Magyar Nemzet, 1987. március (50. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-16 / 63. szám
« Könyveshez Emlékezések és tanulmányok Füst Milán írásai Ha mindaz úgy igaz-e, ahogy Itt leírtam, fagyi, nagyarányúbb szóval szólván, hogy történelemnek tekinthető-e mindez? Emlékezetem Jó, de becsületem, s aki e kettőben bízik, az teljes hitelt adhat e közleményeimnek. A mozdulatlanná merevedett kép megelevenedik, megtelik élettel, a Nagy és Öreg Bölcs Íróvá változik vissza. Az Emlékezések és tanulmányok feloldja a mítoszt, melyet az évtizedek kialakítottak; legenda helyett újra az ember áll előttünk. Megadva a lehetőséget arra, hogy régi olvasója megerősíthesse bevált véleményét, vagy éppen igazítson a képen, ha az újraolvasás lendülete azt sugallja neki. Az új nemzedéknek alkalom arra, hogy saját Füst Milán-portréjához kapjon fontos részleteket Hogy fölfedező útra induljon ennek az érdekes embernek a világába. A kaland izgalmas. A hatalmas szívű író emlékezik vissza, a múltra, a társakra. Titkos naplóval fölérő vallomás ez, mely barátokról szól, szeretetről és saját magáról. A túlélő enyhe lelkiismeretfurdalásával eleveníti föl a régi nagyok alakjait, akik mind eltávoztak mellőle. Az emlékezések olyan lírai hangulatokról, történetekről szólnak, amilyeneket csak az tud leírni, akinek igazak az érzései. Helyenként valósággal megrendítők: Orvát Ernő, Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád képe szinte költemény. Végül is költőt olvasunk, talán művészetének titka és bizonyítéka, hogyan sikerül neki, hogy prózája is sokszor vers módjára lüktet Mert gyönyörűen ír, szinte zsongorón zúdulnak ránk az élmények, a szerkesztőségi, kávéházi kalandok. És a kábulatból kissé oldódva azt vesszük észre, hogy nagyon szeret magáról beszélni. De nem hivalkodón, nem tolakodón. Az évtizedek hossza alatt keletkezett írások hálózatában jelenik meg a sejtelmes, lebegő Füst Milán-kép, amely csakugyan a mítoszok nagyszerű nyersanyaga. Szép lassan rajzolódik ki a síró szerző, akinek minduntalan megindulnak a könnyel. Az írót, ha nem vigyáz, könnyen tetten érik összegyűjtött műveiben. Azonnal kiderül, mennyire szereti, ha leírhatja, hogy sír. Elhisszük neki, hogy pillanatok alatt elérzékeníti, de mégis gyanítunk valamit Mintha nem lenne bizonyos abban, hogy előszörre is elhittük neki. Töredelmesen bevallja, hogy megríkatják őt szeretett barátainak az emlékei, mint ahogyan megkönnyezi kedvenc regényeit és műveit is. Benső érzései kerülnek bennük a felszínre, az élmény irányítja mondatait Látszik, hogy meghitt, viszonyban van kedves íróival. Azok között is kitüntetetten Tolsztojjal, afféle titkos kapcsolat ez író és író között A részletekre külön figyelve fedezi föl magának az alkotásokat és próbál a végére járni, miét van úgy elragadtatva tőlük. Ellenőrzésképpen még elmegy egy tolsztoji bálba is, hogy azután hazaérve azon keseregjen, miért is nem tud ő úgy írni, mint orosz rokona. Pedig ő sem panaszkodhat. Aki úgy elemzi Shakespeare drámáit aki az ifjú Hamlettel és az öreg Learrel olyan jó viszonyban van, mint ő, s mindezt érzékletesen tudja megfogalmazni,, az minden legenda ellenében megkapja rokonszenvünket. Azt gondoljuk róla, furcsa egy alak. Lépten-nyomonérzékenyül, még ha realista regényeket olvas is. Ám ha igazi lírával találkozik, alig rezdül benne valami. József Attila mindössze a tárgyilagosságát tudja kivívni, megállapítja róla, hogy igazi művész, csak éppen beismeri, hogy a tüze nem fogja. Gyakran gondoljuk másképpen, mint ő. De ettől még nagyon jó olvasni. Ahogyan azokat a tanulmányokat is, amelyek jócskán eltérnek az