Magyar Nemzet, 1987. március (50. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

14 A debreceni Kardosokról A két neves irodalmár, az apá­nak és fiának szinte egyszeri ha­lála, Kardos László (1898—1987) és Pándi (Kardos) Pál (1926— 1987) elhunyta több visszaemlé­kezés megírására adott alkalmat. A Magyar Nemzetben legutóbb Hajdú Demeter Dénes, majd Ba­jomi Lázár Endre írásait olvas­hattuk. Ezektől is indíttatva, va­lamint ama vélekedés eloszlatása miatt is, mintha a debreceni Ady Társaság megalapításában jelen­tős szerepet játszó Kardos László és Kardos Pál (1900—1971) közeli rokonok, éppenséggel testvérek lettek volna, felidézem a két deb­receni Kardos család két-két iro­dalmár férfi tagjával kapcsola­tos, javarészt debreceni emlékei­met. Kezdem a Debrecenben maradt Kardosokkal. Kardos Albert (1861—1945) irodalomtörténész, gimnáziumi igazgató, az 1800-ben alakult, konzervatív ízlésű debre­ceni Csokonai Kör titkára, majd főtitkára volt, értékes Arany Já­nos és Csokonai tanulmányaival alkotott emlékezetes műveket két fia volt. Lajos korán el­hunyt Kardos Pál, a kisebbik, majd két évtizeden át tanított a debreceni tudományegyetem magyar irodalomtörténeti tanszé­kén. Nyolcad féléves koromban, 1947 tavaszán hallgattam verstani kollégiumát. Egy ízben a görög— római időmértékes versformákat taglalta, és ott az órán vagy há­rom versformában — mint haj­danán a poétai osztályban szokás volt — verset rögtönöztem. — El is vártam tőled a Holnap után — mondta az óra végén, midőn fel­olvasta. Ismeretségünk ugyanis onnan adódott, hogy heten, a Hol­nap Munkaközösség 1946 decem­berében, a város támogatásával megjelentettünk egy hatéves an­tológiát, a váradi Holnaposoktól szándékosan kölcsönvett címmel, s ebben tanulmány és kritika mellett versfüzérrel mutatkoztam be. Ezt az antológiát szerettük volna negyedéves folyóirattá fej­leszteni, s a másik Kardoshoz, K. Lászlóhoz, a kultuszminiszté­rium művészeti osztályvezetőjé­hez forduló szerkesztőnk, Vajda László megtudta: lapengedélyt a tájékoztatásügyi miniszter ad, ők ezt a kérelmet akkor támogatják erkölcsileg és anyagilag, ha a munkaközösség beolvad a debre­ceni Ady Társaságba, annak cé­gére alatt a tiszántúli írók lapja lesz. Ígéret hangzott el 1947 feb­­ruárjának elején hatezer forint támogatásról, bár Kardos László rossz néven vette, hogy a Hol­napban hevesen megtámadtam a Debrecenből a fővárosba költö­zött Magyarok című irodalmi or­gánumot s annak debreceni in­díttatású szerkesztőjét, Kéry Lászlót. Visszatérve Kardos Pálra: ő is tagja lett természetesen a gyor­san megalakított közös szerkesz­tői bizottságnak, ennek gyakori ülésein nemegyszer vitáztunk. Mi, a holnaposok (Vajda László, Asztalos Sándor, Balogh László, jómagam) sokáig emlegettük Kardos Pál javaslatát, miszerint az újonnan induló folyóirat be­vezetőjében módosítanunk kell a Holnap jelmondatát: „Mával a Holnapért, s ebben kimondani: ifjú, ha forradalmár vagy, légy kormánypárti". Egyikünk meg is kérdezte: a koalíciós pártok közül melyiket támogassuk? Nagyokat vitáztunk a leendő lap címén (Tovább, Tiszántúl, Szabadon), kéziratokon vesztünk össze. Kar­dos Pál minden megjelent írá­somat elolvasta, minősítette. Két epizódot nem hallgathatok el. 1947-ben a Néplapéban vagy tíz tárcanovellát próbáltam ellesni a rövidpróza fogásait. November­ben megszomorodva olvastam a Simonyi úton