Magyar Nemzet, 1987. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Arat 1,80 forint Magyar Nemzet z'* »IM 1 / I • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAP J/A 1. Péntek 1987. január 2. L évfolyam I. szán Losoncai J Pál újévi köszöntője Az Uj esztendő elso napjai tisztelettel noszon­om nazame mmaen anampolgarat. trixe­­re&oea szerényeoo, am utnui­­sagoi&Dan annai gazaagaoo nevet nagy tuna magunk mö­gött. megnyugtató, hogy létünk es munkaink legalapvetobO Lei­tete­­e, a Deke, változatlanul fennmaradt, ittev jellemzője volt a Genfben kibontakozott folyamat erősödése. A Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok új elemeket tartalmazó pékekezdeményezései újra­élesztették a népek bizakodá­sát az enyhülés visszatérése iránt. A reykjaviki szovjet— amerikai csúcstalálkozón is­mét meggyőződhettünk, hogy tárgyalóasztal mellett, őszinte eszmecserében, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásá­val a nemzetközi élet legsúlyo­sabb problémái is közel kerül­hetnek a megoldáshoz. Ugyan­akkor azt is jól tudjuk: jelen­tősek még azok az erők, ame­lyek a bizalmatlanság szításá­val fékezik a népek közötti normális kapcsolatok kialakí­tását, zavarják a békés egy­más mellett élést. Hazánk a bonyolult világpo­litikai helyzetben is tovább bővítette nemzetközi kapcsola­tait. A Magyar Népiköztársaság külpolitikájának eddig is egyik legmarkánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista or­szágokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgal­mazza a fegyverkezési ver­seny megállítását, a leszere­lést, a nemzetközi biztonság, az államok közti bizalom és a béke erősítését. Mindenkor síkraszálltunk a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös együttmű­ködéséért, kiálltunk a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése mellett. Tárgyalunk mindenkivel, aki tiszteletben tartja társadalmi rendünket, szövetségi kapcso­latainkat és a kölcsönös érde­kek elismerése alapján akar velünk szót váltani. Váltottuk és valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgy enyhülhet­nek, ha a népek közösen mun­kálkodnak orvoslásukon. Csak­is a kölcsönös bizalom és egy­más érdekeinek tiszteletben tartása viheti előbbre az embe­riséget. Csakis így távolíthatók el azok a mesterségesen emelt, politikai természetű akadá­lyok, amelyek az országok kö­zötti együttműködés útjában állnak. Szűkebb értelemben vett hazai dolgainkat tekintve el­mondhatjuk, hogy a körülmé­nyek kedvezőtlen alakulása el­lenére is gyarapodott a nem­zeti vagyon, hazánk új létesít­ményekkel gazdagodott, erősö­dött gazdaságunk és társadal­munk átfogó reformfolyama­ta, új tudományos eredmé­nyek, szociális és kulturális létesítmények születtek. Meg­őriztük a teljes foglalkoztatott­ságot és a lakosság ellátásának színvonalát is. Az az össztelje­sítmény, amit népünk nyúj­tott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmények kö­zött érte el eredményeit. Cél­jaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéle­tei tovább szigorodtak. Termé­keink leértékelődése folytató­dott, kedvezőtlenebbé váltak értékesítési lehetőségeink. Hát­ráltatták versenyképességün­ket azok a végső soron politi­kai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezé­sek és technológiák, hanem az áruk normális cseréjét is meg­nehezítik. De csupán ezek a vi­tathatatlan tények nem szol­gálhatnak magyarázatul lema­radásunkra, és nem menthet­nek fel bennünket következ­ményei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem ké­szültünk fel következményeik­re, nem igazodtunk elég ru­galmasan és gyorsan az új kö­vetelményekhez. Pártunk Köz­ponti Bizottságának 1986 no­vemberi határozata joggal ál­lapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb tel­jesítményében saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irá­nyítás fogyatékosságai, a vég­rehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még nem vált általánossá a kor­szerű gazdálkodási szemlélet, a szervezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtatnunk kell, ha előre akarunk haladni. Az életkörülmények javítása és a jogos fogyasztási igények ki­elégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén minden­ki eredményesebben dolgozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nem­zeti egyetértés fogadta, és tár­sadalmunkban megvan a készség, hogy az elérésükhöz szükséges feladatokat végre­hajtsa. Államunk ezeréves tör­ténelme is bizonyítja, hogy né­pünk a legnehezebb helyze­teken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célokért egyesítette erőit. Az Országgyűlés a közel­múltban törvényerőre emelte az idei költségvetést, és ter­vünk tartalmazza a legfonto­sabb tennivalókat. Eredményes teljesítése elengedhetetlen gaz­daságunk élénküléséhez. Arra van szükség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető legjobban hasznosít­suk erőforrásainkat. Különö­sen fontos a munka minőségé­nek javítása és az ésszerű ta­karékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálko­dás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatéko­nyan működő vállalatok fej­lesztésére, a biztosabb és gyor­sabb megtérülés javára fordít­suk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyen­­lősdit felszámolva — bérrend­szerünkben is következeteseb­ben érvényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb színvonalú, az alko­tó tevékenységet kívánjuk át­lagon felül megbecsülni az élet minden területén. Ez nemcsak kormányzatunk szándéka, ha­nem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárd­sága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézmény­­rendszerünk erősödése egy­aránt záloga a szocializmus si­keres továbbépítésének. Ennek érdekében — a kölcsönös elő­nyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműköd­ni minden országgal, függetle­nül azok társadalmi berendez­kedésétől. Legbiztosabb táma­szunk azonban a baráti szo­cialista országok korszerűsö­dő és gazdagodó együttműkö­dése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a fel­ismerésünk is:­ kapcsolataink­ban minőségileg új viszonyla­tok és távlatok rejlenek. E gondolatok jegyében és nemcsak az újév napjának szokása alapján mondom: re­ményeinket párosítsuk termi­­akarással, sőt, tettekkel, és ak­kor az eredmény sem marad­hat el. Ehhez kívánok 1987 el­ső napján békés, boldog új esz­tendőt valamennyi honfitár­samnak és barátunknak az egész világon. Moszkva változatlanul a leszerelési tárgyalások híve Mihail Gorbacsov újévi üzenete a szovjet néphez A külpolitikai helyzet ELMARADT EZÚTTAL Mihail Gorbacsovnak és Ronald Reagan­­nek a tavalyihoz hasonló, a szovjet és az amerikai néphez kölcsönösen intézett újévi üdvözlete. Ez az Egyesült Államoknak a Reykjavíkot követő magatartására vezethető vissza. Mindazonáltal, így is közvet­len rádiókapcsolat létesült a két főváros­­között az ünnepi órákban, s ily módon a szovjet és az amerikai lakosok átadhatták egymásnak szilveszteri jókívánságaikat. A moszkvai rádió az új esztendő első napján ugyancsak ismertette Reagan elnök beszédét. Az SZKP főtitkára a Szovjetunió népeihez intézett üzenetében a külpolitikáról szólva hangsúlyozta, hogy Moszkva a továbbiakban, csakúgy mint eddig a tárgyalások, a párbeszéd folytatásának a híve. Mindazoknak, akik hasonlóan gondolkodnak, barátságot és együtt­működést ajánlott fel. Kimerítően szólt hazája béketörekvéseiről, ezt megelőzően egy amerikai újságírónak adott nyilatkozatában. Ebben kifejtette, hogy a szovjet lakosság békében akar élni az amerikai