irodalomtól. Gyakran nekirugaszkodik a lélektannak, és ha felfedezése nem lesz világhírű, azonnal kész ezt a kis nemzethez való tartozás számlájára írni. Mégis meglepő, mennyire mindent birtokol az életből, már régen tudja azt, amire még csak most jöttünk rá. Ha nem író lett volna, biztosan filozófus lesz belőle. Külön portrét fest magáról azokban az írásokban, amelyekben elmondja, hogyan születtek meg nagy művei: a Boldogtalanok és IV. Henrik király drámái. S megelégedettségét alig tudja mérsékelni, amikor minősíti azokat, mintha nem bízna alkotásainak az erejében. Nincsen igaza. Már akkor bebizonyította, hogy nagyszerű író, amikor drámáit és regényeit megalkotta. S most, hogy emlékezéseit, tanulmányait összegyűjtve olvashatjuk, még jobban érezhetjük ezt."Élvezve a stílus és a gondolat remekléseit, az értelem kalandjait, néha belefeledkezve, máskor pedig vitatkozva vele. És ha a vastag könyvnek a végére érünk, talán megértünk valamit abból, hogyan keletkezik a legenda. (Magvető) Várkonyi Benedek megismert, mondabeli Tokajhoz. A történeti Toldi maga — latinos — műveltséget szerzett, Itáliában zsoldosvezérként harcolt, vállalkozó szerencsével. Több ízben fogságot is szenvedett, ezekből kiszabadulván tért haza, hogy a királyi udvarban magas hivatalokat vállaljon. Túlélte királyát, Nagy Lajost; a következő uralkodó, Zsigmond jókora birtokadományokkal jutalmazta a neki nyújtott szolgálatait E birtokokon Toldi fiaival, Györggyel és Jánossal közösen osztozkodott Az a plasztikus kép, amelyet a valódi Toldiról rajzol Bellér Béla, valamint az az esanefuttatás, amely az irodalmi Toldi és a történeti személy kettősségét magyarázza, bizonyság arra, hogy a szerző pontosan ismeri a mai tizenévesek iskolai tananyagát korcsoportjuknak megfelelő érdeklődésüket a valóság, és annak „égi mása” iránt Éppen ezen ismeretek birtokában mer komoly könyvet adni a szerző az általános iskola felsőbb osztályaiba járók kezébe. Komoly könyvet pontos könyvet a nemzeti önismeret-tanítás sokévtizedes mulasztásait, hiányait pótló és helyrehozó kiadványt Azaz: felnőtt könyvet felelősségteljes munkát adott közre az ifjúsági kiadó. (Móra) SZERKESZTI SZABÓ GYÖRGY Magyarok Nápolyban Bellér Béla kötete IMS. tütkuit-ra, a fraserdai sasra. Meret korában a vtaefridi firiaailikai alkonyt Károly Kokért, Margaronzáf királya. A böjtimet a karlátnikába mántetták, a fajon aranykoronát tettek. Sokára fyfincybakói kivárt cipót háltak, amelyra aranysarkintyot elatultak. Ilsunokáinak, Zsoltnak és Norbertnek ajánlja könyvét a szerző, Bellér Béla; tizenéves olvasóknak szánja újabb kiadványát a Móra Kiadó. A Magyarok Nápolyban című, szép kiállítású, gazdag képanyagú kötetet azonban haszonnal forgathatja a nemzeti múlt iránt érdeklődő felnőtt is. Jóval többet nyújt ugyanis a szerző annál, mint amennyit könyvének címében ígér, és mint amennyit az ismeretterjesztő gyermekidadványoktól általában várni lehet A magyar középkor legfényesebb korszakáról, Nagy Lajos király uralkodásáról gyűjtött össze minden adatot leíró öt feltételezést és jellegzetes ábrát Bellér Béla. Nem túlzás e jelző mindent, hiszen a források között megtalálói az egész krónika-irodalmat az Árpád-kori és Anjoukért levelezést a feldolgozások között pedig mindazokat a történeti és irodalmi munkákat amelyek az 1342 és 1382 közötti időszakkal valaha is foglalkoztak. Tettemes mennyiségű irodalom ez, hiszen csak századunkban is, az olasz—magyar barátság szellemében számos földolgozás született a boldogtalan sorsú Endrének, Nagy Lajos királyunk fivérének voltaképpen máig rejtélyes pusztulását megmagyarázandó, majd a bosszúálló