ballagván a Nép­lapban megjelent Legenda című novellámat, ugyanis a négy-öt sornyi befejező, mindent megoldó bekezdés nélkül jelent meg. Szemben jött Kardos Pál, s már messziről integetett és gratulált: most már tudsz modern novellát írni... Egyikünk se tudta, hogy az ügyeletes szerkesztő, Réber László így oldotta meg a túlsze­­dés gondját... És a Szépirodal­minál 1953 késő őszén megjelent Jóreménység című kisregényem legalaposabb kritikáját ő írta meg az Építünk (később Alföld) 1954 1. számában. Kardos Lászlóval a debreceni művészeti és irodalmi élet mi­nisztériumi támogatásáról rende­zett 1947. május 3-i városházi ér­tekezleten ismerkedtem meg sze­mélyesen. Sok mindenről szó volt akkor: a debreceni művésztelep létesítéséről, az Ady Társaság őszi jubileumáról. Feljegyeztem, az Ady Társaság Szabadon című folyóiratának tízezer forint támo­gatást ígért A jubileum kapcsán Debrecenben jelenik meg majd a minisztérium Vándortűz című, a vidéki irodalmi társaság s­zer­­kesztésében különböző városok­ban kiadott folyóirata. Támogat­ja a minisztérium egy 15 éves emlékkönyv megjelenését is, s természetesen irodalmi napok tartását is ... Ekkor mutattak be neki, s beszéltünk a folyóiratról. Másnap is találkoztunk, amikor magántanári előadását tartotta, sőt harmadnap is, az újságíróklub vasárnapi matinéján. Egy szóval sem említette a Magyarok és az Újhold goromba lerohanását a Holnapban, inkább a klasszikus formákban írt verseimet dicsérte. És biztatott, küldjék kéziratot a Magyaroknak... A folyóiratból, az emlékkönyvből nem lett sem­mi. Vajda László tanári fizetésé­ből törlesztette a Holnap nyom­daadósságát, nem lelkesedett új folyóirat indításáért. Viszont a novemberben megjelent pompás Vándortűz számot ő szerkesztette. Aztán kompromisszum volt a szerkesztő bizottságban a régi Ady Társaságbeliek és a Holnapo­sok közt, azért a Szabadont két­féleképpen terveztük magunk­ban. Akkortól nem feledtem el Gulyás Pálnak a régi Válasz és a régi Ady Társaság közti huza­vonáról írt megállapítását: „A kompromisszum mindig mo­solyog és bizalmatlan, s épp a döntő pillanatban hagy cserben". Ekkori beszélgetésünk, no meg az 1947 júliusában Békés-Tarhoson a szabadművelődési konferencián mondott József Attila előadásához fűzött hozzászólásom igencsak megenyhítette irányomban, mert 1947 őszén megilletődve jegyez­tem fel naplómban, a Csokonai színházban egy előadás előtt, megpillantva a széksor közepén, bejött, hogy kezet fogjon. És kap­tam a művészeti osztálytól egy háromnapos fővárosi meghívást is, szétnézésre. Ezért is restelltem magam előtte, amikor a Vaszilij Tyorkin fordításáról (Tvardovsz­­kij költeménye) a Magyar Nemzet 1953. február 22-i számában úgy jelent meg a­ recenzióm, hogy be­letörődtem Gy. L. ,,szakértői" be­toldásaiba. Talán ezért is mond­tam Franyó Zoltán kérdésére 1974 áprilisában Temesvárott gyors igent,­ hogy hatodik cso­magként elviszem két testes mű­fordításkötetét Kardos Lászlónak. Utolsó személyes dolgaként őr­zöm a Nagyvilág papírján április 4-én kézzel írt levelét: „Kedves Imre, megkaptam Franyó Zoltán szép könyveit, hálásan köszönöm fáradságodat. Ha írsz Temesvár­ra, közvetítsd Zoltánnak is kö­­szönetemet. Szeretettel üdvözöl­direg barátod !Kardos László”. Fiával, aki a másik, velük ro­konságban nem álló debreceni Kardos Páltól megkülönböztetés végett magát Pándi Pálnak írta, ahányszor