nép­pel, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy egyik fél biztonsága se a másik kárára jöjjön létre. Csakis a kölcsönösség lehet e tekintetben a meghatározó — mondotta. A genfi szovjet—amerikai fegyverzetkor­látozási megbeszélések továbbvitelének a szükségességét hangsúlyoz­va, rámutatott arra, hogy a jövőben ezeket már nem jellemezheti az egyhelyben topogás, a tehetetlenség, a tettek ideje haladást sürget. Megerősítette: a Szovjetunió a fegyverzetek legmesszemenőbb csök­kentéséért száll síkra, s ésszerű megállapodások híve, a nukleáris és a hagyományos eszközök terén egyaránt. Felhívta ugyanakkor a fi­gyelmet arra, hogy ha az Egyesült Államok szándékosan tönkreteszi a már eddig elért megállapodásokat — s itt a SALT—2 okmány meg­szegésére utalt —, akkor igencsak kevés esély marad újabb egyezmé­nyek megkötésére. Immár minden Washingtontól függ, vonta le a vég­következtetést Mihail Gorbacsov. Az amerikai elnök üdvözletében úgy beszélt a két nagyhatalom állipedti fa­láról, mint amelyben „kirkedés állt be”. Az óesztendőt­ érté­­kelve, úgy vélekedett, hogy mindkét fél nagy lépéseket tett a békéért, a leszerelés kérdései jelentős lendületet kaptak. Annak ellenére, hogy temérdek még a teendő — fejtegette —, eddig soha nem tapasztalt közelségbe került egymáshoz Moszkva és Washington. Egyetértően beszélt arról, hogy azonos a „végső cél”: kívánatos lenne valamennyi atomfegyver teljes felszámolása. FOLYTATÓDOTT A FRANCIAORSZÁGI SZTRÁJK. Már tizen­hatodik napja tart a vasutasok munkabeszüntetése. Úgy tűnik, az igazgatósággal folytatott tárgyalások sem vezettek komolyabb ered­ményre, jóllehet a vezetőség hajlott kisebb engedményekre, így sem­misnek nyilvánította az új bértáblázatot és bizonyos mértékig kész­nek mutatkozott a munkakörülmények javítására is. Mindezeket azon­ban kevesellték a munkavállalók, s tiltakozó akciójuk továbbvitele mellett foglaltak állást. Újévkor kizárólag a párizsi metrószerelvények és az autóbuszok közlekedtek, de a szakszervezet a jövő hétre itt is újabb sztrájkot hirdetett. Ez erőteljesen érezteti a hatását a valuta­piacokon, a francia bank kétszeri beavatkozása ellenére tovább gyen­gült a frank a nyugat-európai társvalutákhoz képest A gazdasági miniszter azt hangoztatta, hogy szükség esetén minden rendelkezésre álló eszközzel megvédik a nemzeti fizetőeszköz árfolyamát. A Chirac­­kormány változatlanul hajthatatlannak mutatkozik, a legfrissebb fel­méréseik szerint ismét esett népszerűsége, ugyanakkor Mitterrand tekintélye tovább emelkedett. A köztársasági elnök újévi köszöntőjé­ben társadalmi békére szólított fel, a megértést, a türelmet, a pár­beszédet állítva az előtérbe. (Sz. H. L.) Békében egymással Az SZKIZ főtitkárának nyilatkozata amerikai újságírónak Az elmúlt évben erősödött a békéért vívott harc — állapí­totta meg Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitkára a szovjet nép­hez intézett újévi üzenetében. A szovjet televízióban elhang­zott üdvözletében megállapította, hogy a gazdasági élet minden te­rületén sikerült továbblépni, és leküzdeni a pangás jelenségeit Fordulat előtt állunk a társadalmi és szociális problémák hatéko­nyabb megoldása terén is. Gorba­csov figyelmeztetett arra, hogy az elkövetkező esztendőben még jobb teljesítményekre lesz szük­ség a gazdaságban. A döntő változtatások útjára léptünk, mégpedig közös meg­egyezéssel — mondta, és hozzá­fűzte : ugyanakkor érzékelhető még az egy helyben topogás, a közömbösség, egyesek abban re­ménykednek, hogy minden visz­­szatér a régi mederbe. Ez az erő azonban nem állíthatja meg a szovjet társadalmat az átszerve­zés útján. Határozottaknak és kö­vetkezeteseknek kell lennünk. A legcsekélyebb megingást sem en­gedhetjük meg magunknak. Poli­tikai és erkölcsi álláspontunk