hadjáratok igazát kiderítendő. Bellér Béla azonban a tekintélyes Irodalmi anyag ellenére (vagy éppen a hatalmas tudásanyag biztatáséra?) nem áll egyik „párt” oldalára sem. Azoknak az Igazéta megkérdőjelezi, akik bizonyos tények és sejtések hatására azt állították, hogy Elxtrét szépséges és hűtlen hitvese, Johanna gyilkolta meg (miközben Endre magzatát a szíve alatt hordta), de azt a vélekedést is fenntartásai kezeli, amely szerint a helybéli (azaz nápolyi) uralkodó réteg tört volna a nápolyi nép rajonszenvét élvező „idegen”, Endre életére. Sorolja, csak sorolja a szerző a fönnmaradt és újabban föltárt tényeket, akár egy újkeletű gyilkosság „ügy” tárgyilagos és körültekintő nyomozója, és miközben mind reménytelenebbnek tűnik föl a merénylet valamennyi valóságdarabjának a fölkutatása, a valóság, a középkori élet, politika, harcászatt, erkölcs és művészet mégis kiismerhető, teljes egészként állítódik elibénk. Ritka csodának lehet a tanúja a Magyarok Nápolyban olvasója. A már-már pozitivista részletezéssel előadott tény- és jelenséganyagból a középkori élet eleven lüktetése, emberszabású köznapisága „tanulható meg”. Érthetővé, sőt megérthetővé válik a mai ember számára is az egyszervolt, véres gazdagságával, szörnyűséges hatalomvágyával és mindmegannyi esendőségével együtt A történelem dicsőített és átkozott szereplői eleven emberként maradnak meg e könyv elolvasása után az emlékezetünkben. Lajos király, kire tizenhat esztendősen száll a korona, de aki tejfeles szájú legényként is azonnal tudja, milyen uralkodói programot kell választania. (E program kinyilvánítása végett első útja Szent László nagyváradi sírjához vezet, és ott azt „hánytorgatta lelkiben, hogyan szerezhetné is állíthatná vissza Isten segítségével kellő állapotába országa jogait, melyeket a szent korona gyalázatára szomszédos fejedelmek elfoglaltak, a lázadók vagy hűtlenek vakmerően elragadtak.") De ugyanilyen, szinte tapintható elevenségben áll elibénk Johanna, kit „férj gyilkos királynőként" emlegetett századokon át a história. Ám Bellér Béla lemossa róla e vádat és „csak" csalfa, akarnok, királynői méltósága megőrzésére képtelen asszonynak örökíti meg. Harmadik eleven hősként nem Endre jelenik meg a történelmi leírásban, miként azt várni lehetne, hanem Toldi Miklós. Toldi, a valóságos történelmi személy, akinek bizony nem sok köze van az ilosvai históriás énekéből, és Arany János Toldi-trilógiájából . A bécsi Hofarchiv elsárgult papírjai közt kutatva, számos olyan adatra bukkanunk, amelyből kitűnik, hogy a régebbi időkben, különösen fejedelmi nászok alkalmával, már több ízben voltak Schönbrunnban fényes ünnepségek. akor történt az 1900-as könyv feltámasztása. Világszerte eluralkodott a múltba nézés divata, nemcsak azért, mert ismereteinket gyarapítja és érthetőbbé teszi a jelent, hanem azért is, mert e zajgó, tisztátalan korban sokunk kívánkozik rég elcsendesedett vizekre, a megszépítő vagy a megszépült messzeség hangulata után. Ezért fordulhatott már az arisztokrata Vay Sarolta is a múlthoz. Meg azért, mert lázadó volt, a korát jóval megelőző jelenség. Még egy kis tudathasadásra is gyanakodhatunk nála, mint Justh Zsigmondnál, aki tele volt nagyszerű reformtervekkel és ambícióval, változtatásra törő erővel, mégis süt belőle az elmúlás, a túlérettség, a hiábavalóság gondolata, a megrikató fájdalom és szomorúság. Egyfelől Vay Sarolta is él, annyira, hogy nadrágot visel, szivarozik, a foglalkozása szokatlan: újságíró, de ha elkezdjük olvasni a könyvét, másfelől mindjárt beüt a szöges ellentét — talán a fin de siece, talán az elöregedett arisztokrácia siralmas