találkoztam, mindig érdeklődtem édesapja felől. Pán­­dival nem találkoztam Debrecen­ben, de a debreceniség hozott össze 1949 októberében. Akkor vezettem a III. kerületi Márama­­rosi úton működött Szabadműve­lődési Akadémián az utolsó tan­folyamot leendő táncszakelőadók részvételével- Ha jól emlékszem, a népiesség volt a téma, és a párt­központból egy végzős bölcsészt küldtek előadónak, bizonyos Pándi Pált. Taxival jött fel a hegyre, eléje mentem a számlát rendezni, ott ismerkedtünk össze. Azt kérdezte: a debreceni Varga Imre vagyok-e, és igenemre el­mondta: ő meg Kardos Lászlónak a fia, csak Pali bácsira tekintettel vette fel e nevet. Majd folytatta: — Aztán te vagy az a Varga is, aki a népi írók könyveinek ter­jesztője voltál? Püskinek is, Har­­tyányinak is? Nem tagadtam. Hoz­záfűzte: az az aktivista hálózat, önzetlen elkötelezettségénél fog­va, nagyon hatásos volt... (Való igaz volt, hogy például Orosházán fiatal hivatásos tisztek közt né­hánynak eladtam Németh László, meg Veres Péter könyveit) Any­­nyira megfogott egyrészt ez a so­­kat­ tudása, másrészt lényeglátá­sa, hogy mindig elolvastam írá­sait Személyesen nem igen be­szélgettünk az írószövetség 1961 decemberi közgyűléséig. De sze­mét rajtam tarthatta. Az induló Új írás 4. számában már közölte Exodus című hosszabb elbeszélé­sem. Nem változó, szilárd realis-­­ta szemléletének bizonyítékát lá­tom abban, hogy — mint a Szép­­irodalmi Kiadó 84-es kisregény pályázatának egyik bírálója utó­lag elárulta — az Összevissza ivadékok című, akkor előtte is­meretlen szerzőjű kisregényem elsőszámú pártfogójaként elérte, hogy harmadik díjat kapjon. És a kritikában nem közölte a fel­kért kritikus írását, mert nem ér­tett egyet annak esztétikai fenn­tartásaival. A 60-as években elég sűrűn találkoztunk. Rendszerint az utcán. Mostanában igen gyak­ran a Vérmező környékén. Mikor betöltötte a 60. évét, a Déli ABC előtt köszöntöttem a hatvanasok klubjában, mire úgy elkáromkod­­ta magát, hogy egy debreceni ta­­ligásnak is becsületére válnék. — Könnyű neked, te már kifelé megy e klubból. Viszont azt mondják, hogy a belépés tája a kritikus... Ki gondolta volna, hogy próféciát szól. Varga Imre ­fevédjött ée ejti, dátumot! 50 éved él Mafgyar Nemzet Gagarin őrnagy tegnap kilenc­ven perc alatt körülrepülte a Földet olyan magasságban, aho­vá előtte még senki sem jutott el. Ez az óriási magasságban meg­tett út azonban szerves része, mondhatni egyik szakasza an­nak a másik óriási útnak, amit a szovjet ember a történelemben végigjárt, attól fogva, hogy a nagy októberi szocialista forra­dalomban felszabadította az ak­kori világ egyik legelmaradot­tabb országát a társadalmi ki­zsákmányolás és a szellemi elma­radottság nyűgei alól. (Az első ember a világűrben — részlet a vezércikkből) ★ — Az első ember átlépte a vi­lágűr kapuját. Csodákban nem hiszek, csodák nincsenek, de a tudomány és a technika hatalma óriási. Ezt a tudományt, ezt a technikát a szocializmus, a kom­munizmus neveli és vezeti új meg új sikerekre. S mi ezért vár­juk a szovjet technika új győ­zelmes csodáit. (Ortutay Gyula nyilatkozatából) * Jeruzsálemből jelenti az MTI. Szerdán reggel magyar idő szerint nyolc órakor megkezdték a náci tömeggyilkos Eichmann perének második tárgyalási napját. A tár­gyalás megnyitása után Landau, a bíróság elnöke hivatalosan is le­tartóztatottnak nyilvánította