az, hogy a szocialista rendszer fej­lesztésének hatékony eszköze a kezdeményezés, a felelősségtudat, a bírálat és a nyilvánosság, a de­mokrácia és a fegyelem. Az SZKP főtitkára rámutatott: a nukleáris szembenállás új gon­dolkodásmódot követel meg a nemzetközi politikában. A Szov­jetunió átfogó békekezdeménye­zéseket tett, hogy megjavuljon a nemzetközi légkör. A legnagyobb jószándékkal terjesztettük elő ja­vaslatainkat Reykjavikban. Ez volt az a pillanat, amikor az em­beriség megláthatta az atomfegy­vermentes világ körvonalait Saj­nos, számos nyugati politikus Reykjavikra való reagálása meg­mutatta, hogy milyen erős még a régi, konzervatív gondolkodás, milyen messze áll egyes kormá­nyok politikája a népek igazi akaratától. Mihail Gorbacsov hangsúlyoz­ta: őszinte barátságot és együtt­működést ajánlunk fel mindazok­nak, akik amellett vannak, hogy azonnal kezdődjenek tárgyalások az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról. Őszinte barátságot és együttműködést ajánlunk azok­nak, akik az atomfegyverek szá­mának csökkenését, illetve teljes megsemmisítésüket követelik, to­vábbá azt, hogy az egyenlőség és az általános biztonság elvei alap­ján fejlődjenek a nemzetközi kapcsolatok. A mi ajtónk nyitva áll a tárgyalások előtt, de egy má­sik dolognak is világosnak kell lennie mindenki számára. Béke­­szerete­tünknek semmi köze a V ÄQ®­r­tív -h­­­á­n­y gyengeséghez. A szovjet emberek békés munkáját meg­védjük. A szocializmus vívmányait az erős, korszerűen felszerelt szovjet fegy­veres erők védelmezik. Az újév alkalmából szívélye­sen üdvözöljük a szocialista or­szágok népeit, mindenkit, aki küzd a békéért és a társadalmi haladásért, minden jót kívánunk a föld valamennyi népének — hangzott az üzenet. A szovjet emberek békében akarnak élni az amerikai néppel, nem táplálnak vele szemben el­lenséges érzelmeket — jelentette ki Mihail Gorbacsov, J. Kings­­bury-Smith amerikai újságíró kérdéseire válaszolva. A szovjet vezetés nevében kijelenthetem, hogy a háború és béke kérdéseivel kapcsolatos szovjet politika ki­­alak­ításaiban az amerikai néppel szemben éppoly tisztességesek va­gyunk, mint saját népünkkel — mondotta. Korunk a nukleáris fegyverek és a nagy sebességek kora, amely­ben a kölcsönös gazdasági és po­litikai függés növekszik. Kizárt, hogy az egyik fél biztonsága a másik kárára vagy annak szám­lájára teremtődjön meg. A biz­tonság csak kölcsönös, pontosab­ban fogalmazva, csak egyetemes lehet — szögezte le a fő­titkár. — Tetszünk-e egymásnak vagy sem, meg kell tanulni egymás mellett, békében élni ezen a kicsi és sé­rülékeny bolygón. Síkraszálít amellett, hogy 1987- ben is folytatódjanak Génfben a szovjet—amerikai fegyverzetkor­­látozási tárgyalások, de azokat nem jellemezheti a terméketlen­ség, a tehetetlenség. A tárgyalá­soknak messzemenően dinamiku­saknak kell lenniük, vagyis: le­gyenek ezek valódi tárgyalások az atomfegyverek csökkentéséről, a világűrbeli fegyverkezési ver­seny megakadályozásáról. A Szov­jetunió erre törekedett Reykjavik­­­ban és még jobban fog erre töre­kedni 1987-ben. Hiszem, hogy ra­dikális változás a tárgyalások me­netében az amerikai nép létérde­keinek is megfelelne. Az amerikai kormány állás­pontja mélységesen kiábrándít bennünket. Annak ellenére, hogy a Szovjetunió másfél év óta nem végzett nukleáris kísérleti rob­bantást, az Egyesült Államok folytatta kísérleteit és nem volt hajlandó tárgyalni azok teljes be­tiltásáról, habár két szerződésben is kötelezettséget vállalt e tárgya­lások folytatására. Novemberben mindehhez hozzájött a Fehér Ház kihívó lépése: aláásta a hadászati fegyverek korlátozásáról kötött fontos megállapodást, a SALT-2 szerződést. Nem lesznek sikere­sek az új megállapodásokkal fog­lalkozó tárgyalások akkor, ha