végelgyengülése folytán is —, a dicsőséges múlt visszaigazolása, az ódon fény szomorkás-derűs keresése az eltűnt magatartásos létformákon. Ezek a rövid írások, amelyeknek forrásai régi naplók és levelek, s amelyek százados korszakot ölelnek fel 1740-től 1848-ig, egy cseppet se kékharisnyáskodnak, ahogy elvárnánk a kihívó allűrök alapján, hanem inkább jólneveltek, szoba-, sőt szalontiszták, egy olyan úrinőt sejtetnek, aki érett korára kissé kiábrándult. ..megcsapta a dér” az illúzióit Mentalitásáról saját sorai vallanak, ő ugyanis afféle embereket idéz „... akik immár régen porrá omlottak, akik az örökös nagy éjszakában nem érzik többé a nap melegét, nem látják fényét, nem dalol nekik madár, és nem illatozik többé virág”. Az első perctől Krúdyval vetettem össze, s az összevetésben bizony alulmaradt bár a Schwarze Kammer megcsillant valami ráemlékeztető kísértetiest hidegen csiklandozó borzongást, de alulmaradt akkor is, amikor egy másik kortársához, Takáts Sándorhoz mértem, aki körülbelül ugyanazt csinálta, amit ő, de többet markolva, nagyobb erővel, erősebb ízekkel és színekkel. Vay Sarolta mind stílusban, mind gondolatban szerény, értéke, érdekessége máshol, másban keresendő. Először is az intimpistáskodásban, abban, hogy olyan titkos szívügyeket tár fel, mint a Széchenyi István és Seilern Crescencia közti szerelem, vagy amelyeknek fejedelmek és más történelmi személyiségek a szereplői; meg abban, hogy olyan lexikális „címszavakról” fújja le a port és lehel pislákoló lelket beléjük, mint a zenész Lavotta János és a hajdani híres táncosnő Elssler Fanny. De azért is érdekes a könyv, mert teljesen másképp nézi és ábrázolja a nevezetes Habsburgokat, az osztrák—magyar együttélést, mint ahogy megszoktuk az újabb és a kuruckodó történetírás jó- vagy rosszvoltából. Vay Sarolta aulikus lény, alig kritikus. S ha le is írja a régiek gyakori bálozása, önfeledt mulatozása alkalmából a jurátus ifjúság és a kézműves fiatalok hevesvéres összeakaszkodását, ennek nincs semmi szociális tartalma. Az urak a társadalmi kérdéseket segélyegyletek létrehozásával és egyedi jótékonykodással oldották meg úgy-ahogy. A fentlevők ma-agasrendű kötelessége volt atyailag gyámolítani a lentlevőket. Az egész kötet emiatt, meg egyébként is familiáris szemléletű. Hamisítatlan osztrák—magyar Kindergarten, éspedig rózsaszínű: ópapa, ómama, apuka, anyuka, a gyerekek meg a kisunokák. Fura, hogy sehol sincs egy mélyebb gondolat, sehol egy felkavaró indulat. Miben áll mégis a hatása? Abban, hogy tulajdonképp pletyka irodalmi szinten, hogy nemes nosztalgia, amely kerüli az érzelgést, hogy úgy memoár, hogy nem egy bizonyos szubjektív személy, hanem egy bizonyos társadalmi réteg egyoldalúan objektív, bár kissé megaranyozott emlékezése. (Magvető) Viola József Lőcsei Gabriella Régi magyar társasélet Vay Sarolta könyve Magyar Nemzet Sárköz Kunszabó Ferenc szociográfiája A kullogó hetekkel előbb zajlott, mikor is a vőlegény nagybátyja és sógora, nagynénje és húga egy kora májusi alkonyatkor kéretlenül, de várva bekopogtak a lányra bál ajtaján ... Nagyon jó szociográfia az, amelyet tíz év után, másodszor kézbe véve is, friss gondolatokkal tesz le az olvasó. Nagyon sebezhető gazdaság az, amelynek szociológiai képére igen hasonló árnyékok vetülnek, iránt egy évtizede. Kunszabó Ferenc Sárköz című munkája az első kiadás óta keveset öregedett, meglehet a szerző vállalkozása első pillanatban reménytelennek látszik. Fája Géza, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc nyomain haladva az országnak azon szögletében kötni ki, amelyről mindenki úgy véli: ismeri, hisz könyvtárat