmúlt évi általános választásokon, majd a Hazafias Népfront VIII. kongresszusán is. Ez a nemzeti egyetértés és támogatás kísérte és kíséri ma is a közös célok érdekében kibontakozó törekvéseket, intézkedése­ket és ezek kezdeti eredményeit Ugyanakkor az Országos Tanács is érzékeli, hogy a közös célokhoz közeledésünket akadályok nehezítik, s hogy ezek között a legjelentősebbek saját gyengeségeink, az irányítás fogyatékosságai, az indokolatlan késedelmek, lemaradások, az egyet­értés hiánya a kibontakozás­­távlatait illetően. Ezek az akadályok és a gazdasági helyzet ezekből következő rom­lása erősen nyugtalanítják közvéleményünket és gyengítik a szocialista közmegegyezést éltető bizalmat. Mindezt figyelembe véve az Országos Tanács támogatja a Központi Bizottságot a gazdasági fejlődés útjában álló akadályok eltávolításában, az irányítás színvonalának és haté­konyságának emelésében, a nélkülözhetetlen politikai, társadalmi, szervezeti és személyi feltételek megteremtésében. A testület helyes­nek és szükségesnek tartja, hogy a jelenlegi helyzetben megfogalma­zott feladatokat reális, társadalmi kihatásaiban is végiggondolt és a távlatokat is tartalmazó koncepció, következetes megvalósítás, az ön­állóság és a felelősség elveit minden területen érvényesítő gyakorlat támassza alá. A testület szerint az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében nem a céljainkról való lemondás a megoldás, hanem minden alkotó erő és akarat mozgósítása a célok megvalósítására. Szükségesnek tartja, hogy társadalmi párbeszéd alakuljon ki a társadalmi és gazdasági fejlődés kívánatos és lehetséges útjáról. Úgy véli, hogy az egyetlen járható út az irányítás és a végrehajtás minden szintjén a hozzáértő, felelős munka, a kezdeményezéseket ösztönző­ támogató, az érdekek kifejeződését és célszerű kezelését lehetővé tevő, a jogokat és a köte­lességeket, valamint a felelősséget összhangban érvényesítő demokrá­cia fejlesztése. Ez hazánk, s benne a munkahelyek, a családok, az ál­lampolgárok közös érdeke. Az Országos Tanács ennek megértésére és cselekvő támogatására szólítja fel az ország minden állampolgárát. Az Országos Tanács kifejezi a népfrontmozgalom elkötelezettségét a megújulási folyamat következetes fejlesztése, továbbvitele, a rugal­masan alkalmazkodó, hatékonyabb gazdaságirányítás kialakítása mel­lett. Előrehaladásunk fontos feltételének tartja az értéket teremtő hatékony munka megbecsülését, a teljesítménnyel arányban álló jöve­delemelosztást. A laza munkafegyelem, a szervezetlenség, a rossz gazdálkodás okozta veszteségek ne kapjanak a költségvetésből fede­zetet, helyette az ország természeti és gazdasági adottságait, valamint a technikai és szellemi feltételeinket figyelembe vevő műszaki fejlesz­tést kell szorgalmaznunk. A testület az 1987. évi népgazdasági terv és az ország előtt álló feladatok teljesítésére szólítja fel népünket. A testület meg van győződve arról, hogy a népfrontmozgalom bizott­ságainak és aktivistáinak segítségével, a helyi politikai, tanácsi, más társadalmi és érdekvédelmi szervekkel összehangolt együttműködé­sük erősítésével, sokoldalúan hozzájárul az állásfoglalásban megjelölt feladatok elvégzéséhez, a gazdasági munka szükséges megjavításához. Ehhez szükséges, hogy területükön maguk is igényeljék és sürgessék a rend és a fegyelem javítását, az önálló és felelős vezetői munkát, a politikai, gazdasági, jogi és hatósági tevékenység, valamint a de­mokratikus ellenőrzés összehangolását. Különösen fontos a lakosság életkörülményeit, közérzetét javító településfejlesztésben és ellátásban, az emberi környezettel való gazdálkodásban, a helyes társadalmi értékrend visszaállításában a széles körű részvétel. Támogassák a de­mokratikus fórumokat, a helyi tartalékok mozgósítására képes öntevé­keny közösségek létrejöttét A szervező munka javításával is segítsék elő a közkiadásokat csökkentő társadalmi közreműködés eredményeit. Az Országos Tanács felkéri a mozgalom bizottságait, hogy a VIII. kongresszus szellemében fej­lesszék-gazdagítsák munkájukat minden területen, és vonjanak be újabb és újabb rétegeket csoportokat, állam­polgárokat a közéleti tevékenységbe. Ezúttal kéri a népfrontbizottsá­gokat hogy a helyi tennivalók ismeretében alakítsák ki konkrét fel­adataikat amelyekkel hozzájárulnak gazdaságpolitikai feladataink, közös céljaink megvalósításához. Zárszó A vitát és tanulságait Pozsgay Imre foglalta össze. — Úgy vélem, ez a párbeszéd, amellett hogy számos tanulság­gal szolgált sok tennivalót ad még a népfront elnökségének, a titkár­ságnak és nem utolsósorban az Országos Tanácsnak. Egy problé­mákat továbbgörgető esztendő vé­gén vagyunk, így érthető, hogy a gondok iránt érzett felelősség­gel szóltak a hozzászólók a Köz­ponti Bizottság határozataihoz kapcsolódva a gazdaság helyzeté­ről­ és a megoldandó feladatokról. Nem kevés hozzászóló indítvá­nyozta — és ez egybevág a nép­front VIII. kongresszus határoza­taival —, hogy szélesebb társadal­mi alapokon vizsgáljuk tovább tennivalóinkat, mindenekelőtt a társadalmi reform, a társadalmi fejlődés meggyorsítását és az or­szág teljesítőképességének növelé­sét. Ezt követően Pozsgay Imre az ügyrend korszerűsítésének fontos­ságáról beszélt, mert mint el­mondta, a vita is példázza, mi­lyen nehézségeket okoz az állás­­foglalás olyképpen való megfo­galmazása, hogy abban minden vélemény tükröződjék. Kiemelte: azon lesznek, hogy a vitában fel­szólalók egyetlen értékes gondo­­lata sem menjen veszendőbe, mert a hozzászólásokat jegyzőkönyvi hitelességgel eljuttatják az illeté­kes vezető szerveknek.­­ Az elmúlt két évtizedben határozott törekvés mutatkozik arra, hogy a társadalmi-politikai szervezetek, mozgalmak valós ér­­dekképviseletű és érdekhordozó szerepet kapjanak. S hogy ebben a vonatkozásban van előrelépés azt bizonyítja mai párbeszédünk is. A felszólalók őszinte szavai, javaslataik és bírálataik mutat­ják: ezen ülésünk az ország előtti nyílt politizálás fóruma volt, gon­doskodnunk kell tehát arról, hogy egyetlen hasznos javaslat se men­jen veszendőbe.

Next