szándékosan, tüntető módon tönk­reteszik a régi megállapodáso­kat. Gorbacsov újból megerősítette: a Szovjetunió a fegyverzet legra­dikálisabb csökkentéséről szóló megállapodások mellett van, le­gyen szó akár nukleáris, akár ha­gyományos fegyverekről. Minden Washingtonon múlik — állapí­totta meg. Reagan elnök Javulónak igyekezett feltün­tetni a szovjet-amerikai kap­csolatokat Reagan elnök rádió­beszédében, amelyet az Ameri­ka Hangja rádióállomás útján intézett a Szovjetunió népéhez. A szovjet fél éppen a kapcsola­tok helyzete, az Egyesült Álla­moknak a leszerelést akadályozó lépései miatt nem látta alkalmas­nak az időpontot arra, hogy a két ország vezetői televíziós újévi üzenetben forduljanak a szovjet, illetve az amerikai néphez. Reagan tízperces rádióbeszédé­ben azt bizonygatta, hogy az Egyesült Államok és a Szovjet­unió az elmúlt évben „nagy lé­péseket tett a béke érdekében" és „alaposan előrelendítette a lesze­relési kérdések megoldását”. „Bár még sok munka van hátra, a két fél most közelebb került egymás­hoz, mint eddig bármikor volt Reykjavikban egyetértettünk ab­ban, hogy kívánatos a nukleáris fegyvertár csökkentése, a végső cél pedig valamennyi nukleáris fegyver teljes felszámolása" — mondotta egyebek között Beszé­dében gondosan megkerülte az olyan kérdések megemlítését, mint az amerikai nukleáris fegy­verkísérletek, a SALT—2 szer­ződés tudatos megsértése, vagy az űrfegyverkezés folytatása. Egy­úttal azonban azt hangoztatta, rádióbeszéde hogy „Amerikában továbbra is készen állunk arra a kemény munkára, amely ahhoz szükséges, hogy ellenőrizhető szerződéseket hozzunk létre”. Az amerikai lapok úgy értéke­lik Reagan beszédét, mint kísér­letet arra, hogy az Egyesült Álla­mok „sikerének” tüntessék fel a reykjaviki csúcstalálkozót, s egy­úttal arról győzzék meg a közvé­leményt, hogy a Reagan-kor­mányzat súlyos problémái, az „iráni kapcsolat" és a titkos ni­­caraguai fegyverszállítások bot­ránya ellenére Washington képes a normális külpolitikai akciókra. A két befolyásos amerikai napi­lap, a The New York Times és a The Washington Post azonban például jóval nagyobb terjede­lemben ismertette Mihail Gorba­csovnak a szovjet néphez inté­zett újévi üzenetét és egy ameri­kai újságírónak, Joseph Kings­­bury-Smithnek adott írásos vá­laszait, mint az elnök beszédét A szovjet rádió és a New York-i WBAI rádióállomás közös, négy­órás ünnepi műsort rendezett szilveszter délutánján. Az élő közvetítésben mindkét részről ne­ves művészek, írók, költők, pop­zenészek vettek részt s nemcsak műveikkel, műsorukkal köszön­tötték egymást hanem beszélge­tést is folytattak, elmondották új­évi jókívánságaikat Vezető államférfiak 1987 kilátásairól Az új év alkalmából vezető államférfiak ünnepi üzenetet intéztek a világ népeihez. Gnatev Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, a CSKP főtitkára a televízió és rá­dió általi sugárzott újévi köszöntő­jében hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió és a szocialista közösség békekezdeményezései reális lehe­tőséget kínálnak a leszerelésre, mindenekelőtt a nukleáris lesze­relésre, a nemzetközi bizalom és biztonság megszilárdítására. Wojciech Jaruzelski, a lengyel Államtanács elnöke, a LEMP első titkára kifejtette, hogy 1987-ben is számos területen fennmarad a véleménykülönbség a társadalom egyes csoportjai között s lesznek olyan nézetkülönbségek, amelye­ket nem lehet felszámolni. Mégis minden józanul gondolkodó és konstruktív politikai erőnek az ország alapvető érdekeit szem előtt tartva törekednie kell a nem­zeti közmegegyezés kiszélesítésé­re. E folyamatban megvan a he­lyük és a szerepük az eltérő világ­nézetű és különböző nézeteket valló embereknek. Az ország ve­zetésében továbbra is van kész­ség és türelem a párbeszédre.

Next