kitevő néprajzi irodalma van — nem túl biztató kirándulás. A tanútfélen ezer csapda van. El lehet tévedni a helyi néphagyományok sűrűjében, az egykor, a vadvizek lecsapódása utáni mesés gazdaság külsőségeiközött éppúgy, mint Sárköz népének eredetét tárgyaló írások soraiban. Kunszabó Ferenc szellemi eleganciáját végig megőrizve közlekedik az ingoványos talajon. Minden forrást kétféleképp értékel. Először hitele szerint, másodszor pedig abból a szempontból: vajon közelebb visz vagy távolít a céltól — a táj népének megismerésétől Ezt eldöntve van még egy szempontja. Keresi azokat a motívumokat, a vidék újabb kori történetének azokat az eseményeit, folyamatait, amelyek hozzásegítik az olvasót a magyar falu utóbbi évtizedeinek megértéséhez. Szinte valamennyi esetben jól dönt. Különösen ekkor, mikor vizsgálódása alanyául a sárpilisi embert választja, ültetve annak a községnek társadalmát, mely vélhetőleg a legkevesebb helyet kapná egy sárközi útikönyvben. De akkor is, amikor a falu háború utáni históriájáról beszélve árnyaltan és mértéktartóan szól az ötvenes évekről, az azóta eltelt időben sem olyan élesen választ élő korszakokat, ahogy gyakran szokás, jól tudva: a történések hőse — kisebb részt alakítója, jobbára elszenvedője — a pilisi ember, aki változik ugyan, de habitusa ugyanígy őriz állandó vonásokat, és fontos, hogy így legyen, hiszen hagyományai nélkül hazátlanná, arcnélkülivé válna, akkor pedig nem lenne arca a szocialista rendnek sem, illetve nem lesz, ha megvalósul. Ez egyben Kunszabó írásának tíz év előtti , máig érvényes figyelmeztetése is. A mű órói. Szociográfiai és szemléletbeli erényei szinte kötelezővé tették újbóli kiadását. Ám utóélete érdekében nem ártott volna elvégezni azokat az apró változtatásokat, amelyek főleg szerkesztésbeliek, és amelyekkel ez immár középkorú szerző bizonyára egyetértett volna. Elsősorban az irodalmas bevezető részre gondolok. Mindig feszélyez, ha riport, vagy szociográfia szerzője túl hosszan tudósít a munkájával kapcsolatos telki működéséről vagy — mint a későbbi részekben — alanyai fenköltebben gondolkodnak és beszélnek, mint hétköznapjaikon — amelyekről Kunszabó Ferenc ezektől az apróságoktól eltekintve, híven és hitelesen tudósít (Szépirodalmi) Megay László Hétfő, 1987. március 16. MEGJELENT MUHAMMAD AN-NETZAWI AZ ILLATOS KERT A XV. tizád utolsó harmadában keletkezett mű ex arat világ szerelmi kultúrájába enged bepillantani, abba a világba, amely két egymáshoz tartozó ember meghitt kapcsolatában a szerelmet a legszentebb földi jónak, az élet legnemesebb örömének tartja. Természetesen az fiolám világában a nő és férfi kapcsolata korántsem olyan idill Heus, mint e könyv sugallja, hiszen évszázados szigorú hagyományok rendelik alá s nőt ura és parancsolója minden akaratának. (Medicina) ARNE PALK-IONNE: DR. CSÖRGŐKÍGYÓ Aki ismeri Arne Falk-Bonne dán világutazó eddig megjelent könyveit — A Déli-tenger hét hulláma. Barátaim, a kannibálok —, a Dr. Csörgőkígyó c. kalandregényt is örömmel forgathatja. Ez az írás felvonultat szinte minden izgalmat, amit a dél-amerikai dzsungel kínál: veszedelmes rovarok, a lovast is elnyelő futóhomok, Indiánok, gyémántkeresők, gumigyűjtők, és mindenre elszánt kalandorok sorakoznak lapjain. Eközben nyomon követhetjük, hogyan válik egy dán fiatalemberből „fehér Indián**, aki, bár kipróbálja, mégsem tud visszaszokni a civilizációba, és sérülten, betegen , az Indiánokat, a dzsungelt választja. (Gondolati DR. VEKASSY LÁSZLÓ: A DADOGÓK KOMPLEX KEZELÉSE „Nyomasztó szakmai adósságon szeretne a könyv enyhíteni. Évtizedek óta nem jelent meg hasas kutatási anyagon nyugvó, a ma tudományos eredmények fedolgozó szakkönyv, mely a dadogó kezelésével foglalkozik csak. Módszerünket az ún. funkcionális dadogók kezelésére alakítottuk ki az elmúlt tíz évben végzett pszichológiailogopédiai munkánk során; minden egyes kezelési lépés mögött az elméleti és gyakorlati kipróbálás tapasztalatai állnak.