Eichmannt. Hausner főállamügyész ezután folytatta kedden megkezdett vá­laszát Eichmann védőjének az­Mikor jelentek meg a Magyar Nemzetben a fenti hírek, cikkek, amelyekből idéztünk? a) 1960. május 13. b) 1961. április 13. és 1963. április 13. Beküldendő a megadott háromból annak a lapszámnak a keltezése, melyben az Itt közölt Írások, illetve hírek megjelentek. Csak levelező­lapon beérkező megfejtéseket fogadunk el A lapra fel kell ragasztani a rejtvény kivágott címét ( Küldjön be egy dátumot !) az alatta talál­ható sorszámmal, adatokkal együtt. Határidő: március 21. A helyes megfejtést beküldők között öt darab négyszáz forintos vá­sárlási utalványt sorsolunk ki. A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát március 28-án közöljük. rá az állítására, hogy az izraeli bíróság nem illetékes az Eich­­mann-per tárgyalására. Kijelen­tette, hogy a bíróság a nürnber­gi törvények, az emberi jogok védelméről hozott határozatok és a nemzetközi jog szellemében járt el, amikor perbe fogta Eich­mannt.♦ A József Attila Színház igazga­tósága közli: a pénteken bemu­tatásra kerülő Az igazság házhoz jön. Kállai István új színművé­nek előadásai este fél 8-kor kez­dődnek. A pekingi asztalitenisz-világ­bajnokságon szerdán megkezdőd­tek a páros versenyek és folyta­tódtak a küzdelmek az egyéniben is. A vb­ szerdai versenynapja is méltó volt az eddigi hagyomá­nyokhoz, sok volt a meglepetés. Így például a világbajnoki cím védője, a kínai Jung Kuo-tuan kikapott a brazil Costától. Férfi egyesben a magyarok kö­zül Sidó szerepelt a legjobban, aki a kínai Lu Kuo-hszi játszmavesz­teség nélküli legyőzésével beke­rült a legjobb 16 közé. Péterfy­­nek balszerencséje volt, a japán Ogimurával került szembe és 3:2 arányban kikapott. NÉV, CÍM: 1. MEGFEJTÉS, DÁTUM:------­ Szombat, 1987. március 14. Vidám, szeszélyes, változékony Szeszélyesnek, változékonynak tartja a tavaszt Várnai Zsóka, az OKISZ Labor művészeti vezető­je i­s szeszélyes, változékony a divat is, amit bemutattak a Ru­házati Szövetkezetek munkája nyomán a Duna Intercontinental­ban tartott tavaszváró divatbe­mutató sorozaton. De tegyük hoz­zá azt is, minden öltözékbe, a legapróbb ruhadarabba is belo­pott valami vidámságot, így az­után szeszély ide, változások oda — az OKISZ Labor üzleteibe olyan kollekció kerül, amelyet nagyon megkedvelnek ifjak és kevésbé tinédzserek egyaránt. A ruhahossz — mint minden divatháznál — nálunk is bármi­lyen. Egészen hosszú, vagy mini, vagy a kettő között. A vállak viszony már nem annyira hang­súlyosak, mint tavaly voltak, nincs raftolás. A kiegészítőkre és a színekre épül tulajdonképpen az újdonság varázsa. Az OKISZ Labor anyagai szépek — mint Várnai Zsóka elmondta, nemrég Párizsban járt, s elégtétellel ál­lapíthatta meg, hogy a mi anya­gaink színekben, mintákban már tükrözik a világdivatot, minősé­gükön viszont még lehetne fino­mítani. A pesti utcára tehát be­­köszöntenek a mű- és a valódi bőrök, térd- és bokanadrág, dzse­ki, mellény és overall formájá­ban, selyemkendőkkel, kellemes, puha talpú cipőkkel viselve. Itt a farmer, ezúttal nőiesebb, szok­nya változatban, s hozzá nagy­mama-korabeli fehér, habos, csipkés blúzt illik hordani. Min­den szép, ami vidám és színes — így tehát a szürke-fehér kockás, flanell hatású gyapjúruha alját lehet piros szegezéssel díszíteni, hozzá piros harisnyát, kalapot és kesztyűt hordani — s persze, hogy valami meghökkentő is legyen a dologban, csíkos zakót viselni hozzá. A férfiak sokkal elegánsabbak, mint tavaly voltak. Divat a kék és szürke kombinációja az öltö­nyökben, de hozzá kell tennünk, ezek nem ugyanazok a kékek és szürkék, amelyekkel a közelmúlt­ban találkoztunk — sokkal fino­mabb, elmosódottabb, pasztelle­sebb, csaknem meghatározhatat­lan árnyalatok. Az öltönyök, il­letve zakók egy- és kétsorosak, egészen magasított vállal készül­nek, az ingek gallérja kicsi, s a legtöbbjük vékony csíkos, vagy kockás. Az OKISZ-módi szerint a gye­rekek sem annyira bumfordiak, mint régebben. Sok szülő most kiélheti régen dédelgetett álmát és igazi babát varázsolhat a kis­lányából — feltéve, ha a gyerek hajlandó is fölvenni. Lehet egé­szen vádliig érő, fodros szok­­nyácskát, hosszú ruhát adni rá­juk, fodros köténnyel, kis kalap­pal, kesztyűvel — s lehet „spot­­ladyt" csinálni belőlük kordbár­sony kétrészes nadrág-dzseki együttessel, vagy szélesített vál­­lú overállal. A mamák ügyeljenek: mindig hordjanak megfelelő színű, for­májú bizsukat a kosztümökhöz, ruhákhoz, s ha melegebb lesz az idő, az egészen lenge nyári hol­mikhoz is. Az óriásbizsu öltöztet, dekorál­­— persze mindenkinek Csak akkora gyöngy, lánc lógjon a fülében, nyakában, karján, amennyit elbír. — rácz — KERESZTREJTVÉNY MIKOR AZ ÖREG MESÉLNI KEZD... A régi szentimentális dalocs­kában ugyan az est mesélt, s címünket csupán Kellér Dezső miatt változtattuk meg egy kis­sé. A népszerű művésznek rejt­vényünk fősoraiban lévő csatta­­nós aforizmája — azt hisszük, — pontosan megfelel fenti címünk­nek, vagy fordítva, mindjárt ki­derül. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: OV, EK, EÜ, DI). 1. A hellér­­aforizma első része. 14. Az afo­rizma második része. 17. ... uni­versale: a reneszánsz emberesz­mény olasz nyelvű megjelölése. Magyarul: egyetemes ember. 18. Nyírfáiéi© fa.­­19. A XVI. századi vándor énekesek elnevezése. 20. Karbolsav. 21. Fordított tejter­mék. Vagy olyan dolgaik, amelyek emberi szükségletet elégítenek ki, (de itt tréfás egyes számban). 22. ... -fi, fantasztikus regény. 23. Ake betűi. 24. Fa, amelyen nem levél, gyümölcs lóg. 25. Va­rázsló görög istennő, akinél Odüsszeusz bolyongásai közben egy évig tartózkodott. 26. Muta­­tószó. 27. A Balti-tenger öble Svéd- és Finnország között. 30. Nem fül a foga a munkához. 32. Nagy német író (Thomas). 33. Időbeli vagy térbeli sorrendben utána. 35. Pest megyei község. Természetvédelmi terület. 37. Harckocsi. 39. Angol tenger. 40. Olyan ház, amely körül sok a fa, növény. 42. ... atout, adu nélkü­li kártyajáték. 43. ... Taylor. 44. Jugoszláv város a Neretva mel­lett 46. Az ember és a gerinces állatok testének szilárd váza. 48. Kitűnő költő, műfordító (Árpád, 1886—1928). 50. Növényi támasz. 51. Szovjet félsziget. 53. Eszköz, szerszám, vagy kezdődő szerelem. 54. Nagy textilgyárunk „becene­ve” volt. 55. A francia kártya egyik színe. 56. Birtokosa a dol­gozó nép. 58. Hazánk legnagyobb tája. 60. Kár­­betűi. 61. Gyógyvíz. 63. Hajdú-Bihar megyei község. 64. Termelőszövetkezeti csúcs (rövidítés). 66. ...-fák­, hiába­való beszéd. 67. Segítő, közremű­ködő. 68. Híres országgyűlés 1707- ben. 70. .. .-méter, a forgó moz­gások sebességének mérőműsze­re. 71. Falu Peloponnézoszban, ahol kétévenként Zeusz tisztele­tére nemzeti játékokat rendeztek. 73. A Nemzet Csalogánya. 