** (Vékássy László) (Medicina) BESZÉLŐ ETELEK TUDÓSOKKAL A kötetben a magyar tudományos élet kiemelkedő személyiségei szólnak az elméleti munka és a marxizmus kapcsolatáról. Munkásságuk, alkotói eredményeik ugyanúgy ismertek, mint az az eszmei-emberi kisugárzás, amely tevékenységüket jellemzi. Mi adja gondolataik személyes hitelét? Minden bizonnyal az, hogy a tudomány műveléséhez nélkülözhetetlen kételkedés az elkötelezettséggel ötvöződve van jelen az alkotás folyamatában. (Kossuth) R. VÁRKONYI ÁGNES: A REJTŐZKÖDŐ MURÁNYI VÉNUSZ A szerző hazai és külföldi levéltári dokumentumok, titkosírásos levelek, számmisztikába burkolt üzenetek sosegítségével vizsgálja a murányi Vénusz rejtélyét, s eközben beavat a korszak gondolkodásmódjába. (Helikon) SZABÓ LŐRINC: NŐK, HABZÓ MÁJUSI RÓZSÁK A Helikon Kiadó a Nőnap alkalmából Szabó Lőrinc: Nők, habzó májusi rózsák című kötetével kedveskedik női olvasóinak, mely a költő legszebb szerelmes verseinek válogatása. A páratlan tökéllyel megkomponált, szenvedélyes vallomások magas művészi színvonalához méltó a különleges kivitel is. A címlapon Szász Endre Nő rózsával című festményének illusztrációja látható. (Helikon) A KÖLTŐ ÉLETEI SZILAGYI DOMOKOS (1930—1976) Tíz évvel a ködös őszi nap után, amelyen Szilágyi Domokos kilépett az élők sorából, a hátrahagyott mű éppolyan eleven erőként hat, éppúgy figyelünk rá, mint ahogy sikkor tettük, amikor személyi jelenlétével adhatott még nyomatékot a költő, a műfordító, a kegyetlenül szigorú kritikus, az esszéire a kortársakhoz szóló szavainak. (Kántor Lajos) (Kriterion) A színházak heti műsora Operaház: K, Cs: Szöktetés a szerájból (T. béri, 4. ea., Cs: Pallós bér, 5. ea., 7) — Szó: A nürnbergi mesterdalnokok (Bérletszünet, 7) — P. Szó: Liszt balettest (Tavaszi fesztivál — Bérletszünet, 7) — Szó: Anyegin (Bérletszünet, de. 11) — V: Bánk bán (Tavaszi fesztivál — Bérletszünet, 7). Erkel Színház: K: Tosca (Bérletszünet, 7) — Szó: A rosszul őrzött lány (Bérletszünet, 7) — Cs: Turandot (3. béri. 6. ea., ,7) — P: Figaro házassága (4. béri. S. ea., 7) — Szó: Rigoletto (5. béri. 6. ea., 7) — V: János vitéz (Oláh G. bér. ea., dé. 11), A lombardók (Tavaszi fesztivál — 6. bér— 5. ea., 7). Nemzeti Színház: H, K, Sze, Cs: István, a király (7) — P: Advent a Hargitán (7) — Szó: Rómeó és Júlia (7) — V: Tizenkét dühös ember (Kedv. ea., csak nyugdíjasoknak: de. 11 és Felnőtt bér— F. sor. 7). Várszínház: K, Sze: Csütörtöki hölgyek (7)— Cs: Sarah avagy a languszta sikolya (7) — P: Macska a forró bádogtetőn (7) — Szó: A KISZ 30. évfordulójára rendezett díszelőadás (7) — V: Tartuffe (de. 11 és este 7). — a Kamaraszínházban— Cs: Koktél hatkor (fél 8).1 Katona József Színház: H: Abü király (7 )— K: Sze: Catullus (7) — Cs. P: Csirkését (7) — Szó, V: Az úrhatnám polgár (a nyitrai Bagar Sz. vendégjátéka, 8) — Jövő H: Menekül I Jön, Nicoche kisasszonyt (a nyitrai Bagar Sz. vendégjátéka, 8). Madách Színház: H. K. Cs, Jövő H: Macskák (8) — Szó: Cseresnyéskert (7) — P. Szó: Kean, a színész (7) — V: Maude és Harold (fél 8). Madách Kamara: H, Cs: Szeget szeggel (7) — K, Szó, Jövő H: Ro- Imantikus komédia (7) — P, V: Páratlan páros 7, V: du. fél 3) — Szó: A női partőrség... (7) — Cs, P, Szó: Hofélia (éjjel fél 11) — V: Caligula(fél Vígszínház: H: Sevilla csillaga (7) — P, Szó, V: Jövő H: Győri balett (7). □Pesti Színház: H, V: Különóra — Kopasz énekesnő (7, V. du. fél 3) — K, Cs, V: Arzén és levendula(7) — Sze, Szó, Jövő H: Oszlopos Simeon (7, Sze, in. bért 3. ea., Jövő H: IX. bért. 3. ea.) — P: Kőműves Kelemen (7). Fővárosi Operettszínház: K: Carousel (7) — Sze, Cs, P, Szó, V: Csárdáskirálynő (7, Szó, Cs: nyilvános főpróba — Tavaszi fesztivál: P: bemutató, Szó: Tavaszi fesztivál: 7, V: Sárdy J. bér( 3. ea., du. fél 3, ét Tavaszi fesztivál: 7) — Szó: Mesebalett (de. féll) — Jövő H: Gyerünk, csináljuk együtt (Tavaszi fesztivál — a Szovjet Zsidó Zenés kamaraszínház vendégjátéka, 7). Thália Színház: H: Harc a jólét elllen (7) — K, Cs* P: Lóvá tett lovagok (7) — Szó: Leltár miatt nyitva !— Thália-kabaré (7) — Szó: Jóból is megárt a kevés (7) — V: Nálatok Jlaknak-e állatok? — a Kaláka együttes műsora (de. 11), Családi ágy (7) — Jövő H: Kettős ünnep (7). Thália Stúdió: H. V: Lelkiklinika (fél 8) — Szó: Velem mindig történik valami (du. fél 3 és fél 9). Játékszín: H: A vén bakancsod és Ma, a huszár (du. fél 3), Máll néni(8) — V: Villa Negra (du. fél 9 és este 7) — Jövő H: Hyppolit, a lakáj (7). József Attila Színház: K: A testőr (7) — Szó: V: A kis herceg (7) — Cs: Jövő H: Boccaccio (7) — p: A kitaszított (L/2. bér. 7) — Szó: Mezítláb a parkban (Bérlet: du. fél 3él T/3. bérl., 7). □— a Stúdiószínpadon: Szó: A legnagyobb magyar (du. fél 6 és este fél 8) — P: A semmi ágán (fél 6). Radnóti Miklós Színpad: H: SZÓVÁLTÁS — Kassák Lajosról (7) — K: Lepkék a kalapon (7) — Szó: Kék róka (7) — Cs: Mesélő kert (du. fél 3), Mint két tojás (8) — P: Szó, V: Jövő H: V: Nemzetközi Eszperantó Színház Találkozó — P: Borszem Jankó, Aranyifjúság, Cseppek (7) — Szó, V: A vég kezdete (7) — V: János vitéz (du. 3), Jövő H: Utolsó tekercs (7). Mikroszkóp Színpad: H: Bródy János-est (fél 8) — K, Cs, Sze: Veszszük a lapot (fél 8) — Sze, Cs: Banyatanya (de. fél 10) — Sze, V: Jövő H: A nap, amelyen a pápát elrabolták (fél 8, V: du. 4 is!) — K: TELEFERE (fél 8). Vidám Színpad: H: Kabos-show (7) — K, Sze: Szeretem a feleségem (7) — Cs, P. Szó, V: Jövő H: Van, aki forrón szereti (Z, V: du. fél 3 isi, Cs: Sajtóbemutató). — a Kisszínházban — H: Idefigyeljenek emberek! (fél 8) — K. Szó, Jövő H: Kellemez húsvéti ünnepeket! (fél 8) — Cs, P. Szó, V: Te ki vagy? — Házasságszédelgő (fél 8). Józsefvárosi Színház: H, V: Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj (de. fél 11 és du. fél 3) — K: Hazánk fiai (7) — Cs: Koldusopera (7) — P: A két Bólyal (7) — Szó: Colombe (7) — Jövő H: Párizsi élet (bemutató, 7). — az Asbóth utcai Kószínpadon: P: Mészárszék (7) — V: Földi királyság (7). Arany János Színház: K: Szó: A két veronai nemes (du. 3) — Szó: Cs. V: Pacsuli palota (du. 3, V: de. fél 11) — P. Szó: Emil és a detektívek (du. 3, lit de fél 11) — V: Oliver! (du. 3). Reflektor Színpad: Szó: Tigris Lili (du. 4) — V: A betűk csendjében (8). — az Olimpia moziban: V: Turcsi- Vilcsi barátai (Bemutató: de. fél 11). Rock Színház a MOM-ban: V: Sztárcsinálók (du. 3). Egyetemi Színpad: H: Képes krónika — az Aulában (7) — K: Tanár úr kérem (du. 4 és este 7) — Sze: Jean Vigo Filmklub (6) — Péntek Imre szerzői estje — a Hordóban (7) — Cs: Egyetemi Filmtárlat — „Kafka köpenyéből** (du. fél 8) — Székely Csaba gitárestje (fél 8) — p: Szó: A kopasz énekesnő — Karinthy Frigyes abszurdjai (7, P: bemutató) — Herbszt Zoltán emlékestje a Hordóban (7) — V: Kísértés — Pop Art Rock Oratórium (7) Bartók Béla Emlékház: P: Portrékirányzatok az utolsó 30 év zenéjéből — Ligeti György és magyar kortársaink 0). BME Pinceszínház: Cs: Vérszipoly (7) — P: Pincepéntek — Modern misztériumjátékok (7) — Szó, V: Jövő H: Laár Pour Laár — közép-zug—keleteurópai kabaré (este 6 és 9, V: du. 4) — V: Csalóka Péter (de. fél 11). Állami Bábszínház a Jókai téren: K: Szó, Cs, P, Szó, V: Hupikék Péter (de. 10, Szó: du. fél 3 és fél 5, ,V: de. fél 10 és fél .12). . -» Népköztársaság útján: H: A fából faragott királyfi - .A csodálatos mandarin — Petruska (felnőtt en., fél 8) — Szó, Cs, P: A Tenkes fia (du. 3) — Szó, V: Fajankó kalandjai (de. 11 és du. 4) — Jövő H: Kaland a Tigris bolygón (du. 3) — Vendégjátékok: Sze: Cs. P: Rosszcsont Peti (Sze: Táncsics Műv. Központ de. 10, Cs: Alt. Műv. Központ du. 2, P: Csepel Műv. Otthon de. 10) — Jövő H: A bűvös tűzszerszám (Láng Műv. Ház du. fél 3). Vers és dal a Várban (I., Táncsics u. 7.). Sze: Csoóri Sándor szerzői estje (8). Lézerszínház: H: P, V: Mike Oldfield (fél 8, P, V: 6) — Cs: Lézeretika (8) — P: Lézerock (fél 8) — Szó: Jövő H: Led Zeppelin (6, Jövő H: fél 8) — Szó: Pink Floyd (fél 8). Moulin Színpad: Szó: Éjszakai telefon (du. 3). Pesti Vigadó Hangversenyterem: H: Balatoni szerenád (8) — K: Kortárs Művészeti Fórum — Selmeczy György szerzői estje (fél 8) — Szó: Német romantikus kamarazenei bék. I., (fél 8) — Cs: Éneklő ifjúság (du. 5). — a Kamarateremben: H: Jövő H: Gőzben (7) — K: Útvesztő (7) — Szó: Lamberthier úr (7) — Cs: Szó: Libikóka (7, Szó: du. 3 )— P: Kortárs Művészeti Fórum — Győre Balázs és Rácz Péter költői estje (7) — Szó, V: Gálffi László és Csányi Tamás estje (7) — V: Hazudni boldog hitvest (du. 3). Budapest Kongresszusi Központ: K: Az Állami Hangversenyzenekar Mozart-estje (fél 8). Zeneakadémia: H: Az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának hangversenye (Esti muzsika B/4., 7) — Cs: Az Új Budapest Vonósnégyes hangversenye (Romantikus karmesterek 1., fél 8). Fővárosi Nagycirkusz: Szó, Cs, P, Szó, V: Halló, itt elefánt... ! (fél 8, Cs, P, Szó: du. fél 4 is, Szó: de. 10 Ls, V: de. 10 és du. fél 4). Budapest Kongresszusi Központ: Szó: A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye (fél 8) — P: A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának hangversenye (fél 0) — Szó: A Szovjetunió Állami Kis Szimfonikus Zenekarának hangversenye (fél 8) — V: Kocsis Zoltán zongoraestje (fél 8) — Jövő H: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának hangversenye (fél 8). Mátyás-templom: P: A Magyar Rádió Gyermekkarának hangversenye (8) — Szó: A Magyar Rádió és Televízió Énekkarának hangversenye (8) — V: Ella István orgonaestje (8) — Jövő H: A Little Singers Of Tokay (Japán) hangversenye (8). Pesti Vigadó: P: A KISZ Központi Művészegyüttes Tánckarának és „Rajkó” Zenekarának műsora (fél 8) — Szó: A Frankfurti Rádió Big-Band hangversenye (fél 8) — V: Jövő H: Magyar Operettgála — A Magyar Posta Szimfonikus Zenekarának hangversenye (du. 3, Jövő H: fél 8) — John Bayless (USA) zongoraestje (este fél 8). MTA — Kongresszusi Terem: Szó: Jandó Jenő és Ligeti András hangversenye (fél 8). Bartók Béla-Emlékház: Szó: A Tomkins Énekegyüttes hangversenye (6) — V: Horváth Anikó és Péteri Judit csembalóestje (6). Zenetudományi Intézet: Jövő H: A Liszt Ferenc Kamarakórus és Kamara együttes műsora (fél 8). Erkel Színház: Jövő H: Szabados György szerzői hangversenye (8). Zeneakadémia: P: A Jereváni Kamarazenekar hangversenye (fél 8) — Szó: Camerata Accademica — a Salzburgi Mozarteum Kamarazenekarának hangversenye (fél 8) —TV: Concentus Hungaricus — a Magyar Rádió Kamarazenekarának hangversenye (fél 8) — Jövő H: Az I Musica Di Roma (Olaszország) hangversenye (fél 8). Szereposztás és rövid tartalom a Pesti Műsorban található!