76. Baráti állam (rövidítéssel). 77. Kedvelt vagy nem kedvelt csa­ládtag. 78. Idegen pénzegység. 80. Becézett női név. 81. Itt pedig Aranka bújik meg. 82. Az össze­adás jele, szava. 83. Francia vá­ros, csatahely. 84. A XVI. század végén az ukrán kozákok vezetője, majd a XVII. században Ukrajna kormányzójának címe. 85. Bamba. 86. Gyors, franciául (vize). FÜGGŐLEGES: (kétbetűsök: ES, ÉL). 2. Dél-amerikai férfinév (Havelange FIFA elnök utóneve). 3. A tavaszi Budapest nagy ese­ménye (rövidítés). 4. Olasz üdü­lőhely és tartományi székhely. 5. Kacsa. 6. Becézett női név. 7. Egy pillantással kis ideig néz valami­re. 8. Turgenyev szülővárosa volt. 9. Osztrák államférfi (Jo­sef) . 1964—69-ben szövetségi kan­cellár. 10. Kitűnő kői főnő (Zsu­zsa). 11. Szép női név. 12. ... Troli, Heine verses kisregénye. 13. Bécsi állatkert. 14. Becézett női név. 15. Görög eredetű női név. Jelentése: élet. 16. Szom­szédnép 17. A Kellér-aforizma negyedik része. 20. Grimasz. 25. Tőkés országokban a monopóli­umok egyik formája. 26. A csa­ládfő egyik becézése, névelővel. 28. Termelőszövetkezet. 29. Pub­lius Ovidius... 31. Száraz, nem édes szeszes ital (francia). 32. Diákétkező. 34. Katonák fizetése. 36. Újságszöveg. 37. A nyak el­ülső része. 38. Hivatali megszólí­tás. 40. Faltörő eszköz volt. 41. Egy régi cukorka népszerű ne­vén. 44. Nem megy el. 45. Vissz­hangzó jel. 47. Kossuth-díjas bo­tanikus, egyetemi tanár (Rezső, 1903—80). 49. Német úr. 50. Vesz­teségek. 51. Nagy méretű, zárt teherautó. 52. Ezerötvenegy a ré­gi Rómában. 54. Színpadi kar­­táncosnő. 56. Az aforizma harma­dik része. 57. Budapesti nagyvál­lalat rövidített neve. 59. Férfi­név (névnap: január 20). 80. Egyforma betűk. 62. Ázsiai biro­dalom. 64. Virágos növények szerve a virágban. 65. Francia arcbőr, arcszín. 67. Görög város: Théba volt egykor, ma a város újgörög neve. 69. Növényi ka­paszkodó. 71. Szegecs. 72. Kato­likus francia világi pap. 74. Me­zőgazdasági munkát végez. 75. Takaros, csinos. 77. Érc, latinul. Különösen antik bronz. 78. Ide­gen pénz. 79. A németek mitikus madara. 81. Római köszöntés. 82. Ezerkettő, a régi Rómában. 83. S. S. 84. H. G. Valló Emil* Megfejtésül beküldendő a Kel­­lér-aforizma négy sora. Határidő: március 21. Címzés: Magyar Nemzet szerkesztősége,­1392. Bu­dapest Pf. 276. Február 28-i számunk kereszt­­rejtvényének megfejtése: Ráérős angyaloknak / kék kötényébe leng, / míg el nem űzi vad kürt, / a kakas hangja lent. * Tíz-tíz lottószelvényt és Rejtvény­­fejtő Mini SZONTAR három kötetét nyerték: Budapestiek: Bérczi László,­­ 1026; Betyár Ferencné, 1136; Csaba Ferenc, 1122; Faludi Jenőnné, 1093; Kaba Im­re, 1102; Kalmár Lászlóné, 1173; Fapp Géza, 1182; Pilisi Ágnes, 1126; Rendek Márta, 1024; Tarnásy Attila, 1172. Vidékiek: Csehi József, Csór; Dó­ra László, Székesfehérvár; Fogarasi Zoltán, Százhalombatta; Király Jó­zsefivé, Tatabánya; Rózsa Imre, Kecs­kemét; Sármány Beatrix, Gyál; Sza­­kay Andrea, Lábatlan; Tóth Zoltán­­né, Pécs; Terray Gyula, Komló; Varga Jenőné, Sopron, 1 . 02 3 4 5 8 7 8 9 10 11 12 13 vB 14 15 16­­ 17 1 1” , • 20 ) ) 21 22 23 11 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 36 36 37 . Mr .387 139 ", •1 •7A« «* ***4 --» 43 44 45 46 47 48 49 1“ 51 521 541 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 70 71 72 73 “ 74 75 76 771 78 79 80I 82 11 83 _11 84 85 86 — c: H -o 1L?_l 9

Next